Pattieval bementünk a városba a szennyes ruhákkal és leadtuk őket egy mosodába . Eddig észre sem vettem hogy ők erről gondoskodnak .Fogalmam sem volt hogy általuk kerül vissza a ruhám a bőröndömbe tisztán a szennyesből. Szégyelltem, hogy eddig el sem gondolkoztam rajta. Nagyon sokat beszélgettünk és Patt egy élettel teli nő. Sokat nevettünk. Beszélgettünk Nellyről kicsit. Megértett. Hamar elintéztük, amit kellett. És már mikor bekanyarodtunk a tó parti ház eldugott földútjára akkor érdekes és nekem teljesen új témát hozott fel .
- És már tudod mit veszel fel két hét múlva a jótékonysági estre? – kérdezte de az utat figyelte erőteljesen .Jótékonysági est? Miről maradtam én le?
- Hogy mire? – kérdeztem mikor hangom kissé felcsúszott. Rá pillantottam gyorsan majd szememet én is az útra tereltem
- Te még nem tudod? –kapta rámegy pillanatra a tekintetét.
- Hát nem igazán de jó lenne ha beavatnál . – mondtam neki és próbáltam leplezni azt hogy valójában milyen rosszul is érzem magam hogy ennyi mindenből kimaradtam .
- Nem hiszem el hogy nem szóltak még neked a többiek. – mondta mérgesen. – A lányok még vállaltak is előadást.
- Okés Pattie de beavatnál bővebben ?- kérdeztem szemöldökömet felhúzva.
- Két hét múlva vissza utazunk L.A.-be egy jótékonysági estre, amin bárki megjelenhet ha adományoz a szívbeteg gyerekeknek. Justin és Esmeé crew-je is fel lett kérve hogy vendégeskedjenek előadóként- fejéhez csapott. – Megölöm Jacobot. – Jelentette ki . – Röviden tömören. A hírességeknek és befolyásos embereknek adhat elő bárki bármit míg ők egy fülkében adakoznak. – Mosolygott. – Lényegében ezt nagyon pozitívnak tartom a hírességek világában. – Lesokkolva néztem Pattiet.
- És a lányok is fellépnek? – kérdeztem csodálkozva.
- Igen. Azzal versenyeznek Esmeével, hogy melyikőjük előadása alatt fog több adomány érkezni .
- De hát ez nem attól függ. - mondtam homlokomat ráncolva.
- Tudom, mi is mondtuk nekik. – vigyorgott.
- Nekem is fel kéne lépnem? –kérdeztem félve mikor megálltam a kocsival a ház előtt. Már nyitotta volna az ajtaja mikor kicsit visszahúzta a kezét.
- Nem kötelező. De ha fel szeretnél lépni akkor jó, lenne ha még mostanság mondjuk estéig eldöntenéd.
- Értem .- bólintottam, és a kezébe nyomtam a kocsi kulcsot.Valahol nagy megkönnyebbülés futott rajtam végi, de gondolkodóba estem. Hogy maradhattam ki ebből?
- Kincsem bezárnám a kocsit!- mondta Pattie aki már a kocsi előtt várt rám.
- Uhh bocsi …- pattantam ki a kocsiból majd indultam meg utána. A kocsi jelezte hogy Pattie bezárta.
Már az ajtót nyitott a és lépett be rajta . Megvárta míg bemegyek majd becsukta utánam az ajtót. A többieket sehol nem láttam.
- Szerinted hol vannak a többiek? – álltam mellé a konyhapulthoz.
- Nem tudom . – vont vállat .- Köszönöm hogy eljöttél velem . Mármint hogy elvittél . – nézett rám kedvesen .
- Szívesen !- mosolyogtam rá vissza.
- Hát ti hová tűntetek? – a hang hátam mögül jött így megfordultam. Justin a lépcsőről jött le egy melegítőben, póló nélkül. Alsó nadrágja hozzá hűen persze kilátszott, megjegyzem nem is kicsit.
- A kisfiam nem volt hajlandó felkelni és ezért Aly elvitt a mosodába. – Mondta Pattie durcásan bár láttam rajta hogy nem bánja, hogy én vittem .
- Köszönjük a jó kislánynak!- jött oda hozzám és széttárta karjait. Kissé…nem, már a gondolattól elpirultam, hogy most meg fog ölelni .
- Justin nincs kedved felvenni egy pólót? – kérdeztem tőle és hátrálni kezdtem . Véletlenül nekimentem Pattienak. – Bocsánat. –mondtam neki majd karjára tettem a kezem de e közben még mögé is bújtam. Tudtam hogy mi fog most jönni . Legalábbis azt hogy kergetés.
- Nem menekülsz !- suttogta Justin csibészes mosollyal. – majd megindult felém Pattie pedig elkezdett előlem elmenni .
- Pattie szólj rá a fiadra. - kérleltem mire csak felnevetett.
-18 éve próbálom kordába tartani. Szerintem nem úgy látszik mintha sikerült volna. – Nevetett majd megindult kifelé. – Jó szórakozást. Dobta még oda vigyorogva.
- A pajzsod nem volt olyan erős mint amilyennek hitted azt. Több csatlósom van mint hinnéd. –mondta vigyorgva és egyre közelebb lépdelt hozzám .
Istenem az a mosoly. Az a szenvedély, ami a szemeiben ül. Ezt eddig miért nem vettem észre? Talán azért mert nem tudtam mit is érez. Most hogy tudom sokkal, de sokkal másabb minden . Eddig is különös érzéseket váltott ki belőlem, de most úgy éreztem, hogy ismét meg akarom csókolni. Úr isten! Miket nem gondolok?! Egyszer csak azt éreztem hogy bele ütközöm valamibe az oldalammal . Majdnem levertem de hirtelen kaptam utána így sikerült épségben visszatolom a helyére egy fűszer tartót. Justin elnevette magát.
- Azért jó tudni, hogy a saját pajzsodon is sikerült át törnöm. Valld be magadnak is szépen. - Vigyorodott el győztesen. Nem engedhetem meg neki, hogy győzzön. Sok eszközünk van, nekünk nőknek.
- Miben fogadunk, hogy a te pajzsod sokkal gyengébb az enyémnél . - Óvatos lépést tettem felé mire megtorpant.
- Ezen nincs mit fogadni ez puszta tény. – Mosolya még mindig ugyan olyan széles volt bár már, halványodni látszott. Tettem még egy kicsi lépést felé ,mire kicsit megingott és egyet lépett hátra. Győzelem .
- Tudod még sokkal tartozol nekem mert elvittem anyukádat a mosodába. - Kihúztam magam és csábosan néztem rá. Lassú léptekkel indultam meg. Lassan végig húzta kezem a pulton majd elé értem. Úr isten ! Mit csinálok?!
- Mi is lenne ennek pontosan az ára? - Kérdezte szemeimet pásztázva.
- Majd még kitalálom. Per pillanat semmi olyan dolog nem jut eszembe, ami ésszerű lenne. – Nem voltam benne hogy így akartam volna megfogalmazni, de már visszafordítani nem tudom. Fogalmam sincs mikor került oda, de Justin kefe oldalamról kissé fenekem felé vette az irányt.
- Per pillanat nem is baj hogy nincsenek ésszerű gondolataid. - mondta vigyorogva majd közelebb vont magához.
- Tudod most át törtem a pajzsod. – ujjamat ajkára nyomtam majd lágyan végig húztam rajta őket.
- Én mondtam, hogy nem lesz nehéz . –súgta majd hajolt volna felém, hogy megcsókoljon. De én levettem ujjamat a szájáról és ugyan azokkal végig simítottam mellkasán miközben kiléptem a karjai közül. - Héj!...- hagyta el a száját egy bánatos utánam szólás, de én már futottam . Fogalmam sem volt hogy merre szaladok , csak szaladtam . Aztán nevetést hallottam .
- ÁLLJ MEG ! Úgyis elkaplak. - hallottam a hangot közel mögülem mire megindultam a nevetés forrása felé.
- Tévedsz!- szóltam neki hátra mire egy csupa ablak szobába találtam magam. Mindenki ott ült. Nagy vigyor terült el az arcomon mire mindenki rám kapta a tekintetét.
- Mögötted!- szólt Cher vigyorát egy pillanatra lehervasztva és a hátam mögé mutatva de,már késő volt.
- Megvagy!- azzal éreztem, hogy a hasamon összekulcsolja kezeit és megemel. Kapálóztam de nem segített sokat. Elindult ki az ajtón.
- Justin tegyél le!- parancsoltam rá és próbáltam kezeit lefeszíteni magamról de nem ment. A lábam alatt még mindig nem volt föld és egyre közelebb kerültünk a tóhoz.
- Remélem szereted a tó vizét. – mondta nevetve majd határozottan ált rá a stégre.
- Justin meg ne próbáld!- rimánkodtam és most már kapaszkodtam karjába.
- Ryan ez ne vicces!- Cher hangja nem messzi jött tőlünk. Ryan hozta ki a vállára fektetve.
- Egy páros fürdetés? – kérdezte Justin nevetve mire sikerült egy pillanatnyi gyengeségében kiszabadulnom a karjai közül . A következő pillanatban viszont térdem alá nyúlt ás már az ölében voltam .
- Ryan ez nem teheted!- Hallottam meg barátnőm hangját most már közvetlen mellőlünk.
- Justin kérlek szépen. - szorosan fontam össze ujjaimat a nyaka körül és húztam magam egyre feljebb. Furcsamód most cseppet sem érdekelt meztelen felső teste. Nem akartam a tóba kikötni. Akkor viszont miért volt olyan érzésem hogy úgyis a tóban fogok kikötni?
- Egy…- hangsúlyozta Ryan mire Justin dobásra készült. Láttam még ahogy Cher összeszorította a szemét és ott ahol tud Ryanbe kapaszkodik .
- Kettő…- Justin hangja most már tényleg meg ijesztett hogy a tóban fogok kikötni. Nyakához bújtam és úgy szorítottam magamhoz . Cher száját elhagyta egy halk sikítás.
- Nem akarom! Kérlek Ryan!- tudtam, hogy eljön a vég számomra is. Úgyis ott fogok, ki kötni ahol nem akarok, ha csak magamtól bele nem megyek . A tóban .
- Három!- kiáltotta el magát Ryan mire Justin nagy lendülettel dobott volna bele a tóba.
- Justin !- kérleltem suttogva. Remegő lélegzetet vettem mire magához szorított. Hallottam, ahogy Cher nagy sikítás után csobban a vízben .
- Tudod csúnyán ott hagytál a konyhában. – suttogta, hogy csak én halljam. Reménykedve néztem fel rá. Féltem, hogy most nagyon pórul járok. Aprót bólintottam majd összeszorítottam a szemem. – Akkor jó , mert most visszakapod. – A következő pillanatban egy nagy lendülte után kezei eltűntek alólam, az én kezeim pedig leszakadtak a nyakából. Nagy levegőt vettem nem sikítottam . Majd mikor bele érkeztem a vízbe az nem is volt olyan hideg, mint amennyire azt vártam. Feljöttem a víz alól és megtöröltem a szemem. Justin és Ryan szakadtak a röhögéstől .
- Ezt ugye vágjátok hogy még nagyon csúnyán vissza kapjátok. - Mondta Cher dühösen , de tudtam hogy csak megjátszotta . Bebuktam vissza a víz alá és a hajamat hátra rendeztem . Vissza emelkedtem a víz felé majd barátnőmre néztem akinek keze i maga előtt voltak össze kulcsolva. Elmosolyodtam rajta. Majd közelebb léptem hozzá. A ruha rám tapadt meg sem próbáltam segíteni a helyzeten mert akkor nem segítenék hanem csak rontanék rajta.
- Majd kieszelünk valami bosszút most viszont másszunk ki . – mutattam neki a partra miután felém fordult és már fogtam is meg a csuklóját.
- Ne tudd meg milyen ördögibbnél ördögibb tervek járnak most a fejembe. – morogta, amin csak nevetni tudtam.
-A következő pillanatban nem tudom hogy, hogy de Rian esett bele a vízbe . Mire oda kaptam a tekintetem már csak az óriási csobbanást láttam. Justin egyik pillanatról a másikba a földön termett guggolva és csak röhögött.
- Justin Bieber ugye tudod jól, hogy Ryan Butlerrel babráltál ki. - Állt fel Ryan a víz alól.
- És sietnem milyen jól hangzik!- nevetett Justin és már a térdét csapkodta. – Cherrel össze néztünk és értetlen fejet vágtunk a szituhoz.
- Pasik .- Nyugtáztuk majd elnevetve magunkat egymásba karoltunk és kimásztunk a száraz földre. Fél lábon ugrálva egymásnak támaszkodva bújtunk ki cipőinkből, kezünkbe kaptuk őket majd mezítláb indultunk meg vissza a ház felé. Ekkor dudálás hallatszódott a ház elől. Cherrel egymásra kaptuk a tekintetünket majd vállat húzva sétáltunk tovább a ház felé. Nem telt bele pár másodpercbe Justin mellettem elrohanva futott be a házba. Nem sokkal később mi is utol értük a teraszon.
- Vajon ki jöhetett, hogy így rohan?- kérdeztem Chert aki nagyban a hátunk mögé lesett.
- Nem tudom de én megvárom Ryant.- mondta majd hátra néztem és akkor láttam csak hogy Ryan még csak most mászik ki a tóból ,és nagyban morog a földnek .
- Rendben akkor én szerintem megnézem ki jött. - mosolyogtam rá. Majd otthagyva elindultam vissza a teraszra. A hangok halkan majd egyre hangosabban hallatszottak.
- De jó hogy itt vagy tesó! Rég láttalak – Justin hangja a lelkesebbnél is lelkesebb volt. És mosolyt húzott a számra hogy hallottam már semmi baja a hangjának.
- Azóta nőttél is valamennyit öcskös. - Mély hang volt mégis bársonyos, valahonnan ismerős mégis új .Azt még beazonosítottam, hogy férfihang. – Pattie mit sem változtál . Gyönyörű vagy . – bókolt
- Rose! De megnőttél . És milyen dögös itt valaki?- Justin hangja rejtett némi kis bókot, de a fiús kacérság is felrémlett benne. Gyomrom összeszorult. Közelebb mentem a terasz bejáratához .
- Koccolsz az unokahúgomról! – Ekkor megláttam Ushert.
- Bocsi Usher , amit ki kell mondani azt ki kell mondani. - nevetett Justin majd megölelte a most már nagyon is ismerős alak mellett állólányt.
Talán féltékeny voltam. Igen. De nem volt rá okom. És amúgy sem az a lány vagyok, aki első pillantásra ítélkezik bármiről/bárkiről
