Sziaszotk :) !
Remélem ez az ugrás nem lesz túl nagy elrettentés számotokra, és szeretettel küldöm tehát ... remélem ti is szeretettel fogadjátok... visszatértem már amennyire:) Tanultam a hozzászólásaitokból és mégegyszer nagyon köszönöm őket... <3
Remélem ez az ugrás nem lesz túl nagy elrettentés számotokra, és szeretettel küldöm tehát ... remélem ti is szeretettel fogadjátok... visszatértem már amennyire:) Tanultam a hozzászólásaitokból és mégegyszer nagyon köszönöm őket... <3
Annyit elmondanék hogy a történetem az előző résszel kereken 400 oldal Wordbe *.* És ez így tökéletes :) Ezért lett a fejezet száma 2/1 ... új szálakat kezdek a régiekkel egybe fűzve :) ez amolyan 2.évad:)
Tudni kell tovább lépni és úgymond elfelejteni a turnébuszt :) Elszaladt velem a ló és újra kezdenék mindent ha megtehetném de nem akarom... inkább változtatom a jövőmet úgy hogy jobb legyen ...
Remélem eléggé felvezetem a szálakat az első fejezetben... nem dumálok tovább csak még egyszer NAGYON KÖSZÖNÖM NEKTEK HOGY VAGYTOK ! és hát akkor olvassatok :)
Mellékelten megjegyezném 10komit kérnék ;) És akkor a szombatonkénti ütem marad:)
***Szeptember őszi szünet.
- Biztos nem jössz velem? – Cher vagy századjára zaklatott ezzel a kérdéssel.
- Mondom, hogy nem. – A tanítás véget ért és végre eljött, a szeptember eleje óta várt tanítási szünet. Kemény egy hét. A kocsi felé tartottunk megígértem, hogy haza viszem, mint általában. - Meg leszek itthon és ha minden jól megy, akkor csak 3 napot töltök egyedül.
- Justin, Ryenhez is tud jönni. Sokkal egyszerűbb lenne neki is. A nagyszülei onnan egy köpésre laknak . – Erősködött.
Elővettem a kocsi kulcsot zsebemből és kinyitottam. Szememet forgatva kaptam a hátsó kilincs után , bevágtam a hátsó ülésre a táskámat,Cher ugyan így tett csak a másik oldalt, már megszokásból.
- Tudod, hogy anya nem engedné. – Mondtam el neki még egyszer azt, amit már százszor megbeszéltünk.
- Komolyan nem értem Ágit. – Hangja durcásan csengett. Imádom, amikor ilyen aranyosan ki tud akadni. Egyszerre szálltunk be a kocsiba. – Miért fáj neki, hogy… - nagy levegőt vett gondolom, hogy saját magát nyugtassa.
- Cher te csak érezd magad jól Ryannél. – Mosolyogtam rá. Bedugtam a kocsi kulcsot a gyújtásban és már indultunk is. – Ez a ti hetetek. – elvigyorodtam azon, amit a múlthéten beszéltünk. – Lehetek kicsit tolakodó? – vigyorogtam rá egy pillanatra majd fejemet visszafordítottam, az útra és kihajtottam az iskola parkolójából. A visszapillantó tükörbe megnéztem, hogy minden rendben van e (ez csak rossz szokás) de csak annyit láttam, mint mindig, a nagy tömeget, ami csak úgy áramlik ki az iskolából, mint friss forrásból a patak.
- Tudom, mire célzol. És igen. Valószínűleg… meg fog történni. - Olyan aranyosan mondta a szavakat, hogy azt hittem megzabálom.
- Cuki fehérnemű megvan már? – kérdeztem tőle vigyorogva.
- Persze, hozz csak még jobban zavarba!- fél szemmel láttam, hogy az ablak szélére könyököl és kibambul rajta.
- Jajj, csak, mint barátnőd érdeklődtem. - mondtam kedvesen és ezzel el is dobtam a témát.
- Istenem de olyan lelki ismeret furdalásom van hogy nem maradok itthon , és mi van ha nem jön el? –kérdezte keserves arccal engem kémlelve.
- Cher! Justin fog jönni! – ebben egyáltalán nem lehettem biztos, de valahogy aggodalmaskodó barátnőmet meg kellett győznöm – Ne ezen kattogj már! És ha nem is jön, akkor is el leszek. Áthívom Roset. – Csak én tudtam, hogy Rose tutira nem lesz otthon, mert Usherrel fog lógni a szünetben… mint tegnap kiderült mikor beszéltem vele telefonon. De erről neki nem kell tudnia. – Ne lelkizz már itt nekem! Inkább azt mond, meg hogy kivigyelek-e a buszhoz vagy ne?- tereltem a témát.
- Nem kell. De azért köszönöm. - Mosolyodott el majd beszélgetni kezdtünk a suli választásról. Mind ketten nagyon komolyan benne vagyunk most így az utolsó évben.
***
A nap sokkal hamarabb nyugszik már így szeptemberben. 8 órakörül járhatott és hálát adtam istennek hogy ma nem volt korrepetálásom. Chernél lógtam talán két órát, ami nem is megterhelő, de annál inkább nehéz volt elengedni őt. Ez minden második héten így volt. Nem is azért mert jól érzi magát vagy mert irigykednék csak olyankor általában olyan lassan telnek a napok, ezt az érzést azonban tompította a másik, a nagy boldogság, amit érzett engem is jó érzéssel töltött el. És igaz, amit anya mond, a pozitív emberek tartják életben ezt az egész rohadt nagyvilágot. Ha ők nem lennének akkor az emberi faj már rég kihalt volna. Az viszont már más kérdés, hogy minden álláshoz híven itt is mindig váltakozó az, hogy ki tölti be posztot.
Fáradtan dobtam le a cuccaimat az asztalra. Lesz még időm tanulni, gondoltam magamba, nem volt hozzá se kedvem se energiám. Zoknimból kibújtam egy gombócba gyűrtem és ledobtam őket a földre, Már el is képzeltem, ahogy reggel kiviszem őket a szennyesbe. Bokáimat kicsit megmozgattam majd hanyag testtartással indultam meg az ágy felé és vetettem bele magam. Üres volt a ház, anyu valami cégavató bulin volt. Hét körül hívott hogy van e nálam kulcs, persze tudtam, hogy tudja mindig van nálam, Ez ilyen elméletbéli dolog volt. Hihetetlenül jól esett kicsit belehuppannia nyugodtságba, végig nyújtózni az ágyon még ha nem is eredeti irányba. Lábaim lelógtak a földre, nem éppen nőiesen terpeszkedtem el kezeimet fejem fölé nyújtózkodtam, hasam is kibukott a dresszem alól de nem zavart. Nyújtózkodásomból visszatérve hanyagul vágtam kezeimet a hasamra. Olyan jó volt a pihi, Egész héten hajtás, hétvégén tánc órák , készülni a felvételire. De a péntek délután mindig olyan hamar elmegy. A telefonom felcsörrenése szokatlanul felzaklatott, de mégis kivettem a zsebemből, mert tudtam ilyenkor ki szokott hívni. Ránéztem az órára… azaz nem, nem ilyenkor szokott hívni . Valami baj lehet? A fránya farmerzsebből alig tudtam előbúzni a mobilom de végül sikerült, A kijelző pontosan azt a személyt írta ki akire számítottam, felvettem és a fülemhez emeltem a telefont.
- Szia! – próbáltam a lehető leg lelkesebb lenni, de én magam is hallottam hangomon azt a bizonyos „fáradt vagyok, ne nyaggass!” effektet.
- Szia! – ahogy beleszólt a telefonba a már reflexszerű mosolyt lehervasztotta az arcomról.
- Úr isten Justin?! Valami baj van?- kérdeztem ijedten és felültem az ágyba.
- Nem! Nem dehogy! –mondta rögtön mire én sokkal nyugodtabb lettem. – Vagyis semmi olyan baj, amitől félned kéne…- olyan húzott és vonott volt a hangja hogy sejtettem mi következik . Vissza dőltem hanyatt fekvésbe az ágyamra.
- Később szoktál hívni .- mondtam kicsit nyomottan az előbbi megállapításomat. De talán nem akartam hallani, amire számítottam .
- Aly … annyira sajnálom, te is tudod mennyire mentem volna ...- össze vissza csavarta a szavakat, de a torkomban még is egyre jobban csak gyűlt a gombóc. – Scooter hajthatatlan volt, és én próbáltam mondani neki hogy… - kétségbeesetten elhallgatott majd szerintem ő is rájött szótlanságomból, hogy nincs mit tenni, bárhogy is szépíti a dolgokat nem lesz jobb, így végül egy kis idő után kinyögte. - Sajnálom, nem tudok menni. – igen kimondta. Tudtam nagyon jól, hogy nem biztos, hogy el tud szabadulni akár egy napra is, de abban a pillanatban úgy éreztem mintha faképnél hagytak volna.
- Nem volt biztos, hogy jössz. Majd jössz legközelebb. - ennyit tudtam kinyögni. Próbáltam a lehető leg gondterhetlenebb hangszínt megütni.
- Aly… ? – szinte suttogott és éreztem telefonon keresztül hogy sajnálja. Csak az a legrosszabb az egészben amikor nem tudsz vele mit kezdeni. Tudod hogy nem változtat a dolgon és azt is tudod hogy nem az ő hibája… de te mégis haragszol. Az ész mindig mást diktál mint a szív. És most a szívem majd meg hasadt, mert az eszem azt mondta lesz még legközelebb. Utoljára 2 hónapja láttam a turné végén.
- Hmm? – nem tudtam megszólalni, talán kicsit túl reagáltam a dolgot de majdnem elsírtam magam.
- Ne haragudj rám kérlek…Szeretlek . – tudtam hogy szeret, legalábbis reméltem, de itt most a szavak nem segítettek. Nehéz volt, azt elhitetni magammal hogy minden rendben . Csak hiányzott már hogy átöleljen , egy olyan pillanatban mint most.
- Tudom . – olyan nehéz volt kimondani, hisz honnan tudhatnám, ha nem érzem.
A háttérből hallottam, hogy valaki sürgeti, talán Kenny volt az , azt nem ismertem fel hogy ki mondja neki de valami olyasmit hallottam hogy: ” Kölyök jó lenne ha gyorsan elintéznéd!”
- Menj csak hallom valahová siettek. – hál istennek mielőtt kimondtam lenyeltem a nagy gombócot a torkomban.
- Este hívlak! – kissé kétségbe esett volt.
- Szerintem lefekszem aludni, ha nem baj.... elég fáradt vagyok, holnap meg megyek a kicsikhez…- biztos voltam benne hogy tudok aludni , de az igazi ok az volt hogy talán ma este kicsit zaklatottabb lennék ha ismét felhívna. Nem is hagyta hogy végig mondjam a mondatot.
- Rendben aludj csak! Akkor holnap hívlak .- Megértő volt és próbált úgy tenni mintha mi sem történt volna, de ő is és én is tudtuk nagyon jól hogy ez ebben a pillanatban biztos, hogy nem így van.
- Rendben. Akkor délután. - mi mást mondhattam volna?
- Szeretlek! Álmodj szépet! – mondta vég szóval és mielőtt elköszönhettem volna tőle a telefonból már csak a némaság köszönt vissza.
Ledobtam a telefonomat magam mellé az ágyra és mit sem foglalkozva semmivel szét dobtam karjaimat a nagy ágyon .
- Egyedül , Egy kerek, rohadt hétig….- sóhajtottam fel, ez a csendes szoba, nem másik, ez!... volt az én tökéletes panaszládám. Falai figyeltek is meg nem is rám, és soha nem oktatott ki, emellett olyan jó titok tartó volt mint semmi más ezen a világon …
*** December … kicsivel karácsonyi szünet előtt.
Hamar leesett, hogy felébredtem. Az ébresztőóra csörgését sürgősen meg kellett szüntet, nem mert a fülemet nem is kicsit bántotta. Mint minden áldott reggel. Kezemet takaróm felcsúsztattam arcomig és egy nagy megkönnyebbítő sóhaj közben nagyot nyújtózkodtam. Már csak szokásból néztem rá az órára. Pontban 5 óra. Szemeimet lehunytam, lelki energiát merítettem a naphoz pár másodperc alatt, majd már fel is ültem, egy mozdulattal kibújtam a takaróm alól és a fürdőszobába vettem az irányt. Korom sötét volt én viszont mégis tudtam már, hogy merre kell, menjek. Egy mozdulattal felkapcsoltam a villanyt a fürdőben, ahogy beléptem ajtaján, és utam rögtön a tükör elé sétáltam. Nem tanulmányoztam már magam, Egyszerűen ösztönösen nyúltam a fésűhöz és fésültem ki hosszú kócos szőke fürtjeimet, Laza mozdulattal lekaptam a csuklómról hajgumimat és már kész is volta tökéletes copf. Gyorsan arcot mostam még, hogy magamhoz térjek, megtörölte arcomat és már el is tűntem a tükör elől. Utam kicsit gyorsabb léptekkel és a fürdő szoba villanyt égve, hagyva hogy valamelyest fényt adjon a sötét szobának a ruhásszekrényem felé vettem. Nem haboztam sokat, lekaptam a legfelső melegítő nadrágomat és egy trikót, de bele gondoltam, hogy hideg van kint, valószínűleg így még gyorsan magamhoz vettem egy polár pulóvert is. Telefon az éjjeli szekrényen, de én az íróasztalomhoz siettem, felvettem széléről az Mp3 lejátszómat a fülembe dugtam a fülhallgatót még felkaptam a kezembe a cipőmet és indulhattam is. A szobám ajtaját halkan zártam be épp annyira halkan, mint amilyen halkan végig osontam a folyosón majd le a lépcsőn. Mikor a bejárathoz értem ledobtam a cipőmet a földre, egyszerre bújtam bele mindkettőbe és emellett a pulóverembe. Zsebemből kivettem a zene lejátszómat és hosszan megnyomtam a bekapcs. gombot, eközben gyorsan a legközelebbi faliórára pillantottam. 05:15. A zene elindult fülemben én pedig nyugodtan tettem vissza zsebembe a kis kütyüt, és indultam el futni.
***
Lefürödtem, felöltöztem, kifestettem magamat. Magamhoz vettem a füzet mappámat , tolltartómat bele dobtam a válltáskámat, ami ezek után vállamra csúsztattam. Mellkasomhoz szorítottam a tancuccaimat magamhoz kaptam a telefont és már kész is voltam. Mostanra már hangosabban is járhatok a házban, és ez azért volt előnyös, mert megint késésben voltam. Utam a konyhába vezetett ahol szokás szerint anyuval találkoztam.
- Jó reggelt !- megszokott , kávéját szorongatja és eközben az anyagmintákat válogatja.
- Neked is! Most min dolgozol? – Érdeklődtem kedvesen miközben táskámat és füzeteimet ledobtam az asztalra és megindultam a kávéfőző felé.
- Egy gyermekorvosi rendelő váróját tervezem. Jövő hétre kell leadnia terveket. De eközben örülnének neki, ha akkorra már meglennének az anyag minták is, na meg persze a méteráru. - sóhajtott nagyot majd ledobta maga elé a színskálát.
- Meg lesz. Én tudom. – mosolyogtam a zárható poharamat elő véve, amit gyorsan töltöttem teli kávéval.
- Én is! Csak idegesítő, hogy nem jönnek egyből a dolgok, na meg kisujjból. – Hangja kissé olyan volt mintha inkább saját magához beszélne, mint hozzám. Mikor tejért indultam a hűtőhöz láttam rajta hogy elgondolkozott. Inkább rá hagytam hátha van valami jó ötlete. Felöntöttem a kávémat tejel, rácsavartam a hordozható poharamra a tetejét és már fordultam is. Anyu viszont már csak a fejét fogta, gondolom nem éppen megvalósítható gondolat jutott eszébe.
- Ne csüggedj anya, te szoktad mindig mondani, hogy az a legnagyobb sikered, amibe a legtöbb erőt fektetted és a lelkedet is kilehelted érte, az tölt fel ujjra energiával .- Ügyesen sikerült magamhoz venni mindent az asztalról és anyu mellé álltam, aki csak mosolyogva nézett rám.
- Ez így is van . Tényleg munkáról jut eszembe ... Hogy haladtok Az iskolaválasztással? Nem kell aláírnom valami papírt? – az én kelekótya anyám olyan ártatlanul és érdeklődőn nézett rám hogy az hihetetlen.
- Már múlt héten alá írtad. – Adtam puszit a homlokára majd már az előszobába menet folytattam pár kiegészítő mondattal csak, hogy minden rendben legyen. – Még Januárig beadhatom pár helyre a jelentkezésem, de a három fő célzott iskolába Miss. Quer már el is küldte a jelentkezésem. Cherrel készülünk rá mint az atom! – bohóckodtam el a végét. Anya követett az előszobáig ahol letettem ismét a cuccaimat a kis szekrényre és elkezdtem húzni a csizmámat.
- És készültök a felvételikre? –Érdeklődött. Miközben köntösét jobban maga köré csavarta.
-Ahham. Miss. Quer elég sokat foglalkozik velünk Azt mondta tegnap, hogy mára kitalált valami újat. Nem igen vagyunk sokan, akik tánc szakon akarnak tovább tanulni tehát…- Ekkor sikerült bele tornásznom a lábamat a fekete térdig érő csizmámba. – Jajj nekem! Ha haza jöttem mesélek, de most el fogok késni!- Nevettem el magam.
- Nem leszek itthon…Mike…- mosolya kínos volt. Tudta nagyon jól hogy még mindig nem békéltem meg vele de elfogadom ezért elfogadja.
- Rendben akkor majd hétvégén dumálunk!- Mondtam egy puszi kíséretében, amit az arcára nyomtam .
- Minden képen hívlak! – szólt utánam – Kabát!- már vettem is le a fogasról az említett ruhadarabot és a kulcsot is leakasztottam ezzel egy időben.
- Szia!- köszöntem el. Ahogy kiléptem az ajtón a hideg megcsípte az arcomat. De csak a kocsiig kellett elmenjek.
A bejárat előtti lépcsőn le volt tisztítva a hó, de így is csúszott. Óvatosan lépkedtem le rajta és mentem a kocsi felhajtóhoz. Kezemmel megnyomtam a kocsi kulcson a gombot, a kocsi kinyitódott én pedig villámsebességgel nyitottam ki ajtaját és ültem be mielőtt átfagyok teljesen. Be kell vallani a kora reggeli melegítő szettem sokkal, de sokkal melegebb volt, mint a csinos ruha. Ledobtam az anyósülésre a dolgaimat. Kényelembe helyeztem magam gyorsan. Kocsi ajtó becsuk és már indultam is.
***
- Az igazat megvallva semmi kedvem nincs elmenni most a parkba , - Cher a szekrényéből ki kihajolva panaszkodott, hogy nincs ma este kedve a parkban táncolni úgy ahogy azt minden évben megtesszük mióta ide járunk ,csak mi és egy pár jó arc . – Hideg lesz és tavaly sem voltak sokan.
- Kislány nem az számít, hányan néznek meg, hanem az hogy jól érezzük magunkat ezen az utolsó karácsony előtti hétvégén. – Niko Cher másik oldalán fűzte a csajt. Olyan jót mosolyogtam rajtuk. Nagyban pakolásztam a szekrényemben. Nagy szünet van és nekem még át kéne öltöznöm óra elejére, Miss. Quer elég szigorúan veszi ezt a dolgot.
- Hideg lesz! – nyavalygott továbbra is Cher. Magamhoz vettem az utolsó cuccaimat amire szükségem lesz és becsuktam az ajtót.
- Viszek neked takarót. – ahogy becsuktam a szekrényajtómat egy határozott mozdulattal Niko széttárt kezekkel és kutyus szemekkel nézett barátnőmre.
- Niko! Hagyjál!Majd még meglátom, rendben!?- Érzékelni lehetett Cheren hogy elég feszült.
- Okés ! Bocsi nem erőszak !- tette most már védekezőn maga elé haverom a kezét majd fejét megrázva felém fordult. – És te jössz? – kérdezte kedvesen.
Én személy szerintem imádtam ezt a minden éves programot, még elsőbe találta ki a kedves osztályfőnökünk. Mindenki teljesen el volt szontyolodva mikor nem úgy jött össze a karácsonyi előadásunk, mint kellett volna . Nem volt magabiztosságunk . Fogta kivitt minket a parkba a kocsijából benyomta a karácsonyi zenénket és azt mondta táncoljunk . Felejthetetlen élmény volt. És ez, azóta nálunk bevált szokás. Kár, hogy Lindsi néni már lebabázott tavaly. Tény hogy nehezebb a szervezés nélküle. De tavaly is megoldottuk nagy nehezen.
- Még szép!- mosolyogtam rá kedvesen. A szememmel az órát kerestem, amit meg is találtam a folyosó egyik színes falán. Még volt 10 percem hogy átöltözzek.
- Jössz kocsival? Az erősítő nem probléma. - hihetetlen, hogy ennek a fiúnak nem lehet ellent mondani .
- Legyen. – Mondtam neki majd elindultam a táncterem felé . – De most rohanok mert… Vagyis rohanunk mert- böktem Chert is oldalba – elkésünk a tánc próbáról és Miss. Quer kinyír minket. Tudod milyen . – Megforgattam a szememet jelképesen . Hogy ne tudta volna hisz ő is táncol csak ő a fiúkkal . A felvételi mindig más nekik és most mindenki arra készül.
- Ne is mond!- emelte ő is szemeit az égnek de aztán össze csapta a kezeit maga előtt megdörzsölte tenyereit. – Akkor este a parknál 6 kor onnan együtt megyünk tovább. – Rám mutatott majd kacsintott. És egy egyszerű mozdulattal Az egyik lányt majdnem fel lökve megfordult. – Bocsi. Bocsi!- hallottunk még már figyelmen kívül hagyva és eltűnt, de ha nem is akkor sem figyeltünk már rá többet.
- Nem értem ez a fiú hogy állhat meg alábán tánc közben? – Cherrel kuncogva vette fel gyorsított tempómat.
- Néha én sem, de imádni való. Kár, hogy foglalt. – hihetetlen hogy mindenki az ellenkező irányba siat a folyosón mint én, alig tudtam kimanőverezni őket.
- Alyshon! Neked pasid van!- dorgált meg és ekkor éreztem, hogy már nem nehéz neki velem lépést tartania.
- Igen. - helyeseltem nyugodtan csakhogy a további válaszadási módom átment flegmába. – Akivel nem beszéltem egy hete. – Valaki neki ment a vállamnak nem nagyon foglalkoztam vele, csak azon voltam, hogy végre oda érjek a teremhez, nem volt kedvem ma is a lebát hallgatni.
- Hallom hírét, te nem veszed fel neki a telefont. – vádolt meg.
Nagyon jó tudtam, hogy Ryan mondta neki. Hogy ne mondta volna neki. Hisz Ryan tegnap előtt még engem is felhívott, nem is kerülgette a szót sokáig, rögtön azzal indított köszönés nélkül hogy : Nagyon sajnálja. Aggódik, mi van veled, Veletek.
- Tudtam, hogy előbb vagy utóbb te is elő jössz vele. – mondtam egyszerűen de nem beszéltem konkrét dologról.
- Elmondanád mi van? – kérdezte szemöldökét felhúzva mikor egy mozdulattal bekerült elém. Kicsit megtorpantam de aztán kikerültem és siettem tovább. Azonban ez nagyon rossz ötlet volt, Nekimentem az ének tanáromnak .
- Ajj elnézést kérek Mrs.Gere ! – Lehajtottam a fejemet
- Semmi baj! Ma amúgy is meg akartam keresni Miss. Borde. – ki ne nézett volna fel erre a mondatra. Vajon valami rosszat csináltam? Cher ekkor állt mellém és csendben figyelte az eseményeket. Kissé zavart hogy mellettünk szél sebesen szaladtak a kortársaim órára én pedig megint el fogok késni az óráról de meg kellett kérdeznem.
- Szabad tudnom miért, tanárnő? – néztem szemeibe. Nem volt nálam magasabb. Ugyan én se vagyok valami nagyon magas de ő volt az egyetlen a tanárok közül aki alacsonyabb volt nálam. Ezzel ellentétben igen nagy hatással volt a diákkal , Soha nem mertek vele ellen szegülni, és amit csinált azt jól is csinálta. Tipikusan az a tanár akit az iskolában szidunk az életben miután pedig elhagyjuk majd az iskola padot dicsérünk.
- Szeretném ha megpróbálkozna egy hangfelvétellel egy másik végzős évfolyam társával, hogy a jelentkezését el tudjam küldeni egy színművészeti operett iskolába. – Határozott is volt de emellett vissza utasítást nem tűrően.
Láttam félszemmel, hogy Cher szája elnyílik. Tudta nagyon jól hogy ez nem minden napi ajánlat. Ő maga is ennél a tanárnál vizsgázott az elmúlt negyed évben és iszonyat nagy küszködések fejében sikerült elérnie, hogy elküldjék a studioban felvett hanganyagát a kijelölt iskolákba.
Nem itt nem arról van szó hogy jobb lennék Chernél. Hanem az hogy egyáltalán nem is gondolkodtam ilyenekben, sőt az énekóraszámomat lecsökkentettem felére az idén hogy több táncórát tudjak felvenni. Mondjuk elég régóta érdekesen figyelget engem a tanár.
- Tanárnő, de az én iskoláim már be vannak jelölve, és az ének szakosok is leadták a jelentkezésüket. – nem tudtam ezzel a mondattal mennyire voltam faggatózó de remélni mertem csak hogy minden bennem felmerülő kérdésre válaszol. Az eddig kezemben tartott edzőtáskának megfogtam a hosszú pántját és laza mozdulattal a vállamra dobtam.
- Ami azt illeti semmi jelentősége nem lenne csak hogy az iskola népszerűségét növeljük , minél több jelentkezőt küldünk ki az iskolákhoz annál több támogatás felajánlást kaphat az iskolán a nagyobb egyetemektől. – Mondta teljesen komolyan. Úgy nézett rám, mint aki parancsot adna ki és nem tetszik neki, hogy magyarázkodnia kell.
- Sok más, ének szakos- hangsújoztam mivel én nem voltam az - van az iskolában. Miért pont én? – kérdeztem rá kedvesen, de mégis tudnom kell mire vállalkozom,és miért pont én? Mély levegőt vett , tudom utált magyarázkodni , főleg a diákoknak.
- Az iskolánk csak azoknak a felvételiét bocsájtja ki akiét érdemesnek tartanak, ebből következtetve valószínűleg olyan tanuló felvételeit küldjük el akiket tovább is vennének.- mondta .
- De én nem szándékozom kimondottan ezen a pályán tovább indulni. – mondtam határozottan, azonban a szemkontaktust csak nehezen tartottam fent.
- Azt nem is mondtam, hogy el kell fogadnia az ajánlatot ha esetleg vissza hívják, nekünk bőven leég ha jelentkezik és kap egy vissza hívó levelet. Ez iskola politika. Önnek még nem kell értenie. – mosolyodott el , egy pillanatra Cherre nézett majd vissza rám. – A felvétel itt lesz az iskolában a két ünnep közötti egyik napon. E- mailben értesíteni fogom az iskola által hogy mikorra jöjjön pontosan,és elküldöm a választási lehetőségeket is a dalokról. - Azzal hátra lépett kettőt. – Kellemes szünetet kívánok önöknek!- bólintott majd már meg is kerülve minket el is húzott mellettünk.
- Nagyon jó tanár de a hideg futkos a hátamon tőle!- egy helyben álltam lecövekelve mikor észbe kaptam hogy tánc órára sietünk. Megráztam a fejem és ismét felvettem a tempót.
- Hát azért ez elég durva volt!- pislogott Cher is .
Per pillanat nem akartam foglalkozni vele és úgy gondoltam nem is kell , hiszen nem tétre megy. Nem érdekelt.
- Az! De…- idegesített hogy tudtam mire akar visszalyukadni. - Tehát Justin … ?
- Egyre többet ráz le. – most mit tehettem volna úgyis elmondtam volna neki egy idő múlva. – Vagyis rázott le. Nem akarom, hogy azt érezze, hogy bármikor rendelkezésre állok neki se ezen se más téren. Ha a kapcsolatunkat komolyan gondolja, akkor nem csak nekem kell alkalmazkodnom hozzá. – csengettek . – A büd…!- elnyomtam káromkodásomat és kocogva indultam el és rontottam be az öltözőbe.
- Hogy érted azt hogy nem alkalmazkodik?- Cherrel egyszerre vágtuk le a táskánkat az öltöző padjára ahol már senki nem volt. Sietve vettem ki nadrágomat és a pólómat a balett cipőmet meg csak levágtam maga mellé . Lehuppantam a padra és már bújtam is ki a csizmámból. Nagy levegőt véve és kapkodva próbáltam a kérdésére a számomra legegyértelműbb kérdésre válasz adni.
- Nem úgy megy, hogy én csak úgy felhívom! Á dehogy... Amikor néha felhív általában vagy edzésen vagyok, volt már hogy a kicsiknek tartottam órát, és a húsz a csúcson mikor pont akkor hív ha már alszom, vagy esetleg tanulok. – Olyan gyorsan ugrottam bele a nadrágba, mint még soha. A blúzom gombjait viszont most átkoztam a világon a legjobban. Pedig pont a csinos gombok miatt vettem meg.
- De ez benne van a pakliban. - Mondta Cher már a cipőjével bajlódva.
- Igen benne van. Viszont mostanában mindent Scooter irányít körülötte. Elveszett a döntőképessége vagy mit tudom én. - sóhajtottam nagyot. Gyorsan össze csaptam a táskámba a levetett holmimat, bele bújtam a félvállas pólómba.
- A managgere. Aly igazából mi a probléma?- kérdezte nagy szemekkel ránézve.
Ezen már én is sokáig gondolkoztam és próbáltam nem a legrosszabb gondolatomat erősíteni de igen lehet hogy mégis az a bajom .
- Mióta Jasmin újra csatlakozott hozzájuk a turnéra általában mindig csak 10 perceket beszélünk . Még akkor is, ha kocsiban vagy éppen repülőn van . Nem jó ez így Cher. Multkor egy Szia!- val lerázott- utánoztam a hangját.
- Akkor Jasmin a baj? – kérdezte érzelmeimet kémlelő tekintettel. Biztos hogy lerítt az arcomról a „féltékenység” is.
- Nem! – felcsattantam és azzal a lendülettel már fel is álltam a kezemben a cipőmmel és megindultam a folyosó felé. Visszavettem a hangsúlyomból és úgy folytattam. - Ha akart már megcsalt, vagy megcsalt volna. Nem Jasminnel van a baj , hanem azzal hogy a kapcsolatunk már nem olyan, mint régen .És napi 10-20 perc beszélgetés nem ugyan az . Te is jól tudod, mert Ryannnal szinte minden hétvégén találkoztok, vagy te mész, vagy ő jön. -Elgondolkoztam egy kicsit. - Nehéz nélküle kibírnod egy hetet is. – És ezt így is éreztem. Nehéz volt kibírnom Justin nélkül a napokat. Szerettem. Még mindig szerelmes voltam, de hiányzott, és már nem tudok mást tenni. -És a turné óta nem is láttam. És hiányzik ...
- És ez megoldás?- kérdezte költőien.- Mármint, hogy nem beszélsz vele?
- Ez van! Ezt kell szeretni. Ha viszont szeret… még mindig. Majd tesz érte. Egy idő után úgysem fogom kibírni, hogy ne vegyem fel a telefont. – elvigyorodtam saját magamon . Hogy lehet ennyire szeretni valakit?Mert azt biztosan tudom hogy a nyár óta egyetlen fiúra sem néztem úgy mint rá, az előbbi kis Nikos dolog is csak poén volt. Egy rossz poén... – Viszont most más dolgom is van, mint hogy körülötte ugráljak és a 10 perces hívásait várjam. Az életem, ahogy a tiéd is, pörgés. Főleg most! És reménykedjünk, hogy Miss. Quer nem töri el a lábaimat a késésért és fel tudok készülni a vizsgákra és a felvételikre. – Amikor benyitottam az ajtón a terembe, Cherrel a nyomomban lezártam a témát.
Azt hittem hogy majd mindenki nyújtani fog de e helyett mindenki a padokon ült és Miss. Quer-t pásztázta szemeivel aki a tükörnek dőlve állt és várt.
- Elnézést a késésért!- Mondtuk egyszerre lehajtott fejjel és gyorsan oda siettünk a legközelebbi padhoz. Halk puffanással ültem be és éreztem, hogy a lendülettől beremeg alattam majd mikor Cher mellém érkezik ismét megmozog.
- Mentegetőzni nincs szükség! Mrs.Gere jelezte, hogy beszélni óhajt veled. – lökte el magát a tükörtől, és indult el felénk. Kezeimben csavargattam a balettcipőm szalagját, ideges voltam.
- A felvételi eredményeket elküldte már Miss. …- valaki akit most be nem azonosítok de rögtön tudtam is hogy rossz vége lesz . Mondandóját azonnal abba is hagyta mikor Miss. Quer elég jelentőségteljes pillantást vetett rá. – Elnézést…- mondta halkan.
-Pontosan erről akartam veletek beszélni. – Állt meg előttünk majd végig nézett rajtunk . – A jelentkezéseteket elküldtem. Azonban… – hatásszünetet tartott. – Nem ugyan azok a hibáitok. Ha egyszerre jöttök, nem tudok mindenkire figyelni. Az óra számotok Januártól megváltozik. Mindenkire jut két órám a felvételiig. – Mindenki lesokkolt, ahogy én is. Olyan nyugodtsággal mondta mintha mi sem lenne természetesebb. Nagy susmorgások kezdődtek, míg mi csak összenéztünk Cherrel. Szerintem elég egyértelmű volt, hogy egyikünk arcán sem a lelkesedés tükröződött. Olyanokat lehetett hallani hogy : „Nekem végem!”, „Hol fogok én így próbálni?” , „Így semmi esélyem…” Nem tudtam meg szólalni , hogy teheti azt velünk a felvételik előtt két hónappal ,amiben így is van egy hosszú szünet?
- Az óra beosztásotokat ki fogom, tűzni a termetekbe illetve fel lehet venni a titkárságon a nyomtatványt erről a beosztáson. A döntésem végleges, és okkal történt!- mondta határozottan a tanár. - Természetesen a tanrendet óra végén lediktálom és elvárom, hogy órán kívül magatok gyakoroljatok! Az alapokat megtanítottam. Innentől fogva pedig nincs szájhúzás. Felállni! És apait, anyait beletenni az utolsó együtt töltött órába, ahol még támaszkodhattok egymásra. Mert innentől fogva egyedül maradtok, mint a való életben. - szavai teljesen lesokkoltak aztán mintha energiával töltöttek volna fel. Rosszul voltam és emellett semmi bajom nem volt. Ez az érzés egyetlen szóval leírható. Félelem .
egyáltalán nem tetszik nekem ez a justin:/ha nem találkoznak a kapcsolatuk elhidegül és akkor vége....naa hagy talizzanak már*.*:Damúgy a rész jó lett,mint mindig;)örülök,hogy visszatértél,bár nem tűntél el nagyon sok időre:)csak én vettem észre hogy valahogy máshogyan írsz?nem tudom pontosan megmagyarázni,de valahogy más,természetesen nem rossz értelemben:Pnagyon várom a kövit:)
VálaszTörlésNe aggódj Justinmiatt:) Ennyit elárulhatok :) Nem kell magadat túl sokáig hagyni ezen gondolkozni ... xd Ez értelmes mondat lett.. xd nahh mind egy :D
VálaszTörlésMég csak te hagytál komit de talán kicsit igazad van :) Próblok dolgokra figyelni:)Úgy mond fejlődni:) szerintem inkább neked csak az tűnt fel hogy ismét részletezem a dolgokat mint az elején csak annyi különbséggel hogy arra is próbálok figyelni hogy ne aprózzam túl:) a blog ami kicsit elvette a kedvemet most már inspirál hogy jobb legyek :) mert rá vezettetek hogy vegyem jónak ezt a dolgot:)
Nem akartam sokáig eltűnni... nem akartalak titeket itt hagyni sokáig:)
Köszönöm a komit és örülök hogy tetszett:)
luvya :D
ja így már vágom miért tűnt másnak:Dokés:Digen úgy úgy vegyed csak jónak:Pakkor megnyugodtam,ne is hagyj itt minket:)ez alap:Dpuszi^^
VálaszTörlésjézusom..én én imádom!:D sőőőőőőőőt NKEM sokkal jobban tetszik z..a "második évad" mint a turnés:DDD valahogy dobott a történetet..sokkal jobban imádom..pedig azt hogy imádtam! eltudod te képzeli h h lehetséges ez?:DDD nekem rohadtul bejön!!;) és remélem ,hogy azért majd minden rendbe jön justinnal is és Jasmin nem kavar be! :DDD
VálaszTörlésIMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁDOM!*.*
fantasztikus vagy! imádlak♥
kib*szottul várom a szombatot♥.♥
(már elnézést a ronda szóért:$)
Örülök hogy ennyire tetszik :$ Nem értem hogy hogy dobodt a történeten de rendben ahogy szeretnéd;)(L)Fogalmam sincs hogy lehetséges ez de tényleg csak örülni tudok neki... Nugi már :d Nem tudom még mit akarok Jasminnal xd :d még el sem kezdtem gondolkozni a következő fejezeten xd :D Csak írom .. meg egyszer csak jön az ötlet... de édesek vagytok :D És annyira örülök hogy ennyire előre gondolkoztok már hogy az hihetetlen...
VálaszTörlésKöszönöm a komit :D
luvya
Úristen...IMÁDOM!!!!
VálaszTörlésNagyon, elmondhatatlanul, kib*szottul jó lett :D (bocsi, de a csúnya szó ki kívánkozott) xD
Csak egy bibi van itt nekem amire remélem nem sértődsz meg vagy nem esik rosszul. Pl.: engem a táncos, meg Justinos, meg amikor beszélget az anyukájával, barátnőjével részek jobban érdekelnek, mint amikor azt olvasom, hogy elment futni. Szerintem az annyira nem kellett volna bele, de félre ne értsd az is nagyon tetszett :) Csak picit fölösleges, mert nem nagyon történik vele semmi. Én csak ennyit mondok.
És mi van Justinnal?? :O Ne menjenek szét, mert...ááá nem tudom mit csinálok. Vagy ha igen akkor egyből béküljenek ki!!!
Várom nagyon nagyon a szombatot :D
Fúú nekem nagyon bejön ;)o tökjoo.:D várom a kövit.:) ♥
VálaszTörlésJuj..megint kezdődnek a problémák..remélem h Justin tud tenni ellen:/:) nagyon jó*-* siess<3
VálaszTörlésNem tudok sokat hozzáfűzni... Hiányzik Justin :/ >< De amúgy meg most nem szeretem >< Hanyagolja szegény Aly-t :/ Jasmine-t pedig szintén nem szeretem >< Na siess, ahogy tudsz :) <3
VálaszTörlés@Tina : Nem sértődtem meg :) de elsősorban inkább kezdeném azzal hogy köszönöm hogy hagytál komit:)
VálaszTörlésNekem az is sokat jelent ha negaítív komit kapok:) legalább kapok komit:) és nem baj ha tudom mi tetszik és mi nem ... jobban oda tudok rátok figyelni ez által.. amúgy meg magyarázatom van rá :) a futásnak nem túl nagy jelentősége de jelentősége van :D nem mellékes amúgy a történet hossza is és az hogy az írásom fejlesztéséhez ez is hozzá tartozik :) Még egyszer mondom nem sértődtem meg... inkább köszönöm hogy leírtad:) majd legközelebb jobban figyelek;D
@Floo :Örülök hogy tetszett :) sietek vele már írtam 5 oldalt :) ( ennyit még megsúghatok ;d )
@Névtelen : Bocsi de nem tudom ki vagy nem írtad oda a végére a neved :S D de ne aggódj :) annyira ez még nem is vészes ahhoz képest amit tervezek ;)
@ AnonymLány : Tudom hogy hiányzik;) De még csak az első résznél tartunk csajok a "második évadban" Nem kapkod ;) Épp az volt a lényeg hogy kicsit ne csipázd... valahogy nekem sem szimpi az a kiscsaj xd Megígérem szombaton meg is kapjátok :) NEM ELŐBB SEM KÉSŐBB :) <3
Luvyall <3 és mindenkinek köszönöm a komikat :)