2/6( 71. fejezet ) Selena...Masszázs...Pattie ...

Hmmmm hozzáfűzés?? :$ hát csak annyi lenne hogy NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A KOMIKAT. És nagyon hálás vagyok értük :)tudom ez a rész nem lesz olyan izgalmas mint az előző... valljuk be ahhoz olyan hangulatba kell esni .. de amúgy most 3 napig nem volt netem tehát a sztorit tök a komaitok nélkül írtam...:$ de visszanézve őket nagyon sokkot kaptam:O *.*Azért nagyon durva hogy olyanokra kérdeztek rá meg olyanokra gondoltok amit leírok a történetben.. és ez olyan mintha már tényleg össze nőttünk volna:D és ámulok meg bámulok.. 

Tényleg még annyit hogy siettem és csak azért teszem fel most a szünet előtt mert külön kérés volt...és hát ez lenne az én BUÉK!! ajándékom :D És remélem Az idei év mindenkinek sokkal jobb lesz mint a tavalyi :) akár jó volt akár rossz... 

Extra teljesen mellékes kérdés: 2012= világvége or 2012= minden zsír király ? xd vélemény...

Befejeztem :D :P és nem hazudok... kérlek titeket .. adjatok a pofámra most az egyszer sőt egész évben :D mert szeretnék javítani mindenen amin lehet :D és egyiket sem veszem magamra ígérem :D 

A jó komikért meg amúgy sem harapok :) 

Luvyall <3

***

Reggel , azaz fél négykor egy olyan bő 5 óraalvás után Justin szinte kipattant mellőlem az ágyból miután a szép ébresztgetésre nem voltam hajlandó másképp reagálni, mint hogy a párnába menekültem. Talán egy órát fetrenghettem még az ágyban, néha-néha meglesve hol is tart, mert úgy terveztem, hogy ha elkezdi lehordani a bőröndöket akkor, betámadom a fürdőszobát.

- Lemegyek, előkészítem a terepet . – A fülemnél suttogott mire a párnából kifordítottam a fejemet és felnéztem rá – Még van nagyjából egy félórád. – Mosolyodott el – Utána jó lenne elindulni 5 kor. – érzékeltem, hogy közelebb hajolt és sejtettem mit akar,de az én reflexen sokkal gyorsabban kezemet szám elé kaptam így a kezemre adott egy csókot. Rögtön el is hátrált és kérdőn nézett rám.

- Még nem mostam fogat. - mormoltam kezembe és felültem.

- Tudod meg hogy nem nagyon érdekel. De ha neked így jobb . – közelebb hajolt tarkómnál fogva közelebb húzott és nyomott egy puszit arcomra majd a homlokomra. – Lent leszek. Siess. – mosolyodott el majd már a bőröndökkel ki is ment a szobából.

Hamar kipattantam az ágyból. Az utam rögtön a fürdő szoba volt és első dolgom volt a fogkefét megtámadni. Miután fogat és arcot mostam kicsit átfésültem a hajamat és megigazítottam itt-ott hajvasalóval. A szobámban hamar magamra kaptam a tegnap délután már előre kikészített ruháimat, nem volt nagy összeállítás egy cica naci , és tunika és rá a kedvenc kötött pulóverem. Befújtam magamat a Sweet Dream parfümömmel és már csak a táska hiányzott. Bele pakoltam a kint maradt dolgokat, és utólag megnéztem magamat a fürdőszoba tükörben. Még feldobtam egy kis szempillaspirált és késznek nyilvánítottam magamat. Tudtam, hogy a magas sarkúm már lent vár engem mert azt is kikészítettem tegnap. Nem néztem hátra a szobámba, mert tudtam, hogy csak 3napramegyek el. Sajnos az iskola nekem még akkor is iskola és drágalátos tanító nénim már másnap hívott, hogy 28.-án lesz a hangfelvételem, amire ne készüljek, mert még ő sem tudja mit fogok énekelni. Pedig én szívesen töltöttem volna több időt mindenféle baj nélkül Justinnal. De ez van.

A lépcsőn lefelé menet már láttam, hogy Justin anyuval és apuval beszélget. Elmosolyodtam a látványon. Örültem, hogy elfogadták egymást. Azonban ahogy érzékelték jelenlétem meg is fordultak . Éreztétek már azt hogy akaratokon kívül is közép pontba kerültök? Hát én most pont ilyenbe keveredtem. Minél hamarabb kapkodtam le a lábaimat és mikor eléjük értem mosolyogva kihúztam magam.

- Én kész vagyok. – mosolyogtam Justinra aki csillogó tekintettel méregette arcomat.

- És nem aludhattál este túl sokat. – apa cinikus megjegyzésére oldalra kaptam a fejemet de ő csak folytatta. – Olyan karikák ülnek a szemed alatt mint aki nem aludta ki magát az este folyamán. Komolyan néztem rá de anya megakadályozta hogy esetleg vissza szóljak neki.

- Induljatok mert az autó pályán ha beáll a sor akkor csak 3 nap múlva értek Canadába. – csapta össze mancsait és lehajolt a cipőmért . Kezembe nyomta.

- Köszönöm a vendéglátást. Hálás vagyok. És megígérem, hogy a lányát visszahozom épségben. – mosolygott Justin anyára majd apára.

- Ajánlom is!- vigyorgott anya majd megölelte.

- Örültem hogy ismét összefutottunk Jacob. - fordult Apa felé mikor anya elengedte.

- Csak vigyázz magadra meg a lányomra kölyök és ha lehet mostanában ne nagyon Twittelgesd hogy otthon vagy. – Apa kezet rázott vele. Majd hagyta hogy had menjem útjára.

Justin nagyon jól tudta, hogy szüleim biztos kettesben akarnak maradni így kiment és bezárta maga után az ajtót. Felkaptam magamra a magas sarkúmat, kabátomat pedig a kezemre terítettem és a hasamra szorítottam. A kocsiban teljesen felesleges lenne, mert csak rám melegedne.

- Sietek haza! – kuncogtam és közelebb léptem anyuhoz, hogy megöleljem. Ő nagy szeretettel fogadta és hosszan visszaölelt.

- Ajánlom is és vigyázzatok magatokra.  – suttogta fülembe. Nyomott egy puszit a homlokomra.

- Rendben!- tudtam le gyorsan. Bevallom mehetnékem volt.

- Remélem jól fogod érezni magad. – apa persze hozta a formáját. Olyan kedvtelenül mondta, hogy azt hittem bele állítom a tűsarkamat a lábába hogy szebben csengjen kijelentése.

- Apu nem tudom mi bajod lett nyár óta Justinnal de ha megnyugtat még szűz vagyok és biztosra veszem, hogy szeret. - mondtam neki komolyan.

- Akkor legalább szem előtt voltatok. - mondta komolyan.

- Anya is elfogadta pedig ő jobban hadakozott ellene, mint te. Nagy kislány vagyok és jól neveltetek. Bízz abban, amit neveltél. –mosolyogtam rá – És hidd, hogy jól nevelted. Egyszer majd, nem csak próbarepülést tesz a nagyvilágban. – megöleltem őt is és csendben tűrt. Ezek szerintem ő is elfogadta, amit mondtam. - Most viszont… - léptem el tőle. - Megyek és meglátogatom kedves anyósom. – vigyorodtam el.

- Hívj ha megérkeztetek! – szólt anya utánam. Én pedig csak kiléptem az ajtón egyet bólintva.

Mikor megfordultam láttam, hogy Justin a feljáróról a kocsinak dőlve, mosolyogva néz engem. Mosolyogva sétáltam el hozzá és álltam meg előtte.

- Na mi a szitu?- kérdeztem vigyorogva.

- Ugye tudod hogy merész dolog volt ezt a cipőt felvenned. –ajkába harapott és támaszából felállt. Még így is magasabb volt nálam. – Mázlid, hogy sokat nőttem.

- Én ezt már jól megfigyeltem, és tudtam, hogy most kivételesen nem próbálod meg rólam erőszakkal levenni. – mosolyogtam rá. – Amúgy nagyon rosszba lettünk volna. – kacsintottam kacéran. Indultam volna megkerülni a kocsit mire csak megragadta a kezemet.

- Csinos vagy. – mondta őszintén. – És még mindig nem kaptam meg a reggeli csókomat. – vigyorodott el mosolyából.

- Köszönöm és… - közelebb hajoltam hozzá és nyomtam egy csókot a szájára. – tessék. – mosolyodtam el.

- Rendben. Most már mehetünk. – mosolygott. Kezemre fogott és átsegített a kocsi másik oldalára. Kinyitotta nekem az ajtót. És segített beszállni a kocsiba.

***

A korán indulás nem azt jelentette, hogy pár óra múlva oda is érünk. Jobban mondva örültünk, hogy 9 re beestünk a ház elé. Tudtam, hogy „nagyikéhoz” indultunk, ahogy Justin mondta de az általában megszokottam kicsit közelebb szokott lenni. Egyszer leváltottam Justint vezetésben 3 órára, de aztán nem engedett többet vezetni mondván, hogy elfáradok. Mondani akartam neki, hogy akkor vele mi lesz, de akárhányszor felhoztam, hogy vezessünk felváltva mindig nemet mondott. Amikor leparkolt a ház elé nagy megkönnyebbülés jött rám. Szegényke az utóbbi 2órában már nagyon elfáradt.

- Megjöttünk. – állította le a motort majd felém fordult.

- Ügyes vagy!- arcára simítottam a kezemet ő pedig hálásan lecsukta azokat. – Fáradt vagy igaz? – haraptam ajkamba.

- Az nem kifejezés, viszont még most jön a java hogyha a kicsik még nem alszanak- rápillantott az órájára, majd vissza rám könyörgő szemekkel .- aminek nagyon kicsi az esély. – szerető mosolyán csak elkuncogtam magamat.

- Akkor hamar menjünk be és aztán megígérem, ha lesz egy kis nyugi, akkor meg masszírozlak. – közelebb hajoltam hozzá és adtam egy csókot a szájára. Bólintottunk egyet és egyszerre szálltunk ki a kocsiból. Miután megkerültem azt ő a kezemre fogott és befelé kezdett húzni.

- A bőröndök nem kellenek? –néztem hátra a kocsi felé.

- Nem majd kapsz egy pólót meg egy gatyót tőlem ha úgy jó…- itt rám nézett gondolom hogy nem lenne a baj, bólintottam. – holnap meg behozom a bőröndöket reggel .

- Rendben . – mosolyogtam rá .

Bevallom kicsit féltem, hiszen mégis csak idegen helyre érkeztem. A gondolattól, ami csak most jutott el a tudatomig kicsit meg feszültem . És amikor láttam, hogy a bejárati ajtó ablaka mögül fény szűrődik ki majd kinyitódik talán kicsit meg is torpantam . De ott volt mellettem Justin és minden egyes megingásomnál egy biztató szorítást tett a kezemet fogó kezével. A lépcső aljára érve Pattie nyitott, aki szélesen elmosolyodott és elénk szaladt.

***

- Justin ő ki? – kedvesem ölében kishúga ki megérkezésünk óta le sem szállt Justinról aranyosan fordult felém,kezecskéjét szája elé teve . Jaxont mint kiderült már rég letették aludni .

Justin ragyogó szemekkel nézett rám a szemközti kapanapéról. Szemeit végig legeltette teljesen keresztbetett lábam lábujjainak hegyétől a szememig majd ajkába harapva fordult Jezzy felé .

-Ő az én kedvesem. - mondta vigyorogva suttogás közben majd húgára kacsintott. – De ez titok .

- Akkor ő olyan mint anya?- nézett rá nagy szemekkel Jezzy.

- Igen csak ő nem apáé! – nézett rá komolyan

- Akkor Jaxoné? – nézett rá értetlenül a kislány.

- Nem Jezzy . Alyshon az enyém! – Justin rám nézett majd rám kacsintott és vissza a húgára. - Meg akarod ismerni.

A kicsi Jazzy rám nézett kezeit arca elé emelve, majd Jusra és megint rám, majd megint Justinra és ezt még eljátszotta párszor, majd bólintott. Justin felállt vele a kanapéról és átült mellém a fotel szélére amiben én ültem .

- Szia Jezzy!- felé nyújtottam a kezemet, amit ő nagy lelkesen viszonzott.

- Szia!– kezeit felém nyújtotta és mire észbe kaptam már az én ölembe ült és az arcomat fürkészte.

Justinra pillantottam, aki majdnem elnevette magát, de mit ne mondjak az ijedt fejemre, hogy ne jött volna rá a nevethetnék. A kicsi lány, aki az ölembe ült olyan nagyon komolyan tanulmányozta az arcomat, hogy én magam és érdeklődve néztem a pici száját és szemeit, ahogy feltérképezve furcsa grimaszokat , vág.

- Sellynek szebb szemei voltak. –mondta nyugodtan a kislány és kissé hátrébb hajolt az ölemben. Az arcomról az a cseppnyi mosoly is lefagyott, akaratom ellenére.

- Jezzy! Ilyet nem mondunk! – Justin szó nélkül kikapta az ölemből, fogalmam sincs mit tervezett és nem is tudtam rá igazából figyelni, mert teljesen lefagytam ekkor lépett be Pattie a szobába .

- Jezzy ideje lefeküdni anya fent már ágyaz neked… - hangja a mondat végén elcsendesedett. – Valami baj… van?

- Nem akarok! – nyavalygott az apróság

*Justin szemszöge*

Jezzy szavai teljesen váratlanul értek. Soha nem csinált még ilyet. Anya mentőöv volt számomra mikor belépett húgomért a nappaliba.

- De aludnod kell vagy különben holnap kevesebbet lehetünk együtt. – mosolyogtam húgomra. Mi mást tehettem volna. Hisz ő még kicsi. Nem tudja mit mond. És nem érzékeli azt amit én .

Szerelmem teljesen ”összeesve” ült mellettem és csendben lehajtott fejjel babrálta pulóverének a végét.

- Pontosan! – Anya a kicsi Jezzyért tartotta a kezét aki rögtön át is mászott hozzá. - Köszönj Jó éjt !- mondta neki .

Jó éjt!- Jazzy válla fölött integetett egyet én elmosolyodtam mire anya egy gyors fordulattal még rám pillantott egy olyan „mi baj van?” pillantással, de én csak megráztam a fejemet, hogy majd megoldom. Miután eltűntek a színről csak félve mertem szerelmemre pillantani.

- Ne vedd magadra… - Közelebb csúsztam hozzá és lábait áttettem az én lábaimon . Kissé vonakodva reagált és nem is nézett rám, de nem adtam fel . Tudtam hogy nem az én hibám és azt is tudtam a tegnap este után hogy mit érez . Tenni akartam ellene.

- Még kicsi,…- a térdének beszélt ugyan és örültem hogy ez a reakciója. De mikor nagyot sóhajtott térde hajlatába csúsztattam kezem. - Gyermek lélek, őszinte. – Igen,igaza van de nem ilyen formában érvényes az amit mondott.

- Ez nem igaz! – kezemet álla alá csúsztattam és megemeltem - Csak elszokott dolgoktól. – Nem jutott jobb az eszembe. Kétségbe esetten próbáltam helyre hozni azt amit Húgom elrontott.

- Ettől még őszinte. - Nem hiszem el, hogy ez a lány ennyire makacs és még jobban idegesített, hogy nem néz rám.

- Na ide figyelj ! Az, az én múltam!- Nem értem miért nem tudtam jobb érveket felhozni. Ujjaim az övéit keresték és bár nehezen találták meg mert combjai közé rejtette azokat mégis sikerült összefognom őket.

- De igaza van! Selenának nem csak a szemi szebbek. – Végre felnézet szemeimbe amiben láttam hogy könnyek gyűlnek. Annyira nem akartam, hogy ilyen miatt legyen szomorú.

- A te szemeid a leggyönyörűbbek kerek ezen a világon. – arcához nyúltam és közelebb vontam magamhoz egy mosolyt is megeresztve. Legszívesebben megcsókoltam volna de ez most nem a legmegfelelőbb pillanat.

  

- Majd idővel te is rájössz.

- Mire gondolsz?- Felvont szemöldökömön kicsit elmosolyodott.

- Néha tényleg úgy érzem, kevés vagyok hozzád. – mondta mosolyogva. Nem hiszem el hogy ilyeneket mond.

- Miért? – nem adhatom fel. Mert amiket mond azok csak butaságok.

- Mert nem vagyok a szinteden.

- Azért mert nincs rólunk temérdek kép az újságokban és nem vagyunk az év álom párja? – Eddig visszafogtam magamat de most már zavart hogy ennyire lekicsinyíti magát.

- Nem erről van szó….- Ujjait kihúzta az ujjaim közül és éreztem hogy kicsit meg hátrál most kell megfognom az alkalmat és lezárni ezt a dolgot

- Akkor meg mi a probléma?! –  Újra megkerestem kezét és vissza helyeztem előző helyzetébe -  Al majd én eldöntöm kivel akarok lenni, és hidd el, gyönyörűbb vagy mint gondolnád. És attól hogy nem vagy híres és nem te vagy a Disney hercegnő, még lehetsz ugyan olyan gyönyörű, sőt sokkal szebb, mint Selena. – ez volt az igazság . Sokkal többet jelent nekem mint Selena . Tegnap pont ezért fogtam vissza , mert számít, hogy az után is együtt legyünk hogy megtettük volna. Tudom mekkora jelentősége van egy olyan éjszakának és akár mindent el is ronthat.

- Jobban szerették, mint engem. – annyira makacs.

- Nem igaz . És te magad használod a múlt időt ugye érzékeled? – féloldalasan mosolyogtam rá. Szemei mosolyra húzódtak de szája még valahogy nem görbült felfelé.- Selena volt és nincs . Te vagy .- szemeimmel satuban tartottam az övéit. - És nekem ez így most pont jó! Rendben?- néztem rá komolyan. Bólintott. - Nincs több kérdés? – Noszogattam , megrázta a fejét. - Akkor jó. - Tudtam hogy a hangulata nem lesz jobb de nem hiszem hogy most többet tudnék tenni.

- Mennyi az idő? –kérdezte egy nagy szusszanással. mintha eddig visszatartotta volna a levegőjét. A nappaliban lévő fali órára pillantottam.

- 11 múlt. - mondtam mikor meg is állapítottam. Sóhajtott. – Aly , kérlek! A kedvemért. – annyira rossz kedve lett hirtelen pedig …

- Rendben . – eleresztett egy nem éppen őszinte mosolyt .

- Kapok egy csókot? –próbálkoztam be. Tudnia kell hogy semminél jobban nem örülök nála. Mikor egy mosollyal engedélyezte nem is vártam tovább.

Azt akartam, hogy érezze tényleg fontos nekem. És a világ legjobb szupermodellje se kéne helyette. Alá ültem és jobban magamhoz húztam. Kezemet arcánál nyakára csúsztattam és úgy húztam egészen a számig. Óvatosan csókoltam meg. De olyan keservesnek éreztem. Ez fájt a legjobban . Ajkaimat elnyitva játszottam övével . Nem furakodtam sehová csak érezni akartam, hogy ő is akarta. Egy idő után mintha teljesen elgyengült volna és eltűnt az a keserű csókjából. Mintha a lelke megnyugodott volna cseppet. Ő vetett véget csókunknak bár nem bántam, mert már én is oxigén hiánnyal küszködtem.

- Szeretlek! –mondtam szemeibe nézve. Mert őszinte volt és nem akartam titkolni.

- Már mondtad. - kuncogott fel kicsit kínosan. Amin csak vigyorogni tudtam.

- Szokj hozzá, mert szeretem kimondani, amit érzek! – Kicsit más reakciót vártam, mint amit kaptam, ugyanis csak mosolygott és hozzám bújt. Nem véltem éppen a legjobbnak de beértem ezzel. Nem akartam már tovább feszegetni a húrokat.

*Alyshon szemszöge*

Felesleges volt tovább ragozni és reméltem ő sem akarja. Pattie pont jókor lépett be. És és mikor hátra kukkantottam Justin öléből egy dolgot szúrtam ki igazán . A telefont.

- Szeretnénk átadni az ajándékotokat. – mosolyodott el és a háta mögött megjelent az egész family.

- Anyu megbeszéltük, hogy idén nem ajándékozunk. –Mondta Justin és éppen ki akart tenni az öléből, de apja leintette.

- Maradj meg a seggeden , mert egy kanyit sem költöttünk rá. – apja pont úgy beszélt hozzá mintha egy átlag tinédzserhez beszélne. Pedig Justin már 18 éves.

-Okké …- mondta kezeit feltartva mire rá pillantottam és rögtön vissza is ölelt úgy ahogy az előbb voltunk .

- Ehhez inkább elég sok könyörgés kellett. - mosolygott Pattie. - És a te szüleid is tudnak már róla. - pillantott rám és ekkor felsejlett valami.

- A ti kezetek is benne van Bora Borában? – néztem rájuk mire mindenki még Justin nagyszülei is leültek a kanapéra.

- Hát … - Kezdett bele Pattie. – Felhívjuk Scootert és akkor megtudjátok.

- De hát 11 van. - Mondta Justin. Pontosan olyan vonott volt a hangja mint ahogy éreztem magam. Biztos fáradtvolt. Meg tudtam érteni.

- Scooter várja a hívást. Azt mondta addig nem fekszik le.

***

- 2 hét Bora Borán csak veled. – Justin a szekrénye előtt állt egy szál törölközőbe én pedig az ágyán feküdtem.

- Alig hiszem el hogy Scooter bele ment. – fordult meg mosolyogva. – Bár a holnapi koncertet szívem szerintem kihagynám .

- Elhiszem . –félre húztam a számat.

Justin elvállalta Scooter ajánlatát mi szerintem el enged minket 2 hétre Bora Borára de akkor holnap még kell adnia egy koncertet. Justin kiment gondolom a  fürdőbe, hogy bele bújjon az alsónadrágjába. A szobáját jobban szemügyre véve mosolyogva figyeltem meg minden egyes négyzet centiméterét. Ismerem a történetet. Mikor kicsi voltapukája elhagyta őket és ezért kellett a nagyszüleihez költözniük. A szobában minden olyan kicsit. De nagyon is meleget sugárzó. Az ágya amin feküdtem határozottan egyszemélyes. Nem tudom Justin hogy gondolta, hogy itt elférünk, de biztos megoldja mert mikor mondtam neki hogy jó lesz nekem a kanapén is , ragaszkodott ahhoz hogy vele aludjak. Hamar visszaért a fürdőszobából a törölközővel a nyakában.

- Nem érdekel. Letudom hamar ezt a koncertet és utána irány Bora Bora. Justin leült az ágy szélére nekem háttal , mikor megakart fordulni viszont eszembe jutott az ígéretem . Válla után kaptam és vissza fordítottam úgy, hogy nekem háttal legyen. 

- Lehettél volna Ryanékkal holnap. Biztos ők is haza vártak már. – Háta mögé kúsztam és lábaimmal közrefogva közel csúsztam hozzá. Ujjaimmal finoman kezdtem el nyomkodni a vállát. Jólesően felsóhajtott és kihúzta magát hogy jobban hozzá férjek.

- Dél előtt lehetek velük. Ha gondolod, akkor jöhetsz te is. – Mondta hátra hanyatlott fejjel . Tudtam nagyon élvezi a masszázst. Mit ne mondjak valahol én is élveztem. Szálkás volt a maga módján. Háta gyönyörű T alakot írt le.

- Nem. Majd megtalálom a hangot anyukáddal, amúgy is régen beszéltem vele. – simítottam előre kezeimet mellkasára és hátulról hozzá bújtam.

- Ahogy gondolod. Engem nem zavar. Örülök, ha sok időt töltök veled. Főleg a nagy kihagyás után. - tudom hogy ő örül neki de azt is fel kellett fogjam hogy ennyi szabad ideje van jóformán egész évben és nem csak én vagyok aki szereti. Nem birtokolhatom csak én.

- Határozottan Pattieval akarok lenni kicsit. – adtam halántékára egy puszit mire hátra kapta a fejét kissé hátra dőlve hogy lásson engem .

Kezeit felemelte és teljesen hátranyúlt hozzám. Egy pillanat alatta az ölébe forgatott. És óvatosan behúzott magával az ágyba . A takaróját ránk húzta és mellkasára vont.

- Akkor holnap megyek játszani, - úgy csinált, mint aki össz ellenőrzést készít - holnap után haza viszlek a stúdió felvételedre. Aztán átvészeljük, még ki tudja hol a szilvesztert. És 2. án felszállunk a gépre ami Bora Borára visz.

Tudom hogy 3.án kezdődik az iskola. De még soha nem hiányoztam 2nspnál többet. Azt is végig gondoltam hogy most vagyok pálya választás előtt és lassan egy hete nem gyakoroltam még. Lelki ismeretfurdalás tört rám. Olyan nyomasztó mikor tudod hogy valamit meg kéne csinálnod de halasztod napról napra. És hogy mi volt a halasztásom oka? Hát az egyszerű. Justin.

- Beszélnem kell még a tánctanárommal, hogy tegye át az órámat egy héttel későbbre. –mondtam morfondírozva.

- Rendben bele vesszük a tervbe. – mosolygott Justin majd átnyúlt a vállam fölött és lekapcsolta  a kislámpáját ami az egyetlen fény forrást adta a szobában.

- Megköszönöm. – bújtam hozzá. Kis csend után közelebb húzott magához és mélyet szippantott nyakam hajlatából.

- Tudod az életem elég kaotikus káosz és sűrű. Most hogy itt vagy csak még sűrűbb, de ha minden este így aludhatnék el veled, akkor képes lennék bármilyen időbeosztást tartani. – szinte suttogott, biztos hogy már félig álomba merült. A szívem megszakadt szavai hallatán , Tudtam hogy ez lehetetlen. De az ahogy mondta olyan sok erőt adott elhinni azt hogy egyszer sokkal többet lehetünk együtt mint az elmúlt félévben, hogy teljesen megfeledkeztem arról hogy valószínűleg Bora Bora után ismét nem látom hónapokig.

***

- Ryan te nem vagy normális!- Justin 5 sráccal a nyomában jött le a lépcsőn.

- Készülj! Nem lesz olyan könnyű menet, mint gondolod. – Pattie oldalba bökött. Mire kérdőn rákaptam a tekintetem aztán inkább vissza fordultam a tésztához és tovább gyúrtam . Hazudnék ha azt mondanám nem figyeltem a szemem sarkából szerelmemet aki éppen snowbordozni készül barátaival.

- Hát pajti te megint meg adod a módját a dolgoknak .

- Csak mint mindig. - szerelmem hangját felismertem de az előző mondatban nem esküdtem volna senkire. – Anya majd jövök! – Justin már kabátban jelent meg a konyhában anyja mellett és nyomott egy puszit arcára.

- Érezd jól magad. – tudta le ennyivel Pattie.

- Biztos nem jössz velem? – Justin nagy kabátjában ölelte át derekamat és a kötényem madzagja alá bebújtatva ujjait nyúlt be pólóm alá és simogatta meg bőrömet.

- Nem mert nem tudok Snowbordozni.- kezeimet hanyagul a tésztára ejtettem majd oldalasan szerelmemre pillantottam és bólogattam .

- Biztos mást jobban tud!- Ryan az előttem lévő pultnak támaszkodva nézett kajánul rám majd Justinra . Mi mást tudtam volna mint szemet forgatva tovább gyúrnia tésztát.

- Attól hogy Cher a barátnőm nem hasonlítunk mindenben. - Nem tudtam megállni hogy ne szóljak vissza neki .

- Hú a kiscsaj beolt!- a többi srác csak most jelent meg Ryanannak csapódva

- Akkor biztos tüzes is. – Arcomat a tésztába temettem volna inkább mint hogy lássák a vörösödő fejemet.

- Bill! Haver! Le lehetne koccolni! – Justin mellettem még jobban magához szorított és megdörzsölte oldalamat.

- Azért nem csak a ruháiban ismeri a minőséget. – Újabb ismeretlen hang, de már inkább fel sem néztem, mert olyan vörös voltam.

- Fiúk! A tészta soha nem fog megkelni a sütihez hogyha a kuktámat nem hagyjátok dolgozni. - Pattie volt az én mentő övem .

- Milyen süti? – kérdezték buzgón egyszerre.

- Mézeskalács. - suttogtam erőtlenül.

- Akkor már itt sem vagyunk . – Négy fiú az ötből már valahol az előszobában járhattak . A maradék kettő nem tágított .

- Cher elmondta ? – kérdezte Ryan értetlenül.

- Ti nem beszéltek meg mindent Justinnal? – Éreztem hogy Justin mellettem megfeszül.

- De igen. – mondta egyszerűen mire Justin mintha felengedett volna. Még a körmeit is képes volt kiereszteni oldal husimból.

- Akkor ennyi. Van akinek van titkolni valója van akinek nincs. – mondtam majd nyugodtan témát lezárva fordultam vissza a tésztához ismét.

- Akkor mehetünk is. Nincs igazam? – Oldalra kaptam a fejemet Justinra aki utaló pillantást vetett Ryanra.

- Már itt sem vagyok!- tette fel kezeit Ry és elindult a többi fiú után.

- Szia te idosh! – szóltam utána.

- Szia Alyshon! – szólt vissza és eltűnt.

- Megnézem anyut.- Pattie olyan gyorsan tűnt el mintha azt jelentették volna be hogy bomba van a házba.

- Nem értem miért nem jössz velem . – Justin teljesen maga felé fordított és félre húzta a száját. Könyökömet megtámasztottam kabátja zsebeit amennyire tudtam. Hogy ne kenjem össze a tésztás kezemmel.

- Ne légy telhetetlen. Lenyugodtam. Már nem vagyok olyan kanos mint szenteste. – Vigyorogtam és nyomtam egy apró puszit a szájára de amint viszonozni tudta volna elhajoltam.

- Nem baj .- mosolyodott el zavartságából.

- Menj! Érezd jól magad. A szabadságod nem belőlem áll. – Ütöttem felkarommal a mellkasára.

- Rendben. De nehéz egy ilyen kötényes csinos lánynak ellen állni. – volt magához még közelebb.

- Nem érdekel. –  csücsörítettem neki jelezve hogy adjon csókot.

- De kis telhetetlen valaki. – Reagálni akartam rá de ajkait már rögtön az enyéimre nyomta. Nem tudom miért, de nem volt valami komolyan csók mivel elröhögtem. Hogy, hogy jött ráma röhöghetnék nem tudom .

- Akkor megyek. - engedett el egy homlok puszival kísérve majd már el is tűnt a kijárat felé.

- Szeretlek! – kiáltottam utána.

- Én is!- jött a válasz majd egy éljenző „huhogást” is észleltem de csak a tálnak vigyorogva reagáltam.

- Nagyon szerelmes. - Pattie hangja váratlanabbul ért mint a nagy zsibaj az előszobából.

- Azt mondod? – kérdeztem vissza költőien.

- Ha hiszed ha nem igen én mondom . – hallottam hogy csapódik a bejárati ajtó és ekkor Patti támaszkodott neki hátával a pultnak mellettem. - Hallottam hírét a tegnap estének. – mondta nyugodtan és kivette a tálat a kezem alól , nem törődve azzal hogy a bal kezem teljesen benne volt.

- Mire gondolsz?- Fordultam utána. - Nem csináltunk semmit. –Mondtam a csap felé fordulva és megnyitottam a csapot.

- A Selenás témára gondolok. –mondta nyugodtan.

- Tökre el is felejtettem volna, ha nem hozod fel. – Mondtam kezemet mosogatva. – De te honnét tudsz róla? –kérdeztem meg merészen.

- Nyújtod te a tésztát vagy nyújtsam én? – kérdezte a kérdésemet kikerülve. De engem nagyon is érdekelt. Ha már tudja, akkor biztos nem viccből hozta fel a témát.

- Nyújtsd csak nyugodtan. Tehát Selena…- tértem rá a saját kérdésére. Na meg az enyémre is. A kéztörlőért nyúltam és odasétáltam mellette.

- Reggel olyan kétségbe esetten mesélte, míg te aludtál. Tanácsot kért. Évek óta először. – Mondta büszkén és neki kezdett a nyújtásnak.

- És te mit mondtál neki? – kérdeztem érdeklődve miközben oda adtam neki a lisztes zacskót mert afelé kapálódzott.

- Hogy ne feszegesse a témát. – háziasan szórta a lisztet a süti tetejére és még egy kicsit az aljára, hogy le ne ragadjon. - Idehozod a tepsit? Már bele készítettem a sütőpapírt. - mutatott egy pillanatra a háta mögé. Már fordultam is és nyúltam a tepsiért. Ő pedig hálásan közelebb húzta amikor letettem mellé azt.

- És ő mit reagált erre? – faggatóztam tovább.

- Szerintem megfogadja, én viszont szeretnék kérdezősködni, ha megengeded. –mosolygott rám egy pillanatra majd tovább ügyködött a sütikkel.

- Kérdezz csak. – mondtam bizonytalanul.

- Szereted te az én fiamat?

- Patti hogy kérdezhetsz ilyet? Persze hogy szeretem!- nem értettem kérdését és próbáltam nem úgy felvenni, hogy rossz szándékkal kérdezi.

- Akkor rendben. -  Bólintott. – Nincs több kérdésem. – azt hittem rosszul leszek. Nem értettem Pattie miért kérdezte meg.

- Akkor most mondok neked valamit. – Felém fordult egy féltő anyai mosollyal .- A fiam szeret téged. Nem azt mondom Hogy Selenát nem szerette , de ez a szeretet részéről most,más. És legyen ott Jasmin vagy találkozzék bármelyik lánnyal az ismerősei vagy a munkatársai közül , mindenkinek megmutatta az első két órában a telefonján hogy ”Nézd ő a barátnőm” . – itt vett egy levegőt , próbáltam én is, de nem sikerült. – Érzékeli rajtad hogy feszült lettél tegnap este. És fél hogy még pár ilyen baki az élete miatt és el veszít. Arra kérlek kicsi lány…- lépett hozzám közelebb , és megölelt. – légy vele, illetve az életével elnézőbb és türelmesebb.

- Rendben Pattie, az leszek.- suttogtam neki és viszonoztam ölelését.

- Na viszont most, ha megengeded- lépett tőlem messzebb és visszafordult a sütihez. Kezdtem tőle megijedni. - Intim kérdést is feltehetek? –vigyorodott el.

- Hát csak ha nagyon fontos. - ez a kínos röhögés kezd a mániámmá válni.

- Ugye védekeztek? –konkrét volt, semmi bemelegítő kérdés,szó szerint letámadott vele, de valahol sejtettem hogy ez lesz az a bizonyos intim kérdés.

- Még nem. - tudtam hogy félre fogja érteni.

- Hogy, hogy még nem? – nézett rám ijedten .

- Jaj Patti ,Túl spilázod. Ne aggódj! Mi még nem voltunk úgy együtt. – Elmosolyodtam azért ezen a tényen. Jól esett. És csak azért mert tudom vigyáz rám. Azonban most eszembe jutott valami ezzel a témával amitől a mosolyom kisebb lett és elgondolkoztam.

- Huhh te lány ne ijesztgess! – Kapta szívéhez kezét. – Mert ez nem vicces.- mondta komolyan.

- Bocsi Patt. – simogattam meg  karját.

- Azért kicsit nyugtatóbb számomra az igazi válasz. –mosolygott rám. –És már tervezitek? –érdeklődött nem rest módon.

- Az igazat megvallva nem , - direkt felvittem a hangsúlyt hátha folytatni akarom . Azon gondolkoztam hogy az előbb eszembe ötlött gondolatom megoszthatom- e Pattieval, aztán úgy döntöttem hogy mivel Justint biztos jobban ismeri mint én , elmondhatom neki , sőt tanácsot is adhat nekem. – de gondolkodtam. Szerinted Bora Bora jó hej lenne erre az alkalomra?

Pattie kicsit meghökkent, mondjuk biztos nem számított erre a kérdésre. Én sem tudtam, hogy rá akarok kérdezni. Csak hirtelen felindulásból jött a kérdés, de komolyan gondoltam.

- Hát az attól függ. Beszéd meg vele is. –mosolygott rám .

- Pattie és nem félek. – vallottam be őszintén magamnak is .- Teljes mértékben megbízom benne. – Emlékeimben megjelentek a még nálunk történtek. És igen attól fogva gondolkoztam már tudat alatt ezen a dolgon. – És szeretném ha tökéletes lenne. –Mosolyogtam magamban , miközben éreztem hogy Pattie aurája is megváltozik.

- Jó ötlet. – Mondta halkan rákaptam a tekintetem és arca ki volt simulva. – Ha bármiben segíthetek, csak szólj. – nézett rám egy zavart pillanatra majd ismét visszafordult a sütihez.

***

- Justin , maradj itt nyugodtan!Tegnap megint végig vezetted a napot. Pihenj! – Hajoltam le hozzá . Lába közé léptem amit nagyban szét terpesztett az ágyam szélén.

- Szeretnék veled menni. – Csúsztatta fel kezét derekamra majd felállt és így már rögtön ő volt a magasabb. - És amúgy is. Mit csináljak én itt a szobádban? – nézett rám kérdőn majd nyomott egy puszit a számra.

- Nem tudom ki lesz a másik diák, aki énekelni fog. – húztam el a számat- Justin nekem semmi kedvem ezt csinálni. – Hanyagul dőltem előre és kezeimet lógatva nehezedtem fejemmel teljesen mellkasának. Nyavalygás tört fel számból. Elkuncogta magát.

- Menjünk! Csak megkeresem a sapimat meg a hosszított nyakú pulcsimat. Nem kívánságműsor! – kezét állam alá csúsztatta és felemelte fejemet mellkasáról.

- És ha felismernek? – kérdeztem és nyűgösen el léptem tőle. A táskámért nyúltam amibe már össze készítettem a tánc ruhámat.

- Nem fognak! Majd meghúzom magamat az egyik sarokban. – Mint aki nem érti meg a szép szót. Bár örültem neki hogy velem akar lenni, szívem szerintem én is állandóan csak vele lennék , De nem lehet. – És féltem, hogy kifogok esetleg valami nagy Justin Bieber rajongót mint feltörő énekest. Nem akartam őt bajba keverni.

- Justin én is szeretnék veled lenni , ha tehetném minden percbe, de…-

- Nincs de Al ! Megyek és pont. Az én felelősségem. – mosolyogva adott egy csókot és a garbójában sapkáját fejére húzva már meg is indult az ajtó felé . – Bemelegítem a kocsit.

- Hát persze!- az ajtónak beszéltem, ami nyitva volt és üresen tátongott. Kezeimet felemeltem majd combomra csaptam. – Minek is beszélek a semminek?

Justin nem tágít mellőlem. Minden percet velem tölt. És imádtam, hogy mindig velem van . Percenként el tudnám viselni a csókjait, amit nagy nehezen kibírva fél óránként , óránként meg is kaptam . Viszont annyira ész nélkül csinálja. Tegnap nem nagyon zavartatta magát és leültünk az egyik benzinkút kávézójába forró csokizni, sőt ő kérte ki az italokat. És ez az ötlete, hogy az iskolába jön,elég merész. Azzal nyugtatom magam hogy tudja mit csinál, Elég régóta benne van ebben a dologban. Csak oda figyel arra hogy mit csinál , főleg ha nincs a közelében Kenny.

A táskámba dobtam még a gardróbomból a ruhámat meg egy kis tusfürdőt a fürdőszobából , mert valljuk be inkább gyorsan lefürdök a táncedzés után minthogy beüljek büdösen Justin mellé, annál azért most sokkal igényesebb vagyok. Nem volt még késő, reggel 8, pillantottam az órámra és elindultam kifelé egyenesen le a lépcsőn. Anya nem volt itthon. El kellett mennie párnapra, lényegtelen hogy miért. Csak elment,két ünnep között, vagyis … pontosan nekem se mondta hogy hová.

A konyhába siettem ahol nagyon jól tudtam hogy kiskutyám ott fog feküdni a jó meleg fűtött padlón . Nagyon máshová a lakásban anya nem is engedné mozogni. Táskámat megigazítva vállamon guggoltam le hozzá .

- Mi van kis kópé? – buksiját két kezem közé vettem mire rögtön aktívabb lett. Felállt és közelebb bújt hozzám. A kezemet kezdte nyalogatni mint mindig. – Tehát jól meg vagy. - felálltam tőle és táljába friss vizet engedtem a csapnál.

-A kocsi már jár. – Justin hangjára megfordultam . Elmosolyodva tettem vissza a vizes tálját Zandynak.

- Mehetünk. –bólintottam neki. Mosolyogva lehajoltam még egyszer kutyusomhoz megsimogatni majd Justin elé sétáltam és megálltam előtte.

- Minden meg van? – kérdeztem mosolyogva és a kezemre fogott. Ujjait enyéim közé csúsztatta és közelebb vont magához.

- Lássuk csak . – gondolkodtam el . – A táskám meg van. Zandy meg lesz , adtam neki friss vizet. Telefon a zsebemben. - tapogattam meg zsebemet szabad kezemmel majd rá vigyorogtam. – És az én eszetlen pasim is megvan. - Szorítottam meg a kezét.

- Szép mondhatom !- olyan durci arcot vágott be mint még soha de nagyon édes volt.

- Úgysem haragszol .- teljesen hozzá préselődtem és szabad kezemmel tarkójához nyúlva lehúztam magamhoz.

- Nem. – suttogta ajkaimba, amik szép lassan elnyíltak enyéimmel együtt.