47. Rémálom...

Uram isten ....Kérlek szépen titeket csak ne öljetek meg... nagyon remélem hogy a vége is bejön majd... meg úgy alapból az egész.
Be kell valljam hogy a saját csapdámba süllyedtem...és most nem volt más ötletem kimászni ebből az egészből. A dolgok új fordulatot vesznek ... tehát készüljetek fel . Ez a rávezető rész :) Most biztos azt gondoljátok biztos sok ötletem van a folytatásra ... de nem ...még mindig az az író vagyok aki nem annyira tervezget csak egy-egy pillanatot előre... haladok úgy ahogy az ujjaim visznek.. :)Jó olvasást... Kicsit angolosan x P Hope You like it
UI: Mostantól 10 komi... :) ha megvan akkor jöv.hét szombaton jön a kövi... ha nincs akkor akkor teszem fel mikor meg lesz :) utálok ehhez folyamodni... de érdekel mi jó és mi nem... mellesleg hogy egyáltalán mennyire értékelitek :)
 Luvyall <3

Telefonom csörgésére keltem. Igen, igen csak nyűgösen. Pedig tisztán emlékszem rá hogy az este nem állítottam be ébresztőt. Szemem égett és szúrt mikor kinyitottam azt így inkább szorosan visszacsuktam őket és tapogatózva fordultam a hang irányába ami az éjjeli szekrényről jött. Nem volt erőm felülni vagy hasonlók így csak szenvedtem a telefonom elérésével de a végén csak a kezembe kötött ki. Annyi idő erejére nyitottam ki a szemem míg megnéztem biztos a hívás gombot nyomom e meg, de arról megfeledkeztem, hogy megnézzem ki is hív.

- Haló?- szóltam bele erőtlenül és próbáltam a hangomból a lehető legjobban kifejező hangot összehozni arra, hogy mennyire nincs tetszésemre hogy felébresztettek . Pocsékul éreztem magam.

-Tudta, hogy nem fogsz tudni felébredni magadtól. – Adam hangja még a fejfájást is elő hozta nekem. Ebben a pillanatban esett le csak igazán hogy hol is vagyok pontosan. – Jó reggelt Csipkerózsika! Selena nem tudott elérni és üzeni, hogy a próbaterem készen ál és hogy egy óra múlva jön értünk a kocsi.

- Neked is jó reggelt! –mondtam hátamra feküdve .

- Te is jó sokáig lehettél fent az este- kuncogott a telefonba. Ekkor esett csak le igazán hogy miért is vagyok ilyen megszenvedett állapotban . Szemeim jobban szúrni kezdtek így a szabad karomat rájuk fektettem így takarva őket a napfényről.

- Nem lényeg. - tisztáztam le gyorsan – Készülök és egy óra múlva találkozunk az aulában. Oké? – kérdeztem vissza .

- Egy óra múlva.- mondta ismételve mondatomból azt a pár szót. – És Al! – szólt gyorsan bele nehogy lerakjam

-Hmmm ?- ennyit tudtam kinyögni.

- Jó reggelt !- ezzel kinyomta a telefont, ami kellemetlen sípolással jelezte a hívóm”távozását”.

A telefont tartó kezemet hanyagol levetettem magam mellé szélesen és elterültem a nagy ágyon. A szálloda ágya az ablak mellett helyezkedett el és a felkelő nap teljesen bevilágította az egész szobát ezzel gyönyörűre varázsolva azt. Lassan sikerült kinyitnom szemeimet de mit ne mondjak duzzadt szemhéjaim nem repestek az örömtől.

Tegnap este úgy viselkedtem, mint egy kislány. Úgy viselkedtem, mint amit még 5 évesen se engedtem meg magamnak. Hisztiztem mikor arra tanítottak legyek erős. Ajkaim mégis bele remegtek a gondolatba hogy miatta sírtam. Nem szabadna. Győznöm kell e-felett a dolog felett. Nagyokat lélegeztem a csendes szobában, aminek elég furcsa és nyugtató hatása volt így kora reggel. Meg kell próbáljak Justin barátja lenni mert másképpen tényleg elveszítem teljesen. Saját magamat átkozva keltem ki az ágyból, hogy hogy lehetek ekkora idióta. Tegnap este iszonyat nagy teher nehezedett rám valamilyen oknál fogva. Most pedig teljesen megkönnyebbülten mozogtam. Lépteim akaratom ellenére kecsesnek tűntek és nem éreztem magam annyira nagynak és termetesnek. A fürdőszobába vezető irányt hamar megtaláltam és sajnos a tükröt is. Szörnyen festettem. Szemeim a vártnál is duzzadtabbak voltak a vörösségükről ne is beszéljünk. Megeresztettem a hideg vizet és jó alaposan arcot mostam, szemeimet többször is próbáltam a lehető legtöbbször jó alaposan átöblíteni, hogy lehúzódjon róla a puffadás, bár tudtam ez min hiába, idő kell neki, míg helyre áll.

A tükörbe bele se nézve másodszor megtöröltem az arcomat a csap szélén heverő törölközővel, amit tegnap ott hagytam majd ugyan oda vissza is dobtam. Kisiettem a szobába a bőröndömet célba véve és alapos turkálásba kezdtem benne. Kerestem egy vékony anyagú buggyos gatyát, egy fehér trikót és egy egyszerű tornacsukát. Mivel cipőt most csak 3 –at hoztam, nem is volt nagyon más választásom. Gyorsan átvedlettem mikor a telefonom megcsördült az ágyon ahová hanyagul leejtettem pár perce. Ilyen gyorsan elrepült az idő vagy csak nem tudja a várni és a találkozni fogalmak jelentését? Nem volt kedvem most igazándiból semmihez. Főleg nem koreográfiát tervezgetni meg fontolgatni. De a telefonom által jött hirtelen idegességem el is szállt mikor csak az SMS- hangom jutott el a tudatomig. Egyszerű mozdulattal kaptam fel az ágyról a telefont és néztem meg hogy ki küldött SMS-t . A szívem hevesebben kezdett verni mikor megláttam ismételten csak Justin nevét a kijelzőn. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne nyissam meg rögtön. Pedig mikor megnyitottam az is eszembe jutott, hogy nem csak habos torta lehet benne mégis naivan az volt az első gondolat, hogy van még esély.

”Remélem jót aludtál, mi most fekszünk le: )”

A szívemről egy iszonyatosan nagy kő esett le. Bár tök egyszerű kis SMS volt mégis nagyon örültem neki, mit majom a farkának. Ezek szerint vagy jó szerepet játszottam tegnapeste vagy ilyeneket is képes megbocsájtani nekem. Nem akarok ezen gondolkozni, mert akkor még nagyobb hülységet tennék, mint amúgy. Azt tettem, ami az első gondolatom volt. Tehát aszerint cselekedtem, ami szerintem a legjobb volt (az első gondolatom) Válasz SMS.

„Remélem jó volt a koncert …megyek dolgozni… este vagy délután hívlak titeket =D”

Ezt lezárva a telefonomat még mindig szorongatva indultam meg a konyha felé ahol már várt egy papírpoharas forró kávé és két szelet pirítós főtt tojással a pulton. Levettem a tányért a pultról és leültem csendes magányomba az asztalhoz. Arra gondoltam mikor a pirítósomba haraptam, hogy apa még biztos nem alszik ha Justinék csak most fekszenek le . A telefont amit magam mellé tettem mikor enni kezdtem gyorsan kaptam fel és tárcsáztam apát . Még egy harapás a pirítósba , kicsöng, apa felveszi .

- Szia kincsem !- szólt bele féltő de megértő hangján a telefonba . Jól esett hallani minden esetre.

***

- Nekem ez nem megy ! –Már negyedjére próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem kell semmi mást tennie csak lépnie még egyet.

- Selena legalább próbáld meg ! – levegőért kapkodtam a térdemre támaszkodva. Úgy néztem fel rá. Fenn hordott orral karba tett kézzel meg sem mozdult. Jóformán én könyörögtem neki.

- Mit nem értesz azon, hogy ki kéne cserélned az elemeket olyanra, ami nem ilyen túl csavart és bonyolult?- a hangja úgy csengett felém és úgy beszélt is hozzám mintha a seggéből, húzott volna ki.

- Egyeztettem Rainoval és neki tökéletesen megfelelt. – húztam ki magam és indultam meg felé magam elé széttéve a karomat. – A táncos jelenetre meg mondta, hogy csak egy film van és a koreográfia szerint állítják ma be a kameraállásokat. Nem változtathatok rajta ! Így is nehéz megoldani, hogy a partneredet reggel fel tudjuk készíteni. Szinte csak tartó szerepet játszik . Az a lényeg hogy elkapjon ! Ha lépsz még egy kicsit balra akkor el fog kapni Adam akit majd a párod helyettesít. Sel ne szórakozz már . – Tudatában voltam, hogy idegemben már néhol a megengedettnél feljebb csúszott a hangom . De már próbáltam szépen könyörögve és leszarom módjára is. Kötötte az ebet a karóhoz .

- Felhívom Rainot, és megmondom neki, hogy holnap még állítani kell a kamerákon. - Mondta és elindult a padra levetett táskája felé .

- Este nyolc óra van és Rainoék már otthon vannak . – próbáltam menteni a menthetőt. Nem akartam hogy miattam kelljen tönkre tenni ezt az egészet. – Megoldom máshogy jó? – Ekkor megfordult és elmosolyodott.

- Én is így gondoltam. – Leült a padra és a táskájából elővette a telefonját. Adamra néztem kétségbe esetten, aki közelebb sétált hozzám és megdörzsölte a vállamat. 

- Nem lesz semmi baj . –mondta majd a kezemre fogott és maga felé fordított.

- Szia édes! – Selena hangja vízhangzott a kis teremben. Biztosra vettem, hogy Justinnal beszél. Próbáltam nem arra koncentrálni hogy viháncol, hanem Adamre koncentrálni .

- Na figyelj . – megfogta a kezemet a koreográfia szerint és lassan számolni kezdett- Egy … két… há… és fordul … – tettem amit mondott, vele léptem . Tökéletes volt a koreográfia csak Selena kötegszik vagy ennyire béna lenne? – Megtart … Lép, lép – Ekkor nem tudtam a megszokott koreográfiát követni miszerint ugye lépek még egyet és önként elesek a saját lábamban, mert Adam kilökte a lábával a lábaimat és így pont úgy esem el ahogy a kitalált koreográfia szerint lett volna csak egy kis kényszeres ösztönzéssel.

Adam szélesen belemosolygott az arcomba majd felsegített és csináltunk még 3 három lépést a koreográfiából.

- Adam! Mi lenne velem nélküled?!- kérdeztem hátra lépve tőle és bele csaptam maga elé tartott kezeibe .

Sokat segített tegnap is mentő volt ,viszont megijedtem mikor a kezével nem engedte el enyémet. Mosolyogtam ugyan, ami tök őszintén jött de mikor ujjainkat össze kulcsolta nagyot nyeltem,bár próbáltam azt a látszatot kelteni mintha nem zavartan.

- Csak lazíts!- mondta és közelebb húzott magához. – Mit szólnál, ha befejeznénk ezt az egészet ma ezzel a Mrs. Tökéllyel- itt vágott egy grimaszt és Selenára nézett. – Aztán meghívlak kajolni a szálloda éttermébe, hogy időben ágyba is kerülj a holnaphoz. – Mosolyodott el kajánul.

Én valahol mégis (most durva leszek) undorodtam tőle… mármint nem tőle, hanem magától a szituációtól. Ki akartam szabadulni a mancsai közül.

- Majd még meglátom. - mondtam udvariasan egy késztetett mosollyal – Most viszont akkor vissza a munkához. – Gyorsan, talán túl gyorsan téptem ki magam karmai közül. Túl mélyen bennem vájkált és fájdalmas volt látnom, hogy arcán elterül egy remény vesztette kényszer mosoly. Fordultam Selena felé, aki éppen nagyon tanulmányozta a telefonját. Talán SMS-t írt. Ilyen gyorsan lerázta volna Justint?

- Sel , kezdhetünk ? –kérdeztem a leg kedvesebben amennyire tudtam bár rájöttem hogy ez az egész játék nála már csak az én szekálásomra megy ki . Felkukkantott tökéletesen megmaradt haja alól és fújtatott egyet. Megnyomott még valamit a telefonján majd letette azt a táskájába.

- Felőlem…- mondta unottan majd feltápászkodott és elindult felénk .

- Na akkor annyi lenne hogy a partnerednek betettünk egy rejtett mozdulatot így csak egy közelítésen kell változtatni majd a felvételben azt meg majd én elintézem. – mondtam derékra tett kézzel így támasztottam meg összegörnyedő vállaim lefelé húzásának akaratát.

- Elég fáradt vagyok remélem hamar túlesünk rajta.- mondta egy kicsit olyan beképzelt picsásan. Most jöttem rá igazán arra  hogy valójában Selena egy elkényeztetett sztárocska. Justin nem ilyen és nem ilyet érdemel. Ez a gondolat volt az első ami eszembe jutott. Miért szereti pont őt? Talán 2 arca lenne Selenának? És ha két arca van Justinnak ?

- Egyszerű Selena csak csináld azt amit eddig csináltál. – Adam nyugodt volt én meg hülyén néztem rá mivel Selena jóformán eddig semmit nem csinált.

- Oké .- Ezzel Selena megcsinálta ugyan azt a béna lépés sort amit eddig. Talán túl kritikus lennék?

Adam nagyon készségesen vette alkalmazásba ötletét így Selena tökéletesen landolt. Ezzel egy hatalmas kő esett le a szívemről, de még nem tartottunk csak a háromnegyedénél.

***

A fejem tutira tiszta vörös volt. Selenán egyre jobban felidegesítettem magam a próba végére. Annyi nyafogás és annyi szenvedés után meg tudtam állapítani, hogy nem igazán lesz a legjobb barátom . Sőt ha lehet, minél többet kerülni fogom és még a számait se fogom hallgatni, mert mikor éppen nem volt jobb dolga, ami teljesen az idegeimre ment, vagy énekelgetett vagy a haját csinálta. Megállapíthatom tehát, hogy ez volt az utolsó pár nap, amit vele töltöttem, ha tehetem.

- Aly ! Te itt vagy egyáltalán? –Adam hangja felébresztett gondolataimból. Bevallom eléggé elbambultam .

- Bocsi Adam, de elbambultam .- Itt szégyenlősen lehajtottam a fejem majd felnéztem rá kérlelőn. –Elmondanád még egyszer?

-A vacsit kérdeztem, hogy áll e még, de látom nem éppen vagy a toppont. – keserű mosolya valahogy engem is még agy halottabbá tett.

- Sajnálom Adam de én most tényleg nagyon fáradt vagyok. Ez a Selenás dolog is és még… - kezdtem bele, de közbe vágott.

- Ne magyarázkodj!- mondta bár a kezét maga elé tartva mosolygott, mintha nem lenne minden veszve. Pedig úgy meg mondanám neki, hogy hiába próbálkozik. Tudom, hogy próbálkozik efelől nincs kérdés. – Menj, feküdj le és csak 10 kor akarlak látni a forgatáson értve vagyok? – mondta mikor végszóra a lift megállt és egy lágy csengetéssel jelezte, hogy megérkeztünk a szállodánk szobáinak emeletére.

- De Nem lehet, mert 6- ra jön a srác …- mondtam elgondolkozva mire megtorpantam a lift ajtajában . Adam kezdett el kitolni a derekamnál fogva. Keze furcsa módon pont a nadrágom gumija és a pólóm közé esett még véletlenül se. - Ha egyáltalán jön valaki párnak . Mi lesz, ha nem találtak még fiút a klippbe ?- kérdeztem sejtelmesen és ezen elgondolkoztam . Adam viszont a lakosztály felé tolt . Egyszerűbb volt elviselni az érintését csípőmön és hozzá hozzá, érő vállát a mellkasomon mint hogy erőt vegyek magamon és saját magamtól menjek el az ajtóig. Nagyon fáradt voltam. Hisz már elég későre jár.

- Ne foglalkozz ezzel. Ez az ő dolguk. - Nyugtatott mikor az ajtó elé értünk. Maga felé fordított és arra kényszerített, hogy rá nézzek . A szemei vágytól csillogtak, amit láthatóan nagyon próbált takarni egy észvesztő mosollyal. – Majd jön aki jön holnap reggel . Te viszont akkor aludni fogsz kötelezően . Értettem ? – vont kérdőre mire én csak bólintani tudtam mert isten tudja miért de nem tudtam megszólalni sem . – Tízre várlak , majd szólok Selenának hogy küldjön utánad egy taxit és akkor kezdésre már ott is leszel. – mondta.

- Élet mentő vagy Adam . –mondtam megadóan .

- Tudom ! Most viszont sipirc aludni . – Az ajtómra mutatott és egy homlok puszi után elindult a saját lakosztálya felé. - Jó éjt! – intett háta mögött még egyet majd eltűnt a folyosó végén.

- Neked is ! – kiáltottam még utána.

Hanyagul csúsztattam le a vállamról a táskát majd kezdtem el benne kutatni a kis kártyám után ami kinyitja nekem az ajtót , ami beenged az én ágyamba. Ami nem is az én ágyam. Sóhajtottam egyet mire megtaláltam a kártyámat. Hamar betaláltam a lakosztályomba és egyszerűen csak ledobtam a táskámat a „konyha” pultra. A pólómat feltűrtem a hasamon a mellem alá és hagytam, hogy a lég kondi hűvöse had cirógassa. Az elmúlt két napból ez volt a leghúzósabb. Tegnap még nem volt semmi gáz. Reggel elvittek minket megnézni a lakást ahol a klipp forgatására kerül sor a délután folyamán pedig kitaláltuk a koreográfiát, ami olyan könnyen ment, mint ahogy kés csúszik a vajon. De ez a mai nap Selenával maga volt a rémálom. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen beképzelt és akaratos. Rosszabb, mint egy 10 éves sztárocska gyereke. A fürdőszoba irányba vétele magától adtamagát. Tegnap is azt hittem hogy milyen jól eltetllt a nap Justinról való gondolkodás nélkül de aztán mikor vissza jöttünk a szállodába természetesen tönkre is tett mindent a „kikapcsolódás” .A gondolataim állandó jelleggel körülötte forogtak mikor alkalmam adódott a nagy herce hurcában. Próbáltam gondolataimat most viszont teljesen máshová terelni. Nem akartam sokáig húzni a fürdést sem. Megfürödtem gyorsan a zuhanyzóba. Ma már illett hajat is mosnom tehát hajat is mostam. Mikor kiszálltam a gőz alól jutott csak eszembe hogy, ma találkám van a lányokkal a gép előtt. Gyorsan kezdtem törölközni szinte kapkodva. Magamnak sem vallottam be igazán hogy talán ma beszélnék Justinnal is. Tegnap megint csak nem tudtam vele beszélni mert nem volt a gép előtt. És már az SMS- einek száma is nagyot zuhant. Kezdtem aggódni hogy nagyon csúnyán leráztam a múltkor. Hajamat csak át töröltem és gyorsan átszárítottam. Nem érdekelt milyen kócos . Egy szál törölközőbe és egy fésűvel a kezembe rohantam ki a szobámba. El sem tudnátok képzelni, hogy milyen gyorsan vettem fel a hálóruhámat. A gépet közben kapkodva bekapcsoltam és az ágyra dobtam. Kirohantam a konyhához hogy a táskámat is behozzam. Igazából nem is a táska volt a lényeg, hanem ami benne volt, A telefon. Felkaptam a táskát és már félig benne is voltam, hogy elő vegyem a telefonomat. Amint meg találtam, amit kerestem a táska visszafelé menet a bőröndöm mellett kötött ki, én pedig a telefonnal együtt lehuppantam az ágyra és gyorsan beléptem Skypra. Míg vártam, hogy elinduljon a program a telefonomon kezdtem kutatni, de semmit nem találtam. Hogy mit kerestem? Szerintem az mindenkinek teljesen egyértelmű Természetesen SMS-t. Azt már had ne hangsúlyozzam kitől is. A Skype csörögni kezdett. A lányok már hívtak is. Természetesen mosolyogva fogadtam őket. És még akkor is próbáltam ugyan azt az arcformát tartani, amit felvettem a kezdetekkor mikor megint láttam, hogy Justin sehol . Különös módon ezen kívül se Esmeét, se a másik két srácot nem láttam a gép előtt.

- Szaisztok !- köszöntem két barátnőmnek, akik éppen ettek valamit.

- Szia!- hangjuk letört volt és mintha sírás kerülgette volna őket.

- Baj van lányok? – Kérdeztem és ledobtam a telefont az ágyamra.

- Al nem tudom hogy mondjuk el …- kezdett bele Cher.

Egy pillanatra más világba találtam magamat. Szemeimet nehézkesen nyitottam meg résnyire. A szobámat láttam egy pillanatra. Majd mikor szemeim ismét lecsukódtak, ismételtem a gépe lőtt ültem.

- A fiúk most korházba vannak mert Justint véletlenül majdnem elütötték mire Ryan és Chaz, utána ugrott így mind hárman a kórházban fekszenek. –Mondta Gina a sírást vissza folytva.

Szívem össze szorult és körülöttem elsötétült minden eltűnt a gépem Az ágy alólam és a fekete semmiben ültem. Hol vagyok? Csak azt hallottam még suttogva, hogy valaki azt ismételgeti : Nélkülük elvesznél !

Ekkor szemeim kipattantak és sikítások közepette ültem fel az ágyban. Számra tapasztottam a kezemet hogy elnyomjam hangomat majd inkább elvettem előle a kezemet, mert nem kaptam levegőt. Szemeimet szorosan összezártam és dörzsölni kezdtem. Mellkasom hevesen emelkedett. Tudni akartam biztosan hogy hol vagyok , Szemeimet kinyitottam majd szívem hevesebben kezdette verni. A szobámban voltam. A saját szobámban. Annyira hihetetlennek tűnt.

- Al minden rendben? – Ryan a földön felült ideiglenesen megvetett ágyában majd sietősen felült mellém az ágyra. – Rosszat álmodtál? –érdeklődött, miközben kezét a csupasz karomra simította. Vert a víz alig tudtam megszólalni. Szörnyet álmodtam.

- Nevezhetjük annak is. –mondtam a lehető leghangosabban amennyire tudtam de még így is suttogtam.

- Akarsz róla beszélni? –kérdezte kedvesen de nem tudtam válaszolni . Teljesen lesokkoltam.

Akkor ezek szerint nem is voltam Párizsban. Nem vesztem össze Justinnal? És Nincs Selena? Próbáltam megfejteni a gondolatokat a fejembe de annyi minden kavargott benne. Ez az egész annyira élet hű votl. Erre most itt fekszem a szobámba és felriadtam az éjszaka kellős közepén. Az első gondolat, ami eszembe jutott az volt, hogy látnom kell a valóságot.

- Ryan…

- Mond.

- Menjünk vissza többiekhez a turnéra...