20. Sál ...Pofon... Rendben csak...

Ez olyasfajta Kárpótlás a kimaradásért.. és azért is jött ilyen ha mar mert az ihlet is hamar jött:)
E mellet azért mert alig telt el 3óra már kaptamis komit. Tehát királyság van :d Ez esemény dús lett gyerekek :d Regényt kérek a komikba :D Mindent kifejteni ami eszetekbe jut :D
Szeretlek titeket = luvyall <3 és tényleg .
Izgulok mik lesznek a vélemények.

Kiszálltunk az aréna előtt ahol óriási tömeg állt. Persze Kenny ugrott ki elsőnek a kocsiból utána pedig a két Boby. Egyszerre szálltunk ki és ők körbe véve minket segítettek pár rendőrrel átverekedni magunkat a tömegen . Az egyik pillanatban annyit éreztem hogy megszorul a nyakam körül a sál. Még szerencse hogy ráfogtam a kezemmel elől hogy tudjak neki egy kis ellenállást tartani. Nem tudtam ki fogta meg a sálam végét csak annyit érzékeltem hogy Apa odakap a sálamhoz és próbál segíteni rajtam . Nem tudtam mit kéne tennem .

- Engedd el!- ordított dühösen apu a hátam mögé. – Bújj ki belőle.- Nézett rám kétségbe esetten és próbálta megkeresni a sál végét. Hálaistennek meg is találta Megfogtam és nagyot rántottam rajta így a annak a lánynak akinek a kezébe volt a sál kicsúszott a kezei közül. Gyorsan letekertem a nyakamról és magamhoz ragadva fordultam meg és mentem arra amerre apa tudatomon kívül tolt. Hirtelen bekerült elém egy hát. Nem figyeltem kié csak azt láttam hogy hátranyúl a kezével és kezemért kapálódzik. Gondoltam segítek neki miért ne. Odaadtam a kezemet neki ő pedig a derekára tette a kezemet és rámarkolt, hogy én kapaszkodjak a kabátjába. Ismerős volt a kabát. De egyszerűen nem néztem fel hogy ki is ez az illető. A földet bámultam a másik kezembe szorongatva a sálat. Láttam hogy átlépünk egy küszöbön és utána ajtócsapódásra lettem figyelmes. Az előttem álló Srác belekapaszkodott a csípőén kabátot megragadó kezembe és szinte lefeszítette róla az ujjaimat.

Képzavarban és elcsúszásban voltam. Amikor szinte elmenekült előlem olyan érzésem volt mintha a talajt húzták volna ki alólam. Egy pillanatra néztem fel és Láttam, hogy a fekete kabátban Justin nekidől a falnak . A torkom elszorult . Légszomjjal küzdöttem . A fájdalmas képet Apa takarta el . Láttam hogy mozog a szája de nem hallottam semmit. Még mindig nem kaptam levegőt. Torkomhoz kaptam mert olyan érzésem volt mintha megint a nyakam köré tekerték volna a sálat. Megszédültem és a fejem is lefelé csuklott kicsit hátráltam akaratom ellenére. Éreztem ahogy apa megfogja két oldalról a kezemet hogy megtartson.  De gyorsan el is tűnt a fogás karjaim körül és felváltotta a jobb kezemen egy lágyabb nőiesebb kéz. A lábaim előtt már csak egy magas sarkút láttam . Kitömve kecses lábbakkal . Érzékeltem, hogy a vállamat rázogatja erősen. De ez most mit segít? Még mindig nem kapok levegőt. A másik kezével felemelte az fejemet .Pattie állt előttem és beszélt hozzám artikulálva de a hangokat nem hallottam .Annyira felzaklathattam magam hogy a lég utaim teljesen elzáródtak .Egy csepp levegő se áramlott a tüdőmbe. A tudat hogy nem hallom mit mond … Nem hallom hogy mit kéne tennem . Féltem.

A következő pillanatban valaki megfogta a másik oldalról a kezemet Pattie fájdalmas képpel tátogott valami ’’ Bocsánat” szerűt . Azt hiszem A szemeim már könnybe lábadtak Mikor nagy csattanás érte a fülemet . A pofont Pattie adta de abban a pillanatban Bezsongott a fülem és a lé gutaim kitágultak.

Zaj és kis ordibálás csapta meg a fülemet.

- Ez talán kicsit nagy volt . –Jelentette ki Es mellőlem .

Nagy levegőt vettem és a tüdőmre tettem a kezem mert alig hittem el hogy tényleg siketül oxigénhez jutnom. Emeé Elengedett mire Pattie Es keze helyére tette az övét És simogatni kezdte a karomat. Fájt . Mert megszorították.

- Jól vagy ?- Kérdezte méjen a szemembe nézve .

Meg sem várták a válaszomat senki Cher és Gina szaladtak oda hozzám. Pattiera nézve még bólintottam egyet . Próbálva válasz adni neki a kérdésére ezzel.

- Úr isten !- Mondta Cher mellettem .

Pattie elengedte a kezemet és átadta a helyet a két lánynak .

- Ne ijesztgess legközelebb! – Mondta Gina  kétségbe esetten

Csak bólintani tudtam .

A látásom kezdett kitisztulni és az első amit megpillantottam Justin a egy folyosó falának dőlve meggörnyedve előtte Pattieval . Jus a vállát fogta . A fájós vállát míg Pattie az arcár fogta satuba . És valami olyasmit mondogatott hogy „SEMMI BAJA ! NEm – A – TE- HIBÁD!”

- Mi történt?- kérdeztem suttogva , nem szánt szándékkal de nem jött ki hangosabban a számon.

Apa állt be elém nem tudom honnan került elő . Ezzel természetesen eltakarva Justint És Pattiet.

Megfogta az arcomat két oldalról és nyomott a homlokomra egy puszit.

- Jöttünk befele és Justin kicsit meg akart húzni maga után hogy ne maradj le . – Kezdett bele . –Azt mondta szólt neked hogy fogd meg a kezét de nem figyeltél rá így érte nyúlt. Megfogta a kezed mire…- nem emlékeztem rá hogy megfogja a kezem. Nem éreztem .

Cher közbevágott apám mondani valójának .

-Azt kiabálta az a hülye kis szőke cafka hogy „ROHADT RIBANC ! SZÁJJ LE RÓLA „ mire hátra kapott a sáladnál fogva Kenny meg bevonszolt minket. Apud meg Jus hozott utánunk .- magyarázta barátnőm idegesen mire apu mérgesen nézett rá .

- Nem így gondoltam elmondani neki kis hölgy- mondta neki mérgesen majd rám nézett .

- Jobban vagy???- kérdezte komolyan.

- Igen –Préseltem ki a torkomon .

Valahol még mindig szédültem mert még nem jutott vissza az elveszett oxigén a szervezetembe.

Nagy levegőt vettem és úgy folytattam .

- Justin jól van?- kérdeztem.

Idegesített hogy apa elállja a látás határom. Az első épp mozdulat amit tehettem mióta bejöttünk hogy apa kezeit leszedtem az arcomról és nagy levegőt vettem .

- Túléli.- Mondta mit sem törődve vele.

Tudom hogy én vagyok a szeme fénye de az anyja jóformán megmentett és a fia aki elég ramatyul néz aki utat tört a védelmemért miközben szétszedték hogy engem védjen .

- Apu. Engedj oda !- mondtam kicsit arrább tolva . De a jelenlegi állapotomhoz képest még erősebb volt. Így is de amúgy is de ha nem lennék ennyire rosszul biztos hogy nagyobb erővel küzdöttem volna .

- Gyere inkább ülj le – mondta mit sem törődve a kérésemmel .

Ideges lettem… nem is ideges inkább zaklatott

- Apu ez most nem kérés volt hanem kijelentés .- néztem rá a leghatározottabban .

- Al …- Szólalt meg mellettem Gina félőn

Ilyen nincs csak oda akarok menni megnyugtatni hogy jól vagyok . Mert számít hogy jól legyen . Igen mert törődik velem és megvéd ! Igen Justin számít az életembe és megérdemli, hogy ha ő is én is biztosítsam róla, hogy minden rendben van . fontos ember az életembe mint ember szerepet tölt be az életembe.

- 3 méter !- engedtem kicsit kijjebb a hangom . Aztán észre vettem magam .- Gyerekek ,apa jól vagyok , had menjek oda hozzá . Köszönöm hogy megvédtél de neki is meg kell hálálnom. És ahogy elnézem most az lenne a legnagyobb hála ha odamehetnék és megnyugtathatnám hogy jól vagyok . Csak nézz rá.- beszéltem végig apu szemébe.

Nagyot sóhajtott és elállt az utamból. Cher egyből el engedett de Gina tétovázott, de végül rájött hogy nincs értelme vissza tartani .

Előre léptem . Próbáltam határozottan odamenni hozzá de úgy éreztem hogy csak vonaglok. Esmeé és a többiek ( Justin Gitárosa és Eliza ) a fal mellett álltak.

Es csak megsimította a kezemet de meg sem szólalt. Küldtem neki egy „köszönömjól vgyokmososlyt” és ezzel nyugtáztuk is hogy én most nem fogok itt megállni hanem megyek tovább . Ezt ő is felfogta és én is . A többiekkel nem is törődtem.

Pattie hátrébb lépett Justintól mikor odaértem melléjük.

- Jól vagy? – kérdezte.

- Persze minden rendben. Köszönöm a segítséget .- a torkomon megint éreztem a szorítást. Igen ez azt jelentette hogy semmi nincs rendben . Ezzel még tudom lesznek gondjaim de most nem ez volt a legfontosabb.

- Pánikroham ami átváltott aszmává…Majd nézesd meg orvossal .-mosolygott . - Barátnőm is ilyennel szenved.

Mosollyal háláltam meg neki majd Justinra pillantottam aki épp felnézett rám . Biztos most fogta fel hogy itt vagyok. Pattie vette az adást és megkerülve ott hagyott minket. Justin elé  elé léptem és ránéztem . Mélye a szemében . Sokkolt volt és fájdalmas képet vágott. Mit tehetett volna. Nem tudtam mit kéne mondanom .

- Itt vagyok, köszönöm- nyögtem ki mire ő csak hangosan fújtatott egyet és magához rántva megölelt . Arcát a nyakamba fúrta mire követtem a példáját. Az amitől eddig jobban lettem mintha elpárolgott volna . Illatától megint megszédültem. És ha nem fogott volna erősen tuti hogy össze rogyok.

- Nem kellett volna az érzelmeimet kimutatnom a rajongók előtt – suttogta fülembe.

Erősebben szorítottam magamhoz . Körmeimet a lapockájához nyomva szorítottam még jobban .

Észrevettem, hogy a sál még mindig a kezembe van így eldobtam .

Mélyet szippantott a nyakamba . Éreztem ahogy ajka majdnem hogy hozzá ér a kulcs csontomhoz. Erőteljsen ki fújta a meleg levegőt a száján s ekkor ajkát hozzá érintette a vállamhoz . Nem zavart . Sőt még jobban megnyugtatott.

- Nincs semmi baj –Próbáltam nyugtatni.

- Dehogy nem az én hibám !- mondta

- Dehogy a te hibád. És te voltál az egyik aki kihozott onnan . Justin ne butáskodj .  

- Ezek őrültek Ally .- Suttogta és még jobban szorította hátamnál fogva magához.

- Justin felejtsd el ! Inkább folytassuk, a játékot. Mit szólsz?- próbáltam terelni a témát .

Kívülről elég furcsán nézhettünk ki .

- Al…- mondta mintha meg akarna bizonyosodni róla hogy itt vagyok .

- Mondjad. – Toltam kicsit hátrébb hogy bele tudjak nézni a szemébe .

- Mi van ha nem tudtalak volna kihozni? – kérdezte. De a szemét lesütötte.

- Justin itt vagyok! –tárta szét a karom ezzel kibontakozva az ölelésünkből. Éreztem a kezét a csípőmön. Szinte bele markolt . – A többi nem számít!

- Rendben csak…- ne folytatta . Szerintem nem akarta kimondani hogy „had öleljelek még”. Csak magához vont és halkan suttogta . – 2 percet kérek .

Visszafurakodott a nyakamhoz és most már nem a hátamat hanem a csípőmet ölelte körül . Tudtam hogy ezt mindenki félre érti aki lát minket. Tudtam hogy egy év sok idő,de ebben a pillanatban minden elvem feladtam . Nyaka köré fontam a karom és  még lejjebb és közelebb húztam magamhoz hogy el tudjam érni pipiskedve az arcát , nyomtam rá egy puszit amit a kulcscsontomon  viszonzott. A térdem bele remegett. A szívem hevesebben vert .De éreztem hogy az övé is. Egyszer az én szívem dobbantotta meg a mellkasát Máskor meg az övé kopogtatott vissza . Nyakába fúrtam az arcom és egyszerre szippantottunk nagyot a másik illatából . A szívünk egyszerre dobbant fel egy nagyot és aztán nyugodtan szállt vissza mind kettő a helyére.

Ekkor eldöntöttem, hogy soha többet nem hozom fel azt az indokot hogy egy évig nem keresett . Mert most bebizonyította hogy igen is törődik velem . ÉS FELTÉTEL NÉLKÜL SZÁMÍTHATOK RÁ.