2/7(72.fejezet) A véleményem rólad, inkább megtartom magamnak ....

Jó estét kívánok... na most ... megbeszéltem egy bennfentes ismerősömmel hogy ez a rész így jó ahogy van ... mert a befejezés így izgi..... XD Vagyis ő mondta hogy hagyjam itt abba és szerintem tök igaza van... viszont a rész nem lett olyan hosszú mint szokott... ezért vonakodva adtam meg magam .. de itt van... :) Nem ígérek szombatra részt... sőt lehet nem is lesz ... de ha nem lesz akkor viszont megpróbálok hétfőn hozni egyet... aztán ki tudja lehet hogy még majd elkap az ihlet :) A komikat ismételten nagyon szépen köszönöm ...Jó látni hogy a régiek sem vesztek el csak elfoglaltak és hogy egyre többen is vagyunk :D Kíváncsi vagyok a véleményekre... fejtsétek ki őket bőven  ;) és hát akkor jó olvasást... de még annyit hogy szurkoljatok a hétfői statisztika vizsgámért PLS :d:$

Luvya<3

- Jó napot! – Az iskolában volt egy felügyelő, aki az iskolán kívüli tevékenységek nyugalmát őrzi.

Ezt soha életemben nem értettem meg. Az iskolában mondjuk, nagyon sokat tartózkodnak olyankor is diákok mikor mások rég otthon pihennek vagy lustultak. Mondjuk nagyon sok a kollégiumi tanuló is, viszont ők járhatnának mondjuk oda ahová én járok, a városban nagyon sok jó táncterem van. Hát de ez van .

- Jó napot! – köszöntem neki illedelmesen, ekkor jelent meg Justin mögöttem, fejét lehajtva és takarva arcának minden porcikáját. Éreztem ahogy kezét gyorsan enyémbe csúsztatja. - Mrs.Gere. vár engem negyed kilencre. – mondtam egy határozott mosollyal arcomon.

- És szabad tudnom, hogy az úr kicsoda? – érdeklődött szemeivel Justinra pillantva.

- Ő a barátom, - mondtam higgadtan , Justint magam után húzva indultam meg- De most viszont sietünk . Elnézést kérek ! – Szóltam még hátra és mit sem törődve vele elindultam a folyosókon végig.

- Én ezt még mindig őrültségnek tartom. – mondtam fejemet rázva.

- Nem hiszem hogy baj lesz belőle. Aly olyan rég hallottalak énekelni, csak meg akarom hallgatni . – olyan szépen tud rám nézni , és ki tudna ellenállni neki mikor ujjait enyéim közé fonja és teljes öntudatlanságba ringat kézfejem simogatásával .

- Akkor megkérhettél volna otthon, hogy énekeljek neked. – Úgyse tudnék neki ellent mondani. – Vagy hallgatózhatnál a fürdőszoba ajtónál mikor zuhanyozom. – Forgattam meg a szememet és felhúztam a lépcsőn az első emeletre.

- Az nem ugyan olyan. – mondta végül és beláttam bele kell törődjek hogy itt van , és nem akarok ellenkezni a szívem mélyén örülök neki hogy itt van , de olyan rossz érzésem támadt . Vajon Mrs. Gere be fogja engedni egyáltalán?

- Csak maradj csendbe jó? – mikor az ajtóhoz értünk nem bírtam ki hogy ne lopjak tőle még egy csókot.

Közelebb simultam hozzá és az ő kezei is automatikusan csúsztak derekamra. Nem terveztem, hogy vad csókolózásba kezdek vele a folyósón. Hosszú és lány puszit leheltem ajkaira, amit tökéletesen és nyugtatóan viszonzott is. Mikor elhajoltam tőle hálásan mosolygott mintha megköszönte volna, hogy nem neki kellett könyörögnie ezért a csókért.

- Értettem asszonyom!- haptákba vágtamagát, mint a katonák, elég vicces látvány volt. – Meghúzom magamat az egyik sarokban és csak kegyed hangját figyelem!- huncut vigyort eresztett el ,amire sehogy másképp nem reagálhattam, csak egy mellkason csapással. Rögtön össze görnyedt. – Menjünk…- mosolygott és a sapkáját arcába húzta. Bólintottam majd egy könnyed kopogtatás után benyitottam az iskola studiójába.

Mikor beléptem az első dolgom az volt hogy körülnézzek . Alig hittem le hogy komolyan Rachel ül bent a kis szobában, mellette Joshal. Senkire nem gondoltam konkrétam mikor Mrs.Gere egy évfolyamtársat említett , de hát ez azért viszonylag nagy mellbedöfés volt. Nem tudtam mi vár rám. Az elkövetkezendő kora délelőtti órákban, de valamiért azt sejtem, hogy nem lesz éppen fényes. A kérdés még az volt hogy melyikkőjük fog énekelni? Mert mind kettejüknek jó hangja van. A hangpult mögött egy ismeretlen férfi ült . hosszú göndör fekete hátrazselézett hajjal . A háta csupa izom volt. De nem is ő rémisztett meg igazán, vicces módon Mrs. Gere látványa, ahogy a széknek támaszkodva engem mér végig sokkal rémisztőbb volt számomra.

- Elnézést a késésért. – mondtam megszeppenve majd beléptem az ajtón és kezemet hátra nyúlva tapogattam ki ügyetlenül Justin kezét aki készségesen hamar jelezte nekem a hátam mögül két apróbb kéz szorítással hogy itt van és „csak bátran”. Furcsa volt, hogy itt jobban rám tört a lámpaláz, mint mondjuk a jótékonysági esten nyáron , vagy mikor fel kell lépni a csapatommal egy tánc előadáson vagy versenyen .

- Késtél!- jelentette ki hidegen majd megfordult és az izmos srácmellé állt aki valamit ügyködött a sok ezer gombbal. – Ezért Rachel kezd. – ahogy kimondta Rachel már kelletve és nyögdécselve fel is állt és megindult a nagy kipárnázott ajtó felé .

- Semmi baj asszonyom! Ráérek. - Hazudtam , ekkor Justin megint szorított egyet a kezemen , Gondolom arra utalt, amire én is gondoltam .- Elnézést de zavarná hogyha a barátom beülne az egyik sarokba? –kérdeztem határozottan.

- Csak tartsa tiszteletben, hogy itt munka folyik. – Elkezdett az asztalon babrálni valami lapokkal, majd az egyikkel felém fordult. Justin becsukta az ajtót és visszahátrált mellettem.

- Ez a dalszövegem? –kérdeztem értetlenül mikor szó nélkül a kezembe nyomta a papírt.

- Igen. Kérlek, nézd át! - mondta majd először miután normálisan szólt hozzám és kicsit megnyugodtam, helyet kínált nekünk Justinnal közvetlenül a Jasonnal szembeni kanapén, ami pont két személyes volt.

- Rendben. –mondtam egyszerűen. Majd megindultam a kínált hely felé.

Mikor a kanapéhoz értem bólintottam Joshnak hisz én sem vagyok bunkó akármennyire is az exem, de ő éppen hogy csak észre vett és egy rövid mosollyal köszönt vissza, a szemét utána le sem vette Justinról. Tisztán láttam a szemében azt a bizonyos harci ösztönt. Aminek egyrészt örültem, mert ezek szerintem nem meglepődött azon hogy kicsoda, hanem nagyon is zavarta hogy nem tudja kicsoda. Ami cseppet sem érdekelt ebben az, az hogy mit érez, de legalább tudtam hogy Justin még mindig jól álcázza magát pontosan ahogy ígérte a kocsiban.

Leültem a fotel egyik szélére, mire Justin követett és leült a másikba. A kezemet persze nem engedte el. Gondolataimat persze azzal próbáltam terelni, hogy figyeltem minden egyes mozdulatát. Ahhoz képest milyen lelkesen adta elő azt, hogy ő velem akar jönni és itt akar velem lenni test tartása teljesen feszes és kimért volt, elellet komolysága még rá is erősített. Fejét mindig lehajtva tartotta, hogy állát a pulcsijába rejtse és a sapkája szemellenzője tökéletesen takarjon mindent, amit kell ahhoz, hogy arcát ne ismerjék fel. Azonban magabiztos szerelmemről akkor fedeztem felvélni, hogy komolysága csak egy álca mikor összekulcsolt kezünket egy mozdulattal szétkulcsolta, és combom belső feléhez nyúlva kezdett közelebb húzni magához. Óvatosan kijjebb csúsztam a kanapé szélére és lábaimat oldalra helyezve fordultam vele szembe. Kezemet combjára simítottam, mire ő szabad kezével betámaszkodott oda ahol az előbb az én fenekem volt . Így tökéletesen takartam Josh elől és mindenki elől. Sapkája alól felnézett rám és mosolyogva tekintett le kezemben lévő lapomra.

- Nézd át. Ismerősnek tűnik. –hangja halk volt, csak én hallottam, egy apró puszit adott az arcomra majd visszahajolt rejtekébe és onnan kukucskált rám.

- Okés.- mosolyodtam el. A lapomat szemérmetlen módon ágyékára tettem , de csak mert lecsúszott nadrágja tökéletesen megfeszült szét terpesztett lábain.

Halkan kezdtem tanulmányozni a dalszöveget, amit a kezembe adott ”kedves” tanárom . És közben a háttőrből hallottam ahogy Rachellel ”felveszik a kapcsolatot” . Justin  derekamra simította a kezét és hüvelyk ujjával simogatni kezdte, oldalt pólóm által szabadon hagyott bőrömet.

***

Rachel hamar végzett az első számmal tehát most én jöttem . Kicsit félve hagytam ott Justin aki kedvesen és türelmesen várta végig az eddig történt eseményeket. Javarészt csak engem figyelt vagy a telefonját babrálta. Mikor felálltam mellőle ő vissza húzta magát rejtekébe és csendben figyelt. Gondolom .

Mikor beléptem a mikrofon elé és felhelyeztem a fülemre a fejhallgatót Drágalátos tanárom rögtön bele kezdett a monológba.

- Szeretném ha komolyan vennéd a dolgot!- jelentette ki határozottan az üveg mögül láttam hogy engem figyel tehát csak bólintottam . – A számot ismered igaz? – kérdezte mire megint csak bólintottam.

Mi mást tehettem volna ideges voltam. Mi zavart? Hát bizton kijelenthetem, hogy nem Justin. A másik két személy aki nem éppen az én felvételemen dolgozik, na ők zavartak …nem is kicsit. Olyan érzésem volt mintha csak azért lennének itt hogy tönkre tegyenek. Mit ne mondjak az önbizalmam sem volt éppen a 10-es skálán 10- es, csak mondjuk jó indulattal 5-ös. Egy nagy sóhajjal tettem le a lapomat az előttem lévő állványra és tanulmányoztam át még egyszer a sorokat.

- Mehet?- a mély hangra felkaptam a fejemet és láttam, hogy a hangpulttal szórakozó srác néz ám egy gyönyörű mosollyal.

- Persze !Miért ne?! – vágtam egy idétlen vigyort.

- Akkor indul! Öt …Négy …- az üveg másik oldalán mutatta ujjaival a hármat, kettőt és egyet majd a fülemben már fel is csendült a dal . Imádtam ezt a számot. Anya megtanított a régi jókat is élvezni. Nem volt vele baj. Tökéletesen mély volt és nem kellett nagyon arra se törekednem, hogy megfeszítsem a hangomat.

(Tudom hogy ez Esmeé de nézzétek el nekem :$ Erre a számra írtam:) és én imádom gondoljátok oda Alyt vagy valahogy így képzeljétek el a dalt Girl változatba ;D )

Kicsit féltem hogy a hangom nem fog meg jönni . De hál istennek helyén volt minden, egyszer hibáztam csak ami nem volt szerintem nagyon észrevehető a felvételben , amikor a hangomat berekesztettem kicsit hogy erősebb legyen a hangom a refrénnél a torkom megfájdult, de nem foglalkoztam vele . Éreztem hogy mar . Kicsit bekönnyezett a szemem is de nem foglalkoztam vele. 

 - Tökéletes lesz!- Hallottam meg a szám végén ismét a pultos fiú hangját.

- Köszönöm . – éreztem, hogy valami nincs rendjén . A torkom mintha kiszáradt volna. Nagyon utálom ezt az érzést. Mert már ismerős volt. Nagyot nyeltem hátha segít , reméltem tudat alatt.

- Mrs. Gere Ha így haladunk akkor hamar végzünk. Jöhet is a másik leányzó ismét. – bólintottam egy kicsit és már le is vettem a fülhallgatót a fülemről. Hamar ki is menekültem onnan, mert kissé bezártság érzetem volt.  Azonban mikor az ajtóhoz értem és ki akartam menni rajta Rachel szélsebesen jött felém és majdnem fellökött mikor bevonult a hangfelvevő terembe. Egy megvető és lenéző pillantással nézett hátra mikor én jóformán neki vágódtam a falnak hogy ne jöjjön nekem. Pöffeszkedve állt be a mikrofon elé, én pedig talán megtörve kissé és idegesen csaptam be a szoba ajtaját, ami még a mikrofonba be is vízhangzott valamelyest.

- Board kisasszony kérem fegyelmezze magát!- Persze még rám lett szólva.

- Elnézést…- motyogtam orrom alatt majd rögtön Justin felé vettem az irányt.

- Ne üljön le mert itt a második dalszövege. – mondta és rám se nézve felém nyújtotta ”kedves” tanárom a következő lapot.

Két nagy oldalas lépéssel , az ő irányába léptem és a lap aljáért nyúltam, hogy ne legyek tiszteletlen , nem téptem ki a kezéből hanem vártam hogy elengedje amit rögtön meg is tett. Próbáltam rendezni dühös arcvonásaimat, amit még Drágalátos Rachel ragasztott rám , de egyszerűen nem ment. Levágódtam közvetlenül Justin mellé, aki felmordult egyet. Nem tudtam mire vélni, Azt hittem rám morog, ezért felé fordultam és bedöntött fejjel lestem rá.  

- Legszívesebben megtépném a csajt! Ki ez egyáltalán? –kérdezte dühös hangon , de mégis úgy suttogott, hogy csak én halljam . Együtt érez és valamivel nyugodtabbá tett, tudtam hogy ha dühös vagyok csak még jobban az lesz . Nem mondom hogy nekem is teljesen elmúlt a haragom , de már az évek alatt megszoktam drágalátos Rachelünk húzásait.

- Nem éppen a leg kedvesebb csaj. – mondtam ismét tökéletesen betakarva őt Jason elől behajoltam elé. A torkom minden egyes szó után mintha jelzett volna, hogy már kussoljak.

- Már mialatt énekeltél akkor megtettem volna, de ne lökdösse a barátnőmet!- szemei fájdalmasan csillogtak .

- Miért mi volt míg énekeltem? – kérdeztem kedvesen, megengedtem egy mosolyt is hogy kicsit jobb kedvünk legyen.

- Hallod ahogy mi itt suttogunk? – mutatott közénk, mire csak bólintottam . – Na még ha suttogva beszéltek volna ki az azt mondom tűrhetőbb. – Olyan volt mint egy sértődött kisgyerek de igaza van , viszont tudom hogy nem szabad így felfogni , Kevesebb mint fél óra és már itt sem vagyunk .

- Ne vedd fel. – mosolyogtam rá és közelebb hajoltam hozzá. – Majd beszélnünk kell Bora Boráról. – meglepetten hajolt hozzám ő is közelebb. Ajkai súrolták az enyémet. Szemeimet lehunyva nyomtam egy édes csókot ajkaira, amit viszonzott. Olyan jó volt vele lenni . Rachel hangja bármennyire is irritálónak tűnt csak azért mert az ellenségem mégis be kell vallani nincs rossza hangja és tökéletes alá festést adott csókunknak. Mikor ez a gondolat végig futott a fejemet bele mosolyogtam csókunkba majd elhajoltam tőle.

- Miről szeretnél beszélni? –kérdezte ajkába harapva.

- Majd otthon elmondom. – mondtam és már hátráltam is el tőle olyan lassan, hogy vissza tudja magát húzni „rejtekébe” de elég gyorsan hogy ne legyen feltűnő.

A dalszövegemet az ölembe helyeztem és mikor megláttam mit kell énekeljek kissé megijedtem. Nem, nem a szöveggel volt a baj mert azt kívülről tudtam még talán hátulról is , hanem a hangokkal, és a hangsúlyokkal.

***

-I heard that you're settled down, (Azt hallottam, hogy megállapodtál valahol)
That you found a girl and you're married now,( Találtál egy lányt és megházasodtál)

I heard…,(Azt hallottam,….)

Ismét megállt a zene, az egyszerű zongora kíséret már vagy negyedjére indul elörül

- Nem jó! Túl magasra vitted a váltást. – Rachel már a tanárom helyett beszélt a mikrofonba.

- Rachel a torkom már nem bírja! – dühödtem fel. Karjaimat széttártam majd leejtettem őket magam mellé .

- Én tehet arról hogy te erre is gyenge vagy? – vágott vissza. Ilyenkor hol van Mrs. Gere meg a jó modorra?

- Te egyáltalán még mit keresel itt?! – néztem rá szúrósan az üveg mögül.

- Pont azt! Amúgy meg Joshnak van még két szám amit fel kéne venni csak te itt bénázol lassan egy órája. – derekára csapott kezével úgy nézett ki mint egy tipikus ribanc. Még a szemeit is össze szűkítette, és megvetőn nézett rám, ami elég gyerekes volt. De a tény az hogy attól hogy én bármi rosszat gondolok róla a helyzetem nem lesz jobb.

- Nem iszol egy meleg teát Aly? – A pult mögül Noel, a ”hang technikus” volt az egyetlen aki már másodjára teszi fel ugyan ezt a kérdést az elmúlt egy órában .Megerőltettem a hangszálaimat,ezért kínálgatott állandóan valami meleg itallal, efelől nincs kétség.

- Nem kell! –makacskodtam. Tudtam hogy menne , de Rachel annyira felidegesített hogy az csak még jobban el lehetetlenített.

- Tanárnő ez egy pancser! – Kijelentése vízhangzott a fülemen lévő fejhallgatóból, és a düh egyre jobban csak elöntött. – Feléneklem én a számot, csak haladjunk! – olyan hisztit levágott hogy azt hittem nem sok van már hátra addig ameddig az utolsó ideg szála is elpattan , de akkor biztos hogy neki megyek.

- Megpróbálhatod ha úgy érzed… - kezdett bele Mrs. Gere viszont Justin aki eddig mozdulatlanul ült a helyén hirtelen és az asztalra csapva felállt.

A szívem óriásit dobbant. Féltem hogy itt fog hagyni . De mikor a tanárom felé fordult felemelt fejjel és levette a sapkáját , azt hittem ott helyben ájulok el . Ne Justin! Mit csinálsz!?

- Szerintem menni fog neki! – Fordult Tanárom felé majd rám nézett. Szemei valahol bocsánatomért könyörögtek, de azt is mutatták hogy nem bánja azt amit tett.

- Justin Bieber?! – Rachel elhátrált a pulttól és Josh is felállt a helyéről majd a kanapé elől el sem mozdulva le is cövekelt.

- Már megbocsáss, de remélem nem haragszol meg, ha ne jó pofizok neked azok után hogy egy számomra nagyon is fontos emberrel úgy bántál ahogy! – Justin komoly és mérges vonásai kijelentését tökéletesen megerősítette. – Csak azt sajnálom, hogy eddig hagytam elfajulni a dolgot… De hidd csak az ő kedvéért tettem különben már rég megmondtam volna az őszinte véleményemet rólad, amit még inkább most is még megtartok magamnak, mert nem lennél képes felfogni. –Szó szerint lekezelte. Nem tudom mi ütött belé. De nagyon jól esett, hogy megvédett. Rachel mereven bámulta tovább, arcán semmi érzelem nem tükröződött.

- Bocsánatot kérek, de mire fel ez a felháborodás, uram? – Mrs. Gere Justinra komoly pillantást vetett, és szó nélkül azt sem érdekelte, hogy ki is ő valójában, kérdőre vonta.

- Elnézést kérek, és tudom azzal a feltétellel engedte meg hogy itt legyek hogy nyugton maradok a seggemen. – Elég nyers volt, de valahogy nem tudtam ezzel foglalkozni, mert lefagytam. Szememmel követtem az eseményeket és azon kattogott az agyam, hogy ebből vajon még mi lesz. Rosszabbnál rosszabb ötletek jutottak eszembe. Justin viszont megindult tanárom felé és folytatta a mondókáját. – Tudom, hogy ez a lány mire képes ! – mutatott felém elmosolyodott majd megint Mrs. Gerere nézett. – Engedje meg had beszéljek vele és higgye el hogy egy felvételre sikerülni fog neki a szám aztán végeztünk is. – A végére már olyan volt mintha könyörögne.

- Legyen … - hallottam a halk válasz , és Justin már tudatosan meg is fordult és jól láthatóan jön felém .

Az ajtó nyitódása szelíd volt, de a csukódása annál is vadabb. Felé fordultam mire ő gyengéden a fülesemért nyúlt majd levette a fejemről és a helyt szolgáló állványra tette. Felém fordult csendben mélyen a szemembe nézett és arcomat két kezével satuba fogta. Feltöltött energiával .

- Figyelj! Nem érdekel, hogy mennyire idegesít az a két iskola társad kint, Mert a vak is látja hogy az a baj. Felejtsd el! – mondta határozottan. Közelebb hajolt hozzám kezét kicsit elemelte jobb orcámról és nyomott rá egy gyenge puszit. Szememet lecsukva élveztem ki ajkának lágy érintését bőrömön, és mikor hátra húzódott mintha minden megfordult volna körülöttünk. – A hangoddal semmi baj . Fáj a torkod azt hallom , de csak azért mert próbálod erőltetni ami nem a te hangod. Ne másolni próbálj! Tedd egyedivé és élvezd. Csak arra figyelj, hogy a dallam és a szöveg jó helyen legyen, akkor nem lesz hamis. A szöveget is nagyon jól ismered. – mosolya szélesebb lett. – És a dallamot is már ezerszer meghallgattad. Menni fog. – Nem kérdés volt a vége, tudta hogy meg tudod  csinálni , és én eddig csak hittem de most már én is tudom hogy menni fog. – Rendben ?- kérdezte biztosra mikor gondolom látta rajtam hogy én magam is eldöntöttem . Bólintottam .

- Oké! Itt maradok a falnál. Kezd csak! – Kezeit lecsúsztatta derekamra , egyikkel viszont megkereste az én kezemet és miután kicsit megszorongattuk egymásét lassan hátrálni kezdett és minden érintés megszűnt köztünk, ami csak még nagyobb erőt adott , mert tudtam ha végeztem végre elszabadulok innen és meg tudom ölelni . És legfőképpen meg tudom neki köszönni ezt a hatalmas lelki energia bombát.

Villámgyorsan emeltem tenyereimet arcomhoz és egy nagy sóhaj kíséretében megdörzsöltem sokkolt arcomat az előbbiek után. Az üveg falon át nézve Nagy lendülettel nyúltam a fejhallgatóét és helyeztem a fejemre úgy hogy a hajam ne kerüljön alá.

- Még egyszer. - mondtam nyugodtam Noelre nézve aki csak mosolygott. Tanárom meg feszülve dőlt előre a pultnak mire úgy véltem gondolatomat is kimondom. – Bárhogy is sikerüljék ez lesz az utolsó felvételem itt. – Megaláztak, lekezeltek és ahhoz képest, hogy szívességből jöttem ide semmibe vettek .

- Akkor öt…négy …- figyeltem a kezét de mikor szemem sarkából megpillantottam Rachelt amint a telefonját nyomkodja , a lendület amivel neki álltam volna a dalnak elveszett és kétségbe esésemben újra kellett keresnem azt.

Két dolog futott át az agyamon mielőtt a szövegbe kezdtem volna : Meg kell mutatnom. hogy igen is jobb vagyok ennél ,pontosan azért mert Justinnak igaza van. És az, hogy vajon hányan fordulnak meg a világ hálón 3 perc alatt míg végig éneklem a dalt.