21.Túl szeretnék rajta már most lépni és ehhez rátok is szükségem van...

Igen tudom :$ Bocsi a kitörésemért... de tegnap nuku kedvem volt írni:S Viszont ma  hoztam nektek részt:D *.* remélem ilyen átlagosan és uncsin is tetszeni fog... a következőt ... talán.... mondom talán izgibbre írom :D
köszönöm az 5 komit.... Megmentőtöknek üzenek h mostantól számítok a komilyára ;) ( Ugye Kármen <3  ?)

Nahh puszi és ne feledkezzetek meg az új blogról:D http://differenttale.blog.neon.hu/ ;) Luvyall <3

- Mennünk kéne gyerekek! – Jött oda Pattie mire kicsi jobban magamhoz szorítottam Justint. Ekkor fájdalmasa felnyögött. Lassan hátrálni kezdtem mire ő feladta és engedett a szorításán. Lassan váltunk egymástól.

- Oké egy pillanat. - Mondta Justin majd a szemembe nézett.

- Minden rendben lesz? Jól vagy? – fogta satuba az arcomat.

- Persze – bólintottam elpirulva majd menekülési utat keresve elléptem tőle és Esmeéhez fordulta. Szorosan mellé álltam mire a lányok is oda jöttek mellém. Gina a vállamra hajtotta a fejét mire én csak megöleltem.

Cher is kutyus szemekkel nézett rám.

- Lányok semmi baj most már. Túl kell rajta lépni . –mondtam majd Aput kerestem meg is találtam . A rendőrökkel és a két Bobbal beszélgetett.

- Szeretném, ha ide hoznák .- Mondta Apa a rendőröknek . Sejtettem mire értette, de belül reméltem, hogy most nagyon nagyot tévedek

Már nyugodtabb volt, mint mikor bejöttünk.

- Gyertek csajok egy kicsit . Jött Sarah és a vállamat átkarolva mutatta a lányoknak,hogy jöjjenek ők is.

- Es menj Kennyvel és Justinnal nyugodtan. Mindjárt megyünk utánatok. De nektek el kell kezdeni a dedikálást, hogy a koncert után elérjük a repülőt – Pattiera nézett – Mész velük???- kérdezte.

- Persze. Pattie megfogta a két sztárunkat és elindultak a folyosós másik irányába. Láttam Justinon, hogy már jobban néz ki. Így már, ezzel a tudattal jobban éreztem magam én is.

Sarah visszafordult majd Apa és Scooter felé kezdett tolni minket.

A rendőrök kimentek az ajtón ahol gondolom bemenekültünk a tömeg elől.

- Ez nem jó így ! Magyarázta Scoo – majd elhallgatott mikor oda értünk melléjük.

- Jól vagy kis csaj?- kérdezte miközben a vállamra tette a kezét és meg dörzsölte azt.

- Én túllépnék a dolgon ha ti nem hoznátok fel mindig –  poénkodtam, hogy kicsit jobb legyen a hangulat.

- Okés , Akkor ejtjük a témát!- Biztosított volna Sarahh

- Egy 10 perc múlva… – Ha apa közbe nem szól és át nem veszi Sarah helyét. A másik oldalról oda terelte maga mellé a lányokat és próbálta őket is közre fogni . A két nagy testőrhöz fordult majd komolyan nézett rájuk .

- Tudom hogy nem a ti hibátok volt . De máskor jobban figyeljetek rájuk. - mondta parancsolón.

- Mindent megtesztek ! – segített Sarah – De ennek a 3 lánynak is kell a segítség mostantól , És nem utolsó sorban Védelem !...Mi…

-Meg kérdeztük menni fog e .- vágott közbe Scoo –Azt mondtátok igen. Viszont… ha nem ,azzal sincs baj !Megkérdezem még egyszer –mondta határozottan, mint egy falka vezér. Kicsit dühösnek látszott, de egy nagy levegővel enyhített arcvonásain– Menni fog és nem fordul többet elő ilyen, vagy vegyünk fel mellétek még valakit? – Ez tök komolyan hangzott. Apa meg csak bólogatott mellettem.

Ez a szitu tök gáz volt . Három kicsi emberke kioktat 2 nagyot ,akik 3 másodperc alatt leküldhetik őket a földre . Még én éreztem magam kellemetlenül.

A két testőr egymásra nézett és bólintott egyet mintha szemből olvasnának .

Esmeé testőre szólalt meg. Komoly volt nem olyan bohóckodós mint hittem.

- Be kell vezetnünk egy rendszert és akkor nem lesz semmi baj . –Magyarázta.

- Ha tömegen kell átvezetni titeket, akkor hármasával viszünk át mindenkit. A színfalak mögött egy-egy csoport támadására viszont helyt tudunk állni mindenkinek ketten együtt, Kenny segítségével

- Nem kell új ember csak ez a szabály- fejezte be a mondatot másik Bobunk.

- Rendbe! - zárta le komolyan a témát apám.

Levette kezét a vállunkról majd a csajokhoz mentem.

- Ez meg mi volt ? –kezdte Gina – Minden olyan gyorsan történt….

Nem tudta befejezni mivel ajtó nyitódására lettünk figyelmesek.

Elkapott a szédülés mikor megláttam ki jött be az ajtón. Barna göndör haj Fekete szemekkel, egy kiló vakolattal az arcán. Olyan volt, mint egy vászon, ha tiszta, akkor unalmas, de ha festenek rá akkor meg túl színes és már nem tiszta. Ha rá nézünk, már nem tudjuk elképzelni festék nélkül. Egy pillanatra láttam mikor kiburkolóztam a sálból ,de az elég is volt, hogy most elkapjon a félelem. Nem vagyok az a beszari, de tudat alatt rosszul lettem . Ezt most nem tudtam befolyásolni .

Saraht találtam meg mellettem . Így belé kapaszkodtam.

- MENJÜNK!- suttogtam neki .

- Egy pillanat! – mondta majd a fejemet kicsit megsimogatva közelebb tolt.

A gyomrom, köszi, jól volt. Azt hiszem annyira összerándult, hogy majdnem kidobtam a taccsot.

- Ez a hölgy támadta meg? – kérdezte a kék inges rendőr rám szegezve a tekintetét .

Lehajtottam a fejemet, mert nem akartam látni.

Nagyon koncentráltam a válaszra és próbáltam nem a lányra nézni.

- Igen !- mondtam halkan.

- Kérem a választ határozottan mondja ki, mert különben nem tehetünk a dolog ellen – kért szinte már utasítva a biztos úr.

- Azt mondta hogy : igen, Ez a lány volt az! –segíteni próbált Sarah .

- Elnézést hölgyem, de sajnos nem öntől kell hallanom a választ. Kisasszony kérem hangosan és határozottan válaszoljon – ismételte meg magát már kicsit együtt érzőbben .

- Ez a hölgy támadta meg önt?- kérdezte a másik rendőr

Nagy erőt vettem magamon A torkomra tettem a kezem és dörzsölni kezdtem a kezemmel, mert megint éreztem a sálat hogy feszül a torkomon . Pedig az már a földön volt. Felnéztem a lányra, aki bosszúsan nézett rám, és valami olyasmit tátogott, hogy :MEG-FOLY-TA-LAK!

- Igen ő volt az !- mondtam a lehető leghatározottabban .

- Köszönjük, a közreműködését reméljük az állapota javulni fog !- Mondta az egyik .

- Kis asszony be kell vinnünk önt az őrsre ember társa bántalmazásáért. Ha nem működik együtt akkor az a kiskorúak bíróságán felhozható az ön ellen. Jogában áll hallgatni. – Ezzel két oldalról közre fogták és elvezették.

Hallottam, ahogy csukódik az ajtó . Elengedtem a torkomat és megfogtam apu kezét.

- Gyertek menjünk !- Mondta Scooter majd elindultunk a folyosó másik irányba ahol Es és Justin eltűntek a többiekkel .

Apa viszonozva kézfogásom megfogta a kezemet . Barátnőim másik oldalamra jöttek és mind ketten kezem után nyúltak de csak Cher kezét tudtam megfogni .Gina kicsit lemaradt Sarah mellé.

Elindultunk . A folyosó végén egy ajtó volt. Mikor előtte megálltunk átszűrődött rajta az iszonyat nagy hangzavar. Emberek tömkelege.. Lány csoportok hangos felsikoltása.

Scooter aki a sorunkat vezetett benyitott az ajtón.
Azt hittem, hogy egy óriási tömeggel találom majd szembe magam, de nem. Egy plakáttal találtam magam szembe, méghozzá hátulról keresztfákkal megerősítve. A hangzavar még hangosabbá vált és a plakát mögül jött. Sarah elengedte Ginát és a plakát jobb oldala felé indult majd befordulva a végén eltűnt.

Láttam már a TV-ben színfalak mögötti adást. Igen, a plakát másik oldalán egy hosszú asztalnál folyik a dedikálás. Pontosan emlékszem Beyonce debütáló albumának háttér munkáit mutatták be az MTV-n . Imádom Beyonce számait.

A lényeg hogy nagyjából be tudtam határolni, hogy hol is vagyok. Apa még mindig fogta a kezemet . Cher pedig elém lépett Ginával az oldalán.

- Most hol vagyunk?- kérdezte Gina

- Látod ezt a fal szerűséget?- kérdeztem a kartonra mutatva.

- Aham- Bólintottak Cherrel.

- Na, ez egy plakát hátsó rögzítése és a másik oldalon folyik egy asztal előtt a dedikálás, Igaz Apa?- Fordultam apa felé .

- Igen- mosolygott rám és bólogatott kedvesen, de a szemében ott csillogott a féltés. És a kezemet még mindig nem engedte el. Feszült volt. Meg kellett nyugtatnom

- Apa. - kezdtem bele. Mire rám kapta a tekintetét – Nyugodj meg. Semmi bajom már és elkapták a lányt is. A kedvemért lépj túl rajta, hogy én is túl tudjam magam tenni rajta. De ha mindig felidézed bennem, akkor nem fog menni. - magyaráztam.

- Igazad van! Bocsánat – nézett rám büszkén.

Körülnéztem kicsit és láttam, hogy ahol Sarah eltűnt az előbb a földön volt két ki bontatlan karton fél literes ásványi anyagokkal dúsított víz.

- Akkor már tudok,… tudunk – néztem a lányokra, akik csak visszamosolyogtak - segíteni is. Jelentettem ki és megindultam a karton víz felé, de apa megfogta a kezem .

- Maradhatnátok inkább itt. – Mutatott a másik irányba a székekre.

Morcosan néztem rá .Még mindig nem lépett a dolgokon túl . Ez így nem jó. Nem védhet most 3 hónapig aztán meg elmegy, és megint egyedül leszek .

-Apúúúú- mondtam neki komolyan . – Az előbb egyeztünk meg. Mondtam és a kezemre néztem .

- Oké igaz !- egyezett bele nagy sóhajjal. –Csak … vigyázzatok magatokra .

- Meg lesz Jacob bácsi ! Nem kell aggódni – mondta Gina – Mi is megyünk . – Ütögette meg apám vállát.

- Na hess, mielőtt meg gondolom magam .- csinált úgy mintha hessegetné a csirkéket.

Gyorsan megindultam a karton felé. Leguggoltam hozzá és kibontottam . 6 üveg víz volt benne. Számolni kezdtem.

Apa , Sarah, Pattie ,Scoo, Gina , Cher , Justin , Esmeé, Bob, Boby , Kenny és én , számoltam ujjaimon  … az pont 12. Kibontottam a felső karton vizet .

A lányok pont akkor álltak meg mellettem . Így rájuk nézve csak a kezükbe nyomtam 3-3 üveget .

- Osszátok szét a többeknek gyorsan, amíg én kibontom a másikat kartont – mondtam neki mosolyogva.

Iszonyat lelkes lettem . Bár belül tudtam, hogy csak figyelem elterelés saját magamnak. Addig sem gondolkozom máson .

- Értettük főnök! – mondta Cher és már el is rebbentek mellőlem .

Gyorsan kinyitottam a másik kartont is és magamhoz fogtam a 6 üveg vizet.

A plakát mögött még apa és a két Bob állt . Valamit beszélgettek . De még nem volt náluk víz így gyorsan oda mentem hozzájuk és a kezükbe nyomtam 1-1-1 –et. Megköszönték én pedig nagy lendülettel megfordultam és a Plakát másik oldala felé vettem az irányt. Nagy sietségembe Ginával és Cherrel találtam szembe magamat.

- Meg van !- mondták lelkesen .

Na ennyit a pörgésről . Nem volt nagy program. Se baj…

- Okés. Akkor itt van nektek is pont egy –egy és még nekem is jut. –Mondtam és mosolyogva a kezükbe nyomtam a vizüket.

- Nekem még van. Az üdítőmből, de köszi .- Mondta Gina és kivette a kezemből a vizet.

- Köszi !- Hálálkodott Cher de láttam rajta hogy valamit még akar mondani de nem meri .

- Baj van? –kérdeztem tőle.

- Csak kérdeznék valamit így 6 szem között ?- hajtotta le a fejét.

Tudtam melyik kérdés jön .És igen én is megkérdeztem volna fordított szituációba. Nem hibáztattam érte.

- Kérdezd csak – bátorítottam .

- Tudod elég furcsa volt az a folyosós jelenet  .

Erre számítottam. Ismertem már .. és ha tegyük fel, az ő apja lenne Jesse Mccartney managere  és ilyet csinálnának gyanús lenne .De én tudom hogy ebben nincs semmi extra . Justin és én csak barátok vagyunk . Ez maximum a hiány kifejezése volt . vagy valami ilyesmi. Az őszintét megvallva én sem hittem magamnak, de ez más téma .

Cher viszont olyan mondattal folytatta, amire tényleg nem számítottam

- Aly ha együtt vagytok nemünk azt is elmondhatod. - itt leesett az állam .Azt hiszi titkolózom?

- Nem !- vágtam rá azonnal!- Mármint mi nem vagyunk együtt .- hajtottam le a fejem.

- Pedig nagyon úgy látszik – mosolygott Gina

- Megértjük, ha ezt titokba kellett tartanod, de nekünk  elmondhattad volna és még most is elmondhatod.

Valahogy éreztem, hogy ebből nem mászok ki sehogy, csak ha elmondom mi is történt egy évvel ezelőtt. De lehet, hogy nem segítene a helyzeten. Nekem jelent ennyit az a találkozás ennyit vagy tényleg magyarázat mindenre. Nem tehettem mást. El kellett mondanom .

- Már lassan több mint egy éve… - kezdtem bele mire ők kitágult szemmel hallgatták végig a mondandómat.

Elmeséltem nekik mindent . A tegnap délelőtti találkozásig. Az esti kis találkánkat nem mertem bele foglalni, mert abból félreértés lenne .

-…Értitek már??? Mi régen nagyon jóba voltunk… csak nem tudom…- csuklott el a hangom. Viszont igen is sokkal jobban éreztem magam. Végre elmondhattam valakinek .

- Uram atyám !- Szólalt meg Gina – Nem csodálom hogy így kétségbe vagy esve- ölelt meg .

Valamiért elég volt mára ebből a stresszből , még sok is .

- Éhes vagyok!- nevettem fel

- Mi is. - jelentették ki egyszerre.

- Akkor megkérdezem aput, hogy mikor kajálunk .- mosolyogtam és elindultam apu felé.
***
Egyszerű volt a válasz .
„- ha végeztünk az első utunk egy kajáldához vezet.”

Nagyszerű… az emberek viszont nem fogytak… Az aláírható papírok az asztalon pedig egyfolytában csak újra csúcsosodtak.

Hát igen … az a tény hogy többet kellett volna ennem vacsorára.

Még csak 9 óra. A dedikálás maximum 11- ig tart . Ha előbb vége van, akkor tudunk csak kajálni .

Gondolkoztam egy kicsit. Én nem bírok ki két órát. Mindjárt összeesem. Belekortyoltam a vizembe . Majd leültem az egyik székbe .

***

11 volt pontosan . Már fájt a fejem az éhségtől .
Esmeé és Justin Egyszer csak felbukkantak a kis fal mögül a csuklójukat fogva és forgatva.