Helló :) Bocsi hogy csak most hozom de mentségemre legyen nincs időm és bevallom lusta vagyok sokszor javítani .Ezt a javítást is java részt Neonkéknek köszönhetem bár ő sem tudja hogy a vége bővült még :) Kárpótlásul itt van egy jó hosszú rész... talán hosszabb mint az előző és hát... remélem teszik ... és nem aggódni a befejezés miatt mert még korántsem kezdődött el a történet :)
luvya<3
luvya<3
A dal utolsó sorainál nem csak abba gondoltam bele hogy mennyire nagy hiba volt, hogy egyáltalán elénekeltem neki ezt a számot. Hanem abba is, hogy ebből lehetetlen kivágnom magamat. Hogy a francba fogok tudni én a kérdései elől elmenekülni? Éreztem, ahogy egy meleg könnycsepp végig folyik az arcomon. Féltem. Féltem attól, hogy megint megbánt. Fel sem fogtam idáig azt, hogy eddig jól voltam. Lassan elfogadtam azt, hogy egyáltalán semmi nem jön össze vele kapcsolatban, ahogy ő is mondja mindig. Most viszont iszonyatos fájdalom tört rám. Szaggatva vettem egy mély levegőt mikor kezemet elemeltem a húroktól és ösztönösen cselekedtem. Ki akartam lendülni a függő ágyból úgy, hogy a lábaimat sürgősen kipakolom a szélérre, de nem úgy sikerült. Éreztem, hogy a lendület hátrafelé húz, és így kifelé billenek háttal a magas függőágyból. A gitárt szó szerint kidobtam az ölemből ezzel szinte neki vágva Justinhoz és a lábamat tovább lendítettem a fejem fölé miközben zuhantam .
-Al! - Szó szerint kibukfenceztem az ágyból. Az volt a legnagyobb mázlim hogy csak a térdemet ütöttem be, mert sikeresen hárítottam el a lehető legrosszabbat, ami most történhetett volna. - Úristen jól vagy? – Justin hihetetlen gyorsasággal és sokkal ügyesebben fordult ki az ágyból, mint én és próbált minél hamarabb kimászni a lehetetlenből.
A félelmem a kérdéseitől viszont sokkal nagyobb volt, mint a fájdalom, amit csak most éreztem meg a térdeimben. Nagy valószínűséggel csak pillanatnyi fájdalom hisz nem estem akkorát, mint vártam. Ha már a földön voltam négykézláb benyúltam a függő ágy alá a gitártokért és egy mozdulattal hasamhoz szorítottam.
- Semmi baj. – Ültem sarkaimra majd a szabad kezemmel megpróbáltam felnyomni magam guggolásba majd utána állásba.
- Uram isten mekkorát zuhantál. - Justin hangjába előbb volt féltés, mint gúny. Együtt érző volt. Kicsit rákaptam a tekintetemet és éreztem, hogy szemében ott van a féltés.
- Uram isten mekkorát zuhantál. - Justin hangjába előbb volt féltés, mint gúny. Együtt érző volt. Kicsit rákaptam a tekintetemet és éreztem, hogy szemében ott van a féltés.
- Semmi gáz. – Nevettem fel kínosan.
- Üljünk inkábba oda a kanapékra. – Jobb kezével óvatosan megérintette a karomat, amiben a gitár tokot fogtam mire kirázott a hideg. Nem akarom. Egyszerűen tudom, hogy mi jön most. És félek tőle, pedig nem vagyok egy gyenge lélek, csak mostanság. Érintése azonban fogássá vált egyik pillanatról a másikra. Bele kényszerítve éreztem magam olyan dologba, ami nem is volt biztos, de nem akartam. Ösztönből húztam el a karomat és léptem hátrébb. Az ágyak felé húzó Justin hátra pillantott rám és értetlenül állt a dolog felé.
- Öhm… - egy rendes szó nem jött a számra. – Szerintem… khmm…- köszörültem meg a torkom hátha attól jobb lesz – Visszaviszem Cher gitárját, mert nem akarom, hogy bármi baja legyen . – Nevettem ismét kínosan és erőtlenül a függő ágyra böktem utalva az előző kis incidensre. - Aztán lefekszem aludni, mert holnap zűrös egy nap lesz. – mosolyogtam rá, bár én magam is tudtam látatlanban, hogy mosolyom eléggé hamisan nézhet ki
.
.
- Nem jössz ki utána, vissza… ömm… - Talán ő is keresi a szavakat? – Beszélgetni?
Gyorsan ugrottak be a kérdések, amiket feltehettem volna neki, ezer meg ezer. Miről? Minek? Ez mégis hogy gondoltad? Sarokba akarsz szorítani? A barátnőd nem vár odafent? Vagy esetleg nem fog keresni, ha felébred és nem vagy mellette? De ennél én sokkal gyávább voltam
- Ömm… - nyeltem egy nagyot és erőt merítettem a felmerülő benső kérdéseimből. - Ami azt illeti eléggé elfáradtam – nyúltam a függőágyon heveredő gitár után – Jobb lesz, ha lefekszem. – A mű ásításom elég gyér lehetett mivel arcán az elgondolkodás jeleit láttam. Mielőtt rátört volna a felismerés a gitárt egyszerű gyorsasággal tettem bele tokjába, de ügyetlenkedve és hátrálva behúztam a zipzárját.
- Aly minden rendben?! - Lépett felém egyet mire én csak a vállamra dobtam a gitárt az pedig kicsit bele kongva a hátamon landolt.
- Igen tényleg nem ütöttem meg magam. - közbe vágott a mondatomnak.
- Nem úgy értem… - hangja igazságot követelően csengett. Mentségemre legyen, hogy nem érdemelte meg az igazságot. Előbb arra jöjjünk rá mind ketten, hogy hányadán álunk mi egymással aztán jó pofizhatunk.
- Semmi baj Justin csak kicsit álmos vagyok. - Mosolyodtam el bár nem is tudom miért. Talán ösztönből…
- Rendben. - kicsit letört lett. Menekülésem gyorsabbá vált. egyszerűen fordultam meg és sétáltam gyors léptekkel az ajtóhoz.
- Jó éjt Justin. - mondtam neki hátra fordulva. Kissé meggörnyedve nézett fel rám, mert a padlót fürkészte. Arcán hirtelen kivehetetlen sok érzelem futott végig.
- Neked is Aly…- kissé furcsán elhalt volt.
Megesett rajta a szívem, de erősnek kellett lennem. Nem szabadott el gyengüljek. Kitártam magam előtt a konyhaajtót és beléptem a fülledt házba. Nem akartam vissza nézni rá az ablakon keresztül. Nem követett, és valahol ez a gondolat zavart. A ház melege percről percre elálmosított, kint talán a hideg szellő tartott olyan éberen ébren. Lassan de mégis hevesen dobogó szívvel lépkedtem fel a lépcsőn mivel az álom lassan szó szerint nyomta majd egyszerűen rá nehezedett a vállamra. Ugyan olyan halkan osontam be a szobába, mint amilyen halkan suhantam végig a folyósón. A gitárt szépen és lassan tettem vissza a bőröndök mellé és csak abban reménykedhettem, hogy nem esett baja. A lányok nagyban szundítottak így nagyon vigyázva bújtam vissza az ágyba Cher mellé. Kicsit meg ébredhetett mivel nyöszörögve hátat fordított nekem, de aztán egy szót se szólva szuszogott tovább. Nagy levegőket véve éreztem, hogy könnyen fog jönni az álmom. Halkan magamban pedig ismételgettem egyetlen mondatot. Ne gondolj rá, van százszor jobb is a világon, amivel álmodhatsz.
***
Halványan ébredtem fel. Éppen hogy csak tudatában vagyok, hogy az álommentes világból visszakerültem a valóságba. Semmi erőm nem volt kikelni az ágyból, viszont már rájöttem mire is keltem fel. A kezem teljesen a hasam alatt volt és éreztem, hogy zsibbad, mintha hangyák mászkáltak volna rajta. Nem volt mit tenni a kellemetlen érzésmozgásra kényszerített én pedig megpróbáltam a hátamra fordulni. Hát nem úgy jött össze, ahogy én akartam. Hangosan landoltam a földön és éreztem meg fenekem sajgását, amit a legjobban beütöttem.
***
Halványan ébredtem fel. Éppen hogy csak tudatában vagyok, hogy az álommentes világból visszakerültem a valóságba. Semmi erőm nem volt kikelni az ágyból, viszont már rájöttem mire is keltem fel. A kezem teljesen a hasam alatt volt és éreztem, hogy zsibbad, mintha hangyák mászkáltak volna rajta. Nem volt mit tenni a kellemetlen érzésmozgásra kényszerített én pedig megpróbáltam a hátamra fordulni. Hát nem úgy jött össze, ahogy én akartam. Hangosan landoltam a földön és éreztem meg fenekem sajgását, amit a legjobban beütöttem.
- A francba már…- szitkozódtam.
Megkapaszkodtam az ágy szélébe és feltápászkodtam a szélére. Az esés nem is volt annyira fájdalmas, mint abban a pillanatban, amikor földet értem. Körbe néztem a szobába és sehol senki. Kinéztem az ablakon is és már láttam is, hogy mi az oka ennek a nagy ürességnek. Már elég későre járhatott a reggelhez képest, mert a nap már rég felkelt. Az éjjeli szekrényen lévő órára néztem, ami 8 órát mutatott. Akkor nincs is olyan késő. Lassan felálltam kissé sajgó fenekemet kitolva a fürdőszobáig gyors fogmosás és hajfelfogás, megigazítottam a fufrumat és már irány is a konyha. A folyósón semmi mozgás nem volt. Minden teljesen nesztelen. A lépcsőn lebaktatva még megigazítottam utoljára a trikómat és úgy indultam meg a konyha felé. És igen nagyon is jól hallottam a konyhában beszélgettek és nevetgéltek. Mosolyogva léptem be a konyhába.
- Jó reggelt!- mondtam majd akkor mértem fel a terepet csak igazán.
Justin ült az egyik bárszéken. Vele szemben Apa és Scooter Pattie meg valahol az asztalvégén olvasott valami könyv szerűséget. Szerintem ő volt az egyetlen, aki nem vette észre, hogy megjöttem. Selena is ott volt természetesen. Egy fehér trikó volt rajta és egy farmer.
- Jó reggelt. – Köszönt Scoo, Apa és Selena egyszerre. Justin rám kapta a tekintetét mire én csak lesütöttem az arcomat és elindultam apa felé. Kihúztam a mellette lévő bárszéket, majd lehuppantam mellé. Ő kicsit közelebb hajolt átkarolt a vállamnál és magához húzott.
- Jól aludtál? – Kérdezte miközben nyomott egy puszit a homlokomra. Felsandítottam egy pillanatra Justinra, aki éppen maga előtt nyomkodta telefonját.
- Kicsit meleg volt de szo-szo. – mondtam egyszerűen hisz mi mást mondhattam volna? Ez a kérdés persze ironikus.
- Los Angeles-ben nem lesz már ilyen meleg. - mondta mosolyogva. Ekkor jutott csak eszembe, hogy nekem délután indul a gépem.
- Apa felhívtad…- kezdtem bele.
- Persze kincsem már minden el van intézve. Neked csak mindig a táblás emberkét kell keresned.
Ez kissé érdekesen hangzott, de bólintottam. Lekönyököltem a pultra majd oldalra döntött fejemet megtámasztottam a kezemen. Pattie valami új könyvet olvashatott hisz ezt még nem láttam nála. Állandóan olvasott az elmúlt héten. Biztos érdekes lehet az a könyv. Jut eszembe nekem még, azóta is ott csücsül a bőröndöm alján kedvenc Angelem, viszont el kéne olvasnom a forgató könyvet is amit Selenától kaptam. A gondolattal jött az emlegetett szamár is.
- Itt a narancsleved édes. – Erre a mondatra Justinra kaptam a fejem. Ekkor elé került egy hosszúkás üvegpohárba valami narancssárga lé… de tudjátok mi a leg irritálóbb a narancssárgán kívül, amit útálok? Az a két kéz, ami mellkasára fonódott annak a személynek, aki elől menekültem tegnap éjjel… de ha ez nem elég találtam még ennél rosszabbat is, egy bújós arcot a nyakába fúrva hátulról mire csak lecsukja jólesőn a szemét. Ha tehettem volna… mert egy illatos zsebkendő lett volna kitéptem volna a kezei közül, hogy ne tudja kiszagolni az illatát. Úgy éreztem mintha szó nélkül kiszolgálta volna a kedvenc zsebkendőmből, amit csak szaglászni szoktam, erre ő kifújja bele az orrát.
- Köszönöm. - mosolyodott el zavartan Justin és oldalra hajtotta fejét, hogy adjon neki egy arcra puszit. Selena viszont sokkal gyorsabb volt és úgy fordult, hogy szájra puszi legyen belőle. Ha ez nem elég akkor folytatom, mert mikor Justin bohókásan el akart tőle húzódni Selena még visszahúzta magához és mindent bele adva megcsókolta. Nem akartam tovább nézni. Elfordítottam a fejem és apura próbáltam koncentrálni.
- Apa, Cher Gina és a többiek hol vannak? - kérdeztem az elsőt, ami eszembe jutott.
- Elmentek boltba…- mondta egyszerűséggel majd visszafordult a telefonjához, amiből szinte fel sem emelte a fejét mikor kérdeztem tőle.
- Értem…- mondtam, mert nem tudtam mást.
- Nem akarsz reggelizni? – érdeklődött Scooter.
- Áhh most kihagyom szerintem. - mondtam vállat vonva és felálltam úgy, hogy még a szemem sarkába se kerüljön a ”szerelmes” pár.
- Ahogy gondolod. – nyugtázta ő is.
Azzal, villámsebességgel megfordultam és kisétáltam a konyhából. Fel a lépcsőn. A szobába s onnan a bőröndökhöz vettem az irányt.
***
- A legfontosabb, hogy minden este beszéljünk. - Mondta Gina az ágy szélén ülve.
***
- A legfontosabb, hogy minden este beszéljünk. - Mondta Gina az ágy szélén ülve.
- Azért vettük neked a feltölthető mobil netet- emelte fel Ryan a pendrivet, hogy akár most már a gépen is tudjunk veled beszélgetni.
- Kedvesek vagytok srácok, de a gépen el kéne olvasnom a forgató könyvet. – Mondtam miközben ráültem a bőröndömre és úgy próbáltam behúzni a zipzárját. Ez a bőrönd megy majd a többiekkel a buszra a másik, amibe meg kevesebb cucc van jön velem, aztán ha vissza értem át tudok pakolni a szellősebb táskába de most már vagy fél órája küzdök vele.
- Azért ha elolvastad hívhatnál hisz 10 óra az mégis csak 10 óra… szerintem 3 óra alatt el tudod olvasni. – mondta Cher és leguggolt mellém segíteni a cipzárral bajlódni.
- Ezek meg fognak halni nélküled 3 nap alatt. – Viccelődött Chaz az ajtófélfát támasztva.
- Csak 4 az a három és kibírjátok utána meg elmegyünk fagyizni. – próbáltam poénkodni.
- Nem hiszem, hogy ezzel lekenyerezhetnéd őket. – Justin hangja megfagyasztotta a levegőt, ezzel párhuzamban hallottam, hogy a táskám cipzárját Cher sikeresen behúzta. Vagy csak én érzékeltem volna, hogy megfagyott?
- Haver te most értél vissza? A barátnőd gépe 10 kor indult. – Értetlenkedett Ryan és ellökte magát az ágy keretétől, ezzel felém indulva és a kezében tartott internetes pendrivot nekem nyújtotta. Gondolom, hogy tegyem el. Cher fel ált mikor kivettem Ryan kezéből a kis kütyüt és kézen fogta.
- Visszafelé dugót kaptam aztán elkaptak az autó pályán mert a mellettem ülő kocsiban felismert egy kiscsaj és sikító rohamot kapott mikor kiszállt a kocsiból eközben pedig elkezdte verni a kocsi ajtaját hogy autógrammot akar. – Kezét fejéhez emelte és a homlokát kezdte masszírozni.
- Ez már nem is annyira vicces, mint évekkel, ezelőtt de még most is röhögnék, rajta ha először hallanék hasonló esetet. – Vigyorodott el Chaz. A mögötte lévő Justin kezét hihetetlen gyorsasággal emelte le kezét homlokáról és ütötte vállba Chazt, aki rögtön oda is kapott a kezéhez ahol megütötte.
- Kösz az együtt érzést haver. – mondta cinikusan Justin majd neki dőlt a másik oldalt az ajtófélfának.
- Akkor minden meg van? – Kérdezte Gina ismét érdeklődőn ma már 5. jére mióta pakolunk. Szememet gyorsan kaptam el Justinról és próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy minden meg van el. Végig gondoltam az összes lehető dolgot, amit általában mindig otthon vagy a buszon hagyok, de minden megvolt.
- Szerintem, okés vagyok. – néztem utoljára mégis körül a szobában.
- Még szép hogy okés vagy! - mondta Esmeé az író asztal mellől. Ölében ott ült Avery is. Nagyon összenőttek. De nem zavart. Mind ketten jó fejek. És ha minden jól megy megbeszéltük, hogy Avery csatlakozik, hozzánk mikor Magyarországon állomásozunk majd 2 hét múlva 3 napot.
- Köszike. – mondtam egy mosolyt küldve felé. Az órára néztem, ami pontosan fél 4- et mutatott. – Még van fél órám indulásig. – mondtam kicsit szomorkásan.
- Gyere, segítünk levinni a bőröndödet. – mondta Ryan és már meg is ragadta a már féltetett és bekészített bőröndömet, amit magammal viszek erre a röpke pár napra.
- 7 ember segít levinni a bőröndömet, ami maximum 10 kiló, betudhatjuk egy kisseb gyerkőcnek.- nevettem el magam.
- Királynői felvonulás. –Nevette el magát Justin. Mindenki nevetni kezdett a kijelentésén csak én nem. És ahogy elnéztem ő is csak addig mosolygott, rajta míg kimondta majd csak engem nézett egy kényszer mosollyal arcán, ami teljesen átlátszó volt csak nem értettem mire fel volt ez a mosoly.
- Nahh menjünk! - szakítottam félbe mindenkit felpattanva a bőröndömről, ami majd szétdurrant. Ryan felé igyekeztem és ki akartam venni a kezéből a bőröndömet, hogy levigyen a földszintre, de bele kapaszkodott.
- A-a… én viszem. – mondta majd már el is indult vele.
- Jól van. - A kezemben szorongatott kis valamivel, amiért reggel elmentek a srácok az éjjeli szekrényen pihenő táskámhoz siettem, amiben benne volt minden utazáshoz szükséges tárgy, majd bele tettem azt is egy rejtett kis zsebbe ahol tutira megtalálom majd. Felkaptam a vállamra a táskámat majd nagy fordulattal megindultam a már ajtóban tömörgő csürhe után.
- Gyorsan eltelik, majd ez a pár nap hidd el! - Ölelte át Esmeé a vállamat.
- Tudom. - mondtam neki majd kiléptünk a többiek után az ajtón. Avery persze előttünk lépkedett.
- Akkor jó. - mondta majd mosolyogva, de a vállamat el nem engedve mentünk tovább. Bohókás kedve volt, aminek tudtam az okát. Miért ne kérdezhetnék rá?
- Várod már, hogy találkozhassatok így egy hét után ugye? – trafáltam bele a közepébe.
- Ennyire látszik?- nevetett fel kínosan.
- Én is voltam szerelmes. – mondtam egyszerűséget tettetve majd az éppen Ryan hátára ugró Justinra néztem észrevehetetlenül. Furcsa mennyire felszabadultabb lett. Pedig még csak pár óra telt el mióta nem látta Selenát. Még a rajongó támadás sem viselte meg annyira.
- Ahogy mindenki - felelte majd hirtelen elengedte a vállamat és lejjebb sietett.
- Fiúk hagyjátok abba, mert ha Nina meglátja, hogy lépcsőn ugráltok lesz nemulass. – mondta dorgálón bár hangjából érződött egy olyan mindjárt elneveti magát dolog.
- OKÉ OKÉ! - szállt te Justin Ryan hátáról majd egyszerűen és gyorsléptekkel előre húzott a konyhába. A csajok is vele tartottak, illetve utána, Ryan lerakta a bőröndömet a bejárat mellé majd elégedetten megfordult. Pont ekkor léptem le az utolsó lépcsőfokról.
- Köszönöm a segítséget! - mosolyodtam rá.
- Ezért cserébe a gépen beszélsz majd a lányokkal. - bökött rám mutató ujjával majd oldalazva elindult a többiek után.
- Ez érzelmi zsarolás te idosh! – förmedtem rá poénosan. Táskámat ledobtam a földre gyorsan a bőröndöm mellé és nekifutásból felugrottam a hátára. Szerencsére nem dőltünk el, mert felkészült sőt már kicsit be is rogyasztotta a térdét, hogy rá tudjak ugorni.
- Ez nem fair!- dorgáltam meg és öklömmel dörzsölni kezdtem a feje búbját. Összehúzta a nyakát, gondolom, mert nem a legjobb érzés volt az előbbi kis barackom.
- Úgyis hívtad volna őket. - mondta majd dobott rajtam egyet és úgy indult el. Kezemet pont a mellkasára tudtam tenni a nyaka körül átfogva így tudtam kapaszkodni benne.
- Ez igaz. - mondtam megadóan.
- Nahh látod. - ekkor beléptünk a konyhába – Csomagot hoztam! - kiáltott fel mire mindenki felnevetett. Megforgattam a szemeimet, amit Mindenki látott csak Ryan nem. Megfordult úgy hogy le tudjon ültetni hátáról a bárszékre majd óvatosan lecsúsztatott a hátáról.
- Van egy kis gond. - Apa hangja megtörte a jó hangulatot. – Elakadt a buszunk, ami ide jön a ház elé és nem tudom elintézni ilyen rövid idő alatt ezt is, és, hogy kivigyelek a reptérre. - mondta szomorúan és letette a telefont a pultra. Pattie jött be utána, a konyhába.
- Hívok, Taxit ezen ne törd magad. - mondtam és a pult szélét markolászó kezét megsimogattam és felpattantam a helyemről, már indultam is volna.
- Majd én elviszem. - Justin kijelentése teljesen felzaklatott. Én és ő kettesben egyedül? Kizárt. Nyugodtnak kell maradnom és annak is kell tűnnöm.
- Nem szükséges hisz most értél csak vissza és minek szaladgálnál még egyszer ugyan oda? – kérdeztem felnevetve és már indultam is a kijárat felé.
- Nem esik nehezemre, és olcsóbb is. – mondta és már elő is kapta a kocsi kulcsot a zsebből.
- Nem ettől a pár dolcsitól fogok éhen pusztulni. – hadakoztam, de próbáltam a legnyugodtabb hangnemembe.
- Én is, vagyis szerintem mi is jobban örülnénk neki, ha nem egy vad idegenhez ülnél be itt Francia országban. - Mi van? Már Pattie is ellenem van?
- Visszafelé meg megint elkapják a rajongók? – kérdeztem Patit hátha előtör belőle a féltőanya.
- A dugó végével jöttem tehát nem hiszem, hogy egy nap kétszer ugyan azon az úton megint ugyan az bekövetkezne. – mondta elégedetten és már indult is a kijárat felé engem lehagyva. Nem tudtam ellenkezni vele. És nem azért mert nem akartam, hanem mert nem jutott semmi az eszembe.
- Justin a bérelt kocsit rögtön viheted is az autókereskedés elé és akkor ott majd fölveszünk a busszal rendben? – Kérdezte Scooter.
- Oké oké, csak adj egy címet. – Visszasuhant mellettem Scooter mögé és a kezébe nyomta a telefonját. Gondolom GPS. Bár nem voltam benne biztos.
- Tényleg nem baj, hogy nem én, viszlek? – Apa fel sem tűnt előttem kicsit meglepődtem, de nyugtató pillantást küldtem felé.
- Csak 4 napra megyek, nem hónapokra ne aggódj miattam, lesz mellettem ismerős is, így társaságom is, és itt is meg tudlak ölelgetni még utoljára, aztán 4 nap múlva törleszthetsz. – vigyorogtam fel rá mire csak elmosolyodott közelebb lépett és megölelt. Jólesett egy kicsit. Mégis csak elmegyek. Kivételesen most én és nem ő.
- Nagy öleléééééééééééééés!- Gina hangja egyértelműen csengett és már automatikusan szorítottam aput magamhoz közelebb szememet összeszorítva és számat összepréselve fogadtam oldalamról két nagyobb becsapódást. Majd még sok apró kisebbet. Felnevettem ezen a szituáción. Olyan filmes effektes volt.
- Kis idióták, nem hagylak itt titeket örökre, csak ha megfojtotok. – Dorgáltam meg őket poénosan mire éreztem, hogy egyre lazul a körém záródó fogások erőssége.
- Bocsi…- húzta el Cher a szót majd hátrébb léptek.
- Ti is nagyon fogtok hiányozni nekem. – Elengedtem aput és szó szerintem Cher nyakába ugrottam. Szorosan megöleltem mire éreztem, hogy valaki hátulról megölel.
- Kivel fogunk most nyerni a társasba, ha kiesik a legerősebb láncszem? – kérdezte Gina, aki megölelt az előbb.
- Áhá- Ryan hangja felharsogott. – Sürgősen rendeznünk kell egy játszmát a buszon mikor felszálltunk, Gyerekek végre itt az alkalom, hogy nyerjünk.
Cher szorításából engedtem mire mind két lány ellépett tőlem.
- Kárörvendj csak meg lásd, visszajövök és sz*arrá verlek, pardon a csúnya szóért. – fordultam Ryanhez majd csak felé léptem, és megöleltem.
- Alig várom Hülye idosh! Ölelt vissza védelmezőn majd kicsit megszorongatott és elengedett.
- Mi is adunk csoportos ölelést!- jött oda Esme és Avery és miután Ryan elengedett ők is megöleltek.
- Csak ügyesen csajszi és ha bármi van, akkor hívj nyugodtan. Igyekszem majd én is a gép előtt lenni, ha majd hívsz minket Skypon – mondta bízatóan, mikor hátra léptek tőle.
- Ajánlom is!- mondtam nevetve . – Veled meg tartom majd a kapcsolatot ám Twitteren . – Mosolyogtam Averyre.
- Ajánlom is @DrAlyshon- nevette el magát majd megint megölelt egy picit és arrébb lépett.
Valahol imádok is búcsúzkodni meg nem is. Pattie került valahogy elém és csak kitárta a karjait. Megölelt majd egy nagyon kedves és sokatmondó mosollyal el is lépett tőlem.
- Köszönöm!- suttogtam neki mire ő csak bólintott.
- Nincs mit. – mondta komolyan majd visszasétált Scooter mellé. Scooter éppen Justinnak adta vissza telefont.
- Meg ne nyomj rajta semmit, még ha dumál is, akkor s hagyd, had dumáljon .- Mondta neki parancsolón és oktatóan mutogatott neki mellé .
- Scooter lassan 3 éve van jogsim és 1 éve használom, ezt a GPS-t ne nézz már ennyire faragatlan sztárocskának.- Mondta zsebre téve telefonját.
- Jól van, kölyök csak tutira akarok menni. –mondta megveregetve a vállát majd felállt.
Felém sétált és egyszerűen megállt előttem.
- ÁLJ ÁLJ ÁLJ! - Chaz mint egy őrült beesett közénk, mire hátrébb ugrottam. De ő utánam kapott és ölelgetni kezdett. Én pedig mint egy bábú álltam ott, és lesokkolt állapotomból próbáltam kikeveredni . Chaz egy idióta. Mármint jó értelemben.
- Ne menj,el kérlek…!- tettetett műsírást és szinte lefojt rajtam és letérdelve a hasamat kezdte ölelgetni . A fenekem fölött kicsivel átkarolt és teljes erejéből szorított magához. Pont fogta azt a pontomat ahol a legcsikisebb voltam.
- Chaz te idióta!- nevettem fel jó ízűen – Csikizel és olyan hülye vagy! – Mondtam neki viccesen és próbáltam hasamra simuló arcát levakarni rólam a vicc kedvéért, de nem engedte.
- NEM AKAROOOOOM! – Úgy csinált, mint egy 5 éves kisgyerek – Most ki lesz az ellenfelem a tárasban? Ezek mind nyápicok!- komolyodott el persze csak pillanatokra aztán megint egy fél mosolyt letörölve az arcáról színlelte tovább a sírást. Mind nevetésbe törtünk ki, én pedig még nagyobba.
- Chaz mióta vagyunk mi ilyen jó viszonyba?- Emeltem fel fejét arcánál fogva mire kiskutya szemeket eresztett rám és kicsit megölelgetett a derekamnál fogva.
- Mióta egy feladat miatt le kellett vágnunk Ryan lábkörmeit. - Mondta teljes komolysággal.
- Chaz, mi soha nem csináltunk ilyet, biztos csak álmodtad. – Ütögettem meg buksiját és kócoltam össze haját.
- Jahh …- úgy csinált, mintha rátört volna a felismerés. – Akkor, szia!- beszélt a hasamhoz majd megpuszilta és a derekamba kapaszkodva felállt és Gina mellé sétált vigyorogva.
Nagy vigyorral megforgattam a szememet és komolya arckifejezést próbáltam felvenni és egy ”nálad nincs minden rendben” nézést küldtem felé. Szemöldökét húzogatva küldött nekem egy színészi puszit mire megint csak elmosolyodtam.
- Hiányozni fogsz te idióta. – mondtam neki és szám elé tartva küldetem neki egy puszit.
- Csak nem érzelgősködünk, nem vagyunk olyan viszonyba. – Mondta flegmán majd elmosolyodva Gina mellé sietett és adott az arcára egy puszit . Nyugtáztam ennyivel . Visszafordultam Scooter felé, aki már meg is ölelt. Időm nem volt vissza ölelni, viszont mert olyan gyorsan el is engedett. Megértettem hisz mégsem vagyunk olyan jóban, a másik meg ez bőven elég volt és elég igazi ölelés ahhoz, hogy elhiggyem nem hamis ölelés volt, hanem csak tartózkodó. Ez így volt rendben.
- Remélem, jól utazol majd és hívod ezeket a jó madarakat, hogy ne kergüljenek meg nélküled. – mondta kicsit vállba boxolva, ami persze kicsi volt tiszteletben tartva azt, hogy lány vagyok.
- Még szép! - Döntöttem meg oldalasan a fejemet és küldtem neki egy édes és jó kislány mosolyt.
- Bírlak!- Jelentette ki majd rám kacsintott.
- Na húzzunk mert nem fogunk oda érni. – Törte meg Justin az idillikus búcsúzásomat és elindult a kijárat felé.
- Sarah és Nina hol van? – kérdeztem, mert tőlük is el akartam búcsúzni.
- Az előszobában. – mondta apa és a vállamnál fogva átölelt.
Együtt lépdeltünk el a kijáratig nyomunkban a többiekkel. Srah és Nina már ott álltak egymással szembe nekünk pedig háttal. Sarah látta, hogy jövünk így biccentett a fejével mire Nina megfordult.
- Vettünk neked valamit remélem, nem veszed tolakodásnak. - Mondta mosolyogva majd elém lépett és a kezembe adott egy becsomagolt valamit. Nem volt nagy csomagolás Kreppapírba volt burkolva egy téglalap alakú valami. Megölet és csak annyit súgott a fülembe: - Csak a repülőn nyisd ki. – mosolyogva hátra lépett majd Nina jött oda én pedig egyik kezemből a másikba átkapva az ajándékot, kezet nyújtottam neki.
- Örültem, hogy megismerhettem… - kezdtem bele, de széttárta a karjait és mosolyodva utalt rá, hogy öleljem már meg. Nem folytattam a mondókámat csak megöletem.
- Jó fej kiscsaj vagy! Örülök, ha a lányom ilyen barátokat szerezés unokahúgomnak sem kívánhatnék jobb társaságot. - Utalt ezzel Esmeére gondolom .
- Én örültem és köszönöm a vendéglátást. - mondtam megölelve majd hátra léptem és a cipőm felé igyekeztem.
Most éreztem csak úgy igazán, hogy tényleg magamra maradtam, mármint a nagyvilágban nem pedig, úgy ahogy anya szokott néha otthon hagyni egyedül. Hisz ott mindent ismerek. Ez pedig az ismeretlen. Hát kislány most aztán megkaptad a feladatot.
- Hát akkor … – álltam fel mikor felvettem a nem túl magas, de kényelmes magas sarkúmat és megigazítottam ruhámat. Táskámat kinyitottam majd bele tettem az ajándékom. Kezemen felcsúsztattam a táskámat a vállamra és kihúzva álltam meg az ajtóban.
Justin kinyitotta mögöttem az ajtót és kilépett rajt. Megütött a fülledt meleg, ami beáramlott az ajtóból . – 4 nap múlva jövök .- Intettem majd minél hamarabb ki akartam jutni a házból mert éreztem hogy rám fog törni a sírás. Össze szokott kis táraság voltunk azért és most tényleg egyedül kellett boldoguljak.
Csomagomat megragadva léptem ki az ajtóm majd csuktam be azt magam után. Justin éppen a csomagtartót nyitotta majd felém igyekezett. Felém, aki a lépcső tetején állt. Arra is most kellett rádöbbenjek, hogy tényleg ő fog kivinni a reptérre és sajnos az autó pályán még kiugorni sem tudok, ha 100- al megy tehát így lelkiekben fel kell, készüljek bármilyen témára ami elő jöhet .
- Elvehetem? – gondolkozásomban észre sem vettem, hogy megállt előttem és a táskámért nyúlt.
- Persze …- Nyögtem alig halkan hallhatóan. Mire kivette a táskát a kezemből légies könnyedséggel és a csomagtartó felé indult. Lassan indultam el a le a lépcsőn és éppen a kocsi orránál jártam mikor a csomagtartó nagy puffanással lecsukódott. Lépteimet gyorsabbra vettem és az ajtóhoz siettem, de megelőzött és kinyitotta nekem az ajtót.
- Hölgyem !- tessékelt a másik oldalára majd mikor oda értem kitárta előttem az ajtót. Lecsúsztattam a táskát a vállamról majd behuppantam az ülésre és az ölembe dobtam.
- Köszönöm .- mondtam majd az övem után nyúltam, hogy bekapcsoljam magam . Az ajtó csukódott mellettem majd halványan érzékeltem, ahogy Justin nagy léptekkel megkerüli a kocsit. Ez alatt az idő alatt okos kislány létemre felmértem, hogy nincs menekvés. Kitárta nekem a ketrecét én pedig könnyedén bele sétáltam. Justin egyszerű mozdulattan nyitotta ki a kormány felöli ajtót és huppant be a kocsiba.
- Mehetünk? – kérdezte felém fordulva. Mikor rá néztem mosolygott. Kedvesen mosolygott és olyan hogy is mondjam … szerethetően.
Halványt bólintottam, mert gondolataim teljesen máshol jártak. Visszaváltozott volna? A pakolásnál és most is olyan más… de úgy alapjába véve az egész gyerek.
A kocsi kulcsot betette a gyújtásba majd a motor lassan felbőgött mikor elfordította. Óvatosan legurult a felhajtóról és én pedig ezzel a mozdulattal próbáltam a lehető legjobban bele simulni az ülésbe mintha ott se lennék, mert ez a hirtelen hangulatváltozás… vagy mit tudom én mi ez nála padlóra tett.
Sajnos azonban nem mondhatnám, hogy az a mesébe illő szokásos kínos vagy kellemes csend ült volna be közénk, mert amint egyenesbe kerültünk kerítés nélkül bele vágott a témába.
- A tegnap esti menekülésed elég gyenge volt. – Mondta tök lazán és mosolyogva.
Mi van? Ez most komoly. Tök jó hogy levágta de most már kivágni sem tudom magam belőle mert olyan fejjel néztem rá amiből lerí, hogy egyáltalán nem számítottam a hirtelen leleplezésre.
- Ezt meg hogy érted? – kérdeztem felvéve egy kis kulturált formát, meggörnyedt hátamat kihúztam, nyitott számat becsuktam ,elkerekedett szemeimet pedig próbáltam egyenes vonalba húzni , mind ezt azzal erősítve, hogy kinéztem az ablakon.
- Legalább most ne játszd a hülyét . – mondta pöppet felém fordulva.
- Nem játszom. Nem menekülés volt . Csak tényleg fáradt voltam .- mondtam a világ leghatározottabb hangján mire büszkén elmosolyodtam , Hangomba egy csepp felfedés sem volt.
- Jó…- húzta el vigyorogva a szót. –Akkor remélem kialudtad magadat, mert most van kerek fél óránk, hogy mesélj nekem a dalodról . –mondta majd megállta az előttünk pirosra váltó lámpánál és felém fordult. Nagyot nyeltem . A francba . Komolyan .
- Nincs kedvem . – Mondtam neki majd felé fordultam. Nagy vigyorral . Na ehhez mit szól?
- Rólam szólt igaz? – mondta elégedett vigyorral az arcán .
- Pofátlan vagy és nagyképű !- háborodtam fel és ültem rendesen az anyós ülésbe.
- Csak érdeklődtem . - Nevette el magát. Majd visszafordult ő is a kormányhoz.
- Jókor jut eszedbe? – mondtam durcázva.
- Most tudunk beszélgetni, mikor nem tudsz elmenekülni. – Ezen a kijelentésén nagyon is kiakadtam .
- Tudod Justin Biber az nem jutott eszedbe, hogy én nem akarok veled beszélgetni ? –kérdeztem felé fordulva. – Képzeld én is megtehetem, hogy nem beszélek veled akár egy hétig ahogy te sem . – utaltam az elmúlt egy hétre.
- Nem is voltam otthon. - mondta nyugodtan majd elindult, mert gondolom a lámpa zöldre váltott.
- Ezzel tudsz a legjobban felidegesíteni .- mondtam és megint visszafordultam az ülésemben . Állandóan támadtam volna, de valahogy nehezemre esett. Nem akartam tönkretenni a törhetetlen jókedvét de viszont zavart is mert ezzel azt mutatja hogy őt nem is érdekeltem.
- Mivel? – kérdezte még mindig nyugodtan .
- Ezzel a nyugodtságoddal .- Bukott ki belőlem .
- Miért lennék dühös? – kérdezte
- Tudod ez szánalmas…- suttogtam .
- Miért vagyok szánalmas? –kérdezte ismét felnevetve.
- Nem te vagy a szánalmas, hanem én . – mondtam halkan . – Én olyanért harcolok, ami nincs is.
- Mire gondolsz ? – hangja érdeklődő volt.
- Miért csókoltál meg a buszmegállóba? – kérdeztem és oldalra fordítottam a fejem, hogy arcát lássam .
- Most is megtenném .- mondta száját mosolyra húzva.
- De miért ?- ha már lúd( és beszélgetni akar )akkor legyen kövér.
- Mert . Ennyi pont elég. – mondta majd bekapcsolta a lég kondit.
- Jobban van a gyomrod? – kérdezte az egy pillanatra elő bukkanó csendet megtörve.
- Miért érdekel? Amúgy igen már lassan 3-4 napja . - mondtam az ablak felé fordulva.
- Mert a barátod vagyok és érdekel . –Ez a mondata egy könnyet fakasztott a szememből, amit gyorsan letöröltem az arcomról.
- A barátom vagy? – kérdeztem halkan mégis undorral .
- Szeretnék az lenni . -Nem válaszoltam erre a kérdésére. Így folytatta . - Aly ami történt tudom hogy zavaros. Tudom, mit szeretnék és hidd el én csak téged féltelek . – Mondta Hangjába már sokkal de sokkal több komolysággal.
- Erre az a megoldás hogy kihasználsz ? – kérdeztem flegmán .
- Nem használtlak ki . –Hangja most talán kicsit dacossá vált.
- Persze , neked mindent szabad, Justin szerintem hanyagoljuk ezt a témát. Mit ragozod állandóan túl? – fordultam felé fejemet fogva, mert hirtelen belehasított a fájdalom.
- Te kezdted. Mostmár viszont ha ide jutottunk ki szeretném hogy tudd, az amit tettem szívből jött és teljesen őszinte volt. És amit mondtam, hogy több van köztünk az szerintem még mindig igaz és…- közbe kellet lépnem .
- NEM-ÉRDEKEL !- tagoltam feszülten .
- Kezdjük újra. – mondta kétségbe esve és félre állt az úton . Nme hiszem hogy a beszélgetésünkre gondolt.
- Mégis hol akarod újra kezdeni Justin ? 18 éves vagy . Felnőtt ember, azt hittem ennél már felnőttebb gondolkodásod van . Ez már nem az ovi ahol még megbocsájtják alsó tagozatba, ha bepisiltél és egyszerűen egy”Máskor vigyázz jobban” mondattal megdorgálnak és adnak egy másik gatyát. –Mondtam fejemtől elvéve a kezemet és nyomatékosítva, amit mondtam megcsíptem nadrágját .
- Csak arra kérlek, hogy felejtsük el és legyünk barátok.- mondta ős is kicsit felengedve a hangját.
- Miért? Mert Selena elment? És akkor megint kezdhetjük újból ? – forgattam meg a szememet. És igen ezt gondoltam. Most hogy Selena nincs itt mindent szabad? – Tudd meg már egyszer próbáltam helyre hozni a dolgot. Már mikor a magán gépeden megpillantottalak . De látod nem jött össze. Ugyan ott vagyunk ahol voltunk. Nem keresel, és majd eltűnsz megint nyár végén. Ez semmi. Jobban utalva, ha már ragaszkodunk egy témához ez nem éppen barátság. – Mondtam vállat húzva és hátra vágódtam az ülésben.
- Mert ez több!- Tiszta ideg lett… Hangját is felemelte kissé- Csak mégsem lehet több… Én csak a legjobbat akarom kihozni ebből az egészből amit, lehet, ez per pillanat egy kis bizalomra épülne. - szemöldöke már szinte összeért annyira idegesen ráncolta homlokát. Előre fordult majd a kormányt szorongatva gondolkozóba kezdett.
- Elindulnál? Mert le fogom késni a gépemet . A barátnőd meg nem hinném, hogy örülne neki. –Mondtam egy kis vigyorral, amit elrejtettem villám sebesen . Arcára pillantottam, amin teljes mértékben látszódott, hogy tökéletesen gyenge pontra tapintottam.
- Ez nem Selenáról szól!- jelentette ki majd a kormány bánata, mert erősen bele ütött. –Én rontottam el mindent. Selena talán .. nem is tudom … még mindig szeretem , és mindig is fogom. Gyerek szerelem. – felkapta a tekintetét mintha csak most ismerte volna be saját magának is hogy mi az igazság. Nagyot nyelt és beindította az előbbi sokkos állapotba kerülése után lefulladt motort.
A kocsi lassan elindult én pedig azt hiszem 10 perc leforgása után most vettem először levegőt. És igen beállt az a kínos csend mint a filmekben, amit nem akartam megtapasztalni. Be kell valljam ez sokkal rosszabb mint mikor nézed vagy csak olvasol róla. Annyira meg akarnád törni, de egyszerűen fogalmad sincs mivel. Olyan vagy, mint egy fadarab a háborgó tenger közepén, aki semmi mást nem hall, mint a tenget ami mégsem mond semmit . Vagy éppen ez az a csend, amiből rá kéne jönnöm, hogy valójában mit mond? Ezzel utalni akar valamire? Nem tudom. És ez a tudatlanság, tehetetlenség megőrjít.
- Csak ha tehetném meg akarlak védeni mindentől- hangja kérlelő is volt, de egyben nyugodt is.
- Nagy kislány vagyok…- mondtam, mert nem akartam már mást mondani neki mivel nem tudtam mivel idegesítem fel.
- Csak így tudlak megvédeni amennyire, tudlak, saját magamtól … csak az a baj hogy ha nem lehetek a barátod akkor nem tudlak sok más mindentől megvédeni.
- Justin eddig is megvédtem magamat minden veszélyestől. - próbáltam nyugtatni.
- Csak tekints rám úgy mit egy barátra. Kérlek. – kérlelt egy pillanatra rám kapva a tekintetét majd visszanézett az útra.
- A barátság bizalmon alapul Justin és nem tudom, mennyi bizalmat tudnék neked jelen pillanatban adni. – Mondtam őszintén . Már nem féltem tőle . Talán azért mert elmondta, hogy meg akar védeni, vagy már fogalmam sincs, hogy mit érzek.
- Megpróbálnám, vissza szerezni csak ne távolodj el tőlem ennyire, kérlek . Látom hogy menekülsz előlem és ez nekem nagyon fáj . – teljesen kinyílt . És nem akartam tönkre tenni ezt a pillanatot.
- Rendben Justin , leszünk …hát barátok, de inkább haveroknak nevezném egyenlőre, ha nem bánod . De a fájdalmad nem kifogás, mert nekem is fájtak és fájnak dolgok. – mondtam ki a végén, ami a szívemet is nyomta, hisz nem tudom örökre magamba tartani és legalább, most nyugodtan elmondhattam neki.
- Azon leszek Aly hogy tényleg jót akarjak neked. – mondta bólintva és ezzel mintha elhatározta volna magát. Ekkor a kocsi lefékezett és Justin kihúzta a kulcsot a gyújtásból.
Megérkeztünk volna? Észre sem vettem . Talán tényleg olyan hosszú volt az a csen mint amilyennek tűnt?
- Gyere, siessünk, még mielőtt valaki felismer. - mondta mosolyogva mire kipattant a kocsiból én pedig kapkodva követtem példáját. Egyszerre csaptuk be a kocsi ajtaját és indultunk meg a csomagtartó felé.
- Amúgy csinos vagy! – mondta a kulcsot behelyezve a kis résbe.
Tényleg úgy csinál, mintha a barátom lenne. Ebben a pillanatban azért adtam hálált ennek az útnak és lehetőséget, mert ha nem lenne, nem tudnám, hogy túltenni magam ezen a fél órán. Ő pedig mellettem tényleg úgy tesz, mintha mi sem lenne természetesebb.
- Köszönöm! Esmeével vettük .- mondtam tőszavakba beszámolva a szerdai napról ami egy elég őrült napra sikeredett Párizsban.
Kivette a csomagomat, majd lecsukta a csomagtartót. Én készségesen megfogtam lila bőröndömet majd elindultam a bejárat felé. Hallottam, ahogy a kocsi riasztója csipog kettőt majd halk léptek sietős kapkodását mögöttem. Hajam most egyre jobban zavart és nem csak a nagy meleg miatt, hanem egyszerűen még a bennem tomboló feszültség miatt.
Csendben siettünk be a terminálba. Magas sarkúm léptei még a kis morajba is, amit az a kevés ember csapott lépteivel és társalgásával a fedett területen, vízhangot vert. Egy pillanatra álltam meg a kijelzővel szembe egy mellettem megtorpanó szótlan Justinnal majd már mentem is a 16-os csekkolási kapumhoz feladni a csomagomat.
Mikor oda értem még sorba se kellett állnom tehát ezek szerint már nincs is sok időm a gép indulásáig . A pultos hölgy kedvesen mosolyogva nézett rám .
- Miben segíthetek?- kérdezte.
- Jegy lett foglalva egy főre, Alyshon Borde,névre. – mondtam a pultnak támaszkodva de a csomagomat nem engedtem el . Justin is neki dőlt lehajtott fejjel a pultnak és csak a körmét tanulmányozta. Mintha így nem lenne elég kirívó a tömegből.
- A személyiét, ha szabad?! – kért kedvesen, de láttam hogy nagyon vizslatja Justint.
- Az úr, velem van. - próbáltam utalni neki, hogy nem kell aggódnia, és hogy ne nézze annyira.
- Akkor semmi probléma. –mondta mosolyogva majd a gépéhez fordult. Justin felé fordultam, mert gondoltam eltart egy darabig, amit csinál.
- Mi jót fogsz csinálni a szabadidődben? – kérdeztem kedvesen hátha ettől jobb lesz… akár mind kettőnknek nem csak neki. Fejét felkapta rám majd oldalasan próbálta úgy dönteni, hogy nem nagyon lássák de mégis rám tudjon nézni .
- Még nem tudom, majd el dől. - mondta mosolyogva. – De akkor, amit a kocsiban mondtál,hogy barátok …- nem fejezte be, csak nézett viszont hangja elhaló volt mintha nehezére esett volna kimondani.
- Nyugalom. –mondtam neki és vállára tettem a kezem .
- Okés akkor nem téma .- nevette el magát kínosan.
- Hölgyem feltenné a csomagját, ha megkérhetem a szalagra?- szólt közbe a pultos csaj.
- Persze!- mondtam és csináltam, amit mondott. Feltette egy jelzést a bőröndömre majd felém fordult.
- Hová szeretne ülni?- kérdezte rám nézve .Már nyitottam volna a számat ha Justin szinte félre nem lök a pulttól.
- A kishölgy az első osztályon szeretne utazni az én számlámra. –mondta és már a zsebébe is nyúlt. De én elkaptam karját és utalón ránéztem .
- Justin …- sziszegtem ,majd lenéztem a kezére utalva neki hogy tegye el azt ami a kezében van .
- A másod osztályon nem tudsz beszélni a srácokkal , mert ott nem engedik az internet kapcsolatot se és mind két oldaladról bele lógna valaki a gépedbe. - mondta és kezét egyre feljebb emelte a pénztárcájával együtt.
- Justin erre nincs, szükség a srácok kibírják ezt a röpke pár órát, míg leszáll a gép. – próbáltam még mindig ellenkezni.
- De én nem . – Jelentette ki mosolyogva majd már csak annyit vettem észre, hogy a bank kártyája pulton van és a csaj elveszi.
- Akkor az első osztályra? – kérdezte majd már ütött is be valamit a gépbe.
- Igen- válaszolta Justin könnyed egyszerűséggel . Haragudtam rá, mert volt egy olyan érzésem hogy le akar fizetni . Bár valahol szemétnek éreztem magam, hogy ilyet gondolok róla. Egyszerűen inkább behúztam fülem-farkam és szemibe nézve csak annyit mondtam:
- Köszönöm …- suttogtam majd a táskámat a vállamon megigazítva hajtottam le a fejemet.
- Kisasszony a jegye. - zavart meg zavartságomban a kezelős csajszi majd a látó szögembe nyújtotta repülőjegyem és a személyim. Justin is megkapta a kártyáját és a pénztárcájába visszatéve eltette a farzsebébe.
- Köszönjük!- mondta Justin határozottan majd oldalamat megfogva próbált útba igazítani
- Köszönjük!- dobtam még a hátam mögé a szavakat majd már nem is tudtam merre vagyok . Csak követtem az egyetlen biztost, ami tartott. Mégpedig Justint.
- Melyik kapu? – kérdezte előre felé haladva. Kapkodva magam elé irányítottam a jegyemet és megkerestem a kapu számot.
- A 124 – es- mondtam és már le is fékezett a mellettem lévő fiú engem is visszatartva.
- Akkor jól lestem meg. - vigyorodott el – Itt is vagyunk. - mondta majd elengedte derekamat és ellépett mellőlem. A váró terembe már nem volt senki és már az utolsó embereket ellenőrizték csak a beszálláshoz. Talán 5 ember volt még előttem. És most tényleg fel kell szállnom arra a gépre. A gyomrom görcsbe rándult.
- Hát akkor …- mostam felé fordulva, de nem tudtam befejezni, mert karjai vállam magasságába már széttárva tartottak felém és nagy lendülettel záródtak össze hátamon .
- Vigyázz magadra!- suttogta majd arcát a nyakamba fúrta. Még jól is jött, mert hajam rendesen takarta. Kezeim hanyag lógásból óvatosan oldalára tévedtek és megtámaszkodtam rajtuk. Nyakamat bele fúrtam az ő nyakába majd nagyot szippantva isteni illatából bólintottam egyet kérésére, biztosítékot adva.
Talán jobb is lesz ez így, mint barátként. De ettől még nem mindig nem változik az a tény hogy szeretem, de ez van és ez így jó. Így talán elviselhetőbb lesz. Erre akkor jöttem rá mikor mámorítóillatától minden problémám elszállt, és talán párpercre boldog voltam. Mikor szorított rajtam egy utolsót kezeimet ösztönösen háta mögött lekulcsolva össze fontam és így húztam én is magamhoz közelebb . Ez részéről talán egy csendes végre ki nem mondott „Bocsánat” volt részemről pedig egy „Semmi baj” az elmúlt napokért.
- Elnézést önök is ide várnak? – szakított meg minket egy utaskísérő. Justin hirtelen ellépett tőlem egy utolsót sóhajtva . Így bólintottam egyet a megzavarónknak.
- Én … - nyögtem nehezen
- Kérem, hölgyem jöjjön, mert a gép indul és le kell zárjuk a kaput. - mondta kedvesen majd megfordult és otthagyott minket.
- Aztán ügyes légy!- tartotta pacsira Justin a kezét egy nagy vigyorra mire, fejcsóválva de mosolyogva erőtlenül bele csaptam tenyerébe.
Furcsamód mind kettőnk vigyora lefagyott mikor ujjaink ösztönösen (legalábbis részemről) összefonódtak majd karjainkkal együtt magunk mellé ereszkedtek és nem eresztették egymást. Ez így viszont nem volt jó, mivel Szemei enyémet kémlelték és csak bámultuk egymást.
Lassan hátrálva indultam el a kapu felé ujjaimat kihúzva övéi közül, és mi tagadás nagyon nehezen hagytam ott és kezemmel elengedve őt elengedtem tekintetét is majd megfordultam. És vissza sem nézve mentem az utolsó átvizsgáláshoz. Mikor kész lettem megfordultam és még itt állt. Mosolygott, ami engem is mosolyra késztetett.
-Szia !- tátogta
