42. Gondolkozom rajta ... Lángos ... Mit tehet egy srác ha kettőt szeret ?

Hát meghoztam volna a kövi részt...azért kapjátok most mert holnap elég macerás napom lesz és este sem tudom feltenni mivel Zumbázni járok ( OHH JEHHH ZUMBBAAAA )és eléggé ki vagyok utána... Kell a testmozgás és imádok táncolni is és amúgy is zene ... nahh lényeg hogy ezért ma befejeztem nektek a részt... nagyon remélem, hogy a vége nem lett összecsapott és tetszeni fog.. és ki is fogja elégíteni mindenkinek az igényeit :) de a többi maradjon titok... Nagyon szépen köszönöm a komikat... és nagyon örülök neki ( és csak úgy virulok) hogy még mindig itt vagytok velem suli kezdés után is és olvassátok a történetemet :) Ezért nagyon hálás vagyok :) <3 Remélem mindenkinek jó a suli :) Érdekelne mi van veletek :D Ha van kedvetek meséljetek milyen újra látni az osztálytársaitokat vagy éppen milyen az új osztály :)

LUVYA<3

Az ajtót nyitva hagyva rohantam a konyhába ahol nem volt senki. Átkoztam a tudatot hogy nem ismertem a házat. Egyetlen egy dolog vezetett el célomhoz egy tágas helységbe amit hívhatnánk nappalinak, a ’saját hangom’ . Elkéstem. A nappaliban mindenki ott volt Chere és Ryan kivételével és a dalt hallgatták. 
Aly dala ( így képzeltem el :)magyar hangal) 

Apa kitágult szemmel hallgatta hangomat, amit ahogy észre vettem, feltuningoltak.Vagy nem? Hisz végig ott voltam mikor összeillesztették az effekteket és semmit ne korrigáltak rajta. Most először én is valamiért tűrhetőnek hallottam a hangomat.

Esmeé és Avery velem szemben álltak a hifinél és feljebb tekerték a hangerőt.
Szúró pillantást vetettem rájuk majd leültem a nappalit elválasztó kis lépcsőre és figyeltem a reakciókra.

Pattie és Sarah csak bambultak ki a fejükből és bólogattak a ritmusra. Selena nem tudom, hogy került oda, de nem is érdekelt. Apa arcáról már rég elolvastam ugyan azt, amit Pattieéről és Sarahéről Scooter arcát nem láttam, mert a fotelben kitekeredve figyelte a hifi előtt álló két leányzót.

Egyetlen egy véleményre és reagálásra , a többinél is kíváncsibb voltam, ha már mégis csak meghallgatásra került ez a förtelem.

Mikor Justinra néztem megdöbbenten láttam, hogy Selena mellett nagyon tartja magát. Vajon azért volt ilyen érzéketlen, mert tényleg nem zaklatta fel a dalom vagy, mert újdonsült partnere feszéjezi ennyire. Egyetlen érzelmet sem láttam végig futni az arcán , pedig tökéletesen ráláttam profiljára.

Meg sem próbáltam tovább keseríteni és jobban fájdítani szívemet, mert teljesen felesleges lett volna. Justin nem szeret csak játszott velem. Mikor vége lett a számnak akkor csak előre csuklottam és térdeimbe temettem az arcomat. Már nem voltam kíváncsi senkinek az elmondására. Nem kell fényezni pedig tudtam, hogy az jön.

- Mi lenne, ha megmutatnánk az Island Rekordsnak ? – kérdezte Esmeé megtörve a csendet.

Fel sem mertem nézni, és feleslegesnek tartottam ellenkezni is. Komolyan mi értelme lett volna. Megbeszéltem velük, hogy nem mutatják, meg senkinek a felvételt erre itt ül az egész família és a következő napokban csak ez lesz a téma.

- Szerintem ezt Alynek kell eldöntenie. – mondta apa és szerintem a válaszomra várt, mert senki nem szólt egy szót sem.

Lassan felnéztem és senki szemébe nem nézve egyszerűen felálltam és leporoltam a fenekemet a semmitől hisz még nem is cipőben járkáltak bent az emberek.

- Gondolkozom rajta. - mondtam és megfordultam.

Az igazat megvallva csalódott voltam. Más reakciót váltam volna Tőle. De e helyett még a szemét sem láttam rebbenni. Nem azt mondom, hogy azt várom, hogy ugorjon a nyakamba vagy térdeljen le elém és esedezzen bocsánatért, de mégiscsak legalább egy flegma képet vághatott volna vagy akármi. Akkor talán könnyebb lenne elfogadnom.

- Gondolkozol rajta? – Szólt közbe valaki, visszafordultam feléjük. A helyén felém forduló Scoo. - Tudod te milyen adottságot kaptál? – Hátra fordult Eshez és Averyhez – Mennyi idő alatt tette össze ezt a dalt? – kérdezte csodálkozva. Talán azért tőlük kérdezte, mert én úgysem válaszoltam volna rá.

- A dalszöveg szinte csak az övé! – mondta határozottan Avery.

Scooter visszafordult apa felé és utalón nézett rá. Apa rám kapta tekintetét és kérdőn nézett rám .

- Most biztos, hogy nem tudok dönteni. – mondtam határozottan.

- Be kell, valljam lányom, hogy tényleg fantasztikus vagy és megvannak az összeköttetések is . Tehát ha úgy van, szólj, és már mehetsz is a stúdióba egy bemutatkozó CD elkészítésére. – apa hangjában nem volt se bíztatás se lelki ismeretfurdalás keltés. Korrekt volt, mert így tényleg én dönthettem . Egyetlen hang zavarta meg a nagy csendet. Ami elég kellemetlen volt . Selena fujtatott egyet . Ezt nem tudtam mire vélni és reagálni sem akartam vagy tudtam volna rá, mert Ryan hangja csapta meg fülemet hátam mögül mire hátra kaptam a fejemet.

- Justin beszélhetnénk? – hangja kimért volt és még nekem is furcsa de elmosolyodtam azon a látványon hogy Char mellette csurom vizesen markolászta Ryan kezét amivel övé össze volt kulcsolva.

- Persze !- hallottam, ahogy a kanapé kicsit megnyikorog mikor felállt székből majd felé kaptam a tekintetemet.

Nem volt feszült szerintem ő is furcsállotta Ryan viselkedését. Hisz a legjobb barátok és nem így szoktak egymásnak szólni.

- Veletek meg mi történt? – Kérdezte Sarah és, engem majdnem hogy fellökve Cherhez sietett kinek már lilavolt a szája. Gondolom fázott. Sarah dörzsölgetni kezdte a vállát, hogy kicsit felmelegedjen.

- Hosszú lenne – Mosolygott Ryan Cherre, Saraht észre sem véve.

Cher mint egy szégyenlős kislány lehajtotta a felét .

- Meg fogysz fázni !- Mondta Sarah kétségbe esetten.

- Sarah 30 fok van ! Ez csak egy kis nyári eső volt!- mondta Ryan nyugtatva Saraht .

- Szerintem megyek és lefürdöm !- mondta barátnőm és csillogó szemmel barátomra nézett.

Ryan lassan de mégis úgy hogy minél kevesebben lássák nyomott egy puszit Cher ajkára majd elengedte a kezét .

- Menj csak . Én meg majd megyek utánad. - mondta

Minden felnőtt megfagyva figyelte az eseményeket. Így mielőtt magyarázatot kértek volna gyorsan kihúztam magam a megtisztelő feladat alól.

- Megyek kicsit … őhmm.. segítek neki … vagyis beszélgetni vele…- mondtam zavartam és megindultam Char felé az értetlen fejet vágó Justin és Sarahh között.

- Szerintem én is megyek !- hallottam Gina hangját, aki eddig Chaz mellett dekkolt a kanapén.

Kicsit megtorpantam hátra nézve és vártam, hogy a ’ fagyott időbe’ oda érjen mellém.

Két oldalról megfogtuk Chert és elkezdtük húzni a lépcső felé fel a fürdőszobában.

- Ez egyre érdekesebb. – Jegyeztem meg a lépcső tetején.

- Te elmentél studiozni Esmeével és velünk nem jötté Plázába?- kérsz számon rögtön Gina.

- Tudod nagyon,jól, hogy nem miattatok nem mentem. – mondtam neki magyarázva.

- Én sem mentem volna szívesen azzal a hárpiával a helyedben , nem értem Justin hogy tehette ezt veled?- mondta Cher miközben belibbent a fürdő szoba ajtón.

- Miatta volt a balhé? Mármint Selena miatt? – kérdeztem terelve rólam a témát.

- Cher neki ment? – kérdezte a pár mozzanatból kimaradt Gina.

- Mi lenne lányok, ha lemennék valami üdítőért Chernek meg mondjuk egy teáért vagy kakaóért, te elő készítenéd valamelyik szobát – néztem Ginára – Majd mindent megbeszélnénk? – néztem köztük kapkodva a tekintetem.

- Én benne vagyok!- Mondta Cher miközben levette a vizes pólóját.

Nem voltunk szégyenlősek.

- Felőlem .- mondta kicsit lehangoltan Gina. Gondolom zavarta, hogy nem tálalhattunk ki most rögtön.

- Okés akkor gyerünk. – Fordultam meg és indultam meg a fürdőszoba kijárat felé.

Ginával kifelé vettük az irányt a fürdőszobából. Amint becsukódott a fürdőszoba ajtó Gina se bírta tovább.

- Most akkor együtt vannak? – kérdezte izgatottan.

- Mars a szobába. – löktem meg kicsit oldalammal – Majd mindent elmond . Ne legyél türelmetlen. –mondtam neki vigyorogva.

- Jól van már ! Az én szobámba leszünk .- mondta és már be is nyitott az egyik ajtón ami pont azzal a bizonyos szoba ajtóval volt szembe ahová a jó múltkorában benyitottam.

- Rendben ! – mondtam és már el is húztam a csíkot mellőle.

Mióta ,megjöttem még egyszer sem beszéltünk . Justin mindig távolmaradt tőlem kivéve ott az ajtóban de az is lehet hogy csak véletlen. Nem is akartam, hogy hozzám szóljon, de akkor miért hiányzik ennyire?

Most lassan lépdeltem le a lépcsőn és a gondolatok előtörtével bele túrtam a hajamba és megtorpantam a lépcső alján. A nappaliban még mindig nagy volt a nyüzsgés és azt is hallottam hogy halkan az én dalom megy aláfestésnek.

Lesz még min gondolkoznom az este folyamán. De viszont lehet sőt biztos hogy a lányok segítenek majd a döntésben. Hisz mégis bennük bízom meg a legjobbam.

Tesze-tosza léptekkel haladtam a konyha előtt mikor meghallottam Justin hangját. Megálltam a boltív falánál és nem is tudom miért nem tartottam jó ötletnek most bemenni. Vagy talán csak érdekelt, hogy miről is és kivel beszélgetnek. Legbelül már viszont az is könnyített rajtam valamit, hogy hallottam a hangját. De most más volt. Teljesen megváltozott.

- Nem hibáztathatod Selt, azért mert Cher hallgatózott. – Hangja védő volt egyszerre és megbántott.

- Itt nem erről  van szó , hanem arról hogy keveri a sz*rt!- Ryan ideges volt de ahogy hangjából ítéltem még vissza tartotta a haragját elég rendesen .

- Azért mert van egy gondolata, amit félre értettek nem ő a hibás – kis szünet volt mondandójában de nem várt sokáig a folytatással,olyasfajta hatás szünetet tartott inkább- És bevallom nagyon valóságosnak hangzik az a gondolat.

- Neked hogy fordulhat meg ilyen a fejedben?

- Bocs eltűntél egy hétre . És vajon mi másra gondolhatnék?

- Haver- Ryan hangja csalódott volt- Te tudod a legjobban, hogy Chert szeretem. Hogy gondolhatsz ilyet?

- Furcsa milyen közel vagytok egymáshoz . Aly soha senkit nem engedett közel annyira magához, mint téged, még engem se.

Most hogy kerültem én szóba? Ott álltam gondolatok és kétségek közt. Vajon miből jöttem elő én?

- Képes volt beetetni veled is az a hárpia, hogy míg Al távol volt és a kutyáját siratta, én biztos ráhajtok a hátad mögött? Te normális vagy ember?

Az állam is leesett. Tehát ezért ez az egész.

- Van benne valami, főleg hogy te mentél és nem én , mikor elmondtam mi történt.

- Na akkor ide figyel ! – Ryan hangja eléggé csalódott volt – Szerintem ott akkor megbeszéltük, hogy Scooter nem enged el hozzá a turné miatt. Megígértetted velem, hogy figyeljek rá és hozzam hozzád vissza épségben, hogy utána tisztázhass vele mindent és hogy támogathasd. Itt hagytam azt a lányt a te érdekeidért kétségek között, akit szeretek. Erre mire vissza jövök te vissza fogadtad az ex barátnődet, akiért a családod és te magad is hónapokat szenvedtél. Testvér ezt gondold végi, ne pedig higgy mindenféle felszínes és kitalált beetetős szövegnek. Észrevetted te hogy Selena milyen flegma volt reggel az asztalnál Alyvel?

- Talán le is feküdtetek. - Justin hangja támadó volt.

Ezt viszont már én nem tűrtem el .

A könnyeim már egy ideje folytak Ryan beszéde alatt . Mert fájt, hogy Justin azt hitte, ami lehetetlen. Hogy gondolhatja, hogy Ryan meg én…?

Egyszerű mozdulattal léptem ki rejtekhelyem védelméből és álltam meg a konyha bejáratánál .

Ryan rögtön megfagyott mikor meglátott. Justin viszont háttal állt nekem .

- Na, mi van talán telibe trafáltam?!- kérdezte cinikusan Justin .

Gyors de mégis kellő lassúságú léptekkel és halkan indultam meg Justin felé

- Justin . – Hangom határozott volt, amitől összerezzent és fordult is.

 Megálltam vele szemben és amekkora lendülettel csak tudtam lekevertem neki egy pofont. A kezem óriásit csattant arcán, de éreztem is hogy ennek nem csak hangja volt hanem ereje is és nyomot fog hagyni .

Justin megfagyva oldalra tartott fejjel sokkoltan nézett. Helyes. Gondoltam magamban és most megkezdtem a mondókámat.

- Mielőtt elmentem mondhatni szerelmet vallottál nekem. Majdnem meg is csókoltál . Elmegyek egy hétre Ryan ott volt velem éjt nappallá téve . Napokig nem aludt, mert rémálmok gyötörtek. Olyan szinten a mélybe zuhantam, hogy szerinted pont az lett volna az első dolga, hogy megfektessen?! Nem érdekel, hogy ha vele vagy. Már nem, mert ez az egész dolog szánalmas és maga a csaj is, hogy beetetett mindenféle hazugságokkal, hogy ismét behízelegje magát a karjaidba a hírnévért. – Justin végre rám nézett, de nem láttam arcvonásait, mert a könnyektől már homályosodott a látásom. – Tudd meg. Én is szerettelek!- Az utolsó kijelentésemen hangsúlyoztam a múlt időt, de szívem erősen tiltakozott ellene. Igen mert most is szeretem, de ezt ő, hogy is érthetné meg. – Akkor nem engedtelek volna magamhoz olyan közel. – Az eddigi majdnem ordibálásom elhalkult . – Tudod mit ? Ez tök fölösleges. – letöröltem könnyeimet kézfejemmel, ami eddig combom mellett szorult ökölbe majd szipogtam egyet. – Döntöttél, rövid időn belül, hát én is hamar tovább lépek. Te mész arra én pedig erre. – lehajtottam a fejemet majd nagy levegőt véve megfordultam .

Tokéletesre tervezett hátat fordításomat viszont Pattie és Apa tette tönkre.

- Hová, hová kislány?- kérdezte nevetgélve. –Ma még nem nagyon ettünk!- mondta képletesen.

- Nem nagyon vagyok éhes. – Mondtam a hisztérikus hangot a legjobban kiszorítva a mondatomból.

- Akkor is enni kell!- mondta határozottan. - Cüccs !- Ütögette meg az egyik bárpult széket.

Szerintem nem tudtam volna vitába szállni vele, így Justin mellett elslisszolva, aki lehajtott fejjel támaszkodott az egyik szekrénynek, leültem az egyik bárszékre.

- Szerintem akkor mi megyünk !- mondta Ryan valahonnan mögülem és gondolom, ami szó alatt Justinra és magára gondolt.

- Justin tutira marad!- Mondta Pattie határozottan.

- Miért is? – kérdezte fenn hangon a szupersztár.

- Mert te sem ettél ma, legjobb forrásaim szerint. – mondta és határozottan a mellettem ékeskedő székre mutatott neki.

- Eddig is kibírtam, hogy nem ettem egy nap .- mondta flegmán

- Most oda leülsz! Értve?!- Pattie hangja parancsoló volt és mit ne mondjak én kicsit meg is ijedtem tőle.

- Selena biztos vár – mondta Justin dacolva.

- Biztos…- Ryan hangja hogy is mondjam …na hát inkább maradjunk annyiban hogy megmosolyogtatott

- Ami azt illeti …- Mondta apa- Selena épp az előbb mondta, hogy beszélgetni akar velem , tehát te is nyugodtan le tudsz ülni és meg tudsz vacsorázni, már ahogy mindenki evett. Pattie akkor rád hagyhatom őket? – kérdezte a végén.

Justin dupla csatavesztés után leült mellém a bárszékre a lehető legmesszebbre csúszva annak a szélére.

- Persze! Menj csak. - és Pattie már a hűtő felé indult.

- Szerintem én is megyek ! – Mondta Ryan aki már ki is slisszolt a konyhából

Pati sürgött forgott. Elő vett két hatalmas tányért, majd rájuk tett valami tészta félét majd egy másik tányérba kezdett valamit kikanalazni, de nem nagyon volt kedvem ténykedését figyelni . Csendben ültünk a székeken és érezni lehetette ez a ’mostmitiskénemondanom’ hangulatot. Lehajtott fejjel bambultam a pultot, ahogy ő is. Néha-néha rá pillantottam és akkor láttam, hogy kéznyomom ott ékeskedik az arcán. Valahol elkapott a lelki ismeret furdalás pedig nem szabadot volna mert megérdemelte. Furcsa hogy se Pattie Sem apa nem vette észre se az én kisírt szemeimet sem az ő piros arcát? Aztán rájöttem hogy a konyhában csak az elszívó lámpája ég és az csak egy kevés homályt ad már csak az alkonyatban.

Hogy gondolhatta azt hogy én összefeküdtem Ryannel? Talán túlreagáltam a dolgot és a pofon túl nagyra sikeredett. Most már mind egy . Megtörtént. A kezem is sajgott még kicsit. Szemeim szúrtak a sírástól amit elfojtottam, abban a pillanatban ahogy apuék megjelentek .

Patti letett mind kettőnk elé egy natúr lángos tésztát.

- Tessék! Hozom a többit. – mondta mosolyogva. És már fordult is meg.

Próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogyha már eddig nem akkor most még véletlenül se tűnjön fel neki, hogy sírtam.

- Köszönöm. - és már le is téptem egy apró falatot a lángosból.

- Itt a foghagyma, a tejföl és a sajt is !- Ne légy mohó . Tudod csak, lassan mert nem lenne jó, ha fölösbe menne. - Poénoskodott pattie. – Jó érvágyat.

Betettem a számba a falatot és rágni kezdtem. Nekem persze hogy most kell úgy ennem, mint egy vén nagymamának. Legszívesebben lenyomtam volna a torkomon minél gyorsabban, két ok miatt. Egy: Nem kívántam a kaját főleg nem ezt az olajos valamit. Kettő: Minél hamarabb szabadulni akartam Justin nyugtalan aurájából, ami nyomasztóan közel volt és bele hatolt az enyémbe. Egyre gyengébb voltam tőle és kezdtem sajnálni. Akkor kellett volna elmennem mikor befejeztem a mondókámat.

Valahol mélyen tudom, hogy ő is tudja, hogy nem őt hibáztatom de megint meg sem szólal. Nem tudok úgy vitába szállni vele és meggyőzni arról mi a jó ha nem tudom ő, hogy gondolja.

- Köszi Pattie!- mondtam teli szájjal majd megint letörtem egy darabot, míg letuszkoltam a torkomon a már számba lévőt. Justin megkente a sajátját tejföllel és szórt rá egy kis sajtot majd bele harapott szótlanul .

- Nem haragszotok, ha elmegyek egy kicsit? –kérdezte Pattie de már a konyha kijárata felé tartott. – 10-15 perc és itt vagyok.

Megállt bennem a szusz is. Nem hagyhat itt! Vele ...

-Pattie… - de már biztos voltam benne hogy nem hallja tehát inkább visszafojtottam a kérlelésen többi szavát.

Csak néztem utána és abban reménykedtem hogy vissza jön.

- Annyira nem lehetek büdös. – mondta flegmán Justin mellőlem.

- Még én kérek bocsánatot nem? – mondtam neki komolyan rá nézve.

Letette a kezében lévő lángost és teljesen felém fordult majd az én székemet is magával szembe fordította.

- Félre tudnád tenni a dacodat 10 percre? Utána annyira gyűlölsz amennyire akarsz . –mondta szemembe nézve , szemei kérleltek de egyszerre parancsoltak is.

- Persze. Kérsz a másik oldalra is egy kis pirosítót vagy elengeded a székem? – Néztem le a tárgyra, amit markolászott.

- Lehetne egy komoly kérdésem ? – kérdezte elengedve a székem és visszavett az arcából .

Csak vállat rántottam és próbáltam elnézni a mögötte tátongó nagy kijáratra mi gondolom a kertbe vezetett.

- Szerintem nem akarok veled beszélgetni . – mondtam neki és vissza fordultam a tányéromhoz . Próbáltam enni, de nem nagyon jött össze. Mivel megint közbe szólt.

- Akkor majd én beszélek .- Jelentette ki .

- Csakhogy én, nem akarlak meghallgatni . – Mondtam és a kis darabot, amit letéptem a natúr tésztából ledobtam a tányéromra és felálltam . A mosogatóhoz siettem .

- Akkor addig követlek, míg meg nem hallgatsz. – Állt fel és a tányérját is ott hagyva követett. Beállt mellém a mosogatóhoz.

Az istenért. Eddig nem akart velem beszélgetni most meg mindenhová követ.

- Egy pincsi kutyának nincs két gazdája. - Jelentettem ki és elindultam fel a szobákhoz

- Te tényleg pincsikutyának neveztél?- kérdezte flegmán és fenn hangon

Még neki áll feljeb?? Mondhatom szép. Meg gondoltam magamat, ha felmenekülök a szobába még sarokba is szoríthat.

- Miért nem vagy az? Hisz úgy ugrálsz Selenának ahogy ő mondja. Olyanban hiszel, neki aminek az előzményét nem is tudja de még a felét sem ismeri.

Utam a kijárat felé vezetett. Bele bújtam a hanyagul levetett cipőmbe és már nyúltam is a kilincs után .

- Al esik az eső! – Justin hangjában volt valami féltés egy pillanatra.
De engem ez csak még összezavartabbá tett és egy kis hezitálás után feltéptem az ajtót és kiléptem rajta.

- Egy héttel ezelőtt még meghatottál volna ezzel a mondattal!- mormoltam magam elé és indultam el valamerre.

A dalhoz sem szólt semmit. És még be is védte a barátjával szemben a barátnőjét. Komolyan mondom, hogy nem is merek rá. Selena közelében teljesen megváltozik és amúgy is azok után amit tett vele és amennyit láttam szenvedni miatta hogy tudott neki megbocsájtani . Istenem mi történt ezalatt a hét alatt míg nem voltam itt?

Éreztem, ahogy a ruhán teljesen elázik. Az összes textília beszívta magába az esőt és nehezedett rá a bőrömre mint valami fék . Nehezebben morogtam tőle és az arcomon is fojt már le a víz. A hajam teljesen elázott és néhol egy-egy kósza tincs az arcomra tapadt.

- Alyshon ! – Justin hangja gyorsabb léptekre késztetett. Szó szerintem lassan futottam előle de rendezetlen lépteit még mindig hallottam a hátam mögül. Vészesen közeledett felém...

- Hagyj békén!- próbáltam lerázni, valahogy de a következő pillanatokban Elkapta a karomat és maga felé rántott. Egymással szemben álltunk, hihetetlen közel egymáshoz. Justin viszont körül nézett majd húzni kezdett át az úttesten egy buszmegálló felé.

Mikor átértünk az úttesten beállított a buszmegálló alá. Védve voltam ugyan az esőtől, de a ruhám csuromvíz volt. A ruha mindenhol rám tapad. Kezdtem fázni . Eddig legalább a testem is olyan hideg volt, mint az eső de most hogy megálltam és szuszogni kezdtem az előbbi kis menekülésemtől kezdett felmelegedni a testem és a hideg vizes ruha nem volt éppen kellemes.

Justin előre támaszkodva és meggörnyedve kapkodott levegő után előttem és nem is értem hogy most miért nem fogtam menekülőre utamat. Nagyokat fújt majd mélyeket lélegzett. Ezzel próbálva nyugtatva légzését. Ő is ugyan olyan csurom víz volt mint én.

- Meg fogsz fázni.- mondtam bár nem is tudom miért pontosan. Nem akartam neki kimutatni gyengeségemet.

- Erre jókor gondolsz . Lassan 3 kilométer után . – mondta felegyenesedve.

Már ennyit jöttem volna? Azt sem tudom, hol vagyunk.

- Minek követtél? – kérdeztem tőle hátrálva.

- Tényleg nem történt semmi Ryannel? – Tért rá a lényeggel.

- Neked az agyadra ment valami? Ki magyarázta be ezt neked? Azok után a buszon… – nyeltem egy nagyot- Úgy gondolod, hogy akár Ryanhez értem volna úgy? – kérdeztem tőle teljesen komolyan. Hátha magához tér.

- Honnan tudhattam volna ? – kérdezte felemelt kezekkel . – Eltűntetek egy hétre és nem akartál velem beszélni …- szavába vártam

- Justin Meghalt a kutyám !- mondtam neki támadón. – Mit vártál? Komolyan te mit csinálnál, ha meghalna a kutyád?

- Nem tudom, mert még nem esett meg. – mondta lehajtott fejjel és kellemetlenül.

- És a legjobb barátoddal? Komolyan kérdem én: Mi van veled?

- Nem tudom. - mondta lehajtott fejjel és leült a buszmegálló padjára.

- És Selena? – kérdeztem, ha már ennyire beszélgethetnékünk támadt. Csak úgy kicsúszott a számon. – Megbántott. És én csak láttam, hogy mennyire szenvedsz? Hogy tudtad megint felszedni .

- Szeretem… azt hiszem .- mondta fejét markolászva.

A szavai szívembe markoltak Hirtelen minden teljesen elvette az életkedvemet . De akkor miért mondta nekem a buszon ,hogy ami köztünk van az más?

- Akkor nekem miért hazudtál? – kérdeztem már a sírás szélén állva. Neki dőltem a buszmegálló oldalának és vártam a választ.

- Nem hazudtam!- jelentette ki és rögtön rám kapta a tekintetét.

- De igen !- mondtam az arcába dacosan.

- Ennek úgysem lenne semmi értelme!- mondta hangját kissé felemelve.

Tényleg úgy gondolja, hogy semmi értelme lenne? Még mindig? A múltkori esetből sem tanulva?
Nem szeret ő engem igazán, talán csak teszem neki. Soha nem voltak komolyak a szándékai.

- Tudod mit? Soha de soha többet nem akarok hallani vagy tapasztalni tőled semmi féle szerelmi kitörést.

- Nem kitörés! Nem tudom mi ez, de azt hittem, hiszem …- Nem érdekelt

- Justin !- szóltam rá a fejemet rázva majd leguggoltam. Ruhámból csurgott a víz .

Nem fojtatta, értette a célzást. Ott guggoltam csurom vizesen és nem tudtam mit tehetnék vagy mondhatnék még. Nem akartam elveszíteni őt teljesen. De valahogy nem tudtam a barátja lenni. Ez az egész szitu olyan kellemetlen.

- Bocsánatot kell, kérjek .- mondta halkan az esőben alig lehetett hallani .

- Hát Ryan biztos ki van – mondtam. Mi mást mondhattam volna?

- Nem csak tőle, hanem tőled is. – mondta mikor felnéztem rá már nem a padon volt, hanem előttem térdelt.

- Justin ez teljesen felesleges. –Mondtam és fel akartam állni guggolásból, de nem engedte.

- Had kérjek bocsánatot. – szemeimet pásztázta.

- A félre értés nem ér annyit, tisztáztuk nem? De. Akkor meg nincs miért. – Erősködtem, de kezeit a combomra nyomta így én is elé térdelni kényszerültem .

Térdeim kicsit koppantak és éreztem, hogy még fel is dörzsöltem őket kicsit.

- Én kissé kétségbe vagyok esve. –mondta szemeimet pásztázva . Majd lenézett ajkaimra.

Köpni-nyelni nem tudtam, mert csípőmnél közel húzott magához.

- Justin ne csináld! –tettem mellkasára a kezemet.

Őrülten jól esett a közelében lenni, de tudtam, hogy nem szabadna. Mert barátnője van. És mert össze törte a szívemet valamelyest, és csak az volt a mázlim, hogy még nem indult el akkor köztünk semmi komoly, mert ha mégis elindult volna, akkor tutira porrá zúzta volna.

- Kérdezhetek valamit? – kérdezte suttogva. Erősen belém kapaszkodott ezzel utalva, hogy ne is próbáljak menekülni. Bólintottam.

- Mit tehet egy srác, ha kettő szeret? – kérdezte

Szívem óriásit dobbant. Most rám gondolt volna. Miért kell neki még jobban összekuszálni a dolgokat. Istenem. Nyeltem egy nagyot, de nem tudtam mit mondani rá . Homlokomat övének támasztva össze szorítottam szemeimet és nagyokat lélegeztem mivel szédülni kezdtem .

Nem számítottam viszont a következményekkel. Még hozzá hogy félre érti ezt a mozdulatomat. Következő pillanatban éreztem édes ajkait enyéimen és szemeim kipattantak a meglepődöttségtől majd le is csukódtak a csodálatos érzéstől. Sokkal szebb volt és élethűbb, mint álmomban. Teljesen más.

Állam alá fogott egyik kezével, de a másikkal nem engedte el csípőmet és tartott magánál. Ujjai becsúsztak vizes felsőm alá és hátam közepénél fogva tartott magánál. Eleinte kissé ellenkeztem, de teljesen legyengített az a forróság, ami elöntött minden egyes pontból kitörve ahol hozzám ért. Egyszerűen teljesen legyengített. Államról keze hátra csúszott tarkómra és fordítva kicsit a helyzeten még jobban ajkaihoz húzott. Puha szája elnyitotta az én ajkaimat és gyengéden megcsókolta felső ajkamat, majd tépni kezdte sajátjaival . Lassan és óvatosan csókoltam vissza . Nem hittem el hogy ezt csináljuk . Nem hittem el hogy ez tényleg megtörténik. De érzem . És élvezem, és ez az élvezet sokkal erősebb volt mint az ellent mondás. Visszacsókoltam. Kezeimet arcára vezettem és úgy húztam magamhoz közelebb. Mikor megérezte, hogy már nem mondok neki semmilyen téren ellent még jobban bele mélyült a dologba. Szenvedélyesen csókolt és kétségbe esetten, gyorsan és mindent elmondani akarón, mintha egyben bocsánatot is akart volna kérni azért ami következni fog. Féltem attól, hogyha ennek vége, akkor elveszett leszek, de most még nem. Mert ő fog engem és tart, hogy el ne boruljak. De mi lesz, ha ennek vége? Nem akartam véget vetni csókunknak . És ezt ő is érezte.

Egy pillanatra vált el levegőért, de én utána kaptam kezeimmel és visszahúztam. Aminek ő sem mondott nemet. Ez alkalommal nyelve kereső útra indult törekvőn enyém után és nem is kellett neki sok meg is találta, amit keresett. Egyszerűen nem értettem, hogy nem szédülnek el ettől a sokk keringőtől. Nem akarták elhagyni egymást. Ahogy én sem Justint. Mert tudtam, hogy ha ennek vége megint csak barátok leszünk, hiszen neki volt barátnője.

Szédültem a közelségétől. Mámorított a csókja. Az első csók, ami telis de teli volt kavargó érzelmekkel. De a szédültségemből felpofozott a tudat, hogy ezt nem szabadna, hiszem most is csak lehet, hogy kihasznál.

Hirtelen és sokkos állapotban váltam el tőle.

- Nem!- mondtam mellkasánál eltolva magamtól és kihasználva pillanatnyi gyengeségét fel is álltam térdelésemből őt, majdnem hogy fellökve. – Nem használhatsz ki. Olyan nincs, hogy két lányt szeretsz. Egyet szeretsz és te választottál, Selenát!- Mondtam és leültem a padra .

- Sajnálom ! – mondta, de hogy mire, szerintem ő maga sem tudta. Talán erre az egész napra. Ami őrült volt. Ott térdelt mozdulatlan.

Zihlát ahogy én is . Nem fordult felém csak felállt és fejével neki támaszkodott a buszmegállónak .

Ekkor megállt egy kocsi a buszmegálló előtt és lehúzta a kocsi felénk eső ablakát.
Mikor megláttam ki ül benne szégyellve lehajtottam a fejemet majd felnéztem a hosszú barna hajú nőre a kocsiban . Pattie kétségbe esetten és dühösen nézett ránk.

Óriási puffanást hallottam Justin felől mire összerezzentem és rákaptam tekintetemet. Keze épp akkor csúszott le a buszmegálló oldaláról. Remegve és kissé nehézkesen . Valószínűleg bele verte a kezét és fájt neki .

- Szálljatok be !- utasított Pattie

Rögtön felálltam és a kocsi felé indultam.

Örültem is neki hogy itt volt de valahol átkoztam is a pillanatot .

41.röhögés a konyhában...Ezek nem az én érzéseim ... Csók az esőben

 Sziasztok :) Szombathoz híven hoztam a részt. Remélem tetszeni fog :) és persze feltettem a másik blogra is.  Itt is fogom folytatni a vezetését mert nem akarlak elveszíteni titeket azért mert mondjuk (amit megértek) nem akartok több szarra felregisztrálni. ha van kedvetek és jobban tetszik a másik dizi vagy esetleg ott inkább tudtok komizni akkor oda is nagyon szívesen várom őket :) http://whatisinourheart.blogger.hu/
Komik : Én bunkó tudom nem ezzel kezdtem és nem is válaszoltam most senkinek ( BOCSÁNAT BUNKÓ VOLTAM) de most szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak és komizómnak hogy velem együtt és mellettem is izguljátok végig Alyshon hosszú és bonyodalmas történetét :)
Nagyon remélem hogy a suli mellett is tudom majd írni mert akarom, és ez mindennél fontosabb.
Tudom hogy van hozzá erőm... és minden héten legalább hozok egy részt... de hétfőn el kell kezdenem elolvasni a 16 kötelező olvasmányt. Az új suli hátrányainak egyike hogy a többi osztálytársammal ellentétbe nekem 3 hónappal kevesebb időm van elolvasni őket :S tehát... drukkoljatok is nekem kicsit ha kérhetem.. és amikor tudok írok . és amint tudom hozom a következő részt .
Luvyall <3

A többiek lassanként és nyögve nyelve elindultak a kijárat felé hogy meg ostromolják a plázákat. Furcsa mód, amire számítottam is, Justin Selenát kézen fogva az esők voltak, akik kiléptek az ajtón. Fájt. Őrülten fájt, hogy úgy tett mintha mi sem törtét volna egy hete.
A lányok nyögve - nyelve hagytak csak itt, de mind kettőjüket sikerült meg győznöm, hogy húzzák el a seggüket a fiúkkal. Mikor megöleltem őket utoljára az ajtóban Ryan hálás tekintetet küldött felém. Tudtam, vagyis éreztem, hogy szeretett volna már beszélni Cherrel miután ilyen sokáig távol voltak egymástól. Nem értem valahol barátomat. Ha szereti, miért nem mondja meg neki? A hülye is látja, hogy nem bírnak egymás nélkül élni sem lassan. Rájuk hagytam. Hisz nagy gyerekek már.

Becsuktam az ajtót, ahogy Nina kérte. Nem mutattam ki senkinek ,és reméltem jól is titkolom, hogy nem éppen viselem jól ezt a Selena + Justin ügyet. Mikor megláttam, ahogy a kocsi előtt Justin megcsókolja Selenát hát az fájt, még ha egy pici szájra puszi is volt. Be kellett valljak magamnak egy nagyon fontos dolgot. Belegondoltam abba, hogy engem is ugyan így csókolhatott volna egy héttel ezelőtt, ha én talán kicsit megadóbb vagyok . De nem, én akkor még nem vallottam be igazán ,hogy szeretem. És akkor is szerettem. És most. Féltékeny voltam. És útáltam Selenát. Mondjuk akkor sem lett volna szimpatikus, ha nem „ugrik rá” arra akit én szeretek.

Kicsit neki dőltem a bejárati ajtónak majd eltoltam magam tőle és 180 fokos fordulatot téve a tengelyem körül visszafelé indultam a konyhába ahol már nem is maradtunk olyan sokan. Scooter és Apa ismét nagyon el voltak foglalva valahol a házban és gondolom megint a turné a téma.

A konyhában mostanra már Sarah , Nina és Pattie sürgött forgott. A pultnál pedig meg pillantottam a két szélső bárszéken Esmeét és unoka húgát. Avery egész kedves lánynak tűnt. Lépteim kimértek voltak. Nehogy megzavarjak valami fontos vagy személyes beszélgetést. Esmeé kikukkantott Avery mögül és kezével inteni kezdett, hogy menjek gyorsan oda. Elmosolyodva léptem mellé és támaszkodtam meg a bárszék hát háttámláján.

- Mondjad .- Kezdtem bele, mert csak mosolygott

- Arra gondoltam, hogy , illetve arra gondoltunk, hogy – nézett Averyre mosolyogva, aki szintén csak vigyorgott. – Elnézhetnénk Pablohoz .

- Ki az a Pablo? – kérdeztem kettőjük közt kapkodva a tekintetem és vártam, hogy megkapjam a választ.

- Pablo az ének tanárom. - mondta egyszerűen Avery.

- És miért is megyünk hozzá? – kérdeztem, mert nem értettem minek Esmeének ének tanár ha szüneten van.

- Ötletem támadt egy dalhoz és Pablónak van stúdiója. – Magyarázta Es .

- De oda én minek kellek? – kérdeztem tőle kicsit halkan.

Tudom, hogy rég látták egymást unoka húgával és talán beszélgetnének kicsit kettesben, nem akartam én bele túrni az ő kapcsolatukba. És amúgy is egy hét után megint buszozunk tovább.

- Mi az, hogy minek kellesz? – játszott háborodottságot Avery. – Minél többen vagyunk annál jobb.

- Jó csak ne egyetek meg! – mondtam kis komolysággal, amit így is alig tudtam vissza tartani . A lányok csak vigyorogtak, de nem bírtam már sokáig- Főleg attól, ahogy néztek . Elnevettem magam mire ők is hangos nevetésbe törtek ki. Kapaszkodtam a székben. Mire Ésmeé az arcom felé kezdett közelíteni a körmeivel mintha szét akarna tépni. Persze csak játékból ezen még jobban nevetni kezdtünk mire Avery mellettem kötött ki a hasát fogva. Nem is volt annyira vicces ez az egész, a végén már azon nevettünk, ahogy nevetünk egy ilyen semmiségen.

- Örülök, hogy ilyen jó a kedvetek. – Szólt nekünk Sarah

Gondolom Pattie és Nina is minket néztek . Nagy erőt vettünk magunkon és ezerrel vigyorogva néztük az ősöket.

- Mitől lett ilyen jó kedvetek? – Kérdezte Pattie a pultra könyökölve velünk szembe.

- Anya elmehetünk Pablohoz? – kérdezte Avery Pattie kérdését kikerülve.

Nina kissé elgondolkozó képet vágott és Pattira és Sarahra nézett kérdőn. Ők persze csak bólintottak.

- De az utakon ésszel !- mondta ujját felemelve Nina és mi már ott sem voltunk .

Visítozva szaladtunk ki a konyhából egymásnak neki koccanva a nagy lépcsőig. Megálltunk egymásra néztünk és csak vigyorogtunk.

- 10 perc múlva itt!- Mondta Avery komolyan .- Sőt 5 perc !- javított magán . – Addig felhívom Pablot, hogy megyünk. – Mondta és már szaladt is felfelé elsuhanva mellettünk .

- Siessünk !- Mosolygott rám Es és egyszerre kezdtünk el felfelé futni a lépcsőn, mint két kislány. akinek azt mondták, hogy a Disneylandbe megyünk. Sietősen és kissé levegőhiánnyal léptünk be szobáinkba. Gyorsan a bőröndömhöz szaladtam és valami tűrhető ruha után kutattam. Meg is találtam a kedvenc trikómat és a kék kockás ingemet. A nadrág úgy gondoltam maradhat. Gyorsan lekaptam a pólómat, amit ledobtam az ágyra majd felvettem a trikómat és az inget . Egy táskáért kutattam, amit meg is találtam. Bele vágtam a cuccaimat a tegnapi táskából, telefon, napszemcsi satöbbi és már csak körül pillantottam a szobában hogy, nem hagyok e ott semmit. 

Mikor nyugtáztam, hogy mindenem megvan akkor megindultam lefelé . Bezártam az ajtómat majd kocogva lelépkedtem a lépcsőn. A lányok azt mondták ,hogy ott találkozunk . Nem hiszem hogy már kész lettek volna mivel senki nem volt a lépcső alján. Mikor leértem abban a pillanatban eldöntöttem, hogy még benézek akkor gyorsan a konyhába.

Kicsit vidámabban mentem a konyhába ahol Sarahh és a többiek már nagyban dagasztottak valamit a pulton.

- Ti mi jót csináltok? – kérdeztem a pultnak támaszkodva.

- Majd ha haza jöttetek meglátjátok . – mondta Pattie mikor fordított egyet a tésztán és újjabb harcba kezdett vele.

- Vacsorára lesz tehát majd csak estére lesz kész- mondta Sarahh egy kis lisztet szórva a tészta alá.

- Áhh így már okés . – mondtam, mint akinek ez pont elég, de igazándiból érdekelt hogy mit is sütnek .

- A lányok? –Fordult felém Sarah gondolom a szakácskönyv felől.

- Szerintem még nincsenek kész. - Mosolyogtam .

- Nem akartok vinni valami innivalót? – Kérdezte Nina és Pattie egyszerre

- Hát vihetünk szerintem . – Lengettem meg a táskámat- A táskám úgyis elég nagy.

- Ott a hűtő. - bökött Sarah egy villám mozdulattal egy óriási két ajtós hűtőre a konyha végében . – Van benne gyümölcs lé. - mondta mosolyogva és ismét szórt egy kis lisztet a pultra .

- Szerintem elég lesz már!- mondta vihogva Pattie és ellökte, majdnem hogy a kezét, amiben megint csak liszt volt.

Lassan elindultam a hűtő felé és közben csak arra figyeltem, hogy mit csinálnak .

- Persze !- mondta dorgálón, de viccesen Nina- A kezed meg még ragad. Higgy már nekem.

- De ha nem fog össze állni rád fogom !- nevette el magát Pattie.

- Akkor öntünk még hozzá egy kis vizet. – Zárta le volna Nina.

- Hagyjátok már abba!- Most sütünk először ilyen nagy adagot. – nevetett Sarah .

Jó volt hallani hogy Pattie és Sarahh is jól érzik magukat. Elég sokat dolgoznak mostanság.

Kinyitottam a hűtőt, aminek az egyik oldala teli volt kajával a másik meg különböző italokkal. Kivettem az italos részből 3 palackos narancslevet és bele dobtam őket atáskába. Aminek a súlya és az űrtartalma egyik pillanatról a másikra jelentősen megváltozott.

- Al!!!- Kiabálta valaki a nevem a nappali felől.

- Ez neked szólt kiscsaj !- Nevetett Sarah

Megforgattam a szemeimet és már indultam is a hangforrás irányába.

- Megyek már ! - Ordítottam is egyszerre.

- Vigyázni magatokra!- Hallottam még magam mögül.

Megfordultam és már fordultam is vissza így dobtam feléjük még egy nyugtázó mosolyt majd már el is tűntem .

Előttem Es és Avery tűnt fel a bejáratnál és már vették a cipőjüket.

- Uhh nekem még fent maradt a cipőm – mondtam mikor rájöttem, hogy arra nem gondoltam. Jó volt így mezítláb járkálni .

- Siess kint megvárunk!- Mondta Esmeé és már kifelé is irányultak unoka húgával.

***

- És mit szólnátok, ha a végét elhúznánk egy kis hegedűvel? – kérdezte Esmeé mikor az irányító pulton valami gombot keresett.

Kár hogy Pablónál a másik stúdióban voltak így nekünk kellett feltalálni magunkat. De azt mondta, ha kész vagyunk nagyjából a dallal szóljunk neki és akkor Esmeé már mehet is a mikrofonhoz.  Jó fej volt ez a Pablo. Mint kiderült nem is az övé a stúdió hanem a nagypapájáé csak most ő vezeti mert ha a nagypapája elmegy nyugdíjba akkor ő örökli meg a stúdiót. Eleinte mikor jött egy ötletem itt volt és sokat segített. A szöveg jó részt az én ötletem, néhol segített be Es egy pár szócserével hogy kijöjjön ritmusra, amit mindig Avery játszott meg, ha megszületett valami jó kis komponáció.

- Szerintem úgy is jó lenne. – Mondtam bólogatva.

- Várj a szintin van hegedű is csak azt kéne megoldani…- kezdett hozzá Már az utolsó dallamokhoz Avry.

Jó fej kiscsaj meg mondja ha valami nem tetszik neki de emellett nagyon laza is ,de csak ésszel . Jóformán végig nevettük az egészet de mégis lassan összeáll a dal. És még csak 4 óra.

Halkan kezdte játszani az utolsó dallamokat majd hirtelen megnyomott valami gombot a szintin és betette egy elhúzás szerű dallamot. Tökéletes volt.

Végre megvan minden.

- Így jó lesz? Hozzá tehetem? – kérdezte Av és mosolyogva megfordult felénk a székén .

- Király vagy hugi !- mondta Es és a nem messze tőle lévő fotelból lepacsizott vele .

- Ez nagyon jó lett ! Már csak fel kell énekelned! – mondtam mikor elégedetten elnyúltam a vörös bőr kanapéban amiben eddig feszülten és koncentráltan ültem.

A dal sorainak összerakásakor végig Justinra gondoltam. Most kicsit próbáltam elhessegetni az arcát a gondolataimból. Egy másik képpel együtt . Még hozzá mikor Selenával van.

- Én nem fogom . - jelentette ki egyszerűen mire lehunyt szemeim kipattantak .

- Miért nem? – kérdeztem csalódottan . Olyan sokat dolgoztunk rajtam

- Nem elég jó egy albumra? – kérdezte Avery is ugyan olyan csalódottam mint én .

Mind ketten felé fordultunk és vártuk a választ, ami teljesen elronthatta a hangulatot.

Esmeé felült és előre könyökölve térdeivel mosolyogva rám nézett.

- Ezek nem az ÉN érzéseim .- mondta és a stúdió másik oldalára nézett ahol be lehetett látni a mikrofonos szobába majd vissza rám.

- De attól még jó szám!- Makacskodtam

- Nem is azt mondom, hogy nem jó szám csak azt, hogy ezt nem én fogom felénekelni.

Na akkor kinek kéne oda adni . Justinnak? Na persze pont ő fogja felénekelni azokat a szavakat, amiket ő ihletett. Egy kissé ironikus lenne.

- Én már tudom, mire gondolsz .- hallottam meg Avery hangját

Rákaptam a tekintetemet mire szélesen vigyorogva nézett engem . Akkor esett le.

- Én nem fogom ’ezt’ felénekelni . – mondtam és makacsul hátra dőlve a fotelben a táskámban kutattam a már magányos narancslevemért mivel a lányok már benyomták a sajátjukat.

- Akkor hiába dolgoztunk ennyit? – próbált lelki ismeretfurdalást kelteni bennem Es

- Nem . - mondtam miközben letekertem az üvegem kupakját. – Van köztünk egy csodálatos énekes. – bele kortyoltam a narancs levembe majd visszatekerve a kupakot visszatettem a táskámba.

A lányok csendben néztek engem és nem szólaltak meg. Frusztrálóan jelentőség teljesen néztek rám .

- Most meg mi van ?!- kérdeztem miközben ugyan úgy próbáltam rájuk nézni .

- Naaaaaa ..- mondta Avery mellém huppanva.

- Nem ! –mondtam karba tett kézzel .

- Ne csináld már !- Mondta Es is és leült a másik oldalamra .

- Akkor sem !- mondtam és bambultam magam elé mert nem tudtam volna ellen állni a kutyus szemeknek .

Egyszerűen féltem felénekelni és megörökíteni az érzéseimet, mert féltem, hogy akkor soha nem tudom elfelejteni őket. Nem is volt igazán sok jelentősége ennek a dalnak, csak mégis tudnám hogy akkor pattant ki a fejemből mikor Rá gondoltam,miatta szenvedtem.

- Al ..- kezdett bele Esmeé és átölelte a vállamat. – Lehet hogy neked is jobb lenne.

Mindenkinek feltűnt mi volt egy héttel ezelőtt. És mindenki megdöbbent a történtektől. Elég jól viseled.

Nagyot nyeltem . Most ezt minek kell felhozni ha úgyis tudja?

- De már ismerlek !- rá kaptam a tekintetem és Esmeén nem láttam mást csak testvéri féltést. – Tudom mi van most benned mert különben nem született volna meg ez a dal . Higgy nekem !- dörzsölte meg karom. – Sokkal jobb lesz utána . – mondta és ismét a mikrofon felé nézett .

Nem kellett rajta sokat gondolkoznom hisz nővérkém beszéde eléggé meggyőző volt. Bólintottam egyet és villámgyorsan felálltam mielőtt meg gondolnám magam .

- Yes!- hallottam meg Avery örvendezésén, amin csak elnevettem magam, holott valahol a sírógörcs kerülgetett.

***
- Még ki javítjuk a második versszakban azt a két sort, mert kicsit elcsuklott a hangod . Utána jöhetnek a ráéneklések és kész is vagyunk . Kész vagy? – kérdezte az üveg mögül. Hangja vízhangzott a fejemben .

A felvétel azért nem lett jó azon a részen mert nem tudtam visszatartani zaklatott hangomat és kissé elcsuklott de aztán össze szedtem magamat és csak folyatattam a dalt.

Bólintottam Es kérdésére mire Pabló újra elindította a  felvételt és megadott időben a lehető legtisztábban próbáltam felénekelni azt a két sort.

- Rendben most pedig próbálj meg ugyan olyan hangszintem ráénekelni a refrénre, menni fog?  - utasított és kért egyszerre Pablo most már.

- Persze! - suttogtam a mikrofonba .

Nagyon küzdöttem az érzéseimmel de szerintem , mármint szerény véleményem szerinte leég jól vissza tudtam tartani őket. De azt is be kell valljam hogy nem találtam olyan csodálatosnak a hangomat mint amennyire dicsérték az elmúlt 2 órában .

***

- Jakoooob!- Ordított Esmeé a kabátjából elő kapva a CD-felévtelemet mikor beléptünk az ajtón. Kint esett így villám gyorsan rohantunk be a házba de Esmeé volt a leggyorsabb.

Még így 7 óra magasságában is úgy pörgött mint aki csodát látott.

- Esmeé meg beszéltük hogy ez 6 szem  és fül közt marad. – korholtam le halkan de rajta már nem volt cipő és a nappali felé indult.

- Esmeéééééé!- Szóltam utána, de nem csak engem, hanem őt is egy óriási ajtó csapódás zavart meg.

A lépcső felől jött ahang . Kiléptem a cipőmből és érdeklődve indultam meg a lépcső alja felé amin Baránőm Cher rohant le.

- Cher.- Suttogtam .

Láttam rajta hogy elég zaklatott .Mikor mellém ért megfogtam a kezét de ő kirántotta szorításomból . Egy pillanatot viszont pontosan elkaptam . Az arcát láttam meg akkor és azt hogy sírt.

- Cher! Mi baj?! – ordítottam utána, de a már a bejáratnál volt és felkapta a fekete cipőjét. Ryan trappolt le a lépcső tetejéről és rohant a már az ajtót feltépő barátnőm után .

- Ryan mi történt?!- ordított utána immáron a visszaforduló Es.

- Cher várj már!-Ry nem is foglakozva velünk barátnőm után szaladt póló nélkül az esőbe.

Kitágult szemekkel rohantunk a bejárati ajtóhoz és tétlenül álltunk meg mert nem akartunk se bele avatkozni se elázni .De részemről csak a második.

Nem sok mindent hallottam abból a vitából amit leműveltek az esőben egymással szemben csak elvétve egy ’Hagyjál!”-t vagy egy ’Nem érdekel!’-t Chertől.

Barátnőm szüntelenül ellökte magától a felé közeledő Ryant mikor széttárt karokkal és védelem nélkül próbálta megölelni. Cher teljes mértékben támadta őt és maga elé tartotta a kezét, hogy a közelébe se tudjon férkőzni , viszont mikor barátom egy kicsit is a közelébe férkőzött hisztérikusan ütni kezdte. Ryan egy darabig próbálkozott. Majd hátrálva megállt és hallgatta barátnőm messziről, fájdalomtól sütő szavati.

Vajon mit történhetett? Chert még soha nem láttam ennyire kiborulni . A következő pillanatban Justin jelent meg mellettem.

- Mi történt? – kérdezte meglepődve

- Nem tudjuk!- mondtuk egyszerre Esmeével és Averyvel akik ott álltak velem a hatalmas ajtóban tétlenül.

Akkor elesett le hogy Justin teste majdnem hogy hozzám simul mire egy hirtelen és határozott mozdulattal elléptem tőle.

A hangulat kint az esőben teljesen megváltozott. Ryannak csak a tátogását láttam és azt, hogy közelít Cher felé, aki csodálkozva és kicsit meglepetten nézett Ryanre. Nem ellenkezik barátom közeledésére.

- Meg fogja csókolni !- hallottam Esmeé izgatott hangját mellőlem.

- Honnan veszed?- kérdeztem tőle, de nem vettem le a szemem az esőben ázó két korom béliről.

- Nem érzed ezt a nyugodt de mégis vibráló feszültséget köztük?- kérdezte suttogva épp hogy az esőt túlsuttogva.

- Én de! – Hallottam Avery hangját akinek a következő pillanatban nem éreztem a jelenlétet a hátam mögött.

Ryan lassan Cher oldalára csúsztatta a kezét és homlokát övének döntötte. Cher tehetetlenül ált előtte és bámulta a tőle sokkal magasabb fiú szemeit. Majd Ryan lassan közelített felé és megcsókolta. Cher nyaka köré fonta karjait majd közelebb húzta magához Ryant. 

Az esőben csókolóztak. Ez milyen romantikus. De végre megtörtént ez is. Van valami jó is ebben a napban . Megfordultam, hogy mégse nézzem őket mert ez kicsit cinkes és akkor vettem észre hogy már csak én álok ott az ajtóban . Ekkor koppant .

A francba Es és a CD .

Sziasztok :)

Most este valószínűleg neki állok megírni a részt ezután a hosszú hét után :) Mondhatom nem volt valami jó ez a  suli váltás... elég döcögős a beilleszkedés de nem sírok ://
Az új részt már felteszem az új blogra is de még ide is :) Már átmásoltam a részeket tehát be lehet kukkantani :$
Nekem nagyon tetszik :) http://whatisinourheart.blogger.hu/
Tehát sietek :) és próbálom betartani a szombat esti határidőt... :)
luvya <3

40. Kicsit le vagyok maradva ... Azok után nem hittem volna

Sziasztok :)

Meghoztam a részt :$ És hétfő van tudom de eddig tartott...  Ebben a részben ismét benne van Neonkék17-nek a keze tehát köszönöm neki :)
Most csak annyit kérnék hogy ha lehet hagyjatok komit... szeretném nagyjából tudni ha elköltöztetném a blogot olvasnátok e? Tehát ha olvasnátok akkor hagyjatok egy "erről tájékoztató" komit nekem hogy tudjam mennyi értelme lenne ( Ha valakit érdekelne akkor a Blogger.hu  -ra  :))
Tehát kérek cépen mindenkit csak egy : bejegyzés :)
1 .  "Olvasnám "
vagy egy
2.  "Nem olvasnám"
És akkor most jöhet a rész :)

A temetés maga volt a rám álom, de Ryan végig mellettem volt még mikor Giorgienak segítettem összeszedni a holmikat a kertből. A napok sírással teltek el és nagyrészt ebben ki is fáradtam így a nap többi részét mikor nem sírtam végig aludtam.

Holnap, ha minden jól megy Justin magán gépe amivel Ryan utánam jött - szavazásos alapon  -, készen áll majd hogy visszarepüljünk a többiekhez és folytassuk a turnét. Anya szerint így lesz a jobb. A viselkedésemért persze megkaptam a fejmosást és én voltam a hibás.

Az elmúlt egy hétben ma van először, hogy nem tudok sírni. Valamiért már nem megy. Ma beszéltem telefonon Cherrel és Ginával, de a többiekkel valamiért nem sikerült. Örültem, hogy hallom a hangjukat. És mostanság Justin is fel felrémlik gondolataimba. Viszont nyugtáztam a gondolataimat azzal, hogy ha vissza mentem majd megbeszéljük a dolgot.

A tévé előtt ülök és a semmibe bambulok igazából. Az agyam sokszor mintha kikapcsolt volna. Nem mehet ez így tovább. Olyan vagyok, mint egy bábu és ez már engem is nagyon zavar. Gondolataimat Ryan szakította félbe.

- Itt a kaja !- mondta kedvesen és a kezembe adott egy tál tejberizst.

- Nem vagyok éhes!- ismételtem meg a már könnyedén jövő és már szokásnak titulált mondatot.

- Lassan egyed, mert szeretném ha immáron benned is maradna az étel. – Mondta majd leült mellém a kanapéra és ő is enni kezdett.

- Mi értelme van ? – kérdeztem a tányérra mutatva és letettem a dohányzó asztalra.

- Enned kell mert lassan 10 kilót fogytál egy hét alatt. – mondta és előre nyúlva a tányéromért visszaadta a kezembe azt. - A kedvemért. És lassan egyed!- parancsolta rám az utolsó szavakat.

- De csak miattad. – tettem közelembe a tányérom és enni kezdtem.

Ryan jó társaság volt mostanság de nagyon sajnáltam. Ott hagyta Chert és a többieket az én fájdalmam miatt. Igaz barát. Megnyugtatott, ha úgy volt és nem hagyott egyedül egy pillanatra sem . Mindig itt volt a házban valahol és hallható távolságban. Nem is tudtam hogy főzni is tud. Lassan erőltettem le gyomromba minden falatot és imádkoztam hogy az lent is maradjon. Mikor végeztem az utolsó falattal is, le akartam tenni a tányért az dohányzó asztalra. De ez ismételten elhamarkodott cselegedet volt mert ahogy előre hasaltam gyomrom összerándult. Levert a víz és érezem hogy valami már marja a torkomat.

- Megint? – kapta Ryan felém a tekintetét és már segített is felállni. Amint éreztem a talpam alatt a földet már meg is lódultak lépteim. Nagyon tartottam magam hogy eljussak a mosdóig. Berontottam a vendég fürdőszobába és már hajoltam is a WC fölé. Szörnyű rézés volt. Nem tudom hogy még hogy tudok egyáltalán nyelni mert miután mindent amit megettem kijött belőlem a gyomorsav tovább mardossa a torkomat mert már nem tudok mit kiöklendezni.

Utáltam ezt az érzést és mindig próbálok rajta uralkodni de egyszerűen nem megy. A gyomrom nem képes befogadni az ételt. Tudom mi ez . Gyomor ideg. Akarok ellene tenni de már azért nem akarok enni mert minden egyes étkezés után ez van. Miután úgy éreztem már nem jön több felforrósodott testemmel neki dőltem a csempének és amennyire tudtam magamhoz öleltem térdeimet hogy enyhítsek a hasamban keletkező fájdalmon. Így valamelyest jobb szokott lenni. De még így is ki csordult egy két könnycsepp a fájdalomtól.

- Ez így nem lesz jó. - suttogta Ryan az ajtóban állva majd közelebb lépett hozzám és kezemre fogva megtette a szokásos mozdulatot. Segített felállni mert saját erőmből nem ment volna.

- Nem tartom jó ötletnek hogy vissza gyere holnap Párizsba. -mondta miközben odakísért a csaphoz hogy ki tudjam öblíteni a számat.

- Menni akarok!- mondtam majd megnyitottam a csapot és lehajoltam, hogy ki öblítsem a számat.

- Ilyen állapotban? – kérdezte mikor lehúzta a vécét.

- Egyszerű. –mondtam miután kiköptem a vizet. – Nem szem semmit. Majd elmúlik valamikor nem?

- Most is olyan sápadt, vagy mint a hófehér fal. - mondta dorgálva majd a falnak dőlve a tükörből nézett rám.

- Találkozni akarok a többiekkel . És lehet hogy nekem is sokat segítene ha nem itthon lennék. – Magyaráztam a törölközőért nyúlva.

- Most pont az első egy hetes szünet lesz. Esmeé Unoka testvérénél szálunk meg . -mondta majd mellém sétált és derekamat megfogva segített volna kimenni a fürdőszobából.

- Nem akarok béna maradni örök életembe Ryan. Szeretnék felállni. - mondtam karjai közül kibújva.

- Ahogy gondolod. - Mondta elengedett de éreztem hogy hátulról feszülten követ hogy mikor esek esetleg össze. Bevallom elég közel voltam hozzá de ennél én erősebb vagyok. Terelni akartam a témát így beszélgetésre invitáltam miközben felfelé tartottam a szobámba.

- Te többet beszélsz a többiekkel. - jelentettem ki mert tudtam hogy minden este sunyiba van hogy egy órát beszél velük. - Mi van velük? – kérdeztem. Tegnap előtt este hallottam a fürdőszobából hogy telefonál. És gondolom általában míg én fürdök ő tartja a kapcsolatot a többiekkel .

- Hát Esmeé szerelmes. Hivatalosan is együtt vannak. Gina már kézen fogva sétál Chazzel – mosolyodott el mikor mellém sétált és úgy sétáltunk tovább együtt.

- Pattieék nagyban intézkednek, Apukád aggódik érted és alig várja hogy megölelhessen – ölelt meg kicsit majd el is engedett. – Cher meg hát… Jól van . Sokat beszélünk MSN – en este. Hiányzik hogy be valljam.

- Alig várom, hogy lássam őket!- mondtam. Nem akartam nekimondani, hogy Justinról nem ejtett egy szót sem, mert az tök átlátszó lett volna. Ránéztem hátha folytatja, de csak elém lépett és kinyitotta a szobaajtómat, hogy beengedjen. Reménykedtem benne, hogy valamelyest javulni fog ez az egész állapot. Mert agyban azt hiszem már kicsit helyre tettem magam. A hiszti rohamaim is elmúltak, de a testem nem mindig van olyan jó formában.

***

- Pattie jön ki elénk, ha jól tudom. Így kisebb a felhajtás. - magyarázta Ryan miközben a repülő kijárata felé tartottunk.

- Jobb is ez így. - nyugtáztam ennyivel és próbáltam követni a tempóját.

Nem sok holmit vittem el mikor eljöttem egy hete. Egy bőrönd az egész azt meg felvittük az utastérre a gépen. Végig DVD-t néztem. Ryan el nem mozdult volna mellőlem. Végig azt leste, hogy vagyok. A kijárati Autómata ajtó kinyílt előttünk és meglepve tapasztaltam, hogy elég fülledt idő van itt Franciaországba. Egyenest a parkoló felé vettük az irányt. A bőröndöm kerekei elismerést érdemeltek annyit rángattam le fel a lépcsőkön. De végül megláttam az ismerős kisbuszt, ami előtt egy alacsony hosszú barna hajó nő támaszkodott. Mikor felnézett ránk elmosolyodott majd megindult felénk.

- Hát visszajöttetek. - mondta majd megölelte az előttem járó Ryant. Patti engedte majd felém fordult – Nyitva van. – Dobta még oda Ry-nak a szavakat majd rögtön felém fordult és szorosan megölet.

- Szia Pattie! - suttogtam miközben azon tanakodtam mit mondhatnék még neki.

- Őszinte részvétem-kincsem! - Mondta és még jobban magához szorított.

- Próbálok az érzéseimen uralkodni. – suttogtam én is jobban hozzábújtam.

- Beszéljünk róla? - Kérdezte eltolva magától, de még mindig nem eresztett el.

- Inkább kerüljük a témát. - mondtam egy mosolyt erőltetve magamra.

- Rendben. - mondta majd kézen fogott és a kocsi felé indultunk, amiben már Ryan ott terpesztett az anyós ülésen. Volt még mellette hely, de inkább most hátra ültem volna. Nem volt kedvem összepréselődni vele ilyen melegben.

- A csomagot betehetjük ide a hátsó székekre. – Mondta Pattie és már nyúlt volna a bőröndömért.

- Hagyd, csak- úgyis hátra ülök. – magyaráztam és már nyúltam is a kocsi kilincséért és feltettem Ryan csomagja mellé az enyémet. Pattie csak bólintott és megkerülte a kocsit.

- Minden ok? – fordult hátra Ryan. Szemei bíztatást és védelmet sugároztak.

- Persze.  – Mondtam majd berántottam a kisbusz ajtaját és elterültem a most majdnem üres kisbuszban. Pattie beszállt és már indította is a buszt.

Nem nagyon beszélgettünk az úton Pattie Rádiót kapcsolt és csak azt hallgattuk. Valahogy most nem tudott lekötni a zene. Az ablak felé fordultam felkönyököltem a könyöklőre és fejemet megtámasztottam az állam alatt. Elbambultam. Nem foglalkoztam semmivel csak egyszerűen néztem a tájat.

- Minden rendben kincsem? – nézett rám egy idő után a visszapillantó tükörből.

- Persze, semmi baj nincsen. – feleltem – Csak kicsit álmos vagyok. - mondtam egyszerűséggel hiszen, a szervezetem tényleg igényelte az alvást, de nem hiszem hogy most tudnék aludni.

- Dőlj végig az üléseken, ha akarsz. – mondta mosolyogva az utat figyelve.

- Lehet, hogy az lesz. - mondtam és már úgy is helyezkedtem, hogy el tudjak feküdni .

- Mennyi még az út Pattie? – kérdezte Ryan

- Egy olyan háromnegyed óra. – mondta és megállt egy piros lámpánál. Innentől fogva nem nagyon szólaltak meg. de én sem. Nyűgös voltam, így inkább beszélgetés helyett tényleg végig dőltem a székeken és lehunytam szemeimet. Nem sokkal később sugdolózásra lettem figyelmes.

- Hogy van? De most őszintén. - Pattie hangja nagyon kimért volt és csendes. Egy darabig nem volt válasz. Majd nagy sóhajjal hallottam egy kis mozgolódást Barátom felől.

- Elég rosszul. Mondjuk az utat még jól bírta a gyomrához képest. De hozzá teszem nem evett mielőtt eljöttünk. - Szemem nem nyitottam ki csak hallgatóztam hogy mindent jól halljak mivel elég halkan beszéltek. Próbáltam csak erre koncentrálni bár a kocsi zúgásától elég nehézkesen ment.

- Szörnyen le van fogyva.

- Ágival felhívtuk az orvost és azt mondta, hogy gyomorideg, Megviselte ez a dolog. Idővel elmúlik. Lassan kell ennie és akkor egy idő után van rá esély, hogy nem produkál majd ilyen tüneteket.

- Nagyon ragaszkodhatott ahhoz a szegény állathoz.

- Igen. Látnod kellett volna mikor Mike megjelent.

- Mi történt? – Kicsit erősebben hallottam Pattie hangját.

- Ugye azt tudod, hogy Mike hagyta nyitva a, kaput amin a kutya kiszökött.

- Igen. Végig hallgattam a beszélgetést mikor Jacobnak könyörgött had menjen haza.

- A lényeg igazából az volt, hogy mikor kiszökött rá egy napra Nellyt elütötte egy kocsi. Helyre állították a testi állapotát, de valószínűleg mikor a kocsi átment a hátsó lábain szegény állat sokkot kapott. Bevitték az állatorvoshoz, de ott el kellett altatni.

- Szegény állat. De azt még mindig nem értem ennek mi köze Mikenak.

- Mikor megérkeztem nem volt otthon. Mike mondta, hogy az állatorvos recepciósa hívta fel őket, hogy ott van. Ági már elindult érte. Sokat beszélgettem Mikeal, majdnem 2 órát. Meg kell mondanom elég érdekes gondolkodása van, máshogy gondolkozik a világról, mint mi. De nagyon kedves volt.

- Hallottam már róla egy két szót, de pár mondatból sem szimpatikus. - Patie hangja undorral volt teli.

- Hát én nem mondok véleményt. De ezt te is tudod. Csak arról, akit igazán ismerek.

- Tudom.

- Na, a lényeg hogy mikor megjöttek Mike elég lekezelően viselkedett Alyval. Mázli volt, hogy éppen indultam volna neki köszönni, de amikor Mike azt mondta neki, hogy vesz egy másik kutyát majd neki.

- Mit mondott? – hangja feljebb csúszott. Hallottam valami csendre intésszerű Psz-egést aztán folytatta.

- Olyan volt, mint egy élő holt, míg Mike ki nem mondta ezt a mondatot.

- Összeesett gondolom.

- Nem. Én még soha nem láttam ilyennek. – Elgondolkozhatott valamin, de mikor már nyitottam volna ki a szemem folytatta. – Mindig elég visszahúzódó a saját érzéseivel. Elvonul, megbeszéli magával, néha velem, de mindig ő dönt. De most teljesen kitárulkozott és neki akart menni Mikr-nak. El is indult, de lefogtam.

- És akkor abba hagyta? – kérdezte Pattie

- Az igazat megvallva nem éppen. Szörnyű volt mikor elkezdett teljes erejéből ütni, hogy át törjön rajtam. De a szívem megszakadt mikor remegni kezdett aztán erőtlenül összeesett.

- Szegénykém.

- Pattie…

- Mondjad.

- Szerintem az lenne a legjobb, ha most egy ideig senki nem hozná fel ezt a dolgot.

- Otthon már megbeszéltük mindenkivel, gondoltam, hogy így lesz a jó. Amiket mondtál a telefonba… Jacob nagyon rosszul érzi magát. Néha alig tud koncentrálni.

- Elhiszem …

- Min gondolkozol? – Pattie hangja gyanakvó volt.

- Mi van khmm…?

- Vak és megint az ujjai köré csavarta.

- Nem mondod komolyan hogy azok után… ? – Rian hangja kicsit megemelkedett. Okés az előbb értettem, hogy én vagyok a téma… Tudatában voltam annak mit csináltam, de ez a rész nekem nem tiszta. Vajon miről maradtam le? Kit csavartak és kinek az ujjai köré?

- De. - Pattienek ez volt utolsó szava. A kocsiban kínos csend ült ki. Rövid beszélgetés volt, de ez a dolog, amiről beszéltek teljesen megfagyasztott mindent.

Most hogy nem koncentráltam igazából semmire, csak a gondolataim cikáztak ide-oda, találgatva hogy vajon miről is eshetett szó a beszélgetés végén észre sem vettem mennyire repül az idő. Egyszer már csak nem éreztem a kisseb huppanók által okozott rázkódást és a motor zúgását. Megálltunk volna? Hallottam, ahogy a toló ajtó nyitódik. Fel akartam ülni, de nem tudtam, olyan volt mintha ilyen átmeneti állapotban lettem volna.

- Hagyd, csak majd kijövök, értük csak felviszem aludni, mert hajnal óta nem aludta. – Mondta Ryan és éreztem, hogy valaki – gondolom ő - kiemel a kocsiból.

- Jól van. De fent van a szobája. Úgy döntöttem megkönnyítem Ryan dolgát. Nagyon nehézkesen, de sikerült felemelnem a kezemet nyakába és próbáltam magam tartani amennyire csak tudtam.

- Fent vagy? – Suttogta. Morogtam egyet és mellkasába bújtam. Kicsit felkuncogott majd elindult velem valamerre. Óvatosan lépkedett engem nem rázva. Erőt kell vennem magamon. Csak be tudok már menni egy házba. Nem.  

- Ryan…- nyögtem ki bár nyelvem nem nagyon akart engedelmeskedni.

- Mondjad te Idosh – nevetett fel harcomon, amit nyelvemmel vívtam.

- Iga … igazán be … Nahh …- idegesített, hogy annyira fáradt vagyok ismételten megint a semmitől, hogy egy értelmes szót nem tudok kinyögni.

- Holnap megbeszéljük jó? Csak aludd ki magad. - mondta és megtorpant. Másik oldalamon hallottam az ajtó nyitódását és egy kis motoszkálást.

- Úr isten jól…- apa hangját tisztán felismertem. Nyűgösen közelebb húztam magamhoz Ryant és arcomat bele fúrtam mellkasába.

- Ssss… Csak fáradt! Felviszem. - mondta és ismét éreztem, hogy lépked valamerre. - Al nem akarsz lefürdeni? – kérdezte és betakart. Vajon mikor tehetett le az ágyra? És hol vagyok? De igazából ez rá ér holnap nem? A pihe puha égy húzott magába.

- Ü – üm – nyögtem ki valami nemleges választ.

- Jól van! Jó éjt!

Ezekkel a szavakkal aludtam el és egy halvány simítással arcomon.

***

Reggel az ablakon beáradó fényre ébredtem. Már elég erősen tűzött. Valószínűleg nem ébredtem volna fel, ha nem fordulok egyet az ágyban, mert rohasztó meleg volt. Mindenhol ragadtam az izzadságtól és még a hajam is nedves volt. A tegnapi ruhámban feküdtem. Még mindig érzem a repülő lég kondijának szagát, ami tökéletesen megragad a ruhákban. Nagy nehezen rávettem magam hogy kinyissam a szememet. A fény nem kímélt. A retináim sokkot kapva kitágultak így szememet kezdtem dörzsölni, hogy elmúljon a kellemetlen érzés. Miután megszoktam a virító fényt, ami az tetőablakomon áradt be felültem az ágyban és körül néztem.

A szoba nagyon hangulatos volt. Tudom, hogy Esmeé valami rokonánál vagyunk, de nem jut szembe hogy milyen rokonánál és Párizs melyik részén. Hát igen, Párizs. Egy egész hét pihi van most itt.

Most fogtam fel igazán hogy én még nem is köszöntem a többieknek. Fürdő szoba után kutattam, de a szobán csak egy ajtó volt, gondolom a kijárat. Nagy nehezen erőt vettem magamon. Nyújtózkodtam egyet és akkor láttam meg a bőröndjeimet. A szoba sarkában. Ennek kicsit megörültem mivel így el tudok menni, fürdeni. Akkor vettem csak észre, hogy nincs cipő a lábamon. Kitápászkodtam az ágyból és mezítláb indultam meg a bőröndök felé. Kikaptam belőle egy rövidtérd gatyát és a kedvenc bő pólóm. Egye kutya hogy kicsit nőiesebb legyek még egy nyakláncot is és tudom, hogy most úgyis hamar le fog kerülni rólam, mert zavarni fog. A mindenféle tisztálkodási szeremmel és a ruhámmal, vállamon a törölközővel indultam meg ki a szobából megkeresni a fürdőszobát.

Mikor kiléptem a szobából egy kis folyósón találtam magam, amin sok, de sok ajtó volt.

Ennek nem éppen örültem, de gondolom valamelyik a fürdőszoba lesz, nem? Halkan jártam és óvatosan nyitottam be az első szobába hátha valaki alszik még. Én hülye meg se néztem az órát hogy erre van-e esély. Nahh mindegy most már vissza nem fordulok. Az első szobában senki nem volt. Így haladtam tovább. Sunnyogva tettem a kezem a következő ajtóra és halkan nyitottam be. Amit akkor láttam inkább ne láttam volna. Igazából alig láttam valamit, de annyit biztosan hogy a kezem remegni kezdjen. Justin ölében éppen valami csaj ült és nagyban falták egymást. Annyira nem voltam meg ész hogy pár pillanatnál tovább nézzem így hirtelen mozdulattal csaptam be az ajtót, ami nagyobb hangot csapott, mint amit akartam. Igazából azt akartam, hogy ne hallják meg. De így nehéz lesz.

Szemeimet összeszorítva és ajkaimat egymásnak préselve próbáltam visszatartani fájdalmamat. Kezemet levettem a kilincsről kicsit késve és hátrálni kezdtem. Hová is futhatnék, hiszen nem tudom, mi hol van és még egy ilyen incidensre nincs szükségem. Bár az nem hiszem, hogy ennyire kellemetlen lenne. Menekülhettem volna a folyosó másik vége felé ahol messziről megállapítható volt, hogy a lépcső ott lapul a végén. Nem kellett, hogy titkos kém legyek vagy roham osztagos hogy tudjam, kevés lenne az időm, hogy lefuthassak rajta a valószínűleg már az ajtó felé tartó személy elől. És állításaim be is igazolódtak. Az ajtó, amin az előbb mintha rémálmomba nyitottam volna be ismét kinyitódott. Az ajtónak szembeni falnak dőlve vártam a következő kínos pillanatokat. Rögtön felismertem a kissé szálkás kart, amely kitárta résnyire az ajtót majd feljebb néztem és Justin arca mindent elárult.

- Al? – hangja meglepődött és kicsit ideges volt.

- Bocsánat csak a fürdőt kerestem. - Mondtam arcát kémleve, amin elég sok érzelem tükröződött.

- Mikor jöttél meg?- kérdezte már kicsit zaklatottabban.

- Meg tudnád mondani, hogy hol, tudnék lefürdeni? – kérdeztem nyögve nyelve. Hangom eléggé elhalt volt mégis valahol tökéletesen illet ehhez a szituációhoz.

- Mit láttál az előbb? - kérdezte suttogva.

- Justin csak mond meg hol a fürdőszoba! - Hangom-felemeltem kicsit és utasító voltam. Mit érdekli pont őt hogy mikor jöttem meg. Úgy látom elég jól elszórakozott, míg nem voltam itt.

- A folyosó legvégén balra. – mondta majd rá se nézve elindultam a folyosó legvége felé. Lábaim eddigi erőtlensége eltűnt és sebes léptekkel haladt utasításom szerint a megadott irányba. Hátam mögött hallottam még egy ajtócsukódást majd én is megtaláltam az ajtót és sebességet nem kímélve nyitottam be és zártam is be magam után, ügyelve most már arra hogyne keltsek több zajt.

Próbáltam a gondolataimat a melegre, a madarakra fürdőszoba ablakán behallatszódó csicsergésükre koncentrálni, a csempe színére, ami most a legkevésbé zaklatott fel, ahogy a többi dolog sem. Lecsúsztam az ajtónak dőlve a hideg kőre és cuccaimat ledobva magam mellé a kőre. Nem megy. Hogy ne gondoljak arra, látványra? Miért kellett rájuk nyitnom? És ki egyáltalán ez a lány? Róla beszélt volna Pattie tegnap a kocsiban? Istenem és megint reméltem valamit az Istentől. De ő állandóan bánt. Mit tettem? Min kéne változtatnom. Hisz azt mondta ez más. És én naiv még hittem is neki. Istenem, de egy hülye vagyok. Meg akart csókolni, az csak jelent valamit nem? Vagy csak egy strigula lettem volna a sok közül? Felálltam a földről és vetkőzni kezdtem. Ez a meleg is kínzó!

- Ez neked mire jó? – kérdeztem cinikusan a plafontól. Azt hittem igazából, hogy talán akkor Isten levágja, hogy nem éppen tetszik ez a játéka. Furcsa milyen vallásos lettem most hogy bajban vagyok. Bajban? Nem is bajban. Mert az van bajban, akin még lehet segíteni. De én már teliben benne vagyok. Felkaptam a földről a cuccaimat és bevágtam őket a csapba. Elő vettem a fürdő kellékeimet és beléptem a zuhanyzóba. Tövig a fel felé csavartam a csapot és megeresztettem a hideg vizet. Testem ellenkezett a jéghideg víz ellen, de én tűrtem. Mert legalább a hideg víz felébreszt pár darabig és addig sem gondolok a történtekre. Sajnos viszont nem tudtam, hogy itt mi a szokás, meddig illik fürdeni így gyorsan letusoltam. A hajamat sem mostam meg most igazából csak az alja lett vizes az meg hamar megszárad. Kiléptem a zuhanyzó kabinból és rögtön kedvenc törölközőmért nyúltam. Még a fürdőszoba is sokkal melegebb volt, mint a hideg víz alatt így fagyott testem lassan kezdett kiolvadni. Beálltam a tükör elé.

Hát jól van. Ez így nem mehet tovább. Nem befolyásolhat ő. És soha de soha többé nem fogom neki megengedni, hogy elgyengítsen. Én nem leszek egy strigula. Még egyszer nem. Egy dologért még hálát adok anyámnak: Hogy megakadályozta, hogy közel kerüljek hozzá. Soha nem is lett volna értelme.

Nagyot fújtam és erős elhatározásom után megtörölköztem rendesen. Ruháimat felvéve azon is elgondolkoztam, hogy a barátaimra sem terhelhetem ezt az egész dolgot. Nekem kel feldolgoznom egyes de egyedül Nellyt is és ezt az akármit is ami kitörni kívánkozik belőlem egy bizonyos ember felé,akit úgy hívnak Justin Bieber.

Az ami uralkodott rajtam az elmúlt egy héten nem győzhet le , ahogy ez sem . Erős leszek. Mert nem vagyok ,nem is voltam és nem is leszek egy nyávogós picsa, aki úgy néz ki, mint akit minden pillanatban kiskanállal kéne össze szedni .

Magabiztosan szedtem össze a csapból és minden honnét a cuccomat és indultam meg a fürdő kijárata felé. A folyósón nem volt senki, így hamar eljutottam a szobám ajtajáig, amit már tudtam, hogy hol van. Benyitottam és egyszerűen ledobtam a bőröndök tetejére a ruhámat. Kutattam most valami másért. Már tudtam is miért csak a táska mélyén volt. A saját parfümöm amit én kevertetek magamnak minden alkalommal mikor sikerül eljutnom Malibu egyik üzletközpontjába. Azért imádtam, mert ilyen illata van már jó ideje a ruháimnak. Kimosni sem lehet nagyon belőle. Ez az én illatom. Imádom. Kicsit édeskés, de komolya. Nem tömeg illat. Hasonlít egy kis kókusz és méz keverékre. Hát igen. Mert ez vagyok én.

Meg is találtam a nagy üvegcsét, ami már félig volt, de még biztos voltam benne hogy jó sokáig kitart. Fújtam a nyakamra és a csuklóimra, majd szétdörzsöltem. A parfümöt vissza tettem a bőröndbe majd rá dobtam a szennyes ruháimat azzal a gondolattal kísérve, hogy majd keresek neki szennyest.

Jó lenne már látni a többieket így körbe nézve a szobában utoljára, indultam meg az ajtó felé. Kiléptem a folyósora és gondosan bezártam magam mögött az ajtót. Lassan lépkedtem le a hosszú lépcsőn. Szegény Ryan mire felcipelt ezen. Nagyon sokra becsülöm, azért mert mellettem volt a szükség pillanataiban . Nem akarok neki rosszat, de alig várom, hogy egyszer vissza adhassam neki mind ezt.

Lábaim mintha csak felhőt érintettek volna, nem hallatszódott, ahogy jártam keltem .

A lépcső alján kicsit megálltam a korlátba megkapaszkodva és fülelni kezdtem. Tuti jó felé indultam, de nem vagyok benne biztos, hogy merre menjek tovább. Ismerős hangokat kerestem . Mondjuk Apuét vagy Gináét vagy bárkiét akit ismerhetek . Kicsivel később meg is hallottam azt amit kerestem így lassú és kimért léptekkel elindultam felé. A hangok egyre csak erősödtek majd meghallottam egy nyugtató dolgot. Barátnőim nevetését. Ekkor kicsit gyorsabban kezdtem lépkedni mikor egy konyhába találtam magam. Egy hatalmas konyhába. Bekukkantottam a kis boltív alatt és láttam hogy majdnem mindenki ott van . Cher , Gina , Esmeé . Sarah, Pattie , Apa , Scoo , Ryan és nem utolsó sorban Chaz . Rajtuk kívül volt még Egy nő és egy fiatalabb lány. Talán velünk egy idős vagy fiatalabb. Gondolom Esmeé Rokonai.

Mindenki mosolygott és nevetgélt. Ahogy elnéztem nagyon el voltak. Kicsit jobb kedvem lett nekem is. Egy jól eső hidegség futott végi a hátamon, ami felébresztett. Nem nagyon figyeltem oda miről is beszélgetnek csak kissé lehajtott fejjel a falat elengedve, aminek eddig óvatosan támaszkodtam. hogy felmérjem a terepet beléptem a tömött de nagy helyiségbe.

-Jó reggelt!- mondtam szégyenlősen.

Az igazat megvallva fogalmam sem volt mi történt az elmúlt egy hétben. Hiányoztam e a lányoknak . Vagy apu mennyire foglakozott azzal, hogy itt vagyok e vagy sem. Azóta nagyon sok helyen jártak. És biztos sok marhaságból maradtam ki amiről beszélgetni tudnak ilyen nagy örömmel.

- Aly!- Hallottam két magas hangot, de mire felkaptam a fejemet már Ginát és Chert láttam meg, ahogy felpattannak a székből és felém futnak .

- Hé ! Óvatosan !- hallottam még egy hangot, de a lányok mit sem törődve vele szinte nekem vágódtak és öleltek szendvicsbe.

- De jó hogy újra itt vagy ! – mondták mormolva és még szorosabba ölelve.

Kissé felnevettem, de már alig kaptam levegőt annyira szorítottak, a pózról nem is beszélve.

- Lányok …- mondtam nehézkesen –nem… kapok…levegőt!- ahogy kiejtettem a szavakat ők eltávolodtak tőlem kicsit demég mindig öleltekkicsit.

- Bocsi !- hangzott fel egyszerre. Elmosolyogtam majd nyakukba akasztottam kezem és megöletem őket.

-Ti is nagyon hiányoztatok nekem !

- Gyere ülj le! – utasított Cher és miután Gina elengedett húzni kezdett egy bárszék szerű székhez, amin sorban ültek a családtagok.

- Éhes vagy? – kérdezte az ismeretlen nő.

- Nem köszönöm ! –mondtam és zavartan oda sétáltam hozzá és a másik lányhoz . Kezet nyújtottam neki amit nagyon szívesen fogadott az arcvonásaiból ítélve.

- Alyshon vagyok !- mondtam kedvesen mosolyogva.

- Nina!- mosolygott majd mellette lévő lány felé bökött felével –Ő pedig a lányom Avery.- mondta majd a lányához fordultam aki ugyan olyan kedvesen fogadott.

- Örülök a találkozásnak . –mondtam majd kicsit hátrálva tőlük vissza indultam az előbb utasításba adott helyemre.

Mikor megkerültem az asztalt apa megfogta a kezem és szorosan megölelt.

Nem kellett szó! Ebből már tudtam, hogy gondolt rám és hogy hiányoztam neki. És mit ne mondjak . Csak ebből az egy ölelésből több együttérzést éreztem, mint anyáéból. Ő még nem engedett volna el, de én már tudtam mindent, ami számomra szükséges volt és ezt nem kell mindenkinek tudnia így eltoltam magamtól egy ” köszönöm” mosollyal arcomon és otthagyva őt leültem a székre a lányok mellé. Jobb oldalt a két lány másik oldalamon pedig Sarah . Sarah kedvesen rám mosolygott majd kicsit megütögette a combomat és vissza fordult Nináék felé . Időm se volt rá reagálni, mert olyan gyorsan cselekedett.

- Akkor délután tudunk segíteni a sütésben?- kérdezte Pattie gondolom Ninától mert ő válaszolt.

- Ha tényleg ennyire akartok, akkor persze !

- A gyerekek úgyis mennek Plázázni és akkor mi meg beszélhetünk csajos dolgokról. - Mondta Sarah a combját dörzsölve mint egy rossz tinédzser aki lányos pletykálásra készül a barátnőivel .

- Te sem változtál sokat hugi ! – Mondta Nina .

Tehát Sarah testvére. Jó tudni, hogy van neki. De még az is lehet hogy ...

- Elnézést..- szóltam közbe. – Sarahh nem is tudtam, hogy van egy nővéred.

Sarahh elmosolyodott majd Ninára nézett.

- Csak unoka testvér de nagyon jó a kapcsolatunk !- magyarázta

- Áhh értem . – mondtam és a pult felé fordultam teljesen.

Avery elém csúsztatott egy pohár narancslevet mire felnéztem rá és hálás tekintetet küldtem falé mire csak biccentett.

- Lemaradtam valami fontosról amúgy? – Kérdeztem számhoz emelve a poharat majd bele ittam .

- Semmi extráról!- Mondta Char fejét rázva.

- Megyünk délelőtt …- Kezdett bele Cher a mondókájába, de a hátunk mögül a konyha bejárata felől valaki megszakította .

Nem is olyan valaki mivel Justin mély és komolyan hangja zavarta meg kérdezősködésemet,hogy vissza tudjak térni a rendes kerékvágásba.

- Mi kész vagyunk ha akarjátok mehetünk . – Hangjából teljesen eltűnt az a gyerekes magas hang ami néha olyan jókedvűvé és mosolyogtatóvá tette a mondókáit .

Mindenki felé kapta a fejét mikor észrevettem, hogy nem egyedül van és nem is akárkivel. Az a lány állt mellette akiért annyit szenvedett. És éreztem, hogy lassan én fogok szenvedni mivel a gyomrom elkezdett makacsul összerándulni .

- Te is …- fordult felém Sarah kérdést kezdeményezve, de félbe szakítottam .

- Hol a mosdó?- álltam fel és már siettem is el a konyhából. Nem tudtam még merre de vártam a választ .

- Balra  aztán a  folyosó végén a második ajtó . – hallottam egy még szokatlan hangot .

Majd Justin értetlen tekintetével találtam szembe magam.

Szám elé kaptam a kezemet ezzel még visszatartva azt, amit nem akartam . Justint kicsit meglökve igyekeztem a mosdóba. Nagyon reméltem, hogy elérek a mosdóig, mert elég gáz lenne hanem. Hál’ istennek reggel a lépcsőn lejőve láttam, hogy miről is lenne szó tehát rögtön arra futottam. Hamar megtaláltam a WC fülkét és már előtte is találtam magamat. A gyomrom makacsul összerándult újra és újra. Ezzel megkínozva izmaimat. Az üres gyomor hátránya hogy nem tudok csak savat öklendezni így az szétmarja a torkomat is. Kegyetlen érzés volt. Mégis az volt a legnagyobb problémája valakinek hogy hajamat kiszedje arcomból és össze fogja. Mikor már nem jött semmi a gyomromból csak öklendeztem, könnyek gyűltek a szemembe. Nem hittem el hogy testem elhatározásom ellenére nem tudom befolyásolni . Akkor jön és megy ez az érzés mikor akar. Nagyon szeretném, ha vége lenne.

Éreztem, ahogy egy hűvös hideg kéz simul a tarkómra. Ami megnyugtató érzés volt. Puha volt és gondoskodó . Áradt belőle a pozitív energia. Engem táplált. Lassan, lassan elmúlt a görcsölésé szaggatottan vettem egy nagy levegőt. Hátrébb toltam magam a WC-től mert a látványtól nem akartam megint rosszul lenni . Leültem hátsó lábaimra és hasamat ölelve lehajtottam a felem. Hajamat elengedték majd éreztem, hogy valaki letérdel mellém .

- Most már vége. - suttogta Sarah és mellkasára húzva simogatni kezdte a hátamat.

Ezt most miért mondja ? Ekkor vettem észre, hogy könnyeim folyamatosan záporoznak . Torkom majdnem hogy elszorult és égetett minden levegő vételnél. Eddig soha nem volt olyan hogy evés nélkül hánytam volna. És nem ilyen erősségű volt a gyomor görcsöm sem .

- Jacob hoznál egy törölközőt és bevizeznéd? -Sarah nem engedett el és arcát is a fejemre fektetve ezzel még jobban biztosítva engem hogy ott van mellettem.

- Nem kell! Mindjárt jobban leszek. - Mondtam apura hátra nézve, hogy ne menjen sehová .

- Biztos semmi baj? – kérdezte Sarah

- Már volt ilyen . Mindjárt vége van .- mondtam bólintva és könnyeimet letöröltem az arcomról.

- Orvos látta már? – Kérdezte Aput De nem tőle jött a válasz.

- Ennie kéne. Sokszor egy-egy falatot. - Mondta Ryan .Fantasztikus legalább az egész famylia itt van ? Nem is mertem felnézni .

- De hát ma még nem is evett. – Mondta Apa értetlenül .

- Még nem is volt ilyen , mármint hogy ilyen korán és üres gyomorral elő jött volna neki .

- Szólok Ninának hogy csináljon egy pirítóst. -Mintha észre se vett volna és meg se kérdezte éhes vagyok e. De úgysem harcolhatok ellene.

- Jobban vagy Al?- Kérdezte Ryan .

- Van kedved elmenni a srácokkal plázába? – Kérdezte Sarah kicsit hátrébb hajolva tőlem .

- Nincs kedvem tömegbe menni. –mondtam és kiegyenesedtem.

Ilyenkor még feszültek kicsit az izmaim de egy idő után ismét el lazultak. A csaphoz sétáltam és a hajamat hátra dobva megmostam az arcomat és kiöblítettem a számat . Mikor felegyenesedtem a csaptól Sarah egy törölközőt nyújtott felém, de én már bele töröltem a pólóm ujjába az arcomat. Kicsit elhúzta a száját majd csak mosolyogva letette a törölközőt a csap szélére.

- Most már minden ok? –Kérdezte Kedvesen de fájdalmas mosollyal . A WC-hez sétáltam és lehúztam azt úgy hogy oda sem néztem. Nyeltem egyet majd bólintottam

- Most már okés lesz minden. Tényleg ennem kéne .- mondtam számat húzva.

- Gyere te leényzó !- Nyújtotta felém Ryan a kezét. Amit el is fogadtam . Az ajtóban álló Ry megfogta a kezem majd oldalamnál fogva húzni kezdett vissza a konyha felé.

Kicsit talán ellent mondtam neki mivel nem akartam látni Őket. Együtt. Szó sem lehet róla . De sajnos ezzel szembe kell néznem . Meg kell vele barátkoznom, mert nem tudok ellene mit tenni .Akárhogy is tiltakozom, tehetetlen vagyok . Bábú lettem, akit a földön ráncigálnak, mert most nincs rá szükség. Legalábbis így éreztem. Mire észbe kaptam már a konyhában voltunk és érdeklődő szempárokkal találtam magam szembe . Ryan vissza vezetett, a lányok mellé és leültetett.

Tudtam, hogy velem szembe ülnek és nagyon reméltem, hogy nem akarnak velem szóba elegyedni .

- Minden oké? –kérdezte Cher átkarolva.

- Persze most már minden okés!- küldtem felé egy hamis mosolyt, de megpróbáltam mindent bele adni.

- Akkor most már bemutatkoznék !- hallottam meg magam elől egy elég magas már-már fület sértő hangot.

Szívem megállt egy pillanatra. Hangjában volt valami beképzelt. Valami taszító, ami nem tetszett. Még nem volt udvariatlan annyira hogy szólhatnék érte de nem is volt éppen a leg elbűvölőbb hangnem .Fejemet nem felemelve az asztalról felkukkantottam előre omló frufrum alól.

- Selena Gomez. –Nyújtott nekem kezet az asztal felett. – Te pedig bizonyára a reggeli látogatónk vagy .- nevette el magát

Nagyot nyelve nyújtottam kezem az asztal felett és úgy tettem mintha rá néznék pedig igazából próbáltam elnézni mellette.

- Alyshon .- mondtam egyszerűen majd éppen hogy csak megszorítottam picit a kezét és válaszra nem méltatva az ö szorítását el is húztam kezem és vissza tettem az ölembe mind kettőt .

- Akkor jösz velünk ?- Kérdezte Cahz

- Nem hinné ,ma biztos nem . –mondtam sajnálkozó arcot felvéve. Ez még úgy ,ahogy ment.

- Ahogy gondolod .- Mondta egy mosollyal- Inkább gyógyulgass, hogy  Szerdán tudj jönni te is bobozni velünk . – Csapta össze mancsit mint aki már nagyon fel van pörögve az eseményre.

- Meg teszem amit tudok- Mondtam egy kisebb de őszinte mosollyal.