43.Mi? ... "jól" fogadták...függőágy :)

Tusom , És nagyon sajnálom hogy nem válaszoltam a komikra... de most nagyon szépen köszönöm mindenkinek őket :) az összesnek nagyon örültem:D és sokkal jobb kedvre derítették a napjaimat:) Remélem ez a rész tetszeni fog. tettem bele egy kis váratlant amit már elejétől fogva bele terveztem ... de még nem tudtam hogy is legyen... végül így állt össze :D Hát jó olvasás és tényleg nagyon köszönöm a komikat:) <3
luvya<3

Pattie nem szólalt meg egy darabig a kocsiban. Hátul ültem Justin pedig elöl az anyósülésen. De mikor megállt a ház előtt természetesen megszólalt.

- Ez mi? – a kérdés elég egyszerű volt. De mindent tükrözött.

- Mondtam, hogy utolérem, nem kellett volna utánunk jönnöd. –Mondta Justin az ablakon kibámulva.

- Min vesztetek össze? – nem volt kímélet. Mindent tudni akart.

Semmi kedvem nem volt most erről beszélni én is eléggé összezavart voltam. És amúgy is. Mit segítene, ha elmondanám neki?

- Pattie…- hangom remegett és fogalmam sem volt még mit akarok mondani.

- Szerintem nagyok vagyunk már, megoldjuk. – Justin anyukája felé fordult mosolyogva és megütögette a lábát.

- Justin ez nem így megy. – Mondta Pattie aggódó szemekkel fiára pillantva.

Valahogy ki kellett húznom magunkat ez alól a kérdezősködés alól. - Tudod, hogy megijedt mindenki mikor eltűntetek? – kérdezte felelősségre vonva minket. Hangja se perc alatt megváltozott, a féltésből egy óriási lecseszés lett.

- Mondtam, hogy semmi baj utána megyek! Anya 18 éves vagyok, nagy gyerek. Mondhatni felnőtt. Köszönöm, hogy itt vagy nekem. De van, amihez tényleg semmi közöd.– Jelentette ki és a kocsi ajtaját kirobbantva kiszállt a kocsiból majd becsapta maga után.

- A szemtelen mindenit!- Állította le Pattie a motort majd hátra dőlt az ülésben.

Nem akartam, ha bemegyünk Pattie felelősségre és kérdőre vonja őt. Úgy gondoltam az lesz a helyes, ha mindenki elfelejti, ami történt, még ha nem is látta vagy nem is tud róla.

- Patte…- kezdtem bele

- Mondjad kincsem. - mormolta szinte a szavakat.

- Ha mondok, valamit megígéred, hogy tovább lépsz ezen a mai estén? – kérdeztem félve mégis reménykedve.

- Ha végre megérteted velem ezt az egészet. - Mondta hátra fordulva . Biztató pillantást vetett felém, de mégis értetlent.

- Egyszer olvastam egy idézetet ,pontosabban az volt az idézet hogy: „Még szerencse, hogy a szívem nem tud beszélni… csak visítozna, zokogna, kiabálna vele, miközben azt suttogná halkan: úgy szeretlek, mint senki más…”- mondta fejemet lehajtva és éreztem ahogy még egy könnycsepp is lefut az arcomon .

- Szerelmes vagy a fiamba? – kérdezte Pattie csodálkozva.

- Az őszintét bevallva azt hittem, hogy ez az érzés kölcsönös, de nem tudom, hogy mi van Pattie .. és el akarom őt felejteni .- Valahol örültem, hogy valakinek végre kimondtam az igazságot de féltem hogy mit fog reagálni.

- Mi történt? – kérdezett rá nyíltan.

- Pattie nem szeretnék erről beszélni. Ha nem baj. – kértem meg majd felnéztem a szemébe és láttam, hogy hezitál.

- Rendben. - bólintott és előre fordult.

Gondolom ki akart szállni. De én gyorsan kikapcsoltam az övem és a vállához kaptam.

- Pattie kérlek, ne szólj neki, hogy elmondtam. - kérleltem. - És ne is hozd fel. Felejtsük el légyszi.

Nagyot sóhajtott. Majd gondolkozott kicsit . Mikor neki kezdett akkor kicsit féltem, de utána tudtam, hogy semmi baj nem lesz .

-Nem láttam, nem hallottam semmit. Viszont szerintem most elég összezavart vagy. Ha segíthetnék, azt mondanám : Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnod magadnak, hogy képes vagy-e tenni a boldogságért, hogy képes vagy-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.

Pattie szavai elgondolkodtattak. Nem szabad ilyen tragikusan felfognom a dolgot. Szeretem. Ez tény . És sajnos ezt csak akkor láttam be magamnak mikor már késő volt. Ez a pár nap zavaros és úgy gondolom, a szerelemnél sokkal fontosabb dolog van amire most koncentrálnom kell.

- Mostantól, úgy gondolok rá, mint egy egyszerű hétköznapi fiúra, akit bármikor képes lennék szeretni, de nem ő leszel az egyetlen. Nem fogok miatta sírni, és nem fogok rá várni. És észreveszem, hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miatta mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is volt az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miatta, hanem magam miatt…

- Te tényleg bele szerettél. - mondta Pattie csodálkozó szemekkel.

- Nem lényeg Pattie. – mondtam és a kocsi ajtajának a kilincséhez nyúltam.

Már nagyon fáztam és nagyon szívesen hanyagoltam a témát. Patti is látta szerintem, de mikor visszanéztem láttam rajta, hogy kérdezni akar még valamit.

- Szereted a fiamat? – Kérdezte érdeklődve mikor látta, hogy ’’engedélyt’’ adok neki, hogy kérdezzen.

A kérdése talán kicsit szíven ütött.

- Pattie mint mondtam igen szeretem, de ő mással van és nem is menne ez nekünk. - hajtottam le a fejem és megint nyitottam a kocsi ajtót.

- Neked jobban örülnék, mint Selenának. - megtorpantam.

Igazából meglepett Pattie kijelentése. De a kedvemet még jobban elrontotta a tudat, hogy igen , van neki más.

- Pattie …- nyögtem ki .Próbáltam utalni rá hogy ez nem téma. Nem volt most erre szükségem.

- Gondoltam jobb ha tudod. – kicsi hatás szünetet tartott majd folyatatta . – Na sipirc befelé fürdeni . A többieknek meg majd én megmagyarázom. – Azzal már ki is pattant a kocsiból. Én pedig követtem.

***

Lassan vége a ’szünetnek’ . A turné indul tovább, mégpedig a holnap délután indulunk a buszpálya udvarra ahol a busz vár, hogy pontban 8 kor meg tudjuk kezdeni a turnét. Ja, hogy az eseményekről kissé lemaradtatok. Hát tömören akkor elmesélem. A gyomrom hál istennek rendbe jött… Most viszont állandóan eszem. Mindig kíván valamit a szervezetem, amit általában meg is eszek egy két falattal. A lányok mindent tudnak. Elmeséltem nekik mindent. Cher és Ryan lassan egy hete együtt vannak, nagyon édesek. Soha nem viszik túlzásba mások előtt, de szeretik egymást. A hangstúdióval kapcsolatban még nem adtam választ de Esmeé és Avery folyton nyaggatnak. Annak örülök, hogy a lányok mármint Cher és Gina megértették, hogy még nem tudok dönteni, Persze azt mondták támogatnának.

Az igazság az hogy a gondolataim nem éppen e környékén kalandoznak. Leginkább Justin körül. Mióta kiszállt a kocsiból azon az eső verte napon alig látom. A héten vagy 3 x futottam vele össze . Ebből az egyik akkor volt mikor lementem reggelizni még másnap de ő pont akkor végzett és egy jó reggelt és további jó étvágyat kíséretében szaladt fel az emeletre, a másik két alkalommal pedig éppen Selenával indultak valahová. A nap többi részében nem láttam se őt se újdonsült párját.

Tisztában voltam az elhatározásaimmal és talán azt is felfogtam, hogy ő nem akar velem lenni. De valahol mindig furdalta az oldalamat, hogy vajon hol vannak, és mit csinálhatnak.

Selena holnap reggel megy vissza Los Angelesbe és neki kezd az új klipjének forgatásához. Fogalmam sincs, hogy alakul majd ezek utána viszonyom vele, de nem is érdekel. A stílusom kicsit hanyag lett az óta, az este után. Talán bele fáradtam kicsit ebbe a mindent tevésbe.

Most viszont apa szobája felé tartok, mert Sarah az előbb kért meg a szobába benyitva, megzavarva a srácokkal való társat hogy menjek már apához, mert hív.

Apuhoz visszatérve, elmentünk beszélgetni valamelyik nap. Egy olyan igazi apa lánya napot tartottunk és nagyon sokat beszélgettünk többek között anyáról is. Szerintem el kell fogadnom Mike-ot. És ugyan soha nem lesz az apja mégis ember és tisztelnem kell, mint embert. Természetesen azt is elmondta, hogy ha anyuval nem jönnék ki, mellette mindig lesz helyem.

Apa szobájából halvány fény szűrődött ki a résnyire nyitva hagyott ajtó kicsiny résén. Nagy csönd volt így nem féltem benyitni azzal a félelemmel, hogy esetleg megzavarok valami fontos megbeszélést. Mégis lassan nyitottam be és dugtam be az épp a fejem méretének kitárt ajtón a fejem.

- Itt vagyok! –mondtam halkan és mikor semmi tiltakozást nem észleltem kijjebb nyitottam a szobaajtót.

- Gyere csak!- apa hangja nyugtató volt számomra. Egész diáig attól féltem, hogy valami bajt csináltam, de hál’ istennek most ez a félelmem is elszállt.

Mikor beléptem a szobába és körül néztem, utána nem csak őt vettem észre. A szobában volt még egy személy, méghozzá Selena . Apa az ágyon ült előtte a laptopjával Selena pedig az íróasztalnál, ami igazából itt létünk alatt nem nagyon hiszem, hogy sokat lett volna használva. De az a ház óriási. És szinte minden szoba teljesen fel volt szerelve. Furcsállásomat félre téve léptem be és csuktam volna be az ajtót magam után ha nem érzek ellenállást. Valaki nyomta visszafelé és be akart jönni.

- Mit szeretnél? – kérdeztem kissé idegen hangnemben és próbáltam elállni az ajtó elől, hogy nehogy rám nyissa az illető, aki be akar jutni.

- Bocsánat …- hangja teljesen váratlanul ért és meglepett. Mit keresne ő itt? – Nem láttátok Sel…- ahogy benézett megbizonyosodott róla hogy itt van a keresett személy.

- Mondjad édes?!- nézett rá Selena majd keresztbe tett lábbal kicsit oldalra dőlt a széken,mert pont köztük álltam így látta a rám kissé érdeklődően, néző személyt.

Justin körbe nézett a szobába ezzel húzva az időt majd fejét kicsit megrázva Selenára koncentrál .

- Csak eltűntél és érdekelne, mikor jössz? - mondta vállat rántva majd beljebb lépett.

- Egy perc csak megbeszélek valamit Alyvel. – ezen kiakadtam.

Vajon mi lehet az, amit most velem meg kéne beszélnie? Komolyan. Az egy hét alatt egyszer, ha hozzám szólt és vagy százszor tett elég félreérthetetlenül utáló megnyilvánulásokat.

- Megvárlak . Mit szólsz?- Azzal becsukta maga mögött az ajtót engem is teljes kelepcébe zárva. Állandó jelleggel azon kattogott az eszem, ha menekülni kell, hogy tehetném. Apa megvéd, nem? És ha mégsem??? A teraszajtón csak nem ugorhatok ki.

- Felőlem maradhatsz, úgyis megtudja mindenki holnap. – Mosolygott apa.- Persze csak ha mindenki úgy akarja. – Nézett rám majd Selenara. És mintha átadta volna neki a szót.

Mereven álltam a szoba közepén mögöttem Justinnal, aki az ajtónak támaszkodva figyelt, gondolom, bár csak érzékeltem a jelenlétét.

- Az lenne, hogy munkát ajánlanék neked. - mondta teljes egyszerűséggel Selena és az asztalról felemelt egy lapot és a kezében szorongatta, csűrte –csavarta tovább. Meglepettségemet ijedtemben nem tudtam szavakba foglalni. Hisz, milyen munkát ajánlhat nekem Selena Gomez? Talán vigyem utána a kávéját? És mióta vagyunk ilyen viszonyban?

- Mi van? – Justin beelőzött. És magas hangja és kis felháborodása tökéletesen tükrözte azt, amit nekem kellett volna kérdeznem ebben a két szóban.

- Problem? – Apa hangja csitító volt. Ez a dolog kezdett elég komoly lenni . Mintha Justinnak semmi beleszólása nem lehetne,és helyre tette volna.

- Semmi, de miről van szó? – kérdezett vissza Justin.

Mintha teljesen kiszorultam volna a beszélgetésből, aminek én lennék a fő témája. Nem? De ez mostanában mindig így van. Például mikor megkérdezték tőlem éhes vagyok e valaki mindig válaszolt, hogy igen.

- Végi mondanám, de nem akarsz inkább a szobánkban megvárni? – kérdezte Selena Justinra nézve. Ezzel jelezve, hogy nem kéne közbeszólnia.

Gondoltam inkább felgyorsírton a dolgokat és én szólalok meg, mielőtt más tenné.

- Hallgatlak! – mondtam minden kedvességemet bele adva ebbe az egy szóba.

Lassan oda sétáltam apa francia ágya mellé és Szelenával szembe leültem az ágy szélére. Megkapaszkodtam az ágy keretbe és úgy néztem csak őt, mintha nagyon érdekelne. Pedig az igazat megvallva semmi, de semmi ne érdekelt, ami vele kapcsolatos lenne.

Justin oda sétált ahol az előbb én álltam és karba tett kézzel koncentrált a következő sorokra.

- Ez itt…- Lebegtette meg Selena a papír köteget kicsit feje fölött majd visszatette az ölébe. – A Ghost of You video klip forgató könyve. – úgy mondta mintha 7 pecsétes titok lenne.

- Várj ! – Szólt közbe apa. Hátra fordultam, hogy lássam is miközben beszél.

- Kincsem ez a döntés csak a tiéd mivel nagy felelősség, senki- itt Justinra pillantott így én is rá kényszerültem nézni valamiért, és nem tudtam róla levenni a szemem – De senki nem szólhat bele a döntésedbe és senki nem befolyásolhat érted? – Apa hangja teljesen komolyan hangzott.

Justin szeme csillogott. Nem akármitől, talán kétségbe eséstől bár a szoba elég homályos volt. Lehet, hogy félre értelmeztem. Érdekelt a véleménye. Nem is tudom, hogy sikerült nemet mondanom féltő tekintetének ,de azt tudom, hogy elhatároztam, hogy magamat tartom szem előtt és nem foglakozom vele bármennyire is szeretem. Hisz nem az enyém. És talán nem is lesz soha. A válasz, egy hete először, mikor én válaszolhattam és nem más helyettem, tény, hogy a fejemből jött. Nem a szívemből. Nem az érzéseim irányítottak, hanem a logikusnak tűnő gondolataim, amelyek a saját javaimat szolgálták. Apu felé fordultam kitekeredve és az érzelemmentes szemeibe néztem. Ő nem akart engem befolyásolni. Ez egy különleges képessége. Soha nem mondja meg, mit csináljak.

- Rendben. - nyögtem ki a leg határozottabban, ahogy tudtam.

- Tudom, hogy a hangstúdiós dologra adtam időt dönteni, de ez most más. A döntést itt meg kell hoznod, ebben a pillanatban hogy meg tudjam neked rendelni minél hamarabb a repülő jegyet. – mondta majd Selena felé bökött szemeivel.

- Akkor ismételten folytatom. – mondta nagy sóhajtva kissé flegma hangon. – A kliphez kellene nekem egy koreográfus, aki kitalálja és betanítja nekem a koreográfiát.

- És te rám gondoltál.- vágtam suttogásommal a szavába.

- Igen rád, de nem csak ennyiről szól az egész!- mondta mintha megsértettem volna azzal, hogy kimondom a gondolataimat.

Oldalam mellől érzékeltem, hogy Justin mintha lépett volna egy halványat felém, de aztán hátrált egy kicsit. Bár lehet, hogy csak én vagyok bolond és mind ezt már beképzelem magamnak. Talán apa felől is érzékeltem valami visszahúzást, ezt viszont azzal magyaráztam csak, hogy vágyom arra, hogy segítsen a döntésembe, de ő kerek perec megmondta, hogy az én döntésem.

- Holnap, délelőtt repülök vissza Los Alngelesbe és délután, ha elvállalod, jönnöd kéne utánam, – nem akartam közbe szólni csak bólogattam, ő pedig folytatta. - Onnantól lenne 1 napod egy segéd személlyel kitalálni a koreográfiát. – megint csak bólogattam – A választásod bárkire eshet az utazását és a bérét természetesen én állom. - Ahogy Selena kimondta ezeket a szavakat már tudtam is ki lenne a megfelelő személy erre a feladatra. Bólintottam. - És lenne egy napod betanítani nekem és másnap a klip forgatásán a páromnak, aki a klip főszereplő sráca lesz, ez a személy még képlékeny. Az ügynökeim most is keresik a megfelelő karaktert . – Ez így egyszerre érthető is volt . Egy kérdés a fejemben viszont nem volt tiszta. Hogy jöttem én képbe? Mikor megbizonyosodtam róla, hogy nincs több mondanivalója akkor nyitottam szóra a száma.

- És hogyan jutottam pont én az eszedbe?- Elég érdekes volt nekem ez az egész. Hisz, mit sem tud rólam és arról, hogy mit csinálok. Nem hiszem, hogy Justinnal pont én lennék a közös téma.

- Én lennék a hunyó. - Apa hangja ezennel kicsit mintha elszégyellt lett volna. Lehet nem hitte, hogy rájövök? – Selena az én segítségemet kérte, mert tetszett neki Esmeé Outta Here számának a klipje . És azt kérdezte, hogy ki csinálta a koreót. De sajnos az a lány balesetet szenvedett és most már nem tud táncolni. – Kitágult szemekkel néztem apát. És hallgattam magyarázatát. – Így valahogy eljutottunk hozzád és megmutattam neki azt a videót ami Ryan vett fel még a próbán mielőtt haza utaztál volna.

Nem tudtam hová tenni ezt az egészet. Mindenki engem nézett, és a válaszomat várta. Nem mertem Justinra nézni, mert biztos voltam benne hogy akkor nem épp és tiszta ésszel fogok dönteni.

- És most kell választ adnom? – kérdeztem. Nem tudom mit vártam talán azt, hogy megváltozik a válasz. – A lányokkal sem beszélhetek? – néztem apura kérlelő szemekkel.

- Nem. Az nem a te döntésed lenne. - mondta érzelemmentesen majd maga elé húzta a laptopot.

A pillanat tört része alatt gondoltam át mindent. Selena mégis csak nagyon híres. És ha jóra sikerülne a klipje akkor elég jó kis jussot is kaphatnák amiből esetleg állni tudnám a stúdió felvételeket is. A hírnévről, amire esetleg szert tehetnék a videoklipek világában nem is beszélve. Ugyan akkor mégis csak nehéz és húzós munka lenne. Nagy felelősség, ami következményeket is von maga után. Lehetek én egyáltalán koreográfus 18 év alatt?

- Még csak 17 vagyok. - csúszott ki a számon.

- Nem akadály. Apukád azt mondta támogat bárhogy is döntesz . – Mondta Selena.

Kerestem valami kis fekete foltot ezen a gyönyörű és ragyogó felszínen, ami párméterrel előttem ült az asztal mellett érzelem mentes mégis várakozó arccal . De nem találtam benne semmi kifogást. Mit veszthetek azzal, ha bele megyek, hisz csak 3-4 nap az egész nem? De. Nem tudom mindent végi gondoltam e , csak azt tudom, hogy valahol tetszet a gondolat, hogy részt vehetek egy klip forgatásán, még ha háttér bábúként is.

- Elfogadom. Mi bajom lehet belőle? – Mosolyodtam el kissé kételkedve.

- Mi? – Justin hangja több oktávval felcsúszott. Tekintetemet akaratlanul is rákaptam. A kérdést nekem szegezte.

- Csak pár nap!- igazából nem is tudom miért ezt válaszoltam hisz nem is értettem min akadt ki ennyire.

- Min akadtál ki ennyire édes? – Állt fel Selena a helyéről és sétált felém miközben Justint nézte.

- Nem biztos, hogy…- kezdett bele magyarázón, de apa félbe szakította.

- A repülő jegyet lefoglaltam. - hangja mindenkié fölé emelkedett, komoly színeket képviselt. – Megyek, megkérdezem Ninát, hogy kinyomtatja e nekem. Justin velem jönnél? – kérdezte miközben felvette a laptopját és ellent mondást nem tűrően elindult a kijárat felé.

Justin szeme ide oda ugrált Selena , Apa és köztem . Erősen lehunyta a szemét és megfordult, követve ezzel aput, aki épp akkor lépett ki az ajtón.

Selena éppen abban a pillanatban huppant le mellém az ágyra, de előtte oda szólt Justinnak.

- Mindjárt megyek utánad ! Az ágyban találkozunk édes!- Selena hangja sértő volt a füleimnek, főleg ilyen közelről a szavak jelentéséről és az azokban rejlő fájdalmas utalásoktól pedig kissé elkapott a hányinger. Vagy netán ez a tömör parfümje lenne. Ki tudja?Apu és Justin szó nélkül hagytak minket ott a nyitott ajtóval a szobában majd hallottam, ahogy eltűnnek a folyosó végén lépteik.

- Ez lenne a forgató könyv. - Tartotta felém Selena azt a papír köteget, amit eddig szorongatott és gyűrögetett.

 Mikor felém tartotta a papírokat lenéztem rájuk. Döbbentem néztem, hogy a sarkába fel van vésve apró betűkkel a ’Justin’ szócska egy szívecskével megtoldva. Kezemmel a papír sarkához nyúltam ahol a rózsaszín betűk ékeskedtek.

- Bocsika, hogy összefirkáltam, de csak egy másolat volt nálam, és ha elábrándozom, akkor azt sem tudom néha, hogy mire firkálok. – Hangjában volt valami támadás, amit jól álcázott bár nem tudtam meghatározni pontosan miért. És igen valami azt súgta hogy nem kéne vele vitába vagy hasonlóba szállnom.

- Nem zavar. - mondtam és megfogva a papírt elvettem tőle .

- Olvasd el. Lehet, hogy talán már most eszedbe jut pár ötlet. – Mondta a vállát húzva és felállt.

- A partnerem akkor én választhatom ki ugye? – kérdeztem tőle kissé kétségbe esettre sikeredett hangon.

- Add meg Jacobnak a számát és akkor felhívom én és elmondok neki mindent, aztán a Managerem elintézi a dolgokat. – mondta és már a szoba kijárata felé indult.

- Köszönöm a lehetőséget. – szóltam felé .

- Én köszönöm!- majd kiment és ott hagyott egyedül .

Nagyot nyeltem és magam mellé téve a forgatókönyvet hátradőlve felsóhajtottam. Olyan 8 óra felé járhat . A nap a ház másik oldalán nyugszik le így a szoba narancssárgában tündökölt. Nem volt nagy fény. Mint említettem fél homály volt. Semmi kedvem és energiám nem volt most átlapozni a forgatókönyvet. Most kezdett el rám nehezedni úgy igazán a felelősség súlya. Kapkodva felálltam az ágyról a forgatókönyvet felkapva magam mellől és elindultam vissza a sárcokhoz. A szobaajtót gondosan becsuktam szabad kezemmel. Majd arra számítva, hogy segítséget kapok majd Esmeé és Avery szobájához sétáltam és nyitottam be ahol mindenki nagyban nevetett.

Valami csoportos játékot játszottunk, aminek én most meg nem mondom a nevét. Es, Avery, Chaz, Ryan egy csapat, Cher , Gina és én a másik csapat.

- Megjött a reménységünk. – Vigyorodott el Gina amint beléptem a szobába.

- Csak ne olyan hevesen, mert mi jövünk!- Nevetett Avery.

- Na nyugi van csajok!- Csillapította a népet Ryan, akiken csak mosolyogni tudtam . – Miért hívott apukád? –kérdezte felém fordulva.

- Ami azt illeti…- Úr isten hogy kéne nekik elmondani. Gyorsan és egy mozdulattal. Úgy nem fáj annyira. Leültem a földre vissza a helyemre majd nagy levegő vétellel egy szuszra vágtam neki .

- Selena megkért hogy legyek a Ghost Of you klipjének a koreográfusa így holnap után elutazom 3 napra. – Hadartam . – De hamar jövök vissza!- próbáltam enyhíteni a helyzeten. Körülöttem szerte széjjel kitágult szempárok és ledöbbent arcok. Mintha mindenki megfagyott volna.

- Hát ez fantasztikus!- Cher hangja életmentő volt a több másodperces csend után. - Ez egy óriási lehetőség. – Jelentette ki majd közelebb kúszott hozzám és megölelt gondolom így gratulált.

- Tényleg nagy lehetőség. – Nyögte ki Esmeé is de hangjában tényleg ott volt egy kis meglepődöttség.

- Gratulálunk !- Mondta Gina és Chaz egyszerre

- Köszönöm… - suttogtam majd próbáltam feldolgozni, hogy mind ez, amit kimutatnak csupán a jóindulat és az elfogadás. Szerintem érezték, hogy én sem vagyok biztos 100%- ig a dologban.

- Megyünk, megkeressük Justint!- Állt fel Ryan a helyérő majd nyomott egy puszit Cher szájára.

Talán elfelejtettem mondani, hogy Ryan és Justin megbeszéltek mindent. És igen. Talán Ryan is tud a buszmegállós kis incidensről ,amit mellesleg megjegyezném, ha tud is nem én mondtam el neki.

- Apuval van. Miért keresed?- kérdeztem kedves egyszerűséggel.

- Csak megbeszéltük, hogy mecset nézünk!- monda Chaz Ryan helyett.

- Milyen meccset? – Kérdezte Gina kacéran.

- Lakerst ! Mi mást? – kérdezte Chaz vállat vonva, majd nyomott egy cuppanós puszit Gina arcára.

A lányok nem kérdezősködtek többet. Támogattak . Az orromra kötötték, hogy hívom őket minden nap de ennyi. Nem szóltak bele. Új volt nekem maga a szituáció, hogy senki nem irányítgat.

***

-Cher !?- suttogtam hátha még ébren van de nem kaptam semmi választ.

Gina már rég bealudt. Nem jött nekünk össze ez a külön szobás dolog így már 5 napja egy francia ágyban alszunk mind.

A hold fénye bevilágított a teraszunk ajtaján és egy langyos szellő mindig be – belendítette a függönyt, ami miatt volt egy kis lilás fénye a szobának. Nem tudtam aludni. Csak forgolódtam izzadságban. Ereimben százszor gyorsabban áramlott a vér, mint általában. Próbáltam bárányokat számolni vagy csak egyszerűen bele fúrtam a fejem a párnámba, de nem jött álom a szememre így se úgyse. Halkan és óvatosan felültem az ágyon majd felálltam. Megigazítottam a lila selyem nadrágomat majd az alvós trikómhoz nyúltam és visszaforgattam teljesen elforgatott és megnyúzott állapotából egy kényelmesebb állapotba.

Nem tudom mi vezérelt ahhoz, hogy Cher gitárját magamhoz vegyem, de tokostól, mindenestől a vállamra akasztottam. Szinte lábujjhegyen osontam el az ajtóig, éppen hogy egy apró neszt hallatva kinyitottam azt majd miután kiosontam rajta ugyan olyan halkan csuktam be magam után.

Vettem egy nagyobb levegőt majd már lazábban indultam meg a folyósón majd le a lépcsőn. Már mindenki aludt. Biztos voltam benne hisz mikor a konyhába érve a mikró mellett elhaladva megnéztem az időt az hajnali 1 órát mutatott.

Tudtam, hogy mindig nyitva van a konyhából nyíló kis terasz ajtaja így magabiztosan lendültem ki rajta. Már korábban is szemeztem azzal a függő ággyal mikor este kint sütögettünk, de akkor nem akartam ott hagyni a kert közepén mindenkit és bele ülni, hogy kipróbálhassam. 

Nem aggódtam, hogy koszos lesz, a lábam hisz tudom, hogy a követ mosni szokták, hogy ki lehessen járni a kis fotelekbe leülni. De most az a függő ágy jobban csábított. Nem csuktam be az ajtót csak behajtottam koppanásig. Talán mert féltem, hogy véletlenül becsukódik, és nem tudok vissza jutni. Bár ez botorság. Amint leléptem a kis szőnyegről, ami az ajtó elé volt téve. A talpam alatt megéreztem a hideg kő kellemes hűvösét. Kicsit kirázott a hideg, de csak azért mert a testem teljesen fel volt hevülve. A következő lépésnél elkapta a nadrágomat is a szél, Ahogy a selymes anyag a lábamhoz simult még a libabőr is végig futott karjaimon. A felgumizott hajrengetegem alatt már teljesen megizzadt a bőröm és a hajam töve is vizes volt. Szabad kezemmel, amivel nem a gitár tokjának pántját fogtam, hogy vállamon tartsam, kihúztam a hajgumit a hajamból és a csuklómra játszottam, mint mindig. A függő ágy felé lépdelve kicsit megráztam az összeállt hajamat. Majd könnyed egyszerűséggel feldobtam rá a gitárt . Hajamba túrteam egyszer kétszer majd a gitárt félre lökdösve ültem fel óvatosan a vajszínű függőágyba. Miután elhelyezkedtem, kitámasztottam a hátamat és törökülésbe vágtam a lábamat a gitárért nyúltam és elkezdtem kihámozni a tokjából. Óvatosan húztam elő a fekete tokból, majd a tokot hanyagul ledobtam a földre magam alá azzal a gondolattal kísérve, hogy majd felveszem. Ölembe helyeztem a fa hangszert és átdobtam rajta a kezemet. Halkan kezdtem az akkordokkal játszani és közben csak gondolkoztam.

Vajon lenne értelme Albumot csinálni? És miért lenne jó, ha esetleg nagyon felkapnának. De ha nem is, akkor is csak vergődnék valahol az eltűnőben lévő feltörekvő énekesek közt? Lassan el kellett gondolkoznom ezen az ajánlaton is. Hisz ha már felajánlották, akkor nem lökdöshetem arrább mindig ezt a témát a fejemben, hogy majd később. Justin vajon mit tanácsolna. Mindenki véleményét hallottam már. Még Esmeét is és mindenki támogatja az ötletet. A barátaim mind mellettem állnak. De ő mégis csak valahol jobban átélheti azt az egész világot. Esmeé körül nincs még, vagy soha nem is lesz ekkora felhajtás, mint körülötte, ez tény. És tessék, megint itt van a gondolataim körül. Ujjaim saját útjukra indultak és a dallam hallatán rögtön ő jutott eszembe és az a bizonyos buszmegállós incidens. Talán azért hívom incidensnek, mert ha gondolatban is kimondanám, akkor olyan hihetetlennek tűnne, aztán pedig megint itt lennék a tudattal, hogy ő most Selenával van. Most is mellette fekszik és alszik teljes békében. Bár a ma délutáni, vagy nevezzük esti szobás jelenetet nem értettem teljes mértékben.

Abban a pillanatban össze ált valami szöveg szerűség a fejemben. Különös módon nagyon megörültem neki. Csak egy részlet volt, de ahogy az akkordokkal el eljátszottam szépen lassan lerakódtak köré a sorok és lassacskán már volt egy egész dalom. Halkad dudorásztam csak a dallamot. A szöveg viszont most elég depis volt ahhoz, hogy ki is énekelgessem a szavakat. Nem akartam. Egyszerűen jobb volt olyan dolgokból értelmetleneket csinálni, amiknek igen is nagy jelentőségük van.

Kezem megcsúszott a húrokon azonban mikor a konyha ajtaja kicsit megnyikordult. Ijedségemben fejemet hátra kaptam, de senkit nem láttam. Az ajtóban vagy a környékén.

Egy kissé erősebb szelet éreztem, ahogy testemnek csapódik. Kezem hanyagul lecsúszott a gitár túl oldalán és csak meggörnyedve átlógtam és megfogtam a bokámat. A kis sunyi szellő befurakodott a hajam közé és hűvösséggel lepte el nedves hajamat. Biztos csak ő játszott az ajtóval is. Hisz mindenki alszik, nem igaz?

Játszadozni kezdtem ismételve és ismételve a dallamokat a gitáron majd egyszer csak kicsúszott egy sor a számon.

-It's just you and me …- Ekkor viszont komolyan hallottam az ajtó csattanását. És biztos voltam benne hogy most nem a szél játszik.

Mikor észre vettem, hogy ki áll ott az ajtóban azt hittem ott kapok szívrohamot azonban meg is nyugodtam, hogy csak ő az és nem valami idegen.

- Folytatod? Elég jól hangzik .- mondta és lassan felém kezdett sétálni .

- Te miért nem alszol? – hagytam figyelmen kívül a kérdését.

- Rólam szól? – Kapaszkodott meg a függő ágy madzagjába ezzel kicsit meghintáztatva azt. Pöppet kiborultam az egyensúlyomból mivel már úgy beágyaztam magamat , így a húrokat lefogó kezemet letettem magam mellé és kitámasztottam magamat.

- Justin nem minden rólad szól!- Jelentettem ki és erősnek próbáltam magamat mutatni a közelében így visszahelyeztem kezemet a húrokra.

Nem jött válasz egy darabig . A húrokat fixíroztam, és különböző fogásokat próbáltam a gitáron. Mikor már kétségbeejtően nagy volt a csend, ami beállt közénk felsandítottam rá. Ő csak a húrokat lefogó kezemet figyelte.

- Tehát, miért nem alszol?- kérdeztem kezeimet letéve hanyagul a gitár tetejére keresztbe fonva majd államat megtámasztottam rajtuk.

- Nem tudok. - Rántott vállat. – Felülhetek?- mutatott a velem szembe lévő tátongó helyre a hinta ágyon.

Mit mondhatnék neki. Mégsem mondhatom neki hogy nem. Ez olyan idióta kérdés és emellett olyan, mint a 22-esek csapdája. Nincs más választás .

- Persze. – suttogtam és kissé megemelve a fenekemet hátrébb csúsztam, míg feltornázta magát velem szembe.

Ő is leült törökülésbe velem szembe. Tény, és ki is derült, hogy egy embernek nagyon nagy ez a függő ágy, de kettőnek kissé kevés a hely. De mi kényelmesen elfértünk benne azon kívül, hogy a térdünk összeért. Mikor kényelembe helyezése után felnézett rám csak egy kérdése volt.

- Tehát mit játszottál? – Nézett rám érdeklődően.

Most próbál úgy csinálni mintha mi sem történt volna? Mintha egy hete itt lenne mellettem minden nap, mint egy tökéletes barát? Vagy csak a kínját próbálja ezzel tükrözni? Nem, biztos vagyok benne, hogy csak én reagálom túl, nem is én, hanem az érzéseim. A közelsége most is teljesen megbolondít. Nem éppek a környékében a gondolataim. Az viszont már más téma, hogy ha egyedül vagyok, akkor harcolok azok ellen a gondolatok ellen, amikben ő szerepel, ezzel egyetlen probléma van , az ellenállásom egyre jobban csökken .

- Csak eljátszogattam az akkordokkal. Már nem is emlékszem mit játszottam. - Mondtam és ismét a gitárral próbáltam foglakozni.

- Kamu .- hangja kiszorított belőlem egy szívdobbanásnyi ütemet majd éreztem, ahogy kezeim meg hűlnek és kezd rajtuk kiverődni a veríték.

- Szerintem nem lényeges, hogy kamu e vagy sem. Ha tudod, minek kérdezed? – Kérdeztem. Próbáltam a leg hidegebb lenni hozzá.

- Játszd el nekem .

Mit erőszakoskodik? Miért kell neki mindent felborítania? Miért lenne jobb neki, ha tudná, hogy róla szól a dal? Ez kell neki? Hát akkor miért ne? Sunyin csak abban reménykedtem, hogy neki is fájni fog annyira, mint nekem az hogy mással van.

- Ha elénekelem, békén hagysz? –kérdeztem szemit pásztázva. S a holdfény tökéletesen megvilágította komolya arcát. Mintha viszont ott bujkálna valahol a szemében az a fiú, akit én akartam most magam előtt látni. Egy mosolygós, hülyéskedős srácot. Aki legnagyobb szívfájdalmamra meg akart hódítani. De most csak egy olyan srác ül előttem, mint aki csak barátilag érdeklődik.

- Ígérem. – mondta egyet bólintva majd a gitáromra bökött.

Nagyot sóhajtva le cuppantottam róla szemeimet, amik egy kis reménnyel pásztázták őt de nem találtam semmi kézzel foghatót reményem életre kelésének.

Halkan végig húztam az ujjaimat a gitáron majd ráfogtam az első akkordra és kis szünettel kezdtem el játszani és énekelni is egyszerre. 

(http://www.youtube.com/watch?v=0PYmGnRRkR8)

It's just you and me
And there's no one around
Feel like I'm hanging by a thread
It's a long way down
I've been trying to breathe
But I'm fighting for air
I'm at an all time low
With no place to go
But you're always there
When everything falls apart
And it seems like the world
Is crashing at my feet
You like me the best
When I'm a mess
When I'm my own worst enemy
You make me feel beautiful (beautiful)
When I have nothing left to prove
And I can't imagine
How I'd make it through
There's no me without you
No me without you, no no
You hear what I say
When I don't say a word
You are my rising sun
You're the place I run
You know how it hurts
When everything falls apart
And it seems like the world
Is crashing at my feet
You like me the best
When I'm a mess
When I'm my own worst enemy
You make me feel beautiful (beautiful)
When I have nothing left to prove
And I can't imagine
How I'd make it through
There's no me without you
No me without you
There's no me without you
No me without you
And when you say 'baby, it's gonna get better'
I believe you
And I wish that somehow I could see me
The way you do
With my imperfections
You think I'm perfect
When it's not easy
You make it worth it
When everything falls apart
And it seems like the world
Is crashing at my feet
You like me the best
When I'm a mess
When I'm my own worst enemy
You make me feel beautiful (beautiful)
When I have nothing left to prove
And I can't imagine
How I'd make it through
There's no me without you
No me without you, no no
No me without you (no me without you)
No me without you, no no (no me without you), no