Sziasztok :)
Meghoztam a részt :$ És hétfő van tudom de eddig tartott... Ebben a részben ismét benne van Neonkék17-nek a keze tehát köszönöm neki :)
Most csak annyit kérnék hogy ha lehet hagyjatok komit... szeretném nagyjából tudni ha elköltöztetném a blogot olvasnátok e? Tehát ha olvasnátok akkor hagyjatok egy "erről tájékoztató" komit nekem hogy tudjam mennyi értelme lenne ( Ha valakit érdekelne akkor a Blogger.hu -ra :))
Tehát kérek cépen mindenkit csak egy : bejegyzés :)
1 . "Olvasnám "
vagy egy
2. "Nem olvasnám"
És akkor most jöhet a rész :)
Most csak annyit kérnék hogy ha lehet hagyjatok komit... szeretném nagyjából tudni ha elköltöztetném a blogot olvasnátok e? Tehát ha olvasnátok akkor hagyjatok egy "erről tájékoztató" komit nekem hogy tudjam mennyi értelme lenne ( Ha valakit érdekelne akkor a Blogger.hu -ra :))
Tehát kérek cépen mindenkit csak egy : bejegyzés :)
1 . "Olvasnám "
vagy egy
2. "Nem olvasnám"
És akkor most jöhet a rész :)
A temetés maga volt a rám álom, de Ryan végig mellettem volt még mikor Giorgienak segítettem összeszedni a holmikat a kertből. A napok sírással teltek el és nagyrészt ebben ki is fáradtam így a nap többi részét mikor nem sírtam végig aludtam.
Holnap, ha minden jól megy Justin magán gépe amivel Ryan utánam jött - szavazásos alapon -, készen áll majd hogy visszarepüljünk a többiekhez és folytassuk a turnét. Anya szerint így lesz a jobb. A viselkedésemért persze megkaptam a fejmosást és én voltam a hibás.
Az elmúlt egy hétben ma van először, hogy nem tudok sírni. Valamiért már nem megy. Ma beszéltem telefonon Cherrel és Ginával, de a többiekkel valamiért nem sikerült. Örültem, hogy hallom a hangjukat. És mostanság Justin is fel felrémlik gondolataimba. Viszont nyugtáztam a gondolataimat azzal, hogy ha vissza mentem majd megbeszéljük a dolgot.
A tévé előtt ülök és a semmibe bambulok igazából. Az agyam sokszor mintha kikapcsolt volna. Nem mehet ez így tovább. Olyan vagyok, mint egy bábu és ez már engem is nagyon zavar. Gondolataimat Ryan szakította félbe.
- Itt a kaja !- mondta kedvesen és a kezembe adott egy tál tejberizst.
- Nem vagyok éhes!- ismételtem meg a már könnyedén jövő és már szokásnak titulált mondatot.
- Lassan egyed, mert szeretném ha immáron benned is maradna az étel. – Mondta majd leült mellém a kanapéra és ő is enni kezdett.
- Mi értelme van ? – kérdeztem a tányérra mutatva és letettem a dohányzó asztalra.
- Enned kell mert lassan 10 kilót fogytál egy hét alatt. – mondta és előre nyúlva a tányéromért visszaadta a kezembe azt. - A kedvemért. És lassan egyed!- parancsolta rám az utolsó szavakat.
- De csak miattad. – tettem közelembe a tányérom és enni kezdtem.
Ryan jó társaság volt mostanság de nagyon sajnáltam. Ott hagyta Chert és a többieket az én fájdalmam miatt. Igaz barát. Megnyugtatott, ha úgy volt és nem hagyott egyedül egy pillanatra sem . Mindig itt volt a házban valahol és hallható távolságban. Nem is tudtam hogy főzni is tud. Lassan erőltettem le gyomromba minden falatot és imádkoztam hogy az lent is maradjon. Mikor végeztem az utolsó falattal is, le akartam tenni a tányért az dohányzó asztalra. De ez ismételten elhamarkodott cselegedet volt mert ahogy előre hasaltam gyomrom összerándult. Levert a víz és érezem hogy valami már marja a torkomat.
- Megint? – kapta Ryan felém a tekintetét és már segített is felállni. Amint éreztem a talpam alatt a földet már meg is lódultak lépteim. Nagyon tartottam magam hogy eljussak a mosdóig. Berontottam a vendég fürdőszobába és már hajoltam is a WC fölé. Szörnyű rézés volt. Nem tudom hogy még hogy tudok egyáltalán nyelni mert miután mindent amit megettem kijött belőlem a gyomorsav tovább mardossa a torkomat mert már nem tudok mit kiöklendezni.
Utáltam ezt az érzést és mindig próbálok rajta uralkodni de egyszerűen nem megy. A gyomrom nem képes befogadni az ételt. Tudom mi ez . Gyomor ideg. Akarok ellene tenni de már azért nem akarok enni mert minden egyes étkezés után ez van. Miután úgy éreztem már nem jön több felforrósodott testemmel neki dőltem a csempének és amennyire tudtam magamhoz öleltem térdeimet hogy enyhítsek a hasamban keletkező fájdalmon. Így valamelyest jobb szokott lenni. De még így is ki csordult egy két könnycsepp a fájdalomtól.
- Ez így nem lesz jó. - suttogta Ryan az ajtóban állva majd közelebb lépett hozzám és kezemre fogva megtette a szokásos mozdulatot. Segített felállni mert saját erőmből nem ment volna.
- Nem tartom jó ötletnek hogy vissza gyere holnap Párizsba. -mondta miközben odakísért a csaphoz hogy ki tudjam öblíteni a számat.
- Menni akarok!- mondtam majd megnyitottam a csapot és lehajoltam, hogy ki öblítsem a számat.
- Ilyen állapotban? – kérdezte mikor lehúzta a vécét.
- Egyszerű. –mondtam miután kiköptem a vizet. – Nem szem semmit. Majd elmúlik valamikor nem?
- Most is olyan sápadt, vagy mint a hófehér fal. - mondta dorgálva majd a falnak dőlve a tükörből nézett rám.
- Találkozni akarok a többiekkel . És lehet hogy nekem is sokat segítene ha nem itthon lennék. – Magyaráztam a törölközőért nyúlva.
- Most pont az első egy hetes szünet lesz. Esmeé Unoka testvérénél szálunk meg . -mondta majd mellém sétált és derekamat megfogva segített volna kimenni a fürdőszobából.
- Nem akarok béna maradni örök életembe Ryan. Szeretnék felállni. - mondtam karjai közül kibújva.
- Ahogy gondolod. - Mondta elengedett de éreztem hogy hátulról feszülten követ hogy mikor esek esetleg össze. Bevallom elég közel voltam hozzá de ennél én erősebb vagyok. Terelni akartam a témát így beszélgetésre invitáltam miközben felfelé tartottam a szobámba.
- Te többet beszélsz a többiekkel. - jelentettem ki mert tudtam hogy minden este sunyiba van hogy egy órát beszél velük. - Mi van velük? – kérdeztem. Tegnap előtt este hallottam a fürdőszobából hogy telefonál. És gondolom általában míg én fürdök ő tartja a kapcsolatot a többiekkel .
- Hát Esmeé szerelmes. Hivatalosan is együtt vannak. Gina már kézen fogva sétál Chazzel – mosolyodott el mikor mellém sétált és úgy sétáltunk tovább együtt.
- Pattieék nagyban intézkednek, Apukád aggódik érted és alig várja hogy megölelhessen – ölelt meg kicsit majd el is engedett. – Cher meg hát… Jól van . Sokat beszélünk MSN – en este. Hiányzik hogy be valljam.
- Alig várom, hogy lássam őket!- mondtam. Nem akartam nekimondani, hogy Justinról nem ejtett egy szót sem, mert az tök átlátszó lett volna. Ránéztem hátha folytatja, de csak elém lépett és kinyitotta a szobaajtómat, hogy beengedjen. Reménykedtem benne, hogy valamelyest javulni fog ez az egész állapot. Mert agyban azt hiszem már kicsit helyre tettem magam. A hiszti rohamaim is elmúltak, de a testem nem mindig van olyan jó formában.
- Alig várom, hogy lássam őket!- mondtam. Nem akartam nekimondani, hogy Justinról nem ejtett egy szót sem, mert az tök átlátszó lett volna. Ránéztem hátha folytatja, de csak elém lépett és kinyitotta a szobaajtómat, hogy beengedjen. Reménykedtem benne, hogy valamelyest javulni fog ez az egész állapot. Mert agyban azt hiszem már kicsit helyre tettem magam. A hiszti rohamaim is elmúltak, de a testem nem mindig van olyan jó formában.
***
- Pattie jön ki elénk, ha jól tudom. Így kisebb a felhajtás. - magyarázta Ryan miközben a repülő kijárata felé tartottunk.
- Jobb is ez így. - nyugtáztam ennyivel és próbáltam követni a tempóját.
Nem sok holmit vittem el mikor eljöttem egy hete. Egy bőrönd az egész azt meg felvittük az utastérre a gépen. Végig DVD-t néztem. Ryan el nem mozdult volna mellőlem. Végig azt leste, hogy vagyok. A kijárati Autómata ajtó kinyílt előttünk és meglepve tapasztaltam, hogy elég fülledt idő van itt Franciaországba. Egyenest a parkoló felé vettük az irányt. A bőröndöm kerekei elismerést érdemeltek annyit rángattam le fel a lépcsőkön. De végül megláttam az ismerős kisbuszt, ami előtt egy alacsony hosszú barna hajó nő támaszkodott. Mikor felnézett ránk elmosolyodott majd megindult felénk.
- Hát visszajöttetek. - mondta majd megölelte az előttem járó Ryant. Patti engedte majd felém fordult – Nyitva van. – Dobta még oda Ry-nak a szavakat majd rögtön felém fordult és szorosan megölet.
- Szia Pattie! - suttogtam miközben azon tanakodtam mit mondhatnék még neki.
- Őszinte részvétem-kincsem! - Mondta és még jobban magához szorított.
- Próbálok az érzéseimen uralkodni. – suttogtam én is jobban hozzábújtam.
- Beszéljünk róla? - Kérdezte eltolva magától, de még mindig nem eresztett el.
- Inkább kerüljük a témát. - mondtam egy mosolyt erőltetve magamra.
- Rendben. - mondta majd kézen fogott és a kocsi felé indultunk, amiben már Ryan ott terpesztett az anyós ülésen. Volt még mellette hely, de inkább most hátra ültem volna. Nem volt kedvem összepréselődni vele ilyen melegben.
- A csomagot betehetjük ide a hátsó székekre. – Mondta Pattie és már nyúlt volna a bőröndömért.
- A csomagot betehetjük ide a hátsó székekre. – Mondta Pattie és már nyúlt volna a bőröndömért.
- Hagyd, csak- úgyis hátra ülök. – magyaráztam és már nyúltam is a kocsi kilincséért és feltettem Ryan csomagja mellé az enyémet. Pattie csak bólintott és megkerülte a kocsit.
- Minden ok? – fordult hátra Ryan. Szemei bíztatást és védelmet sugároztak.
- Persze. – Mondtam majd berántottam a kisbusz ajtaját és elterültem a most majdnem üres kisbuszban. Pattie beszállt és már indította is a buszt.
Nem nagyon beszélgettünk az úton Pattie Rádiót kapcsolt és csak azt hallgattuk. Valahogy most nem tudott lekötni a zene. Az ablak felé fordultam felkönyököltem a könyöklőre és fejemet megtámasztottam az állam alatt. Elbambultam. Nem foglalkoztam semmivel csak egyszerűen néztem a tájat.
- Minden rendben kincsem? – nézett rám egy idő után a visszapillantó tükörből.
- Persze, semmi baj nincsen. – feleltem – Csak kicsit álmos vagyok. - mondtam egyszerűséggel hiszen, a szervezetem tényleg igényelte az alvást, de nem hiszem hogy most tudnék aludni.
- Dőlj végig az üléseken, ha akarsz. – mondta mosolyogva az utat figyelve.
- Lehet, hogy az lesz. - mondtam és már úgy is helyezkedtem, hogy el tudjak feküdni .
- Mennyi még az út Pattie? – kérdezte Ryan
- Egy olyan háromnegyed óra. – mondta és megállt egy piros lámpánál. Innentől fogva nem nagyon szólaltak meg. de én sem. Nyűgös voltam, így inkább beszélgetés helyett tényleg végig dőltem a székeken és lehunytam szemeimet. Nem sokkal később sugdolózásra lettem figyelmes.
- Hogy van? De most őszintén. - Pattie hangja nagyon kimért volt és csendes. Egy darabig nem volt válasz. Majd nagy sóhajjal hallottam egy kis mozgolódást Barátom felől.
- Elég rosszul. Mondjuk az utat még jól bírta a gyomrához képest. De hozzá teszem nem evett mielőtt eljöttünk. - Szemem nem nyitottam ki csak hallgatóztam hogy mindent jól halljak mivel elég halkan beszéltek. Próbáltam csak erre koncentrálni bár a kocsi zúgásától elég nehézkesen ment.
- Szörnyen le van fogyva.
- Ágival felhívtuk az orvost és azt mondta, hogy gyomorideg, Megviselte ez a dolog. Idővel elmúlik. Lassan kell ennie és akkor egy idő után van rá esély, hogy nem produkál majd ilyen tüneteket.
- Nagyon ragaszkodhatott ahhoz a szegény állathoz.
- Igen. Látnod kellett volna mikor Mike megjelent.
- Mi történt? – Kicsit erősebben hallottam Pattie hangját.
- Ugye azt tudod, hogy Mike hagyta nyitva a, kaput amin a kutya kiszökött.
- Igen. Végig hallgattam a beszélgetést mikor Jacobnak könyörgött had menjen haza.
- A lényeg igazából az volt, hogy mikor kiszökött rá egy napra Nellyt elütötte egy kocsi. Helyre állították a testi állapotát, de valószínűleg mikor a kocsi átment a hátsó lábain szegény állat sokkot kapott. Bevitték az állatorvoshoz, de ott el kellett altatni.
- Szegény állat. De azt még mindig nem értem ennek mi köze Mikenak.
- Mikor megérkeztem nem volt otthon. Mike mondta, hogy az állatorvos recepciósa hívta fel őket, hogy ott van. Ági már elindult érte. Sokat beszélgettem Mikeal, majdnem 2 órát. Meg kell mondanom elég érdekes gondolkodása van, máshogy gondolkozik a világról, mint mi. De nagyon kedves volt.
- Hallottam már róla egy két szót, de pár mondatból sem szimpatikus. - Patie hangja undorral volt teli.
- Hát én nem mondok véleményt. De ezt te is tudod. Csak arról, akit igazán ismerek.
- Tudom.
- Na, a lényeg hogy mikor megjöttek Mike elég lekezelően viselkedett Alyval. Mázli volt, hogy éppen indultam volna neki köszönni, de amikor Mike azt mondta neki, hogy vesz egy másik kutyát majd neki.
- Mit mondott? – hangja feljebb csúszott. Hallottam valami csendre intésszerű Psz-egést aztán folytatta.
- Olyan volt, mint egy élő holt, míg Mike ki nem mondta ezt a mondatot.
- Összeesett gondolom.
- Nem. Én még soha nem láttam ilyennek. – Elgondolkozhatott valamin, de mikor már nyitottam volna ki a szemem folytatta. – Mindig elég visszahúzódó a saját érzéseivel. Elvonul, megbeszéli magával, néha velem, de mindig ő dönt. De most teljesen kitárulkozott és neki akart menni Mikr-nak. El is indult, de lefogtam.
- És akkor abba hagyta? – kérdezte Pattie
- Az igazat megvallva nem éppen. Szörnyű volt mikor elkezdett teljes erejéből ütni, hogy át törjön rajtam. De a szívem megszakadt mikor remegni kezdett aztán erőtlenül összeesett.
- Szegénykém.
- Pattie…
- Mondjad.
- Szerintem az lenne a legjobb, ha most egy ideig senki nem hozná fel ezt a dolgot.
- Otthon már megbeszéltük mindenkivel, gondoltam, hogy így lesz a jó. Amiket mondtál a telefonba… Jacob nagyon rosszul érzi magát. Néha alig tud koncentrálni.
- Elhiszem …
- Min gondolkozol? – Pattie hangja gyanakvó volt.
- Mi van khmm…?
- Vak és megint az ujjai köré csavarta.
- Nem mondod komolyan hogy azok után… ? – Rian hangja kicsit megemelkedett. Okés az előbb értettem, hogy én vagyok a téma… Tudatában voltam annak mit csináltam, de ez a rész nekem nem tiszta. Vajon miről maradtam le? Kit csavartak és kinek az ujjai köré?
- De. - Pattienek ez volt utolsó szava. A kocsiban kínos csend ült ki. Rövid beszélgetés volt, de ez a dolog, amiről beszéltek teljesen megfagyasztott mindent.
Most hogy nem koncentráltam igazából semmire, csak a gondolataim cikáztak ide-oda, találgatva hogy vajon miről is eshetett szó a beszélgetés végén észre sem vettem mennyire repül az idő. Egyszer már csak nem éreztem a kisseb huppanók által okozott rázkódást és a motor zúgását. Megálltunk volna? Hallottam, ahogy a toló ajtó nyitódik. Fel akartam ülni, de nem tudtam, olyan volt mintha ilyen átmeneti állapotban lettem volna.
- Hagyd, csak majd kijövök, értük csak felviszem aludni, mert hajnal óta nem aludta. – Mondta Ryan és éreztem, hogy valaki – gondolom ő - kiemel a kocsiból.
- Jól van. De fent van a szobája. Úgy döntöttem megkönnyítem Ryan dolgát. Nagyon nehézkesen, de sikerült felemelnem a kezemet nyakába és próbáltam magam tartani amennyire csak tudtam.
- Fent vagy? – Suttogta. Morogtam egyet és mellkasába bújtam. Kicsit felkuncogott majd elindult velem valamerre. Óvatosan lépkedett engem nem rázva. Erőt kell vennem magamon. Csak be tudok már menni egy házba. Nem.
- Ryan…- nyögtem ki bár nyelvem nem nagyon akart engedelmeskedni.
- Mondjad te Idosh – nevetett fel harcomon, amit nyelvemmel vívtam.
- Iga … igazán be … Nahh …- idegesített, hogy annyira fáradt vagyok ismételten megint a semmitől, hogy egy értelmes szót nem tudok kinyögni.
- Holnap megbeszéljük jó? Csak aludd ki magad. - mondta és megtorpant. Másik oldalamon hallottam az ajtó nyitódását és egy kis motoszkálást.
- Úr isten jól…- apa hangját tisztán felismertem. Nyűgösen közelebb húztam magamhoz Ryant és arcomat bele fúrtam mellkasába.
- Ssss… Csak fáradt! Felviszem. - mondta és ismét éreztem, hogy lépked valamerre. - Al nem akarsz lefürdeni? – kérdezte és betakart. Vajon mikor tehetett le az ágyra? És hol vagyok? De igazából ez rá ér holnap nem? A pihe puha égy húzott magába.
- Ü – üm – nyögtem ki valami nemleges választ.
- Jól van! Jó éjt!
Ezekkel a szavakkal aludtam el és egy halvány simítással arcomon.
***
Reggel az ablakon beáradó fényre ébredtem. Már elég erősen tűzött. Valószínűleg nem ébredtem volna fel, ha nem fordulok egyet az ágyban, mert rohasztó meleg volt. Mindenhol ragadtam az izzadságtól és még a hajam is nedves volt. A tegnapi ruhámban feküdtem. Még mindig érzem a repülő lég kondijának szagát, ami tökéletesen megragad a ruhákban. Nagy nehezen rávettem magam hogy kinyissam a szememet. A fény nem kímélt. A retináim sokkot kapva kitágultak így szememet kezdtem dörzsölni, hogy elmúljon a kellemetlen érzés. Miután megszoktam a virító fényt, ami az tetőablakomon áradt be felültem az ágyban és körül néztem.
A szoba nagyon hangulatos volt. Tudom, hogy Esmeé valami rokonánál vagyunk, de nem jut szembe hogy milyen rokonánál és Párizs melyik részén. Hát igen, Párizs. Egy egész hét pihi van most itt.
Most fogtam fel igazán hogy én még nem is köszöntem a többieknek. Fürdő szoba után kutattam, de a szobán csak egy ajtó volt, gondolom a kijárat. Nagy nehezen erőt vettem magamon. Nyújtózkodtam egyet és akkor láttam meg a bőröndjeimet. A szoba sarkában. Ennek kicsit megörültem mivel így el tudok menni, fürdeni. Akkor vettem csak észre, hogy nincs cipő a lábamon. Kitápászkodtam az ágyból és mezítláb indultam meg a bőröndök felé. Kikaptam belőle egy rövidtérd gatyát és a kedvenc bő pólóm. Egye kutya hogy kicsit nőiesebb legyek még egy nyakláncot is és tudom, hogy most úgyis hamar le fog kerülni rólam, mert zavarni fog. A mindenféle tisztálkodási szeremmel és a ruhámmal, vállamon a törölközővel indultam meg ki a szobából megkeresni a fürdőszobát.
Mikor kiléptem a szobából egy kis folyósón találtam magam, amin sok, de sok ajtó volt.
Ennek nem éppen örültem, de gondolom valamelyik a fürdőszoba lesz, nem? Halkan jártam és óvatosan nyitottam be az első szobába hátha valaki alszik még. Én hülye meg se néztem az órát hogy erre van-e esély. Nahh mindegy most már vissza nem fordulok. Az első szobában senki nem volt. Így haladtam tovább. Sunnyogva tettem a kezem a következő ajtóra és halkan nyitottam be. Amit akkor láttam inkább ne láttam volna. Igazából alig láttam valamit, de annyit biztosan hogy a kezem remegni kezdjen. Justin ölében éppen valami csaj ült és nagyban falták egymást. Annyira nem voltam meg ész hogy pár pillanatnál tovább nézzem így hirtelen mozdulattal csaptam be az ajtót, ami nagyobb hangot csapott, mint amit akartam. Igazából azt akartam, hogy ne hallják meg. De így nehéz lesz.
Szemeimet összeszorítva és ajkaimat egymásnak préselve próbáltam visszatartani fájdalmamat. Kezemet levettem a kilincsről kicsit késve és hátrálni kezdtem. Hová is futhatnék, hiszen nem tudom, mi hol van és még egy ilyen incidensre nincs szükségem. Bár az nem hiszem, hogy ennyire kellemetlen lenne. Menekülhettem volna a folyosó másik vége felé ahol messziről megállapítható volt, hogy a lépcső ott lapul a végén. Nem kellett, hogy titkos kém legyek vagy roham osztagos hogy tudjam, kevés lenne az időm, hogy lefuthassak rajta a valószínűleg már az ajtó felé tartó személy elől. És állításaim be is igazolódtak. Az ajtó, amin az előbb mintha rémálmomba nyitottam volna be ismét kinyitódott. Az ajtónak szembeni falnak dőlve vártam a következő kínos pillanatokat. Rögtön felismertem a kissé szálkás kart, amely kitárta résnyire az ajtót majd feljebb néztem és Justin arca mindent elárult.
- Al? – hangja meglepődött és kicsit ideges volt.
- Bocsánat csak a fürdőt kerestem. - Mondtam arcát kémleve, amin elég sok érzelem tükröződött.
- Mikor jöttél meg?- kérdezte már kicsit zaklatottabban.
- Meg tudnád mondani, hogy hol, tudnék lefürdeni? – kérdeztem nyögve nyelve. Hangom eléggé elhalt volt mégis valahol tökéletesen illet ehhez a szituációhoz.
- Mit láttál az előbb? - kérdezte suttogva.
- Justin csak mond meg hol a fürdőszoba! - Hangom-felemeltem kicsit és utasító voltam. Mit érdekli pont őt hogy mikor jöttem meg. Úgy látom elég jól elszórakozott, míg nem voltam itt.
- A folyosó legvégén balra. – mondta majd rá se nézve elindultam a folyosó legvége felé. Lábaim eddigi erőtlensége eltűnt és sebes léptekkel haladt utasításom szerint a megadott irányba. Hátam mögött hallottam még egy ajtócsukódást majd én is megtaláltam az ajtót és sebességet nem kímélve nyitottam be és zártam is be magam után, ügyelve most már arra hogyne keltsek több zajt.
Próbáltam a gondolataimat a melegre, a madarakra fürdőszoba ablakán behallatszódó csicsergésükre koncentrálni, a csempe színére, ami most a legkevésbé zaklatott fel, ahogy a többi dolog sem. Lecsúsztam az ajtónak dőlve a hideg kőre és cuccaimat ledobva magam mellé a kőre. Nem megy. Hogy ne gondoljak arra, látványra? Miért kellett rájuk nyitnom? És ki egyáltalán ez a lány? Róla beszélt volna Pattie tegnap a kocsiban? Istenem és megint reméltem valamit az Istentől. De ő állandóan bánt. Mit tettem? Min kéne változtatnom. Hisz azt mondta ez más. És én naiv még hittem is neki. Istenem, de egy hülye vagyok. Meg akart csókolni, az csak jelent valamit nem? Vagy csak egy strigula lettem volna a sok közül? Felálltam a földről és vetkőzni kezdtem. Ez a meleg is kínzó!
- Ez neked mire jó? – kérdeztem cinikusan a plafontól. Azt hittem igazából, hogy talán akkor Isten levágja, hogy nem éppen tetszik ez a játéka. Furcsa milyen vallásos lettem most hogy bajban vagyok. Bajban? Nem is bajban. Mert az van bajban, akin még lehet segíteni. De én már teliben benne vagyok. Felkaptam a földről a cuccaimat és bevágtam őket a csapba. Elő vettem a fürdő kellékeimet és beléptem a zuhanyzóba. Tövig a fel felé csavartam a csapot és megeresztettem a hideg vizet. Testem ellenkezett a jéghideg víz ellen, de én tűrtem. Mert legalább a hideg víz felébreszt pár darabig és addig sem gondolok a történtekre. Sajnos viszont nem tudtam, hogy itt mi a szokás, meddig illik fürdeni így gyorsan letusoltam. A hajamat sem mostam meg most igazából csak az alja lett vizes az meg hamar megszárad. Kiléptem a zuhanyzó kabinból és rögtön kedvenc törölközőmért nyúltam. Még a fürdőszoba is sokkal melegebb volt, mint a hideg víz alatt így fagyott testem lassan kezdett kiolvadni. Beálltam a tükör elé.
Hát jól van. Ez így nem mehet tovább. Nem befolyásolhat ő. És soha de soha többé nem fogom neki megengedni, hogy elgyengítsen. Én nem leszek egy strigula. Még egyszer nem. Egy dologért még hálát adok anyámnak: Hogy megakadályozta, hogy közel kerüljek hozzá. Soha nem is lett volna értelme.
Nagyot fújtam és erős elhatározásom után megtörölköztem rendesen. Ruháimat felvéve azon is elgondolkoztam, hogy a barátaimra sem terhelhetem ezt az egész dolgot. Nekem kel feldolgoznom egyes de egyedül Nellyt is és ezt az akármit is ami kitörni kívánkozik belőlem egy bizonyos ember felé,akit úgy hívnak Justin Bieber.
Az ami uralkodott rajtam az elmúlt egy héten nem győzhet le , ahogy ez sem . Erős leszek. Mert nem vagyok ,nem is voltam és nem is leszek egy nyávogós picsa, aki úgy néz ki, mint akit minden pillanatban kiskanállal kéne össze szedni .
Magabiztosan szedtem össze a csapból és minden honnét a cuccomat és indultam meg a fürdő kijárata felé. A folyósón nem volt senki, így hamar eljutottam a szobám ajtajáig, amit már tudtam, hogy hol van. Benyitottam és egyszerűen ledobtam a bőröndök tetejére a ruhámat. Kutattam most valami másért. Már tudtam is miért csak a táska mélyén volt. A saját parfümöm amit én kevertetek magamnak minden alkalommal mikor sikerül eljutnom Malibu egyik üzletközpontjába. Azért imádtam, mert ilyen illata van már jó ideje a ruháimnak. Kimosni sem lehet nagyon belőle. Ez az én illatom. Imádom. Kicsit édeskés, de komolya. Nem tömeg illat. Hasonlít egy kis kókusz és méz keverékre. Hát igen. Mert ez vagyok én.
Meg is találtam a nagy üvegcsét, ami már félig volt, de még biztos voltam benne hogy jó sokáig kitart. Fújtam a nyakamra és a csuklóimra, majd szétdörzsöltem. A parfümöt vissza tettem a bőröndbe majd rá dobtam a szennyes ruháimat azzal a gondolattal kísérve, hogy majd keresek neki szennyest.
Jó lenne már látni a többieket így körbe nézve a szobában utoljára, indultam meg az ajtó felé. Kiléptem a folyósora és gondosan bezártam magam mögött az ajtót. Lassan lépkedtem le a hosszú lépcsőn. Szegény Ryan mire felcipelt ezen. Nagyon sokra becsülöm, azért mert mellettem volt a szükség pillanataiban . Nem akarok neki rosszat, de alig várom, hogy egyszer vissza adhassam neki mind ezt.
Lábaim mintha csak felhőt érintettek volna, nem hallatszódott, ahogy jártam keltem .
A lépcső alján kicsit megálltam a korlátba megkapaszkodva és fülelni kezdtem. Tuti jó felé indultam, de nem vagyok benne biztos, hogy merre menjek tovább. Ismerős hangokat kerestem . Mondjuk Apuét vagy Gináét vagy bárkiét akit ismerhetek . Kicsivel később meg is hallottam azt amit kerestem így lassú és kimért léptekkel elindultam felé. A hangok egyre csak erősödtek majd meghallottam egy nyugtató dolgot. Barátnőim nevetését. Ekkor kicsit gyorsabban kezdtem lépkedni mikor egy konyhába találtam magam. Egy hatalmas konyhába. Bekukkantottam a kis boltív alatt és láttam hogy majdnem mindenki ott van . Cher , Gina , Esmeé . Sarah, Pattie , Apa , Scoo , Ryan és nem utolsó sorban Chaz . Rajtuk kívül volt még Egy nő és egy fiatalabb lány. Talán velünk egy idős vagy fiatalabb. Gondolom Esmeé Rokonai.
Mindenki mosolygott és nevetgélt. Ahogy elnéztem nagyon el voltak. Kicsit jobb kedvem lett nekem is. Egy jól eső hidegség futott végi a hátamon, ami felébresztett. Nem nagyon figyeltem oda miről is beszélgetnek csak kissé lehajtott fejjel a falat elengedve, aminek eddig óvatosan támaszkodtam. hogy felmérjem a terepet beléptem a tömött de nagy helyiségbe.
-Jó reggelt!- mondtam szégyenlősen.
Az igazat megvallva fogalmam sem volt mi történt az elmúlt egy hétben. Hiányoztam e a lányoknak . Vagy apu mennyire foglakozott azzal, hogy itt vagyok e vagy sem. Azóta nagyon sok helyen jártak. És biztos sok marhaságból maradtam ki amiről beszélgetni tudnak ilyen nagy örömmel.
- Aly!- Hallottam két magas hangot, de mire felkaptam a fejemet már Ginát és Chert láttam meg, ahogy felpattannak a székből és felém futnak .
- Hé ! Óvatosan !- hallottam még egy hangot, de a lányok mit sem törődve vele szinte nekem vágódtak és öleltek szendvicsbe.
- De jó hogy újra itt vagy ! – mondták mormolva és még szorosabba ölelve.
Kissé felnevettem, de már alig kaptam levegőt annyira szorítottak, a pózról nem is beszélve.
- Lányok …- mondtam nehézkesen –nem… kapok…levegőt!- ahogy kiejtettem a szavakat ők eltávolodtak tőlem kicsit demég mindig öleltekkicsit.
- Bocsi !- hangzott fel egyszerre. Elmosolyogtam majd nyakukba akasztottam kezem és megöletem őket.
-Ti is nagyon hiányoztatok nekem !
- Gyere ülj le! – utasított Cher és miután Gina elengedett húzni kezdett egy bárszék szerű székhez, amin sorban ültek a családtagok.
- Éhes vagy? – kérdezte az ismeretlen nő.
- Nem köszönöm ! –mondtam és zavartan oda sétáltam hozzá és a másik lányhoz . Kezet nyújtottam neki amit nagyon szívesen fogadott az arcvonásaiból ítélve.
- Alyshon vagyok !- mondtam kedvesen mosolyogva.
- Nina!- mosolygott majd mellette lévő lány felé bökött felével –Ő pedig a lányom Avery.- mondta majd a lányához fordultam aki ugyan olyan kedvesen fogadott.
- Örülök a találkozásnak . –mondtam majd kicsit hátrálva tőlük vissza indultam az előbb utasításba adott helyemre.
Mikor megkerültem az asztalt apa megfogta a kezem és szorosan megölelt.
Nem kellett szó! Ebből már tudtam, hogy gondolt rám és hogy hiányoztam neki. És mit ne mondjak . Csak ebből az egy ölelésből több együttérzést éreztem, mint anyáéból. Ő még nem engedett volna el, de én már tudtam mindent, ami számomra szükséges volt és ezt nem kell mindenkinek tudnia így eltoltam magamtól egy ” köszönöm” mosollyal arcomon és otthagyva őt leültem a székre a lányok mellé. Jobb oldalt a két lány másik oldalamon pedig Sarah . Sarah kedvesen rám mosolygott majd kicsit megütögette a combomat és vissza fordult Nináék felé . Időm se volt rá reagálni, mert olyan gyorsan cselekedett.
- Akkor délután tudunk segíteni a sütésben?- kérdezte Pattie gondolom Ninától mert ő válaszolt.
- Ha tényleg ennyire akartok, akkor persze !
- A gyerekek úgyis mennek Plázázni és akkor mi meg beszélhetünk csajos dolgokról. - Mondta Sarah a combját dörzsölve mint egy rossz tinédzser aki lányos pletykálásra készül a barátnőivel .
- Te sem változtál sokat hugi ! – Mondta Nina .
Tehát Sarah testvére. Jó tudni, hogy van neki. De még az is lehet hogy ...
- Elnézést..- szóltam közbe. – Sarahh nem is tudtam, hogy van egy nővéred.
Sarahh elmosolyodott majd Ninára nézett.
- Csak unoka testvér de nagyon jó a kapcsolatunk !- magyarázta
- Áhh értem . – mondtam és a pult felé fordultam teljesen.
Avery elém csúsztatott egy pohár narancslevet mire felnéztem rá és hálás tekintetet küldtem falé mire csak biccentett.
- Lemaradtam valami fontosról amúgy? – Kérdeztem számhoz emelve a poharat majd bele ittam .
- Semmi extráról!- Mondta Char fejét rázva.
- Megyünk délelőtt …- Kezdett bele Cher a mondókájába, de a hátunk mögül a konyha bejárata felől valaki megszakította .
Nem is olyan valaki mivel Justin mély és komolyan hangja zavarta meg kérdezősködésemet,hogy vissza tudjak térni a rendes kerékvágásba.
- Mi kész vagyunk ha akarjátok mehetünk . – Hangjából teljesen eltűnt az a gyerekes magas hang ami néha olyan jókedvűvé és mosolyogtatóvá tette a mondókáit .
Mindenki felé kapta a fejét mikor észrevettem, hogy nem egyedül van és nem is akárkivel. Az a lány állt mellette akiért annyit szenvedett. És éreztem, hogy lassan én fogok szenvedni mivel a gyomrom elkezdett makacsul összerándulni .
- Te is …- fordult felém Sarah kérdést kezdeményezve, de félbe szakítottam .
- Hol a mosdó?- álltam fel és már siettem is el a konyhából. Nem tudtam még merre de vártam a választ .
- Balra aztán a folyosó végén a második ajtó . – hallottam egy még szokatlan hangot .
Majd Justin értetlen tekintetével találtam szembe magam.
Szám elé kaptam a kezemet ezzel még visszatartva azt, amit nem akartam . Justint kicsit meglökve igyekeztem a mosdóba. Nagyon reméltem, hogy elérek a mosdóig, mert elég gáz lenne hanem. Hál’ istennek reggel a lépcsőn lejőve láttam, hogy miről is lenne szó tehát rögtön arra futottam. Hamar megtaláltam a WC fülkét és már előtte is találtam magamat. A gyomrom makacsul összerándult újra és újra. Ezzel megkínozva izmaimat. Az üres gyomor hátránya hogy nem tudok csak savat öklendezni így az szétmarja a torkomat is. Kegyetlen érzés volt. Mégis az volt a legnagyobb problémája valakinek hogy hajamat kiszedje arcomból és össze fogja. Mikor már nem jött semmi a gyomromból csak öklendeztem, könnyek gyűltek a szemembe. Nem hittem el hogy testem elhatározásom ellenére nem tudom befolyásolni . Akkor jön és megy ez az érzés mikor akar. Nagyon szeretném, ha vége lenne.
Éreztem, ahogy egy hűvös hideg kéz simul a tarkómra. Ami megnyugtató érzés volt. Puha volt és gondoskodó . Áradt belőle a pozitív energia. Engem táplált. Lassan, lassan elmúlt a görcsölésé szaggatottan vettem egy nagy levegőt. Hátrébb toltam magam a WC-től mert a látványtól nem akartam megint rosszul lenni . Leültem hátsó lábaimra és hasamat ölelve lehajtottam a felem. Hajamat elengedték majd éreztem, hogy valaki letérdel mellém .
- Most már vége. - suttogta Sarah és mellkasára húzva simogatni kezdte a hátamat.
Ezt most miért mondja ? Ekkor vettem észre, hogy könnyeim folyamatosan záporoznak . Torkom majdnem hogy elszorult és égetett minden levegő vételnél. Eddig soha nem volt olyan hogy evés nélkül hánytam volna. És nem ilyen erősségű volt a gyomor görcsöm sem .
- Jacob hoznál egy törölközőt és bevizeznéd? -Sarah nem engedett el és arcát is a fejemre fektetve ezzel még jobban biztosítva engem hogy ott van mellettem.
- Nem kell! Mindjárt jobban leszek. - Mondtam apura hátra nézve, hogy ne menjen sehová .
- Biztos semmi baj? – kérdezte Sarah
- Már volt ilyen . Mindjárt vége van .- mondtam bólintva és könnyeimet letöröltem az arcomról.
- Orvos látta már? – Kérdezte Aput De nem tőle jött a válasz.
- Ennie kéne. Sokszor egy-egy falatot. - Mondta Ryan .Fantasztikus legalább az egész famylia itt van ? Nem is mertem felnézni .
- De hát ma még nem is evett. – Mondta Apa értetlenül .
- Még nem is volt ilyen , mármint hogy ilyen korán és üres gyomorral elő jött volna neki .
- Szólok Ninának hogy csináljon egy pirítóst. -Mintha észre se vett volna és meg se kérdezte éhes vagyok e. De úgysem harcolhatok ellene.
- Jobban vagy Al?- Kérdezte Ryan .
- Van kedved elmenni a srácokkal plázába? – Kérdezte Sarah kicsit hátrébb hajolva tőlem .
- Nincs kedvem tömegbe menni. –mondtam és kiegyenesedtem.
Ilyenkor még feszültek kicsit az izmaim de egy idő után ismét el lazultak. A csaphoz sétáltam és a hajamat hátra dobva megmostam az arcomat és kiöblítettem a számat . Mikor felegyenesedtem a csaptól Sarah egy törölközőt nyújtott felém, de én már bele töröltem a pólóm ujjába az arcomat. Kicsit elhúzta a száját majd csak mosolyogva letette a törölközőt a csap szélére.
- Most már minden ok? –Kérdezte Kedvesen de fájdalmas mosollyal . A WC-hez sétáltam és lehúztam azt úgy hogy oda sem néztem. Nyeltem egyet majd bólintottam
- Most már okés lesz minden. Tényleg ennem kéne .- mondtam számat húzva.
- Gyere te leényzó !- Nyújtotta felém Ryan a kezét. Amit el is fogadtam . Az ajtóban álló Ry megfogta a kezem majd oldalamnál fogva húzni kezdett vissza a konyha felé.
Kicsit talán ellent mondtam neki mivel nem akartam látni Őket. Együtt. Szó sem lehet róla . De sajnos ezzel szembe kell néznem . Meg kell vele barátkoznom, mert nem tudok ellene mit tenni .Akárhogy is tiltakozom, tehetetlen vagyok . Bábú lettem, akit a földön ráncigálnak, mert most nincs rá szükség. Legalábbis így éreztem. Mire észbe kaptam már a konyhában voltunk és érdeklődő szempárokkal találtam magam szembe . Ryan vissza vezetett, a lányok mellé és leültetett.
Tudtam, hogy velem szembe ülnek és nagyon reméltem, hogy nem akarnak velem szóba elegyedni .
- Minden oké? –kérdezte Cher átkarolva.
- Persze most már minden okés!- küldtem felé egy hamis mosolyt, de megpróbáltam mindent bele adni.
- Akkor most már bemutatkoznék !- hallottam meg magam elől egy elég magas már-már fület sértő hangot.
Szívem megállt egy pillanatra. Hangjában volt valami beképzelt. Valami taszító, ami nem tetszett. Még nem volt udvariatlan annyira hogy szólhatnék érte de nem is volt éppen a leg elbűvölőbb hangnem .Fejemet nem felemelve az asztalról felkukkantottam előre omló frufrum alól.
- Selena Gomez. –Nyújtott nekem kezet az asztal felett. – Te pedig bizonyára a reggeli látogatónk vagy .- nevette el magát
Nagyot nyelve nyújtottam kezem az asztal felett és úgy tettem mintha rá néznék pedig igazából próbáltam elnézni mellette.
- Alyshon .- mondtam egyszerűen majd éppen hogy csak megszorítottam picit a kezét és válaszra nem méltatva az ö szorítását el is húztam kezem és vissza tettem az ölembe mind kettőt .
- Akkor jösz velünk ?- Kérdezte Cahz
- Nem hinné ,ma biztos nem . –mondtam sajnálkozó arcot felvéve. Ez még úgy ,ahogy ment.
- Ahogy gondolod .- Mondta egy mosollyal- Inkább gyógyulgass, hogy Szerdán tudj jönni te is bobozni velünk . – Csapta össze mancsit mint aki már nagyon fel van pörögve az eseményre.
- Meg teszem amit tudok- Mondtam egy kisebb de őszinte mosollyal.
