47. Rémálom...

Uram isten ....Kérlek szépen titeket csak ne öljetek meg... nagyon remélem hogy a vége is bejön majd... meg úgy alapból az egész.
Be kell valljam hogy a saját csapdámba süllyedtem...és most nem volt más ötletem kimászni ebből az egészből. A dolgok új fordulatot vesznek ... tehát készüljetek fel . Ez a rávezető rész :) Most biztos azt gondoljátok biztos sok ötletem van a folytatásra ... de nem ...még mindig az az író vagyok aki nem annyira tervezget csak egy-egy pillanatot előre... haladok úgy ahogy az ujjaim visznek.. :)Jó olvasást... Kicsit angolosan x P Hope You like it
UI: Mostantól 10 komi... :) ha megvan akkor jöv.hét szombaton jön a kövi... ha nincs akkor akkor teszem fel mikor meg lesz :) utálok ehhez folyamodni... de érdekel mi jó és mi nem... mellesleg hogy egyáltalán mennyire értékelitek :)
 Luvyall <3

Telefonom csörgésére keltem. Igen, igen csak nyűgösen. Pedig tisztán emlékszem rá hogy az este nem állítottam be ébresztőt. Szemem égett és szúrt mikor kinyitottam azt így inkább szorosan visszacsuktam őket és tapogatózva fordultam a hang irányába ami az éjjeli szekrényről jött. Nem volt erőm felülni vagy hasonlók így csak szenvedtem a telefonom elérésével de a végén csak a kezembe kötött ki. Annyi idő erejére nyitottam ki a szemem míg megnéztem biztos a hívás gombot nyomom e meg, de arról megfeledkeztem, hogy megnézzem ki is hív.

- Haló?- szóltam bele erőtlenül és próbáltam a hangomból a lehető legjobban kifejező hangot összehozni arra, hogy mennyire nincs tetszésemre hogy felébresztettek . Pocsékul éreztem magam.

-Tudta, hogy nem fogsz tudni felébredni magadtól. – Adam hangja még a fejfájást is elő hozta nekem. Ebben a pillanatban esett le csak igazán hogy hol is vagyok pontosan. – Jó reggelt Csipkerózsika! Selena nem tudott elérni és üzeni, hogy a próbaterem készen ál és hogy egy óra múlva jön értünk a kocsi.

- Neked is jó reggelt! –mondtam hátamra feküdve .

- Te is jó sokáig lehettél fent az este- kuncogott a telefonba. Ekkor esett csak le igazán hogy miért is vagyok ilyen megszenvedett állapotban . Szemeim jobban szúrni kezdtek így a szabad karomat rájuk fektettem így takarva őket a napfényről.

- Nem lényeg. - tisztáztam le gyorsan – Készülök és egy óra múlva találkozunk az aulában. Oké? – kérdeztem vissza .

- Egy óra múlva.- mondta ismételve mondatomból azt a pár szót. – És Al! – szólt gyorsan bele nehogy lerakjam

-Hmmm ?- ennyit tudtam kinyögni.

- Jó reggelt !- ezzel kinyomta a telefont, ami kellemetlen sípolással jelezte a hívóm”távozását”.

A telefont tartó kezemet hanyagol levetettem magam mellé szélesen és elterültem a nagy ágyon. A szálloda ágya az ablak mellett helyezkedett el és a felkelő nap teljesen bevilágította az egész szobát ezzel gyönyörűre varázsolva azt. Lassan sikerült kinyitnom szemeimet de mit ne mondjak duzzadt szemhéjaim nem repestek az örömtől.

Tegnap este úgy viselkedtem, mint egy kislány. Úgy viselkedtem, mint amit még 5 évesen se engedtem meg magamnak. Hisztiztem mikor arra tanítottak legyek erős. Ajkaim mégis bele remegtek a gondolatba hogy miatta sírtam. Nem szabadna. Győznöm kell e-felett a dolog felett. Nagyokat lélegeztem a csendes szobában, aminek elég furcsa és nyugtató hatása volt így kora reggel. Meg kell próbáljak Justin barátja lenni mert másképpen tényleg elveszítem teljesen. Saját magamat átkozva keltem ki az ágyból, hogy hogy lehetek ekkora idióta. Tegnap este iszonyat nagy teher nehezedett rám valamilyen oknál fogva. Most pedig teljesen megkönnyebbülten mozogtam. Lépteim akaratom ellenére kecsesnek tűntek és nem éreztem magam annyira nagynak és termetesnek. A fürdőszobába vezető irányt hamar megtaláltam és sajnos a tükröt is. Szörnyen festettem. Szemeim a vártnál is duzzadtabbak voltak a vörösségükről ne is beszéljünk. Megeresztettem a hideg vizet és jó alaposan arcot mostam, szemeimet többször is próbáltam a lehető legtöbbször jó alaposan átöblíteni, hogy lehúzódjon róla a puffadás, bár tudtam ez min hiába, idő kell neki, míg helyre áll.

A tükörbe bele se nézve másodszor megtöröltem az arcomat a csap szélén heverő törölközővel, amit tegnap ott hagytam majd ugyan oda vissza is dobtam. Kisiettem a szobába a bőröndömet célba véve és alapos turkálásba kezdtem benne. Kerestem egy vékony anyagú buggyos gatyát, egy fehér trikót és egy egyszerű tornacsukát. Mivel cipőt most csak 3 –at hoztam, nem is volt nagyon más választásom. Gyorsan átvedlettem mikor a telefonom megcsördült az ágyon ahová hanyagul leejtettem pár perce. Ilyen gyorsan elrepült az idő vagy csak nem tudja a várni és a találkozni fogalmak jelentését? Nem volt kedvem most igazándiból semmihez. Főleg nem koreográfiát tervezgetni meg fontolgatni. De a telefonom által jött hirtelen idegességem el is szállt mikor csak az SMS- hangom jutott el a tudatomig. Egyszerű mozdulattal kaptam fel az ágyról a telefont és néztem meg hogy ki küldött SMS-t . A szívem hevesebben kezdett verni mikor megláttam ismételten csak Justin nevét a kijelzőn. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne nyissam meg rögtön. Pedig mikor megnyitottam az is eszembe jutott, hogy nem csak habos torta lehet benne mégis naivan az volt az első gondolat, hogy van még esély.

”Remélem jót aludtál, mi most fekszünk le: )”

A szívemről egy iszonyatosan nagy kő esett le. Bár tök egyszerű kis SMS volt mégis nagyon örültem neki, mit majom a farkának. Ezek szerint vagy jó szerepet játszottam tegnapeste vagy ilyeneket is képes megbocsájtani nekem. Nem akarok ezen gondolkozni, mert akkor még nagyobb hülységet tennék, mint amúgy. Azt tettem, ami az első gondolatom volt. Tehát aszerint cselekedtem, ami szerintem a legjobb volt (az első gondolatom) Válasz SMS.

„Remélem jó volt a koncert …megyek dolgozni… este vagy délután hívlak titeket =D”

Ezt lezárva a telefonomat még mindig szorongatva indultam meg a konyha felé ahol már várt egy papírpoharas forró kávé és két szelet pirítós főtt tojással a pulton. Levettem a tányért a pultról és leültem csendes magányomba az asztalhoz. Arra gondoltam mikor a pirítósomba haraptam, hogy apa még biztos nem alszik ha Justinék csak most fekszenek le . A telefont amit magam mellé tettem mikor enni kezdtem gyorsan kaptam fel és tárcsáztam apát . Még egy harapás a pirítósba , kicsöng, apa felveszi .

- Szia kincsem !- szólt bele féltő de megértő hangján a telefonba . Jól esett hallani minden esetre.

***

- Nekem ez nem megy ! –Már negyedjére próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem kell semmi mást tennie csak lépnie még egyet.

- Selena legalább próbáld meg ! – levegőért kapkodtam a térdemre támaszkodva. Úgy néztem fel rá. Fenn hordott orral karba tett kézzel meg sem mozdult. Jóformán én könyörögtem neki.

- Mit nem értesz azon, hogy ki kéne cserélned az elemeket olyanra, ami nem ilyen túl csavart és bonyolult?- a hangja úgy csengett felém és úgy beszélt is hozzám mintha a seggéből, húzott volna ki.

- Egyeztettem Rainoval és neki tökéletesen megfelelt. – húztam ki magam és indultam meg felé magam elé széttéve a karomat. – A táncos jelenetre meg mondta, hogy csak egy film van és a koreográfia szerint állítják ma be a kameraállásokat. Nem változtathatok rajta ! Így is nehéz megoldani, hogy a partneredet reggel fel tudjuk készíteni. Szinte csak tartó szerepet játszik . Az a lényeg hogy elkapjon ! Ha lépsz még egy kicsit balra akkor el fog kapni Adam akit majd a párod helyettesít. Sel ne szórakozz már . – Tudatában voltam, hogy idegemben már néhol a megengedettnél feljebb csúszott a hangom . De már próbáltam szépen könyörögve és leszarom módjára is. Kötötte az ebet a karóhoz .

- Felhívom Rainot, és megmondom neki, hogy holnap még állítani kell a kamerákon. - Mondta és elindult a padra levetett táskája felé .

- Este nyolc óra van és Rainoék már otthon vannak . – próbáltam menteni a menthetőt. Nem akartam hogy miattam kelljen tönkre tenni ezt az egészet. – Megoldom máshogy jó? – Ekkor megfordult és elmosolyodott.

- Én is így gondoltam. – Leült a padra és a táskájából elővette a telefonját. Adamra néztem kétségbe esetten, aki közelebb sétált hozzám és megdörzsölte a vállamat. 

- Nem lesz semmi baj . –mondta majd a kezemre fogott és maga felé fordított.

- Szia édes! – Selena hangja vízhangzott a kis teremben. Biztosra vettem, hogy Justinnal beszél. Próbáltam nem arra koncentrálni hogy viháncol, hanem Adamre koncentrálni .

- Na figyelj . – megfogta a kezemet a koreográfia szerint és lassan számolni kezdett- Egy … két… há… és fordul … – tettem amit mondott, vele léptem . Tökéletes volt a koreográfia csak Selena kötegszik vagy ennyire béna lenne? – Megtart … Lép, lép – Ekkor nem tudtam a megszokott koreográfiát követni miszerint ugye lépek még egyet és önként elesek a saját lábamban, mert Adam kilökte a lábával a lábaimat és így pont úgy esem el ahogy a kitalált koreográfia szerint lett volna csak egy kis kényszeres ösztönzéssel.

Adam szélesen belemosolygott az arcomba majd felsegített és csináltunk még 3 három lépést a koreográfiából.

- Adam! Mi lenne velem nélküled?!- kérdeztem hátra lépve tőle és bele csaptam maga elé tartott kezeibe .

Sokat segített tegnap is mentő volt ,viszont megijedtem mikor a kezével nem engedte el enyémet. Mosolyogtam ugyan, ami tök őszintén jött de mikor ujjainkat össze kulcsolta nagyot nyeltem,bár próbáltam azt a látszatot kelteni mintha nem zavartan.

- Csak lazíts!- mondta és közelebb húzott magához. – Mit szólnál, ha befejeznénk ezt az egészet ma ezzel a Mrs. Tökéllyel- itt vágott egy grimaszt és Selenára nézett. – Aztán meghívlak kajolni a szálloda éttermébe, hogy időben ágyba is kerülj a holnaphoz. – Mosolyodott el kajánul.

Én valahol mégis (most durva leszek) undorodtam tőle… mármint nem tőle, hanem magától a szituációtól. Ki akartam szabadulni a mancsai közül.

- Majd még meglátom. - mondtam udvariasan egy késztetett mosollyal – Most viszont akkor vissza a munkához. – Gyorsan, talán túl gyorsan téptem ki magam karmai közül. Túl mélyen bennem vájkált és fájdalmas volt látnom, hogy arcán elterül egy remény vesztette kényszer mosoly. Fordultam Selena felé, aki éppen nagyon tanulmányozta a telefonját. Talán SMS-t írt. Ilyen gyorsan lerázta volna Justint?

- Sel , kezdhetünk ? –kérdeztem a leg kedvesebben amennyire tudtam bár rájöttem hogy ez az egész játék nála már csak az én szekálásomra megy ki . Felkukkantott tökéletesen megmaradt haja alól és fújtatott egyet. Megnyomott még valamit a telefonján majd letette azt a táskájába.

- Felőlem…- mondta unottan majd feltápászkodott és elindult felénk .

- Na akkor annyi lenne hogy a partnerednek betettünk egy rejtett mozdulatot így csak egy közelítésen kell változtatni majd a felvételben azt meg majd én elintézem. – mondtam derékra tett kézzel így támasztottam meg összegörnyedő vállaim lefelé húzásának akaratát.

- Elég fáradt vagyok remélem hamar túlesünk rajta.- mondta egy kicsit olyan beképzelt picsásan. Most jöttem rá igazán arra  hogy valójában Selena egy elkényeztetett sztárocska. Justin nem ilyen és nem ilyet érdemel. Ez a gondolat volt az első ami eszembe jutott. Miért szereti pont őt? Talán 2 arca lenne Selenának? És ha két arca van Justinnak ?

- Egyszerű Selena csak csináld azt amit eddig csináltál. – Adam nyugodt volt én meg hülyén néztem rá mivel Selena jóformán eddig semmit nem csinált.

- Oké .- Ezzel Selena megcsinálta ugyan azt a béna lépés sort amit eddig. Talán túl kritikus lennék?

Adam nagyon készségesen vette alkalmazásba ötletét így Selena tökéletesen landolt. Ezzel egy hatalmas kő esett le a szívemről, de még nem tartottunk csak a háromnegyedénél.

***

A fejem tutira tiszta vörös volt. Selenán egyre jobban felidegesítettem magam a próba végére. Annyi nyafogás és annyi szenvedés után meg tudtam állapítani, hogy nem igazán lesz a legjobb barátom . Sőt ha lehet, minél többet kerülni fogom és még a számait se fogom hallgatni, mert mikor éppen nem volt jobb dolga, ami teljesen az idegeimre ment, vagy énekelgetett vagy a haját csinálta. Megállapíthatom tehát, hogy ez volt az utolsó pár nap, amit vele töltöttem, ha tehetem.

- Aly ! Te itt vagy egyáltalán? –Adam hangja felébresztett gondolataimból. Bevallom eléggé elbambultam .

- Bocsi Adam, de elbambultam .- Itt szégyenlősen lehajtottam a fejem majd felnéztem rá kérlelőn. –Elmondanád még egyszer?

-A vacsit kérdeztem, hogy áll e még, de látom nem éppen vagy a toppont. – keserű mosolya valahogy engem is még agy halottabbá tett.

- Sajnálom Adam de én most tényleg nagyon fáradt vagyok. Ez a Selenás dolog is és még… - kezdtem bele, de közbe vágott.

- Ne magyarázkodj!- mondta bár a kezét maga elé tartva mosolygott, mintha nem lenne minden veszve. Pedig úgy meg mondanám neki, hogy hiába próbálkozik. Tudom, hogy próbálkozik efelől nincs kérdés. – Menj, feküdj le és csak 10 kor akarlak látni a forgatáson értve vagyok? – mondta mikor végszóra a lift megállt és egy lágy csengetéssel jelezte, hogy megérkeztünk a szállodánk szobáinak emeletére.

- De Nem lehet, mert 6- ra jön a srác …- mondtam elgondolkozva mire megtorpantam a lift ajtajában . Adam kezdett el kitolni a derekamnál fogva. Keze furcsa módon pont a nadrágom gumija és a pólóm közé esett még véletlenül se. - Ha egyáltalán jön valaki párnak . Mi lesz, ha nem találtak még fiút a klippbe ?- kérdeztem sejtelmesen és ezen elgondolkoztam . Adam viszont a lakosztály felé tolt . Egyszerűbb volt elviselni az érintését csípőmön és hozzá hozzá, érő vállát a mellkasomon mint hogy erőt vegyek magamon és saját magamtól menjek el az ajtóig. Nagyon fáradt voltam. Hisz már elég későre jár.

- Ne foglalkozz ezzel. Ez az ő dolguk. - Nyugtatott mikor az ajtó elé értünk. Maga felé fordított és arra kényszerített, hogy rá nézzek . A szemei vágytól csillogtak, amit láthatóan nagyon próbált takarni egy észvesztő mosollyal. – Majd jön aki jön holnap reggel . Te viszont akkor aludni fogsz kötelezően . Értettem ? – vont kérdőre mire én csak bólintani tudtam mert isten tudja miért de nem tudtam megszólalni sem . – Tízre várlak , majd szólok Selenának hogy küldjön utánad egy taxit és akkor kezdésre már ott is leszel. – mondta.

- Élet mentő vagy Adam . –mondtam megadóan .

- Tudom ! Most viszont sipirc aludni . – Az ajtómra mutatott és egy homlok puszi után elindult a saját lakosztálya felé. - Jó éjt! – intett háta mögött még egyet majd eltűnt a folyosó végén.

- Neked is ! – kiáltottam még utána.

Hanyagul csúsztattam le a vállamról a táskát majd kezdtem el benne kutatni a kis kártyám után ami kinyitja nekem az ajtót , ami beenged az én ágyamba. Ami nem is az én ágyam. Sóhajtottam egyet mire megtaláltam a kártyámat. Hamar betaláltam a lakosztályomba és egyszerűen csak ledobtam a táskámat a „konyha” pultra. A pólómat feltűrtem a hasamon a mellem alá és hagytam, hogy a lég kondi hűvöse had cirógassa. Az elmúlt két napból ez volt a leghúzósabb. Tegnap még nem volt semmi gáz. Reggel elvittek minket megnézni a lakást ahol a klipp forgatására kerül sor a délután folyamán pedig kitaláltuk a koreográfiát, ami olyan könnyen ment, mint ahogy kés csúszik a vajon. De ez a mai nap Selenával maga volt a rémálom. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen beképzelt és akaratos. Rosszabb, mint egy 10 éves sztárocska gyereke. A fürdőszoba irányba vétele magától adtamagát. Tegnap is azt hittem hogy milyen jól eltetllt a nap Justinról való gondolkodás nélkül de aztán mikor vissza jöttünk a szállodába természetesen tönkre is tett mindent a „kikapcsolódás” .A gondolataim állandó jelleggel körülötte forogtak mikor alkalmam adódott a nagy herce hurcában. Próbáltam gondolataimat most viszont teljesen máshová terelni. Nem akartam sokáig húzni a fürdést sem. Megfürödtem gyorsan a zuhanyzóba. Ma már illett hajat is mosnom tehát hajat is mostam. Mikor kiszálltam a gőz alól jutott csak eszembe hogy, ma találkám van a lányokkal a gép előtt. Gyorsan kezdtem törölközni szinte kapkodva. Magamnak sem vallottam be igazán hogy talán ma beszélnék Justinnal is. Tegnap megint csak nem tudtam vele beszélni mert nem volt a gép előtt. És már az SMS- einek száma is nagyot zuhant. Kezdtem aggódni hogy nagyon csúnyán leráztam a múltkor. Hajamat csak át töröltem és gyorsan átszárítottam. Nem érdekelt milyen kócos . Egy szál törölközőbe és egy fésűvel a kezembe rohantam ki a szobámba. El sem tudnátok képzelni, hogy milyen gyorsan vettem fel a hálóruhámat. A gépet közben kapkodva bekapcsoltam és az ágyra dobtam. Kirohantam a konyhához hogy a táskámat is behozzam. Igazából nem is a táska volt a lényeg, hanem ami benne volt, A telefon. Felkaptam a táskát és már félig benne is voltam, hogy elő vegyem a telefonomat. Amint meg találtam, amit kerestem a táska visszafelé menet a bőröndöm mellett kötött ki, én pedig a telefonnal együtt lehuppantam az ágyra és gyorsan beléptem Skypra. Míg vártam, hogy elinduljon a program a telefonomon kezdtem kutatni, de semmit nem találtam. Hogy mit kerestem? Szerintem az mindenkinek teljesen egyértelmű Természetesen SMS-t. Azt már had ne hangsúlyozzam kitől is. A Skype csörögni kezdett. A lányok már hívtak is. Természetesen mosolyogva fogadtam őket. És még akkor is próbáltam ugyan azt az arcformát tartani, amit felvettem a kezdetekkor mikor megint láttam, hogy Justin sehol . Különös módon ezen kívül se Esmeét, se a másik két srácot nem láttam a gép előtt.

- Szaisztok !- köszöntem két barátnőmnek, akik éppen ettek valamit.

- Szia!- hangjuk letört volt és mintha sírás kerülgette volna őket.

- Baj van lányok? – Kérdeztem és ledobtam a telefont az ágyamra.

- Al nem tudom hogy mondjuk el …- kezdett bele Cher.

Egy pillanatra más világba találtam magamat. Szemeimet nehézkesen nyitottam meg résnyire. A szobámat láttam egy pillanatra. Majd mikor szemeim ismét lecsukódtak, ismételtem a gépe lőtt ültem.

- A fiúk most korházba vannak mert Justint véletlenül majdnem elütötték mire Ryan és Chaz, utána ugrott így mind hárman a kórházban fekszenek. –Mondta Gina a sírást vissza folytva.

Szívem össze szorult és körülöttem elsötétült minden eltűnt a gépem Az ágy alólam és a fekete semmiben ültem. Hol vagyok? Csak azt hallottam még suttogva, hogy valaki azt ismételgeti : Nélkülük elvesznél !

Ekkor szemeim kipattantak és sikítások közepette ültem fel az ágyban. Számra tapasztottam a kezemet hogy elnyomjam hangomat majd inkább elvettem előle a kezemet, mert nem kaptam levegőt. Szemeimet szorosan összezártam és dörzsölni kezdtem. Mellkasom hevesen emelkedett. Tudni akartam biztosan hogy hol vagyok , Szemeimet kinyitottam majd szívem hevesebben kezdette verni. A szobámban voltam. A saját szobámban. Annyira hihetetlennek tűnt.

- Al minden rendben? – Ryan a földön felült ideiglenesen megvetett ágyában majd sietősen felült mellém az ágyra. – Rosszat álmodtál? –érdeklődött, miközben kezét a csupasz karomra simította. Vert a víz alig tudtam megszólalni. Szörnyet álmodtam.

- Nevezhetjük annak is. –mondtam a lehető leghangosabban amennyire tudtam de még így is suttogtam.

- Akarsz róla beszélni? –kérdezte kedvesen de nem tudtam válaszolni . Teljesen lesokkoltam.

Akkor ezek szerint nem is voltam Párizsban. Nem vesztem össze Justinnal? És Nincs Selena? Próbáltam megfejteni a gondolatokat a fejembe de annyi minden kavargott benne. Ez az egész annyira élet hű votl. Erre most itt fekszem a szobámba és felriadtam az éjszaka kellős közepén. Az első gondolat, ami eszembe jutott az volt, hogy látnom kell a valóságot.

- Ryan…

- Mond.

- Menjünk vissza többiekhez a turnéra...

46. Egyik pillanatról a másikra... Skype... Őrült érzés de akarom

- Szia csillagvirág !- mosolyodott el ő is és mikor elé érkeztem nagy lendülettel a karjaiba ugrottam és nyakába csimpaszkodva átöleltem .

Fogalmam sincs mi volt ez a reakció csak jó volt őt újra látni annak ellenére is, hogy váltunk el. Már gondoltam rá, de ebben a pillanatban esett le igazán, hogy mielőtt elváltunk ő úgymond „udvarolt nekem”, csak akkoriban még ott volt Josh .

- Jól telt az utad? –érdeklődtem mikor elengedtem és hátrébb léptem mosolyogva.

- Most komolyan az érdekel csajszi, hogy, hogy telt az utam mikor egy Selena Gomez klippet fogunk forgatni? ... Vagyis nem mi forgatjuk, - hadovált össze vissza- hanem a koreográfiáját csináljuk mi.- mondta vigyorogva .

- Igen… ? - mondtam sejtelmesen és kis kérdést is bele csaltam a hangsúlyba, majd elmosolyodtam. Ezen ki ne mosolyogna, úgy be volt sózva, mint egy 5 éves gyerek.  

- Elnézést, de el kell induljunk a szállodába . – mondta az idegen férfi, majd csomagomat elvéve indult meg nagy lendülettel gondolom a kijárat felé. Adammal összenéztünk majd sietve indultunk meg utána .

- Amúgy te mivel jöttél és mikor? – kérdeztem a kijárat felé tartva.

- Vonattal, és fél órája szedtek fel az állomáson. –mondta vállat húzva. – De ez a pasi elég ijesztően furcsa. - mondta sejtelmesen rám nézve. Előre néztem az előttünk rohanó sörhasas pasasra, kinek a kidomborodó hasa nem látszott mivel háttal volt . Feje tetején kopaszodott és egy olyan kis sapka szerűség, mint amilyen a pápának van , tökéletesen takarta volna a fénylő foltot. Nem nagyon figyeltem még meg de elég mogorvának tűnt.

Adamra néztem aki tök komoly fejet vágott .

- Szerinted nem kéne meneküljünk? – egy pillanatig teljesen elhittem amilyen komolysággal mondta és levert a víz ,de kicsivel később megjelent a szája sarkában egy hangyányi rándulás, amiről már tudtam hogy mindjárt elneveti magát .

- Menj a pokolba! – ütöttem vállba – Egy pillanatra tényleg komolyan elhittem hogy nem vagy benne biztos jó embert követünk e !- Dorgáltam miközben a vállamról lecsúszott táskát megigazítottam .

- Hagyd már!- dörzsölte meg kicsit a vállát mintha fájt volna neki de ahhoz túl egyszerű mozdulat volt hogy el is higgyem . – Mikor felvett mindenféle igazolással kezdett zaklatni. – Röhögött. – Ne nézz ekkora szerencsétlennek. A másik meg hogy egy szóval sem mondtam neki hogy érted kell jönni jött ő magától .- Ezen elmosolyodtam. – Mindez idáig abban a tudatban voltam hogy rögtön a szállodába visznek , és csak akkor világosodtam meg hogy nem mikor ide hozott és a táblával a kezében kitessékelt a kocsiból.

Jó volt hallani a hangját . Sok kérdésem lett volna . De többek között és a legelső kérdésem talán a csapatunkról szólt volna. De inkább hanyagoltam most a témát mivel a mogorva „bácsi” hátra pillantott és siettetni kezdett minket.

- Pszt …- tettem szám elé huncutkásan az ujjam és aranyos mosollyal Adam felé fordultam. – Siessünk , lesz még időnk dumcsizni.

- Okés , de nem futhatsz el – mondta majd gyorsabbra vette lépteit, de úgy hogy már le is hagyott .

***

- És akkor közölte, hogy ez neki nem elég nőies és addig ameddig te nem jössz vissza ő nem hajlandó edzésre járni. – Mutogatott Adam a kezével az ágy másik végében már a hasamat fogva a nagy nevetések közepette mikor újra SMS-t jelzett a telefonom .

- Nem hiszem el, hogy Clara így meg hülyült és elpicsásodott Amber társaságától. - nevetésemet csillapítva nyúltam a 15 perccel ezelőtt ágy végébe dobott telefonomért.

- De!- bólogatott hevesen, de láttam hogy tekintetével elég érdeklődőn bámulja a kezembe vett kis tárgyat.

Az elmúlt 5 órában, mióta leadtam a drótot Justinnak hogy megérkeztem a szállodában 15-20 percenként SMS-t kapok tőle. Nem bánom jól esik. És örülök, hogy a többiekről is kapok híreket. Adam mióta itt vagyunk csak letette a bőröndjét a másik szóbába és az óta, itt ül az én „lakosztályomban” és beszélgetünk, hatalmasakat röhögünk, ami nagyon, de nagyon jól esik . Eddig nem láttam rajta különösebb jelét annak, hogy zavarná, hogy válaszolok az SMS-ekre. Most először viszont észrevettem, hogy érdeklődve bambul a telefonomra. Nem nagyon érdekel, ameddig rá nem kérdez, én tök jól el vagyok így is. És be kell valljam lassan beszélnék a srácokkal is mivel mostanságra beszéltük meg hogy koccanunk Skypon . Aztán aludni is kéne mert holnap ha minden igaz már neki kéne látni a munkának .

Megnyitottam végül az SMS-t és gyorsan átfutottam tekintetemmel .

„A lányok már készülődnek a trécselésre XD . Várhatóan ma én is a túl oldalon leszek , nem úgy mint múltkor. Apukád érdeklődik, mi van Adammel? Ki az, az Adam? „

Ez a gyerek gondolatolvasó vagy mi a fene? Vajon miért érdekli annyira?

- Kivel SMS-ezgetsz? – Fejem Adam hangjára villámsebességgel kaptam fel a tekintetemet. Mosolygott bár tényleg látszott rajta a kíváncsiság.

- Tényleg kíváncsi vagy rá? –kérdeztem a témát terelve. Furcsa érzéstől vezérelve, nem mondtam ki neki inkább, hogy ”Hey, nem is mondtam még? Justin Bieberrel SMS-ezek”

- Miért ne érdekelne?- mondta sejtelmesen szemöldökét felhúzva.

Ettől a perctől fogva viszont mintha teljesen megváltozott volna a belőle sugárzó energia. Telefonomat válasz nélkül hagyva Justint ledobtam nagyjából oda ahol az előbb volt,majd Adamat olyasmi válasz nélkül hagyva , de tudjuk be inkább egy ismételt rögtönzött elugrásnak a tények elől , megfordultam a törökülésemben és letettem a lábamat az ágyról. Még mindig éreztem a magas sarkú káros mellék hatásait, mivel mielőtt felértünk a hotel szobákba a lábam pont a liftben görcsölt be. Kicsit húzódott, de túléltem mivel gyorsan lépdeltem el a nappaliban hanyagul elvetett bőröndöm tetején ülő táskámhoz.

- Al…-Adam a szobából szólt ki. Olyan aranyosan értetlen hanggal –Mit csinálsz?

- Előveszem a gépemet, beszélünk a csajokkal – magamban elmosolyodtam és kivettem a kis gépemet a táskámból majd kutatni kezdtem a töltőéjért is. Hamar a kezem ügyébe akadt mivel elég nagy volt a táskámban lévő többi cucchoz képes. – Áhh …meg is van .- nyugtáztam halkan magamnak mikor kivettem belőle és elindultam vissza szobába Adamhez .

- Tehát arra még nem válaszoltál, hogy kivel is SMS-ezgetsz ilyen sűrűn. – mondta szinte meg sem várva, hogy belépjek az ajtón.

- Csak biztos forrásokat kapok a legjobb barátnőimről egy bennfentestől. –Miért ilyen nehéz kimondanom, hogy tőle kapok SMS –t, mármint Justintól?

-Értem…- elég utalón elhúzta a szó végén lévő m-betűt ami kicsit megütötte a fülemet de nem kérdeztem rá inkább úgy voltam vele,hogy ha nem erőltetem akkor nekem is sokkal jobb lesz. Megkerestem az ágyhoz legközelebb eső konnektort és miközben hanyagul ledobtam a gépemet a puha ágyra az éppen felülő Adam mellé Nagy nehezen nem oda nézve próbáltam bele találni a két kicsi lyukba. És sikerült is. Büszkén magamat dicsérve persze csak gondolatban leültem az ágyra Adam mellé és szó nélkül felcsaptam a gépem tetejét majd egyszerű mozdulattal dugtam rá a töltőre. Mikor már szépen elindítottam és csak azt vártam, hogy az én kitartó drágaságom szép lassan betöltsön felnéztem az idő közben mellém kuporodó fiúra, aki csak mosolygott. Önkéntelenül is elmosolyodtam, olyan furcsa, hogy ellette nem gondolkozom valami sokat hogy mit is kéne tennem, természetesen jön.

- Mit vigyorogsz ? – kérdeztem tutira elpirulva. Hajtincsemet fülem mögé tettem majd mivel választ nem kaptam tekintetemet zavartan a monitorra szegeztem a csillogó szempárok elől elrejtve. Az a nyavajás gép még mindig töltött.

- Gyönyörű vagy, még mindig. - jelentette ki egyszerűen és suttogva. Gyomrom összerezzent . Pont ezt nem akartam. A levegő vételem teljesen megállt és ez nem tudatos volt, hanem ösztönös. Ekkor viszont hálát adtam a mikor betöltött és rögtön felugrott a Skype ablak.

Villámsebességgel kattintottam a bejelentkezésre.

- Köszönöm! - mondtam egy gyors és rövid levegő vétel kíséretében . Majd mintha nagy koncentrálásból néztem volna fel , felé fordultam egy villám gyors mosolyt dobtam neki úgy hogy még véletlenül se lássam az arckifejezését.

Erre msot tényleg nincs szükségem csak még nem mondtam el neki, hogy mi is van igazándiból, vagyis nem is az, hogy mi is van igazándiból hanem, hogy nem akarom, hogy közeledjen felém. Szegénykém már annyiszor próbálkozott, de valamiért nem megy, vele nem megy , nem érzem azt a szikrát, amit kéne , nem érzem azt a szikrát, amit mondjuk … Nála érzem? … Ez az amit kéne éreznem?… Kéne egyáltalán valamit éreznem ?

Gondolat menetemet már a telefonjelzést utánzó hang zavarta meg. Már hívtak a srácok. Adamra néztem aki nagyon vizslatta a képernyőt majd rám nézett.

- Na beszélünk velük? –kérdeztem persze csak költőien.

- Még szép!- vágta rá majd helyettem oda nyúlt az egér padhoz a kis gépen majd rányomott a „hívás fogadása” gombra. Rákaptam a tekintetem és nyugtáztam, hogy tényleg nem bánja, hogy beszélgetni kell a lányokkal, aminek nagyon örültem. Vissza néztem a monitorra és láttam ahogy sok kicsi szempár szegeződik a monitorra majd abból két pár jelentősen növeli a térfogatát.

-Adam?!- Gina és Char meglepett hangja szinte visító volt a számítógépből vízhangozva.

- Szaisztok lányok. A többieknek pedig örvendek, Adam lennék. – Ez mond szép és jó volt kicsit el is mosolyodtam. Egyetlen dolgot hiányoltam a monitorról. Mármint nem egyetlen dolgot, hanem egy valakit. Kettőt találhattok ki volt az.

***
- Holnap reggel találkozunk, korán kelünk !- Adam az ajtóban állva mosolygott rám a világ legboldogabb mosolyával mit csak az ajtónak dőlve  viszonoztam neki .

- Még fogalmam sincs, mikor kerülök ágyba , de rendben – mutattam a hátam mögötti szoba ajtó felé úgy nagyjából és utaltam a még vonalban lévő Cherre és Ginára.

- Azért remélem, jó formában leszel holnap. Nekem már nagyon sok ötletem van, tehát készül fel! – ennek felettébb örültem, mert az igazat megvallva én még nem is tudtam elgondolkozni pontosan azon, amiért ide jöttem. Zavarom és szégyenem e gondolatra egy röhögéssel tompítottam majd a földet kezdtem pásztázni és rézni a fejem. Talán csak próbáltam titkolni a gondolatomat, mert féltem, hogy az arcomra lesz írva.

- Nem ígérek semmit csak, hogy veszek egy lazító fürdőt. – Mondtam a földnek mosolyogva.

Egy puha mégis határozott kéz nyúlt az állam alá és emelte fel a fejemet. Adam gyönyörű zöld szemeivel találtam szembe magamat.

- Csak lazán kiscsaj . – Mondta kaján mosollyal az arcán, majd elfordította az arcomat és adott rá egy puszit.

Érezhettem volna ezt agy baráti puszinak, de tudatában bizonyos dolgoknak és a helyzettől függően egyszerűen nem ment. Azt éreztem, hogy valamiért udvariasan, de meg akar szerezni. Éreztem azt, hogy húz magához a puszi után arcomról lefagyott mosollyal próbáltam a leg barátiabban visszaölelni, de a helyzet és az, ahogy átkarolt a vállam felett és alatt oldalasan nem hagyott helyet másnak csak egy elég olyan „hiányoztál szükségem van rád” ölelésnek. Abban a pillanatban viszont gondolataimból ez az ölelés oda vetített nekem a helyére Justint. Elképzeltem, hogy ő ölel most meg. És tudtam, hogy nagyon hiányzik. Nyomtam egy gyors puszit Adam arcára és Suttogtam neki egy:

- Jó éjt! – Kibújtam karjai közül és az ajtót megragadva próbáltam magam megtartani, mert a hirtelen mozdulattól majdnem elestem.

- Jó éjszakát! Álmodj szépeket!- kis kuncogást hallottam, de nem néztem fel ismét mikor érzékeltem, hogy elmegy, csak becsuktam az ajtót és loholva mentem be a szobába levetődve az ágyra.

- Megjött a jó madár!- mosolygott Ryana kamera másik végén. Cher mellette babrálta telefonját.

- Többiek?!- kérdeztem, mert senkit nem láttam körülöttük. Magamban viszont tudtam, hogy kit is keresek, már vagy 2 órája mióta beszélünk . Nálunk már sötétedik ők viszont csak nem rég lépték át Luxemburg határát.

- Itt vagyunk!- hallottam két magas hangot, de nem láttam semmit.

- Esmeé ,és Gina valamit ügyködnek a konyhában , Chaz velünk szemben, teló . – navigált Ryan ,csak azt az egy személyt nem mondta, aki nagyon érdekelt. Mosolyogva bólintottam majd kicsit szégyellve, de megkérdeztem.

- Justin ? Még mindig Selena? – mikor kijöttek a szavak a számon megbántam és olyanokat kívántam bárcsak most ment volna tönkre a mikrofon vagy figyelt volna máshová az, aki éppen biztos hogy hallotta kérdésem mert nem voltam elég halk.

- A gyereknek elég súlyos telefon számlája lesz- Nevetett Esmeé a háttérben

- Ja! Pattie leszedi majd a fejét. – Ryan mosolya szinte az egész képernyőt beterítette.

- Na akkor készítsd a kamerádat mert azt egy párszor újra kell nézni . – Chaz hangja meg mosolyogtatott. Mocorogni kezdtem az ágyon majd hanyatt fekve hallgattam az eseményeket.

- A telefon számlámról le lehet koccanni! – Justin hangjától teljesen megfeszült a testem. Még ha haloványan is hallottam a háttérből. Eddig azt hittem a szobában beszélget Selenával aki elméletileg itt van valahol a szállodában ,mint azt Adamtól megtudtam . Sokkal többet tud erről az egészről mint én.

- Jól van Rómeó !- Mondta Cher legyintve majd visszafordult a telefonjához.

- Mikor került oda? –kérdeztem a lehető leg érdektelenebbül és hanyagabbul. Az viszont nagyon is érdekelt hallotta e hogy mennyiszer érdeklődök felőle.

- Kihúzta a hasa!- mondta Esmeé a háttérből .

Felzaklatott az a tudat, hogy azt mondta ma ő is ott lesz a gép előtt mégsem volt ott, mert Selenával beszél. Ez olyan, mint mikor haza megyek és az előtte lévő napi kiírás helyett mi szerint rántott karfiol lesz sült krumplival, a hűtőben nokedlit találok pörkölttel mellette egy kis doboz tejföl és sajt összekészítve nekem . Alapból a pörköltet nem eszem meg, és a gyomrom pedig nem tejfölre, hanem egy kis ketchupra készült a krumpli mellé. Az étvágyad teljesen elmegy és a tudattól, hogy pörkölt van a hűtőben vegetáriánuslétedre hányingered lesz. Hát most nekem is hányingerem lett. Csak fogalmam sincs miért ha nem is látok húst a közelben .

- Srácok szerintem én megyek, lefürdöm és elteszem magam holnapra, mert fáradt vagyok . –mondtam vissza tekeredve a kamera elé normális pózba. Már tényleg nagyon szenvedtem. Hirtelen tört rám ez a kényszer fáradtság, vagyis ez a semmilyenség, mikor azt sem tudod, mit akarsz .

- Várj még ! – Justin hangja elég érdekes arcformát erőltetett az arcomra. Meglepettség és az az undor keveréke mikor nagyon nem akarsz valamit.

- Ésszel is lehet!- Dorgálta le Ryan a kamera elé betolakodó Justint aki még mindig a telefont fogta a kezébe. Ujját a kamera elé tartotta amivel utalt arra hogy várjak egy pillanatot.

- Kicsim mindjárt vissza hívlak de most le kell hogy tegyem . – Oldalra nézve koncentrált valamire miközben a könyökét messzire kitolta így füléhez tartva a telefonját. Tökéletes állcsontja kirajzolódott mire azt kívántam bárcsak maradt volna a szobában,és ne jött volna a „képem elé” .

- Justin ez nem szükséges…- próbáltam ellenkezni vele, hogy letegye, mert tényleg nem volt kedvem maradni, de ekkor kinyomta a telefont. – Nyugodtan vissza hívhatod. – mondtam az ágyról feltápászkodva.

- De nekem te is fontos vagy és újságom van. Ma a koncert…- kezdett bele, de nekem ez most nagyon nehezemre esett.

- Justin. Tényleg nem kellett volna letenned, mert én most tök komolyan elmegyek fürdeni és kikapcsolom a Skypot. Itt volt két óra. Annyit beszélünk majd még a nyáron. 2 hónapot még együtt fogunk tölteni, ha minden jól megy. – Mondtam a bőröndöm felé hajolva, amit behoztam a szobába idő közben . A háló ruhám után nyúltam majd kerestem magamnak egy alsó neműt.

- De nem érted mit akarok … - kezdett bele ismét, de én megint csak bele vágtam a szavába . Tudom ez nem szép dolog de egyszerűen ha nekem most le kell üljek vele beszélni én bele halok . Egyszerűen nem tudok most jópofát vágni a ”barátságunkhoz”

-Fáradt vagyok!- Nyavalyogtam felállva a cuccaimmal a kezemben – Justin én most megyek fürdeni .- Hajoltam be a gépe elé oldalra húztam a számat és láttam, rajta hogy teljes mértékben benne tartom a szót . Bántott is, de most nem érdekelt. – Puszilom a többieket. Te meg hívd vissza Selenát, mert biztos várja a hívásod. Jó éjt világ sztárja, Álmodj szépeket!- erőltettem mosolyt az arcomra majd egy egyszerű mozdulattal lecsuktam a laptopom tetejét és löktem félre az ágy sarkába. Meg sem vártam a reakcióját.

Eddig támaszkodós kezemmel elrugaszkodtam az ágytól, majd ruháimat felkapva indultam meg a kijárati ajtó felé. Be akartam zárni kulcsra az ajtómat, mégis csak egyedül vagyok. A hálószobához tartozó fürdőszobába mentem és ott letettem a csap szélére a hálóruhámat. Elkezdtem vizet engedni a kádba . A csapok zaja elég halk volt. Nagyon kongott az egész lakosztály, de próbáltam ne erre koncentrálni. Visszasétáltam a fürdőszoba nyitott ajtajához és kijjebb nyitottam az ajtót úgy hogy mindent haljak. Ez nem paranoia csak egyszerűen utálok egyedül lenni . A gondolataimat viszont gyorsan elterelte az ágyon fekvő laptopom. Illetve most jöttem rá, hogy milyen gonosz is voltam Justinnal . Visszasétáltam a tükör elé és felfogtam a hajamat. Kicipzáraztam oldalt a ruhámat és egyszerű mozdulattal bújtam ki belőle, maradék alsó neműmből is kibújtam, de hanyagul ott hagytam a tükrös szekrény lelőtt.

Lassan ereszkedtem bele a forró vízbe és helyezkedtem kényelembe. Elzártam csapokat majd csak próbáltam relaxálni hátra dőlt fejjel aminek mindig az lett a vége hogy fél szemmel a szobámban ott figyelő gépet kezdtem tanulmányozni . Vajon most mit szólhat? De mit is érdekel ? Komolyan. Ő beszélt 2 órán keresztül pénzért Selenával. Jogos voltam. De akkor miért sajnálom ennyire. Lehet, hogy fontosat akart volna mondani. De nem hiszem, hogy a barátnőjével való beszélgetésből lehet számomra bármi fontos is. A legrosszabb az hogy hiányzik. Igen hiányzik. És nem tudom nem újra és újra játszani azt a jelenetet a fejemben mikor a buszmegállóban letérdel elém és megcsókol. Torkom elszorul, és úgy érzem csak a gondolattól, hogy érzem ajkát ajkamon összeszorul a gyomrom ,és tudom hogy ez az érzés feleakkora semmint mikor tényleg megtörtént.

A tervezett pihenés a vízben hogy lenyugodjak nem jött össze ettől a semmittevéstől csak rosszabb ez az egész. Kiszálltam vizesen a kádból a csap széléhez siettem a tusfürdőmért majd beálltam a zuhanyzóba és letusoltam a lehető leggyorsabban. Minden egyes pillanatot próbáltam sürgetni hogy hamar kész legyek . Azon kaptam magam hogy a fehér selyem hálóruhámban álok a tükör előtt és kiengedem  a hajam a meglazult kontyból. Még gyorsléptekkel oda siettem a kádhoz. Kihúztam belőle a dugót, hogy lefolyhasson a víz majd össze kaptam a cuccaimat a kád széléről és a csapról és a ruháimmal a szoba felé igyekeztem . A nagy ágy olyan üres volt. De a szoba is. A bőröndömbe dobtam a ruhámat egy gondolat kíséretében, hogy majd holnap rendbe teszem. A gépemet a ruha tetejére hajítva, nagy szív fájdalommal vetődtem be az ágyba . Hanyatt fekvésemből fordultam oldalamra és tettem kezeimet hanyagul az üresen tátongó ágy másik felére. Mióta kimondta, hogy legyünk barátok azóta tartom vissza könnyeimet de most nem akartam már. Utat engedtem nekik és igen hagytam, hogy párnámat áztassák és arcomat csiklandozzák. Egyedül voltam,és nem csak a szállodában. Hiányzott hogy valaki mellettem legyen. Már hiányzik egy kedvesés féltő ölelés. És tőle lenne a leg megfelelőbb. De ha kerek perec közölte hogy ez csak barátság . Nem tudom miért tett ez engem ennyire tönkre de a zokogás tört rám a csendes sírásban.

- Őrült érzés , de akarom .Értsd meg!- suttogtam a párnámba és eközben azt kívántam bárcsak hallaná és tudná mennyire szerelmes lettem belé.- Álmaimban átölelsz és elfelejtünk mindent. - Nagy levegőkkel próbáltam nyugtatni magam, de akármennyire próbáltam is nem ment.

Hali a blognak facebook oldalt csináltam :D YEP* ALYSHON KIDRAUHL :$

http://www.facebook.com/profile.php?id=100003024947201&sk=wall
Nahh arra gondoltam hogy csinálok egy Facebook oldalt mert oda nem kell bejelentkeznetek akinek mondjuk nincsen blog regisztrációja vagy ilyesmi... gondoltam megkönnyítem ezt a dolgot :) mármint látom hogy sokan olvassátok meg megnyitjátok röviden nézettségem van ... de a komik száma sokkal kevesebb...Meg esetleg ott kibeszélhetnénk a "problémákat" extrém "kéréseket" "kérdéseket" stb... vagy még nem tudom mire szolgál de hát jahh remélem ezzel kicsit közelebb kerülök hozzátok is... mégis megérdemeltek ennyi tiszteletet ha már olvassátok a sztorimat :) ... remélem lesz ennek az egésznek értelme :D A nevem, ha valakinek mondjuk nem nyitná meg a linket : Alyshon Kidrauhl
Köszönöm az előző részhez a komikat... és természetesen igyekszem a folytatással...
UI. : Ha az ismerősödnek jelölsz akkor megtennéd légyszi hogy leírod komiba a neved vagy valami :$ jelzést hagysz hogy bejelöltél?? megköszönném :d
luvyaLL

45. Ismét esemes... A klipp ... érkezés LA* -BE... :)

TUDOM A KLIPP TALÁN KICSIT UNCSI LESZ ...de már régebben írtam...mikor ez az egész ötlet képbe jött remélem azért tetszeni fog :) előre felteszem mert holnap lagzin leszek vasárnap reggelig ...tehát itt a rész ezennel időben .. és hát sok szeretettel és nem utolsó sorban köszönöm a komikat

Luvya<3

Lehuppantam a nagy és kényelmes ülésembe, a harmadik sorba az első osztályon. Még volt mellettem 3 szék, de azon senki nem ült. Rajtam kívül még egy idősebb néni foglalt helyez a másik oldalán a repülőnek szintén az ablak mellett. Csendbe ült és az ablak felé olvasott, ahogy néztem. Gondolom a fény miatt. Éppen időbe érkeztem a gép már csak rám várt. Az utaskísérő megszámolta az embereket, én pedig kicsit feszélyezve éreztem magam. Még soha nem ültem első osztályon. Be kell valljam az első osztály és a magán repülő között van egy kis különbség. Alig vártam már hogy a repülő szép lassan ráguruljon a kifutóra és felszálljunk.

***

- Kisasszony hozhatok valamit? – Hajolt közelebb a szőke fiatal hölgy, aki az egyik utaskísérő volt.

- Kérem, hívjon csak Alynek, az valahogy jobban tetszik. - mosolyogtam rá.

- Rendben Aly miben segíthetek?- kérdezte felegyenesedve és mosolyogva.

Kikapcsoltam az övemet és felé fordultam.

- Nagy kérés lenne, had kacsoljam be a telefonomat? Vagy a laptopomat? –néztem rá kérlelőn.

- Itt használhatja Őket a leszállásig mivel a gép betervezett program alapján repül. A pilóta csak 300 m után veszi át a kormányt. - mosolygott.

-ÉS OHH … - szóltam utána mikor el akart fordulni – Levehetném a cipőmet? – kérdeztem pirulva.

- Természetesen! –mosolyodott el. –A hátsó utasoknak sincs olyan rossz dolguk hisz az összes szék hátra hajtható is . Kisasszony …

- Aly, és tegezzen légyszi.- Vágtam közbe és kérleltem .

- Rendben, tehát, 12 órás út elébe nézünk. Érezd csak jól magad .- bólintottam mire mosolyogva elment.

A táskám már a mellettem lévő székbe pihent . A lábamról könnyedén lerúgtam a magas sarkúmat és nem zavartatva magam azzal, hogy szoknyába vagyok lábaimat felhúztam félig magam alá oldalasan. Tökéletesen elfértem az óriási székben. A táskámban kezdtem kutatni és rögtön megakadt valami a kezemben. Sarah ajándéka. Mármint gondolom Mindenkitől kaptam vagy nem is tudom . A csomagolás egyszerű volt, de tökéletesen takart mindent. Nem voltam kíméletes vele. Szinte letéptem róla, ahogy van. Most úgy sem látja senki. Egy gyönyörű borítású füzet volt benne.

Mellette pedig egy kis cetli. Mármint egy tengerkék lapra gyöngybetűkkel egyetlen egy sor.

„ Használd sok egészséggel, a dalaid gyönyörűek és megörökítést érdemelnek, még ha nem is játszod őket. „

Elmosolyodtam ezen a mondaton. Sarah sokat figyel rám mintha a 2. lánya lennék, vagy nem tudom. Anya nagyon jó anya, de azt mondta rám hagyja az életemet, mikor eljöttem legutóbb otthonról. Gondolkozzak, nyugodtan, kivel szeretnék lenni. Ő nagyon szeret és tiszteletben tartja a döntésemet. Sok mindent köszönhetek neki. Sarah fel sem ér hozzá képest, de ettől függetlenül foglalkozik velem. Nagyon jól esett, hogy gondolt rám.

Elővettem a táskámból a laptopot és lehajtottam az előttem lévő kis asztalt és arra rátettem a gépet. Bekapcsoltam majd hagytam had töltsön be. Szegénykém már elég kis lassú, de imádom és hűségesen tartja meg az összes adatomat. Addig ameddig viszont tölt, gondoltam elő veszem a telefonjaimat is… mert nem tudom már szokás. Meglepődve láttam, hogy kaptam egy SMS-t. Eddig örültem neki, hogy nem jutott eszembe és nem kezdtem el rajta gondolkozni, de most beindultak a gondolataim.

A kijelzőmön kedvenckutyám képén kívül egy név szerepelt , amit már rég láttam rajta. Még csak most váltunk el 20 perce mégis SMS-t küld? Justin . Ez a név vízhangzott a fejemben , mert a kijelzőről sem tudtam levenni a szemem . Kavalkád szerű gondolatok közepette megnyitottam az SMS-t .

Vajon most hogy lesz, s mint lesz velünk. Próbálom majd barátként kezelni, de nem lesz már ugyan olyan. Legalábbis részemről biztosan nem. Vagyis próbálom majd… csak most nem tudom mit is kell tennem. Hagyjam, hogy majd ő terelje a dolgokat a maguk útjára? Lehet, hogy ez lenne a megoldás. Próbáltam nem arra gondolni, hogy bármi rossz van az SMS-ben . Mondjuk, mi rosszat írhatna?

„Remélem minden rendben veled, Én már itt állok a kocsi kölcsönzőnél és szétunom az agyam -.-’’ Gondoltam küldök egy üzit mert nem tudom, mennyien vannak körülötted az első osztályon.”

Ennyi? Ez egy egyszerű érdeklődő üzenet.. Az igazat megvallva bevallom valami mást vártam. Olyan furcsán nehéz volt az elvállásunk legalábbis számomra.

A gépem betöltött és egy kis pislákolással jelezte, hogy minden féle frissítést elvégzett. Viszont nem tudtam nem a telefonomra koncentrálni. Azon gondolkoztam, de legalább 15 percig hogy erre most válaszolni kéne? A barátok szoktak egymással üzenetben”beszélgetni” nem? Szerintem ez tök természetes. Átlagos témát dobott fel . Rányomtam a válasz gombra majd tétovázva kezdtem írni a betűket volt, hogy ki töröltem 3 x ugyan azt a mondatot majd végül úgy döntöttem jó az oda. Végül egy egyszerű SMS jött össze. Gondolom .

„Persze felszálltunk, Az első osztályon meg csak egy idős hölgy utazik velem. Szerintem alszik, így jobb hogy csak SMS-t küldtél. Nem ismertek fel a kölcsönzőnél?”

Ezzel le is zártam az SMS-t. Letettem a gépmellé a telefont majd kibámultam az ablakon. A felhőket gyönyörűen megfestette a nap . Olyan volt mintha egy habos torta tetején utaznánk . Még világos volt . De be kell valljam, hogy várom hogy este repüljünk. Mármint az esti fények mindig csodálatosak, ha a felhők nem takarják el őket.

Elővettem a kis kütyüt a táskámból ami szükséges az internethez majd vártam kicsit. A gépemen felugrott a Skype így csak egyszerűen felléptem rá, hogy ha a srácok a buszon esetleg el akarnak érni akkor el tudjanak , de különös képpen nem foglalkoztam vele nagyon inkább elhatároztam hogy nekilátok a munkámnak .

A táskámból elővettem a forgatókönyvet és elkezdtem olvasni, hogy legalább valami ötletem legyen, mire oda kerülünk, hogy koreográfiát kéne csinálni egy nap alatt.

Előre letöltöttem Selena számát még otthon, így megkerestem a paptopomon gyorsan kikaptam még a fülhallgatómat is és már be is dugtam a fülembe. Elindítottam a számot és próbáltam koncentrálni az ölemben vigyorgó forgatókönyvre. 

(Hallgassátok hozzá a zenét :) én erre írtam : http://www.youtube.com/watch?v=Y8gP49svRIk )

Ghost of you (CLIP)

Egy rövid sztorival kezdődik . Jelenet képek villanak be :

1.kép : Selena ( De hogy ne legyen olyan kötött hívjuk csak egy : Lánynak )

        Tengerparti hintákban ülnek, mint egy szerelmespár a filmekben és nevetgélve hintáznak.

2.kép : A két hinta egymáshoz közel húzva hátuk mögött a tengerparti naplemente tökéletes narancssárgás fénye világítja meg a szerelmes párt .A fiú lágy puszit lehel a lány ajkaira aki a jóleső érzéstől elmosolyodik ,majd feláll ezzel kikerülve a képből.  A hős szerelmes fiú elmosolyodik, majd még láthatjuk, ahogy ő is eltűnik a képből. A két üres hintát láthatjuk a vörös eges tengerparton .A nap teljesen lebukik... közeli képre vált az egyik hintára (Szélt hallunk) majd a hinta megmozdul(halk nyikorgás az olajozatlan hinta miatt)

3.kép : A fiú haza kíséri a lányt. Az ajtó előtt elbúcsúzkodnak. A lány arca teljesen piros és szégyenlősen az ajtónak dőlve próbálja leplezni érzelmeit. A fiú felemeli állánál fogva a lány arcát és megint megcsókolja.A lány zavarodottan belép a házba és becsukja maga után az ajtót.

4.kép : Főhősnőnk másnap reggel az utcán sétál a boltba . De mikor egy lemezkereskedés mellett elmegy és benéz olyat lát amit senkinek nem kívánok . A fiú aki szívébe lopta magát egy másik lányt csókolt. Lába lefagynak a kirakat előtt .A lány szemei könnyel gyűlnek meg mire a fiú észreveszi, fejéhez kap majd kirohan az üzletből . A lány nem ordít . Nem toporzékol . A fiú magyarázkodik és közeledik a lány felé, de ő csak hátrál. Letörli könnycseppjeit majd hátat fordít a fiúnak és haza indul . A fiú egy darabig követi és beszél hozzá de aztán otthagyja és visszafordul az utcán .

5. Kép :( Akció , kamera forog , zene indul )

A lány becsapja az ajtót, tenyerét és a homlokát nekitámasztja az ajtónak . Sírva ráüt az ajtóra ezzel kiadva a dühét de szüntelenül csak sír. Majd énekelni kezd.

Turn my back to the door (Hátat fordítok az ajtónak)

Feel so much better now (Most sokkal jobban érzem magam)

Megfordul az ajtónak háttal. És letörli a könnyeket .

Oldal nézet: Az ajtó másik oldalán a fiú jelenik meg ugyan így az ajtónak dőlve a fejét fogva .

A kamera visszaugrik a lányra. Aki fejét ingatva folytatja a sorokat.

Don't even try anymore (Többet nem próbálkozom)

Nothing left to lose (Nincs semmi veszteni való)

Ennél a sornál bólint egyet, erőt vesz magán . Kihúzza magát de a fájdalom nem tűnik el az arcáról.

A fiú arcát mutatja oldalról a kamera, aki most nekidől az ajtónak és könyörög .

There's a voice that's in the air (Ahogy a hang azt mondja a levegőben:)

Saying don't look back now here (Most itt ne nézz vissza)

There's a voice that's always there (Ahogy a hang ami mindig ott van)

A lány előtt megjelenik a fiú (de még mindig be van csukva az ajtó nem tudott bejönni rajta tehát inne tudhatjuk, hogya lánnyal csak a képzelete játszik ) akit a mellkasánál fogva ellök,és ismét elmegy mellette .

And I'll never be (És soha nem leszek ugyan az)

Quite the same as I was before (Aki ezelőtt voltam)

This part of you still remains (Még mindig maradt egy részed )

Though it's out of focus (Ami homályos)

You're just somewhere that I've been (Valahol ott vagy ahol én voltam )

Ezeknél a soroknál egy emlékkép ugrik be:

Egy tábortűznél ülnek, a lányt barátnői veszik körül a fiú meg a haverokkal hülyül. Jó a hangulat. Azonban az első pillantás mindent megváltoztat. Jelenet lelassít... egy óvatos mosoly jelenik meg mindkettejük arcán majd

zavartan elnéznek egymásról, de mind a ketten tudták, hogy ez nem az utolsó szemezésük volt

Ismét a lányt mutatják, aki belép a szobájába és leül a fésülködős asztalához belenézi a tükörbe és úgy énekel tovább . A tükörből láthatjuk a lány ismét csak könnyektől áztatott arcát. A tükröt a róluk készült képek díszítik . Végig húzza, rajtuk az ujját majd ismét a tükörbe néz amiben a háttérben megjelenik a fiú tükörképe.

And I won't go back again (És nem fogok újra vissza menni)

You're just somewhere that I've been (Valahol ott vagy ahol én voltam)

Csukott szemmel megrázza a fejét, hogy előzze a fiú lényét gondolataiból (csak a lány arcát látjuk szemből háttérben az üres szobával ahol a fiú nincs ott majd a kamera újra a tükörképet mutatja) A lány nem látja a tükörből a fiút. Eltűnt.

I'm breathing in, breathing out(Beszívom a levegőt majd kifújom)

Kifujja a levegőt majd beszívja a szöveghez hűen , nyugtatva magát majd a tükrön lévő képekhez nyúl.

Ain't that what it's all about(Nem erről szól az egész?)

Living life, crazy loud(Őrült hangosan élni az életet )

Like I have the right to(Mintha jogom lenne hozzá)

No more words in my mouth (Tudod mit akarok mondani )

Nothing left to figure out, but(Nem maradt semmi amit kitalálhatnál)

A képek levételét egyesével mutatja a kamera . A képek különböző helyen készültek.emlékeket hordoznak magukban . Csak a kezét mutatva gyorsan átlapozza őket majd egyszerre szét tépné mindent de nem megy neki . Így egy kupacba stócolva őket a tükrös asztal melletti kuka fölé tartja őket.

I don't think I'll ever (Nem hiszem hogy valaha )

Break through The ghost of you (tovább fogok törni a szellemeden)

Bele akarja őket dobni, de a fiú háta mögül kezére helyezi a sajátját így tétovázásba torkollik a lány hadművelete. Megrándítja a kezét

Ezzel a srác megint eltűnik és így beledobja a képeket a kukába.

Bemegy a fürdőbe és ismét belenéz a tükörbe. Bevillan egy kép "emlékeiben" mikor az első randira készülődött ugyan itt.

Haja lófarokba volt fogva és mosolygott.

And I'll never be like I was (És soha nem leszek olyan)

The day I met you (Mint azon a napon mikor veled találkoztam)

Too naive, yes I was (Túl naiv? Igen az voltam)

A mosolygós emlék felváltja a szomorú látvány . Elfolyt szemfesték és igen az a fránya lófarok már nem is tetszik neki . Hajából kiszedi a Hajgumit majd a csapba hajol és arcot mos.

Boy that's why I let you in(Fiú ezért engedtelek be)

Wear your memory like a stain (Úgy viselem az emléked,mint szégyenfoltot)

Mikor felnéz a tükörbe énekli a szavakat a fiúnak aki ismét felbukkant a háta mögött. Gyors mozdulattal hanyagul letörli kezével

a nagyja vizet az arcából .

Can't erase or numb the pain(Nem tudom kitörölni a kínt)

Here to stay with me forever (Itt marad velem örökké)

Szinte feltépi a fürdőszoba ajtaját és visszamegy a szobájába. Ki akar menni a teraszra de az ajtó zárva van így csak közel hajol az ablakhoz és úgy néz ki az üveg ajtón. Nem akar hátrafordulni a srác szelleméhez így inkább a borús tájat nézi .Teli torokból kezd énekelni

I'm breathing in, breathing out(Beszívom a levegőt majd kifújom)

Oldalnézetből és közelből lehet látni, ahogy a lány lehelete lecsapódik az üvegen. Majd nagy lendülettel megfordul és neki támad a srácnak

Ain't that what it's all about(Nem erről szól az egész?)

Ujját neki nyomja mellkasának mire a srác hátrálni kezd.

Living life, crazy loud(Őrült hangosan élni az életet )

Like I have the right to(Mintha jogom lenne hozzá)

A srác nyugtatás képpen ráteszi két kezét a vállár mire a lány nagyot nyel fájdalmában és a fiúra néz. Szemiben újra könnyek gyűlnek .

No more words in my mouth (Tudod mit akarok mondani)

Nothing left to figure out, but(Nem maradt semmi amit kitalálhatnál)

I don't think I'll ever (Nem hiszem hogy valaha)

break through The ghost of you (Tovább fogok törni a szellemeden)

Fájdalmasan vágja hozzá a fiúhoz az előző sorokat majd kiront mellette a szobából.

One of these days I'll wake up from (Egy ilyen napon felébredek)

This bad dream I'm dreaming (Ebből a rossz álomból mit álmodom)

One of these days I'll pray that Egy ilyen napon imádkozni fogok)

I'll be over, over, over you (Hogy legyek túl rajtad)

One of these days I'll realize that(Egy ijen nap rájövök)

I'm so tired of feeling confused (Hogy túl fáradt vagyok ahhoz hogy zavartnak érezzem magam)

Lassított felvételben mutatják, ahogy a lány rohan le a lépcsőn zokogva a korlátot markolászva hogy el ne essen .Mutatnak a fiúról is egy képet ahogy a lépcső teteén állva keserves arccal figyeli ahogy a lány menekül előle. Mire a fiú rá szól a lányra, a lány elesik és a földön köt ki. Felpattan és futni kezd. Eközben az arcát mutatják Ahol a következő sorokat énekli hanyagul.

But for now there's a reason that(De mostanra itt egy ok)

You're still here in my heart (Amiért még mindig a szívemben vagy)

Kínok között kiszalad a kertjükbe a zuhogó esőbe ahol a refrént énekli a semmibe .

Most a kamera az ő szemszögéből forog és látszik, hogy a fiú az ajtóból nézi szenvedését.

I'm breathing in, breathing out (Beszívom a levegőt majd kifújom)

Ain't that what it's all about (Nem erről szól az egész?)

Living life, crazy loud (Őrült hangosan élni az életet)

Like I have the right to (Mintha jogom lenne hozzá)

No more words in my mouth (Tudod mit akarok mondani)

Nothing left to figure out, but (Nem maradt semmi amit kitalálhatnál)

I don't think I'll ever (De nem hiszem hogy valaha)

break through The ghost of you (Tovább fogot törni a szellemeden)

Össze esik a földön . Két lába közé ül karjait hasa köré helyezi és előre hanyatlik a feje.

Próbál megnyugodni

Breathing in, breathing out (Beszívom a levegőt majd kifújom)

Breathing in, breathing out (Beszívom a levegőt majd kifújom)

Like I have the right to(Mintha jogom lenne hozzá)

 A srác megjelenik előtte guggolva mire a lány felnéz a szemeibe És úgy suttogja neki tovább a dalszöveget.

No more words in my mouth (Tudod mit akarok mondani)

Nothing left to figure out, but (Nem maradt semmi amit kitalálhatnál)

A lány a szellem arcára simítja kezét . A fiú lehunyja szemeit és csak hallgatja fájdalmasan a mondatokat

I don't think I'll ever( Nem hiszem hogy valaha is )

break through The ghost of you( Áttörök a szellemeden )

A fiú szellemét elviszi a szél mintha homok lenne mire a lány keze hanyagul levetődik az ölébe.

A kamera távolodik tőlle . Majd azt mutatja felülnézetből ahogy a lány még mindíg ott ül egyedül a kert közepén ,ázik

a zöld pázsiton és ringatózik.

A klipp maga elég szomorú és érzelem teli, de azt nem értettem, hogy ebbe minek koreográfia. Az agyam rögtön elkezdett gondolkozni, hogy hová is tehetnék bele tánc részt mivel jóformán az egész klipp meg van írva és alig van benne lehetőség táncolni. Beugrott egy ötlet csak egy baj van . Nem ismerem még a helyszínt. Ha megérkeztünk Los Angelesbe akkor meg kell kérnem Selenát hogy vigyen el a helyszínre. Igazándiból az jutott eszembe hogy a fiúnak nem is lenne olyan komoly munkája. Nagyon sok jelenete amúgy sincs a klippben mégis nagyon fontos szerepet tölt be. Lehetne ő a ta…

Ekkor a gondolat menetemet telefonom villogás zavarta meg. Mert valaki üzenetet küldött. Felcsúsztattam a telefonomat majd láttam, hogy Justin küldött . A fülhallgatót kiszedtem a fülemből és úgy kezdtem olvasni.

„Az autó kölcsönzős férfi egy papámmal egy korú bácsi lehetett,Nem hiszem, hogy nagy Beliber lett volna. Scooter épp most tart eligazítást a buszon lassan indulunk mi is. A következő állomások a Benelux államok . Először Luxemburgot látogatjuk meg. Hiányzol, már 2 órája nem vagy itt… A többiek már alig várják hogy végre a gép elé repüljenek .”

Ennyi idő eltelt volna? Már 2 órája úton vagyok? Hiányzom neki? Ezt vajon milyen értelembe is írta? Vagy ennek a hiányolásnak vajon mennyi az intenzitási foka? Gyorsan megnéztem a gépemet és már tényleg 2 órája utazom. A nap is elbújt már és csak a repülő belső világítása égett. Észre sem vettem, hogy így elrepült az idő. Biztos sokat időztem a forgatókönyvön vagy akármi. Igazából a zenét sem figyeltem. Azon kezdtem viszont gondolkozni, hogy Justinnak milyen üzenetet kéne vissza küldeni válaszként. Aztán egy egyszerű és rövid üzivel reagáltam csak le.

„Ti is hiányoztok nekem már most . A felhők közt már sötét van , Fent vagyok Skypon  : )”

Azt a hiányzós részt nem akartam kétértelműre írni. Ezt a rövidke üzenetet is átolvastam vagy 30 x aztán elküldtem. Kissé szorongtam még ettől a szituációtól de ez így helyes nem igaz? Talán túl sokat teszem fel magamnak ezt a kérdést. Le kéne nyugodnom és természetesen kezelnem ezt a dolgot. Egyetlen baj van ezzel .

Ha meglátom, a gyomrom összeszorul. Szemeivel, ha engem néz vörösödni kezdek. Ha ajkait nézem, akkor viszont elszabadul a pillangós pokol a hasamban . A hangja pedig elveszi az eszemet. Ha énekel az pedig valami kaotikuskáoszt okoz a körülöttem lévő levegőbe és mintha senki nem tudná megakadályozni hogy őt nézzem . Persze ezek a problémák most jelen lennének, de mivel nincs a közelembe nincsenek e-féle és fajta problémáim. A gondoloat pedig ami per pillanat beugrott mikor kinéztem a repülő ablakán ismételten az volt hogy a barátnője felé tartok aki gyönyörű tehetséges és nagyon hasonlítanak egy téren egymásra. Akkor mégis miért érzem minden egyes „mellékhatásának” a felbukkanását mikor SMS-t kapok tőle? Talán azért mert már magam előtt látom minden porcikáját, kívülről fújom minden arcvonását mikor arca különböző érzelmeket vesz fel . És pontosan el tudom még képzelni az idők során elmélyült mégis tökéletesen érzéki hangját, ahogy a szavakat kimondaná ha ott lennék.

Ezzel van itt a bibi. Sokat kell még tanulnom. Meg kell tanulnom egy másfajta viselkedést. Méghozzá azt kell megtanulnom, hogy kell a barátja lennem, úgy hogy érzelmeimet harmadára csökkentem, bár kétlem, hogy ide a harmada már elég lenne, még úgyis többet jelentene nekem egy szimpla barátnál.

Ekkor megcsörrent a Skypom. Gina hívott, aminek nagyon megörültem. Rögtön fogadtam a hívását kamerástól, mindenestől, és a szívem megszakadt, hogy ott hagytam őket mikor megláttam az egész csipet csapatot a számító gép kamerája előtt nyomorogni.

***

Végre megérkezett a nyavalyás csomagom, ami természetesen az utolsók között volt . Lekaptam a szalagról . és már indultam is kifelé végre a kijárat felé ahol gondolom vár rám valaki. Legalábbis Esmeé azt mondta, hogy apa üzeni, keressem a nevemet egy táblán. A magas sarkúm kopogása kissé vízhangzott vágtázó lépteimtől. Hisz már csak nagyon kevesen vártak a csomagjukra és alig voltak azon a részlegén a repülőtérnek. A másik fele hogy eléggé szétültem a „popsimat” a több órás út alatt. Az igazat megvallva egyedül, mármint ennyire egyedül nem olyan izgi ez a hosszú út. Tény hogy a 4 órán keresztül szórakoztak a gépen de aztán elég nehéz is aludni a gépen a légnyomás meg a satöbbi miatt, akármennyire kényelmes is az a ledönthető szék . A talán kisebb probléma ami még befolyásolt is hogy nem tudtam igazán a gondolataimtól sem nyugodni .A forgatás , Justin , és még a stúdió felvétel felé is elkalandoztak a fantáziáim, de szokásosan mire jutottam … a nagy semmire.

Kinyílt előttem az utolsó automata ajtó is és akkor megláttam a tömegként összegyűlt sok várakozó táblával szobrozó embert. Csodálatos lesz megtalálni ezek között az én emberemet. Ekkor viszont kiszúrtam egy ismerős piros Adidas felsőt, amellett pedig egy alacsony férfit, aki az én nevemmel összefirkált kis táblát tartott. Nagyon érdekes személy volt, de a mellette álló piros pulcsis srác jobban felkeltette a figyelmemet. A telefonját nyomkodta, de mikor megindultam feléjük felkapta a tekintetét és akkor már pontosan tudtam, hogy jó felé tartok. Nem bírtam ki tovább elkiáltottam magam.

- Adam! –és gyorsabb léptekkel indultam meg felé mikor elmosolyodott.