2/3 (68. Fejezet ) Kölcsönös dolog....Mi még nem :$...

Helóka :)
Ugyan nem sok de szerintem péntekre éppen elég emellett megjegyezném hogy máshogy kezdtem el írni az elején .. aztán ma úgy gondoltam inkább nem szítom a tüzet :) így karácsonyra... ez egy ma összedobott rész .. ne várjatok tőle kérlek sokat... de hát inkább hagylak titeket olvasni :) Remélem tetszik és megpróbálok holnapra is írni egy részt :) így karácsony alkalmából :) de azért előre is mindenkinek Boldog Karácsonyt :) !

Ezt a számot hallgattam írás közben :) lehet hogy valamelyikőtöknek bejön ;)

Nem próbáltam tovább menekülni...

Mellkasom iszonyatos sebességgel mozgott fel s le. Alig hittem el hogy ő áll előttem .

- Úr Isten! – Kezeimet hasam előtt fontam össze és szintem öleltem körbe magam mert az, az érzés amit akkor éreztem leírhatatlan . Hangomat a sírás fojtogatta és a kezem iszonyatosan fájt ahogy a másikkal rászorítottam .

- Te mit keresel itt? – kérdezte dörmögő hangját mire én csak kínomban elvigyorodtam és próbáltam a félelemtől feltörő érzéseimet elnyomni.

- Én itt lakom Kenny. – Nem tudtam, hogy nevessek e vagy sírjak. Nem fájós kezemmel az arcomhoz nyúltam és megtöröltem a szemeimet.

- Ági azt mondta nem alszol itthon. – Kicsit néztem fel de láttam hogy felém jön,nem sokkal később éreztem hogy kezét hátamra simítja. Lélegzetemet próbáltam rendezni.

- Mi történ? – ez egy harmadik hang volt. Ez komolyan ő lenne? Felkaptam a fejemet és tényleg ő állt ott.

- Justin? - kérdeztem halkan, de ez a kérdés teljesen felesleges volt.

Ott ált velem szemben. Hónapok után egy nagy veszekedést a hátunk mögött hagyva. Fekete nadrágban, és egy garbóban.

- Te mit keresel itthon? – kérdezte és 3 nagy lépessel átszelte a köztünk lévő távolságot. Leguggolt elém és kezemet kereste, de mikor megtalálta azokat és megfogta a rosszul érkezett kezemet fájdalmasan felnyögtem. – Mi történt a kezeddel? – nézett rám gyönyörű barna szemeivel. Vékonyabb lett és arcformája is sokat változott most hogy így jobban megnéztem.

Szemeimbe könnyek gyűltek és nem hittel el hogy tényleg itt van. Ajkaimra haraptam és semmivel nem törődve teljes lendülettel vetettem magamat karjaiba mire ő csak meginogva állásba húzott minket és derekamnál fogva szorosan húzott magához. Szorosan vont magához nyakát hasonlóan, mint én nyakamba fúrta és mélyeket szippantottunk egymás illatából.

- Hogy kerülsz ide? – kérdeztem tőle kissé füléhez hajolva és nem foglalkoztam az ő kérdésével.

- Hogy máshogy bizonyíthatnám be neked, hogy szeretlek? Hmmm? – kérdezte költőien majd egy édes puszit nyomott az arcomra.

- Fiatalok akkor én most megyek behozom a maradék bőröndöt. – Kenny kedves hangja sem tudta elvenni a figyelmemet teljes mértékben Justin Illatáról Ez az egy ugyan olyan maradt.

- Kenny feltalálod magad? – Hajolt kicsit hátrébb tőlem szerelemem

- Persze! Menjetek csak!- mondta és azzal kiment ismét az ajtón ahol az előbb bejött és a szívbajt hozta rám.

Justin szemeit az enyémbe fúrta majd jól feltérképezte az arcomat. Láttam, ahogy minden egyes négyzetcentimétert bejár tekintetével az arcomon majd Szemi ismét a szememet kezdték szuggerálni .

- Haragszol még? – kérdezte félve. Szemiben megbánásért küzdő könyörgés ült.

- Felmegyünk a szobába? – próbáltam a kérdésére kitérő témát feldobni mert tudtam semmi nem lenne most jó, így is úgyis azt próbálná bizonygatni hogy mennyire sajnál mindent, de én most csak közel akartam tudni magamhoz.

Kérdésemre kezei derekamon meglazultak majd egy apró mosollyal lereagálva a dolgot bólintott. Keze a kezemet kereste majd mikor hozzá ért keserű fájdalmak közepette húztam el őket.

- Bevigyelek a kórházba? – kérdezte másik kezét is a kezemre simítva.

- Nem szükséges. Befáslizom rendben? – böktem állammal a konyha felé és lejjebb léptem a lépcsőn.

***

-Jajj te lány! – morgolódott és a kezével az asztal felé mutatott. Gondolom a székre gondolt hogy üljek le – Nem vagyok itt egy fél órája de te máris megsebesülsz.

Justin elengedte a másik kezemet amivel a konyhába húzott , majd nyomott egy puszit a homlokomra. Olyan más, morító volt ahogy hozzámért, sóvárogtam utána. Kezemet, amit elengedett a mellkasára simítottam, de amilyen gyorsan adta a puszit a homlokomra éppen hogy csak hozzá értem már el is fordult.

- Hol van az elsősegély doboz? – kérdezte a konyha közepén megállva miközben felém fordult.

- A hűtő fölött is szekrényben a felső polcon . – Bele bolondultam hogy ott hagyott legszívesebben most minden egyes pillanatot vele töltenék . Alig hiszem el hogy tényleg ő áll előttem itt a mi konyhánkban .

- Akkor csüccs! – vigyorodott el majd már a hűtő elé is lépett és kutatni kezdett a felette lévő szekrényben.

Engedelmesen fordultam a pult felé és ültem fel a bárszékre. Fájós Kezemet az ölembe vettem másik kezem védelmezése képen de eléggé kényelmetlen volt bárhogyan is próbáltam helyezkedni. A figyelmemet erről a helyzetről megpróbáltam elterelni az előttem nyújtózkodó Justinnal.

Az igazat megvallva olyan gondolatok suhantak végig az agyamon hogy talán álmodom . és hogy hogyan is jutottam erre a pontra, hogy már ilyeneket képzelek? Egyszerű. Justin semmiben nem változott alapjába véve. Mindenhol ugyan úgy néz ki csak kissé mintha meg komolyodott volna. Alakja is megnyúlt, azt már az előbb levettem, hogy az eddig fél fejjel magasabb fiú most már egy fejjel magasabb nálam. Haja rövidebb lett és kócosabb, de nagyon jól állt neki , és az arca férfias vonásait is jobban kiemelte azzal, hogy nem előre fésülve hordta hanem fel volt zselézve. Az apró részletek utalhatnak arra hogy a képzeletemben már máshogy él. És a kamerán keresztül is másmilyennek látom. Lehetséges hogy ez csak egy álom? Az álmosság sokkal nagyobb szerepet kapott ebben a pillanatban az életemben, mint akartam. Féltem, hogy ha elaludnék majd egyszer valamikor az elkövetkezendő órákban akkor nem lenne itt. Féltem hogy csak a hirtelen hiánya okoz ekkora képzelet zavart számomra.

Hallottam, ahogy lekapja a felső polcról a gyógyszeres dobozt mire felkaptam a fejemet. Nagy mosollyal tartott felém, és mikor elém ért csak ledobta mellénk a pultra a dobozt. Lábaimat kissé lenyitottam hogy közelebb engedjem magamhoz, amit nagy mosollyal vett tudomásul és közelebb férkőzött hozzám .A bárszék miatt pont egy magasságba voltunk Szemeimet megigézte. Nem tudom mennyit bámulhattuk csak egymást, de végül ő fordította el a fejét és nézett le a mellettünk lévő dobozba

- Na nézzük mi kell neked ebből a csoda dobozból . – nyitotta fel a tetejét majd rögtön láthatóvá vált a fásli is.

- Nem vagyok már gyerek. - durciztam be . Épp kezemmel oda nyúltam a fásliért és kivettem azt belőle.

- Elhiszem de ha már itt vagyok akkor segíteni szeretnék .- Mosolygott rám majd fájós kezem alácsúsztatta övét és hüvelykujjával óvatosan éppen hogy csak hozzá ért de simogatni kezdte.

- Ezt még megoldom szerintem. – mosolyogtam rá majd fájós kezemet felemeltem és elkezdtem befáslizni .

- Nem kéne rá valami krém? – kapott a fásli után és kivette a kezemből.

- Persze és honnan tudjam hogy most mi a  tökömet kell rákenni? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel mire édesen rám mosolygott. Fejemet rázva nyúltam a fásliért de ő egy mozdulattal arrébb tolta úgy hogy ne érjem el .  – Justin. – Oldalasan megdöntöttem a fejemet és úgy figyeltem. Ajkába harapott és szemeivel szinte elolvasztott.

- Na figyi én lekezellek . Te a seggeden maradsz és mesélsz nekem . Jó ? – kérdezte és már a dobozban is kezdett turkálni , biztos keresett valamit amit kétlem hogy megtalál .

- Mivel nincs más választásom . – sóhajtottam fel végül . – És miről meséljek ? – kérdeztem érdeklődve.

- Mondjuuuuuk….- elmélyedve figyelt egy kenőcsöt majd elhallgatott , biztos a hátoldalát olvasta. Aztán mintha megvilágosodott volna lecsavarta a kupakját és kezemért nyújtotta kezét. – Ez jó lesz!- mosolygott rám. Engedelmeskedtem a kérésének és kezemet kezébe adtam. Óvatosan fogta meg és nyomta rá a kenőcsöt.

- Te aztán feltalálod magad. – azt figyeltem ahogy körkörös mozdulatokkal a fehér trutyit szétmaszatolja a kezemen .

- Csak sérültem már párszor. – Vont vállat majd egy pillanatra felnézett rám sé a keze is megállt a kezem „gyógyítási” folyamatában. – Na akkor mesélj csak nekem miért nem beszéltünk mi egy egész hétig? – húzta fel a szemöldökét majd kajánul elvigyorodott azon ahogy elpirosodtam.

- Persze . Számon kérni az megy. –mondtam neki flegmán de mégsem gondoltam komolyan és az a hangszínembe is érződött.

- Csak nem értelek teljesen. – úgy mosolygott rám mintha észre sem vette volna a pedzegető élt szavaimban. Vagy csak ennyire kihallatszott a komolytalanság a mondandómból?

- Fél év után felbukkansz az éjszaka közepén és még te kérsz számon. - mondtam neki fejemet lehajtva mire ő csak egy kicsit felnevetett aztán visszatért kezem ápolásához .

- Annyiszor megbeszéltük a távkapcsolatos dolgot. Mi változott meg ennyire? –kérdezte

- A hiányod? – kérdeztem költőien.

- Beszéltünk minden nap. Több órát is. –mondta határozottan .

- Igen amikor te úgy gondoltad. – mondtam őszintén felháborodva. És cseppet sem bántam, hogy így mondtam neki.

- Fárasztó állandóan azt a nyavalyás idő eltolódást figyelni úgy, hogy minden nap tudjak telefonálni is. – maga mögé nyúlt a fásliért és kezébe vette.

- Fárasztó mikor egész nap az iskolában vagyok, 11- kor beesek az ágyba és felhívsz hajnal 3 kor az sem éppen felüdülés a minden napokon. – Kezem alá csúsztatta a fehér anyagot és óvatosan elkezdte bele csavarni fájós csuklómat.

- Nehéz ez az egész dolog, áldozatokkal jár. – úgy suttogta mintha nem akarná igazán hogy halljam de ilyen távolságból nem volt nehéz meghallani .

Ez olyan mintha azért jött volna ide, hogy közölje, velem én leszek az áldozat. Nem értem miért, de rá kellett kérdezzek. 

- Akkor miért jöttél Justin? Én leszek az áldozat? – keze után nyúltam amiben a fáslit szorongattam és megállítottam ügyködésében . Levegőjét vissza tartotta majd ajkait össze szorította de nem nézett rám . – Justin …- álla alá nyúltam és felemeltem fejét hogy rám nézzen . Szemei az arcomat kémlelték . – Én leszek az áldozat ? – kérdeztem tőle teljesen nyugodtan mintha ez nekem már természetes lenne.

- Azért jöttem ide, hogy ne te légy az áldozat. – mondta halkan. – Csak félek kicsit elkéstem. Mert nem érzem a bizalmadat. – szavai ledöbbentettek.

- Nem a bizalomról van szó! A hiányról! És arról hogy ki tudja, mi történik veled egész nap!- fakadtam ki . Ő nem válaszolt csak befejezte, amit elkezdett. Betűrte a kötés tetejébe a fásli végét majd letette a combomra a sérült kezemet.

- Pont ez a baj. –mondta- Féltékeny vagy pedig nem lenne rá okod mert hűséges vagyok hozzád. És tudod mikor értettem ezt meg? – kérdezte mire én csak erőtlenül bólintottam, Hallani akartam .- Mikor nem vetted fel nekem a telefont. Nem bíztál meg bennem. Mert addig nem volt semmi baj míg Jasmin nem csatlakozott a turnéhoz.

Úgy éreztem hogy az egész dolgot rám akarja hárítani. Úgy éreztem hogy próbál kibújni ez alól az egész alól. Azt várja hogy én mondjam ki a végszót, mert akkor neki jobb lesz. De emellett mégis éreztem az érintéséből ahogy a combomra simítja a kezét hogy nem akarja hogy elküldjem . Nem tudta mit akar . De azt tudtam hogy így hogy itt van mellettem én most tudom mit akarok.

- Tudod, azért elmehetnél melegebb éghajlatra!- mordultam rá mire fejével kicsit hátra hőkölt és meglepődötten nézett rám, talán nem ezt a reakciót várta, de folytattam. – Megpróbálod rám hárítani a felelősséget, emellett úgy csimpaszkodsz, belém mintha mi sem lenne természetesen ezek után. Justin ha azt akarod, hogy vége legyen akkor ne szépítsd a dolgot és mond meg!- Böktem mellkasára.

- Van rá okom, hogy véget mondjak ennek az egésznek, mert akkor elmegyek. – Vádlón nézett rám ebből már rögtön tudtam is hogy mire megy ki a játék.

- Te papolsz nekem a bizalomról mikor te magad is megvádolsz engem azzal, hogy megcsallak? – kérdeztem rá kicsit hátradőlve én is , már amennyire a szék támlája engedte.

- Kölcsönös dolog. –mondta határozottam és elengedte a combomat. Hátrébb akart lépni de én keze után kaptam .

- Én nem akarom, hogy vége legyen!- a gondolat kibukott a számon, és ha már ez az egy akkor miért ne mondjam el minden gondolatomat. – Justin hogy a francba ne legyek féltékeny mikor látom hogy lányok ezrei ugrálnak körül, TÉGED! És valljuk be ennek a csinos pofinak nem nehéz egy sokkal szedd jobb és tehetségesebb csajt fogni egy olyan mázlistánál mint amilyen én vagyok, mert néha tényleg csak álomnak tűnik ez az egész érted? – nem bírtam tovább szemeibe kellett néznem. Fejemet arcára szegeztem . és nem láttam rajta semmi mást csak egy mosolyt .

-Te egy akkora idióta vagy hogy csodálom hogy kifért a számon ez a kifejezés. – Nem olyan közel lépett hozzám, mint az előbb hanem, annál sokkal közelebb. Kezeit a csípőmre majd onnan óvatosan fenekem alá csúsztatta ezzel elérve, hogy közelebb csússzak hozzá. – Hogy nem érted meg hogy minden nap azon parázom, hogy melyik fiú próbál az én barátnőmhöz közelebb jutni? Mert melyik az a bolond, aki ellent tud állni egy ilyen szépségnek ? – homlokát az enyémnek döntötte . – Min veszekszünk még?

Olyan közel volt hozzám hónapok óta először, és lélegzet vételének minden apróbb részletét éreztem. Kezeimet óvatosan felemeltem magunk között a nyakához és ott átkulcsoltam őket ezzel még közelebb húzva magamhoz. A rövid hálóruha felsőm feljebb csúszott és hasamon éreztem ahogy a pulóverének anyag hozzám ér. Mellkasa teljesen mellkasomnak nyomódott. Kezeit levezette combomon, amiből a rövid nadrágom semmit nem takart. Akaratom ellenére libabőrös lettem. Jobb kezét óvatosan felvezette az oldalamon ott egy kicsit felgyűrve a ruhám anyagát majd ujjait kiakasztva belőle felnyúlt arcomhoz. Hüvelyk ujját betámasztotta szám sarkába míg a maradékkel szinte bele kapaszkodott a fülem alatti részbe. Minden érintése tökéletes volt. Kezei simogattak, ami hihetetlen érzésvolt. Mellkasunkon keresztül szívünk egymásnak kopogtatott .

- Hihetetlenül hiányoznak az érintések …- kezemet lehúztam nyakából, s a fájósat inkább ott hagytam. Tenyeremet végig vezettem óvatosan mellkasán egészen a csípő csontjáig, onnan óv be furakodtam pulóvere alá ami alatt mint jól sejtettem nem volt már póló . Megtaláltam alsónadrágja szélét de nem az volt a cél. Szemeim végig az övét figyelték, néha le le vándoroltak ajkaira . Ujjaimat végig húztam gerince alsó részén mire ajkába harapott. Orromat az övének nyomtam és úgy fojtattam. – Az összebújások… - ajkaim érintették az övét, mire egy alig érezhető lágy puszit nyomott felső ajkamra. Nem tagadom szám résnyire eltátottam az érzéstől. Szemeimet lehunytam.

- És a csókok…- folytatta ő helyettem rekedtes hangján. Nagyot sóhajtott és éreztem, hogy eltávolodik tőlem. Kissé előrebuktam mikor homlokának támasztása megszűnt és kezét is elvette arcomról mire kinyitottam a szememet. – Mondjad Kenny. – szerelmem gond nélkül mosolyodott a hátam mögé vállam fölött. Ekkor tudtam, hogy biztos Kenny áll mögöttünk.

- Gyerekek legalább menjetek szobára! Elhiszem hogy örültök egymásnak de ne ott ahol étkezni szokás!- Kicsit megfordultam Ezzel Justin pulcsija alól kibújtatva kezemet de nem engedtem el csak mind két kezemet „tisztességes” , társaságba való helyre tettem ahogy ő is .

- Köszönjük Kenny a jó tanácsot!- mondta Justin utalóan, hogy elmehetne. Mire én csak megcsíptem oldalát és felsajdult, vagy inkább nevetett, de az tuti hogy a kettő közül valamelyik.

- Kenny! Megmutassam a vendégszobát? – kérdeztem tőle kedvesen.

- Nem kell. - rázta a fejét –Megtalálom, csak mond meg hogy merre menjek. Meg aztán hagyom hancúrozni az egymást rég nem látott párocskát. – vigyorodott Justinra. Én meg csak elvörösödve fordultam Justin felé .

- Kenny!- szólt rá majd magához. – Miért kell kiforgatni a dolgokat?- kérdezte tőle jogosan .

- Csak halkan maradjatok mert hosszú volt az út ide felé. – erre még vörösebb lettem és még jobban Jushoz bújtam.

- Kenny most már jó lesz köszönjük !- mondta Justin komolyan.

- Mi még nem… - mondtam halkan kibújva Justin mellkasából mentve amit még tudok

- Jól van fiatalok értettem, hogy kínos téma. – mondta egyszerűen mire csak megkönnyebbültem. – Akkor merre is van a szoba? –kérdezte végül.

- Ott azon a folyosón végi mész! – mutogattam teljesen kitekeredve és a végén balra fordulsz, az, az ajtó a vendégszoba. - mondtam neki mosolyogva.

- Akkor a kölyök gondolom veled alszik…- kezdett bele .

- Nem tudom Kenny hogy, még hogy alszunk . Jó éjt ! – adta meg Justin a végszót.

- Nektek is. – Vigyorgott Kenny és elindulta a megadott irányba.

- Néha meg tudnám folytatni. - mondta Justin a fejét rázva, én meg az arckifejezésén és a mellé társuló szemforgatásán csak kissé elkuncogtam magam és homlokomat mellkasának támasztottam. Éreztem, ahogy mellkasa megemelkedik egy nagy sóhajtól. Égészen elálmosodtam. Az oxigén hiányom is jelezhette mert akkorát ásítottam hogy a szám egy légynek kész leszálló pálya lehetett volna.

- Álmos vagy. – Nem kérdezte, hanem kijelentette. Kissé hátratolt magától . Kócos tincsemet fülem mögé tűrte és arcomat kémlelte.

- Majd én eldöntöm, mikor vagyok álmos rendben? – mondtam neki majd egyszerűen hátrébb toltam magamtól és leugrottam a székről. Kérdőn nézett rám és talán kicsit elkeseredetten is de én csak mosolyogva magunk közé emeltem bekötözött kezemet – Köszönöm a kezelést Dr. Bieber! Most már sokkal jobban vagyok! – A dobozért nyúltam, közelebb húzva magamhoz. Gyorsan bele dobtam még a krémet és lecsuktam a tetejét. Justin elvigyorodott a szóhasználatomon és én ezt ki is használtam. Egy gyors mozdulattal kikerültem és a dobozt a helyére vittem. Mikor becsuktam a hűtő fölötti szekrényt két kar fonódott csupasz hasamra. Az olyan régen automatikus mozdulat ismét ösztönös volt,kezemet kezére simítottam .

-A doktor sokkal gyorsabb gyógyulási módszert is tud?- a hálóruhám trikója nem sokat takart a vállamból és neki ez most elég jól jöhetett mert forróajkait az én hideg bőrömre nyomta.

- Mire gondolsz? – fordultam meg karjai között és kezeimet nyakára tettem ismét. Kajánul elmosolyodott elgondolkozó fejet vágott én pedig csak mosolyogva vártam válaszát.

- Mondjuk alvásra. – mosolygott rám.

- Benne vagyok!- bólintottamén is. Egyszerűen nem lehetett mosolyogni azon a csibészes arcán. Nyomott egy puszit az orrom hegyére, majd a homlokomra, közel vont magához és szorosan magához ölelt. Arcát nyakamba fúrta én pedig minél lejjebb húztam magamhoz . Egyik kezemet lapockáján terítettem el a másikkal pedig tarkójánál magamhoz húztam és a fülénél kezdtem buzerálni a haját. Olyan jó volt így állni. Más volt. De ugyan úgy szerettem őt. És csak ennyi kellett. Ha velem van féltékeny se vagyok. Nem álltunk így sokáig mert a lábam fázni kezdett és mikor felemeltem az egyiket majd a másikat  a hideg kőről akkor kibújt a nyakamból akármennyire is szorítottam magamhoz .

- Gyere, menjünk! Meg ne fázz. Biztos fárad vagy. - mosolyogva megkereste a kezemet és megindult ki a konyhából. Szó nélkül követtem .

Óvatosan fúrta az ujjait enyéim közé, de nem bántam, mert őrültem neki hogy nem enged el egy pillanatra sem. Nem akartam csendben lenni , egy dolog igazán érdekelt.

- Amúgy te hogy kerülsz ide?- kérdeztem tőle a lépcsőn felfelé menet.

- Hozzád jöttem. - mondta vigyorogva – Te adtad Ryanan keresztül a burkolt választási lehetőséget és az ötletet.

- Jaj nem úgy!- mondtam neki és kicsit megsimogattam kezét a hüvelyk ujjammal .

- Hanem? –kérdezte kedvesen .

- Úgy értem hogy, hogy csak Kennyvel? Meg milyen járművel? Az elmúlt héten nem nagyon tudom hol jártál .- hajtottam le a fejemet és inkább az utolsó lépcsőfokra figyeltem amin felléptünk.

- Ami azt illeti hirtelen ötlet volt mert elborult az agyam – úgy beszélt róla mintha mi sem lenne természetesebb . – Mondtam Scooternek hogy rögtön foglaljon gépet de azt csak holnap tudott volna . én meg nem vártam. Kocsiba ültem, Kenny meg követett . Így kerülök , kerültünk ide. - nevette el a végét. Pont a szobám elé értünk. Volt egy olyan érzésem hogy az utolsó kijelentésemre direkt nem reagált és ezért hálás is voltam neki.

- Bejössz? – kérdeztem félve.

- Szeretnéd? – mosolygott rám. Én pedig csak bólintottam. - Akkor menjünk. – mondta és lenyomta a szobám ajtajának kilincsét. Beengedtem előre. Bement de a kezemet még mindig fogta.

Már nem bírtam tovább. Becsuktam magunk mögött az ajtómat. És neki támaszkodtam. Ahogy haladt előre kezeimet úgy csúsztattam ki az ujjai közül és mikor ezt észrevette kétségbeesetten felém fordult és rám nézett. Kezemet a hátam mögé támasztottam. Úgy éreztem magam, mint egy szégyenlős kislány, de meg kellett kérdeznem , csak nem tudtam még hogy.

- Justin …- A szoba sötét volt és ahogy az ablakomon a függönyön keresztül beszűrődött némi fény tökéletesen még jobban csak zavarba hozott. Ahogy felém fordult és pár lépéssel vissza jön hozzám oldalról megvilágított arca csak még vonzóbbá tette számomra őt. Szája azonban eltűnt a mintás függöny által.

- Baj van?- kérdezte elém állva és kezét állam alá csúsztatva. Szemeibe kellett nézzek. Meg ráztam a fejemet.

- Megcsókolnál? – kérdeztem tőle suttogva.

Nem kellett neki sok hogy a konyhához hasonló pózban az ajtóhoz nyomjon, és ajkait végre megkaphassam. Óvatosan ért hozzám és bevallom az elején minden egyes mozdulatától megijedtem, mert teljesen más volt, talán mert elszoktam tőle, de akartam és tetszett is.

Ugyan nem csókolt meg, úgy ahogy kértem, de édes puszijai ajkamon bizsergető érzést hagytak maguk után, és per pillanat beértem ennyivel. Emlékszem még hogy szó nélkül az ágyba vitt és alvásra parancsolt. Sokáig cirógatta a hajamat, becézgetett és mellém feküdt, hogy ő legyen az én hős medvém aki megvéd a csúnya álmoktól. Az olyanoktól, amiktől féltem. Féltem, hogy egy csúnya álom lesz ez is és mikor felébredek ő nem lesz itt mellettem. De az álom nagyobb úr volt rajtam mikor mellettem volt és álomba ringatott.