49. Szendvicsek ... "hálófülkés" rövid jelenet :P ... "tudod, hogy beszélnünk kell."

 Tudom nem szombat van hanem vasárnap de ez a rész most jött... és remélem örülni fogtok neki k ilyen hamar feltettem a kövit :) Remélem tetszeni fog és sok komit kapok majd hozzá ... Nem ígérem hogy hozok már szombatig másikat , de még minden meglehet :) Tehát remélem örültök...és hát ... ha lehet sok komit kérnék :P . Most már ha szombatig nem lesz rész akkor minimum 10 komi ... ( a komik száma él .. és ha szombatig nem teszek fel spontán részt akkor a komikat figyelem ... amint meg vanak 10 komi annak a hétnek szombatján jön legkésőbb új rész :) )
Luvyall <3

"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem. "

- De most őszintén! Egy szóval mond meg nekem, hogy mi a jó abban, ha magasabb vagy nálam és egy rossz lépés által kitöröd a nyakadat ? – Kérdezte Chert Ryan . A fiúkkal már vagy fél órája mióta Cher felvette a cipőmet ezen vitatkoztunk .

- Gina mond el neki még egyszer légyszíves mert én már nem tudok neki elég lebutított magyarázattal szolgálni neki, hogy meg is értse. - mondta Cher majd lehuppant mellém .

- Egyszerű .Mert nőies. Nem tetszik? Akkor ez van . – zárta le röviden barátnőm mire én csak bólogattam .

- Te csak ne bólogass a másik oldalt mert a te cipőd! – mutogatott rám Chaz .

- Srácok nem mindegy, hogy mi van rajtunk . Úgy is a belsőnkért szeret az Igazi .- mondtam egyszerűen.

- Ez igaz. – helyeselt Cher  és e mellet Gina is vadul bólogatott.

- Azért nem teljesen. - kötött belém Ryan

- Miért nem ? Akkor mond meg mi tetszik egy lányban . – mondtam kicsit dacosan de mégis próbáltam tartani magamat. Tudom hogy csak beszélgetünk de valamiért mégis érezhetjük hogy mi számít nekik …nem ?

- Igazad van abban, hogy a belső számít. – mosolygott rám mire rögtön meglágyult kicsit a szívem. – De mikor meglátsz valakit, akkor a külseje alapján ítéled meg először. Ha egy lány ápolt… ezalatt olyasmit értek mint például haj . Ha például szép hosszú barna haja van ami fényesen csillog akkor engem például az nagyon megfog. –ekkor Cherre nézett és úgy mondta tovább. Olyan volt mintha őt írta volna le. – Ha igényesen öltözködik és mondjuk az első pillanatban egy farmerban és egy laza, de mégis nőies pólóban látom meg egy aranyos lapos talpú balett cipőben az azt sugallja hogy odafigyel hogy öltözködik de mégsem akar kitűnni a tömegből. Nem vesz fel 10 centis magas sarkút és tipeg ide-oda mindenkihez és jácca meg a felsőbbrendűt. – ennél a mondatánál leesett az álam… ezek szerint mivel én szoktam magas sarkút hordani egy hülye picsa lennék? De rögtön védte a már bennem megfogalmazódott kérdést. – Ez nem azt jelenti hogy ha néha magas sarkút vesz fel az nem csinos…csak nem kell kitörni a nyakadat olyan cipőkkel amiben szinte már a körmödön állsz . Én mondjuk jobban szeretem azt a lányt akivel tudok hülyéskedni és nem az a kifogása hogy most magas sarkú van rajta. Sokmást sorolhatnék még de a legutolsó amit azért megnézek egy lányban az a szeme . – itt elmosolyodott . – Számomra a szem a lélek tükre , és ha az boldogságtól csillog mikor bele nézek rögtön rabul ejt…- kis szünetet tartott és mintha elgondolkozott volna. – Azok a mély barna szemek… - nem folytatta a mondókáját csak Chert figyelte .

- Jól van haver, ez jó volt csak a vége kicsit nyálas. – mondta Chaz majd megütögette Ryan vállát mire Ryan kizökkent Cher csodálásából.

Kicsit elkuncogtuk magunkat Ginával Cher pedig zavartan kapta el a tekintetét, aztán csak kibújt a magas sarkúból és össze kuporodott mellettem .

- Okés ebben igazad van Ryan . – mondtam . Tényleg igaza volt Ryannak abban, hogy mikor meglát egy fiú akkor még nem lát belénk. – De a külső azért valljuk be, néha csal .

- Oké , de azt ti nem tudjátok, hogy nekünk milyen kifinomult érzékünk van ehhez. –hencegett Chaz .

- Persze. – hagytam végül rá.

- Éhes vagyok!- A téma pont nem ide illett de Gina tökéletesen oldani próbálta a hangulatot. Legalábbis saját meglátásom szerint.

- Én is kezdek éhes lenni. – helyeselt Chaz

- Mi lenne ha csinálnék szendvicseket és leülnénk megnézni azt a bizonyos …őmmm..- gondolkozott el .

- A barátság extrákkal -ra gondolsz? –kérdezte Ryan .

- Ja ja …- mondta Cher még mindig kicsit elgondolkozott hangon.

- Segítek! – csaptam kicsit combjára majd kezemet ott hagytam és úgy támaszkodtam fel és helyeztem magam egyenesbe. Eléggé elgémberedtem, ezért nyújtózkodtam egyet. Cher eközben felállt majd oldalba bökött így össze görnyedtem hirtelen .

- Akkor szedd a lábad mert nem fogadok fel kuktának akármilyen kuktaságot. – Hülyéskedett és már el is lépdelt mellettem a „konyha felé”

- Akkor mi előkeressük addig a filmet. – mondta Ryan és a távirányítóért nyúlt. Furcsa hogy már meg sem lepett, hogy egy gombnyomásra lenyitódik a tévé a plafonról. Gina elővette a kanapék aljából a 3 kispárnát ami már megszokott volt itt a buszon mikor filmet néztünk. Ugyanis Esmeé Gina meg én nem voltunk meg nélkülük. Hisz valamit szorongatni kellett az éppen izgi, romantikus, ijesztő vagy sírós részeknél… tehát mindig.

- Na akkor segítesz vagy ott állsz, mint kuka a lépcső alján a Hófehérkében? –nézett rám hátra Cher aki már nagyban várta fel a zsemléket.

- Megyek már!- mondtam és már mentem is mellé. – Miben segíthetek ? – kérdeztem a pultnak támaszkodva és oldalasan bekukkantva mintha azt tanulmányoznám, mit csinál bár csak adtam a jó kislányt.

- Ott a sajt meg a paradicsom , ja… meg uborka .- mutatott maga elé a felvágó deszkára, amire ki voltak készítve az említett dolgok . – Felvágod légyszi ?Én meg vajazok és pakolom bele a cuccokat. –mosolygott és már vette is elő a vajazó kést az előtte lévő kis fiókból.

- Oké. – mondtam és már nyúltam is az eszközeimért és a felvágásra váró dolgokért, amit előkészített.

Csendben elvoltunk egymás mellett csak a hátunk mögül hallatszott ahogy srácok bohóckodnak . Vágtam egy szalámit, aztán egy kis sajtot aztán pár szelet paradicsomot,uborkát… és egyesével csináltuk a szendvicseket ő pedig félre tette őket egy tálcára.

- Justinnak nagyon hiányoztál. – kicsit meglepett ez a kijelentése és még a kezem is megált az egyenletes és harmonikus munkában. Nem hiszem, hogy más hallotta volna amit mondott de én tisztán értettem.

- Ti is hiányoztatok nekem. – mosolyogtam rá mire csak rám nézett ő is mosolygott egyet majd megint csak vissza fordultunk a szendvicsek készítéséhez.

- Nekünk is hiányoztál de Justin teljesen máshogy élte meg ezt a pár napot. Neki ez nem olyan hiány volt, mint nekünk. – mondta, de most nem nézett rám csak a szendvicseknek mosolygott. – Valami van köztetek. – mondta ki a végszót.

Elmosolyodtam kijelentésén. Én is rájöttem, hogy ez valami, sőt Justin már körül is írta hogy ez valami, pontosabban több mint a barátság. De igen. Abban még nem állapodtunk meg, hogy mi is ez a dolog. De most hogy így elgondolkozom ezen, talán nem is tudom.

- Meglehet. Ne m tudom. Fontos lett nekem valamiért. De lehet, hogy csak azért mert az időm 70% át vele töltöttem az elmúlt egy hónapban, leszámítva ezt a fél hetet, míg otthon voltam. – mosolyodtam el. - De hogy érted, hogy máshogy élte meg? – kérdeztem az utolsó Sajtszeletet vágva.

- Hát hogy is mondjam …- itt felhajtotta a fejét és elgondolkodott, majd mintha megvilágosodott volna vissza nézett a kezében tartott zsemlébe …- Lehet, hogy csak nekem volt furamert olyan egyedül volt. Sokat lógott velünk, de volt, hogy elbambult, meg inkább félreült twitterezni ,meg naponta vagy ötször elmondta halkan hogy hiányzol neki , vagy de jó lenne ha itt lennél. - mondta majd letette az utolsó szendvicset a tálcára.

- Értem. – volt abban valami amit Cher mondott, de igazából semmi túlreagálni valót nem véltem benne felfedezni . Hiszen természetes hogy úgy egyedül volt ebben a 4 napban mivel nem volt úgymond ’’párja’’. A vak is látja, hogy  Cher és Ryan egy másra találtak és nem sok hiányzik még nekik, hogy összejöjjenek . Gina és Chaz kicsit más világ, de ahogy észrevettem  a maguk módján ők is egyre jobban összehangolódnak . Esmeé pedig már mielőtt haza mentem volna szegény Nellym miatt már akkor is keveset láttam a buszon , nem hiszem, hogy ez most sokat változott volna . Ebből adódik tehát, hogy lehet kicsit feleslegesnek érezte magát napközben .

- Azért látom, hogy jól megvagytok. Tudnom kéne valamiről? – fordult felém és az egyik kezét csípőjére tette és megtámasztotta. Felé fordultam leutánozva így néztünk egymásra vigyorogva.

- Nem nincs semmi extra, amit észre ne vettél volna. - vigyorogtam rá majd szépen pislogtam.

- Figyellek ! – egyenesedett ki és ujjait szeme elé vezetve, a sajátja majd az én szemem elé kapkodta azokat. – Én mindent tudok! – mondta majd kicsit elröhögte magát.

- Anélkülis mindent tudnál, hogy figyelned kéne .- mondtam neki majd pacsira tartottam tenyeremet magunk között ő pedig bele pacsizott.

- Ennek örülök. – mondta majd a tálca felé fordul falkapta azt és elindult a többiek felé akik már kényelmesen elhelyezkedtek a földön és a kanapén. – Hozod a majonézt meg a ketchupot? – nézett rám hátra mire csak bólintottam és a pultra nyúlva elvettem a két flakont és megindultam utána. De pont ekkor nyílt ki a hálófülke ajtaja.

- Most jó lesz, de az esti koncerten talán kicsit több lesz a playbeck .Megyek szólok Milánnak hogy álljunk meg hogy átszállhassak anyádékhoz. – Jane Mama hangja tudatta velem és mindenkivel, hogy Justinék is végeztek a skálázással . – látom a ti programotok már megvan estig. – mosolygott rám mikor elment mellettem.

- Csak egy filmet nézünk meg. – Mondta Ryan. Miközben lehuppnat a földre és Cher lábát az ölébe húzta.

-Mi jót nézünk? –kérdezte Esmeé aki szélsebesen elhaladt ismételten mellettem és leült Gina és Chaz mellé a kanapéra ölébe véve a „kispárnáját”.

- Barátság Extrákkal.- Mondta Gina aki nagyon szorosan ült Chaz mellett.

- Az jó . – nyugtázta majd a zsebében kezdett turkálni, amiből előkerült a telefon .

- Elmegyek, átveszek valami kényelmesebbet. - mondtam miközben letettem a kis asztalra a flakonokat a kezemből . – A bőröndöm még mindig az ágy alatt van ? . – kérdeztem bárkitől,aki velem egy helységben alszik .

- Aham . – a válasz egy hangú volt és kórusszerűen hangzott fel .Már mindenki beékelte magát a tévé elé .- Siess ! – dobta még oda Gina.

- Meg várunk. –mondta Cher majd elvette egy szendvicset és oda adta Ryannak.

- Okés! –ezzel meg is fordultam és elindultam a háló fülkénk felé.

Az ajtóba érve nem láttam Justint. Azon gondolkoztam, hogy vajon a fürdő szobában lehet? Hol máshol lenne. Megindultam át a fiúk háló fülkéjükön keresztül a miénkbe. Mikor oda értem azért nem rizikóztam be hogy Justin kijöjjön váratlan szerűen a fürdőből.

- Justin bent vagy? – kérdeztem, de semmi válasz . Tudtam, hogy bent van , de úgy voltam vele, hogy biztosan fürdik vagy ilyesmi így gyorsan letérdeltem a földre és kihúztam a bőröndömet az ágy alól nagy nehezen és nagy küzdelmek közepette. Gyors cipzárazás és már kerestem is benne a kiszemelt , és előre kigondolt sportosabb ruhadarabokat. Kivettem a szürke buggyos térdnadrágomat és egy fekete trikót . Kitettem az ágyra majd csak vissza toltam úgy a hogy van becipzárazás nélkül kupisan a bőröndöt a helyére hogy ne legyen útba . Felültem az ágyamra majd füleltem egy kicsit. Semmi hang akkor még mindig nem akar kijönni, próbáltam magamnak magyarázni . A szoknya alá könnyen felvettem a nadrágot. Most kell, viszont nagyon gyorsnak lenne. A szoknya felsőjéből, még ha pántos is, nehéz kibújni. Még egy pillanat hallgatózás majd már húztam is le magamról a szoknyát, de a cipzár beakadt a hajamba. Nagyon húzta így próbáltam magamra visszafejteni a ruhadarabot, de az se ment. Ekkor teljesen megfagytam. Az ajtó nyitódott. Még hozzá a fürdőszoba ajtó. Ebben biztos voltam. Miután észbe kapva nem foglalkozva azzal, hogy mennyire is fog fájni letéptem magamról a ruhát ezzel kiszakítva a hajamat . A szemem bekönnyezett, de a ruhát magam elé szorítottam . Mármint a melltartót amennyire tudtam. Amint már látta is és felnéztem Justin ált a fürdőszoba ajtaját támasztva és vigyorgott. Hihetetlenül zavarban voltam.

- A többiek kint kajálnak, menj, ha szendvicshez akarsz jutni. – mondtam összezavarodva. Pedig soha nem voltam igazából annyira szégyenlős.

Justin lehajtotta a fejét és megdörzsölte az állát, elfojtott egy még nagyobb vigyort majd mosolyogva ment ki a háló fülkéből. Egy percig ott ültem sokkoltan és akkor esett le hogy mi is történt. Mit hisztiztem be mint egy hülye kis picsa. Olyan mintha fürdőruhában látott volna. És ha jól láttam még tetszett is neki. De nem szólt egy szót sem... csak, hozzám nem szólt még mióta megjöttünk… ? ugye jól emlékeszem…

Belebújtam a trikómba majd felálltam és hajamat előre lengetve térdeim elé összefogtam a csuklómon hagyott hajgumival, amit a repülőn vettem ki a hajamból, így legalább jó magasra került a copfom és kicsit játékosan hat. Még így is leért a vállamig. Már elég hosszú volt. Azon kezdtem el filózni, hogy már le kéne vágatni,de ez mind egy pillanatig tartott. Amint felegyenesedtem és az ajtóra bámultam kicsit érdekesnek tartottam Justin előbbi viselkedését.

Megráztam a fejemet kicsit hogy magamhoz térjek és úgy ahogy volt mindent ott hagyva indultam meg ki a többiekhez Magam mögött hagyva a két hálófülke ajtaját. Már mindenki letelepedett a TV elé és rám várt. Pont behúztam magam mögött az ajtót mikor Cher dorgálón megsietetett.

- Gyere már! Chaz már kétszer elindította és úgy kellett leordítani a fejét – mondta és a kanapé szabad sarkára mutatott ahol még hej volt.

- Megyek már. – mondtam, de csak akkor vettem észre, hogy Justin halkan a kaja készítő pultnak van dőlve és majszolja a maradék szendvicset.

- Te nem jössz?- kérdeztem tőle mire a busz megállt én pedig egyensúlyomat elvesztve ültem le a nekem már kiszabott helyre. Mindenki Milan felé kapta a tekintetét. Illetve a busz elejébe.

- A koncert előtt még találkozunk . – Fordult hátra Jane – További jó utat!- mosolygott majd leszállt a buszról .

-Szia!- hangzott fel ismét kórusosan. Majd mindenki a tévére terelte a figyelmét. A busz ismét elindult én pedig a mellettem lévő előkészített párnámért nyúltam.

- Akkor indul!- mondta Chaz és elindította a filmet.

Figyelmem mégis Justinra terelődött, aki még mindig a pultnak volt támaszkodva és engem figyelt. Felvont szemöldökkel néztem rá majd egy rövid, de nekem mégis elég hosszú szemezést váltottunk egymással. Én eléggé koncentráltam, de ő csak bámult majd makacsul megráztam a fejem ismét. És a TV-re próbáltam összpontosítani, de a fél szememmel még mindig láttam őt. És pont felém lépdelt, kimérten. Nagyot nyeltem és tényleg próbáltam nagyon csak a TV-t figyelni. Mellettem állt meg.

- Nem húzódsz kicsit arrébb? – a hangjától elszörnyedtem... Szörnyem be volt rekedve. Olyan volt mintha valaki fojtogatná és az volt a legszörnyűbb hogy emellé még mosolygott is mikor engem meg ijesztett.

- Mi van a hangoddal?- kérdeztem aggodalmas hangon.

-CSSSSS!- csitított mindenki mire fülemet, farkamat behúzva csúsztam arrább a kanapé szélére, hogy Justin is elférjen. Elhúzta a száját, mert a kanapé széle felé húzódtam inkább.

A hangja tényleg borzalmas volt, de nem mertem megszólalni, mert annyira lecsitítottak.

Justin vonakodva és a lehető leghalkabban ült le mellém, amit én mozdulatról mozdulatra végig követtem. Majd hirtelen rám kapta a tekintetét és csak egy egyszerű mosollyal nézett rám. A következő pillanatba lenyúlt lábaimhoz és ölébe húzta azokat. Az egyik lábamat teljesen át tettem a másik oldalára térd felhúzva a másikat pedig a lába közé betéve ültünk és én még mindig a kispárnámat szorongattam. Felém eső kezével átnyúlt lábaimon és a külső lábamra ráfogott ezzel mag tartva, hogy ne csússzon le. Másik kezével pedig a másik lábamat kezdte simogatni majd egyszerűen megállt a keze bokámon és ott pihentette. Közelebb hajolt és nyomott egy puszit elcsodálkozott arcomra. Majd egy mosollyal kísérve a TV felé bökött, tekintetét azon hagyva, nézte a filmet. Egy kis ideig még őt néztem, majd egy-egy pillantást vetettem lábaimat fogó kezére, aminek érintése szinte égette a bőrömet. De nagyon jól esett.

Próbáltam egész idő alatt a filmet figyelni, de minden egyes romantikus résznél kezei mintha szenet égettek volna a lábamba és a legszörnyűbb hogy ettől az érzéstől még jólesőn kirázott a hideg is, amit biztos, hogy észrevett, mert a libabőr a lábujjaimtól a fejem búbjáig terjedt.

***

- Danyal…- fogalmam sem volt mit mondhatnék neki.

- Jajj bocsánat! Nem direkt, mentem neked csak nem figyeltem .- mondta miközben próbált helyre állítani .

- Semmi baj. - bólintott ugyan, de láttam, hogy a szemeivel mást keres.

- D. Kit keresel? – kérdeztem tőle a vállát megütve, mire végre rám nézett.

- Bocsi, de Nikolt keresem.- mondta és figyelme megint elkalandozott.

- Ki az a Nikol és hogy néz ki? – kérdeztem tőle kicsit zavarodottan.

- A barátnőm. - itt kicsit lesokkoltam. – Barna hosszú haj… jajj láttad már edzésen. –tudta le ennyivel . majd elindult a színpad egyik folyósólyán. – Örülök, hogy visszajöttél, de most mennem kell. – mondta és már el is tűnt. Ennyit a fagyiról…-.-

- Ez azért elég furcsa volt. – beszéltem magamba. Megráztam a fejemet majd elindultam végig azon az úton amerre Scooter mondta. Justinhoz tartottam a színfalak mögött, mert a majom gyerek Scooternél hagyta a karkötőjét, amivel felvehetjük vele a kapcsolatot. A folyosó végén megtaláltam a szürke ajtót amit Scoo mondott. Meg álltam előtte majd egy nagy sóhajjal bekopogtattam .

- Justin!? Bent vagy? – tudtam, hogy bent van, de hülye kérdés volt. De mégsem akartam rányitni. Ki tudja, ki van bent nála vagy, hogy éppen öltözik e…stb., stb.

Kis ideig vártam. mert nem jött válasz de aztán az ajtó kilincse lenyomódott és az ajtó résnyire kinyílt. Akkor most beengedett vagy mi? Kicsit vonakodva megfogtam a kilincset és az ajtót kijjebb nyitva léptem be rajta.

Justin egy tükör előtt ált félmeztelen. A nadrágja már rajta volt a cipővel együtt de póló még sehol éppen a mikrofonját szerelte fel az öve hátsó részéhez.

- Jajj inkább megvárlak kint rendben?! - mondtam kapkodva és már haladtam is az ajtó felé mikor fogalmam sincs, hogy de elkapta a csuklómat.

- Aly ne butáskodj! Inkább segíts, mert Emily elhúzta a csíkot, és most nincs, ki segítsen feltenni ezt a kütyüt. – csak a hangját hallottam, mert a fejemet lesütve követtem amerre húzott vissza. Az ajtó, ami a menekülési lehetőségem volt egyre távolodott tőlem, majd az automata zár becsukta egy halk csapódást hagyva maga után.

- Justin nem vennél fel egy pólót? – kérdeztem költőien, aztán esett le csak igazán hogy most elárultam magam. Biztos, hogy látta, hogy megilletődök kockás hasa láttán de most tutira elszóltam magam.

- Emily épp a pólómat keresi. – vigyorgott kajánul . – És amúgy meg addig fel sem vehetem, míg ezt a kütyüt fel nem erősítettem a hátamon az övemre. – mutogatott – Segítesz ? –kérdezte a tükörből rám nézve. Most vettem észre csak hogy a hangja már nem rekedtes. Bólintottam majd kivettem a másik kezéből a kütyüt és mögé sétáltam. A keze, ami eddig fogott elengedett engem .

- Sokkal jobb a hangod. Mondjuk még mindig nem válaszoltál arra a kérdésemre, hogy délelőtt miért voltál berekedve. - mondtam miközben az övére próbáltam felszerelni azt a valamit és nem arra figyelni hogy az alsónadrágja félig kint van .

- Megerőltettem a hét elején és ezért megy el ilyen hamar. A skálázás délelőtt kicsit betett neki . Ma lesz a második koncert , hogy a hangom alá hangosabban benyomják a Playbecket. – hangja kicsit csalódott volt és mintha a háta is kicsit meggörnyedt volna.

- Ezért van itt Jane Mama. - kérdésnek szántam, de kijelentés lett belőle . Eközben sikerült feltennem neki az övére azt a valamit és így hátrébb léptem tőle egy kicsit. Felnéztem a tükörbe rá ő pedig engem méregetett.

- Pontosan. - mondta majd megfordult így a szemembe tudott nézni. Úgy igazán facet to face .

Szemeivel még jobban zavarba hozott. Azzal hogy nincs rajta póló, ezalatt a pár perc alatt hamar megbékéltem. De nem hiszem, hogy mélybarna szemeinek kellemes „zaklatásával” megtudnék, férkőzni bármikor is. Szemeimet lesütöttem és úgy tereltem a témát.

- Scooter küldött, hogy nála hagytad a karkötődet. – mondtam kissé hebegve-habogva majd a csuklómon lévő karperechez nyúltam és levettem egy mozdulattal a kezemről.

- Éreztem, hogy valami hiányzik. - mondta majd kicsit közelebb lépett. Lesütött szemeimmel csak annyit láttam, hogy nem ál tőlem, hú de messze és hogy, csuklóját felém tartja, hogy tegyem fel neki a karkötőt . Gondolom. Én pedig egy egyszerűmozdulattal felcsatoltam neki azt. De fejemet nem emeltem fel mikor keze leesett maga mellé .

- Lassan kezdődik a te dalod… – mondtam és felemeltem a fejem bár kerültem a pillantását.

- Addig még van idő, de ugye tudod, hogy beszélnünk kell. – igaza volt. És az a furcsa hogy mióta reggel megérkeztünk Ryannal a buszra sokszor eszembe jutott, de valahogy soha nem jött össze. Bólintottam. Merészkedtem felnézni rá mire ismét tőlem volt egy lépésnyire és állam alá helyezett kezével biztosította hogy ez tényleg megtörténjen és félúton ne fújjak visszavonulót. Olyan gyengének kezdtem magam érezni a közelében. Talán mert nem tudtam, hogy is kéne hozzá álljak. Most a barátom vagy valami teljesen más?

Szemei ostromba vették az enyémet és most csak nyugodtságot és harmóniát láttam övéiben.

- Biztos neked is van véleményed, ahogy nekem is .És amit pár nappal ezelőtt a buszon mondtam még mindig helyén való és nem bánom, hogy elmondtam . –mosolygott. – De!- váltott kicsit komolyabbra. – Erre nem 3perc kell, mert érdekel, hogy te mit gondolsz. - nem tudtam reagálni, túl közel volt hozzám és teljesen lefagytam.

- Justin! Itt az a nyamvadt póló!-A hang az ajtó szinte robbanásszerű nyitódásával egyszerre jött. És majdnem elsikoltottam magamat ijedtembe. El akartam lépni Justintl de keze állam alól hirtelen derekamon termett a másikkal egy huzamba és nem engedett tágítani. Nyomott az arcomra egy puszit .

A lány, aki korban olyan 25 lehetett gyönyörű volt. Tökéletes alakkal és szép hosszú barna hajjal. Arcán meglepettség látszott majd egy kis megilletődöttség. Ekkor jutott eszembe, hogy ki ő. Justin már mesélt róla .Ő volt Ryan mellett az aki a ruhákra vigyáz de most, hogy Ryan már nem tagja a Crew-nek mert elhagyta azt. Emily vette át a Ryan helyét.

- Bocsi srácok én nem vagyok semmi jónak elrontója de Justin 6 perc múlva az emelőn kell, hogy legyél. – mondta majd elindult felénk. Justin megsimogatta az oldalamat és elengedett.

- Rendben, meglesz, adj még 2 percet. – Elveszettnek és feleslegesnek éreztem magamat. El akartam húzni a csíkot . Justin épp a pólójába bújt bele .

- 2 Perc az sok . Menjünk !- Jelentette ki Emily majd már az ajtó felé is sétált és nyitotta is ki .

Justin nem nagyon foglalkozott vele. Megigazította a pólója alját majd felém fordult és megfogta a kezemet.

- Este beszélünk? – kérdezte reménykedő szemekkel és egy kisebb mosollyal a száján. Hezitáltam. Fogalmam sem volt mit kéne mondjak,még soha nem voltam ilyen helyzetben .Az elmúlt fél napba teljesen legyengültem. Elhatározásilag, akaratilag, és ha a közelemben volt testileg is . A szívem meg… chh … maradjunk annyiban, hogy már rég külön utakon jár. Justin kicsit szorított a kezemre ,mireén csak meggondolatlanul szemem össze hunyva bólintottam . Éreztem még egy puszit az arcomon majd csak annyit vettem észre hogy haladunk a kijárat felé. Justin keze nem engedte el a kezemet se a folyósón , se a statiszták előtt csak húzott azon az úton amerről jöttem Emily után . Időközben Felbukkant Pattie Justin előtt.

- Aly mit keres itt ?- érdeklődött nagy léptek közben , Kérdésében nem volt semmi bántó vagy kérdőre vonó , egyszerűen csak érdeklődött. Justin hátra mosolygott mám én pedig még mindig csendesen követtem. Velünk szembe egy statiszta a kezébe nyomott egy mikrofont.

- Köszönöm! –hadarta a statisztának majd anyja felé fordult és hirtelen megállt. – Elhozta nekem a karkötőmet mert Soonál hagytam . – mondta majd kezemet kicsit meghúzva Pattie kezébe nyomta enyémet. – Vidd vissza légyszíves a többiekhez a Beckstage-be . Innen már Kenny kísér. –rámutatott a semmiből feltűnő testőrére, aki csak kacsintott Pattienak meg nekem egyet majd Justint maga elé terelve már el is indultak egy másik irányba. A tömeg ami körülöttünk volt eltűnt és csak Pattie maradt ott ahol megfagyva reagáltam le hogy csak egy szó nélkül itt hagyott .

- Na gyere kiscsaj!.- mondta Pattie jókedvűen majd kezünket lóbálva indult meg a folyósón ami ismerősebb volt mint amin Justin eltűnt.

- Megyek már. – mondtam egyszerűen és már lassabb tempóban sétáltunk visszafelé a többiek felé ahonnan elindultam.

Azon gondolkoztam a visszafelé út alatt. Persze csak röviden, mert az út a többiekhez már nem volt olyan hosszú. Okés , hogy ő tudja mi a véleményed… de az igazat megvallva nekem még fogalmam sincs, mit szeretnék csak azt tudom hogy számomra nagyon fontos lett… és élvezem a közelségét… jól esik minden érintése … és hát  a pillangók …

- Srácok hoztam egy Alyt – mondta Pattie majd leültetett a kanapéra a többiek mellé .A fülére mutatott majd a nyakában lógó nyakláncra. És hátrálni kezdett, megfordult és sietve eltűnt. Előbbi mozdulatával pedig gondolom a mikrofonokra gondolt.

- Na meglett a rendetlen szupersztár? –kérdezte Ryan .

- Persze!- mondtam majd magam elé bámultam, mert meghallottam a No Air  kezdő dallamait. Halkan dúdolászni kezdtem . A többiek csendben ültek és beszélgettek. Valamiért az agyam most egyáltalán nem volt rá állva arra, hogy csatlakozzak. Esmeével halkan énekeltem a sorokat persze az én hangom nem hallatszott az övétől. Majd kis ütem szünet , és amit akkor hallottam kicsit megijesztett, ismét. Justin hangja halk volt és igen-igen erőltetett… és nem is olyan igazi. Pedig az öltözőjében már nem is volt olyan szörnyű a hangja. Scooter jelent meg ismételten mellettünk mire tekintetemet rá emeltem. Az ő arcán is pont ugyan olyan féltés és kétségbe esés volt, mint az enyémen.