15. Lift ... Shake ... Szerződés

Meghoztam a kövi részt :D Remélem tetszeni fog:D Kérek sok sok kritikáló kommentet :D 

Nagyon remélem hogy nem sietem el a dolgokat ezzel a kis fejivel . De Próbálom megragadni a lényeget. :)
Szenvedtem vele egy sort .. De szerintem megérte... Hát jó olvasás vélemnyét nem mondok a fejiről Azt rátok bízom .
Luvyall <3


- Justin te mit nem értesz azon hogy nem??? – Kérdeztem mosolyogva de felvont szemöldökkel .
- Talán nem szerepel ez a szó a szótáramban . – Mondta és széles vigyorral megint
meglebegtette a zacskót.
Már csuktam volna be az ajtót előtte de ő betette a lábát a réshez .
-Aly…- mondta elhaló hangon . – Hoztam shake-t . Csokisat . – Kis szünetet tartott.
Honnan tudja a hogy a csokisat szeretem . Kicsit lazítottam az ajtó tolásán hogy ne
fájjon neki annyira és ki tudja húzni de nem vette el a lábát. Magam sem tudom miért
utasítottam el ennyire. Talán álmos voltam . Nem nem voltam álmos . Egy cseppet sem .
- Apukád mondta hogy ezt szereted és hogy elrabolhatlak egy órácskára ha visszajöttem . –
Megint hallgatott . De még mindig nem mozdítottam az ajtón.
- Beszéltél apuval ? –kérdeztem .
- Igen és nem nem mennénk ki a szállodából .- mondta határozottan és kihúzta a lábát a
résből .
Nem válaszoltam neki . Akartam menni de valamiért mégis volt egy olyan nem kéne menni
érzésem .
- Miért vagy ilyen jó kislány? – Kérdezte.
Most megpróbál cukkolni? Hihetetlen egy alak. Vajon mit akarhat ?
Kinyitottam az ajtót és komolyan néztem rá .
- Te miért nem tudsz  aludni ?- vágtam csípőre a kezem .
Vigyorogva nézett rám .
Elálltam az ajtóból, de kérdő tekintette visszarántott.
- Most meg mi van ? Nem jössz be enni? – néztem rá morcosan .
- Nem .- Jelentette ki . – Gyere.- 2 szó és már csuklón is ragadott és húzott is maga után .
 Az ajtót is alig tudtam becsukni . Jóformán becsaptam . Nagyon reméltem, hogy senki nem
ébredt fel arra a kicsit nagy hangzavarra.
-Justin hová viszel ? – Kérdeztem miközben a folyosón húzott. Próbáltam a lehető
leghalkabban beszélni .
Nem is érzékelte a kérdésemet csak húzott tovább a lifthez. Majdnem orra estem a lift
előtt. Mikor beléptem a folyosó szőnyegéről a hideg csempézett liftbe akkor fogtam fel
hogy nincs rajtam cipő.
- Justin nincs rajtam cipő és elég hideg ez a valami .- hadartam emelgetve a lábamat.
Morcosan próbáltam rá nézni . De tényleg nagyon fázott a talpam .
- Gyere ide. – És azzal a lendülettel megölet.
- És most mit kezdjek az öleléseddel ? – kérdeztem flegmán
- Állj rá a lábamra te bolond . – mondta és megemelt egy kicsit .
- Justin tegyél le nehéz vagyok ! – Sipákoltam .
Fejét hátrébb húzta és a zacskós kezét a füléhez emelte.
- Ne visítozz már! – Szinte parancsolta . – Szerinted ha egy kézzel elbírlak nehéz vagy?!–
Mondta oktatóan .
Most vettem csak észre hogy csak egy kézzel emelt meg a derekamnál . Hát mondhatom tényleg
kigyúrta magát.
Óvatosan kitapogattam lábujjaimmal a  Cipőjét és kicsit mocorogva ölelésében jeleztem hogy
most már letehet.
Az arca elég közel volt az enyémhez. Kicsit zavarba ejtően közel . De ahogy elnéztem őt
nem zavarta.
- Megnyugodtál már? Vagy fázol még? – Mélyen a szemembe nézett.
Kit ne hozott volna zavarba?
- Igen köszönöm . – Kaptam el a fejemet és mereven a lift számlálóját kezdtem nézni .
Nem voltam tudatában semminek. Kényszeresen figyeltem egy pontot
- Hová  is megyünk pontosan? – Kérdeztem .
 Justin az én fejem mellé kapta az ővét és a számlálóra nézett.
- Ide! – Abban a pillanatban ahogy ezt kimondta már meg is állt a lift .
- És hol van az az itt? – Jobban megnéztem a kijelzőt és a legfelső emeleten voltunk .
Kilépkedett a lábán velem majd megállt a lift ajtaja előtt és várt. Vettem az adást és
leszálltam a lábáról . Kicsit hátrébb léptem és megigazítottam a ruhámat mivel amikor
felemelt meg amikor kijött velem a liftből a tunikám teljesen felcsúszott a csípőmig.
- Mivel nincs rajtad cipő azért a tetős projekt ugrott. Így le kell sétálnunk egy emeletet. –
Mondta és végignézett rajtam. – Kész vagy?
- Igen .- mondtam elhaló hangon .
- Akkor gyere. – Kézen fogott és megint húzni kezdett, de most már kisebb lendülettel.
Mintha tudná, hogy most már nem tudok megszökni . Vagy nem akarok megszökni.
Az elsőben biztos voltam hogy tévedne . Ha akarnék se perc alatt megszöknék előle . Biztos
hogy le tudnám rázni ha egy pillanatra is elengedné a kezem .
Hát igen a keze . A másodikban épp ezért nem lettem volna biztos. Olyan gyengéden mégis
erősen fogta meg a kezem, hogy azon ember csak meglepődni tudott volna. Magabiztos, de
mégis óvatos. Jóleső érzéssel töltött el. Biztonságot sugárzott. Emellett most úgy éreztem,
hogy vigyáz rám .És vigyázni is fog rám mindig.
A lépcső lefelé nem volt se meredek se szűk. Mégis úgy éreztem hogy orra fogok bukni .
Justin az utolsó lépcsőfoknál engedte el a kezemet és lassított a lendületén .Így teljes
mértékben vissza tudtam nyerni a biztonságos egyensúly érzetemet.
- Mindjárt ott vagyunk .- Mondta. És ismét meglódult ez úttal nem fogta meg a kezem csak
egyszerűen ment előre.
Miért éreztem azt hogy követnem kell . A lábaim akaratomon kívül indultam meg lassan utána .
Elindult a folyosón balra majd megint csak balra majd megint csak balra de az utolsó saroknál
elvesztettem a szemem elől . Végig mentem a folyosókon de nem találtam sehol .
Addig mentem míg egy óriási nagy üvegezett fogadó szerűséggel nem találtam magam szembe
A kilátás gyönyörű volt az éjszakai városra.
Valaki hátulról befogta a számat. Majdnem összeestem ijedségemben de nyugtató hangon
biztosított róla az illető hogy nem kell féljek
-Csak én vagyok az… – Súgta Justin a fülembe majd kikerült és az ablakhoz egyik legközelebbi 
székhez igyekezett.
Az egész teremben sötét volt. Az a kis világítás szűrődött be az utcákról amit az ablak
beengedett.
Gyönyörű látvány volt. Mi ezt miért nem láttuk a lányokkal? Hisz ezen az emeleten is voltunk .
Justin leült a bőr kanapéra és letette a zacskót az asztalra . Vicces volt ahogy a sötétbe
előhalássza a kaját maga elé majd kiemel egy poharat a zacskóból és a zacskót összegyűri.
Letette az asztal másik végébe a papír galacsint és megütögette maga mellett a kanapét. Lassan
indultam meg kitapogatva minden egyes kis kockát amire lépek.
Próbáltam a legkecsesebben menni felé. Ki tudja talán imponálni akartam neki.
Nem láttam az arcát. De a fények akik az ablakból szűrődtek be a háta mögött körvonalazták
alakját. Már nem egy kisfiú ült velem szemben . Hanem egy egyre magabiztosabb srác. Ha nem
tudnám, hogy Justin Bieber ül velem szembe akkor is próbáltam volna a legszebb formámat hozni
magamból . Ez az egész szitu teljesen új volt nekem . Lábammal két kicsi lépcsőt érzékeltem,
amit mint egy jó gát futó vettem az akadályt. Lassan sétáltam az asztal elé és a kezemmel
megtámasztva megálltam előtte és kihúztam magamat.
Justin tekintetét végig éreztem magamon. Kicsit bedőltem, hogy jobban lássam a kilátást így
hajam lassan csúszott előre a vállamon a mellkasomhoz.
Valamiért most kicsit szebbnek és különlegesebbnek éreztem magam . Ott abban a pillanatban .
Amúgy mindig is tudtam hogy nem vagyok szépség király nőnek való. Egy átlagos lány voltam a
minden napokban . De ez most más.
A kilátás meseszerű volt. Az esti fények csodálatos hangulatot biztosítottak . De ebben az
esetben nem Egy McDonald’s os kajálásra vagy éppen arra hogy Justinnal Legyek . Elbűvölt mégis
a látvány . Szinte kábulatba ejtett a félhomály .
- Gyönyörű .- Csúszott ki a számon . Bár nem bántam ez volt az igazság.
- Nem kell a shaked? – Justin hangja gyönyörűen csengett ezen az estén még ha ilyen egyszerű
és illúzió romboló képet is tett fel .
- De .- mondtam és becsúsztam vele szembe az asztalhoz és lehuppantam a hideg bőrre.
Elém tolta a shaket de nem foglalkoztam vele . Felhúztam a lábaimat és a kezeimet rátéve
támaszt nyújtottam az államnak és úgy figyeltem a kilátást. 
Zacskók csörgését hallottam csak . Hát mit ne mondjak Justin is pont jókor tud enni .
Nagy levegőt vettem és csodáltam tovább gondolatok nélkül a tájat.
- Engem is ugyan így elkápráztatott az első alkalommal mikor itt voltam . –Szólalt meg Justin .
Államat nem vettem le a kezeimről csak arra fordítottam a fejemet.
Justin Elégedetten nézett rám . Látszott rajta hogy tetszett neki ahogy elkápráztatott ez a hely.
- Én is voltam már itt…- mondtam elégedetten . – Délután mikor te aludtál . – Vigyorogtam .
Mosolygott egy kicsit majd kinézett az ablakon ő is. Vártam a reakcióját, ami meg is érkezett
3 másodperccel később .
- Nap közbe le vannak húzva a sötétítők és kártya partikat rendeznek .- Nézett rám vissza
győzedelmesen .
Ezen csak mosolyogni tudtam . Meglágyult a szívem . Nem akartam vele versenyezni. Most egy jó
nagy beszélgetéshez lett volna kedvem a leginkább .
- Tény Éjjel sokkal szebb . - Bámultam vissza az ablakba.
Megint csak a zacskó csörgésére lettem figyelmes.
Én bunkó még csak azt sem mondtam neki h jó étvágyat.
- Jó étvágyat! – Suttogtam szégyenlősen ránézve. Mire abba hagyta a rágást.
Szerintem nem tudta hogy most hogy köszönje meg teli szájjal . Filózott kicsit de aztán csak
kellemetlenül bólintott egyet és tovább rágott.
Ezen még szélesebben mosolyogtam majd ő is csak mosolygott.
- Biztos nem vagy éhes? – Kérdezte miután lenyelte a falatot.
- Tutira .- Bólintottam nagyot.
Ránézett a Shakemre és tudtam ,hogyha nem kapok utána akkor tovább szekál a kajálással . Így
gyorsan előre kaptam a Shakért és belekortyoltam .
- Te aztán meggyőző egyéniség vagy . – Mondta huncutul .
A szívó szállal a számban megrántottam a vállam és ismét kibámultam . Könyökömet a térdemnek
támasztottam és a tenyeremnek nyomtam a fejem. Másik kezemben a hideg Shake amiről lefolytak a
kezemre a kicsapódott víz cseppek . Szorosan ölelgettem magamhoz és kortyolgattam bele sokszor
kicsiket. De a szívó szálat nem vettem ki a számból .
A lámpák sorban égtek mintha valami gyönyörű nyakláncot alkotnának ezzel a kis város köré .
Mama mindig mindenben van valami szép csak meg kell látni . Ezt akkor mondta mikor Nellyt a
kiskutyámat kaptam tőle mikor nálunk nyaralt pár éve.
Mikor hazaállítottunk a kis goldimmal szülinapomra anyunak nem nagyon tetszett az ötlet.
„ Minek neki kutya hisz még magáról sem tud gondoskodni és nézd meg milyen kis szakadt kutyus . Szebbet nem találtál? „
Akkoriban nem fogtam fel azt amit anya mondott de valamiért megmaradt bennem . Nem bántásképpen
mondta már akkor tudtam . Egyszerűen felszült volt. Akkoriban nem jött úgy neki össze a munka
ahogy ő várta.
Mama akkor mondta hogy ne legyek annyira elkeskenyedve.
Alig várom már hogy találkozzak vele .
- Min gondolkozol ennyire? – Zavart meg Justin .
- Honnan veszed hogy Gondolkoztam is valamin és nem csak bambultam ki a fejemből. – Néztem
rá kérdőn ? Ennyire átlátszó személyiség lennék?
Éppen összegyűrte a 2. szendvics zacskóját  és hátradőlt a székben .
- Hát már 20 perce bele se szívtál a shakedbe – Mondta –De csak egy ötlet volt .
Lehajtottam a fejemet és mosolyogtam .
-Mi van veled mostanság de most komolyan . Mondj olyat amit nem tudok még. – kérlelt és előre
könyökölt az asztalra .
- Miért rólam beszéljünk? – Kérdeztem mosolyogva .
- Mert a te életed talán érdekesebb mint az enyém - Mondta .
Ezen nagyon meglepődtem .
- Mondod ezt te aki világot látsz . – Mosolyogtam rá
Nem akart erről beszélni mivel csak vállat rándított és keserű képet vágott .
- Mióta táncolsz ? – Kérdezte .
Hát persze hogy tereli a témát . Miért is ne. De nem leszek tolakodó így nem tértem vissza az
előző témára.
- Már mikor anno találkoztunk akkor is táncoltam . Elég komolyan .- mosolyogtam bele a
mondandómba . – Annyi különbséggel hogy most teljesen máshogy  kell meglátnom a dolgokat a
világgal kapcsolatban .
- Ez hogy érted? Hisz legutolsó tudomásom szerint a tánc az életed. – Érdeklődést láttam a
szemeiben . A vak is látná a csillogó szemeit a sötétben .
- Tudod jövőre vagyok utoljára az iskola padban . És el kéne döntenem hogy mit is akarok
kezdeni magammal ha kikerültem az iskolából .
- Hát ez kemény. – mondta és hátra dőlt.
- Hát igen .
Kellemes csend ült be közén de iszonyat sok gondolat menetet elindított az eddig elég nyugodt
fejemben.
- Tudod ...- Kezdtem bele halkan és kinéztem az ablakon (talán mert úgy nem éreztem annyira
kínosnak )- Ha táncolok nem gondolok semmire …. Vagyis – röhögtem bele – Gondolok valamire ,
de csak az őszintére. Akkor mindig önmagam vagyok . Nem gondolok a jövőre.- fordultam vissza
felé
- Ugyan így vagyok az énekléssel .- Mosolygott . Hangja nem volt olyan erőteljes, mint ezelőtt.
Olyan nyugodtnak látszott.
Nem játszott meg senkit . Ezt vettem észre rajta. Nem láttam és hallottam most belőle senki
mást csak saját magát.
- Mutasd meg hogy táncolsz –Mondta .
- Nem – mondtam határozottan és  ismét kibambultam az ablakon. Nagyot kortyoltam a Shakembe
ami már teljesen megolvadt a kéz melegemtől .
- Jó akkor ne .- Mosolygott. – Ne durcizz be. Beszéljünk másról. Olyan rég beszéltünk
Hát igen , nagyon nagyon  rég. És ki miatt nem is beszéltünk?
- Justin … - Kezdtem bele határozottan – Miért tűntél el?
Az arcáról eltűnt minden jókedv és felvette azt a lelki ismeret furdalásos fájdalmas arcot.
- Hosszú lenne elmagyarázni . Nagyon haragszol érte? – Kérdezte de nem nézett bele a szemembe
hanem az asztalt leste.
- Tehát neked ez a tabu téma . De jó lenne róla beszélni, mert igen nekem nagyon rosszul esett. –
Hajtottam le én is a fejem .
- Sajnálom . Csak … - Itt elhallgatott .
Felkaptam a fejem . Ahhoz túlságosan is érdekelt hogy most befogjam a számat.
- MI csak? – Kérdeztem a legkedvesebb hangomon .
Felnézett rám és csak kiröhögött… Kérdőn néztem rá mert azt hittem engem röhög ki
- Ne értsd félre nem rajtad röhögök . Hanem kínomban .
Nem tudtam mit kezdeni ezzel a viselkedésével . Kis idő után magához tért.
- Feltehetek 50 kérdést? – kérdezte.
Ennyi??? Téma terelés lenne?
- Nem válaszoltál a kérdésemre majom gyerek – Mondtam neki kikerekedett és komoly fejjel .
- Ha válaszolsz 50 kérdésemre akkor elmondom . – Mosolygott.
- 5 kérdés nem több – Eszem ágába sem volt 50 kérdésre várni .
- 40.
- 10
- 30
- Max 15 és vagy megelégszel vele vagy elmegyek .- mondta neki tök komolyan
- Okés akkor 20 kérdés. – mondta az asztalra dőlve.
- Legyen 20 és utána elmondod a választ hogy miért szívódtál fel se perc alatt.
Keserű arcot vágott de bólintott.
- Megegyeztünk – nyújtottam felé a kezem .
Határozottan ráfogott a kezemre és ezzel meg is kötöttük a „szerződést” .