42. Gondolkozom rajta ... Lángos ... Mit tehet egy srác ha kettőt szeret ?

Hát meghoztam volna a kövi részt...azért kapjátok most mert holnap elég macerás napom lesz és este sem tudom feltenni mivel Zumbázni járok ( OHH JEHHH ZUMBBAAAA )és eléggé ki vagyok utána... Kell a testmozgás és imádok táncolni is és amúgy is zene ... nahh lényeg hogy ezért ma befejeztem nektek a részt... nagyon remélem, hogy a vége nem lett összecsapott és tetszeni fog.. és ki is fogja elégíteni mindenkinek az igényeit :) de a többi maradjon titok... Nagyon szépen köszönöm a komikat... és nagyon örülök neki ( és csak úgy virulok) hogy még mindig itt vagytok velem suli kezdés után is és olvassátok a történetemet :) Ezért nagyon hálás vagyok :) <3 Remélem mindenkinek jó a suli :) Érdekelne mi van veletek :D Ha van kedvetek meséljetek milyen újra látni az osztálytársaitokat vagy éppen milyen az új osztály :)

LUVYA<3

Az ajtót nyitva hagyva rohantam a konyhába ahol nem volt senki. Átkoztam a tudatot hogy nem ismertem a házat. Egyetlen egy dolog vezetett el célomhoz egy tágas helységbe amit hívhatnánk nappalinak, a ’saját hangom’ . Elkéstem. A nappaliban mindenki ott volt Chere és Ryan kivételével és a dalt hallgatták. 
Aly dala ( így képzeltem el :)magyar hangal) 

Apa kitágult szemmel hallgatta hangomat, amit ahogy észre vettem, feltuningoltak.Vagy nem? Hisz végig ott voltam mikor összeillesztették az effekteket és semmit ne korrigáltak rajta. Most először én is valamiért tűrhetőnek hallottam a hangomat.

Esmeé és Avery velem szemben álltak a hifinél és feljebb tekerték a hangerőt.
Szúró pillantást vetettem rájuk majd leültem a nappalit elválasztó kis lépcsőre és figyeltem a reakciókra.

Pattie és Sarah csak bambultak ki a fejükből és bólogattak a ritmusra. Selena nem tudom, hogy került oda, de nem is érdekelt. Apa arcáról már rég elolvastam ugyan azt, amit Pattieéről és Sarahéről Scooter arcát nem láttam, mert a fotelben kitekeredve figyelte a hifi előtt álló két leányzót.

Egyetlen egy véleményre és reagálásra , a többinél is kíváncsibb voltam, ha már mégis csak meghallgatásra került ez a förtelem.

Mikor Justinra néztem megdöbbenten láttam, hogy Selena mellett nagyon tartja magát. Vajon azért volt ilyen érzéketlen, mert tényleg nem zaklatta fel a dalom vagy, mert újdonsült partnere feszéjezi ennyire. Egyetlen érzelmet sem láttam végig futni az arcán , pedig tökéletesen ráláttam profiljára.

Meg sem próbáltam tovább keseríteni és jobban fájdítani szívemet, mert teljesen felesleges lett volna. Justin nem szeret csak játszott velem. Mikor vége lett a számnak akkor csak előre csuklottam és térdeimbe temettem az arcomat. Már nem voltam kíváncsi senkinek az elmondására. Nem kell fényezni pedig tudtam, hogy az jön.

- Mi lenne, ha megmutatnánk az Island Rekordsnak ? – kérdezte Esmeé megtörve a csendet.

Fel sem mertem nézni, és feleslegesnek tartottam ellenkezni is. Komolyan mi értelme lett volna. Megbeszéltem velük, hogy nem mutatják, meg senkinek a felvételt erre itt ül az egész família és a következő napokban csak ez lesz a téma.

- Szerintem ezt Alynek kell eldöntenie. – mondta apa és szerintem a válaszomra várt, mert senki nem szólt egy szót sem.

Lassan felnéztem és senki szemébe nem nézve egyszerűen felálltam és leporoltam a fenekemet a semmitől hisz még nem is cipőben járkáltak bent az emberek.

- Gondolkozom rajta. - mondtam és megfordultam.

Az igazat megvallva csalódott voltam. Más reakciót váltam volna Tőle. De e helyett még a szemét sem láttam rebbenni. Nem azt mondom, hogy azt várom, hogy ugorjon a nyakamba vagy térdeljen le elém és esedezzen bocsánatért, de mégiscsak legalább egy flegma képet vághatott volna vagy akármi. Akkor talán könnyebb lenne elfogadnom.

- Gondolkozol rajta? – Szólt közbe valaki, visszafordultam feléjük. A helyén felém forduló Scoo. - Tudod te milyen adottságot kaptál? – Hátra fordult Eshez és Averyhez – Mennyi idő alatt tette össze ezt a dalt? – kérdezte csodálkozva. Talán azért tőlük kérdezte, mert én úgysem válaszoltam volna rá.

- A dalszöveg szinte csak az övé! – mondta határozottan Avery.

Scooter visszafordult apa felé és utalón nézett rá. Apa rám kapta tekintetét és kérdőn nézett rám .

- Most biztos, hogy nem tudok dönteni. – mondtam határozottan.

- Be kell, valljam lányom, hogy tényleg fantasztikus vagy és megvannak az összeköttetések is . Tehát ha úgy van, szólj, és már mehetsz is a stúdióba egy bemutatkozó CD elkészítésére. – apa hangjában nem volt se bíztatás se lelki ismeretfurdalás keltés. Korrekt volt, mert így tényleg én dönthettem . Egyetlen hang zavarta meg a nagy csendet. Ami elég kellemetlen volt . Selena fujtatott egyet . Ezt nem tudtam mire vélni és reagálni sem akartam vagy tudtam volna rá, mert Ryan hangja csapta meg fülemet hátam mögül mire hátra kaptam a fejemet.

- Justin beszélhetnénk? – hangja kimért volt és még nekem is furcsa de elmosolyodtam azon a látványon hogy Char mellette csurom vizesen markolászta Ryan kezét amivel övé össze volt kulcsolva.

- Persze !- hallottam, ahogy a kanapé kicsit megnyikorog mikor felállt székből majd felé kaptam a tekintetemet.

Nem volt feszült szerintem ő is furcsállotta Ryan viselkedését. Hisz a legjobb barátok és nem így szoktak egymásnak szólni.

- Veletek meg mi történt? – Kérdezte Sarah és, engem majdnem hogy fellökve Cherhez sietett kinek már lilavolt a szája. Gondolom fázott. Sarah dörzsölgetni kezdte a vállát, hogy kicsit felmelegedjen.

- Hosszú lenne – Mosolygott Ryan Cherre, Saraht észre sem véve.

Cher mint egy szégyenlős kislány lehajtotta a felét .

- Meg fogysz fázni !- Mondta Sarah kétségbe esetten.

- Sarah 30 fok van ! Ez csak egy kis nyári eső volt!- mondta Ryan nyugtatva Saraht .

- Szerintem megyek és lefürdöm !- mondta barátnőm és csillogó szemmel barátomra nézett.

Ryan lassan de mégis úgy hogy minél kevesebben lássák nyomott egy puszit Cher ajkára majd elengedte a kezét .

- Menj csak . Én meg majd megyek utánad. - mondta

Minden felnőtt megfagyva figyelte az eseményeket. Így mielőtt magyarázatot kértek volna gyorsan kihúztam magam a megtisztelő feladat alól.

- Megyek kicsit … őhmm.. segítek neki … vagyis beszélgetni vele…- mondtam zavartam és megindultam Char felé az értetlen fejet vágó Justin és Sarahh között.

- Szerintem én is megyek !- hallottam Gina hangját, aki eddig Chaz mellett dekkolt a kanapén.

Kicsit megtorpantam hátra nézve és vártam, hogy a ’ fagyott időbe’ oda érjen mellém.

Két oldalról megfogtuk Chert és elkezdtük húzni a lépcső felé fel a fürdőszobában.

- Ez egyre érdekesebb. – Jegyeztem meg a lépcső tetején.

- Te elmentél studiozni Esmeével és velünk nem jötté Plázába?- kérsz számon rögtön Gina.

- Tudod nagyon,jól, hogy nem miattatok nem mentem. – mondtam neki magyarázva.

- Én sem mentem volna szívesen azzal a hárpiával a helyedben , nem értem Justin hogy tehette ezt veled?- mondta Cher miközben belibbent a fürdő szoba ajtón.

- Miatta volt a balhé? Mármint Selena miatt? – kérdeztem terelve rólam a témát.

- Cher neki ment? – kérdezte a pár mozzanatból kimaradt Gina.

- Mi lenne lányok, ha lemennék valami üdítőért Chernek meg mondjuk egy teáért vagy kakaóért, te elő készítenéd valamelyik szobát – néztem Ginára – Majd mindent megbeszélnénk? – néztem köztük kapkodva a tekintetem.

- Én benne vagyok!- Mondta Cher miközben levette a vizes pólóját.

Nem voltunk szégyenlősek.

- Felőlem .- mondta kicsit lehangoltan Gina. Gondolom zavarta, hogy nem tálalhattunk ki most rögtön.

- Okés akkor gyerünk. – Fordultam meg és indultam meg a fürdőszoba kijárat felé.

Ginával kifelé vettük az irányt a fürdőszobából. Amint becsukódott a fürdőszoba ajtó Gina se bírta tovább.

- Most akkor együtt vannak? – kérdezte izgatottan.

- Mars a szobába. – löktem meg kicsit oldalammal – Majd mindent elmond . Ne legyél türelmetlen. –mondtam neki vigyorogva.

- Jól van már ! Az én szobámba leszünk .- mondta és már be is nyitott az egyik ajtón ami pont azzal a bizonyos szoba ajtóval volt szembe ahová a jó múltkorában benyitottam.

- Rendben ! – mondtam és már el is húztam a csíkot mellőle.

Mióta ,megjöttem még egyszer sem beszéltünk . Justin mindig távolmaradt tőlem kivéve ott az ajtóban de az is lehet hogy csak véletlen. Nem is akartam, hogy hozzám szóljon, de akkor miért hiányzik ennyire?

Most lassan lépdeltem le a lépcsőn és a gondolatok előtörtével bele túrtam a hajamba és megtorpantam a lépcső alján. A nappaliban még mindig nagy volt a nyüzsgés és azt is hallottam hogy halkan az én dalom megy aláfestésnek.

Lesz még min gondolkoznom az este folyamán. De viszont lehet sőt biztos hogy a lányok segítenek majd a döntésben. Hisz mégis bennük bízom meg a legjobbam.

Tesze-tosza léptekkel haladtam a konyha előtt mikor meghallottam Justin hangját. Megálltam a boltív falánál és nem is tudom miért nem tartottam jó ötletnek most bemenni. Vagy talán csak érdekelt, hogy miről is és kivel beszélgetnek. Legbelül már viszont az is könnyített rajtam valamit, hogy hallottam a hangját. De most más volt. Teljesen megváltozott.

- Nem hibáztathatod Selt, azért mert Cher hallgatózott. – Hangja védő volt egyszerre és megbántott.

- Itt nem erről  van szó , hanem arról hogy keveri a sz*rt!- Ryan ideges volt de ahogy hangjából ítéltem még vissza tartotta a haragját elég rendesen .

- Azért mert van egy gondolata, amit félre értettek nem ő a hibás – kis szünet volt mondandójában de nem várt sokáig a folytatással,olyasfajta hatás szünetet tartott inkább- És bevallom nagyon valóságosnak hangzik az a gondolat.

- Neked hogy fordulhat meg ilyen a fejedben?

- Bocs eltűntél egy hétre . És vajon mi másra gondolhatnék?

- Haver- Ryan hangja csalódott volt- Te tudod a legjobban, hogy Chert szeretem. Hogy gondolhatsz ilyet?

- Furcsa milyen közel vagytok egymáshoz . Aly soha senkit nem engedett közel annyira magához, mint téged, még engem se.

Most hogy kerültem én szóba? Ott álltam gondolatok és kétségek közt. Vajon miből jöttem elő én?

- Képes volt beetetni veled is az a hárpia, hogy míg Al távol volt és a kutyáját siratta, én biztos ráhajtok a hátad mögött? Te normális vagy ember?

Az állam is leesett. Tehát ezért ez az egész.

- Van benne valami, főleg hogy te mentél és nem én , mikor elmondtam mi történt.

- Na akkor ide figyel ! – Ryan hangja eléggé csalódott volt – Szerintem ott akkor megbeszéltük, hogy Scooter nem enged el hozzá a turné miatt. Megígértetted velem, hogy figyeljek rá és hozzam hozzád vissza épségben, hogy utána tisztázhass vele mindent és hogy támogathasd. Itt hagytam azt a lányt a te érdekeidért kétségek között, akit szeretek. Erre mire vissza jövök te vissza fogadtad az ex barátnődet, akiért a családod és te magad is hónapokat szenvedtél. Testvér ezt gondold végi, ne pedig higgy mindenféle felszínes és kitalált beetetős szövegnek. Észrevetted te hogy Selena milyen flegma volt reggel az asztalnál Alyvel?

- Talán le is feküdtetek. - Justin hangja támadó volt.

Ezt viszont már én nem tűrtem el .

A könnyeim már egy ideje folytak Ryan beszéde alatt . Mert fájt, hogy Justin azt hitte, ami lehetetlen. Hogy gondolhatja, hogy Ryan meg én…?

Egyszerű mozdulattal léptem ki rejtekhelyem védelméből és álltam meg a konyha bejáratánál .

Ryan rögtön megfagyott mikor meglátott. Justin viszont háttal állt nekem .

- Na, mi van talán telibe trafáltam?!- kérdezte cinikusan Justin .

Gyors de mégis kellő lassúságú léptekkel és halkan indultam meg Justin felé

- Justin . – Hangom határozott volt, amitől összerezzent és fordult is.

 Megálltam vele szemben és amekkora lendülettel csak tudtam lekevertem neki egy pofont. A kezem óriásit csattant arcán, de éreztem is hogy ennek nem csak hangja volt hanem ereje is és nyomot fog hagyni .

Justin megfagyva oldalra tartott fejjel sokkoltan nézett. Helyes. Gondoltam magamban és most megkezdtem a mondókámat.

- Mielőtt elmentem mondhatni szerelmet vallottál nekem. Majdnem meg is csókoltál . Elmegyek egy hétre Ryan ott volt velem éjt nappallá téve . Napokig nem aludt, mert rémálmok gyötörtek. Olyan szinten a mélybe zuhantam, hogy szerinted pont az lett volna az első dolga, hogy megfektessen?! Nem érdekel, hogy ha vele vagy. Már nem, mert ez az egész dolog szánalmas és maga a csaj is, hogy beetetett mindenféle hazugságokkal, hogy ismét behízelegje magát a karjaidba a hírnévért. – Justin végre rám nézett, de nem láttam arcvonásait, mert a könnyektől már homályosodott a látásom. – Tudd meg. Én is szerettelek!- Az utolsó kijelentésemen hangsúlyoztam a múlt időt, de szívem erősen tiltakozott ellene. Igen mert most is szeretem, de ezt ő, hogy is érthetné meg. – Akkor nem engedtelek volna magamhoz olyan közel. – Az eddigi majdnem ordibálásom elhalkult . – Tudod mit ? Ez tök fölösleges. – letöröltem könnyeimet kézfejemmel, ami eddig combom mellett szorult ökölbe majd szipogtam egyet. – Döntöttél, rövid időn belül, hát én is hamar tovább lépek. Te mész arra én pedig erre. – lehajtottam a fejemet majd nagy levegőt véve megfordultam .

Tokéletesre tervezett hátat fordításomat viszont Pattie és Apa tette tönkre.

- Hová, hová kislány?- kérdezte nevetgélve. –Ma még nem nagyon ettünk!- mondta képletesen.

- Nem nagyon vagyok éhes. – Mondtam a hisztérikus hangot a legjobban kiszorítva a mondatomból.

- Akkor is enni kell!- mondta határozottan. - Cüccs !- Ütögette meg az egyik bárpult széket.

Szerintem nem tudtam volna vitába szállni vele, így Justin mellett elslisszolva, aki lehajtott fejjel támaszkodott az egyik szekrénynek, leültem az egyik bárszékre.

- Szerintem akkor mi megyünk !- mondta Ryan valahonnan mögülem és gondolom, ami szó alatt Justinra és magára gondolt.

- Justin tutira marad!- Mondta Pattie határozottan.

- Miért is? – kérdezte fenn hangon a szupersztár.

- Mert te sem ettél ma, legjobb forrásaim szerint. – mondta és határozottan a mellettem ékeskedő székre mutatott neki.

- Eddig is kibírtam, hogy nem ettem egy nap .- mondta flegmán

- Most oda leülsz! Értve?!- Pattie hangja parancsoló volt és mit ne mondjak én kicsit meg is ijedtem tőle.

- Selena biztos vár – mondta Justin dacolva.

- Biztos…- Ryan hangja hogy is mondjam …na hát inkább maradjunk annyiban hogy megmosolyogtatott

- Ami azt illeti …- Mondta apa- Selena épp az előbb mondta, hogy beszélgetni akar velem , tehát te is nyugodtan le tudsz ülni és meg tudsz vacsorázni, már ahogy mindenki evett. Pattie akkor rád hagyhatom őket? – kérdezte a végén.

Justin dupla csatavesztés után leült mellém a bárszékre a lehető legmesszebbre csúszva annak a szélére.

- Persze! Menj csak. - és Pattie már a hűtő felé indult.

- Szerintem én is megyek ! – Mondta Ryan aki már ki is slisszolt a konyhából

Pati sürgött forgott. Elő vett két hatalmas tányért, majd rájuk tett valami tészta félét majd egy másik tányérba kezdett valamit kikanalazni, de nem nagyon volt kedvem ténykedését figyelni . Csendben ültünk a székeken és érezni lehetette ez a ’mostmitiskénemondanom’ hangulatot. Lehajtott fejjel bambultam a pultot, ahogy ő is. Néha-néha rá pillantottam és akkor láttam, hogy kéznyomom ott ékeskedik az arcán. Valahol elkapott a lelki ismeret furdalás pedig nem szabadot volna mert megérdemelte. Furcsa hogy se Pattie Sem apa nem vette észre se az én kisírt szemeimet sem az ő piros arcát? Aztán rájöttem hogy a konyhában csak az elszívó lámpája ég és az csak egy kevés homályt ad már csak az alkonyatban.

Hogy gondolhatta azt hogy én összefeküdtem Ryannel? Talán túlreagáltam a dolgot és a pofon túl nagyra sikeredett. Most már mind egy . Megtörtént. A kezem is sajgott még kicsit. Szemeim szúrtak a sírástól amit elfojtottam, abban a pillanatban ahogy apuék megjelentek .

Patti letett mind kettőnk elé egy natúr lángos tésztát.

- Tessék! Hozom a többit. – mondta mosolyogva. És már fordult is meg.

Próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogyha már eddig nem akkor most még véletlenül se tűnjön fel neki, hogy sírtam.

- Köszönöm. - és már le is téptem egy apró falatot a lángosból.

- Itt a foghagyma, a tejföl és a sajt is !- Ne légy mohó . Tudod csak, lassan mert nem lenne jó, ha fölösbe menne. - Poénoskodott pattie. – Jó érvágyat.

Betettem a számba a falatot és rágni kezdtem. Nekem persze hogy most kell úgy ennem, mint egy vén nagymamának. Legszívesebben lenyomtam volna a torkomon minél gyorsabban, két ok miatt. Egy: Nem kívántam a kaját főleg nem ezt az olajos valamit. Kettő: Minél hamarabb szabadulni akartam Justin nyugtalan aurájából, ami nyomasztóan közel volt és bele hatolt az enyémbe. Egyre gyengébb voltam tőle és kezdtem sajnálni. Akkor kellett volna elmennem mikor befejeztem a mondókámat.

Valahol mélyen tudom, hogy ő is tudja, hogy nem őt hibáztatom de megint meg sem szólal. Nem tudok úgy vitába szállni vele és meggyőzni arról mi a jó ha nem tudom ő, hogy gondolja.

- Köszi Pattie!- mondtam teli szájjal majd megint letörtem egy darabot, míg letuszkoltam a torkomon a már számba lévőt. Justin megkente a sajátját tejföllel és szórt rá egy kis sajtot majd bele harapott szótlanul .

- Nem haragszotok, ha elmegyek egy kicsit? –kérdezte Pattie de már a konyha kijárata felé tartott. – 10-15 perc és itt vagyok.

Megállt bennem a szusz is. Nem hagyhat itt! Vele ...

-Pattie… - de már biztos voltam benne hogy nem hallja tehát inkább visszafojtottam a kérlelésen többi szavát.

Csak néztem utána és abban reménykedtem hogy vissza jön.

- Annyira nem lehetek büdös. – mondta flegmán Justin mellőlem.

- Még én kérek bocsánatot nem? – mondtam neki komolyan rá nézve.

Letette a kezében lévő lángost és teljesen felém fordult majd az én székemet is magával szembe fordította.

- Félre tudnád tenni a dacodat 10 percre? Utána annyira gyűlölsz amennyire akarsz . –mondta szemembe nézve , szemei kérleltek de egyszerre parancsoltak is.

- Persze. Kérsz a másik oldalra is egy kis pirosítót vagy elengeded a székem? – Néztem le a tárgyra, amit markolászott.

- Lehetne egy komoly kérdésem ? – kérdezte elengedve a székem és visszavett az arcából .

Csak vállat rántottam és próbáltam elnézni a mögötte tátongó nagy kijáratra mi gondolom a kertbe vezetett.

- Szerintem nem akarok veled beszélgetni . – mondtam neki és vissza fordultam a tányéromhoz . Próbáltam enni, de nem nagyon jött össze. Mivel megint közbe szólt.

- Akkor majd én beszélek .- Jelentette ki .

- Csakhogy én, nem akarlak meghallgatni . – Mondtam és a kis darabot, amit letéptem a natúr tésztából ledobtam a tányéromra és felálltam . A mosogatóhoz siettem .

- Akkor addig követlek, míg meg nem hallgatsz. – Állt fel és a tányérját is ott hagyva követett. Beállt mellém a mosogatóhoz.

Az istenért. Eddig nem akart velem beszélgetni most meg mindenhová követ.

- Egy pincsi kutyának nincs két gazdája. - Jelentettem ki és elindultam fel a szobákhoz

- Te tényleg pincsikutyának neveztél?- kérdezte flegmán és fenn hangon

Még neki áll feljeb?? Mondhatom szép. Meg gondoltam magamat, ha felmenekülök a szobába még sarokba is szoríthat.

- Miért nem vagy az? Hisz úgy ugrálsz Selenának ahogy ő mondja. Olyanban hiszel, neki aminek az előzményét nem is tudja de még a felét sem ismeri.

Utam a kijárat felé vezetett. Bele bújtam a hanyagul levetett cipőmbe és már nyúltam is a kilincs után .

- Al esik az eső! – Justin hangjában volt valami féltés egy pillanatra.
De engem ez csak még összezavartabbá tett és egy kis hezitálás után feltéptem az ajtót és kiléptem rajta.

- Egy héttel ezelőtt még meghatottál volna ezzel a mondattal!- mormoltam magam elé és indultam el valamerre.

A dalhoz sem szólt semmit. És még be is védte a barátjával szemben a barátnőjét. Komolyan mondom, hogy nem is merek rá. Selena közelében teljesen megváltozik és amúgy is azok után amit tett vele és amennyit láttam szenvedni miatta hogy tudott neki megbocsájtani . Istenem mi történt ezalatt a hét alatt míg nem voltam itt?

Éreztem, ahogy a ruhán teljesen elázik. Az összes textília beszívta magába az esőt és nehezedett rá a bőrömre mint valami fék . Nehezebben morogtam tőle és az arcomon is fojt már le a víz. A hajam teljesen elázott és néhol egy-egy kósza tincs az arcomra tapadt.

- Alyshon ! – Justin hangja gyorsabb léptekre késztetett. Szó szerintem lassan futottam előle de rendezetlen lépteit még mindig hallottam a hátam mögül. Vészesen közeledett felém...

- Hagyj békén!- próbáltam lerázni, valahogy de a következő pillanatokban Elkapta a karomat és maga felé rántott. Egymással szemben álltunk, hihetetlen közel egymáshoz. Justin viszont körül nézett majd húzni kezdett át az úttesten egy buszmegálló felé.

Mikor átértünk az úttesten beállított a buszmegálló alá. Védve voltam ugyan az esőtől, de a ruhám csuromvíz volt. A ruha mindenhol rám tapad. Kezdtem fázni . Eddig legalább a testem is olyan hideg volt, mint az eső de most hogy megálltam és szuszogni kezdtem az előbbi kis menekülésemtől kezdett felmelegedni a testem és a hideg vizes ruha nem volt éppen kellemes.

Justin előre támaszkodva és meggörnyedve kapkodott levegő után előttem és nem is értem hogy most miért nem fogtam menekülőre utamat. Nagyokat fújt majd mélyeket lélegzett. Ezzel próbálva nyugtatva légzését. Ő is ugyan olyan csurom víz volt mint én.

- Meg fogsz fázni.- mondtam bár nem is tudom miért pontosan. Nem akartam neki kimutatni gyengeségemet.

- Erre jókor gondolsz . Lassan 3 kilométer után . – mondta felegyenesedve.

Már ennyit jöttem volna? Azt sem tudom, hol vagyunk.

- Minek követtél? – kérdeztem tőle hátrálva.

- Tényleg nem történt semmi Ryannel? – Tért rá a lényeggel.

- Neked az agyadra ment valami? Ki magyarázta be ezt neked? Azok után a buszon… – nyeltem egy nagyot- Úgy gondolod, hogy akár Ryanhez értem volna úgy? – kérdeztem tőle teljesen komolyan. Hátha magához tér.

- Honnan tudhattam volna ? – kérdezte felemelt kezekkel . – Eltűntetek egy hétre és nem akartál velem beszélni …- szavába vártam

- Justin Meghalt a kutyám !- mondtam neki támadón. – Mit vártál? Komolyan te mit csinálnál, ha meghalna a kutyád?

- Nem tudom, mert még nem esett meg. – mondta lehajtott fejjel és kellemetlenül.

- És a legjobb barátoddal? Komolyan kérdem én: Mi van veled?

- Nem tudom. - mondta lehajtott fejjel és leült a buszmegálló padjára.

- És Selena? – kérdeztem, ha már ennyire beszélgethetnékünk támadt. Csak úgy kicsúszott a számon. – Megbántott. És én csak láttam, hogy mennyire szenvedsz? Hogy tudtad megint felszedni .

- Szeretem… azt hiszem .- mondta fejét markolászva.

A szavai szívembe markoltak Hirtelen minden teljesen elvette az életkedvemet . De akkor miért mondta nekem a buszon ,hogy ami köztünk van az más?

- Akkor nekem miért hazudtál? – kérdeztem már a sírás szélén állva. Neki dőltem a buszmegálló oldalának és vártam a választ.

- Nem hazudtam!- jelentette ki és rögtön rám kapta a tekintetét.

- De igen !- mondtam az arcába dacosan.

- Ennek úgysem lenne semmi értelme!- mondta hangját kissé felemelve.

Tényleg úgy gondolja, hogy semmi értelme lenne? Még mindig? A múltkori esetből sem tanulva?
Nem szeret ő engem igazán, talán csak teszem neki. Soha nem voltak komolyak a szándékai.

- Tudod mit? Soha de soha többet nem akarok hallani vagy tapasztalni tőled semmi féle szerelmi kitörést.

- Nem kitörés! Nem tudom mi ez, de azt hittem, hiszem …- Nem érdekelt

- Justin !- szóltam rá a fejemet rázva majd leguggoltam. Ruhámból csurgott a víz .

Nem fojtatta, értette a célzást. Ott guggoltam csurom vizesen és nem tudtam mit tehetnék vagy mondhatnék még. Nem akartam elveszíteni őt teljesen. De valahogy nem tudtam a barátja lenni. Ez az egész szitu olyan kellemetlen.

- Bocsánatot kell, kérjek .- mondta halkan az esőben alig lehetett hallani .

- Hát Ryan biztos ki van – mondtam. Mi mást mondhattam volna?

- Nem csak tőle, hanem tőled is. – mondta mikor felnéztem rá már nem a padon volt, hanem előttem térdelt.

- Justin ez teljesen felesleges. –Mondtam és fel akartam állni guggolásból, de nem engedte.

- Had kérjek bocsánatot. – szemeimet pásztázta.

- A félre értés nem ér annyit, tisztáztuk nem? De. Akkor meg nincs miért. – Erősködtem, de kezeit a combomra nyomta így én is elé térdelni kényszerültem .

Térdeim kicsit koppantak és éreztem, hogy még fel is dörzsöltem őket kicsit.

- Én kissé kétségbe vagyok esve. –mondta szemeimet pásztázva . Majd lenézett ajkaimra.

Köpni-nyelni nem tudtam, mert csípőmnél közel húzott magához.

- Justin ne csináld! –tettem mellkasára a kezemet.

Őrülten jól esett a közelében lenni, de tudtam, hogy nem szabadna. Mert barátnője van. És mert össze törte a szívemet valamelyest, és csak az volt a mázlim, hogy még nem indult el akkor köztünk semmi komoly, mert ha mégis elindult volna, akkor tutira porrá zúzta volna.

- Kérdezhetek valamit? – kérdezte suttogva. Erősen belém kapaszkodott ezzel utalva, hogy ne is próbáljak menekülni. Bólintottam.

- Mit tehet egy srác, ha kettő szeret? – kérdezte

Szívem óriásit dobbant. Most rám gondolt volna. Miért kell neki még jobban összekuszálni a dolgokat. Istenem. Nyeltem egy nagyot, de nem tudtam mit mondani rá . Homlokomat övének támasztva össze szorítottam szemeimet és nagyokat lélegeztem mivel szédülni kezdtem .

Nem számítottam viszont a következményekkel. Még hozzá hogy félre érti ezt a mozdulatomat. Következő pillanatban éreztem édes ajkait enyéimen és szemeim kipattantak a meglepődöttségtől majd le is csukódtak a csodálatos érzéstől. Sokkal szebb volt és élethűbb, mint álmomban. Teljesen más.

Állam alá fogott egyik kezével, de a másikkal nem engedte el csípőmet és tartott magánál. Ujjai becsúsztak vizes felsőm alá és hátam közepénél fogva tartott magánál. Eleinte kissé ellenkeztem, de teljesen legyengített az a forróság, ami elöntött minden egyes pontból kitörve ahol hozzám ért. Egyszerűen teljesen legyengített. Államról keze hátra csúszott tarkómra és fordítva kicsit a helyzeten még jobban ajkaihoz húzott. Puha szája elnyitotta az én ajkaimat és gyengéden megcsókolta felső ajkamat, majd tépni kezdte sajátjaival . Lassan és óvatosan csókoltam vissza . Nem hittem el hogy ezt csináljuk . Nem hittem el hogy ez tényleg megtörténik. De érzem . És élvezem, és ez az élvezet sokkal erősebb volt mint az ellent mondás. Visszacsókoltam. Kezeimet arcára vezettem és úgy húztam magamhoz közelebb. Mikor megérezte, hogy már nem mondok neki semmilyen téren ellent még jobban bele mélyült a dologba. Szenvedélyesen csókolt és kétségbe esetten, gyorsan és mindent elmondani akarón, mintha egyben bocsánatot is akart volna kérni azért ami következni fog. Féltem attól, hogyha ennek vége, akkor elveszett leszek, de most még nem. Mert ő fog engem és tart, hogy el ne boruljak. De mi lesz, ha ennek vége? Nem akartam véget vetni csókunknak . És ezt ő is érezte.

Egy pillanatra vált el levegőért, de én utána kaptam kezeimmel és visszahúztam. Aminek ő sem mondott nemet. Ez alkalommal nyelve kereső útra indult törekvőn enyém után és nem is kellett neki sok meg is találta, amit keresett. Egyszerűen nem értettem, hogy nem szédülnek el ettől a sokk keringőtől. Nem akarták elhagyni egymást. Ahogy én sem Justint. Mert tudtam, hogy ha ennek vége megint csak barátok leszünk, hiszen neki volt barátnője.

Szédültem a közelségétől. Mámorított a csókja. Az első csók, ami telis de teli volt kavargó érzelmekkel. De a szédültségemből felpofozott a tudat, hogy ezt nem szabadna, hiszem most is csak lehet, hogy kihasznál.

Hirtelen és sokkos állapotban váltam el tőle.

- Nem!- mondtam mellkasánál eltolva magamtól és kihasználva pillanatnyi gyengeségét fel is álltam térdelésemből őt, majdnem hogy fellökve. – Nem használhatsz ki. Olyan nincs, hogy két lányt szeretsz. Egyet szeretsz és te választottál, Selenát!- Mondtam és leültem a padra .

- Sajnálom ! – mondta, de hogy mire, szerintem ő maga sem tudta. Talán erre az egész napra. Ami őrült volt. Ott térdelt mozdulatlan.

Zihlát ahogy én is . Nem fordult felém csak felállt és fejével neki támaszkodott a buszmegállónak .

Ekkor megállt egy kocsi a buszmegálló előtt és lehúzta a kocsi felénk eső ablakát.
Mikor megláttam ki ül benne szégyellve lehajtottam a fejemet majd felnéztem a hosszú barna hajú nőre a kocsiban . Pattie kétségbe esetten és dühösen nézett ránk.

Óriási puffanást hallottam Justin felől mire összerezzentem és rákaptam tekintetemet. Keze épp akkor csúszott le a buszmegálló oldaláról. Remegve és kissé nehézkesen . Valószínűleg bele verte a kezét és fájt neki .

- Szálljatok be !- utasított Pattie

Rögtön felálltam és a kocsi felé indultam.

Örültem is neki hogy itt volt de valahol átkoztam is a pillanatot .