16. A fáradtság nagy úr...Búcsú...Meleg van

Remélem ezt a fejezetet is olyan nagy szeretettel fogadjátok majd mint az előzőt : $ Köszönöm az iszonyat szép komikat :D
Viszont arra kérnélek titeket ha tudtok hozzatok még lécci olvasókat :) Olyan jó lenne ha olyan nagyon nagyon sokan lennénk :D
Tervezném hogy aug - ban Csinálok egy kis összejövetelt itt nálunk Pécelen vagy valamelyik nyaralónkban ... mondjuk a balcsin ... Oda biztos bárki szívesen lejön .
Ez még csak terv és anyuval is le kell beszéljem :) Viszont ha összejönne akkor Egy 3 napot összeülhetnénk és az írók és olvasók egy nagyot alkotni :D Biztosra veszem hogy nagyon izgalmas történet torkollana ki belőle:) Ezért kérem hogy szerezzetek még olvasókat :D
Ha összejövünk 10 en akkor esküszöm minden erőmmel azon leszek hogy összehozzam ezt az augusztusi összeröffenést ... tehát rajtatok múlik kedves olvasóim .... :) Ha ehhez a részhez jelzitek hogy ti szívesen benne lennétek ebben a dologban ... És a megvalósításig kapok minden részhez a sajátjaimon kívül 10 komit akkor nagyon szívesen megszervezem :)
Nem csacsogok tovább :) Jó olvasást :)
luvyall

Mintha ez a kézfogás többet jelentett volna egy egyszerű kis játéknál. Éreztem, hogy ez pecsételte meg a tökéletes nyaramat.

- Na akkor…- kezdtem bele mikor már kicsit hosszasra nyúlt a kézfogós szemezős projektünk. – Mi lenne az első kérdés?

Nagyon gondolkozós fejet vágott majd kinézett az ablakon.

- Nem tudom… - megint csak gondolkozott. – Nem gondoltam végig ezt a játékot. – Röhögte el magát.

- Csak van valami, amit szeretnél tudni rólam, ha ezt a játékot találtad ki. – Néztem rá felvont szemmel.

- Jó- csapott az asztalra, amitől kicsit hátra hőköltem. – Mi a kedvenc színed?

- Ez most komoly? – kérdeztem.                                                                   

Ez valami vicc… Nincs olyan, hogy ne tudná valaki a kedvenc színem. Még neki is leírtam. De ha nem is emlékszik rá észrevehette volna, hogy az egész twitterem lila effektes.

- Mi baj ezzel a kérdéssel? Ez jutott eszembe. – Nézett rám szégyenlősen, de vigyorogva.

- Semmi, semmi! A te kérdésed – Mondtam neki kezemet feltartva- Egy kilőve egy és a válaszom a lila.

- Francba! – Vigyorgott – Sejtettem ám. Biztos, hogy ezért ellőttem egy kérdést?

- Igen Justin most már csak 19 kérdésed maradt. – Kihasználtam a helyzetet most mit ne mondjak.

Ebben az egészben csak az a furcsa hogy én akartam megtudni valamit és most meg ő hisztizik a kérdése miatt..

- Jó akkor ma nincs több kérdés majd csak holnap. .- Komolyan mondom mintha gondolatolvasó lenne

- De én még ma meg akartam tudni, hogy miért nem válaszoltál. – Mondtam lehetetlenkedve.

- Van az úgy kislány. !- Vigyorgott kacéran.

Na, most kíváncsi leszek, mit kezd, ha bevágom a mű durcit.

- Hát akkor kellemes további estét – Mondtam neki felhúzott orral és lassan kezdtem kicsúszni a hosszú kanapé szélére. Mondhatom a cicanaci nehezen engedte.

Justin se perc alatt felpattant és elállva a kijáratomat jelezte, hogy nem szeretné, hogy menjek.

- Ne menj még…- hangja elhaló volt, de emellett kérlelő és iszonyat édes.

- Késő van már Justin. – Mondta m neki halkan.

Fogalmam sincs miért nem találtam a hangom. Nem ilyen volumennel szándékoztam neki közölni a távozásom.

- Al… Csak egy fél órát még kérlek – mondta és engem beljebb csúsztatva a széken leült mellém.

- Justin fáradt is vagyok. – Próbáltam tolni el magam mellől, hogy engedjen, had menjek vissza a pihe puha ágyamba.

- Gyere, dőlj nekem. Kérlek. – Húzott magához. – Én még nem tudok aludni. – Egyedül meg nem olyan jó itt lenni.

Tudtam, hogy nem helyes ez a közelség . Főleg ennyi együtt töltött idő után de annyira szépen kért.

Éreztem, hogy kicsit oldalasan megfordul a széken így az én lábamat is feljebb tolva és az egész testemet bedöntve. Hátamat mellkasának döntöttem és úgy bambultam ki az ablakon. Köpni, nyelni nem tudtam. Mind a 6 kockáját éreztem a hasán és mind ezek mellett hátamat szinte verte a szíve dobogása. Éreztem, hogy teljesen feszült hangulatban van. Inkább felültem és arrább húzódtam tőle.

- Naaaa- szólalt meg kicsit nyűgösen. – Nem lennék kényelmes?

- De nagyon is!- mondtam pirulva- Csak nyom a telefonod és emellett olyan feszülten ültél, hogy azt hittem kényelmetlen.

- NEM !Nagyon is kényelmes volt. – És ezzel a mondattal kísérve kivette a zsebéből a telefont és oldalamnál fogva még közelebb húzott magához és visszadöntött mellkasára.

Nem mondanám, hogy kellemetlenül éreztem magam . Nem egyáltalán nem . Ez olyan leírhatatlan érzés volt . A teljes testsúlyommal nem mertem rá dőlni így kénytelen voltam befeszíteni a hasam .

- Te Justin…. – Néztem ki mereven az ablakon .

- Hmm? – a hangja elég kómás volt.

- Kivel voltál itt ezelőtt?? – Nem tudom, hogy jött ez a kérdés. De itt most semminek nem volt értelme. Nincs semmi értelme annak, sem hogy úgy ülünk itt, mint egy szerelmes gerlepár. Nem elég…

Felültem egyenes pózba és hogy ne legyen gyanús a kis „kirohanásom „mosolyogva és érdeklődött fejet vágva fordultam felé .

Tényleg érdekelt hogy kivel volt itt. De a szituáció sem illett a mi kis barátinak nevezhető kapcsolatunkhoz.

- Baj van? – Nézett rám értetlen fejjel .

- Nem csak érdekel . – Mondtam neki kicsit unszolva.

- Selena Gomezzel Voltam itt utoljára. -Próbálta leplezni érzelem mentes hanggal az érzelmeit de átláttam rajta

- ÁHH …értem . – Bólogattam és egyszerűen úgy próbáltam leplezni fájó érzelmeimet, amik a semmiből törtek elő, hogy kibambultam az ablakon.

- Te kérdezted. - Jelentette ki . –Mi a durci tárgya? – Kérdezte sejtelmesen.

- Semmi . Álmos vagyok .- Hazudtam .

Nagyot sóhajtott és éreztem hogy eltávolodik mellőlem

Akarva és akaratlanul is utána kaptam a fejem .

Mosolyogva nézett rám  és úgy nyújtotta felém a kezét támaszt nyújtva és jelezve hogy mehetünk .

- Gyere hamupipőke . Ideje ágyba bújni . – Vigyorgott . Még mindig.

- Mióta vagyok én hamupipőke?- Néztem rá kérdőn miközben a kezébe kapaszkodva kimásztam az asztal mögül.

- Mióta nincs cipő a lábadon. - Nevetgélt és lenézett a lábamra

Viccesen megmozgattam a lábujjaimat majd felbillentettem a fejét az állánál fogva.

Annyira hozzászokött a szemem a sötétben hogy tisztán ki tudtam venni megilletődött arcát. Láttam, ahogy ádámcsutkája óriásit megmozdul fel majd szép lassan le .

Viszont abban a pillanatban, ahogy kicsit magasabbra kellett néznem szemeibe elhomályosodott kicsit a látásom . Szemhéjaimra mintha ólomsúlyt tettek volna . Alig bírtam kinyitva tartani .

- Lépcsőzzünk  . - Mondtam egy ásítás közepette.

- Lifttel gyorsabban megjárjuk –Mondta majd óvatosan belecsúsztatta a mutató ujját a tenyerembe amire ráfogtam . Mint a kisgyerekeknek . Nem nagyon érdekelt . Lassan sétáltunk a liftig. Az ujját folyamatosan szorítottam mert féltem hogyha elengedem egy helyben elalszom és akkor nem találok el a liftig. Pedig idefelé nem is volt olyan nehéz megjegyezni az utat . Mérgelődtem magamban . Egyszer csak megálltunk a lift előtt és Justin megnyomta a hívó gombot. .

- Justin megint fázni fog a lábam . – Mondtam a vállának dőlve.

- Majd …- kezdett bele .Aztán felkapta a fejét . – Aly maradj itt jó? Csak vissza szaladok a telefonomért. –Kihúzta az Ujját a kezemből és akkora lendülettel indult meg hogy azt hittem a hirtelen támaszhiánytól megfejelem a falat. De hála istennek megtámasztottam magamat a kezemmel . Lassan behajlítottam a falnak támasztott könyökeimet és a mellkasommal nekidőltem a falnak . A leggyorsabb álmossági tempómba megfordultam a hátamat nekidöntve majd egyszerűen lecsúsztam a földre.

Nem tudom miért lettem hirtelen ilyen álmos. Felhúzott térdeimre támasztottam a kezeimet és ráhajtottam a fejem .

Nem lehettem ott sokáig mert a lift csilingelésére lettem figyelmes.

Na most végy magadon Nagy erőt Al . Gondoltam magamban .

Amit leműveltem az csak tápászkodás lehetett mert egyensúlyom az sehol nem volt az álmosság miatt. De megoldottam . Külső szemlélő ha látta volna ezt a mutatványt biztos nagyot röhögött volna vagy azt hiszi részeg vagyok . A lift ajtaja tárva nyitva volt . Gondoltam bemegyek És megvárom ott Justint . Beléptem a liftbe de teljesen kiment a fejemből hogy az a hülye csempe az alján milyen r*hadt hideg így ugrottam egyet.Hát nem kiment a bokám? A nagy egyensúlyvesztéstől nekidőltem a Gomboknak és az ajtó bezáródni látszott.

- Al ! – Hallottam Justin hangját és nagy nehezen beugrottam a két ajtó közé .

Kicsit szorított a combomon, ami nagyon fájt Így egy kissebb sikoly kicsúszott a számon. De az ajtó szerencsére szétnyílt és nem roppantotta össze a lábamat.

Justin 2 másodperc múlva mellettem termett és beljebb lökött a liftbe.

- Úr isten! Jól vagy?!- Kérdezte kétségbeesetten .

Megpróbáltam ráállni a lábamra és ment is. Csak nagyon fájt.

- Kutya bajom . A hideg követ még mindig érzem .- Szisszentem fel .

- Jajj te… – Morgolódott és sajnálkozott egyszerre. – Nem gondoltam volna, hogy beveted magad a két liftajtó közé, ha utánad szólok .

Elém állta és Szó szerint a hátával neki tolt a lift falának. Akaratom ellenére is megfogta az egyik combomat és felrántott a hátára. Alig tudtam megkapaszkodni a nyakába . Azt hittem hátra borulok de a másik oldalán fellendülő lábamat is felkapta majd szépen egyensúlyba helyezte magát és ellépett a faltól .

Furcsamód a tükörrel szemben állt meg.

- Erre most szükség volt mi? – Kérdeztem flegmán a tükörből ránézve

- Szép kis hála mondhatom. - Nézett rám flegmán ugyan úgy a tükörből.

Igaza van . Rajtam segít és én még bunkózok is vele.

- Bocsi !- Bújtam hozzá a nyakához Hátulról .- Csak fáradt vagyok – mormoltam a nyakába .

- Semmi baj .- Mondta halkan és mikor felkukkantottam a nyakából láttam, hogy a lift sarkát bámulja. Nagyon koncentrálva.

Még mindig imádom az illatát. Megnyugtató számomra. És ismét hozzájutottam a drogomhoz csak ezúttal pár órás csomagolásban.Nagy nehezen kimásztam a nyakából és arcomat kifelé letettem vállára a fejem .

- Justin … - suttogtam . – Hány óra? 

Rámarkolt a combomra és megemelt kicsit és éreztem, hogy a ball oldalára dől és elengedi az egyik lábamat. Nem kellett sok már éreztem is hogy keze megint visszatér a lábamhoz és megint emel rajtam egyet óvatosan hogy biztosan fogjon .

- Éjfél lesz 10 perc múlva. Miért? –Kérdezte.

- Már 2 órája elmentünk. Ilyen gyorsan telik az idő? – Sóhajtottam egy nagyot .

Suttogott valamit, de nem hallottam.

- Hm ? –kérdeztem vissza már szinte tudatom alatt.

- Csak annyit mondtam hogy leérhetnénk már hogy le tudj feküdni. –Mondta kicsit élénkebben .

Tudtam hogy nem ezt suttogta mert az kicsit rövidebb volt ennél  a mondatnál de ráhagytam .

- Letehetsz, ha nehéz vagyok !- mondtam neki, de a fejemet nem tudtam felemelni a válláról .

- Örülni fogok, ha betalálsz egyedül az ágyadig. – Nevetett.

Éreztem, ahogy a háta rázkódik. Vicces érzés volt így én is elmosolyodtam.

- Menni fog? – Kérdezte költőien.

Ekkor a lift csilingelt egyet jelezve, hogy megérkeztünk. Iszonyat nagy erő kellett hozzá hogy felemeljem a fejem és életre keltsem magam, de sikerült . Nagy nehezen .

Justin megfordult és kilépett a liftből.

- Szerintem nagy kislány vagyok, odáig már eltalálok de köszike !

A lábaimat elkezdtem kilazítani szorításából és mocorogni kezdtem, hogy a  fenekem lejjebb csússzon és le tudjak csusszanni a hátáról. Vette az adást és elengedte a lábaimat. Kicsit bepucsított és úgy eresztett le lassan a hátáról . Majd kiegyenesedett és felém fordult .

- Na gyere az ajtódig elkísérlek hamupipőke. – Vigyorgott , de csak a száját láttam mivel a fejemet nem tudtam magasabbra emelni és egy fél fejjel magasabb volt nálam.

Kicsit lehajolt a kezemig és ismétt húzni kezdett. Hamar odaértünk az ajtóhoz .

Justin velem szembe fordult majd a hátam mögött benyitott az ajtón.
- Bocsi hogy nem hagytalak aludni . Többet nem fordul elő – mondta lehajtott fejjel .

- Ne bánd – suttogtam - Nagyon szép volt. – Mosolyogtam és megpróbáltam felnézni a szemébe. – A kilátásért megérte . – Nevettem el magam .

- Ahham - nevetett fel kínosan, majd fújt egyet.

Nem bukhatott ki ennyire, mert nem azt mondtam, hogy kösz a veled együtt töltött időt. Megsajnáltam .

- Tudod mit sajnálok amúgy? – Kérdeztem tőle a leg elevenebben ahogy tudtam .

Még mindig nagyon álmos voltam de meg akartam neki valahogy köszönni ezt az estét.

- Na mit ? – Kérdezte nagy mosollyal. De még mindig nem nézett bele a szemembe .

- Kaptam Justin Biebertől egy shaket és a felét ott hagytam . Kész pazarlás.  –mondtam durcásan .

- Te mekkora egy hülye vagy !- Röhögte el magát majd végre belenézett a szemembe .

- Jól éreztem magam! Köszönöm ! –Suttogtam

Megfogtam mind két kezét és egy puszi erejéig lábujjhegyre álltam . Jó nagy cuppanós de mégis gyengéd puszit adtam sima bőrére majd visszahelyeztem gyorsan a testsúlyomat hogy nehogy eldőljek. Bárcsak ne lennék most ennyire álmos.

Persze ezt megérezte és kivette bal kezét a kezemből és megtámasztott  a derekamnál.

- Na jó ez most béna volt . Hanyagoljuk !- Nevettem el magam mire ő is felnevetett.

Jól van Alyshon itt az ideje búcsúzni mert különben csak tovább égeted magad . Gondoltam magamban .

- Jó északát! - Hadartam majd se perc alatt belibbentem az ajtót és nagy lendülettel csaptam volna be , ha csak az utolsó centinél rá nem fogok a kilincsre és szép lassan és halkan, de nem csukom az ajtót.

Na jó bevallom ez elég érdekes volt! Az elmúlt pár hónapban soha nem voltam még ilyen nyugodt .
Szomjas lettem . Nagyon szomjas. Mintha, az eddigi összes vizet kiégették volna belőlem. Azt hittem megsülök. A hűtőhöz mentem és kivettem belőle azt a palack vizet ami ellen annyira tiltakoztam mert hogy van csapvíz is. Elővettem egy poharat és megtöltöttem vízzel . Most magamban megköszöntem Esmeének hogy gondolt rám. Ahogy megtöltöttem a poharamat éreztem, ahogy a pohár átveszi a víz hideg hőmérsékletét és izzadt tenyeremet lehűti.

A szám egyre jobban kiszáradt .

Gyorsan megittam a vizet és töltöttem magamnak még egy pohárral. Azt is gyorsan lehúztam majd kicsit lehűlve visszatettem a vizet a hűtőbe és a poharat meg halkan betettem a  mosogatóba.

Reméltem hogy senki nem virraszt a szobánkban mert akkor abból kikérdezés lenne . Ahhoz meg most nincs kedvem . Megint eluralkodott rajtam a fáradtság. A lábaim majdnem összecsuklottak .

Hát ez szörnyű. Meg kellett találnom sürgősen az ágyat.

Nagy nehezen bevánszorogtam az ideiglenes szobámba és óvatosan feküdtem le az ágyra barátnőm mellé, aki nagyban szunyókált. Gina és Cher még mindig úgy feküdtek, mint mikor két órával ezelőtt kimentem a mosdóba majd kisebb kirándulást tettem Justinnal a hotelben .

Nem érdekelt, hogy utcai ruhában vagyok. Nem voltam koszos . És most energiám sem lett volna lefürdeni .Elhatároztam hogy majd reggel vagyis később majd lefürdök.

Kifelé fordultam és úgy próbáltam elaludni de az egész testem lüktetett. Ezt az érzést utálom . Amikor már annyira fáradt vagy hogy nem tudsz aludni . Megfordultam , lehunytam a szemem de úgy  sem volt jó. A testem minden szívverést érzékelt és szüntelenül szétfeszített .

Hasamra feküdtem és a párnát kezeimmel fejem alá tűrtem , így se jó. Az istenit.
Felhúztam oldalasan a lábam. Nem érdekel, valamikor csak el kell, aludjak !

Nem gondoltam semmire. Hónapok óta most először történt meg velem hogy nem a jövőmön gondolkoztam  ,vagy nem egy új koreográfián törtem az agyam .

Nyugis volt ez az egy óra. Jó volt kicsit csodálni . Különlegesen éreztem magam . Szépnek éreztem magam anélkül hogy megfeszültem volna. Ritka eset hogy egy rég nem látott jóformán idegen ember mellett így felengedtem volna. Miért van rám ilyen hatással?

Ez volt az utolsó gondolat, amire emlékszem mielőtt az ágy magába nem húzott.