Utólag is nagyon szépen köszönök minden komit ! Remélem ehhez a részhez aztán extra hosszúkat kapok: $
Számítok rátok :) és minél többet mert annál nagyobb kedvem lesz megírni és feltenni a kövi rész :$
Na tehát van egy szülinaposunk :D És egy kitartó és imádni való emellett furfangos NEONKÉK17-ÜNK ...ezt a részt nekik küldeném .... a szülinapos BIANKÁNAK :)--->Boldog szülinapot!
És az imádni való REGIMNEK---> Szeretlek HUGI :) És nem utolsó sorban azért még küldeném KINGÁNAK :) --->KITARTÁS CSAJSZI
Szeretlek titeket...és mindenkit AKI OLVASSA A BLOGOMAT!
...mert Neonkék egy majom és imádom...és mert megvan a 10 komi ... 26 oldal lett ...tehát okotok nincs panaszra... :) Jó olvasást :) és hát a szokásos ...
Luvyall <3
***
Az ujjaimat már szétszorongattam és nem volt, bennük már vér. A többiek is egyre jobban kezdtek aggódni és az idő közben Justin hangja, majdnem hogy teljesen elment. Innen oldalról, a színpadról látni lehetett, hogy a kedve és az energiája is egyre jobban csökken, a lelkesedéséről ne is beszéljünk. A koncert végén a Baby-t ami az utolsó záró bám volt már csak végigtáncolta és tátogta. A hangja szinte teljesen elment. A fülemben megcsendült Sarah hangja . - Srácok induljatok meg a busz felé szerintem most Justin sem öltözik át. Minél hamarabb jussatok ki. – Utasított minket majd 2 testőr jelent meg mellettünk és már álltunk is fel . Az egyik pont mellettem állt és mivel kissé hezitáltam váratlanul ért mikor karon ragadott és sürgősen a kijárat felé vitt.
- Kérem. Tudok menni magamtól is. –próbáltam illedelmesen mire el is engedett.
- Justin oldalt jössz ki a színpadról és már haladsz is a kocsi felé Kenny már ott fog várni, hogy épségben kijuttasson. – Scooter hangja a fülemben kissé idegessé tett. Nem tudtam mi ez a hirtelen „ juttassunk ki mindenkit még mielőtt bárki kijutna az arénából dolog”. Idegességemben kivettem a fülemből a fülhallgatót és gyors léptekben próbáltam felzárkózni a többiekhez és eközben zsebre tenni a fejhallgatós kütyümet.
- Apáék hol vannak?- kérdeztem a mellettem lévő biztonsági embertől, aki az előttem lépdelő Ryant és Esmeét is noszogatta, hogy menjenek gyorsabban.
- Félúton vannak, bevárjuk őket a kijáratnál. - mondta majd megállt – Az, az itt és már mentek is. – A testőr fordult a hátam mögé én pedig oda mentem a többiekhez.
- Szerintetek mi ez a felhajtás? – kérdeztem ujjaimat folyamatosan tördelve.
- Szerintem nem csak mi aggódunk Justin hangja miatt . A közönség eléggé bezsongott a sok Playbeck -től. –mondta Esmeé a fejét vakarva.
- Ezért kell kihúzni a csíkot? – kérdezte Ryan kicsit emelkedettebb hangvételben. Es bólintott.
- Fantasztikus . –Nyögte Gina is.
- Megjöttünk ! Húzzunk ! –Érkezett meg apa háta mögött a nagy csapattal és ahogy láttam Justin és Kenny is itt voltak. – Csak a kocsira koncertrál értve? Beszél a buszba és amint hallottam mind a 3 csapódást már megyünk is. - Csak annyit érzékeltem, hogy a kezemet elkapja valaki és húz kifelé a fülledt melegbe. Mire nagyjából behatároltam, hogy apa siettet a kisbusz felé,már nyilt is a busz ajtaja. Elengedte a karomat és egy egyszerű … - Kapkodd magad! – al lezárta a dolgot és már el is tűnt.Beültem a hátsó ülésre majd sorba vetődtek be mellém a többiek is.
A kocsi úton kínos csend volt, de csak míg meg nem érkeztünk.
***
- Egyenlőre maradunk ebben az országba de arrébb kell mennünk pár várossal éjfélkor megállunk és akkor tudtok nyugodtan aludni anélkül hogy haladna a busz .- mondta Sco mikor megálltunk a buszoknál .
- 3 szabad napotok lesz úgyhogy holnap szállodában alszunk egy tó mellett, Kis kikapcsolódás . És Justin is pihentetheti a hangját. – Mondta Pattie.
- A lányoknak is lesz egy kis szabad idejük. - Fűzte hozzá apa mikor kiszállt a kocsiból.
- És Es is pihenteti a hangszálait mivel az övé sem éppen 100% -os. – Dorgálta meg lányát Sarah.
- Tehát? – kérdeztem rá kicsit elhúzottan mikor már mindenki kimászott előttem a kocsiból mivel én ültem legbelül.
- Fürödjetek meg. 2 óra múlva jön a vacsi, pihentek egy kicsit és holnap késő délelőtt lent leszünk a tóparton, mert a sofőröknek is ki kell venniük a kötelező 6 óraalvást. - tisztázta Scooter majd hessegetni kezdett minket a buszunk felé . Kennyi is ott várt már minket és nagyban mutogatott hogy haladjunk a korral. Nekem az a furcsa hogy mindig mindenhová előbb oda ér mint mi és mindig tartja a „falat”.
- Srácok! Minél előbb elindulunk, annál hamarabb pihenhetek én is. – mondta viccesen Keni majd kezével köröket írt le maga előtt ezzel hatásosabbá téve a „terelést”
- Te is velünk jössz nagytesó?- Justin a hátam mögött bukkant fel . Eddig nem is tudtam figyelni, rá mert a feszültség mióta visszajöttem mintha nagyobb lenne. Köztudott hogy nem szeretem a feszültséget. Ha lehet, kerülöm és olyankor eléggé csendes vagyok.
- Még szép! –húzta ki magát a mackó testőr – Én leszek a kalauz ! – mondta vigyorogva.
- Yo! – pacsizott le vele Ryan és Chaz mikor elhaladtak mellette majd sorjában a lányokat maguk elé engedve felszálltak a buszra.
- Hey!- Justin rekedtes hangja, ami mégis gyengéden csengett fülem mellől jött. Rákaptam tekintetem, de csak szép mosolyával találtam szembe magam.
- Szia!- mosolyogtam rá és én is . Furcsa érzés kapott el mikor tenyerét enyémbe csúsztatta és kecsit megszorítva megállított. Mosolyom nem lankadt mert kellemes érzés volt tenyerem tenyerébe érezni, viszont biztos voltam, hogy arcomra egy halvány pír terül el .
- Ma este dumálunk. - kijelentés volt részéről, de mivel kissé furcsán néztem rá kijelentése után korrigálta. – Okés? – Elmosolyodva bólintottam . Vigyora győztes és egyben megkönnyebbült volt.
- Fiatalság nem azt mondtam, hogy haladunk? – Kany hangja ismételten tönkre tette azt a bizonyos pillanatot.
- Megyünk már Kenny bácsi. – Mondta Justin majd kezét kihúzta tenyeremből és átkarolta a vállamat.
- Nézd már a kis kölköt. – bökte meg Ken mikor elmentünk mellette.
- Nem piszkál! Megbeszéltük!- mondta dorgáló hangon Justin Mjd elengedett és maga elé engedett hogy felszálljak a buszra.
Kapkodva szedtem a lábaimat fel a buszra, intettem Milannak és már fent is voltam a buszon. A többiek mind elterültek így gondoltam elmegyek fürdeni. Meg is indultam a fürdő felé.
- Megyek fürdeni ! –mondtam sietve és már nyitottam is az ajtót .
- Az nem fog menni ! – Szólt utánam Cher .Megtorpantam.
- Miért nem? – fordultam meg.
- Es már fürdik ! - Mondta Gina . Magyot sóhajtottam és akkor beugrott valami más.
- Megyek akkor megnézem hogy anya fent van e MSN- en .
- Uhh … én is akarok beszélni Ágival . – mondta Cher és felpattant a helyéről . Justin ekkor lépett fel a buszra .
Nem szólt egy szót sem csak mosolygott így én is elmosolyodtam mire mindenki rá kapta a fejét. Lesütöttem a tekintetemet mire inkább próbáltam terelni a központtá lett témát.
- Gyere . Gina te nem jössz? – kérdeztem költőien.
- De, végül is …- mondta majd ő is felállt. A lányok megindultak utánam . Én még vetettem Justinra egy kacér mosolyt,majd inkább a hálónk felé vettem az irányt meg sem várva a reakcióját.
***
- Te nem készíted ki a ruhádat holnapra? – Esmeé elég furcsán viselkedik mióta kijöttem a fürdőszobából. Megkért, hogy pakoljak át egy nagyobb táskába, mert szeretné kölcsönkérni az enyémet, pedig neki dupla annyi van.
- Nem hinném. – Válaszoltam egyszerűen. Majd félre tettem a laptopomat és kihajtottam a takaróm sarkát hogy alá tudjak bújni .
- De akkor holnap reggel hamarabb le tudunk szállni erről a rettenetről. - Gina és Cher csendben ültek a helyükön és nagyban csak füleltek.
- Nem hiszem, hogy olyan sokáig öltözködnék. - nevettem el magam. – És amúgy is, ha ma kikészítek egy ruhát, holnap tuti nem azt akarom majd felvenni, mert ki tudja, milyen kedvemben leszek holnap. Ezt tök hülyeségnek tartom, nem érezném benne magamat jól. – mosolyogtam rá majd visszahúztam a gépet az ölembe. Bár nem is tudom minek mert már tök fáradt voltam és csak a Twitter volt megnyitva.
- Akkor had válasszak neked én ruhát. - próbálkozott még mindig. Mi van ezzel a lánnyal? Gondolatomat szavakban is kifejtettem irányába.
- Esmeé mi van veled? – kérdeztem kicsit hülyén nézve rá de mégis vigyorogtam . A lányok felkuncogtak mire rájuk is rájuk pillantottam egy pillanatra.
- Naaaa… Tökre fel vagyok pörögve. – Mondta vállat húzogatva , majd kutyus szemeket meresztett rám .
Úr isten … mindenki meg van bolondulva körülöttem . Még jó hogy Justin is azt mondta, hogy beszélgetni akar. De azt remélem nem gondolta, hogy megvárom még a többiek is lefekszenek , álmos vagyok. Pont.
- Rendben! – Esmeé arcán egy hatalmas mosoly terült el és már lent is termett a földön és húzta elő a bőröndöket. – De nehogy elővegyél nekem valami kiskosztümöt. Laza és kényelmes legyen!- mondtam neki dorgálva.
- Jól van, ne nyavalyogj már! Hidd el alkalomhoz megfelelő lesz . – mondta majd kicipzárazta a bőröndömet.
- Vár van egy jó ötletem a pólóra!- Szólalt meg Gina is majd lemászott az ágy tetejéről .
Megforgattam a szememet, majd laptopomat, úgy ahogy volt, lecsuktam és a lábamhoz toltam. Lejjebb csúsztam az ágyban és magamra húztam a takarót. Kezeimet befúrtam a párnám alá és így próbáltam kényelembe helyezni magam.
- Te már alszol ? – Kérdezte Cher . Nem néztem fel csak bólogattam egy kicsit evvel még jobban a párnába fúrva a fejem.
- Akkor csendben maradunk. - mondta Esmeé .
Még pár percig hallottam, ahogy Esmeé és Gina néha le dorgálják halkan egymást hogy „Ne azt a ruhát!” , de aztán az ágy magába húzott és a gondolataim erőtlenül, de kattogtak a fejembe. A busz zúgását nem lehetett hallani átlagban, de mikor lefekszel, még a füleddel lehet érzékelni, hogy még mindig úton, vagyunk. Nem érdekelt a vacsora. Kifárasztott ez a nap, a repülőút és a koncert is. Valahol a lelkem mélyén próbáltam még nem elaludni és magamnál lenni hátha egyszer csak Justin hangja csapja meg a fülem amint bejön az ajtón és „kikér” a lányoktól. De mióta felszálltunk erre a nyamvadt buszra ott ül elöl Kenny és Milán között egy térképet bújva. Ez így volt egy órája is és 10 perce is mikor ki mentem tőlük elköszönni és megmondani, hogy nem vacsorázom ma este és lefekszem aludni. Ugyan úgy elköszönt tőlem, mint a többiek . Két puszi, és viszlát.... talán egy gyengéd arcon érintéssel többet kaptam tőle, mint mondjuk Ryantől. A gondolataim csitultak és éreztem, hogy lehetetlen hogy tovább várjak rá ma este.
***
Valaki gyengéden simogatja az arcom. Erre keltem. Szemeimet kinyitottam, majd egy erős szorítás a számon. Sikítani akarok de nem tudok , számat nyitni se tudom és ijedtségemben hang se jön ki rajta. Felültetnek. A koromsötétben nem látok semmit. A merénylőm éreztem hogy leül az ágyam mellé . Imádkoztam,hogy valamelyiklány felébredjen a mocorgásra de egyikőjük sem mozzant. A szívem ijedtségében eszeveszettül vert és azt sem tudtam hogy vegyek hirtelen levegőt . Próbáltam kezét lefeszíteni a számról de tarkómat is erősen fogta . Majd egy lágy csókot éreztem arcomon. Ezzel a mozdulattal egy huzamban megéreztem azt a bizonyos mámorító illatot. Nagy levegőt vettem orromon keresztül mire szorítása gyengült a számon. Kezeimet elvettem számat csapdában tartó ujjairól. Egyiket takarómra fektettem hanyagol másikkal pedig megkerestem lábát, amit meg is találtam. Combjára simult kezem mire a szorítás a számon gyengült majd elengedett. Kezemet lecsúsztattam térdéig majd nagy levegőt vettem, mert híján voltam annak. Szája csak ekkor vált el arcomtól és tisztán hallottam mikor halkan próbál mély levegőt venni. Nem értettem mit keres itt. És még mindig nem voltam benne biztos, hogy ő az, mert szemem még mindig nem szokta meg a sötétet. Lágy simítást éreztem kezemen, ami a térdét fogta, majd felállt és kezemet megfogva kezdett el kihúzni az ágyból. Próbáltam a leghalkabban lefejteni magamról a takarót és sietni utána, mert a kezemet fogó valaki csak húzott előre, ki a hálószobákon keresztül. Levegőt se véve lépdeltem át lábujjhegyen a fiúk hálóján. Annyira koncentráltam hogy csendben maradjak hogy észre sem vettem hogy megálltak előttem és én egy az egyben neki ütköztem.
- Shh- tisztán kivettem Justin alakját mikor megfordult velem szembe. Kissé megkönnyebbültem. Jó tudni, hogy tényleg ő volt az és nem valami idegen. Lassan elengedte a kezemet és elsétált mögöttem. Halványan láttam, hogy becsukja, a lányok ajtaját majd halkan kijön a fiúkén és azt is becsukja maga után. Mikor fejét lehajtva megállt az ajtó előtt és vettegy nagy lélegzetet mertem csak hozzászólni.
- Te felkeltettél az éjszaka közepén. – mondtam neki teljes egyszerűséggel. – Egyáltalán hány óra? – kérdeztem már kicsit már zaklatottságot színlelve, bár egyáltalán nem voltam az. Ez előbb teljesen felébredtem és nem is voltam fáradt annyira meg is ijedtem.
- Azt hitted megfeledkeztem a programunkról? – kérdeztem majd felnézett rám. Most már jobban láttam az arcán. A busz ablakai itt kint jobban beengedték a fényt. – Amúgy hajnali 1 van és siess mert csak 4 óránk van . – ezen, kicsit meg döbbentem. Ellökte magát az ajtótól, aminek eddig támaszkodott és elsétált mellettem a kanapéig. Mozgásával együtt forogtam a tengelyem körül.
- Programunk? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mire felém fordult és egy ruha kupacsot tartott a kezében. – És hajnali egykor?
- Itt a ruha. – kérdésemet semmibe véve sétált felém és nyomta a kezembe a kupac ruhát. - Kint várlak . Tíz percet kapsz, utána, ha nem jössz le a buszról, feljövök és én szedlek le . – Kacsintott majd hátat fordított nekem és elindult a busz kijárata felé, eltűnt a busz lépcsőjén lépcsőn.
- Justin …! – mondtam halk és fojtott hangon. De már biztos nem hallja. Kérdések tömkelegével álltam ott a busz közepén egy ruha kupaccal a kezemben, majd inkább úgy döntöttem gyorsan felöltözök, mert tudom hogy ő képes arra hogy „rányit” , bármi is legyen rajtam.
Jobban megnéztem a ruhákat, és rájöttem, hogy ezek az én ruháim. A ruha tetején pedig ott díszelgett a balettcipőm. Ledobtam a cipőmet a földre a ruháimat pedig gyorsan az ágyra. Ekkor vettem csak észre, hogy onnan ahonnan az előbb Justin felvette a ruháimat ott díszeleg a táskám is. Mármint az a táska amibe Esmeé átpakoltatta velem a cuccokat, ekkor már tudtam, hogy Justinnak cinkos társa akadt. Gyorsan kibújtam a hálóruha felsőmből és felkaptam a melltartót, ami a pólóm és a farmerom közt volt, következő lendülettel pedig felkaptam a pólómat. Ez volt az egyik kedvenc pólóm. Kicsit félvállas… de imádom. Egy farmer short volt még kikészítve nekem. Azt is gyorsan átvettem . Fogalmam sem volt hogy miért csinálom ez. Talán mert akartam. És nem érdekelt, hogy fogjuk elkerülni a biztonsági őröket. Rá bíztam, mert bíztam benne. Bele bújtam a cipőmbe is, táska a vállamon keresztbe, majd elindultam le a buszról.
Justin a busznak támaszkodva várt rám. Mikor leléptem a buszról, maga mellől egy gitárt kapott fel és fektette hátára. Mikor megvolt vele felém fordult. Kezet nyújtott én pedig engedelmesen megfogtam. Furcsa hogy nem egy parkoló házban pihentünk meg a buszokkal, hanem csak simán egy bevásárló közbont parkolójának hátulsó eldugott részében. Apuék busza a miénkkel szembe állt ugyan a feljárója pont a másik oldalon, de kicsit azért féltem, hogy, lebukunk. Nem hiszem, hogy Justin engedélyt kért volna a buszról való távozásunkhoz. Halkan osontunk el a buszok mellett majd mikor kicsit halló távolságon kívül kerültünk tőle Justin kicsit lelassított majd vigyorogva nézett rám .
-Justin te nem vagy normális! –elengedtem a kezét és vállba boxoltam már amennyire tudtam.
-Mond azt hogy nem akarsz jönni és akkor visszamehetünk .- mondta vállát simogatva ahol vállba boxoltam .
- Hová megyünk? – kérdeztem miközben befordultunk az utcasarkon .
- Ami azt illeti Kannyt nem tudtam lerázni és elég súlyos ára van annak hogy, kiloptalak ma este …- kezdett bele de én megpördültem a tengelyem körül és elé sietve emeltem rá az ujjam úgy hátráltam és mondtam a mondókámat.
- És még nekem is tartozol, mert felkeltettél egy szép kis álomból. – mondtam dorgálón rá nézve mire elmosolyodott majd szemi kitágultak.
- Vigyázz! El fogsz esni! – nyúlt utánam és abban a pillanatban el is vesztettem az egyensúlyom. A karom után kapott és kicsit megrántott visszafelé így nem estem el. - Vigyázz magadra két ballábasom. –mosolygott, majd egy puszit nyomva arcomra elindult előttem .Egy pillanatig lefagyva álltam majd utána siettem . – Kanny mögöttünk van, vagy valahonnan figyel minket , ezért csak egy egyszerű helyre gondoltam és egy sétára. - Mondta maga elé beszélve. - nem nagyon díjaztam, hogy két ballábasnak nevezett.
- Nem vagyok két ballábas!- álltam meg. Bevágtam a durcit. De valljuk be hogy ez igazából teljesen mű durci volt.
Justin mintha megérezte volna megtorpant előttem és visszafordult felém. Engem utánozva összefonta karjait maga előtt majd visszasétált elém. Arcvonásaim biztos, hogy megszeppentek mikor megállt előttem 3 centire. Orra majdnem, hogy érintette az enyémet.
- Keresünk egy éjjelnappalit. És olyan cukrot kapsz, amilyet akarsz. – mondta majd szememből lepillantott ajkaimra és ajkára harapott. Ezzel a kis kifejezés módjával engem is arra késztetett, hogy lenézzek ajkaira, ami vészesen közeledett felém. Akaratom ellenére is legondolkodtam azon, hogy vajon olyan lehet a csókja, mint álmaimban? Mire észbe kaptam egyre közelebb hajolt hozzám mire kínosan kezdtem magam érezni.
- Tehát Kenny akkor bárhonnan lecsaphat?- kérdeztem figyelem elterelés képpen. Határozottan bólintott. – Akkor meggyes gumicukrot kérek. – jelentettem ki majd őt faképnél hagyva kerültem meg majd indultam el az utcán, amin elindultunk. Jól éreztem magam, egyetlen egy dolog ejtett csak kétségbe… még mindig nem tudom mit kéne, mondjak neki …
***
- Most az a jelenet jön a forgató könyvben…- kezdett bele már harmadszor a hülyeségébe.- Hogy lefényképezlek . – mondta vigyorogva és újra hallottam a mobil telefonjának azt a bizonyos jelzését, ami azt jelzi pontosabban kifejezve, hogy az este folyamán már vagy a 100. kép készül rólam .
- Nem unod még? – kérdeztem tőle ismét előre futva majd megigazítottam a hajamat és ismételtem durcásan mentem tovább.
- Papa…papa…paparazzi…- semmi bajom nincs Lady Gaga-val de nem vagyok a számainak a rajongója.
- Justin így is be vagy rekedve! Lady Gaga rajongó sem vagyok , tehát most nem hanyagolhatnánk az éneklést? – kérdeztem előre menetelve a kihalt utcán. Csak a kocsik jártak és néha egy-egy alak mente el mellettünk. Ismételten hallottam, hogy „kattan” a fényképezőgép. - És a fényképezésből is elég lesz mára. A telefonod rosszul lesz már tőlem. Komolyan!- szóltam rá és már fordultam is meg, hogy ki vegyem a kezéből a telefonját. Sikerült is,nem számított a lecsapásomra.
- Naaaaaaaa …- nyavajgott és a telefonja után kapott
- Nincs, Naaaaaaaaaa! Ha vissza értünk vissza kapod, és most már tényleg elmondhatnád hová is megyünk . - Mondtam neki miközben a táskámba tettem a telefonját,a legmélyebb zsebbe.
- Mindjárt ott vagyunk, gyere! – mondta majd összekulcsolta az ujjainkat az este folyamán vagy már nem is tudom… lényeg az, hogy sokadjára , majd vezetni kezdett. Keze égette az enyémet. Egy utcasarokra értünk, méghozzá egy domb kereszteződéséhez. Innen a domb tetejéről tökéletes volt a kilátás. Átmentünk a zebráján, aminek a közepén kicsit megtorpantam. – Mi baj? – kérdezte Justin ijedten megállva majd elém lépett.
- Ez fantasztikus. - suttogtam és szabad kezemmel a lejtőre mutattam.
- Én is imádom éjszaka a várost. Minden olyan csodálatos. Könnyebb elbújni. - az utolsó szavakat suttogva mondta. Talán azért, hogy ne halljam. És ha ezért is mondta halkabban tudtam hogy a két pozitív kijelentés mellett ez egy negatív kijelentés volt egymagában . De ez a kijelentés egymagában elég volt ahhoz, hogy a másik kettő földbe tiporja.
Pár másodpercig álltunk a zebra közepén és néztük a „Kilátást” majd érzékelni lehetett hogy a kocsik a domb alján épp megindulnak . Nem akartam elmenni . Olyan jó volt itt állni az ő kezét fogva. Egy pillanatra még az is végig futott az eszemen, hogy majd kikerülnek azok a kocsik csak had élvezhessem még egy percig ezt a szép pillanatot. De tudtam hogy a kocsik nem kerülnének ki. Legalábbis nincs rá garancia , és ha értem nem is lenne kár (Nem, nem akarok öngyilkos lenni és hajlamom sincs rá! Ne értsétek félre) , a mellettem álló srácért, aki egy kicsit szorított a kezemen , érte kár lenne. Helyettem gondolkodott és indult meg a járda felé .
- Gyere, menjünk, mindjárt ott vagyunk. – Mondta majd ismételten nyomott egy puszit az arcomra. A sokadikat ma este. Közelsége egyre jobban kezdett kellemes zavartságot kelteni bennem. – Már csak egy utca. –mondta és nyugodt tempóba indult el a saját ki feje után .
Az utcán végig futtattam magamba a múltkori jelenetet . Azt a bizonyos buszosat.
- Ne menj el arra a randira .- hangja halk volt . Mintha nem akarta volna hogy meghalljam.
Ezzel a mondatával változtatott meg mindent.
- Ne butáskodj.. – mondtam mosolyogva, felnézve a szemébe.
- Al én ismerem Danyalt. – mondta komolyan, de az ő arcán nem ült az a mosol,y ami az enyémen . – Nem hozzád való .- mondta ki egyszerűen .
- Danyel kedves !- Mondtam – És emellett vonzó is !- álltam ki magam mellett arcomról levakarva mosolyom és komolya arcot vettem fel .
- De féltelek . – simította kezemre tenyerét .
- Nagy kislány vagyok Justin !- mondtam mosolyogva, hogy megnyugtassam de nem hiszem hogy sikerült.
- Akkor sem mehetsz el vele !- mondta határozottan .
Ez egy kicsit meg döbbentett mi az, hogy nem mehetek el vele ? Nem az apám és nem mondhatja meg nekem mit tehetek . Főleg azok után amit tett. Meg volt a lehetősége,, elszúrta, és ezt ő is tudja .
Most visszagondolva azokra a gyermekévekre már nem biztos, hogy szóvá tenném neki még egyszer. Fogalmam sincs miért de röhejesnek tartottam az akkori gondolat menetemet. Elmosolyodtam. Gondolataim pedig peregtek tovább , az utca vége felé tartó lépteimmel tovább.
- Justin te nem mondod meg nekem, hogy mit tehetek és mit nem . – álltam fel karjai közülés a mosogató felé vettem az irányt .
- Rád fog mászni !- mondta idegesen .
- Justin nekem is szükségem van dolgokra . Egy társra, aki mellettem van . Aki néha napján megcsókol .És mi van, ha jól esne egy olyan érintés, ami nem baráti ? – Vágtam le a poharamat a mosogatóba. Szerencsére nem tört le .
- Ki fog használni!- mondta majd közeledni kezdett felém .
- Nagy kislány vagyok ! Emellett nem a kis játékokdra van szükségem !- mutattam végig rajta flegmán .
Igen rá gondoltam . Mert játszottunk nap mint nap . A kis ölelések az állandó egymással való lófrálás azok a bizonyos érintések .
- Nem játszom Al !- Lépett hozzám közelebb. – Próbálok hozzád közelebb kerülni .
- Hát azt már rég elcseszted Justin !- mondtam dühösen és hátráltam volna, ha tudok.
- Meg mutatnám, hogy nem csak játszom de hogy? Azt hittem rájöttél az elmúlt hetekben hogy nagyon sajnálom . – mondta kezét derekamra simítva.
Azon gondolkodom, hogy vajon ugyan arra a gyerek „szerelemre” gondoltunk e akkor.
- Azt hiszed, ezzel elintézel mindent? – kérdeztem flegmán?
- Al én bevallottam neked hogy mit éreztem! És mióta itt vagy felfordult minden! –Kezdte hadarni .
- Justin itt játszunk 3 hete! – Tettem mellkasára kezem ezzel ellent tartva neki. – El nem hívtál volna egyszer sem randira! Daniel megtette! –mondtam komolyan és higgadtabban.
- És hogy reagáltál volna rá? – kérdezte flegmán
- Miért szerinted az üveges bevetésed hatásos volt? – kérdeztem vissza vágva. – Justin nem egy játékkal kell komolyra fordítani egy kapcsolatot.
- Nem játszottam .
- Justin hagyjuk rendben? Én most úgy fogok tenni mint mikor kijöttél a fürdőszobából. Minden rendben lesz , mintha, el sem kezdtük volna ezt a beszélgetést. – mondtam komolyan – Most pedig engedj el !- parancsoltam rá
- Nem !- Mondta és kezemet le elemelve mellkasáról közelebb lépett hozzám ezzel szinte belepasszírozva a pultba. – Ha úgy tennék mintha nem lennék féltékeny nem változna semmi . –Mondta határozottan .
Már pusztán a visszagondolástól hevesen kezdett verni a szívem és szinte éreztem a közelségét. A kellemesen meleg nyári idővel ellentétben engem levert a víz. Csak abban reménykedtem, hogy tenyerem nem izzad annyira, hogy észrevegye.
Nem kaptam levegőt. A környezetemből mintha eltűnt volna az oxigén. Mintha Justin magába szívta volna az összeeset és, ha levegőhöz akarok jutni akkor meg kell kapnom őt.
Egyik kezével csípőmet húzta magához közel a másikkal pedig nyakamnál fogva húzott közelebb magához. Kilógó hasam hozzá árt az ő csupasz hasához. Ahol csípőmet fogta égett a bőröm. Elképesztő érzés volt .
Nagy levegőt vettem észrevétlenül . A mellettem lévő Justin pedig hál istennek észre sem vettek a gondolataimat innentől viszont nem tudtam visszafogni akaratom ellenére is tovább futottak .
- Justin engedj el !- mondtam elhalt hangon. Szememmel csakis, de csakis ajkait tudtam figyelni .
- Nem tehetem csak ha azt mondod nem mész el Danyallel . Ha mégis el akarsz menni durvább eszközökhöz folyamodom !- lehelete csiklandozta ajkamat. Minél közelebb volt hozzám annál jobban éreztem azt a bizonyos vágyat amit eddig még ennyire soha.
Még soha nem akartam megcsókolni. De most nem tudom mit tettem volna, ha hirtelen ellép tőlem és itt hagy.
- Nem mondhatod, meg mit csináljak! – Jelentettem ki erőteljesen .
- Nem tudom mi ez, de tudom hogy te is érzed. Legalábbis ebben a pillanatban vagy mostantól igen, a mi kapcsolatunk erősebb de más is mint ami közted és D. között van .
- Honnan veszed Justin ? – kérdeztem –Miért vagy benne ilyen biztos? – nyeltem nagyot .
- Megmutatom . – mondta halkan szinte suttogva .
Kezét csípőmről hátamra simította és lassan közeledni kezdett ajkával az enyémhez.
Szemeimet lecsuktam és úgy vártam azt, aminek meg kellett történni e . Fogalmam nem volt mi lesz utána de akartam .
Igen akartam . És a gondolattól hogy ismét akarom kissé kellemetlenül éreztem magam .
- Megjöttünk! – Majdnem neki ütköztem, de még időben érzékeltem a gondolataimból kiszakító hangját. Körbe néztem és nem láttam semmit csak egy parkot. Egy gyönyörű parkot. – Anyuval sétáltunk itt még tavaly télen. Akkor egészen más volt. – Mondta majd kezemet elengedve indult el a járdáról lelépve a fűre. Nem indultam el utána .Még alaposan körbe néztem . A parkban egyetlen egy fényforrás volt. Mégpedig egy kis bicukli ót mentén haladó lámpasor. A bicikli út szélén voltak padok. Az egyik en ült egy furcsa alak. Kicsit rá fókuszáltam , Akaratom ellenére is el nevettem kicsit magamat. Kenny volt az . A jó öreg Kenny .Nem hittem volna, hogy Jus komolyan gondolta hogy ne tudja lerázni . A park egy rendes parkhoz híven teli volt fákkal . A fű pedig, biztos voltam benne ha látnám napfényben biztosan gyönyörű és tökéletes zöld lenne. Justin alakját pontosan láttam. Annyi fény volt az egész parkban . Kennytől jó távol mégis elérhető távolságban ált meg az igyik padtól nem messze akol még a magas lámpa fénye érte.
- Nem jössz? – kérdezte kissé hangosabban. Nem féltem, hogy meghallja más Kennyn kívül mert rajta kívül egy olyan 100 m –es körzetben nem láttam senki . Hangja viszont tényleg förtelmes volt és nem rég mondták el neki hogy maradjon nyugton .
- Justin!- indultam meg felé kissé gyorsabb léptekkel. Levágta mire célzok. Fejét megforgatva sóhajtott egyet mikor oda értem. Megálltam előtte lecövekelve csípőretett kézzel és próbáltam csúnyán rá nézni.
- Jajj lazul már el ! - Megragadta a csípőmre tett kezemet és egy pillanat alatt lehúzott a földre. Leült török ülésbe én pedig próbáltam lábaimat elrendezni úgy, hogy kényelmesen legyek .
- Az ott tényleg Kenny? – kérdeztem a fejemmel hátam mögé bökve ezzel utalva a tőlünk kb 20 méterre ülő nagydarab emberre. Nem nagyon foglalkozott per pillanat velem . Azzal volt elfoglalva hogy a gitártokjának első zsebéből amit levágott maga mellé valamit elő óhajtott volna venni .
- Mit mondtál? – kérdezett vissza . – Jahh igen az ott Kenny.- mondta majd elő húzott egy zacskó gumicukrot a gitártokjából . – Kérsz ? – nézett rámegy pillanatra majd már nyitotta is ki a gumicukros zacskót. Lábunk közé tette és kivett belőle egyet.
- Nem zavar? – kérdeztem .
- Nem kínálnálak meg ha zavarna . – mosolygott rám majd bevette a szájába a gumicukrot és jóízűen játszadozott vele a szájában .
- Nem a gumicukorra gondoltam. – mondtam és közelebb csúsztam hozzá . Térdeink összeértek, és pont elfért köztünk a gumicukor is. – Hanem Kennyre. – mondtam halkabban a nevét. Justin csak elmosolyodott.
- Az a gáz, hogy nem tehetek ellene semmit. –mondta teli szájjal majd lenyelte a falatot mikor furán néztem rá. Magyarázni készült. –Kenny így is munka időn kívül van most. Azzal hogy itt van szívességet tesz nekem . És most tartozom neki egy sörrel .- mondta a végén a tarkóját dörzsölve. Ördögien elnézett Kanny felé majd megrázta a fejét és a szokásos mosolyával nézett vissza rém. Arcomat tanulmányozta.
- De ha munkaidőn kívül van, akkor miért van itt?- tudom ez kicsit önzőn és bunkón hangzott de Justin leszűrte, hogy nem azért érdeklődöm e felől, mert nem látom szívesen testőrét, hanem mert csak szimplán érdekel.
- Nem nagyon jöhetnék ilyenkor ki a buszból. Jóformán csak vele vagy ha vaki „szülő” van velem akkor hagyhatom el a ” védő barlangokat”- mondta kis fülecskéket rajzolva a levegőbe. –Viszont mivel el akartam jönni veled valahová kettesben ezért szívességet kértem tőle, hogy ha bukta van akkor ne legyen akkora balhé belőle. – mondta egy nagy szusszanással a végén. A gumicukros zacskóhoz nyúlt és kivett belőle egy gumicukrot. – Valahol tényleg olyan, mint egy nagybácsi . Mindig mikor valami hülyeséget csinálok, tartja a hátát és engem véd. Sokszor még Scoo-tól és még anyától is. – Kínosan felnevetett majd bevette a szájába a gumicukrát.
Kicsit elgondolkoztam ezen a dolgon, hogy van e értelme annak amit mondott, de volt. Nem tudom, hogy, de nem tudtam bele kötni. Nem mintha akartam volna. De nem volt hiba, abban amit mondott.
- És mi az oka annak, hogy kettesben akarsz velem lenni? – költői kérdés volt. A gumicukroz zacskóba nyúltam és kivettem belőle egyet, majd gyorsan bele is tettem a számba. –Ne várj !- szóltam közbe mikor beszédre nyitotta volna a száját. Az őszintét megvallva abban a pillanatban jöttem rá hogy miért is akar velem kettesben lenni. Mert hogy őt idézzem :
-…de ugye tudod, hogy beszélnünk kell…
Inkább azt mond meg nekem hogy hogyan kerültél te ide… Luxemburgba anyukáddal? – kérdeztem mosolyogva. Tématerelés tökéletes.
- Itt volt koncertem. - vont vállat . Szúrósan néztem rá.
- Ugye nem hiszed hogy beérem ezzel a 3 szóval? – mondtam neki majd oldalra fordultam és hátra támaszkodtam a kezeimre. Fejemet lehajtottam, A hajam súrolta a füvet.
- Most komolyan erre vagy kíváncsi? –kérdezte tőlem kicsit magas mégis eltorzult hangon mire csak egy határozottat bólintottam majd elterültem a fűben. Éreztem, ahogy valaki lefekszik mellém. Ez elég érdekes kifejezés, bocsi, mindenki tudja és még én is éreztem, hogy Justin feküdt le mell. Nagy sóhajt vett majd neki látott. Én pedig csak néztem a csillagokat. Már amik láthatóak voltak.
- Akkor forgattuk a filmemet. - Nyögte ki ,majd mint a vízfolyás indultak meg belőle a szavak. – Azért 16 évesen …, bocsi akkor tévedtem, 2 éve voltunk itt anyával .- kuncogta el magát . Ezen én is kicsit elnevettem magam . – Elegem lett a kamerákból kicsit. Egyszerűen fogtam magamat és futásnak eredtem a buszról, ugyan ott álltunk a parkolóba, mint most. Fogalmam sincs hol volt Kenny de arra emlékszem, hogy anya koholt utánam én pedig az utolsó leheletemig futottam. Kitartó kis kölök voltam. – Rápillantottam oldalasan mire egy kaján vigyorral találtam magamat szembe. Ő fordult vissza, én pedig egy kis elmerengés után követtem a példáját. – Mai napig nem tudom, hogy futott úgy ennyit idáig utánam, hogy utána kifulladás nélkül guggolt le mellém a hóba és ölelt meg. Szavak nélkül is megértette mi bánt. Az a beszélgetés, amit az utána töltött órában itt folytattunk sok mindent megváltoztatott. Azóta az ő szavai éltetnek. Talán ezért nem turnézom még mindig nélküle. Na meg a gitárom nélkül. – Ekkor felült. Biztos voltam benne hogy a gitár csak téma terelés . Nem akartam faragatlan lenni így nem kérdeztem rá semmire, ami a története alatt eszembe jutott. Egyetlen egy dolog viszont nagyon érdekelt és kicsúszott a számon.
- Nem vágysz arra hogy te is átlagos légy?- ültem fel ugyan abba a pózba amiből lefeküdtem. Ő is ugyan úgy előttem volt . A gumicukrot durcásan kikapta lábaim alól majd félre tette. Mosolyodva nézett rám és kezdte el kicipzárazni a gitár tokját ami mellé a gumicukrot letett.
- Néha igen.- vallotta be. – Nem tudom elmagyarázni neked pontosan , de viszont nem cserélném el a mostani életemet sem senkivel . A karrieremnek, vannak hátrányai és buktatói, De e mellett sokkal több jó dolog van benne. És itt most nem az anyagi részére gondolok. Vigyorodott el majd a gitárját ölébe húzta. –Ez a munkám . és sok dolgot tanulok közben, emellett világot járok . Ami ugya nem sok embernek adatik meg. Nézz ide . Hogy juthattam volna el ebbe a parkba , veled …- hangsúlyozta a veled szót. – ha ezelőtt nem lett volna alkalmam ide eljutni . Nézz körül . mindenben van valami szép . – Megrázta a fejét majd pengetett egyet a gitáron . –Próbálom a szépet látni minden dologban és emberben.
- Ritkán látni téged ilyen komolynak. - mondtam. Szavai szívemig hatoltak. Ekkor arcán viszont megjelent egy rossz fiús mosolyt.
(Link)
Nem hittem a fülemnek mikor elkezdte pengetni a Super Mario dalát. Ezzel minden illúzióját lerombolta annak az esélynek, hogy mi most komolyan fogunk beszélni. A fej amit hozzá tudott vágni egyszerűen nevetésre késztetett.
- Te nem vagy normális. – A gitáron fogást váltott és elkezdte improvizálni , azt a hangját a játéknak mikor jön a gonosz .
Kitört belőlem a röhögés. Mind addig röhögtem, míg abba nem hagyta a gitáron való baromkodást . A végén már próbáltam vissza tartani a nevetésem azzal hogy a szám elé tettem a kezemet.
- Te nem veszel engem komolyan. – mondta durcázva . majd kezeit hanyagul előre vetette a gitáron és hátra lökött. Én pedig naná hogy hátra dőltem . A nevetésemet abba hagyva vettem fel komoly arcot és ültem vissza vele szembe. Furcsán felhúzott szemöldökkel nézett rám .
- De igen komolyan veszlek, ha mutatsz nekem valami igazi klasszikust. Vagy valami legendás dalt és nem csak ezt a játék zenét. – mondtam vállba bökve, amiért az előbb felborított.
- Ez ! Kérlek szépen ! LEGENDA!- mondta komolyan. –Én ezen nőttem fel . És hidd el ha eljátszanám egy koncerten biztos őrjöngene a közönség. – Most én néztem rá hülye fejel . Szemöldököm íve nem csúszhatott volna magasabbra .
- Ezt te sem gondolhatod komolyan. – mondtam neki érzelem mentesen.
- Nem gondoltam, de hittem, hogy beveszed . – mondta ő is ugyan olyan érzelemmentesen . Majd kicsit elnevettük magunkat. Ő tért előbb észhez és én csak akkor lettem figyelmes gitár játékára mikor felismertem a dallamot.
(Link)
- Chris Brown? – kérdeztem flegmán mire megcsúszott a keze a húrokon.
- Chris Brown legenda!- mondta kihúzva magát.
- Nem. Chris Brown sztár! De még nem legenda. – Ellenkeztem vele. – Add ide azt a gitárt. – mondtam neki és már nyúltam is szegény nyakához. Mármint a gitár nyakához.
- De vigyázz rá !- mondta féltve, megölelve majd nagy nehezen oda adta nekem a gitárt.
Nagy sóhajok között fogtam meg a gitárt és helyeztem kényelmesen az ölembe. Felnéztem félve Justinra aki érdeklődve nézte mire készülök mire kinyújtottam a kezem felé.
- Pengető nélkül nehezen fog menni. - mondtam neki mire egy értelmes fejet vágva a kezembe nyomta a pengetőjét . – Köszönöm . – leheltem majd lassan kezdtem pengetni a gitárt. Semmi értelmeset, csak próbáltam végig gondolni az akkordokat.
- Ez addig jól hangzik, de engem nem emlékeztet semmi klasszikusra.- mondta Justin piszkálódva.
-Ha ha .- mondtam nevetést improvizálva majd játszani kezdtem .
(Link)
Végigjátszottam a számot. Nagyon rég tanultam már. És talán még Anya szülinapjára. Imádta az ABBA – t. A The winner takes it all volt a kedvenc száma. Néhol be kellett csuknom a szememet, hogy vissza tudjak emlékezni hirtelen milyen akkord is jön de mindig sikerült időben ráfognom. Azért kíváncsi lennék hogy Justinnak is ilyen nehezen mennek e a számok amit nem játszik el minden nap vagy koncerten.
- Wáooo. Ez geci jó.- nézett rám hüledezve. Egy darabig még résnyire tátott szájjal nézett aztán egy fej rázással gitárjáért nyúlt, én pedig készségesen visszaadtam neki .- én is tudok ám romantikusat. – mondta mosolyogva majd elkezdte játszani a soha meg nem unhatatlan számot. Amit még mindenki ismer a világon. Még a legkeményebb rockerek is.És nem tudom miért, de úgy éreztem tudatosan játszotta ezt a számot. Nem nézett le a húrokra ,végig az én szemeimet nézte. Néhol bele-bele tátogta a szöveget. Nagyon édes volt. És megnyugtató. Mikor vége volt a számnak csak leborítottam a fejemet és megköszörültem a torkomat, mert ettől a számtól mindig a sírás fojtogat.
(Link)
- Titanic …- suttogtam. Egy lágy simítást éreztem az arcomon.
- Hé ! Mi baj ? –kérdezte és felemelte államat hogy a szemébe nézzek .
- Semmi baj .- mosolyogtam rá . – Csak gyengepont. Imádom azt a filmet. És a zenéje…- sóvárogtam , ő pedig ajkát harapdosva hajolt hátrébb és kezdte el felém tolni a gitárt.
- Te jössz .- mondta és már a kezembe is volt a gitár. Kicsit össze szedtem magam és az első számot kezdtem játszani ami az eszembe jutott. Az elején csak halkan egyesével pengettem a húrokat majd bele lendültem hogy megtelítsem élettel a számot. Csak hobbiból saját szórakoztatásra tanultam meg .
(Link)
-Grenade…- mondta sóhajtva mire bólogatni kezdtem . – Na figyi! Akkor most játszok csak neked … CSAK NEKED egy számot- hangsúlyozta a szavakat. Kivette a kezemből ismételten a gitárt. Kissé cinikusan röhögtem fel hogy ide oda „dobáljuk” a gitárt de tetszett. Jól éreztem magamat. Justin kicsit hezitálva kezdte el játszani az akkordokat de én rögtön felismertem . Ez volt az egyik kedvencem. Mindig dalolni kezdtem mikor hallottam. Nem bírtam ki hogy ne énekeljem vele. Halkan kezdtem dúdolni majd kicsit merészebb lettem a refrénnél mikor rekedtes hangjával kicsit alá segített .
(Link)
Well you done done me and you bet I felt it
I tried to be chill but you're so hot that I melted
I fell right through the cracks
and now I'm trying to get back
Before the cool done run out
I'll be giving it my bestest
Nothing's going to stop me but divine intervention
I reckon it's again my turn to win some or learn some
But I won't hesitate no more, no more
It cannot wait, I'm yours
Well open up your mind and see like me
Open up your plans and damn you're free
Look into your heart and you'll find love love love love
Listen to the music of the moment people dance and sing
We're just one big family
And It's our God-forsaken right to be loved love loved love loved
So I won't hesitate no more, no more
It cannot wait I'm sure
There's no need to complicate
Our time is short
This is our fate, I'm yours
Scooch closer dear
and i will nibble your ear
I've been spending way too long checking my tongue in the mirror
And bending over backwards just to try to see it clearer
My breath fogged up the glass
And so I drew a new face and laughed
I guess what i be saying is there ain't no better reason
To rid yourself of vanity and just go with the seasons
It's what we aim to do
Our name is our virtue
But I won't hesitate no more, no more
It cannot wait I'm yours
Open up your mind and see like me
Open up your plans and damn you're free
Look into your heart and you'll find the sky is yours
So please don't, please don't, please don't,
there's no need to complicate
Cause our time is short
This oh this oh this is our fate
I'm yours
Justin mosolyogva figyelte, ahogy befejezem az utolsó sorokat,majd habozás nélkül lerakta maga mellé a gitárt. Kicsit furcsállva néztem végig, amit csinál. Felém fordult és lábaimat megfogva „szétszedte” a tökéletes törökülésemet. Térdem alá nyúlt amitől kicsit megijedtem. Lábaimat két oldala mellé helyezte. Nagyon közel ültem hozzá.
- Nem bírom tovább…- suttogta- Fogalmam sincs mi van velem , és hogy mit tettél velem de egyszerűen meghalok a közelséged nélkül.
- Justin…- szívem hevesen vert. Kezemet arcára simítottam így ő még közelebb húzott magához szinte az ölébe. Homlokát az enyémnek nyomta, és belé fojtotta a szót.
- Mikor elmentél csak akkor jöttem rá hogy nagyon hiányzol. Bevallom eleinte, úgy voltam vele, hogy csak féltékeny voltam Danyalre. Aztán elmentél és én majdhogynem bele őrültem. – szavai teljesen felkavartak , persze csak jó értelemben . Nem véletlenül álmodtam vele és nem véletlenül kerülök, olyan állapotba amilyenbe kerülök a közelében .
- Justin én még nem vagyok teljesen biztos ebbe a dologba. Érzem, én is érzem . De ez még nem tiszta. Nem ismerjük még annyira egymást. Legalább is, és ne vagyok ebben a dologban olyan biztos…Habogok itt össze vissza . – pirultam el . Kezemet leejtettem arcáról és arcomat elhajtottam. Néztem Kennyt de nem volt már ott. Azon tanakodtam, hogy hol lehet. De nem érdekelt túl sokáig. Justin nagy sóhajt vett, velem párhuzamban.
- Aly én kedvellek… és megpróbálnálak meghódítani . Nekem már ez is elég csak mond azt hogy nem utasítasz teljesen vissza. Nem kérem, még… hogy a barátnőm légy. – itt rá kaptam a tekintetem.
- Hát akkor mi mást akarsz? - kérdeztem talán kicsit kétségbe esetten. Szemi csillogtak a holdfényben mikor bele néztem és szája apró mosolyra húzódott.
- Nem akarom, hogy anélkül dönts, hogy átgondoltad volna ezt az egészet és biztos ne légy a dolgodban. Velem lenni kicsit mással jár, mint egy másik sráccal . – itt elmosolyodtam, de szemeiről nem vettem le tekintetemet. Talán azt kerestem mikor hazudik, de eddig még kifogástalan volt az, amit mondott. A szeme se rebbent. Nem hiszem, hogy ilyen jól hazudna. – Tudom ez elég nehéz, de csak annyit kérek ...- egyik kezét combomra másikat pedig arcomra simította, és úgy húzott vissza magához közelebb . – Megismétlem . Ne tolj el magadtól . És csak akkor légy a barátnőm ha te is úgy gondolod.
- Justin én nagyon szeretnék …
- Nem!- csitított kedvesen. - Épp az előbb mondtad, hogy nem vagy benne biztos. –mosolyodott el kínosan majd nyomott a szám szélére egy kis puszit. – Semmi, kötöttség…érted? Csak ha te is akarod majd és teljes szívedből .
- Justin…
- Légyszi, tényleg ne ! – mondta homlokát ismét enyémnek támasztva.
- Justin figyelsz rám egy kicsit?!- nem tudtam eléggé leállítani és magamra vonni a figyelmét eléggé eddig így hangom feljebb csúszott picit a kelleténél.
- Bocsánat.- mondta kicsit kínosan vigyorogva. Ismét.
- Megcsókolnál?- ez volt az a kérdés amit eddig nem tudtam kimondani… Ez volt az a kérdés amit, mióta megláttam a buszon a szívem diktált. Nem tudom még mi lesz ebből az egészből csak érezni akartam az ajkait az ajkamon. Először.
