2/5.(70. fejezet) Ajándék... Ez most más...

Sziasztok :) nahh hát három nap szünet után XD meg hoztam a részt:) sokat filóztam ezen és lényegében .. nem, Nem kocsit kap XD nem is értem hogy miért kéne kocsit kapnia??? xd De hát ez van, van amit el kell fogadni... személy szerint... :$ ez a kedvenc részem :P Mármint nem tudom mi van velem de erre nagyon is büszke vagyok:D Megjegyezném  *.* 12 KOMIT KAPTAM ... :D úgy hogy közöm nem volt hozzá mert nem tudtam válaszolni rá nektek ... és ez ne tudjátok meg mennyit jelent nekem :O Hát nagyon sokat :$ :)
Mindenkinek hálásan köszönöm  őket :D kifogásom nincs ellene:D IMÁDLAK TITEKET!
Mellékelten annyit kérnék hogy a formázásról most még a lustaságom sem tehet... mert megcsináltam volna de nem a saját gépemnél vagyok:S nahh viszont nem sír tovább a szám ; D
Jó olvasást :D

- Justin hová megyünk? – kérdeztem a kezét markolgatva mikor öncélúan megindult a konyha felé.

- Az ajándékodhoz. – Mosolygott rám.

- Valami süti? – kérdeztem tanácstalanul. Mire felröhögött.

- Csak, gyere!- kérlelt szép szemekkel mire én csak követtem, mert csak azt tudtam. Keze, ami az enyémet szorongatta nem is engedett volna mást.

- Nagyon remélem, hogy nem kóválygott el sehová. – mormolta maga elé mire rá kaptam a tekintetem, de ő nem válaszolt, rá csak megállt velem a konyha bejáratában és egy megkönnyebbültet sóhajtott. Mozgást érzékeltem a lábamnál. Mikor lenéztem nem hittem a szememnek.

- Úr isten! – leguggoltam a kis lényhez és a buksijára tettem Justin ujjai közül kicsúsztatott kezemet. – Justin ez egy Golden retriever!- néztem fel rá, de rossz ötlet volt, mert a kutyus felugrott behajlított lábamra és felborított az egyensúlyomból. Seggre huppantam, amin kicsit felnevettem, de rögtön karjaimba zártam a kicsi, de már annál nagyobb termetű kutyust.

- Az ám! Boldog Karácsonyt!- Leguggolt mellém és ismét adott egy puszit a homlokomra. – Anyukád miatt pedig ne aggódj! – mosolygott rám. – Tud róla, sőt örül neki valamelyest.

Fogalmam sem volt mit mondhatnék ez a kutya annyira édes. Soha nem gondoltam volna, hogy még lesz egyszer Golden Retrieverem Nelly után. Meg úgy alapjába véve soha nem gondoltam, hogy kutyám lesz.
Karjaimban a kis szőrös emlős ficánkolódott és már lassacskán lyukasra nyalogatta a tenyeremet, amivel szétsimogattam szegénykét. Hogy tudnám ezt meghálálni neki?

- Köszönöm! – egyik kezemmel nyaka után nyúltam és óvatosan lejjebb húztam magamhoz. Hál istennek vette az adást és fél kezével megtámaszkodott combomon. Nyomtam egy csókot szájára, amit ő mosolyogva viszonzott majd egy büszke mosollyal hajolt el tőlem és combomon lévő kezét a kiskutya buksijára simította.

- Na és mi lesz a neve? –kérdezte miközben óvatosan leült mellém a hideg csempére. –Mondjuk Rosszcsont? – ajánlotta fel az ötletet. Furcsán néztem rá mire csak egy komoly szemmeresztést kaptam.

- Miértpont Rosszcsont?- húztam fel a szemöldökömet.

- Ne tudd meg mit összeszenvedtem vele!- mondta majd lepillantott a kis szőrösre és vissza rám. – Állandóan ugatott a pincében. Már 3 napja! Nem is tudom, hogy nem vetted észre. – mosolyodott el győztesen.

- De hát én voltam lent tegnap is a pincébe. – mondtam neki furcsállva.

- Tudom!- nézett rám kicsit mérgesen. – Ne tudd meg azt a versenyfutást, amit veled kellett fussak. Csak imádkozni tudtam, hogy ne tűnjön fel, én is lent vagyok és a kis vakarcsot simogatom. – mutatott a pince ajtóra kicsit arrébb majd a kutyára. Röhögésben törtem ki.

- Amikor azok a csúnya gyomorrontásaid voltak! - vádoltam meg. – Én meg még lelkiismeretesen azt hittem a szilvás shake volt a hibás, amit eléd tettem reggel. – rámutattam mire csak elmosolyodott.

- Azzal is meggyült a bajom, de nem 3napon keresztül . Ez a kutya az utolsó idegszálaimmal játszott már tegnap . – ringatta a fejét jobbra-balra majd mosolyogva kérdőn nézett rám . – Na, adj neki egy nevet, legalább had szidjam .  – vigyorgott.

- Justin!- ütöttem vállba.

- Mostanában elég verekedőskedvedben vagy. - mondta vállát dörzsölgetve játékosan persze tudtam, hogy nem is fáj neki.

Lenéztem a kezemben fekvő kiskutyára és mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy az előbb még engem fellökő játékos zsemleszínű kutyus most nyugodtan pihen az ölemben. Hirtelen jött ötletből jött a név nem is tudom miért.

- Fiú vagy lány? – kérdeztem Justinra pillantva.

- Lány. Anyukád nem engedett fiút. - mondta mosolyogva és kezét háta mögé támasztva kicsit hátrébbdőlt.

- Legyen Zendaya. – mosolyogva fordultam hátra félig, hogy lássam a reakcióját.

-A te kutyusod. – mosolygott rám vissza.

- És Zenynek fogom becézni. – ezzel letudva ezt is. Visszafordultam a kutyushoz, aki békésen aludt az ölembe. – Kicsi Zeny…- suttogtam neki.

- Kicsi Zeny szerintem elég fáradt. Betehetnénk a kosárkájába had aludjon . –éreztem ahogy egy kéz simul a hátamra majd Justin a vállam fölött egy kis kosárra mutatott a földön ami mellett két tálka volt.

- Hát akkor tegyük le aludni. Én is fáradt vagyok. – vicces volt, hogy pont akkor ásítottam.

***
A szobában halkan szólt a rádió ami a gépemre volt csatlakoztatva, mert túl nagynak véltem a csendet miután lefürödve kijöttem a fürdőszobából és Justin leváltott. Hihetetlen hogy az ágyam milyen nagy most hogy tudom, itt van tőlem egy köpésre, mégse fekszik még mellettem. Az ágyon feküdve néztem ki a teraszajtón és szemléltem a tiszta eget. Ma pont teli holdkor karácsonyeste gyönyörűen ragyogtak a csillagok. Az elmúlt napokon gondolkoztam.

Izgultam a holnap miatt hisz Justinéknál leszek már holnap este és náluk töltünk pár napot. Nem mesélt sokat. Azt mondta jobb, ha nem tudok semmiről, mert akkor csak jobban ráparázok a dolgokra. Furcsa volt, mert az egész szitut egy műsorhoz hasonlította . „Mielőtt bemegyek, a kamerák elé, mindig el akarják mondani hogy mik lesznek a kérdések de én csak azt mondom, azt mondja mit nem fognak biztosra kérdezni . Ha tudnám hogy kínos kérdéseket fognak feltenni, akkor előre ráparáznék az egészre és az egész interjút elrontanám . Mi értelme lenne. Inkább akkor kiröhögöm a pillanatnyi bénaságomat és folytatódik minden tovább.” Azt ecsetelte ezzel, hogy ha esetleg valami váratlan kellemetlenség érne, akkor az legyen tényleg váratlan és ne parázzak rá előtte, mert akkor mindent tönkre tesz és talán meg sem történik az, amit vártál.
Hallottam, ahogy nyílik a fürdő szoba ajtó . Fejemet arra fordítottam és csak annyit láttam, hogy a hátulról megvilágított Justin kilép a fürdőszobából, megjegyezném félmeztelenül, visszanyúl a lámpa kapcsolóhoz és leoltja a villanyt. Visszafordítottam fejemet a terasz ajtó felé és a holdat kezdtem pásztázni, csak úgy, mint az előbb. Egyetlen egy dolog volt az elmúlt három napban, ami aggasztott kicsit engem még. Minden este ugyan az a történet. Felváltva lefürdünk és utána mindig csak befekszik mellém az ágyba és alszunk. Csak én furcsállom, hogy nem olyan kis kanos, mint régen. Féltem talán már nem tart olyan vonzónak, mint fél évvel ezelőtt.

- Bepakoltál holnapra? –kérdezte és leült az ágy szélére. Nem néztem, rá mert bevallom én viszont égtem a vágytól, hogy hozzá érhessek . Egy kis romantikára vágytam,és az elmúlt négy napban ő nem hajlott efelé, ahogy elnéztem , és nem tudom miért de ez most kiborított. Próbáltam vissza tartani az érzéseimet.

- Ahham. - mondtam felülve. Kitakartam magam és papucsom után kutatva, aminek keresését kis idő után feladtam így mezítláb elsétáltam a terasz ajtómhoz. Olyan szép volt minden. Akkor miért nem volt tökéletes?

- Baj van? – a kérdés közvetlenül a hátam mögül jött. – Aggódsz a holnap miatt?- kérdezett rá mivel nem reagáltam, a kérdésére. – Mondtam, már hogy tök fölösleges…- kezdett bele, de nem hagytam, hogy befejezze.

- Justin én nem aggódom a holnap miatt. – megfordultam és nem is messze találtam vele magam szembe. 

- Akkor miért nem alszol? – kérdezte közelebb lépve.

- Miért kéne aludnom? –tettem karba a kezeimet.

- Mert holnap korán kelünk? – kérdezte inkább, mint mondta.

- Megszoktam már, de te feküdj le nyugodtan. – el sem hittem, hogy milyen éllel mondtam ki a szavakat. Elég hülye, lett volna, ha nem veszi észre ő maga is. Nem ismertem saját magamra. Hogyan vágyhatok ennyire arra, hogy olyan kis kanos legyen, mint régen? – Kimegyek a fürdőbe megmosom kicsit az arcomat. –mondtam neki mikor nem tudott rá reagálni amit végül is nem is várhattam el. Amikor el akartam sétálni mellette fogta meg a karomat.

- Aly mi baj? – kissé visszahúzott és beállt elém . A karomat nem engedte el .

- Miért vagy ilyen távolság tartó?- kérdeztem rá végül. Egy kicsit várt aztán elengedte a karomat. Nem akartam hozzá nem őszinte lenni.

- Nem akarom, hogy mást gondolj a szituról. – mondta végül lehajtott fejjel . Nem értettem pontosan mire is gondol.

- Milyen szituról? – néztem rá furcsállva. Éreztem az „auráján” hogy teljesen lelombozódik, emellett gondolkozik is a válaszon. – Justin csak őszintén, ha már én is az vagyok. Kérlek!- kezemet csupasz karjára simítottam.

- Milyen lenne…- nézett fel szemeimbe. – ha félnél, hogy elveszítesz egy fontos személyt? … Mármint most félek, ha ”letepernélek” akkor azt hinnéd csak azért vagyok itt mer…- nem folytatta de le esett. Azt hitte majd azt hinném, hogy csak egy röpke numerára kellek neki.

- Jaj Justin te mekkora egy hülye vagy! – mondtam és álla alá helyeztem egyik kezemet, a másikat pedig csupasz kockáira helyeztem. Állánál szorosan magamhoz húztam és örömmel nyugtáztam, hogy kezei derekamra csúsznak. – Feltétlenül ezt feltételeztem volna rólad. - mondtam szemébe nézve cinikusan. Fujtatott egyet és az ajkába harapott. – Tudod, mennyire hiányoznak a vad szállodás esték az utolsó hetekről? – kérdeztek kezemet mellkasára simítva. A szíve majd kiugrott.

- Tudod melyik volt a kedvencem? – kezei becsúsztak az amúgy is vékony trikóm alá kissé megmarkolt és elkezdett az asztalom felé tolni.

- Melyik? – kérdeztem lélegzet visszafojtva. Éreztem ahogy neki ütődök az íróasztalomnak ő leveszi az egyik kezét leveszi derekamról és a hátam mögé nyúl.

- Amikor ordítattuk a zenét a szálloda szobába. – vigyorodott el és felvette a hangerőt a rádión. Hátra kaptam keze után és levettem a hangerőt rendes hangerőre.

- Normális vagy?!- néztem rá komolyan mégis vigyorogtam. – Anya alszik! – Homlokomat mellkasának döntöttem. Hideg kezeimet pedig végig húztam mellkasáról végig mind a pici 6 kockán és onnét le alhasára . ujjaimat beakasztottam melegítő nadrágja szélébe és felnéztem szemeibe. – Tudod mit?- néztem szemeibe.

- Hmm???- hajolt közelebb.

Illata mámorító volt és felső teste teljesen az enyémnek simult. Ujjának minden érintését érzékeltem, ahogy felhúzta jobb kezét oldalamon majd egy pici ideig hanyagolta ezzel a kezével kényeztetésemet és legközelebb már arcomon simultak végig ugyan azok az ujjak. Fülem mögé tűrve hajamat húzott magához közelebb. Ajkai súrolták enyéimet. Alsóajkával óvatosan simogatta felső ajkamat majd felső ajkával ugyan így végig simította alsó ajkamat ezzel egy kört leírva. Ajkaim megremegtek mikor már nem bírtam levegő nélkül és óvatosan egy milliméterrel hátrébb hajoltam levegőért.

- Becsukom az ajtót! – hunytam le szemeimet hogy magamhoz térjek, megnyaltam alsó ajkamat és egy mozdulattal kibújtam a szorításából.

Őt magam mögött hagyva léptem határozatlan és szédült mozdulatokkal az ajtóhoz és egy mozdulattal kulcsra zártam az ajtómat. Reméltem, hogy azt fogja tenni, amit meg is tett. Megkereste azt a bizonyos számot, amit akkor a szállodában hallgattunk.

- Ushernek fantasztikus hangja van! – mondtam határozottan és csak bólogattam mikor beléptünk a délutáni hangpróba után szobánkba.

- Te mióta csipázod ennyire? – kérdezte vigyorogva mögöttem belépő szerelmem.
- Kiskoromban is szerettem . A Tarzan száma  a kedvencem. – mondtam az ágyamra huppanva.

- Tarzan száma? – nézett rám Justin felhúzott szemöldökkel.

- Te nem ismered a Tarzanos számát?- nyitottam nagyra a szemeimet és rámeredtem. Justin csak vállat rántott és a bőröndjében kezdett turkálni én pedig mérgesen kihúztam a fiókomat és kivettem belőle alaptopomat. – Olyan nincs, hogy te azt nem ismered. –morogtam és már be is indítottam az én kis gépezetemet.

- Én is csak egy tinédzser vagyok szerelmem. – Felállt bőröndje mellől kezében a fürdőnadrágjában hisz megbeszéltük a többiekkel, hogy a koncert előtt elmegyünk a tengerpartra egyet mártózni . – Nem öltözöl te is?- lehajolt és nyomott egy csókot a számra. – szemeiben olyan szeretet ült, hogy még mindig alig hittem el hogy ő tényleg az enyém .

- Alapból ne veszem át csak a felsőt, mert nem tudok fürdeni. - az a frányamikulás minden hónapban akkor látogat, meg mikor a legkevésbé van rá szükségem. –És tényleg nem hiszem el, hogy te nem ismered a Tarzanos számot. – ráztam meg a fejemet. Justin csak mosolyogva ment be a fürdőszobába.

Mire beindult a kis gépem, na meg a megkerestem a számot is és a fürdő ruha felsőmet is Justin kijött a fürdőszobából. Vissza huppantam az ágyra és a már előre „bekészített” számot elindítottam .

- Nem hiszem el hogy nem ismered ezt a számot!- mondtam neki mikor felém tartott. Vigyorgott. - Mit vigyorogsz?- kérdeztem számat összecsücsörítve, szemöldökömet ráncolva, mert kicsit olyan érzésem volt mintha kinevetne .

- Tarzanos dal…- vigyorgott tovább és leült mellém .

- Ezt most úgy mondod mintha gúnyolódnál!- néztem kicsit kitekeredve rá komolyan .

- Ha azt mondtad volna You’ll be in my heart , akkor tudtam volna szerelmem, hogy miről beszélsz . És Ushernek nem ez a legjobb száma, szerintem . – komolyan hangzott, de a száján még mindig ott ült az a bizonyos vigyor.

- Nem teszik ez a vigyor. - mutogattam a szája szélére mire lefagyasztotta mosolyát.

- Mutatok neked én egy zenét. - fogalmam sincs, hogy passzolt most ez a témához, kivette a laptopot a kezemből és a zenéim között kezdett turkálni.

- Justin mit keresel?- néztem furcsán arcát, ahogy a szemi ugráltak a számok között.

- Rihanna? – húzta oldalra a száját, majd kisfiúsan rám pillantott.

- Lépj vissza kettő. És külön mappába. – hát én már komolyan elvesztettem a fonalat. Ushernek meg Rihannának tényleg kajak semmi köze egymáshoz. - Justin mit keresel?

- Játszunk…- mondta ajkára harapva.

- Mire is gondolsz pontosan?- néztem rá és nem tudtam megállni, hogy ne utánozzam le mozdulatát.

- Elmondom a végén… - súgta majd félretette a gépemet kissé tornászva, de biztosan az ágymelletti szekrényre. Valamit ügyködött majd a zene hangosan megszólalt…

Rihanna – We fond love című számára teljesen össze ugrott a gyomrom. Az emlékek akaratlanul törtek fel bennem. És a fejemben régi mondatai száguldoztak .

- Az életed a tánc, aminek a része a zene… - lehelt egy apró nyugtató csókot a számra. Pilláim megremegtek, majd lecsuktam őket. Lélegzetvételem még mindig olyan heves volt, mint pár perccel ezelőtt.

Justin felvette a gépemen a hangerőt pont ugyan úgy, mint akkor. De most mikor megfordult teljesen más volt. Megnyúlt vékony testével úgy közelített hozzám, mint egy leopárd. Aki már előre kiszemelte az áldozatát, de úgy tesz, mintha ott sem lenne. Észveszejtő volt, ahogy egyik majd másik vállát leejti léptei, közben mert testtartását egyáltalán nem szabályozza. Szó szoros értelemben férfias módon kecses volt. És ezt tudta is jól magáról. Áldozata, vagyis én, pont ezért nem tudok mozdulni. Mert mikor már közelít is felém, én csak bámulom őt és naivan hiszem, hogy lesz még időm menekülni, de most nem akarok . Sőt, lábammal előrébb léptem egyet ezzel a támaszomat is hátra hagyva, amit eddig az ajtó nyújtott. Arcán nem láttam pontosan semmilyen érzelmet, ez idegesített a legjobban, teljesen elvesztettem a fejemet, amikor már csak egy lépés választott el tőle. És húzta az agyamat, nem jött tovább. Tudjátok, miért játszik a macska az egérrel mielőtt végleg megöli, mert a félelemtől felmegy az adrenalinja és sokkal édesebb lesz a húsa. Majd mikor már az egér fáradt és nem erőlködik, akkor végez vele. Pont ugyan így éreztem magam. Az adrenalinom egyre csak nőtt és nőtt a szívem majd kiugrott a helyéről, és ő ezt pontosan jól tudta. Jobb kezemen magam mellől hanyag lógásából megemeltem és mellkasára simítottam azt. Ekkor tudhatta, hogy teljesen nyerésre áll, és mint a mazochista és eszetlen préda, nyugodtan engedi, őt a bizalmába pedig tudja, tudom, hogy veszélyes. De akarom! Akarom Őt! Pont azért mert tökéletes. És ha ez az utolsó esélyem lenne is, hogy hozzá érjek, pedig tudom, hogy ő maga fog megölni akkor is megtenném. Mert tudom, hogy egyszer, hanem is most, és nem is így de akkor is az Ő áldozata leszek. Megfordult a fejemben hogy meneküljek, de mikor hosszú kezeivel hozzá ért derekamhoz a szokottnál is nagyobb vágy öntött el. Vagy tanán csak elszoktam tőle? Fogalmam sincs, de erőm elhagyott. Mellkasánál ellent tartani akaró kezem feladta a szolgálatot. És az a kéj mikor kezével bele markolt oldalamba és közelebb húzott magához, leírhatatlan.

A zene dübörgése csak rontott a helyzetemen. Akarva és akaratlanul fordultak meg a fejemben a klipnek minden egyes romantikus képkockái visszaemlékezve az ő szavaira. Vállamra lehelt csókja, aminek hatására nyakára és felkarjára simítottam kezemet erőtlenül szemeimet ezzel párhuzamba lecsukva csak felerősítette a képet.

-A zene ritmusa, frekvenciája hatással van a testedre és az érzelmeidre,mert a véredben van … - mellkasom fel s leemelkedett,és próbáltam nyugtatóan szememet lehunyva hangjára figyelni de sehogy nem ment. Éreztem, ahogy egyik keze nyakamra és kulcscsontomra nehezedik. Hűs érintése alatt éreztem, ahogy az ereimbe száguld a vér, megnyugtató érzés volt. A vállamról lecsúszott póló helyén gyengéd csókot éreztem, amitől előre el nem tervezett mély lélegzetet vettem, bent tartottam azt majd mikor gyenge csókja mit vállamra mért ki véget ért kiengedtem a levegőmet, mellkasom megnyugodott, lélegzetvételem rendeződött. - Az érzelmeidet felerősíti… De amit mutatsz, akkor mikor zenét, hallgatsz…- nyakamról kezét állam alá simította és kényszerített, hogy hátra nézzek rá.

Másik kezével kezem alá furakodott és hasamnál magához húzott így mellkasának dőltem. A szobában már csend ült és mikor kicsit mellkasának csapódtam akkor vettem csak észre, hogy szavai, amit a fülembe suttognak szétesettek, mert az ő levegője még nem nyugodott meg. Most hogy érintéseivel segített tisztázni mozdulatait én következtem. Megfordultam ölében…

Óvatosan hagyta szabadon bőrömet ahol megcsókolta azt, de az égető nyomot maga után hagyta ugyan úgy, mint ahogy a következő, az azután következő és az, az utáni is, végig fel egy vonalba egészen a halántékomig. És még élveztem is. Teljesen kiborított. Nyakamat hátradöntve hagytam, hogy áthajoljon a másikoldalra és eljátssza ugyan ezt. Nem volt mibe kapaszkodnom csak belé. Ujjaimmal amennyire tudtam magamhoz húztam, de még mindig nem voltam hozzá elég közel. Még mindig csak játszott velem, a kis egerével, de az adrenalin belülről engem már majdnem hogy szétrobbant. Nem bírtam tovább, a saját vesztembe rohanva kaptam nyakáról a kezem arcához és arcát magam elé irányítottam. Fejemet előre billentve homlokomat homlokának döntöttem. Szemeimet kinyitva láttam csak hogy a arcomat pásztázza, Nem csókolt meg pedig ajkaink már súrolták egymást, de szeme szám és az én szemem között ingázott.

- Ez most más…- suttogtam. Tudtam hogy itt már nem holmi játéknak indul az egész. Mert akkor ott a tengerparti szállodában csak annak indult.

- Ezzel a játékkal minden teljesen tiszta lett…- lélegzet vétele csillapítása gyanánt kezemet mellkasára simítottam mire ő is vett egy mélylélegzetet, mint én az előbb, majd mikor nyakára csúsztattam kezemet pont ugyan oda, mint ő nekem, kifújta nagy lélegzetvétele után bent tartott levegőjét és ő is megnyugodott. – Szeretlek! És tudom hogy te is engem! Mert az előbb megmutattad nekem. – Csókot lehelt ajkaimra majd szorosan magához ölelt.

- Csak nem játék. – Olyan hirtelen csúsztatta le kezeit combomra, hogy észre sem vettem. Megijedtem, de mikor felkapott és a lendületemmel, ami hátra húzott az ajtónak nyomott lábaim reflexszerűen összekulcsoltam csípőjén. Halk sikításom átcsapott sóhajba mikor csípője az enyémnek nyomódott.

Nem tudtam semmi másra összpontosítani csak rá. Kezei szó nélkül csúsztak végig combomon majd fenekemnél belém markolt és teljesen kiszorította belőlem a szuszt. Sokkal feljebb ültem, mint akartam . Testem minden porcikája arra vágyott hogy végre megcsókoljon. De ő arcát nyakamba temette és ismét csókolgatni kezdet. Dühös lettem, de nem olyan dühös. Egyszerűen ösztönösen nem bírtam, hogy ő irányít. Nem vagyok az egere, akit időtlen ideig, amíg kedve tart kínozhat! Nem vagyok egy préda, amit a birtokába vehet! Először éreztem magamat a párjának a közelében, először tudtam magam elengedni a közelében és úgy éreztem, amit csinálok, igazán széppé tesz és nem ő  szépít meg hanem együtt vagyunk szépek. Nem engedhettem, hogy maga alá gyűrjön, talán nem tudta és akarata ellenére csinálta ezt. Talán eddig nem vágytam rá ennyire igazán, igen eddig mindig játszottam, de ez most tényleg más, a valóság, a „felnőtt világ”.

Két oldalról szinte satuba fogtam a fejét és eltoltam nyakamtól, testem remegett, de én mégis felhajtottam arcát enyémmel egy vonalba és lenéztem rá. Egy percig sem volt a hatásom alatt. De úgy éreztem, hogy most ismét tennem kell azért, hogy megmozgassam ott belül. Azt akartam, hogy lélegzetvétele megint olyan kusza legyen, mint régen. Más szinten, valahogy magasabban.

- Csókolj meg! – hangom erősebbé vált,éreztem a hirtelen váltást. Én lettem a dominánsabb.

Ajkaival szó nélkül kapott az enyémek után és csókolt meg. Kezemmel hajába túrtam, míg ő kezeit felvezette sajátjait az oldalamon. Pólóm anyaga alá becsúszó ujjai maguk előtt tűrték fel a szinte papír vékony anyagot majd mikor melltartóm aljára találtak hüvelyk ujjai nem ment tovább. Akár mennyire is élveztem ajkaink csatáját és érintésének gyengédségét, minden porcikám tiltakozott az ellene, hogy ujjaimat szabadulni hagyjam hajából, de éreztem, hogy csúszok lefelé. Kezeimet vállára kaptam, meg markoltam és hátammal kicsit az ajtónak támaszkodva meg próbáltam magamat ismét jó helyre tornászni, hogy én legyek „felül” eközben ajkait el nem engedve. Egy pillanatig még óvatosan próbált is segíteni, de amikor hátammal az ajtónak dőlve túlságosan megnyomtam magam felfelé akkor nem azt értem el amit akartam . Túl erősen tartott és a csípőm felfelé mozdulása csak még jobban felingerelte mikor az övének nyomódott. A haragom most át ragadt rá és mikor alsó ajkamra harapott és felhörgött már szinte féltem, mégis élveztem. Kezeit hátamra csúsztatta és megemeltek. Mellkasom és csupaszon maradt hasam teljesen neki nyomódott az ő csupasz felső testének és hideg bőre valamelyest lehűtötte az én felhevült testemet. Éreztem, ahogy egy pillanatra meginog, egyik kezét leveszi, a hátamról megtámaszkodik az ajtón majd vissza fog rám és egy mozdulattal kilencven fokos fordulatot tesz az ágyam felé. Nyakába kapaszkodva hagytam magam azonban nem tudtam megállni, hogy ne érjek hozzá, nem hagyhattam, hogy teljes mértékben ő uralkodjon. Arcomat övé mellé vezettem nagyot sóhajtottam és fülcimpájába haraptam. A következő pillanatban annyit éreztem, hogy szinte erőszakosan, szó szerint lefejt magáról lábaimat és az ágyra dob. Észbe se tudtam kapni, de már lábam között térdelt és felém görnyedt. Keresztbe feküdtünk az ágyon, de az most kit érdekel? Jobban lefoglalt az, hogy fölé kerekedjek mikor ismét nyakamhoz akart hajolni. Próbáltam vállánál eltolni, hogy fölé tudjak kerekedni, de egyszerűen nem ment. Túl erős. Ismét a prédájává váltam és esküszöm, hogy direkt , játszott velem. Kezeimet megkereste és leszorította őket fejem mellé, teljesen beindult. És még egyszer megjegyezném ez tényleg nem játék. Ellentmondást nem tűrve haladt le számtól végig a nyakamig majd megtalálta kulcscsontomat is. Mélyeket sóhajtva és kisebb nyögéseket hallatva próbáltam neki jelezni , de nem érdekelte . Cselekednem kellett.

Kicsit megemeltem jobb oldalamat így közelebb férkőzve hozzá. Váratlanul érte tettem és kaptam is az alkalmon. Felültem mire teljesen meghökkent és a következő pillanatban úgy ügyeskedtem, hogy megforduljunk az ágyon és én kerüljek felülre. Ledöntöttem az ágyra. Amit vigyorogva fogadott. Ajkamat övéire nyomtam. De semmi „olvadás” jellegűt nem éreztem rajta. Szerintem mindenki valahol ideges lesz, mikor egy bizonyos személytől teljesen elveszti a fejét, de ezt fordítva nem érzi. Justin megcsókolt, de még mindig úgy tett minta mi sem lenne természetesebb, mintha ő kényeztetne engem, minden mozdulata erre utal.

Ahogy a hajamba túr és közelebb von magához, ahogy a kezeit francia bugyim széléhes simítja és fenekembe markol.Valami megváltozott benne ésa tettebe. Azt akartam, hogy kölcsönösen visszakapja azt az élvezetet és azt az érzést, amit nekem ad, hogy elgyengítsem olyan annyira amilyen kétségbe esett állapotban most én vagyok. Feladtam a csókos dolgot. Ezzel nem érek el semmit. Meglepetten nézett rám mikor elhúzódtam tőle. Szerintem félre érthette mivel a kezeit is lefejtette róla.

- Nem akarom, hogy kényszernek hidd. – hangja teljesen nyugodt volt és hihetetlenérzés volt így hallanom mikor nekem alig van erőm visszafogni magam. 

- Justin te normális, vagy? – kérdeztem fölé hajolva. Hajam előre omlott és egy védőfalként teremtett sötétet körénk , nem láttam az arcát.

- Én csak azt mondom, hogy nem kell semmit se bizonyítanod. – hajamat eltűrte fülem mögé.
- Én úgy emlékeztem, hogy 70%-ban én kezdeményeztem ezt a dolgot. – lehajoltam hozzá hogy megcsókoljam, amit viszonzott is, de még mindig nem volt olyan. Nem azt mondom, hogy nem élvezi, de nekem az, hogy élvezi most kevés. Most én következtem.

Óvatosan hajoltam ajkától nyakához orromat végig húzva a bőrén majd megcsókoltam.

- Aly…- hangja már megremegett. Siker, de még nem elég. Lassan apró csókokkal haladtam le végig a nyakán majd a mellkasán. Ujjaimmal minden egyes kockát körül rajzoltam, de mikor csókjaimmal is elértem az utolsó kockákat, felsóhajtott. Teste megfeszült, kezével pedig a takaróba markolt. Elmosolyodtam, lassan becsúsztattam ujjaimat a nadrágja szélébe majd megkapaszkodtam benne. Nem , nem akartam róla lehúzni de élveztem a helyzetet. Óvatosan leheltem csókot medence csontjára mire, mind két kezét kicsit felgörnyedve arcomra simította és feljebb húzott.

- Aly! – hangja cseppet sem volt határozott és imádtam, ahogy keresi a szavakat. – Így nem leszünk jóba. - ült fel teljesen.

- Miért? – vigyorogva másztam az ölébe és ráültem csípőjére.

- Feszegeted a tűrés határomat. – mosolyodott el és adott egy gyorscsókot ajkaimra.

- Én élvezem.– kuncogtam fel és megnyaltam ajkaimat, amivel csak annyit értem el hogy övét is súroltam. Derekamnál átkulcsolta a kezeit és teljesen magához szorított. Ismét én néztem le rá.

- Na ilyet nem játszunk ! – vigyorodott el és ismét maga alá forgatott, azonban elszámolta magát mivel lábaimmal csípőjébe kapaszkodtam így az előzőerős testtartása teljesen felborult. Abban a pillanatban én is megéreztem férfiasságát. A helyzetből, és az előző hozzászólásából adódva kitört belőlem a nevetés, az előzők tők ellent mondott egymásnak. Mi volt a gondolatom? Az ember mutathatja magát bármilyen erősnek, de a teste sok mindenről árulkodik. Fejemet hátra nyomtam a párnába, hogy ne közvetlenül a képébe nevessek.

- Gecire vicces, mondhatom! – fújta ki a bent tartott levegőjét, és éreztem, hogy fel akart tápászkodni rólam.

- Justin!…- mit mondattam volna neki? Hogy büszkeséggel tölt el, hogy én is lázba hoztam? Azzal én is tisztában voltam, hogy bunkóság lenne részemről. – Bocsánat. - mondtam komolya arcot felvéve, mert komolyan is gondoltam. De akármennyire is kapaszkodtam belé ő mindenképpen fel kart felőlem tápászkodni.

- Aly. - kedvesen nézett rám mégis határozott volt. – Vége a játéknak. - mondta határozottan.
Fogalmam sincs miért tört rám az, az érzés. Mégpedig a csalódottság.

- Te mondtad, hogy ez nem játék. - ez volt az első gondolat, ami végig futott a fejemen és ki is mondtam, emellett a csalódottság csakúgy sugárzott belőlem.

- De az elején azt hittem ez más lesz. – mondta és most már nem érdekelt, hagytam had álljon fel,sőt inkább még toltam is magamtól.

- Szerintem igen is, más volt. – mondtam határozottan. Az előző erős domináns érzések még mindig nem nyugodtak.

- Igen más volt, de nem úgy más! – Elsétált a laptopomig és kikapcsolta a zenét rajta. a szobában csend ült ki.

- Azt hittem hogy haladunk egy úton , hogy szép lassan eljutunk oda… - mindketten tudtuk hogy a szexről beszélek . Szerintem emberileg belém volt kódolva hogy lesütöttem a szemem.

- Igen ez így van, csak nem úgy megy, ahogy te elképzelted. – érzékeltem, hogy az ágymellé sétál, majd lehajol hozzám és ad a homlokomra egy puszit. -  Az elején én is azt hittem, hogy…

- Justin, - vágtam szavába- ugye te sem hitted azt, hogy mi most le fogunk feküdni. – képtelen voltam nem felnézni rá amikor viszont megtettem és a szemébe néztem ő rögvest felállt és háttal fordulva nekem a fürdőszoba ajtóba sétált.

- Nem Aly én egy szóval sem mondtam, ilyet. – nem tudom miért de mind ezeket mintha a fürdőszobának mondta volna. Majd megfordult, de fejét lehajtva folytatta. -  Pont ez az, hittem valamit …de nem azt.

- Akkor mi változott meg az elejéhez képest meg ahhoz képes, amit 2 perce tanúsítottál? – Pólómat megigazítottam és lábaimat magam alá húztam úgy ültem le az ágy közepére. Kicsit mintha piszkosnak éreztem volna magamat . És nem miatta, hanem magam miatt az előbb kifordultam önmagamból.

- Az hogy te még nem gondolod ezt az egészet komolyan. –nézett fel majd elindult az agy felé. - Az elején tényleg azt hittem ez a dolog komoly, de te csak játszol. – letámaszkodott az agyra és leült a szélére, tőlem nem, messze de mégis távolinak tűnt.

- Hát és te azt honnan a francból , tudod megmondani mit, gondolok. – nem tudom honnan jött a harcias hangnem, de támadásba álltam be mindazok ellenére, hogy valamiért hibásnak éreztem magam. Kezeimmel magam elé támaszkodva, hajoltam hozzá közelebb és néztem szemébe.

- Minden tetted árulkodik. – mondta nyugodtam és kezét kezemre simította, de én elhúztam azt.

- Szerintem minden tettem azt mutatta, hogy kívánlak, és próbálok veled egyen értékű lenni. –kezemet szívemhez emeltem, mert most sokkal jobban kalimpált, mint az imént. - Ugyan azt megadni, amit te adsz meg nekem. – eltörpültem mellette, ez tény - Azt az érzést… amit akkor érzek, mikor hozzám érsz, de téged fikarcnyit sem érdekel hogy én mit csinálok. –magam elé emeltem kezeimet és úgy tettem mintha semmit nem tudnék csinálni, mert semmire nem vagyok jó. És így is éreztem.

- Pont ez az! Úgy űzöd, ezt mintha egy verseny lenne. de ez nem erről, szól. Régen még jót játszottunk csak részemről ez már megváltozott. – Mondta komolyan és kezeimet az égből leparancsolta övéivel az ágyra.

- Akkor mond meg mit kéne csináljak! – Éreztem hogy a lelkemnek ez most nagy kés volt. MI változott meg benne és miért nem vettem észre?

- Érezni! Nem pedig akarni. – úgy mondta mintha egy kisgyereknek próbálna magyarázni valakit akinek már századjára kell elmondani valamit mert nem érti. Szemeimet a könnyek kezdték szúrni és éreztem hogy egyetlen szép nagy krokodil cseppet eleresztek, még ha nem is akartam magamat gyengének mutatni ,biztos voltam hogy szemeimen kívül az arcom semmi féle gyengeséget nem sugárzott, a szám meg sem rebbent.

–Jaj  Aly… - hangja sokkal lágyabb volt. Szemem alá akart nyúlni hogy letörölje a könnycseppemet amit elejtettem ebben a nehéz „csatában” de megelőztem és én magam töröltem le egy szipogással kísérve. Levegőjét kifújva ejtette le kezét az ágyra és rázta meg a fejét.

- Könnyű annak, akinek volt már ilyennel dolga. – Nem tudtam másra gondolni. Ő már nem szűz és biztos vagyok benne hogy valamit elrontottam ő viszont … biztos tökéletes az ágyban. Ezt nem lehet máshogy kifejezni.

- Ez nem ettől függ. – megnyalta az ajkát és nagyot sóhajtott , mint aki elvesztette a fonalat, bevallom már én is, és azt is elfelejtettem, hogy jutottunk el idáig. - Nem erre akartam kilyukadni. – mondta ki gondolataimat.

- Persze most még jobban szarul, érzem magam. – nem is tudom miért mondtam neki ezt de kimondtam.

- Figyelj!- közelebb csúszott hozzám az ágyon és bármennyire is ellenkeztem ujjait ujjam közé csúsztatta. - Én nem tudom neked elmondani mi is ez amit érezned kéne,- ugyan fejemet eddig felhajtottam de nem volt rest ez ellen tenni, pillanatok alatt hozzám beszélt. - de én érzem, mert ebben – utalt a kis ágyas jelenetünkre - mások vagyunk. Talán nem értél meg még erre. – nagyot nyeltem, mert bevallom úgy akartam tenni mintha mi sem lenne természetesebb mikor még semmit nem tudok igazándiból gyakorlatban erről a dologról

- Mond el, hogy legalább tudjam. - néztem rá kérlelőn .

- Figyelj , Hogy mondjam… Nem azért mert ezzel bántani akarlak, de messziről virít, hogy még nem állsz arra készen … - talán csak én vettem fel szavait mert esküszöm hogy az arcáról meg nem mondtam volna hogy ezt akarja mondani.

- De igen is készen állnék, csak nem így tervezem. - erősködtem és kezemet ismét kihúztam övé alól , ezúttal hátrébb is húzódtam .

- Pont ez az ! – hangját felemelte és hirtelen reagált, tudtam hogy ez csak az én reakcióm hibája. Kihoztam a sodrából. Ebben biztos voltam és azzal is tisztába voltam hogy jogosan mondta. Egy pillanat alatt változtatott a hangerejét és folytatta, megértően. - Ezt nem lehet tervezni megtörténik amikor megtörténik. Lehet róla beszélni és gondolkozni egy idő után, de mi még egy szót sem ejtettünk konkrétan erről. Még nem érzed át…

- Honnan tudod, hogy nem érzem át és nem akarom éppen most? – én most már tényleg nem értettem ezt a dolgot. Kétségbeestem és féltem most már egy hülye tyúknak is gondol, aki kissebségi komplexussal is él.

- Onnan hogy , ha akarnád és nem csupán játék lenne az egész akkor … - hazudnék ha azt mondanám nem gondolkozott el. – megmutatom, én mit érzek . – Erre felkaptam a fejem és már csak azt láttam, hogy kezével arcom felé nyúl.

- Nem azért érek hozzád, mert annyira szexi vagy…- itt elvigyorodott és kuncogva lebillentette fejét majd kijavította magát. – De igen, nagyon is szexi… - harapott ajkába majd arcára egy kedves mosoly terült el . -
Ez  a dolog már rég eltörpül a mellet, amin néha elmerengek. - Ujjait ajkamhoz emelte és óvatosan hozzá érintette ujjbegyeit. – Nem értem néha hogy, hogy lehet a selyemnél is puhább ajkad. – Kezét hajamhoz simította és ujjait a tincsek közé bújtatta. – Vagy hogy, hogy lehet a hajad gyönyörűbb, mint az arany. – Tekintetét enyémbe fúrta. Ekkor az eddigi olvadásom csak még rosszabb lett a lábaim a térdeim főként és a szívem, na az a legjobban de biztos hogy megremegett. Az a szeretet és csodálat hihetetlen volt, amit felém sugárzott ebben a pillanatban. - És a szemed…- itt elgondolkozott – biztos, hogy sokkal fényesebben ragyog, mint bármely csillag az égen. – Bólintott határozottan. Ajkába harapott és ezúttal lenézett az ágyra és a köztünk lévő távolságot figyelte majd reám nézett. Tudtam, hogy a közelembe akar férkőzni, mert nem régen többször elutasítottam. Csak bólintottam és ő csak még közelebb bújt hozzám.

Kissé megijedtem mikor leült és szó szerint magára vont. Lábaimmal két lába mellé térdeltem. Tanácstalanul vontam magam elé a kezeimet mire elmosolyodott, kezeimet nyakába húzta majd ő mind két kezét hátamra simította és közelebb vont magához. Nem annyira hogy teljesen összesimuljunk, de elég közel.

- A vonalaid szebbek, mint bármelyik táj. - ez kicsit furcsán hallatszott mire mosolyogva és szemöldök felhúzva néztem rá. – Sajnálom, mondtam, hogy ehhez fogható nincsen! –vigyorodott el kajánul, felnézett rám. Egyik kezét tarkómnál hajamba túrta közelebb vont magához .

Ajkai nem tétováztak rögtön elnyíltak és én pedig csak, mint egy bábu követtem őt. Reagálni, sem tudtam előző mozdulatára ő már nehézségek nélkül is nyelvemre talált és csókolt meg szenvedélyesebben, mint ez előtt. Ez a csókmás volt. Mintha önmagában élvezné az egészet. Nem tartott sokáig, de engem félig öntudatlanná tett. Mikor elhajolt nem zihált de lélegzet vétele elég rendszertelen volt.

- Nem tudom jobban elmagyarázni, és nem is a játékkal van a baj. – éreztem, rajta hogy most mindenre egy mondókában magyarázatot akar adni és már tudja is hogyan fog ez hangzani. – Játszhatunk,- rövid mosoly - de határokkal, sőt néha nincs is ellenemre a játék,- itt eleresztett egy kaján vigyort- viszont nekem más téren a tűrés határom hamar elfogy is hidd el ... ismerem , magam – arcomhoz nyúlt mind két kezével- én akarok lenni az utolsó, aki bánt téged és az se jöjjön el. És itt nem arról van szó, hogy valaha is kezet tudnék rád emelni. Nem akarom, hogy meg bánd. A másik fele meg, hogy ne akarj nekem megfelelni, mert én tökéletesen megkapok tőle mindent, akkor is, ha nem is veszed észre! – nézett rám komolyan. - Ennek a lényege az, hogy te is élvezd. Egyik kezemet nyakából lehúzta a szívére, tudtam, hogy ezzel azt akarja sugallni hogy szívből, mondja. - Mert ha arra törekszel, hogy én élvezzem akkor erőltetett lesz minden és te nem fogod élvezni. Nem lehet kényszer, mert az ebben az esetben mindent elront.

Tudtam, hogy igaza van, Olyan nyugtató érzésöntött el a közelébe hogy magam sem tudtam mit csinálok. Észre sem vettem, hogy a könnyeim záporozni kezdenek.

- Ne sírj!- kérlelt és amennyire tudott magához húzott. Arcomat nyakába temettem. 

- Bocsánat hogy ilyen akaratos vagyok! – vicces volt, hogy ezt mondom és az is hogy mind eközben sírok. Sírós hangom szaggatott lett mert felnevettem . – Hát a gáz skálán tuti elértem a csúcsot! – hajoltam hátrébb és megtörölgettem a szememet.

- Úr isten Aly! Mi van veled? –nézett rám Justin mosolyogva.

- Nem tudom. - mondtam lehajtott fejjel.

- Meg fog jönni? – poénosodott, persze az arcáról messziről le rítt, hogy nem gondoltam komolyan, én viszont fejben már rögtön kiszámoltam kérdésére a választ.

- Még kb. egy hét. – nevettem el magam . A legjobb mikor könnyes szemekkel sírsz mert akkor tudod hogy nem is volt olyan komoly dolog amiért sírtál.

- Jaj te, majmóca !- Justin óvatosan forgatott minket úgy, hogy lefeküdjünk az ágyba. Nyomott a homlokomra egy puszit majd kibújt az ölelésemből, amit szó nélkül engedtem.

Nem volt kétségem afelől hogy visszajön hozzám. Az előbb történtek után akár ismét el tudnám engedni hónapokra. Azonban abban már nem voltam olyan biztos, hogy holnap ugyan így fogom gondolni. Párnámba markoltam és megigazítottam magam alatt. Lusta voltam a takaróval foglalkozni pedig a libabőr tapintható volt a combomon. Azon gondolkoztam, hogy vajon mikor fogom azt érezni, amit ő. Kétség kívül igaza van.

Nem szeretem kevésbé csak még máshogy, más szinten. Kikapcsolta a gépemet, majd elsétált az ajtóig és kikulcsolta azt. Végül felém indult. Az ágy végén megkereste a takaró szélét és miközben befeküdt mellém magunkra húzta.

- Aludni kell, mert holnap korán indulunk. – Mosolygott.

- Órára? – kérdeztem elfintorodva.

- Majd hagylak még henteregni, míg bepakolom a bőröndöket. - hajamat a fülem mögé tűrte és orrát az enyémnek nyomta.

- Úgysem tudnék tovább aludni nélküled. – félre húztam a számat mintha ez cseppet sem lenne nagy baj.

- Szeretlek!- suttogta és óvatosan közelebb férkőzött hozzám és óvatos csókot lehelt szám szélére.

- Szeretlek!- mondtam én is és viszonoztam előző tettét. Mellkasára húzott és derekamat simogatva aludtam el, miközben bárányok helyett a lélegzet vételét számoltam.

Mellékelte megjegyezném hogy a végét azaz a vissz mlékezéstől .. tehát inkább jóformán az egész feezetet másféle képpen is elképzeltem... de bachatok ki vletek mindig így az maradt :D I hop you like it <3

2/4 ( 69.fejezet) Karácsony ! ...

Boldog karácsonyt mindenkinek .. :) Ezt a részt még szombatra szánom :) sietek a következővel :)mivel szünet van de nem tudom mikor jön . : /

***

- Cher fogalmam sincs mit vegyek neki. – már vagy negyedjére mentünk körbe az áruház minden emeletén.

- Olyan nincs!- állt meg az áruház közepén. – Aly komolyan mondom, nem hiszlek el! És igen ezt így akarom mondani. Nem igaz hogy nem találsz egy nyamvadt vackot mondjuk annál…- mutatott az egyik hirtelen felállított bódéra. - vagy annál…- mutatott egy másikra -… vagy annál a pont erre a célra feltalált kis pultnál!- éreztem rajta hogy teljesen kiakadt.

- Ha akarsz, menj csak haza. - fogtam meg kezét és letoltam maga mellé mert úgy megmerevedett ahogy az utolsó bódéra mutatott és szemeit tágra nyitva rám szegezte.

- Szerinted ő mit vett neked?- forgatta meg a szemeit.

- Látod! Itt van a baj! Ő vett nekem valamit, de én nem vettem semmit neki. – sóhajtottam nagyot.

- Csináltass neki nyakláncot vagy karkötőt a nevetekkel. - mutatott a mellettünk lévő üzletre. Jó ötletnek hangzott de a kedvem rögtön elszállt egy gondolattal

- A média…- húztam el a számat.

- Csináltass kulcstartót. Jajj Ally 14. e délelőtt van 2 óra múlva minden bezár!És a zsebemben szüntelenül csörög a telefonmert anyu várja a nyavajás étcsokit a sütit tetejére.- emelte fel a kezében szorongatott szatyrot.

- Rendben van egy ötletem . – mosolyodtam el mire ő csak egy megkönnyebbültet sóhajtott. Elindultam az előzőleg említett üzlet felé . Az idős bácsi a pult mögött még ha talán én voltam is az utolsó vendég akkor is kedves mosollyal fogadott.

- Kellemes karácsonyt a kisasszonyoknak! Miben segíthetek ezen a szeretettel teli napon?- kérdezte a pultra előre könyökölve.

- Szeretnék ….

***

- Az a legszebb hogy nem vagyok biztos, hogy elég jó ajándékot választottam e neki. – Anya nagyban sürgött forgott a konyhába, míg én csak a bárszéke ültem és néztem a kajákat, amit szépen a tálra tett majd elém rakott.

- Kincsem! – ált meg a pult másik oldalán és letette egy széles mosollyal a párolt lila káposztát elém . – A szándék a lényeg .- rám kacsintott majd kezét az arcomra simította. -Justinnak biztos tetszeni fog az ajándékod. Ne aggódj. Gondolkozz inkább azon hogy, hogy szakítod el a tévé elől apádat meg a nagy Ő-det.

- Előbb akkor terítsünk meg. –mosolyogtam háziasszonyos anyámra ő pedig csak bólintott.

Csendben vittük ki egyesével meg kettesével a kajákat. Nem tudom mikor fog elfogyni ez a sok minden. Oké hogy Justin is tud termelni meg apa is, de én amúgy sem eszem húst. Mondjuk biztos elfogy majd valamikor az ünnepek alatt de soha nem értettem meg hogy anya miért főz mindig ennyit.

- Szólsz te a fiúknak? Vagy szóljak én? – kérdeztem mikor letettem a narancslevet az asztalra. Már csak egy adag volt kint a konyhába, amit be kellett hozni.

- Szólj, te én meg addig behozom a maradék tálat. - mondta anya én pedig elindultam a nappali felé .

Apa nehezen barátkozott meg a gondolatattal hogy Justin nálunk karácsonyozik de végül elfogadta, Ahogy azt is hogy idén nem este jön a „jézuska” hanem késő délután . Most nem alszunk 25.-ére az ajándékozás megszokott módján. Örültem neki, hogy mostanra elfogadta hogy az ő szavaival éljek” Justin nem ront bele a karácsonyunkba” . Mikor beléptem a nappaliba mind ketten ott ültek egymás mellett és valami hokis visszajátszást néztek amit maratonban nyomtak a sport csatornán.

- Fiúk! Kész a vacsi!- álltam mögéjük a kanapéhoz.

- Anyád fasírtja már az asztalon? – csillantak fel apa szemei mikor hátra fordult. Justin pedig csak mosolyogva követte a példáját.

- Már az asztalon van .- mosolyogtam apura aki már fel is pattant a kanapéról mint egy rossz gyerek és hihetetlen sebességgel haladt a konyha fel , gondolom.

- Ennyire finom az a fasírt? – nézett rám Justin vigyorogva. Kezével hívogatni kezdett. Meg kerültem a kanapét és elé álltam a kezemet nyújtva neki hogy felsegítsem de ő csak lehúzott az ölébe .

- Eddig mindenkinek elnyerte a tetszését, de én nyilatkozni nem tudok róla. – összekócolhatatlan hajába túrtam mire ajkába harapott. Nem bírtam ki hogy ne utánozzam le .

- Nagyi túrós sütijét imádni fogod. – mondta elégedett vigyorral.

- Kíváncsi leszek, mit szólsz a gesztenyés tekercsemhez. – mosolyogtam karjára simítva a kezemet. Olyan óvatosan ölelt magához hogy az hihetetlen .

- Megkóstolok bármilyenédességet. – ismét alsó ajkába harapott.

- Már rég tudjuk hogy édesszájú vagy!- koppintottam orrá jelképesen.

- De a te ajkaidnál semmi nem édesebb .- hajolt közelebb és lopott magának egy csókot. Miért volt lopott csók? Mert nem viszonoztam. Nem azért mert nem akartam, hanem azért mert játszottam. Mikor elhajolt elfintorodva nézett szemeimbe. Ismét ajkaim után kapott ezúttal kezét felvezette hátamon és nyakamnál közelebb húzott magához de ismét nem csókoltam vissza. – Ezt most direkt csinálod?- kérdezte mérgesen .

- Lehet…-  óvatosan kibújtam szorításából és felálltam . – Vacsora idő van. - mosolyogtam rá kacéran.

- Azt ugye tudod, hogy ezért még a kettőnk kis dolga nem zárult le. - ált fel velem szembe és ujjait enyéim közé fúrta. – Ami jár nekem azt behajtom.

- Nyithatnál egy vámhatárt. Ott biztos jó sok csókot gyűjthetnél… hidd el a végén talán bele is fulladnál. - mondtam majdnem elröhögve a végét de mikor elkezdtem húzni a konyha felé akkor komollyá váltam . Anyuékkal jó a kapcsolatom, de van amit nem „viszek” az asztalhoz.

- Lehet, hogy megfogadom a tanácsot. Jó üzletasszony lennél. – vigyora mellettem sétálva pimasz volt.

- Az a határ nem izgalmas határ, amin ezrek járnak át. Mert arról már biztos sokat hallottál és szinte nem is lenne új az élmény. Az a szép határ ami kihalt mint egy puszta és észre sem veszed hogy annak a központjába vagy amit határol. – mondtam végül .

- Te honnan szedsz ilyen költői megfogalmazásokat? – nézett rám csodálkozva.

- Nem tudom honnan jönnek, lehet hogy sokat olvasok? – kérdeztem költőien .

Kissé felkuncogott. Kezemet oldalához szorította ezzel elérve hogy én is közelebb kerüljek hozzá lágy de mégis hatásosan cuppanós puszit nyomott az arcomra majd kisfiús szemeivel gyönyörű pillantásokat küldött felém .

- Na hol van az a fasírt? – vigyorgott és most már ő húzott a vacsora asztalhoz .

***

- Itt is vagyok!- huppantam le közvetlenül a karácsonyfa melletti egyszemélyes kanapéra. – Justin? – néztem körbe.

Az előbb még mikor felszaladtam gardróbomba, az eldugott ajándékokért ott ült ahol most én . Anya és apa előttem iszogatták a borukat, de Justin tényleg nem volt sehol.

- Mindjárt jön az ajándékodat intézi. - mosolyodott el anya . Tudomásul vettem de sejtelmem sem volt hogy vajon mi lehet az az ajándék amit még most intéz.

- Addig oda adom az ajándékot de nem nyithatjátok még ki! – mondtam nekik az ujjam magam elé tartva és a másik épp a befáslizott kezemmel át nyújtottam anyunak majd apunak a kis szatyrot. Justinét meg csak letettem magam mellé a fotel lábához majdnem a karácsonyfa alá.

Bele pillantgattak, de semmi értelme nem volt mivel be is csomagoltam őket. Justin abban a pillanatban érkezett meg a konyha felől. Az útja rögtön felém vezetett. Nem túrt ki a helyemről csak leült a szék karfájára mellém és nyomott egy puszit a halántékomra.

- Hát te merre jártál hóherceg? – a vállán és még néhol a hajában is volt egy pár hópehely, innen jött az elnevezés.

- Majd idővel megtudod. – dörzsölte meg hideg kezeit farmerjába majd szüleimre nézett. -Viszont most. Szerintem ajándékozzatok, csak nyugodtan én pedig majd utoljára maradok.

- Hát mi nem vettünk nektek nagy ajándékot, és egyenlőre , még nem csak rajtunk múlik és kicsit későbbre érvényes. - mosolygott anyu.

A mellette lévő kis zacskóba nyúlt és előhúzott egy borítékot.

- Az ajándékunk,legalábbis, a közös, amit nektek szántunk az egy repülő jegy . – nyújtotta felénk anyu a borítékot. Elvettem tőle de eközben próbáltam leplezni a sokkot amit kaptam . Repülőjegy?!

- Bontsátok ki és meglátjátok a többit. – mosolygott apa.

- Kinyitod? – Justin nagy vigyorogva nézett rám mikor felnéztem kérdésére.

- Kinyissam?- kérdeztem félve, mire ő csak bólintott.

Anyuékra néztem, akik nagy mosollyal figyelték arcomat. El sem lehet képzelni mennyire örültem az ajándéknak és tudtam, hogy értékes ajándék és emellett nem olcsó. A leragasztott boríték széléhez csúsztattam az ujjamat majd óvatosan el kezdtem felnyitni a ragasztásnál, néhol meg megszakadt, de nem foglalkoztam vele. Justin a hátamra simította kezét mikor már biztosan könnyedén ki tudtam volna venni a jegyeket a borítékból . Felnéztem rá és nem volt nehéz kitalálni, hogy ugyan úgy mosolygott, mint anyuék . Ő tudja, mi van benne.

- Te tudod mi van benne!- mondtam eltátott szájjal.

- Én?! – dőlt hátra és kezét rögtön elvette a hátamról. – Honnan veszed? – fagyasztotta le arcáról a mosolyt de a szélén sajnos ott ült a maradék, onnan nagyon nehezen lehetett eltüntetni az előbbi izgalmat.

- Ismerlek! Ez így nem is közös ajándék! – mondtam neki, és óvatosan mellkason vágtam a borítékkal.

- Én csak ötletet adtam a szüleidnek . A pontos úticélt én sem tudom !- tette védekezőn maga elé a kezeit, de a kaján vigyor most már tutira letörölhetetlenül ült ki az arcára.

- Csak nyisd ki kincsem !- szólt rám anya megszakítva ezzel Justinnal való „vitánkat”

- Rendben, de ez így akkor sem fair!- nem tudtam nem mosolyogni.

Nem is tudom miért, de az izgalom elmúlt mikor egy laza mozdulattal kivettem a borítékból a jegyeket. Ami viszont az izgalom helyett jött azok könnyek. Leírhatatlan jó érzés öntötte el az egész testemet az uticél láttán. Ölembe ejtettem a kezemet a borítékkal együtt és a másikat pedig arcom elé emeltem. Sírni kezdtem az örömtől .

- Hová megyünk?- kérdezte Justin. Hangjából kihallatszott, hogy vigyorog. Viszont én nem tudtam megszólalni se. Volt már olyan hogy eljutott az agyatokig és akkora örömöt okoz hogy nem kapsz szinte levegőt sem?

- Úr isten! – mondtam szám elé téve kezemet és felnéztem szüleimre. Leírhatatlan boldogság ült ki az arcukra. Ugyan nem éltek már együtt és el is váltak mégis együtt örültek az örömömnek . – Bora Bora?! – olyan hihetetlen volt.

Nem voltam még ott. Nem is ez a lényeg. Sok helyen jártam, már de mindig ott volt anyu vagy apu. Anyunak kicsiként mindig sokat emlegettem miután rátaláltam erre a helyre az interneten, de mindig csak az ottani képekből éltettem álmaimat. Nem hittem el hogy két jegyet tartok a kezemben, oda! Alig bírtam levenni róluk a szemem

- Ne haragudj rám kérlek! – mondta anyu, mire felkaptam a fejem . – Olyan tanácstalan voltam 3 héttel ezelőtt és felmentem a szobádba. Megnéztem a gépeden az előzményeidet.

Hát persze! Nem rég beszélgettük telefonon Ceherrel telefonon a nagy kémia dogára tanulva hogy el kéne menni Bora Borára megvizsgálni a víz só tartalmának százalékos eredményét. Aznap este sok év után ismét rákerestem erre a helyre.

- Anyu hülyéskedsz ? Ezek után, hogy tudnék rád haragudni.

- Ha hiszed ha nem …- kezdett bele apu és különös módon a mellettem ülő másik jegy tulajdonosára nézett. -… tudjuk hogy Justinnal nem igazán tölthettek együtt elég időt. És már nagy kislány vagy. Ugyan bevallom kicsit tiltakoztam eleinte, de vannak angyalaid az életedben…- itt anyura pillantott egy pillanatig utána vissza Justinra majd csak azután rám és úgy folytatta. - … akik biztosra mentek abban hogy tökéletes ajándékot kapj .

- Jaj apu annyira köszönöm! Tökéletes ajándék!- felálltam a helyemről és rögtön mellé siettem. Beültem szüleim közé és mindkettejüket jó szorosan magamhoz öleltem. Bevallom lopva felpillantottam Justinra aki egy mosollyal nyugtázott mindent. Sokat köszönhetek neki is hisz eljött hozzám és itt van velem szent este mikor a családjával is lehetne. – Tényleg nagyon szépen köszönöm! – mondtam nekik mikor elengedtem őket majd a csomagjaikra mutattam az ölükben. – Akkor most ti jöttök! Bontsátok ki ti az ajándékot. - mosolyogtam majd combomra csapva felálltam és visszasétáltam Justin mellé és leültem a kanapéra.

Kezemért nyúlt mire én nem azt adtam neki oda, hanem lenyúltam a lábamhoz ajándékáért és félve kezébe adtam . Kikerekedett szemekkel nézett rám majd magára mutatott másik ujjával egy olyan „Ez az enyém?” arckifejezéssel, én pedig csak bólintottam .

- Gyerekek, ha nem bánjátok, én elteszem magam holnapra!- tudtam hogy anyunak soka munkája még sajnos így az ünnepek alatt is így nem tartottam fel . – Aly ez a medál gyönyörű és nem fogom levenni soha!- mondta hálásan majd a nyakába simította a kezét.

- Reméltem hogy tetszeni fog. – mosolyodtam el felálltam, ahogy ő is gondolom indulásra készen, elé sétáltam és megöleltem.

- Ha csak rajzolsz nekem valami szépet, én annak is nagyon örültem volna, mert tőled van. – szorosan ölelt magához majd adott egy puszit a homlokomra. – Az ajándékodnál pedig remélem tiszták lesznek a szabályok, nem akarok felfordulást!- tartotta közénk az ujját és szigorúan nézett rám . Bólintottam de ugyan nem tudtam hogy mire céloz. –Rendben .

- Jó éjt! – mondtam neki  majd elengedtem .

- Nektek is !- mosolyojgott majd megfordult de apu is felállt.

- Szerintem én is megyek! – szólt utána apu . A csomagját bontatlanul szorongatta a kezében . Én ugye az ajándékozó jól tudtam, hogy csak egy pulóver van benne, de mégis nem értettem miért nem bontja ki .

- Nem bontod ki az ajándékot? –kérdeztem szomorúan mire ő csak elmosolyodott kedvesen. Megfordult a fához sétált  és letette alá az ajándékomat. El voltam keseredve.

- Holnap reggel mikor itt az ideje, kibontom. – mondta majd egy puszit nyomott szó nélkül az arcomra . – Jó éjt!- és már el is tűnt, a vendégszobák felé .

Nagy sóhajjal sétáltam oda Justinhoz és ültem vissza a helyemre. Lenéztem az egyetlen ajándékra, ami a fa alatt kuksolt és elhúztam a számat. Ez már nem olyan, mint rége. Valamiért a kedvemet is elvette az egész feelingtől ez az egy dolog. Justin letette az asztalra az ajándékát és egy furcsa mozdulattal felemelt leült a helyemre és az ölébe húzott.

- Mi baj van bogaram? – simította tenyerét az arcomra. – Karácsonykor ilyen szomorú arcot látni a legfájóbb dolog szívemnek, főleg ha az a te arcod. –suttogta és szorosan magánál húzott lábaimnál. Oldalasan ültem az ölébe így könnyedén át tudtam tenni fájós kezemet vállán és vállára simítottam azt.

- Apa szerintem nem nagyon repes ezért a dologért. –mondtam halkan .

- Milyen dologért pontosan? – kérdezte kedvesen .

Olyan jól bánt velem, és mióta megjelent egy kicsi kifogásom sincs semmilyen viselkedése ellen, jóformán minden pillanatát velem töltötte kivéve mikor nekem volt dolgom. Nem akartam elrontani egyetlen vele töltött pillanatot sem .

- Nem lényeg . – mosolyogtam rá majd nyomtam egy puszit az arcára. – Kibontod az ajándékod? – kérdeztem tőle az asztalra mutatva.

- Biztos? – kérdezte arcomat kémlelve. Biztos keresett valami jelet. De csak bólintottam és én magam vettem magamhoz ajándékát és nyomtam a kezébe.

- Kíváncsi vagyok tetszeni fog e. – alsó ajkamba haraptam mire elkezdte kibontani a kis doboz csomagolását.

Mikor sikerült leszednie a karácsonyi csomagolást végre a doboz tetejét is elkezdte kibontani. Én tényleg csak remélni tudtam hogy örülni fog neki .

Mikor előhúzta a szív alakú kulcstartót, amibe a kezdőbetűink voltak gravíroztatva inkább becsuktam a szemem és elé kaptam a kezem.

-Aly… - hangja nem sok mindent árult el, csak a nevemet mondta. – Miért csukod be a szemed? – Vállat rántottam kérdésére. – Köszönöm. – mondta halkan.

Éreztem ahogy a lábamat kissé megemeli és kicsit a zsebében kezd turkálni . Hangos csörgéssel vette elő a kocsi kulcsát. Mikor kikukkantottam a kezem alól már tette is rá a tőlem kapott ajándékot.

- Tetszik? – kérdeztem félve és arcának minden egyes rezdülésére próbáltam figyelni nem hazudik e. Miután végzett a kulcstartó felakasztásával letette az asztalra az egész csomót és kényelmesen elhelyezkedett.

- Ennél szebb ajándékot még nem láttam. – simította arcomra kezét és közelebb húzott magához miközben mélyen a szemembe nézett.

- Azért ne túlozz!- ütöttem mellkason. Elfintorodott, de aztán a mosolya sokkal nagyobb lett mint eddig bármikor. Arc vonásait viszont komolyra vette és úgy nézett mélyen a szemeimbe.  

- Nekem ez a kis ajándék és az ami benne van…- ajkaira harapott és közelebb húzott magához. - … többet jelent bármi másnál , mert ez a kis tárgy , azt jelképezi hogy szeretsz. Legalábbis remélem. – orrát az enyémnek nyomta és szerintem a reakciómat várta.

- Szeretlek!- arcát két kezem közé fogtam és határozottan mondtam a szemébe.

- Én is ! Mindennél jobban szeretlek! Bármi legyen is , szerettelek, szeretlek , és szeretni foglak!- mondta .

Ajkait az enyémekre nyomta. Szerelemmel csókolt nem vággyal. Tudtam hogy tényleg örül még ennek a kis csekélységnek is. Mikor elhúzódott én visszahúztam magamhoz. Ezúttal nem bírtam ki . Akaimat elnyitottam miután tudtam, hogy biztosan nem hagy „faképnél” a mi kis csatánkba. Szinte egyszerre mozdította övéit és csókolt meg ismét, de már  szenvedélyesen. Mikor már nem kaptunk levegőt lassan elhúzódtam tőle. Mosolyogva nézett szemeimbe és harapott ismét ajkaiba.

- Mondtam, hogy te sok mindennél édesebb vagy. – nyelt egy nagyot és kezét arcomról levezette oldalamnál végül csípőmön pihentette meg.

- Mi az hogy sok mindennél?! A múltkor még nem volt nálam édesebb.

- Gyere velem ! Most jön az én ajándékom. – Nem kellett sokat erőltetnie mivel az ölében ültem könnyedén felálltam belőle mikor ő is megmozdult.