32. 10 kicsi kérdés :)

Hát itt lenne a következő rész :) Nekem ez sokkal jobban tetszik mint az előző de döntsétek el ti ...
Ehhez a részhez szeretnék köszönetet adni neonkék17- nek mert Csak! :P Ő tudja és kész :D De annyit elárulok hogy nagyon sokat segített. és nagyon imádom a csajszit :$ Szerintem elég jóba lettünk :P
A második amit hozzá fűznék hogy azt hiszem bele szerettem egy srácba...(rózsaszín köd:$) És igen az ötlet innen jött:$ (legalábbis egy része) De mint mindig teli van akadályokkal ez az egész ... de nem sírok nektek ... csak annyit akartam ezzel hogy nagyjából beavassalak titeket a hirtelen hangulati állapotomba.
Harmadik : azért raktam ez utoljára mert talán nem fogtok örülni neki... de jövőhéttől nem lesz olyan sok időm már blogolni :\\ semmi képpen nem foglak titeket hanyagolni de nem lesz 2-3 naponta rész :S Bocsánat! De hetente egyet minimum majd mindig kaptok. Ha több lesz az azért lesz mert engedi az időm .Ezen a héten viszont még hozom úgy ahogy az elmúlt egy hónapban...
Szeretném majd rendszerezni a dolgot Mint például hogy mindig ugyan akkor teszek fel részeket és ha majd több lesz akkor egy bizonyos napon :) Mert szerintem úgy nektek is jobb lenne ... de no para már nem is dumálok többet... jövőhétig még marad ez a kaotikus káosz ... majd értesítelek titeket mikor rendeztem magam
Kicsit szétszórtan :$ de ...
luvyall <3


 

Hallottam, ahogy a nevemet kiabálják. Majd Justinét. De Justin csak húzott tovább majd megtorpant egy létra előtt. Felém fordult és úgy vettem észre kérdezni akar valamit, de ismét a nevemet ordították.
Elengedte a kezemet majd combjára csapott és mormogott valamit. A következő pillanatba elővette a telefonját, amin nyomkodni kezdte a kijelzőt. Füléhez emelte a telefont és már ki is csöngött. Fogalmam nem volt, hogy kit hív. Nevemet újra vízhangoztatni kezdte a nagy csarnok. Próbáltam körbe nézni de Justin telefonján kívül nem sok fény volt ott ahol voltunk. Azt se tudom, hol vagyunk. Remek.

- A szokásos helyen vagyok Kenny. – tekintetemet rákaptam mire ő csak megforgatta a szemeit. – Igen Al is velem van. – Mosolya szélesebb lett hangja pedig győztesen hangzott.

Hallottam, ahogy a telefonba valaki felemeli a hangját.
- Fél óra és egy szót se anyunak! mondta a telefonba komolyan . – remélem, bízhatok benned. – kis csend , majd letette. Megfordult és megütögette a vaslétrát.
- Tudsz mászni? – kérdezte Justin válla fölött visszanézve.
- Amíg nem mondod meg hová viszel, nem válaszolok. – mondtam dacosan, mint egy kisgyerek és keresztbe fontam a kezeimet mellem alatt. 
- Pedig szép.- jelentette ki vállat vonva és elindult felfelé a lépcsőn.
Ilyen nincs! Miért nem tud a kérdéseimre válaszolni? És amúgy is Egész nap jóformán nem is foglalkozott velem akkor most meg miért nem Ginát vonszolja el ide? Vissza akartam menni a többiekhez.
- Justin merre kell vissza menni? – kérdeztem felnézve a már lassan egy 3 méterre a magasban tőlem csimpaszkodó fiútól.
- Fél óra múlva jövök és visszamegyünk.- mondta egyszerűen és mászott tovább.- Addig foglald el magad.
- Justin mond, meg hogy jutok vissza!- hangom talán kicsit hisztérikussá vált.

Zavart, hogy csak úgy ott hagyott. Lehajtottam a fejemet és a rezgő létrát néztem az orrom előtt. Utáltam, hogy elrángatott a biztonságos védelem mellől. Mert mellette mindent olyan meredeknek éreztem . Az adrenalin lüktetett bennem . És most meg itt hagyna egy olyan helyen ahol még sötét is van, és ha valami baj van, azt se tudom, merre szaladjak segítségért.

Választ viszont nem kaptam. Felnéztem oda ahol az előbb mászott, de sehol senki. 

- Justin?!- kérdeztem válaszra várva, hogy semmi baja nincs.
Válasz nincs. Körbe néztem, de nem volt körülöttem semmi. Nem tudom miért… és nem tudom mi késztetett arra, hogy ezt csináljam, de nagy levegőt vettem, halkan toporzékoltam egyet majd kezemet a létrára emeltem és mászni kezdtem.

- Hogy a fene vinné el az akaratos atya útistenit…- morogtam a létrának.

Mikor már úgy 8 métert mászhattam vége lett a létrának és egy rácsos kis függő folyosót pillantottam meg. Justin ott ült a közepén vigyorogva velem szembe törökülésben. Ott vigyorgott győztesen. Igen, tudatában voltam, hogy azért mert ő győzött.  

Felmásztam a kis rácsos útra és elindultam felé. Mikor megálltam előtte ő felnézett rám és vigyorgott.
- Tudtam, hogy feljössz. mondta és megütögette lábam között a rácsot.

- Mit akarsz itt Justin? – kérdeztem miközben szétnéztem

A színpad fölött voltunk. Lábam alatt vastag rácsos anyag volt, amin átláttam. Alattunk emberek mozogtak. Kezemmel markolásztam az oldalamnál lévő korlátokat. Markolászom? Észre sem vettem. Mikor tekintetem oldalra tévedt lehetett látni az egész csarnokot. Óriási volt.

- Csak meg akartam mutatni.- húzta meg a vállát mikor rá néztem. – Gondoltam te értékelni fogod. – mosolygott.

 - Gyönyörű!- ütem le vele szembe a keskeny függő folyosóra.- De ha elmondtad volna hova jövünk jobban örültem volna. – tekintetemet elvettem róla mivel zavartak szemei amik szinte bele furakodtak az arcomba.

Ő nem hiszem, hogy nagyon zavartatta magát mivel továbbra is éreztem bámulását arcomon.

Próbáltam nem figyelembe venni és lesni a nagy csarnokot. Hallottam, ahogy alattunk susmorognak. De nem azzal voltam elfoglalva.

Azt figyeltem, ahogy barátnőim és a fiúk a székek között szaladgálva játszadoznak mint a gyerekek.

Ryan Chert kergette, aki egyre messzebb szalad a sorok között majd a lépcsőnél megtorpant és inkább leült. Ryan lehuppant a mellette lévő székre és röhögésbe kezdtek, amitől az egész csarnok berezgett.
Gina Chezzel beszélgetett éppenséggel az első sorban így rájuk nem figyeltem annyira. Így figyelmemet visszatereltem Ryanékre. Én tényleg nagyon drukkoltam, hogy ebből legyen valami.

- Aranyosak – mondtam halkan de Jus is meghallhatta, mert hamar reagált is kijelentésemre.

- Igen ! Remélem Chaz megnyílik kicsit végre.- tekintetem rá kaptam.

- Chaz?- néztem kérdőn. Vajon miről beszél most?

- Igen! Nézz rá!- mutatott le a barátnőm mellett lévő magas fiúra. De rám se nézett így nem is láthatta az értelmetlen fejet amit vágok .

- Nahh VÁRJ ! – ráztam meg a fejemet . – Én Ryanről és Cherről beszélek. -mondtam és ugyan úgy, ahogy ő az előbb Chazre és Cherre mutattam a stadion végébe.

Egymásra néztünk mire elmosolyodott.
-Áhh – legyintett – Messziről látszik, hogy össze fognak jönni csak idő kérdése – utalt a gerlepárunkra. Ez furcsa volt akkor, hogy jön most ide Chaz? Nem értettem így utalóan Chazre és Ginára pillantottam, akik látszólag elég jól elbeszélgettek majd jelentőségteljes pillantást küldtem felé, hogy: ’’Ember, akkor miről beszélsz te?’’

- Aham – vigyorgott- Akkor te még nem lettél beavatva? –kérdezte felvont szemöldökkel.

- Kellett volna? – kérdeztem furcsállva ezt az egészet.

- Na figyu! Ha megtudod, úgy teszel mintha mit sem tudnál az egészről . Hogy te is értsd valahogy úgy hogy :- nagy levegőt vett és kezét szája elé tartotta másikkal meg elkezdte magát legyezni tetetett örömhullámmal mint a lányok - ’’ Úristen ! Ezt eddig miért nem mondtad?”- tökéletesen utánozta a plázacicákat és majdnem elnevettem magam azon hangon ahogy előadta ezt az egészet.

-Először is! – emeltem elé a kezemet és mutató ujjammal jeleztem, hogy számolni fogok- Mi nem szoktunk ilyen jelenetet lerendezni.- mondtam komolyan, de nagyon erőlködtem, hogy ne nevessem el magam az előző kis előadásán. – Másodszor – mutattam kettőt, de combomra is csaptam egy kicsit és nagy szemekkel néztem rá – Miről nem tudok? – kérdeztem fejemmel ismét Ginára bökve.
Justin vigyorgott és csodálva nézett engem. Megforgattam a szemeimet majd komolyan néztem rá. Az őrületbe kerget. Nagy sóhajt vett és egy szuszra próbált beszélni.

-Gina elmesélte nekem, hogy Chaz bejön neki. Megkért, hogy érdeklődjem meg

Chazt hogy bejön e neki. Megkérdeztem és Chaznek is bejön Gina, de azt mondta inkább be sem próbálkozik nála, mert nem hiszi, hogy az esete. Mondtam Ginának mire ő megkért, hogy bíztassam Chazt hogy próbálja meg hátha. – vette egy nagy levegőt.

Szemeim kikerekedtek.
- Te kerítőt játszol? – kérdeztem majd a fejemben lecsengett az elmúlt két nap. Tehát Gina mióta Chazék megjöttek azért lóg annyit Justinnal mer befűzte Justint hogy hozza össze Chazzel . Ez most komoly? Én meg mindenféle semmi értelmű féltékenységi rohamot kaptam e miatt. Szánalmas vagyok.

- Kereken lassan 2 napja – forgatta meg szemeit majd még egy pillantás vetett Félénk haverjára.

Tekintetem megakadt az ujjával térdén játszó vörös hajú barátnőmön . Vajon azért nem mondta el mert … Vajon miért nem minket kért meg. Mondjuk logikus mivel Justin barátja, de én miért nem tudok róla. Vajon Cher tudja? Lehet, hogy mostanában túl csúnyán viselkedtem vele? Az elmúlt 2 napban eléggé elkalandoztam a kis álomvilágomba.

Justin megbökte a térdemet.
- Min gondolkozol? – kérdezte féltő tekintettel. Felfedezni véltem benne egy kis aggodalmat is.

- Mind egy. – mondtam gondolataimat kirázva a fejemből majd rámosolyogtam

- Akkor kérdezhetek? – mosolygott rám Ez most, vajon hogy jött neki? - Még van pár kérdésem. – vigyorgott. Aztán leesett.

- Már nem emlékszem hol tartottunk –mosolyogtam rá. 
Igazából próbáltam kerülni ezt a témát. Nem akartam folytatni ezt a játékot, mert ugye nekem volt egy döntésem vele kapcsolatban.

- Kezdhetjük, előröl, ha gondolod – mosolygott kajánul. Hátradöntöttem a fejemet. Gondolkoztam. Ezelől sehogy sem menekülök meg. Akkor inkább gyorsítsuk fel a dolgot.

- 5 kérdés, és utána megyünk innen le a többiekhez.

- 15 – vágta rá felháborodott hangon – és akkor már engedtem 2 kérdést. – Mondta komolyan.

- 8 – engedtem az én ajánlatomból. – Nem több!- néztem rá jelentőség teljesen.

- Először is - utánozta le a nemrégiben előadott kis színjátékomat – Ez így nem fair! Nem ez volt a megállapodás – ujjával kettőt mutatott és fojtatta – Másodszor meg, ha mi most megyünk, akkor robbantjuk mind 2 szerelmes párt. Ugye ezt te sem akarod. – Letette ölébe kezét és lelkiismeret furdalást keltően nézett rám, majd a barátainkra, majd megint ránk, majd megint barátainkra. Istenem hogy mit nem tud leművelni ez a gyerek. De valljuk be nagyon édes furfangos, ahogy előadja a dolgokat.
- Oké! Oké!…- tettem fel kezem magam elé – 10 kérdés !  Nem több!- jelentettem ki – De hagyd abba ezt a nézést, mert ki vagyok tőle! – mutattam közvetlenül arcára. Idiótán vigyorgott rám egy nagyot. Mind a 30 akárhány fogát kivillantotta majd komolyra fordította a szót.

- Az első.- kis hatásszünetet tartott majd folytatta. – Mik a terveid jövőre nézve? – Rám nézve bíztató mosollyal várta kérdésére a válasz. Most erre mit mondjak hisz még én sem tudom mit akarok igazán az élettől.Azon kívül hogy tánccal akarok foglalkozni

-Fogalmam sincs. – mondtam vállat húzva majd oldalra néztem, kerülve ezzel a tekintetét.

- Olyan nincs!- vágta rá.-Nincs terved a suli utánra? –kérdezte csalódottan.

Vajon ha azt mondom neki, hogy nincs, akkor egy céltalan apuci kislányának néz majd? Nem tudhattam a választ így visszakérdeztem.

- Miért te tudod? Mert rendben hogy most világ sztár vagy… de ha tegyük fel nem lennél az, akkor tudnád, merre alakulnál az életben? – Néztem rá kérdőn.

Érdekelt mit fog válaszolni. Hisz, neki mindene megvan. és ha tegyük, fel egy baleset miatt elveszti énekesi tudását akkor is van miből élnie.
- Igen tudom! És ha ez az őrület lecseng, akkor is tudom, merre fogok alakulni. Még fiatal vagyok. de megvannak a terveim 10 év múlvára is.

Ez azért engem is érdekelt.

- És beavatnál mi leszel, ha nagy leszel?

- Elméletileg én kérdezek nem? – nevetett fel.

Levegőt kifújva ismét a csarnokra tereltem a tekintetem és próbáltam nem édes, mély nevetésesre figyelni.
Hangja hirtelen halt el.

- Elmondom, ha elmondod – mondta és államnál fogva visszafordította az arcomat maga felé.

Szemeiben megnyugvásra találtam.
- Nem tudom még mi szeretnék lenni – Hajtottam le a fejemet. Nem éreztem annyira cikinek mint hittem, hogy lesz.

- Az én terveim se nagyok – hangja megfagyasztott bennem minden gondolatot.

Kicsit hallgatott talán arra várt, hogy rá figyeljek. De mivel nem figyeltem rá, illetve nem néztem fel rá így folytatta. – Első sorban családapa szeretnék lenni. – erre a mondatra szívem nagyot dobbant.

Mikor mond egy korombeli ilyet? Ez érett gondolkodásra vall. Érdekelt az arca. Hogy őszinte e , hogy benne az elérési vágy . Hogy vajon csak mondja e vagy tényleg így akarja és így érzi .

Fejemet gyorsan emeltem fel és lestem meg reakcióját. Igen teljes mértékben é maximálisan gondolta .

- Mi a másik 3 ?- a kérdés csak úgy kicsúszott a számon .

Elmosolyodott hirtelen érdeklődésemen .

- Másod sorban jó szakács- vigyorgott.

Amilyen értelmes válasz volt az első mondata olyan értelmetlen a  második . Szemöldökömet felhúzva néztem rá .
-Látom nem érted! –mondta mosolyogva . – Szeretnék gyermekeim elé meleg ételt tenni hogy ne legyen semmiben hiányuk .

Kezdtem elveszteni a fejemet. Ezeket vajon honnan veszi? Mióta lett ilyen komoly?

- Emellett én szeretnék lenni a világon a legjobb könyvelő hogy mindig rendben tudjam tartani a ház körül a pénzt. – Ezen el mosolyodtam mivel mind ketten nagyon jól tudtuk hogy nem kell aggódnia az anyagiak miatta a jövőben .. Az  istenit hiszen mégis Justin Bieberről beszélünk .

Mintha hallotta volna a gondolataimat egyszerre nevettünk fel az élet agyafúrtságán és igen most igazán azt mondom hogy ez a srác megérdemli a sok jót amit kapott az élettől .

-És mi a negyedik? Hisz mindent felsoroltál a tökéletes férfiból.- mondtam neki kicsit pirulva.

Tiszteletre méltó céloknak tartottam azokat amiket mondott.

- Szeretnék mestere lenni ennek a 3 dolognak .- mondta vigyorogva de aztán kisebb mosolyra váltotta szájának ívét és inkább oldalra nézett. Ezek szerint tényleg komolyan gondolja ezt az egészet.

- Még hogy nem nagy tervek ? – kérdeztem tőle .

Ezek igenis nagy tervek voltak. Ritka az ilyen srác,aki ki is mondja ezeket a dolgokat és szerény véleményem szerint aki kimeri mondani meg is csinálja . Irigylem azt a lányt aki gyermeket szülhet neki .

- Egyenlőre kiszakadni sem tudok ebből a világból. – vigyorodott el márt ez olyan erőltetett mosoly volt .

- Azt hittem szívesen csinálod. – néztem rá érdeklődve. Hisz mindig úgy láttam hogy élvezi a zenei szakmát.

- Szeretem ezt csinálni . A színpad jóformán az otthonom, az én bejelentett lakhelyem lassan – nevette el magát. – Olyan zugait ismerem amit senki más csak akik összeállítja a darabjait…- kicsit elhallgatott majd viccesen folytatta. – Nahh meg Kenny – forgatta mag a szemeit majd lenézett a színpad előtti sorok elé . Kenny az első sorból nézett fel ránk . Mindenki el volt foglalva valamivel de ő ott ült és figyelt minket . Összenéztünk Jussal és nevetni kezdtünk

- Kennynek mindenről tudni a kell! – mondta mint aki szabályról magyaráz, majd nevetésünk teljesen elcsendült .

- Ott lehetek igazán önmagam …- suttogta elhaló hangon és elmerengett az alattunk lévő színpadon . – Ami már az újságokban van az nem én vagyok . Az eddig állítólagos szerelmi életem,amiről én naivan hittem hogy valós , reklám fogás volt. – mondta csalódottan.

Nem akartam rákérdezni . Mégis mit kérdezhettem volna ? Akkor te nem is jártál Selenával ? Te tök szerelmes voltál és ő meg tökre átbaszott? Mit mondhattam volna neki ? Semmit. Inkább csendben figyeltem reakcióját.

Kínosan mosolyogva nézett fel rám . Tök erőltetett volt és tudom hogy ezt ő is nagyon jól tudta . De a következő mondata így volt tökéletes .

- Csak azok a nyamvadt újságok ne lennének . Akkor nem kéne megjátszani a dolgokat. – Fejét megrázta és nagyot nyelt.

Ez nem volt beszélgetős téma. Ezt csak el kell mondani . Meghallgatni majd tovább lépni . Ezt ő is nagyon jól tudta.

- De jó hogy én kérdezősködök és jóformán én beszélek a legtöbbet. – nézett rám vádlón majd kicsit olyan’’megjátszom hogy te vagy a hibás ezért bekeményítek’’ arcformát vett fel .

Az őszintét megvallva most jobban örültem a kérdésnek mint az előző témának .

- Ne kímélj!- vigyorogtam rá fejemet rázva.

- A második kérdésem : Kutya vagy macska ?

- Kutya! – mondtam majd a zsebemhez kaptam de abba nem volt ott a telefonom .

- A telefonom még mindig ott van valamelyik táncosnál . – mondtam tehetetlen kedve.

- Pedig van egy kutyusom – folytattam .

- Nekem is van otthon mamáéknál kutyám . Egy pici . - mosolygott.

-Nem, nem, te félre érted.- mondtam neki tök komolyan . – Nelly az én legjobb barátom .

Furcsán nézett rám majd bólogatni kezdett.

- Mint ahogy mondani szokták a kutya az ember legjobb barátja . – mosolygott mint aki érti amit mondok.

De nem értette. Nekem Nelly tényleg sokat jelentett.

- Nem érted !-mondtam neki keményen , majd nagyot sóhajtva kedvesen magyaráztam neki . – Nelly az akinek mindent el tudok mondani . Ami meghallgat és mindig velem van . És hiányzik . Mint ahogy anya. Ugyan annyira a család része.

- Én sosem tudtam ennyire kötődni valamilyen állathoz – mondta csalódottan . –Persze imádom az állatokat és soha nem tudnám őket bántani de nem kötődöm hozzájuk ennyire. – mondta kicsit szánva ,bánva .

Meglöktem kicsit a mellkasát hogy rám figyeljen a nagy merengéséből mire rám kapta a tekintetét.

- Kövi kérdés?- kérdeztem mosolyogva.

- Ömm … nem is … tudom – dadogott.

- Nem írtál listát ? – kérdeztem poénkodva .

- Az őszintét megvallva nem –vakarta meg a tarkóját kínosan .

- Akkor az első ami eszedbe jut. – noszogattam

Nagy őőőő-zések között megdörzsölte az arcát.

- Megvan ! – nézett fel hirtelen a kezei közül

Kitágult szemekkel vártam a következő kérdést.

- Harmadik : Fagyi? Vagy pufi rizs? –kérdezte komolyan a térdét dörzsölgetve

- Ezt a Los Angelesi Tündérmeséből vetted !- mutogattam rá és elkezdtem rá vádlón mutogatni .

- Miről beszélsz ? – kérdezte vigyorogva

- Jó csak átírtad, de akkor is ez most hogy jön ide ? – ráztam a fejemet ,kezemet meg amivel eddig mutogattam felé letettem ölembe .

- Válasz? – húzta fel vállait vigyorogva

-Fagyi – mondtam halkan majd megforgattam a szememet. –Most ugye tudod hogy kilőttél egy kérdést.

- Aha –mondta egyszerűen

- Negyedik?- kérdeztem érdeklődve.

Az igazat megvallva reméltem hogy valami izgi kérdést tesz fel . Jól éreztem magam . Nagyon jól . Jó volt kicsit kettesben lenni vele. Tudom Ryannal is beszéltem délelőtt de az más volt. Ez most olyan érdekes volt.

- Miben változtál mióta nem láttalak ?- kérdezte majd végig nézett rajtam .

Hát ez elég hülye kérdés . Magától is megállapíthatta volna .Gyors válasz lesz .

- Megtépettem kicsit a hajamat ,frufrum lett – borzoltam meg kicsit hajrengetegemet . Mire furcsán kezdett rám nézni . – Erősebb is lettem – felemeltem oldalra a kezemet majd kérkedve befeszítettem izmomat, persze ez csak vicc volt ,mert talán még visszahúzódóbb is lettem mint voltam . – Köldök pircingem van – mondtam vállat vonva – és ki ne felejtsem !...- néztem rá komolyan – 37-esből 38- as lett a lábam .- bólogattam .

Justin még mindig olyan furcsán nézett rám mint ahogy azt megállapítottam haj borzolásom után majd felhúzott szemöldökkel a hasamat kezdte pásztázni .

- Amúgy nem erre gondoltam hanem belső tulajdonságokra de mindegy - mondta a szememre koncentrálva. Bár néha szeme vissza vissza kacsinthatott a hasam felé.

Ezek szerint csak a Pircingem fogta meg az előbbi egy szuszra mondott mondatomból .

- Ha azt kérdezem megmutatod e piercingedet elvesztek egy kérdést? – kérdezte ajkába harapva.

Pasi . Gonosz ki terv gomolyodott fejecskémben . Hogyan gyorsítsuk fel a dolgokat.

- Kettőt !- mondtam hasamra simítva kezemet és takartam a köldökömet benne pedig a piercinget .

Elgondolkozott  majd vigyorogva rám nézett.

- Ennyit megér!- csapta össze a kezét vigyorogva . – Az 5. és 6. kérdésem akkor az hogy megmutatod e piercinged?

Ez csúnya csali volt .

- Nem !- mondtam és kezeimet levéve hasamról bokáimra fogtam mert már nyomta a rácsa amin ültünk.

- Ez így nem ér azt mondtad 2 kérdésért megmutatod? – mondta csalódottan .

- Nem én azt mondtam hogy ha megkérdezed akkor elvesztesz két kérdést . Nem mondtam egy szóval se hogy megmutatom .- mondtam vigyorogva győzedelmesen .

- Nem !- Akkor is van még 5 kérdésem . – mondta az erőset játszva .

- Négy . - vigyorogtam .

Nagyot szívott be majd kifújta a levegőjét. Tudta hogy ő rontotta el és ugrott be a csalinak .Én pedig jó éreztem magam a győzelmem miatt.

- 7. kérdés ?-nézett rám felvont szemöldökkel mikor rájött hogy nem tudja letörölni a vigyort az arcomról .

- Jöhet – vigyorgtam .

A mennyezetre nézett és rázta a fejét .

- Nahh jó komolyodjunk meg !- mondtam és felvettem a komoly arckifejezésemet .

- Mikor vadultál meg egy köldök piercinghez? – kérdezte komolyan

- Nem vadultam meg!- mondtam de eközben furcsállva néztem rá mert nem értettem hogy mi a megvadulás egy köldök piercingen . – Szerintem jól áll .Anya is megengedte tehát lázadásnak sem minősíthető – ráztam a fejemet – magyarázkodásomon mosolygott de folytattam – És amúgy is egy egyszerű átlagos test ékszer, amit ha nem mutogatok senki nem látja. – bólintottam nagyot, ezzel jelezve hogy ez az elképzelésem erről a dologról és ne is kezdjen el magyarázni nekem másról.

Csak vigyorgott.

- Mit vigyorogsz ? –kérdeztem mikor már idegesített az hogy engem bámul és vigyorog.

-Mutasd már!-szólt rám és kérlelt egyszerre.

- Nem !- mondtam és nyelvemet öltöttem rá

- Naaaaa… - nézett rám boci szemekkel

- Nem .

- Lécíííí.

- Semmi extra nincs rajta .- forgattam meg szemeimet.

- De engem érdekel ! – mondta visszautasítást nem tűrően .

- Justin Úgy viselkedsz mit egy 5 éves aki még nem látott ilyet. – próbáltam leoltani de nem hátrált meg.

- 5 másodperc az egész !- vágta rá

Annyian látták már . Most mit izélek itt? Mondjuk … uhh mindegy is .

Fleálltam mire megint kisseb volt mint én. Hátra léptem egyet és felhúztam a pólómat.

Soha nem pirultam bele abba hogy meg  kell mutatnom . Sőt még dicsekedtem is vele mikor tudtam , de msot… gyorsan számoltam magamba 5 is majd a pólómat szinte térdemig lerántva takartam el gyorsan a hasamat és ültem pillanatok alatt vissza törökülésbe.

- Most  jó? – kérdeztem pirulva ő meg csak vigyorgott.

- Fogytál.- jelentette ki .

- Talán pár kilót …-suttogtam lehajtott fellel és a pólómat igazgattam

Kis kuncogást hallottam Justintól de nagy örömét hirtelen szégynelőségemen, Kenny hangja szakítottam meg.

- Köjök letelt a fél óra ! – Keni határozott volt és parancsoló .

- Még 10 perc és megyünk ! – ordította Justin .

A többiek reakcióját figyeltem hogy vajon mit fognak szólni mikor meglátnak itt fent de csak ide oda kapkodták a fejüket . 

- Nem alkudozok ! Nyomás!- Ordított fel Kenny

A többiek még mindig ne láttak minket. Vicces volt.

- Csak Kenny tudja hogy hol vagyunk ? – kérdeztem halkan szinte suttogva és kis mosollyal az arcomon.

- Aham .- mondta normális hangon csak nekem majd leordított megint Kennynek

- 10 perc Kenny addig Dan szereljen fel !- adta ki az utasítást.

- Ha nem vagy itt 10 perc múlva akkor haza megyek !- Hallottam már gitárosa hangját is .

-Rohanok drágaságom !- viccelődött Justin .

- Én nem várok örökké édes !- szólt vissza Dan a semmibe .

- Emmához beszéltem !- nevetett Justin mire nem jött válasz .

Justin vigyorogva rám nézett én pedig mint egy csodára néztem fel szemeibe .

- Két kérdésem lenne …-nyögtem ki végül mire csak biztatóan bólintott- A többiek tényleg nem látnak ? – nemet bólintott a fejével de még mindig vigyorgott.

Szemei mosolyogtak, a sötétben elnyeltek szinte feketeségükkel de még így is lehetett benne látni a gyermeki jóságot. Nagyot nyeltem és vigyorogva tettem fel a költői kérdést.

- Ki az az Emma? – húztam fel a szemöldökömet.

Justin nagyon jól tudta hogy ezt fogom kérdezni . Kezét felemelte mintha gitárt tartana benne és lég gitározott egyet.

-Erre valahogy számítottam . – nevettem fel .

- Akkor van még 3 kérdésem igaz? –gondolkozott el .

- Ahham ! – bólogattam

- Három egyszerű kérdés lesz – mosolygott. – Mert még vissza kell érnünk .

- Oké .- vágtam rá .

- 1. Szerinted Ryan és Cher most smárolnak ? – kérdezte vigyorogva de nem nézett csak rám .

Fejemet felkaptam

- Mi van ? – rögtön kerestem a szememmel Chert és Ryant de egymás mellett ültek és egyszerűen beszélgettek .

- Látnod kellett volna a fejedet!- röhögött és fogta a hasát.

- Menj a fenébe Justin . - Ütöttem ismét mellkason  .

- Nahh jó!- nyugtatta le magát két nagy légzés gyakorlat között .

- Utolsó előtti kérdés : Mit érzel mikor táncolsz ? – kérdezte

Ez nagyon egyszerű a tánc a mindenem nem lesz neki nehéz elmagyarázni mit is érzek akkor mikor táncolok .

- Mikor a színpadon vagy és énekelsz …- kezdetem bele és csak bólogatott. – tudod mit érzel igaz? – kérdeztem vissza mire ő kicsit bólintott- Ugyan ezt érzem mikor táncolok.

Tudtam hogy innentől kezdve a széles mosolyt nem tudom letörölni majd az arcáról . De feltette a z utosó kérdést aminek én álltam elébe.

-10. kérdéééééés – ujjaival a mellettünk lévő korláton pörgetni kezdett egy halk ütemet amin felkuncogtam ezáltal fejemet lehajtottam . A ’’dobpörgés” elhallgatott és egy mély vágyakozó hang váltotta fel .

- Táncolsz majd velem valamikor? – hangja megdobbantotta a szívemet. Tudtam hogy ezt most most nem szabad de testem magától cselekedett és bólintottam .

Nem szabadott volna de hogy lehet egy ilyennek ellenállni?

- Menjünk !- suttogtam a lábaimnak majd a korlátba kapaszkodva felálltam .

Mikor ő is követte a példám nem esett nehezemre rámosolyogni. Sőt ellenkezőleg. Nem tudtam volna nem mosolyogni azon a mosolyon ami arcán terült el …