41.röhögés a konyhában...Ezek nem az én érzéseim ... Csók az esőben

 Sziasztok :) Szombathoz híven hoztam a részt. Remélem tetszeni fog :) és persze feltettem a másik blogra is.  Itt is fogom folytatni a vezetését mert nem akarlak elveszíteni titeket azért mert mondjuk (amit megértek) nem akartok több szarra felregisztrálni. ha van kedvetek és jobban tetszik a másik dizi vagy esetleg ott inkább tudtok komizni akkor oda is nagyon szívesen várom őket :) http://whatisinourheart.blogger.hu/
Komik : Én bunkó tudom nem ezzel kezdtem és nem is válaszoltam most senkinek ( BOCSÁNAT BUNKÓ VOLTAM) de most szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak és komizómnak hogy velem együtt és mellettem is izguljátok végig Alyshon hosszú és bonyodalmas történetét :)
Nagyon remélem hogy a suli mellett is tudom majd írni mert akarom, és ez mindennél fontosabb.
Tudom hogy van hozzá erőm... és minden héten legalább hozok egy részt... de hétfőn el kell kezdenem elolvasni a 16 kötelező olvasmányt. Az új suli hátrányainak egyike hogy a többi osztálytársammal ellentétbe nekem 3 hónappal kevesebb időm van elolvasni őket :S tehát... drukkoljatok is nekem kicsit ha kérhetem.. és amikor tudok írok . és amint tudom hozom a következő részt .
Luvyall <3

A többiek lassanként és nyögve nyelve elindultak a kijárat felé hogy meg ostromolják a plázákat. Furcsa mód, amire számítottam is, Justin Selenát kézen fogva az esők voltak, akik kiléptek az ajtón. Fájt. Őrülten fájt, hogy úgy tett mintha mi sem törtét volna egy hete.
A lányok nyögve - nyelve hagytak csak itt, de mind kettőjüket sikerült meg győznöm, hogy húzzák el a seggüket a fiúkkal. Mikor megöleltem őket utoljára az ajtóban Ryan hálás tekintetet küldött felém. Tudtam, vagyis éreztem, hogy szeretett volna már beszélni Cherrel miután ilyen sokáig távol voltak egymástól. Nem értem valahol barátomat. Ha szereti, miért nem mondja meg neki? A hülye is látja, hogy nem bírnak egymás nélkül élni sem lassan. Rájuk hagytam. Hisz nagy gyerekek már.

Becsuktam az ajtót, ahogy Nina kérte. Nem mutattam ki senkinek ,és reméltem jól is titkolom, hogy nem éppen viselem jól ezt a Selena + Justin ügyet. Mikor megláttam, ahogy a kocsi előtt Justin megcsókolja Selenát hát az fájt, még ha egy pici szájra puszi is volt. Be kellett valljak magamnak egy nagyon fontos dolgot. Belegondoltam abba, hogy engem is ugyan így csókolhatott volna egy héttel ezelőtt, ha én talán kicsit megadóbb vagyok . De nem, én akkor még nem vallottam be igazán ,hogy szeretem. És akkor is szerettem. És most. Féltékeny voltam. És útáltam Selenát. Mondjuk akkor sem lett volna szimpatikus, ha nem „ugrik rá” arra akit én szeretek.

Kicsit neki dőltem a bejárati ajtónak majd eltoltam magam tőle és 180 fokos fordulatot téve a tengelyem körül visszafelé indultam a konyhába ahol már nem is maradtunk olyan sokan. Scooter és Apa ismét nagyon el voltak foglalva valahol a házban és gondolom megint a turné a téma.

A konyhában mostanra már Sarah , Nina és Pattie sürgött forgott. A pultnál pedig meg pillantottam a két szélső bárszéken Esmeét és unoka húgát. Avery egész kedves lánynak tűnt. Lépteim kimértek voltak. Nehogy megzavarjak valami fontos vagy személyes beszélgetést. Esmeé kikukkantott Avery mögül és kezével inteni kezdett, hogy menjek gyorsan oda. Elmosolyodva léptem mellé és támaszkodtam meg a bárszék hát háttámláján.

- Mondjad .- Kezdtem bele, mert csak mosolygott

- Arra gondoltam, hogy , illetve arra gondoltunk, hogy – nézett Averyre mosolyogva, aki szintén csak vigyorgott. – Elnézhetnénk Pablohoz .

- Ki az a Pablo? – kérdeztem kettőjük közt kapkodva a tekintetem és vártam, hogy megkapjam a választ.

- Pablo az ének tanárom. - mondta egyszerűen Avery.

- És miért is megyünk hozzá? – kérdeztem, mert nem értettem minek Esmeének ének tanár ha szüneten van.

- Ötletem támadt egy dalhoz és Pablónak van stúdiója. – Magyarázta Es .

- De oda én minek kellek? – kérdeztem tőle kicsit halkan.

Tudom, hogy rég látták egymást unoka húgával és talán beszélgetnének kicsit kettesben, nem akartam én bele túrni az ő kapcsolatukba. És amúgy is egy hét után megint buszozunk tovább.

- Mi az, hogy minek kellesz? – játszott háborodottságot Avery. – Minél többen vagyunk annál jobb.

- Jó csak ne egyetek meg! – mondtam kis komolysággal, amit így is alig tudtam vissza tartani . A lányok csak vigyorogtak, de nem bírtam már sokáig- Főleg attól, ahogy néztek . Elnevettem magam mire ők is hangos nevetésbe törtek ki. Kapaszkodtam a székben. Mire Ésmeé az arcom felé kezdett közelíteni a körmeivel mintha szét akarna tépni. Persze csak játékból ezen még jobban nevetni kezdtünk mire Avery mellettem kötött ki a hasát fogva. Nem is volt annyira vicces ez az egész, a végén már azon nevettünk, ahogy nevetünk egy ilyen semmiségen.

- Örülök, hogy ilyen jó a kedvetek. – Szólt nekünk Sarah

Gondolom Pattie és Nina is minket néztek . Nagy erőt vettünk magunkon és ezerrel vigyorogva néztük az ősöket.

- Mitől lett ilyen jó kedvetek? – Kérdezte Pattie a pultra könyökölve velünk szembe.

- Anya elmehetünk Pablohoz? – kérdezte Avery Pattie kérdését kikerülve.

Nina kissé elgondolkozó képet vágott és Pattira és Sarahra nézett kérdőn. Ők persze csak bólintottak.

- De az utakon ésszel !- mondta ujját felemelve Nina és mi már ott sem voltunk .

Visítozva szaladtunk ki a konyhából egymásnak neki koccanva a nagy lépcsőig. Megálltunk egymásra néztünk és csak vigyorogtunk.

- 10 perc múlva itt!- Mondta Avery komolyan .- Sőt 5 perc !- javított magán . – Addig felhívom Pablot, hogy megyünk. – Mondta és már szaladt is felfelé elsuhanva mellettünk .

- Siessünk !- Mosolygott rám Es és egyszerre kezdtünk el felfelé futni a lépcsőn, mint két kislány. akinek azt mondták, hogy a Disneylandbe megyünk. Sietősen és kissé levegőhiánnyal léptünk be szobáinkba. Gyorsan a bőröndömhöz szaladtam és valami tűrhető ruha után kutattam. Meg is találtam a kedvenc trikómat és a kék kockás ingemet. A nadrág úgy gondoltam maradhat. Gyorsan lekaptam a pólómat, amit ledobtam az ágyra majd felvettem a trikómat és az inget . Egy táskáért kutattam, amit meg is találtam. Bele vágtam a cuccaimat a tegnapi táskából, telefon, napszemcsi satöbbi és már csak körül pillantottam a szobában hogy, nem hagyok e ott semmit. 

Mikor nyugtáztam, hogy mindenem megvan akkor megindultam lefelé . Bezártam az ajtómat majd kocogva lelépkedtem a lépcsőn. A lányok azt mondták ,hogy ott találkozunk . Nem hiszem hogy már kész lettek volna mivel senki nem volt a lépcső alján. Mikor leértem abban a pillanatban eldöntöttem, hogy még benézek akkor gyorsan a konyhába.

Kicsit vidámabban mentem a konyhába ahol Sarahh és a többiek már nagyban dagasztottak valamit a pulton.

- Ti mi jót csináltok? – kérdeztem a pultnak támaszkodva.

- Majd ha haza jöttetek meglátjátok . – mondta Pattie mikor fordított egyet a tésztán és újjabb harcba kezdett vele.

- Vacsorára lesz tehát majd csak estére lesz kész- mondta Sarahh egy kis lisztet szórva a tészta alá.

- Áhh így már okés . – mondtam, mint akinek ez pont elég, de igazándiból érdekelt hogy mit is sütnek .

- A lányok? –Fordult felém Sarah gondolom a szakácskönyv felől.

- Szerintem még nincsenek kész. - Mosolyogtam .

- Nem akartok vinni valami innivalót? – Kérdezte Nina és Pattie egyszerre

- Hát vihetünk szerintem . – Lengettem meg a táskámat- A táskám úgyis elég nagy.

- Ott a hűtő. - bökött Sarah egy villám mozdulattal egy óriási két ajtós hűtőre a konyha végében . – Van benne gyümölcs lé. - mondta mosolyogva és ismét szórt egy kis lisztet a pultra .

- Szerintem elég lesz már!- mondta vihogva Pattie és ellökte, majdnem hogy a kezét, amiben megint csak liszt volt.

Lassan elindultam a hűtő felé és közben csak arra figyeltem, hogy mit csinálnak .

- Persze !- mondta dorgálón, de viccesen Nina- A kezed meg még ragad. Higgy már nekem.

- De ha nem fog össze állni rád fogom !- nevette el magát Pattie.

- Akkor öntünk még hozzá egy kis vizet. – Zárta le volna Nina.

- Hagyjátok már abba!- Most sütünk először ilyen nagy adagot. – nevetett Sarah .

Jó volt hallani hogy Pattie és Sarahh is jól érzik magukat. Elég sokat dolgoznak mostanság.

Kinyitottam a hűtőt, aminek az egyik oldala teli volt kajával a másik meg különböző italokkal. Kivettem az italos részből 3 palackos narancslevet és bele dobtam őket atáskába. Aminek a súlya és az űrtartalma egyik pillanatról a másikra jelentősen megváltozott.

- Al!!!- Kiabálta valaki a nevem a nappali felől.

- Ez neked szólt kiscsaj !- Nevetett Sarah

Megforgattam a szemeimet és már indultam is a hangforrás irányába.

- Megyek már ! - Ordítottam is egyszerre.

- Vigyázni magatokra!- Hallottam még magam mögül.

Megfordultam és már fordultam is vissza így dobtam feléjük még egy nyugtázó mosolyt majd már el is tűntem .

Előttem Es és Avery tűnt fel a bejáratnál és már vették a cipőjüket.

- Uhh nekem még fent maradt a cipőm – mondtam mikor rájöttem, hogy arra nem gondoltam. Jó volt így mezítláb járkálni .

- Siess kint megvárunk!- Mondta Esmeé és már kifelé is irányultak unoka húgával.

***

- És mit szólnátok, ha a végét elhúznánk egy kis hegedűvel? – kérdezte Esmeé mikor az irányító pulton valami gombot keresett.

Kár hogy Pablónál a másik stúdióban voltak így nekünk kellett feltalálni magunkat. De azt mondta, ha kész vagyunk nagyjából a dallal szóljunk neki és akkor Esmeé már mehet is a mikrofonhoz.  Jó fej volt ez a Pablo. Mint kiderült nem is az övé a stúdió hanem a nagypapájáé csak most ő vezeti mert ha a nagypapája elmegy nyugdíjba akkor ő örökli meg a stúdiót. Eleinte mikor jött egy ötletem itt volt és sokat segített. A szöveg jó részt az én ötletem, néhol segített be Es egy pár szócserével hogy kijöjjön ritmusra, amit mindig Avery játszott meg, ha megszületett valami jó kis komponáció.

- Szerintem úgy is jó lenne. – Mondtam bólogatva.

- Várj a szintin van hegedű is csak azt kéne megoldani…- kezdett hozzá Már az utolsó dallamokhoz Avry.

Jó fej kiscsaj meg mondja ha valami nem tetszik neki de emellett nagyon laza is ,de csak ésszel . Jóformán végig nevettük az egészet de mégis lassan összeáll a dal. És még csak 4 óra.

Halkan kezdte játszani az utolsó dallamokat majd hirtelen megnyomott valami gombot a szintin és betette egy elhúzás szerű dallamot. Tökéletes volt.

Végre megvan minden.

- Így jó lesz? Hozzá tehetem? – kérdezte Av és mosolyogva megfordult felénk a székén .

- Király vagy hugi !- mondta Es és a nem messze tőle lévő fotelból lepacsizott vele .

- Ez nagyon jó lett ! Már csak fel kell énekelned! – mondtam mikor elégedetten elnyúltam a vörös bőr kanapéban amiben eddig feszülten és koncentráltan ültem.

A dal sorainak összerakásakor végig Justinra gondoltam. Most kicsit próbáltam elhessegetni az arcát a gondolataimból. Egy másik képpel együtt . Még hozzá mikor Selenával van.

- Én nem fogom . - jelentette ki egyszerűen mire lehunyt szemeim kipattantak .

- Miért nem? – kérdeztem csalódottan . Olyan sokat dolgoztunk rajtam

- Nem elég jó egy albumra? – kérdezte Avery is ugyan olyan csalódottam mint én .

Mind ketten felé fordultunk és vártuk a választ, ami teljesen elronthatta a hangulatot.

Esmeé felült és előre könyökölve térdeivel mosolyogva rám nézett.

- Ezek nem az ÉN érzéseim .- mondta és a stúdió másik oldalára nézett ahol be lehetett látni a mikrofonos szobába majd vissza rám.

- De attól még jó szám!- Makacskodtam

- Nem is azt mondom, hogy nem jó szám csak azt, hogy ezt nem én fogom felénekelni.

Na akkor kinek kéne oda adni . Justinnak? Na persze pont ő fogja felénekelni azokat a szavakat, amiket ő ihletett. Egy kissé ironikus lenne.

- Én már tudom, mire gondolsz .- hallottam meg Avery hangját

Rákaptam a tekintetemet mire szélesen vigyorogva nézett engem . Akkor esett le.

- Én nem fogom ’ezt’ felénekelni . – mondtam és makacsul hátra dőlve a fotelben a táskámban kutattam a már magányos narancslevemért mivel a lányok már benyomták a sajátjukat.

- Akkor hiába dolgoztunk ennyit? – próbált lelki ismeretfurdalást kelteni bennem Es

- Nem . - mondtam miközben letekertem az üvegem kupakját. – Van köztünk egy csodálatos énekes. – bele kortyoltam a narancs levembe majd visszatekerve a kupakot visszatettem a táskámba.

A lányok csendben néztek engem és nem szólaltak meg. Frusztrálóan jelentőség teljesen néztek rám .

- Most meg mi van ?!- kérdeztem miközben ugyan úgy próbáltam rájuk nézni .

- Naaaaaa ..- mondta Avery mellém huppanva.

- Nem ! –mondtam karba tett kézzel .

- Ne csináld már !- Mondta Es is és leült a másik oldalamra .

- Akkor sem !- mondtam és bambultam magam elé mert nem tudtam volna ellen állni a kutyus szemeknek .

Egyszerűen féltem felénekelni és megörökíteni az érzéseimet, mert féltem, hogy akkor soha nem tudom elfelejteni őket. Nem is volt igazán sok jelentősége ennek a dalnak, csak mégis tudnám hogy akkor pattant ki a fejemből mikor Rá gondoltam,miatta szenvedtem.

- Al ..- kezdett bele Esmeé és átölelte a vállamat. – Lehet hogy neked is jobb lenne.

Mindenkinek feltűnt mi volt egy héttel ezelőtt. És mindenki megdöbbent a történtektől. Elég jól viseled.

Nagyot nyeltem . Most ezt minek kell felhozni ha úgyis tudja?

- De már ismerlek !- rá kaptam a tekintetem és Esmeén nem láttam mást csak testvéri féltést. – Tudom mi van most benned mert különben nem született volna meg ez a dal . Higgy nekem !- dörzsölte meg karom. – Sokkal jobb lesz utána . – mondta és ismét a mikrofon felé nézett .

Nem kellett rajta sokat gondolkoznom hisz nővérkém beszéde eléggé meggyőző volt. Bólintottam egyet és villámgyorsan felálltam mielőtt meg gondolnám magam .

- Yes!- hallottam meg Avery örvendezésén, amin csak elnevettem magam, holott valahol a sírógörcs kerülgetett.

***
- Még ki javítjuk a második versszakban azt a két sort, mert kicsit elcsuklott a hangod . Utána jöhetnek a ráéneklések és kész is vagyunk . Kész vagy? – kérdezte az üveg mögül. Hangja vízhangzott a fejemben .

A felvétel azért nem lett jó azon a részen mert nem tudtam visszatartani zaklatott hangomat és kissé elcsuklott de aztán össze szedtem magamat és csak folyatattam a dalt.

Bólintottam Es kérdésére mire Pabló újra elindította a  felvételt és megadott időben a lehető legtisztábban próbáltam felénekelni azt a két sort.

- Rendben most pedig próbálj meg ugyan olyan hangszintem ráénekelni a refrénre, menni fog?  - utasított és kért egyszerre Pablo most már.

- Persze! - suttogtam a mikrofonba .

Nagyon küzdöttem az érzéseimmel de szerintem , mármint szerény véleményem szerinte leég jól vissza tudtam tartani őket. De azt is be kell valljam hogy nem találtam olyan csodálatosnak a hangomat mint amennyire dicsérték az elmúlt 2 órában .

***

- Jakoooob!- Ordított Esmeé a kabátjából elő kapva a CD-felévtelemet mikor beléptünk az ajtón. Kint esett így villám gyorsan rohantunk be a házba de Esmeé volt a leggyorsabb.

Még így 7 óra magasságában is úgy pörgött mint aki csodát látott.

- Esmeé meg beszéltük hogy ez 6 szem  és fül közt marad. – korholtam le halkan de rajta már nem volt cipő és a nappali felé indult.

- Esmeéééééé!- Szóltam utána, de nem csak engem, hanem őt is egy óriási ajtó csapódás zavart meg.

A lépcső felől jött ahang . Kiléptem a cipőmből és érdeklődve indultam meg a lépcső alja felé amin Baránőm Cher rohant le.

- Cher.- Suttogtam .

Láttam rajta hogy elég zaklatott .Mikor mellém ért megfogtam a kezét de ő kirántotta szorításomból . Egy pillanatot viszont pontosan elkaptam . Az arcát láttam meg akkor és azt hogy sírt.

- Cher! Mi baj?! – ordítottam utána, de a már a bejáratnál volt és felkapta a fekete cipőjét. Ryan trappolt le a lépcső tetejéről és rohant a már az ajtót feltépő barátnőm után .

- Ryan mi történt?!- ordított utána immáron a visszaforduló Es.

- Cher várj már!-Ry nem is foglakozva velünk barátnőm után szaladt póló nélkül az esőbe.

Kitágult szemekkel rohantunk a bejárati ajtóhoz és tétlenül álltunk meg mert nem akartunk se bele avatkozni se elázni .De részemről csak a második.

Nem sok mindent hallottam abból a vitából amit leműveltek az esőben egymással szemben csak elvétve egy ’Hagyjál!”-t vagy egy ’Nem érdekel!’-t Chertől.

Barátnőm szüntelenül ellökte magától a felé közeledő Ryant mikor széttárt karokkal és védelem nélkül próbálta megölelni. Cher teljes mértékben támadta őt és maga elé tartotta a kezét, hogy a közelébe se tudjon férkőzni , viszont mikor barátom egy kicsit is a közelébe férkőzött hisztérikusan ütni kezdte. Ryan egy darabig próbálkozott. Majd hátrálva megállt és hallgatta barátnőm messziről, fájdalomtól sütő szavati.

Vajon mit történhetett? Chert még soha nem láttam ennyire kiborulni . A következő pillanatban Justin jelent meg mellettem.

- Mi történt? – kérdezte meglepődve

- Nem tudjuk!- mondtuk egyszerre Esmeével és Averyvel akik ott álltak velem a hatalmas ajtóban tétlenül.

Akkor elesett le hogy Justin teste majdnem hogy hozzám simul mire egy hirtelen és határozott mozdulattal elléptem tőle.

A hangulat kint az esőben teljesen megváltozott. Ryannak csak a tátogását láttam és azt, hogy közelít Cher felé, aki csodálkozva és kicsit meglepetten nézett Ryanre. Nem ellenkezik barátom közeledésére.

- Meg fogja csókolni !- hallottam Esmeé izgatott hangját mellőlem.

- Honnan veszed?- kérdeztem tőle, de nem vettem le a szemem az esőben ázó két korom béliről.

- Nem érzed ezt a nyugodt de mégis vibráló feszültséget köztük?- kérdezte suttogva épp hogy az esőt túlsuttogva.

- Én de! – Hallottam Avery hangját akinek a következő pillanatban nem éreztem a jelenlétet a hátam mögött.

Ryan lassan Cher oldalára csúsztatta a kezét és homlokát övének döntötte. Cher tehetetlenül ált előtte és bámulta a tőle sokkal magasabb fiú szemeit. Majd Ryan lassan közelített felé és megcsókolta. Cher nyaka köré fonta karjait majd közelebb húzta magához Ryant. 

Az esőben csókolóztak. Ez milyen romantikus. De végre megtörtént ez is. Van valami jó is ebben a napban . Megfordultam, hogy mégse nézzem őket mert ez kicsit cinkes és akkor vettem észre hogy már csak én álok ott az ajtóban . Ekkor koppant .

A francba Es és a CD .