46. Egyik pillanatról a másikra... Skype... Őrült érzés de akarom

- Szia csillagvirág !- mosolyodott el ő is és mikor elé érkeztem nagy lendülettel a karjaiba ugrottam és nyakába csimpaszkodva átöleltem .

Fogalmam sincs mi volt ez a reakció csak jó volt őt újra látni annak ellenére is, hogy váltunk el. Már gondoltam rá, de ebben a pillanatban esett le igazán, hogy mielőtt elváltunk ő úgymond „udvarolt nekem”, csak akkoriban még ott volt Josh .

- Jól telt az utad? –érdeklődtem mikor elengedtem és hátrébb léptem mosolyogva.

- Most komolyan az érdekel csajszi, hogy, hogy telt az utam mikor egy Selena Gomez klippet fogunk forgatni? ... Vagyis nem mi forgatjuk, - hadovált össze vissza- hanem a koreográfiáját csináljuk mi.- mondta vigyorogva .

- Igen… ? - mondtam sejtelmesen és kis kérdést is bele csaltam a hangsúlyba, majd elmosolyodtam. Ezen ki ne mosolyogna, úgy be volt sózva, mint egy 5 éves gyerek.  

- Elnézést, de el kell induljunk a szállodába . – mondta az idegen férfi, majd csomagomat elvéve indult meg nagy lendülettel gondolom a kijárat felé. Adammal összenéztünk majd sietve indultunk meg utána .

- Amúgy te mivel jöttél és mikor? – kérdeztem a kijárat felé tartva.

- Vonattal, és fél órája szedtek fel az állomáson. –mondta vállat húzva. – De ez a pasi elég ijesztően furcsa. - mondta sejtelmesen rám nézve. Előre néztem az előttünk rohanó sörhasas pasasra, kinek a kidomborodó hasa nem látszott mivel háttal volt . Feje tetején kopaszodott és egy olyan kis sapka szerűség, mint amilyen a pápának van , tökéletesen takarta volna a fénylő foltot. Nem nagyon figyeltem még meg de elég mogorvának tűnt.

Adamra néztem aki tök komoly fejet vágott .

- Szerinted nem kéne meneküljünk? – egy pillanatig teljesen elhittem amilyen komolysággal mondta és levert a víz ,de kicsivel később megjelent a szája sarkában egy hangyányi rándulás, amiről már tudtam hogy mindjárt elneveti magát .

- Menj a pokolba! – ütöttem vállba – Egy pillanatra tényleg komolyan elhittem hogy nem vagy benne biztos jó embert követünk e !- Dorgáltam miközben a vállamról lecsúszott táskát megigazítottam .

- Hagyd már!- dörzsölte meg kicsit a vállát mintha fájt volna neki de ahhoz túl egyszerű mozdulat volt hogy el is higgyem . – Mikor felvett mindenféle igazolással kezdett zaklatni. – Röhögött. – Ne nézz ekkora szerencsétlennek. A másik meg hogy egy szóval sem mondtam neki hogy érted kell jönni jött ő magától .- Ezen elmosolyodtam. – Mindez idáig abban a tudatban voltam hogy rögtön a szállodába visznek , és csak akkor világosodtam meg hogy nem mikor ide hozott és a táblával a kezében kitessékelt a kocsiból.

Jó volt hallani a hangját . Sok kérdésem lett volna . De többek között és a legelső kérdésem talán a csapatunkról szólt volna. De inkább hanyagoltam most a témát mivel a mogorva „bácsi” hátra pillantott és siettetni kezdett minket.

- Pszt …- tettem szám elé huncutkásan az ujjam és aranyos mosollyal Adam felé fordultam. – Siessünk , lesz még időnk dumcsizni.

- Okés , de nem futhatsz el – mondta majd gyorsabbra vette lépteit, de úgy hogy már le is hagyott .

***

- És akkor közölte, hogy ez neki nem elég nőies és addig ameddig te nem jössz vissza ő nem hajlandó edzésre járni. – Mutogatott Adam a kezével az ágy másik végében már a hasamat fogva a nagy nevetések közepette mikor újra SMS-t jelzett a telefonom .

- Nem hiszem el, hogy Clara így meg hülyült és elpicsásodott Amber társaságától. - nevetésemet csillapítva nyúltam a 15 perccel ezelőtt ágy végébe dobott telefonomért.

- De!- bólogatott hevesen, de láttam hogy tekintetével elég érdeklődőn bámulja a kezembe vett kis tárgyat.

Az elmúlt 5 órában, mióta leadtam a drótot Justinnak hogy megérkeztem a szállodában 15-20 percenként SMS-t kapok tőle. Nem bánom jól esik. És örülök, hogy a többiekről is kapok híreket. Adam mióta itt vagyunk csak letette a bőröndjét a másik szóbába és az óta, itt ül az én „lakosztályomban” és beszélgetünk, hatalmasakat röhögünk, ami nagyon, de nagyon jól esik . Eddig nem láttam rajta különösebb jelét annak, hogy zavarná, hogy válaszolok az SMS-ekre. Most először viszont észrevettem, hogy érdeklődve bambul a telefonomra. Nem nagyon érdekel, ameddig rá nem kérdez, én tök jól el vagyok így is. És be kell valljam lassan beszélnék a srácokkal is mivel mostanságra beszéltük meg hogy koccanunk Skypon . Aztán aludni is kéne mert holnap ha minden igaz már neki kéne látni a munkának .

Megnyitottam végül az SMS-t és gyorsan átfutottam tekintetemmel .

„A lányok már készülődnek a trécselésre XD . Várhatóan ma én is a túl oldalon leszek , nem úgy mint múltkor. Apukád érdeklődik, mi van Adammel? Ki az, az Adam? „

Ez a gyerek gondolatolvasó vagy mi a fene? Vajon miért érdekli annyira?

- Kivel SMS-ezgetsz? – Fejem Adam hangjára villámsebességgel kaptam fel a tekintetemet. Mosolygott bár tényleg látszott rajta a kíváncsiság.

- Tényleg kíváncsi vagy rá? –kérdeztem a témát terelve. Furcsa érzéstől vezérelve, nem mondtam ki neki inkább, hogy ”Hey, nem is mondtam még? Justin Bieberrel SMS-ezek”

- Miért ne érdekelne?- mondta sejtelmesen szemöldökét felhúzva.

Ettől a perctől fogva viszont mintha teljesen megváltozott volna a belőle sugárzó energia. Telefonomat válasz nélkül hagyva Justint ledobtam nagyjából oda ahol az előbb volt,majd Adamat olyasmi válasz nélkül hagyva , de tudjuk be inkább egy ismételt rögtönzött elugrásnak a tények elől , megfordultam a törökülésemben és letettem a lábamat az ágyról. Még mindig éreztem a magas sarkú káros mellék hatásait, mivel mielőtt felértünk a hotel szobákba a lábam pont a liftben görcsölt be. Kicsit húzódott, de túléltem mivel gyorsan lépdeltem el a nappaliban hanyagul elvetett bőröndöm tetején ülő táskámhoz.

- Al…-Adam a szobából szólt ki. Olyan aranyosan értetlen hanggal –Mit csinálsz?

- Előveszem a gépemet, beszélünk a csajokkal – magamban elmosolyodtam és kivettem a kis gépemet a táskámból majd kutatni kezdtem a töltőéjért is. Hamar a kezem ügyébe akadt mivel elég nagy volt a táskámban lévő többi cucchoz képes. – Áhh …meg is van .- nyugtáztam halkan magamnak mikor kivettem belőle és elindultam vissza szobába Adamhez .

- Tehát arra még nem válaszoltál, hogy kivel is SMS-ezgetsz ilyen sűrűn. – mondta szinte meg sem várva, hogy belépjek az ajtón.

- Csak biztos forrásokat kapok a legjobb barátnőimről egy bennfentestől. –Miért ilyen nehéz kimondanom, hogy tőle kapok SMS –t, mármint Justintól?

-Értem…- elég utalón elhúzta a szó végén lévő m-betűt ami kicsit megütötte a fülemet de nem kérdeztem rá inkább úgy voltam vele,hogy ha nem erőltetem akkor nekem is sokkal jobb lesz. Megkerestem az ágyhoz legközelebb eső konnektort és miközben hanyagul ledobtam a gépemet a puha ágyra az éppen felülő Adam mellé Nagy nehezen nem oda nézve próbáltam bele találni a két kicsi lyukba. És sikerült is. Büszkén magamat dicsérve persze csak gondolatban leültem az ágyra Adam mellé és szó nélkül felcsaptam a gépem tetejét majd egyszerű mozdulattal dugtam rá a töltőre. Mikor már szépen elindítottam és csak azt vártam, hogy az én kitartó drágaságom szép lassan betöltsön felnéztem az idő közben mellém kuporodó fiúra, aki csak mosolygott. Önkéntelenül is elmosolyodtam, olyan furcsa, hogy ellette nem gondolkozom valami sokat hogy mit is kéne tennem, természetesen jön.

- Mit vigyorogsz ? – kérdeztem tutira elpirulva. Hajtincsemet fülem mögé tettem majd mivel választ nem kaptam tekintetemet zavartan a monitorra szegeztem a csillogó szempárok elől elrejtve. Az a nyavajás gép még mindig töltött.

- Gyönyörű vagy, még mindig. - jelentette ki egyszerűen és suttogva. Gyomrom összerezzent . Pont ezt nem akartam. A levegő vételem teljesen megállt és ez nem tudatos volt, hanem ösztönös. Ekkor viszont hálát adtam a mikor betöltött és rögtön felugrott a Skype ablak.

Villámsebességgel kattintottam a bejelentkezésre.

- Köszönöm! - mondtam egy gyors és rövid levegő vétel kíséretében . Majd mintha nagy koncentrálásból néztem volna fel , felé fordultam egy villám gyors mosolyt dobtam neki úgy hogy még véletlenül se lássam az arckifejezését.

Erre msot tényleg nincs szükségem csak még nem mondtam el neki, hogy mi is van igazándiból, vagyis nem is az, hogy mi is van igazándiból hanem, hogy nem akarom, hogy közeledjen felém. Szegénykém már annyiszor próbálkozott, de valamiért nem megy, vele nem megy , nem érzem azt a szikrát, amit kéne , nem érzem azt a szikrát, amit mondjuk … Nála érzem? … Ez az amit kéne éreznem?… Kéne egyáltalán valamit éreznem ?

Gondolat menetemet már a telefonjelzést utánzó hang zavarta meg. Már hívtak a srácok. Adamra néztem aki nagyon vizslatta a képernyőt majd rám nézett.

- Na beszélünk velük? –kérdeztem persze csak költőien.

- Még szép!- vágta rá majd helyettem oda nyúlt az egér padhoz a kis gépen majd rányomott a „hívás fogadása” gombra. Rákaptam a tekintetem és nyugtáztam, hogy tényleg nem bánja, hogy beszélgetni kell a lányokkal, aminek nagyon örültem. Vissza néztem a monitorra és láttam ahogy sok kicsi szempár szegeződik a monitorra majd abból két pár jelentősen növeli a térfogatát.

-Adam?!- Gina és Char meglepett hangja szinte visító volt a számítógépből vízhangozva.

- Szaisztok lányok. A többieknek pedig örvendek, Adam lennék. – Ez mond szép és jó volt kicsit el is mosolyodtam. Egyetlen dolgot hiányoltam a monitorról. Mármint nem egyetlen dolgot, hanem egy valakit. Kettőt találhattok ki volt az.

***
- Holnap reggel találkozunk, korán kelünk !- Adam az ajtóban állva mosolygott rám a világ legboldogabb mosolyával mit csak az ajtónak dőlve  viszonoztam neki .

- Még fogalmam sincs, mikor kerülök ágyba , de rendben – mutattam a hátam mögötti szoba ajtó felé úgy nagyjából és utaltam a még vonalban lévő Cherre és Ginára.

- Azért remélem, jó formában leszel holnap. Nekem már nagyon sok ötletem van, tehát készül fel! – ennek felettébb örültem, mert az igazat megvallva én még nem is tudtam elgondolkozni pontosan azon, amiért ide jöttem. Zavarom és szégyenem e gondolatra egy röhögéssel tompítottam majd a földet kezdtem pásztázni és rézni a fejem. Talán csak próbáltam titkolni a gondolatomat, mert féltem, hogy az arcomra lesz írva.

- Nem ígérek semmit csak, hogy veszek egy lazító fürdőt. – Mondtam a földnek mosolyogva.

Egy puha mégis határozott kéz nyúlt az állam alá és emelte fel a fejemet. Adam gyönyörű zöld szemeivel találtam szembe magamat.

- Csak lazán kiscsaj . – Mondta kaján mosollyal az arcán, majd elfordította az arcomat és adott rá egy puszit.

Érezhettem volna ezt agy baráti puszinak, de tudatában bizonyos dolgoknak és a helyzettől függően egyszerűen nem ment. Azt éreztem, hogy valamiért udvariasan, de meg akar szerezni. Éreztem azt, hogy húz magához a puszi után arcomról lefagyott mosollyal próbáltam a leg barátiabban visszaölelni, de a helyzet és az, ahogy átkarolt a vállam felett és alatt oldalasan nem hagyott helyet másnak csak egy elég olyan „hiányoztál szükségem van rád” ölelésnek. Abban a pillanatban viszont gondolataimból ez az ölelés oda vetített nekem a helyére Justint. Elképzeltem, hogy ő ölel most meg. És tudtam, hogy nagyon hiányzik. Nyomtam egy gyors puszit Adam arcára és Suttogtam neki egy:

- Jó éjt! – Kibújtam karjai közül és az ajtót megragadva próbáltam magam megtartani, mert a hirtelen mozdulattól majdnem elestem.

- Jó éjszakát! Álmodj szépeket!- kis kuncogást hallottam, de nem néztem fel ismét mikor érzékeltem, hogy elmegy, csak becsuktam az ajtót és loholva mentem be a szobába levetődve az ágyra.

- Megjött a jó madár!- mosolygott Ryana kamera másik végén. Cher mellette babrálta telefonját.

- Többiek?!- kérdeztem, mert senkit nem láttam körülöttük. Magamban viszont tudtam, hogy kit is keresek, már vagy 2 órája mióta beszélünk . Nálunk már sötétedik ők viszont csak nem rég lépték át Luxemburg határát.

- Itt vagyunk!- hallottam két magas hangot, de nem láttam semmit.

- Esmeé ,és Gina valamit ügyködnek a konyhában , Chaz velünk szemben, teló . – navigált Ryan ,csak azt az egy személyt nem mondta, aki nagyon érdekelt. Mosolyogva bólintottam majd kicsit szégyellve, de megkérdeztem.

- Justin ? Még mindig Selena? – mikor kijöttek a szavak a számon megbántam és olyanokat kívántam bárcsak most ment volna tönkre a mikrofon vagy figyelt volna máshová az, aki éppen biztos hogy hallotta kérdésem mert nem voltam elég halk.

- A gyereknek elég súlyos telefon számlája lesz- Nevetett Esmeé a háttérben

- Ja! Pattie leszedi majd a fejét. – Ryan mosolya szinte az egész képernyőt beterítette.

- Na akkor készítsd a kamerádat mert azt egy párszor újra kell nézni . – Chaz hangja meg mosolyogtatott. Mocorogni kezdtem az ágyon majd hanyatt fekve hallgattam az eseményeket.

- A telefon számlámról le lehet koccanni! – Justin hangjától teljesen megfeszült a testem. Még ha haloványan is hallottam a háttérből. Eddig azt hittem a szobában beszélget Selenával aki elméletileg itt van valahol a szállodában ,mint azt Adamtól megtudtam . Sokkal többet tud erről az egészről mint én.

- Jól van Rómeó !- Mondta Cher legyintve majd visszafordult a telefonjához.

- Mikor került oda? –kérdeztem a lehető leg érdektelenebbül és hanyagabbul. Az viszont nagyon is érdekelt hallotta e hogy mennyiszer érdeklődök felőle.

- Kihúzta a hasa!- mondta Esmeé a háttérből .

Felzaklatott az a tudat, hogy azt mondta ma ő is ott lesz a gép előtt mégsem volt ott, mert Selenával beszél. Ez olyan, mint mikor haza megyek és az előtte lévő napi kiírás helyett mi szerint rántott karfiol lesz sült krumplival, a hűtőben nokedlit találok pörkölttel mellette egy kis doboz tejföl és sajt összekészítve nekem . Alapból a pörköltet nem eszem meg, és a gyomrom pedig nem tejfölre, hanem egy kis ketchupra készült a krumpli mellé. Az étvágyad teljesen elmegy és a tudattól, hogy pörkölt van a hűtőben vegetáriánuslétedre hányingered lesz. Hát most nekem is hányingerem lett. Csak fogalmam sincs miért ha nem is látok húst a közelben .

- Srácok szerintem én megyek, lefürdöm és elteszem magam holnapra, mert fáradt vagyok . –mondtam vissza tekeredve a kamera elé normális pózba. Már tényleg nagyon szenvedtem. Hirtelen tört rám ez a kényszer fáradtság, vagyis ez a semmilyenség, mikor azt sem tudod, mit akarsz .

- Várj még ! – Justin hangja elég érdekes arcformát erőltetett az arcomra. Meglepettség és az az undor keveréke mikor nagyon nem akarsz valamit.

- Ésszel is lehet!- Dorgálta le Ryan a kamera elé betolakodó Justint aki még mindig a telefont fogta a kezébe. Ujját a kamera elé tartotta amivel utalt arra hogy várjak egy pillanatot.

- Kicsim mindjárt vissza hívlak de most le kell hogy tegyem . – Oldalra nézve koncentrált valamire miközben a könyökét messzire kitolta így füléhez tartva a telefonját. Tökéletes állcsontja kirajzolódott mire azt kívántam bárcsak maradt volna a szobában,és ne jött volna a „képem elé” .

- Justin ez nem szükséges…- próbáltam ellenkezni vele, hogy letegye, mert tényleg nem volt kedvem maradni, de ekkor kinyomta a telefont. – Nyugodtan vissza hívhatod. – mondtam az ágyról feltápászkodva.

- De nekem te is fontos vagy és újságom van. Ma a koncert…- kezdett bele, de nekem ez most nagyon nehezemre esett.

- Justin. Tényleg nem kellett volna letenned, mert én most tök komolyan elmegyek fürdeni és kikapcsolom a Skypot. Itt volt két óra. Annyit beszélünk majd még a nyáron. 2 hónapot még együtt fogunk tölteni, ha minden jól megy. – Mondtam a bőröndöm felé hajolva, amit behoztam a szobába idő közben . A háló ruhám után nyúltam majd kerestem magamnak egy alsó neműt.

- De nem érted mit akarok … - kezdett bele ismét, de én megint csak bele vágtam a szavába . Tudom ez nem szép dolog de egyszerűen ha nekem most le kell üljek vele beszélni én bele halok . Egyszerűen nem tudok most jópofát vágni a ”barátságunkhoz”

-Fáradt vagyok!- Nyavalyogtam felállva a cuccaimmal a kezemben – Justin én most megyek fürdeni .- Hajoltam be a gépe elé oldalra húztam a számat és láttam, rajta hogy teljes mértékben benne tartom a szót . Bántott is, de most nem érdekelt. – Puszilom a többieket. Te meg hívd vissza Selenát, mert biztos várja a hívásod. Jó éjt világ sztárja, Álmodj szépeket!- erőltettem mosolyt az arcomra majd egy egyszerű mozdulattal lecsuktam a laptopom tetejét és löktem félre az ágy sarkába. Meg sem vártam a reakcióját.

Eddig támaszkodós kezemmel elrugaszkodtam az ágytól, majd ruháimat felkapva indultam meg a kijárati ajtó felé. Be akartam zárni kulcsra az ajtómat, mégis csak egyedül vagyok. A hálószobához tartozó fürdőszobába mentem és ott letettem a csap szélére a hálóruhámat. Elkezdtem vizet engedni a kádba . A csapok zaja elég halk volt. Nagyon kongott az egész lakosztály, de próbáltam ne erre koncentrálni. Visszasétáltam a fürdőszoba nyitott ajtajához és kijjebb nyitottam az ajtót úgy hogy mindent haljak. Ez nem paranoia csak egyszerűen utálok egyedül lenni . A gondolataimat viszont gyorsan elterelte az ágyon fekvő laptopom. Illetve most jöttem rá, hogy milyen gonosz is voltam Justinnal . Visszasétáltam a tükör elé és felfogtam a hajamat. Kicipzáraztam oldalt a ruhámat és egyszerű mozdulattal bújtam ki belőle, maradék alsó neműmből is kibújtam, de hanyagul ott hagytam a tükrös szekrény lelőtt.

Lassan ereszkedtem bele a forró vízbe és helyezkedtem kényelembe. Elzártam csapokat majd csak próbáltam relaxálni hátra dőlt fejjel aminek mindig az lett a vége hogy fél szemmel a szobámban ott figyelő gépet kezdtem tanulmányozni . Vajon most mit szólhat? De mit is érdekel ? Komolyan. Ő beszélt 2 órán keresztül pénzért Selenával. Jogos voltam. De akkor miért sajnálom ennyire. Lehet, hogy fontosat akart volna mondani. De nem hiszem, hogy a barátnőjével való beszélgetésből lehet számomra bármi fontos is. A legrosszabb az hogy hiányzik. Igen hiányzik. És nem tudom nem újra és újra játszani azt a jelenetet a fejemben mikor a buszmegállóban letérdel elém és megcsókol. Torkom elszorul, és úgy érzem csak a gondolattól, hogy érzem ajkát ajkamon összeszorul a gyomrom ,és tudom hogy ez az érzés feleakkora semmint mikor tényleg megtörtént.

A tervezett pihenés a vízben hogy lenyugodjak nem jött össze ettől a semmittevéstől csak rosszabb ez az egész. Kiszálltam vizesen a kádból a csap széléhez siettem a tusfürdőmért majd beálltam a zuhanyzóba és letusoltam a lehető leggyorsabban. Minden egyes pillanatot próbáltam sürgetni hogy hamar kész legyek . Azon kaptam magam hogy a fehér selyem hálóruhámban álok a tükör előtt és kiengedem  a hajam a meglazult kontyból. Még gyorsléptekkel oda siettem a kádhoz. Kihúztam belőle a dugót, hogy lefolyhasson a víz majd össze kaptam a cuccaimat a kád széléről és a csapról és a ruháimmal a szoba felé igyekeztem . A nagy ágy olyan üres volt. De a szoba is. A bőröndömbe dobtam a ruhámat egy gondolat kíséretében, hogy majd holnap rendbe teszem. A gépemet a ruha tetejére hajítva, nagy szív fájdalommal vetődtem be az ágyba . Hanyatt fekvésemből fordultam oldalamra és tettem kezeimet hanyagul az üresen tátongó ágy másik felére. Mióta kimondta, hogy legyünk barátok azóta tartom vissza könnyeimet de most nem akartam már. Utat engedtem nekik és igen hagytam, hogy párnámat áztassák és arcomat csiklandozzák. Egyedül voltam,és nem csak a szállodában. Hiányzott hogy valaki mellettem legyen. Már hiányzik egy kedvesés féltő ölelés. És tőle lenne a leg megfelelőbb. De ha kerek perec közölte hogy ez csak barátság . Nem tudom miért tett ez engem ennyire tönkre de a zokogás tört rám a csendes sírásban.

- Őrült érzés , de akarom .Értsd meg!- suttogtam a párnámba és eközben azt kívántam bárcsak hallaná és tudná mennyire szerelmes lettem belé.- Álmaimban átölelsz és elfelejtünk mindent. - Nagy levegőkkel próbáltam nyugtatni magam, de akármennyire próbáltam is nem ment.