2/10(75.fejezet) Repülés...érkezés...reggeli

Na helló :D ma azért hoztam részt mert holnap valószínűleg nem fogok tudni :) Büszkén mondhatom hogy ez a rész jóval hosszabb lett az előzőnél :) Remélem tetszeni fog :) És szép lassan haladunk előre a megígért "részetekhez" ... Sok kérés volt itt a komentekben(AMIKET NAGYON KÖSZÖNÖK) ... illetve 2-3, amikbe volt bizonyos 3 napos kérés... Rendben legyen  :D Bele megyek ... csak kis változtatással.. nem leszek olyan geci hogy egy hétig húzom a dolgot :D  Ne aggódjatok ... megkapjátok lassan a részeteket :) mármint "azt a részt" idővel.. de egyelnőre itt van ez :)Jó olvasást kívánok ... és még egyszer KÖSZÖNÖM A KOMIKAT :) 
Luvyall

***
*Justin szemszöge*

- Négyszer fogsz átszállni. …Ő –nem mondhattuk ki a nevét nyilvánosan, mert itt veszélyes lett volna -… valószínűleg késő délután már ott lesz a szállásotokon. – Scooter a magán repülőhöz igyekezve mondta a fontos tudni valókat. Ő és anya intézték el nekünk Bora Borán a szállást. A hangzavart azonban túl kellett ordibálnia, lehettek akár mennyire távol a paparazzik.

Bevallom kisebb reakcióra vártam az Ellen féle interjú után. Azóta már 3 nap eltelt, mégis dupla akkora zűrzavar van körülöttem, mint eddig, pedig valljuk be eddig sem volt kicsi. Kenny mögöttem kullog, mikor
hátra kapom rá a fejemet, mert úgy érzékelem kicsit lemaradt. Scooter, csak mordul egyet.

- És én mikorra érkezek meg úgy nagyjából? – kérdeztem bár tudtam nagyon jól, hogy biztosan jóval később, mint Al.

- Olyan hajnali 2-3 körül már a szálláson leszel. - mondta határozottan és pont ekkor értük el a rapülő gép start kijáratát. Hátam mögött Kenny minden erejével azon küzdött, hogy a fotósokat a kordon mögé szorítsa. Scooter eközben szokásosan az utazáshoz való engedélyeket intézte, megjegyzem hamar végzett, mert már intett is nekünk hogy induljunk meg.

- Kenny meddig kísér? – kérdeztem bevárva melák testőrömet. A két rendőr, aki csatlakozott hozzánk a repülőhöz való kísérésben fel se tűnt egy darabig a nagy ”vágtában”.

- A következő gépre felszáll veled, de te leszállsz a gépről ő viszont nem. – mondta és felvágtatott a gépre előttem, nagy sóhajjal megigazítottam a vállamon a táskát hogy ne csússzon le majd követtem.

- Üdvözlöm Mr.Bieber! A Nevem Melisa és ha bármiben segíthetek, kérem szóljon! – az utas kísérő lány fiatal volt, talán velem egy idős, csinos, de koránt sem vett le a lábamról. Am olyas fajta egy éjszakás kaland. Bólintottam és elhúzva mellette követtem Scoot.

Nem ült le, csak engem utasított szokás szerint a seggemre. Helyet foglaltam a kedvenc ülőhelyemen az ablak mellett és a táskámat magam elé dobva fordítottam rá a tekintetemet.  

- Mindent elintéztem neked érted. Csak ne jöjjön elő a feltűnési viszketegséged!- látszott rajta hogy ideges.

- Hálás vagyok érte Scoo!- mondtam őszintén.

- Tudom! És még mindig őrültségnek találom, amit csinálsz!- ezt már annyiszor át beszéltük – Több munka. És fárasztóbb is ! – mondta őszintén –Tehát arra kérlek, hogy hozd vissza épségben a lányt feltűnés nélkül, mert mielőtt az apja kinyírhatna , mivel én meggyőztem meg hogy minden rendben…- itt hatás szünetet tartott, komolyan rám nézett és még ujját is felém emelte,tüdejét megtelítette levegővel, kihúzta magát. - esküszöm megfolytalak és nem érdekel senki és semmi …- kifújta levegőjét – Talán az jobb is lenne, ha több millió rajongó tépne szét mert megöltem a kedvencüket. Gyors lenne és fájdalommentes, de az apja… – elég drámai volt, de nem foglalkoztam vele. Teljesen máshol járt az eszem.

- Alyt ugye beengedik aludni attól hogy én nem leszek ott?!- kérdeztem félve.
Scooter leült velem szembe az ülésre, terpeszbetett lábaira könyökölt és arcát kezébe temetve kezdte dörzsölgetni, majd felnézett rám.

- Rendben, ekkora taplónak engem sem nézhetsz! – mintha saját magán vigyorgott volna. – Nem mondom, hogy támogatom a ti kis kapcsolatotokat, mert valljuk be azért sokat megéltem melletted és egyik sem volt egyszerű. – Most elő vette a nevelő második apát. Azt hiszem… - Őrültség, amit csináltok! – mondta egyszerűen.

Nem válaszoltam a reakciójára, mert az utóbbi napokban már nagyon sokszor átrágtuk. Kapott egy bíztató és egyben nyugtató mosolyt mire csak megrázta a fejét és nagyokat bólintott. Kezét tarkójára csúsztatta és ott fonta össze ujjait.

- Aly nevére van foglalva az üdülő ház. – tért rá a lényegre, végre nyugodtan hátra tudtam én is dőlni az ülésemben és figyelni azt, ami most a legfontosabb. Legalábbis számomra. – Amikor oda érsz várni fognak és megmutatják neked is hová kell menni és beengednek majd. Tudják, hogy együtt vagytok, de a titoktartást ne aggódj elintéztem. Az ott üdülőkre figyeljetek majd csak. Mert az álca…- kezdett bele.

- Mert az álca ott is fontos, és sokat segít! Megkönnyíti az életed. – mondtam el vagy billiomodjára a jól ismert szlogent. Persze jelentőség tejes pillantása biztosított a felől, hogy nem poénkodik. Én sem annak szántam, de már mehetnékem van.

- Tehát amit tudnod kell még, hogy Kenny már csak a következő gépre száll át veled, tehát ügyesnek kell lened. Várni fog egy utas kísérő a harmadik leszállás után és reménykedj benne, hogy éjszaka a paparazzik már nem dolgoznak. – Nagyot sóhajtott, és felállt.

Szememmel követtem, ahogy megigazítja ruháját hátra néz az ajtóban álló fiatal lányra majd nyugtázza hogy Kenny is elfoglalja a helyét. Valamiért az értettem, hogy sokkal jobban félt, mint eddig . Felálltam és közelebb lépve hozzá kezet nyújtottam neki hogy elköszönjek . Ő megragadta a kezemet, mellkasához húzott és máik kezével megütögette a hátamat. Mikor elhátráltam tőle , komolyan nézett rám .

- Minden rendben lesz Scooter! – mondtam határozottan.

- Tudom! És azt is hogy ez a lány fontos neked! – ingatta fejét ide-oda, mintha nem értené a dolgot. – Ez valamiért más! Hatással van rád, amit nem fogok megérteni.

- Szeretem őt! – mondtam halkan a padlót nézve.

- Akkor jó! Csak ne csináljatok semmi bajt és én is megbékélek vele. – mondta kicsit bohókásabban.

- Nagy gyerek vagyok már! – engedtem el kezét.

- Igen pont ez az! Nagy vagy, de még gyerek! – hangsúlyozta a szavakat.

- Csak engedjétek, hogy rendszeresen láthassam , ne úgy mint az előző hónapokban és akkor esküszöm nem fogom sajnálni az időt a védekezésre. –poénkodtam, hátha ezzel most már végre ”lekoptatom”

- Justin ez nem vicces tudod, te mivel jár egy gyerek?! És anyád is…

- Scooter nyugi…

- Rendben, a barátnő látogatásról még beszélünk, ha visszajöttetek! Addig, amíg boldog vagy és a teljesítményed sem rosszabbodik, addig nem vagyok ellenére a dolognak. - mondta vállat vonva , de emellé vigyorgott.

- Rendben! Ha így lesz elintézem neked a fizetés emelést, és valami kárpótlást is kapsz a nehézségek után . – tudtam hogy nagyon sok galibával fog járni és főleg neki plusz munkával az én boldogságom .

- Szívesen teszem érted kölyök!? Nem a pénzedért, ezt te is tudod. – közelebb lépett és a vállamra tette a kezét. – Justin az elmúlt pár évben megismertelek, és jóformán a fiamként kezellek. És a szívem hasadt meg mikor végig kellett néznem a depressziós időszakodat mikor senki nem tudott veled mit kezdeni , a lázadásról ami utána jött nem is beszélve. – vigyorodott el ördögien. Megforgattam a szememet de figyeltem azt amit mondott. – Ha ez a lány boldoggá tesz téged akkor szívesen teszem érted! Bármilyen nehézséggel is jár.

- Boldog vagyok ! – mondtam határozottan. Egy darabig a szememet nézte , szerintem azért hogy igazat mondok e de én álltam a tekintetét.

- Rendben …- tenyere lecsúszott vállamról karomra majd megütögette azt. - Akkor menj és érezd jól magad! A pénz nem akadály, de ha lehet, akkor vigyázzatok a feltűnéssel. – megfordult és elindult a kijárat felé . A kedves utas kísérő lány félre állt és utat engedett neki,

- Köszönöm Scooter! – mondtam kedvesen, kicsit hangosabban hogy utol érje a hangom . Csak feltartotta a kezét hogy intsen, meg sem fordult.

- Jó utat Kölyök! – azzal leszállt a gépről .
A szívemben olyan nyugodtság terült el amilyen még nem nagyon , Úgy éreztem minden klappol. Minden sínen lesz. És most igazán ki tudok kapcsolni. Lassan lehuppantam vissza a helyemre és felpakoltam a lábamat a szemben lévő székre. Előkutattam a zsebemből telefonomat a fülhallgatómmal és szép lassan
ellazultam. Még pár óra és együtt leszek VELE .

*Aly szemszöge*

Nem mondanám, hogy hosszú utazás vár rám, de azt sem mondom hogy hű de rövid. Felszerelkeztem ám! A laptopom a táskámban van és már vár rám 3 film amit még nem láttam . Ezek a gondolataim . Az érzéseim… hát bevallom teljesen mások mivel nem érzek nagy késztetést arra hogy most filmet nézzek . Valahogy nem vesz rá a lélek . Kiléptem az ellenőrző kapun és egy biztonsági őr kíséretében indultam el arra merre, vezetett. Anyuékat már rég elhagytam az első ellenőrző kapu után. A földet figyeltem magam előtt, látósugaramba pont bele kandikált néha-néha a biztonsági őr fekete cipőjének a sarka. Nem beszélgettünk bár ez természetes mivel a feladatát végzi . Végig vezet engem Justin egyik magán repülőjéhez– amit mellesleg megjegyeznék, remélem nem vitt túlzásba – ezen a számomra kínai jelekkel felfestett repülőtéren . Hűvös szellő fújt, egyszer elkapott egy erősebb szellő, így kénytelen voltam hosszított kabátomat szorosabban összefogni magamon . Nem biztos hogy ennyire lazán kellett volna öltözködnöm a kabát alatt. Lehet, hogy meleg helyre megyünk de nem kéne megfázni még mielőtt oda érünk .Egyszer csak megtorpant előttem a fekete cipő mire felkaptam a fejemet.

- Kisasszony innentől az utas kísérők állnak rendelkezésére minden kérésében, kellemes utazást kívánok! – Arcára nézve biztos volt már vagy 60 éve, és a magyarországi nagypapámra emlékeztetett. Kedves mosolya ült ki az arcára és utat mutatott nekem fel a repülő gépre.

- Köszönöm szépen! – Azzal nem is ragoztam tovább a dolgot, mert senki idejét nem akartam rabolni , bármennyire is kedves volt velem. Felbaktattam gyors léptekkel a lépcsőn és máris új arccal találtam szembe magam .

- Kellemes délutánt Board kisasszony! – Még csak dél volt, és az idős hölgy eléggé úgy nézett ki mint aki most jött ki egy kiképző táborból . Festett szőke haja feszes kontyba volt fogva és ruháján egyetlen gyűrődés sem volt. – Örömmel állok rendelkezésére bármi is legyen a kérése. Kérem foglaljon helyet és rögtön meg is kezdjük a felszállást. – A szememmel valami kitűző félét kerestem amit meg is találtam .

- Köszönöm Nina! – neve sokkal kedvesebben hangzott mint amilyen durva és jellemes felszínt tárt elém . Elmentem mellé és a repülő belsejébe igyekezve meg is kerestem a helyemet.

Levágódtam az egyik ülésre. És egy mosollyal nyugtáztam hogy Justin tiszteletben tartotta a kérésem hogy ”Ha már magán repülő gép akkor ne vigye túlzásba”. Egyszerű kicsi de mégis kényelmes gép volt. Hanyag táskámat magam mellé dobtam mi most hogy nem feszül meg vállamon összerogyott mint egy rongy és kirajzolódott a vonalain hogy nem sok dolgot cipelek benne.
Otthon dühöm elmúltával – amit a havi ciklusom idézett elő- letöltöttem három romantikus filmet mert olyan kedvem volt hozzá . De most, mint már az előbbiekben is említettem semmi kedvem nem volt elő vakarni azt a nyamvadt gépet , pedig még a pót telepet is hoztam fullosan feltöltve. Az izgalom úrrá lett rajtam . Annyira máshogy érzem magam . Alig ettem indulás előtt, mármint ha mondjuk kajának lehet nevezni két puffasztott rizs karikát. Könnyed voltam , egyben idege és vidám . Hihetetlenül vártam hogy végre leszálljon a gép pedig még fel sem emelkedett.
Közvetlenül ablak mellé ültem . A szák óriási volt , minimum kétszer elfértem volna benne így kicsit megemeltem testemet és egyik lábamat magam alá húztam, bár tudtam nem íg a leg helyesebb de a biztonsági övemet lazára kapcsoltam , mondván hogy ameddig a kifutóra állunk addig minek illedelmesedjek. Hisz a barátom egy sztár, és itt mindenki azért tesz hogy én épségben eljussak hozzá mint Júlia . Csak kicsit sok a családtag… többmilliós családtag aki ellenzi ezt az egészet.
Lábamat az előző merész mozdulat után inkább rendesen a talajra helyeztem és meghúztam az övet hogy rendesen tartson. Az ablakon bámultam ki a távolban hangya méretű emberek bámulása jó ötletnek tűnt. De a gondolataim , és az adrenalin… A gép megmozdult.
Fantáziám elkalandozott. Ez az egész kezd olyan lenni mint a mesékben, nem kell régi mesére gondolni, lehetne ez egy mai tiltott szerelem is , mármint mai képzelő erővel . Vigyor ült ki az arcomra mikor A maffia lányának szerepébe képzeltem magam. Nem tudom miért forgattam ki ennyire ezt a dolgot. Talán azért mert tényleg itt ülök és olyan hihetetlen ez az egész.

***

 *Justin szemszöge*

Nem bírom ki! Tudom hogy mostanság ért oda én pedig még csak a 3. gépen ülök . Már ott akarok lenni vele! Biztosan tudni akarom jól van e. Az elmúlt majdnem hogy fél nap katasztrofálisabb volt mint gondoltam. Azt hittem jajj de egyszerű lesz de már szét tudnám kaparni az arcomat idegességemben

- Talán küldök neki egy SMS-t – mondtam ki gondolataimat hangosan. És már elő is kaptam zsebemből a telefonom.

- A telefon használata tilos a gépen ezt te is tudod! – mordult rám Kenny a velem szembe lévő székről .

- Kenny én ezt már nem bírom! – telefonomat elhajítottam magam mellé az ülésre.

- Már csak egy gép! – mondta és lejjebb csúszott az ülésben.

- Amúgy is te miért vagy még mindig itt? Tudtommal már rég hazafelé kéne tartanod. – Tudom hogy igaza van a telóval kapcsolatban de ideges voltam .

- Azért mert az előző reptéren mondjuk a nyakadon voltak a paparazzik ? – kérdezte költőien .
Nem válaszoltam rá. Mit válaszolhattam volna rá? Nagyot sóhajtva csaptam térdeimre és álltam fel hogy a mosdó felé vegyem az irányt. Figyeltem Kenny nem akar e valami hozzá fűzést kommentálni de csak arcába húzta a sapkáját és elterült a széken. Irigylem hogy tud aludni de fogalmam sincs miért de az én szemeim majd ki estek, a mellékes értágulásomról nem is beszélve, dolgozott bennem az adrenalin rendesen. Tudtam, hogy már csak arra vágyom, hogy szerelmem mellé fekhessek és átöleljem . Na akkor biztos el tudnék aludni . nyugiban. Nem ebben a fránya hajtásban.

***

*Aly szemszöge*

- Wáó ! Ez valami mese szép . – rendben elismerem a part látványa se volt semmi de ez a hely valami fantasztikus. Ahogy beléptem a „szállásunkra” elakadt a lélegzetem .

- Kisasszonya a bőröndjeit a háló szobába vittük és ne aggódjon afelől ha nem csak az ön bőröndjével találkozik mert a párjáét is ide küldették nem régiben. – A fiatal srác , hordár vagy nevezzük is bárkinek, elég régies szóhasználattal rendelkezett, vagy talán csak az angol tudása szűkült le a tanultak szintjére, a beszédjéből érezni lehetett a tájszólást , de nem zavart.

- Semmi baj! Köszönöm, hogy szólt mielőtt felhívtam volna a szobaszervizt hogy vitessék el egy idegen férfi cuccait a lakosztályunkból. - mit ne mondjak a hangulatom nem kissé volt feldobott.

- Ön nagyon vicces kedvében van! – mosolyodott el ő is.

- Hogy ne lennék jó kedvű ?! – kicsit másképp fejeztem ki magam de nem érdekelt.

- Tudok esetleg segíteni valamiben? Körbe vezessem a házon? – kérdezte esetlenül , szerintem nagyon ritka az a reakció ami az én arcomon tükröződött . Az emberek akik ide járhatnak biztos megszokhatták már ezt a luxust.

- Nem! – talán egy kicsit elhamarkodottan vágtam rá a választ kérdésére, zavarba is jöttem. – Vagyis … - vittem kicsit lejjebb a hangom. Kislányosan összekulcsoltam mellkasom előtt a kezemet majd édes szemekkel bocsánat kérően folytattam. – Szerintem körbe nézek mert még van egy kis időm mire megjön …
- Elhamarkodottan beszéltem . Most vajon kimondhatom a nevét?

- Justin. – Mondta ki helyettem .

- Igen .- vigyorodtam el kellemetlenül. 

- Akkor magára hagyom a hölgyet!- fordított nekem hátat majd csak az ajtóból visszafordult a falra mutatott, amin egy készülék lógott. – Ezen bármi kérése van igyekszünk teljesíteni .

- Rendbe köszönöm !- mosolyogtam kedvesen amit viszonzott.

Miután becsukta maga mögött az ajtót és a zár is kattant vállamról karomra ejtettem a táskámat majd óvatosan , vigyázva a telefonra és a laptopra ami benne van , leengedtem a földre. Egyedül vagyok ebbe a nagy és gyönyörű házba , és ha hiszitek ha nem a fürdőszobát kerestem . A házban szebbnél szebb szobák voltak amibe benyitottam mire megtaláltam a háló szobánkat. A gyönyörű Francia ágy előtt a padló üvegből volt amitől kicsit megijedtem de aztán félve de rá mertem lépni . A kinti hőmérséklethez képest a talpimnak hatalmas felüdülés volt ahogy csupasz talpamhoz hozzá ért a hűvös felület.

Talán tényleg alul öltöztem otthon de most biztos hogy túl vagyok öltözve. Tarkómon hajam rejteke alatt már kiültek az izzadság cseppek . És a homlokomon is gyöngyöztek már a verejték .A bőröndöt hamar kiszúrtam és gyorsan fel is téptem a tetejét. Mellkasom sűrűn emelkedett és lélegzetvételem szaporább lett. Talán a hirtelen hőmérséklet változástól de talán a kapkodástól , mivel hirtelen minden cuccomat össze akartam szedni ami egy jó nagy és alapos tisztálkodáshoz kell, kezdve egy kellemes hideg zuhannyal.

***
*Justin szemszöge*

- Még bő négy óra kölyök higgadj le!- Kenny kikapta a telefonomat a kezemből mikor már épp a küldés gombot nyomtam volna meg. Felkaptam rá a tekintetemet és szúrós szemekkel néztem , az ő tekintete viszont parancsoló volt. – Ne nehezítsd már meg a dolgomat kölyök! Ha feltettelek a gépre onnan már gyerekjáték lesz de ha megállsz és feltűnést keltesz akkor kinyírlak és mind ketten mehetünk haza ! – elég meggyőző volt.

- Kérem vissza a telefonomat!- mondtam suttogva, de ő csak előre mutatott és a kis készüléket zsebre csúsztatta.
Kapucnimat felhajtottam a sapkámra és lehajtott fejjel indultam meg a repülőtér kongó rengetegében . Lehet, hogy kevesen voltak, de bárki felismerhetett volna ha nagyon figyel . Főleg az a csapat lány akik pont mellettem araszoltak át az ellenőrző kapunk . Furcsa hogy még én sem vagyok kivétel ezek alól. Mindig ez nehezíti meg a dolgomat.

- Siess és ha kérhetlek akkor te is takard magad! – Kenny fejébe húztam gyorsan a sapkámat majd a kapucnit vissza véve haladtam tovább. A táskámat kitettem a szalagra majd megszabadultam az övemtől is. Még a cipőmtől is kibújtam gyorsba hogy véletlenül se sípoljon be az a nyamvadt gép. Nem kockáztatok! Most nem, ahhoz túlságosan közel vagyok már a célhoz.

- Bírom a rejtőzködési lelkesedésed! – Súgta oda Kenny . – Ezt máskor is eszközölhetnéd hogy kevesebb munkám legyen. – Szarkazmusa a csillagos határ.

Csendben maradtam és fejemet lehajtva haladtam át a biztonsági őr mellett a kis kapun. Nem sípolt be. Hál’istennek. Gyorsan bele tettem az övet a táskámba ami a másik oldalon jött ki , most nem vacakoltam azzal hogy befűzzem mert a valószínűleg „ kézis lányok” nagyon vihorogtak valamin és én ettől egyre jobban csak idegesebb lettem . Soha nem érdekelt még ennyire a lebukás veszélye. Bele bújtam a cipőmbe, be sem kötöttem .

- Gyere és siess!- Észre sem vettem hogy Kenny már el is készült kicsit megfogta a karomat és megrántott hogy induljak el de mikor felvettem vele a tempót elengedett.

- Észrevettek?- Kérdeztem félve. Egyik kezemmel a táskámat tartottam le ne csússzon féloldalasan a vállamról a másikkal pedig gatyámat fogtam hogy ne a bokámon kössön ki és essek pofára .

- Nem de te a 10-es kapun mész ki ők meg a 11- esen. –mondta komolyan és felvette gy gyorsabb tempót.

- Honnan tudod? – siettem utána.

- Mert a nagy vihorgás közben erről beszélgettek!- vont vállat.
Elérkeztünk a beszálló kapuig ahol a már elő is kaptam a farzsebembe előkészített papírokat. Levágtam a pultra és gyorsan lehajtottam a kapucnimat hogy aki a kártyákat kezeli lássa hogy én vagyok az .

- Üdvözlöm Mr. Bieber! Már vártuk! – mondta kedvesen az idősebb hölgy és visszaadta a papírjaimat. – Szeretnénk ha tudná hogy…

- Kérem ! – mondtam kicsit agresszíven, aztán észbe kaptam és visszavettem a hangomból . – Csak menjünk !- kérleltem majd a kapucnimat visszahúztam a fejemre.

- Rendben. – bólintott, elindult a bizonyos ”zsiráf nyak” felé én pedig követtem,

- Hát Kenny akkor … - megálltam a kis folyosó közepén és megfordultam .- … köszönöm hogy segítettél ! – mondtam neki végül .

- Akkor én megyek is ! – vigyorodott el , és pontosan tudtam, hogy mi jön . Szét tárta karjait és mikor elém ért megölelt. Egy kicsit elemelkedtem a talajtól de már megszoktam .

- Nem tudom, mi lenne velem nélküled te nagy melák! – Ütögettem meg a hátát mire letett.

- Már nem tudnám elképzelni az uncsi mindennapokat nélküled Kölyök tehát ne is álmodj róla hogy lecserélsz ! – mondta majd hátrálni kezdett.

- Szerbusz Kenny ! – mondtam egy mosollyal és én is hátrálni kezdtem.

- Jó szórakozást kölyök! – mondta egyszerűen majd megfordult. És gyors léptekkel indult el kifelé , gondolom hogy elkerülje az óriási lánycsapatot akik a mellettünk lévő beszálló kapunál fognak beszállni.
Én is megfordultam majd végre beérve a kísérőt felszálltam az utolsó gépre ami most már tényleg Bora Borára visz , ahhoz a lányhoz aki számomra a legfontosabb.

***

*Aly szemszöge *

Már hálóruhában voltam, ha lehet hálóruhának nevezni az egyik kedvenc csipkés francia bugyimat és Justin egyik bő pólóját. Késő van, és inkább nem részletezném, hogy mit csináltam eddig, de úgy röviden, rendbetettem magamat. Megborotválkoztam, elintéztem a női szükségletemet, hajat mostam megfürödtem, szemöldököt szedtem… röpke négy óra alatt egy egész szépség ápolási napot sűrítettem egybe, agyon kentem magam gyümölcs illatú testápolóval, de mást kész kifújt. Este 11 van és most már, ha nagyon akarnám, se tudnám magam rávenni semmivel, hogy fent maradjak. A szoba is lejjebb hűlt most hogy így kicsit kinyitottam az ablakot, de még mindig majd megdöglök a melegtől. Lehuppantam az ágy szélére és éreztem, ahogy a hideg selyem ágyhuzat hozzáér a combomhoz kellemes érzés dönt el. Eszem ágába nem volt betakarózni, csak éppen kicsit elterülök, pihentetem a szemem míg Justin meg nem jön…

***

 *Justin szemszöge *

Halkan nyitottam be a kis házba mert nem tudtam hogy Aly alszik e már. Hogy ne aludna hisz hajnali 2 van . Legalábbis már biztos elmúlt hajnali kettő mert akkor mondták meg hogy hol találom a szállást.

- Hahó ! – halkan szóltam, hogyha alszik, akkor véletlenül se keltsem fel. Nincs válasz.
Becsuktam magam mögött az ajtót és úgy indultam el szerelmem keresésére. A táskámat ledobtam az első kanapéra, ami az utamba esett aztán mintha már százszor jártam volna itt – pedig egyszer sem – indultam el egy folyósón. Benéztem az első szobába, de senki . Aztán a másodikba ott sem találtam senkit. Mikor a harmadik szobába kukkantottam be először megcsapott egy kellemes hűvös szellő majd megpillantottam egy halványan kirajzolódó alakot az ágyon.

Kétségem nem volt a felől hogy Aly fekszik ott. Szemeimet lehunytam, mert a szíven eszeveszettül kezdett kalimpálni. Nem értem. Hisz már annyiszor voltunk együtt kettesben, akkor most miért törnek rám ilyen érzések. Fejemet hátrabólintottam majd előre hogy észhez térjek majd beljebb léptem a szobába. Különös módon minél közelebb mentem a hold fénye, ami besütött az ablakon egyre jobban ragyogta be a szobát. Ott feküdt  az ágy közepén . Nem volt rajta több mint egy francia bugyi és az egyik bő pólóm , elmosolyodtam. Medence csontja kilátszódott a póló alól ahogy testével féloldalasan kitekeredett. Gyönyörű és kissé törékeny…

* Aly szemszöge *

Valaki mocorog a szobában de nincs erőm kinyitni a szememet, nincs erőm megmozdulni . érzem hogy mellettem besüpped az ágy. Reményeim szerint Justin az. Lágy érintés az arcomon, kiráz a hideg . Kénytelen vagyok kinyitni a szememet.

- Megjöttél! – suttogtam egy mosoly kíséretében és kinyitottam a szemem. Arcán mosolyom visszatükröződött.

- Aludj csak. – mondta és befeküdt mellém.
Meleg volt. Nagyon meleg, és égetett a bőre, de nem érdekelt. Alig kaptam már levegőt ős ő is szuszogott.

- Milyen volt az utad? – kérdeztem álmosan. Kezét csípőmre simította és oldalt fekvésből hanyatt feküdt, mellkasára vont.

- Holnap elmesélem az én utamat, ha te elmeséled a tiédet. - suttogta halkan.

- Jó éjt! – suttogtam erőtlenül, de válaszra már nem emlékszem, elaludtam.

***

Nem napsütésre ébredtem, mint a filmekben, hanem valami sokkal jobb dologra. Derekamnál fogva valaki közelebb húzott magához és a hátamba fúrta arcát. Akaratlanul is elmosolyogtam volna . Tudtam, hogy ő fekszik mellettem, mert emlékeztem a tegnap estére, csak ugye kicsit hamar elaludtam . Biztos fáradt lehetett, én viszont már nem fogok tudni vissza aludni, mert ugye a hőmérséklet kellemesebb volt, mint tegnap, de még mindig túl meleg hogy ez ne zavarjon . Nem szívesen tettem, amit tettem, de kezeihez nyúltam, amik hasamra simultak és óvatosan lefejtettem magamról őket. Nem volt szívem felkelteni, elég későn ért ide. Óvatosan gurultam ki az ágy szélére és ültem fel azon. Lábaimat letettem halkan a padlóra és halk léptekkel indultam ki a szobából.

A fürdőben elintéztem gyorsan a mindenféle női ügyeimet, és miután a hasam szüntelenül mondta a magáét gondoltam keresek valami reggelit. A konyha is gyönyörű volt. A nappalitól csak egy pult választotta el . Mikor megálltam konyhapult mögött hogy megbámuljam a nappali erkélyéről nyíló tájat arra gondoltam hogy a reggelit kint fogyasztom el . Hamar neki is álltam . A hűtő teli volt tömve mindenféle finomsággal , mármint számomra finomsággal, gyümölcsök zöldségek , tojás és satöbbi . Hamar összedobtam egy kis pritamin paprikával megbolondított rántottát, vágtam össze egy kis gyümölcsöt két tálba és öntöttem két pohár narancslevet. Nem tudom Justin mikor fog felébredni de biztos ami biztos neki is csináltam, és az ő adagját letakartam szalvétával , a rántottát majd megmelegítjük a mikroba ha nem szereti hidegen . Egy tálcára tettem az én részemet, vettem még elő kenyeret és a reggelimmel elindultam ki az erkélyre. Tegnap már tökéletesen feltérképeztem a terepet, hogy tudjam, van kint egy asztal.

Mikor leültem kint a szabad levegőn lágy szellő fújt, ami sokkal kellemesebbé tette ezt az egész időjárás dolgot. Alaposan körbe néztem a tájat. A part mentén sok épületet láttam . Gyönyörű ahogy a messziségben viszont összeolvad a tenger és a víz színe . Káprázatos. Észre sem vettem, hogy már el is fogyott a rántottám és a gyümölcsömet túrom. Az agyam egyszerűen mint ha kikapcsolt volna . Letettem a kanalamat és hátra dőltem a székben, ekkor két kar simult a vállamra. Elmosolyodtam .

- Jó reggelt! – Nyakamhoz bújt arcával és mélyet szippantott illatomból .

- Neked is! – kezemet automatikusan túrtam hajába , arcomat halántékához fúrtam és adtam neki egy puszit.

- Miért hagytál ott? – kérdezte morcosan majd lassan felegyenesedett és a mellettem lévő székhez sétált. Mielőtt leült volna közelebb hajolt hozzám és adott egy puszit a homlokomra.

- Mert nem tudtam volna visszaaludni, és ha mocorogni kezdek, akkor tuti felébredtél volna. – Mosolyogtam rá. Tányéromra nézett majd vissza rém kérdőn .

- Mit reggeliztél? – nézett rám mosolyogva.

- Neked is csináltam. – Kitoltam a székemet és a tálcámmal befelé indultam. Mikor hátra néztem rá semmi mást nem láttam csak, hogy nagy szemekkel néz utánam. Lepakoltam az én tányérjaimat a mosogatóba és rátettem az ő reggelijét úgy indultam meg vissza hozzá .

- Te csináltál nekem reggelit? – nézett rám édes szemeivel.

- Nem majd hagyom, hogy éhezz! – Felhúzott szemöldökkel letettem elé a reggelit. Szemével végig követte minden egyes mozdulatomat.

- Köszönöm ! – mondtam majd kijjebb tolta magát a székkel, le akartam ülni a másik székre de ő megfogta a kezemet és az ölébe vont.

- Nem én vagyok a reggeli! – kuncogtam fel de karjaimat nyaka köré fontam és kicsit kényelmesebben elhelyezkedtem oldalt ülésben az ölébe.

- A reggeli jobban esik veled! – mondta kajánul vigyorogva.
Kezét hátam mögött elvezetve simította tenyerét a póló alatt bőrömre, másik kezét pedig combomon pihentette.

- A végén még rám fogják hogyha lefogysz itt nekem. – mondtam komoly fejet színlelve.

- Jól áll a pólóm. – tért el a tárgytól , alsó ajkába harapva tévedtek szemei számra.

- Bocsika hogy bele túrtam a bőröndödbe de iszonyat meleg volt és … - Kezével combomba markolt és megrázogatott.

- Hé! Nem mondtam hogy baj! – elvigyorogott majd állam alá nyúlt. - Kapok egy csókot? – a mosolya határtalan és hihetetlen mekkora hatással van rám. Aprót bólintottam, tudat alatt túrtam hajába és húztam magamhoz közelebb.

Csókja olyan gyengédvolt hogy már abba haltam majdnem bele hogy alig ér hozzám , De ahogy szám és az egész testem bizseregni kezdett érintésétől hát az leírhatatlan. Óvatosan játszottunk egymás ajkaival, apró puszikat leheltünk egymás szájára, nem vadultunk el. Bőrömet cirógatta. Először a combomat majd keze feltévedt az állcsontomhoz és óvatosan végig húzta ujját halántékomon, onnét levándorolt a tarkómhoz . Mit ne mondjak ez az érzés jobb volt mint egy hideg zuhany.  Másik kezével derekamba markolt és óvatosan felcsúsztatta kezét oldalamra. Közelebb vont magához egy pillanatra hosszú és dorva csókot nyomott ajkaimra és csak utána vált el tőlem.

- Ne tudd meg milyen nehezen telt el ez a pár nap! – rázta fejét majd kezével amivel nem a hátamat tartotta a villájáért nyúlt.

- Nehéz volt! Az biztos …- lehajtottam fejemet és hajamat fülem mögé tűrtem .

- Milyen volt az utad? – érdeklődött két falat között, engem is megkínált de nemet intettem neki .

- Hát egy elég érdekes utaskísérőt fogtam ki .- mondtam és most már bambultam értetlenül a fejemből, még mindig nem tudtam hová tenni Ninát az utaskísérőmet.

- Úgy húzkodod a szemöldöködet mintha hülye kérdést tettem volna fel. – nem mondom hogy kinevetett de biztos hogy jót kuncogott, mert majdnem kiköpte a falatot, de azt hiszem nevetett.

- Nem csak nem értem az embereket. – mondtam most már komolyabban a dolgot.

- Miért baj volt az utaskísérőddel? – Justin egy édes mosollyal várta hogy habzsolhassa szavaimat, biztos hogy bele pirultam tekintetébe ami az arcomat fürkészte de ez már megszokható és mondhatom hogy nem szégyenlősködöm ha vele vagyok .

- Miért megy egy olyan ember utaskísérőnek, akiről lerí hogy nem szeret emberekkel foglakoz? – kérdeztem költőien, mire Justin csak letette a villáját és feljebb húzott az ölében mert majdnem lecsúsztam.

- Az emberek nem maguk választják meg sokszor a szakmájukat. – rántott vállat.

- Szerintem csak akarni kell, és tenni érte.- Vontam vállat .- Itt vagy példának okául te. – egyik kezemet félve mellkasára simítottam , megsimogattam kulcs csontját, majd egyszerűen ugyan olyan hanyagul ahogy az ölemből kivettem vissza is ejtettem .

- Te is tudod, hogy nem vagyok beképzelt sztárocska és hogy az hogy most ott tartok ahol , ahhoz iszonyat mázli kellett. – mondta kedvesen. Bólintottam .

- Nem tudom mit csinálnék ha nem vennének tovább a kijelölt fősulik egyikére. – sóhajtottam nagyot és elbambultam a tájba, talán ezzel próbáltam jelezni hogy nem kell válaszolnia vagy nem is tudom , megpróbáltam előre gondolni arra hogy mit csinálnék ha tényleg bekövetkezne amit most állítottam , hisz megtörténhet. Bármi megtörténhet a jövő évben , vagy akár akkor ha innen haza megyünk.

- Tudod mit csinálnál ? – államnál fogva maga felé fordította arcomat.

- Hmm ? … - ennyit tudtam kinyögni mert a pillantása belém fagyasztott a szuszt, mintha előre letisztázta volna hogy ellent mondást nem tűr

- Felállnál, és mennél tovább, mert nincs más választásod, élni kell! Én pedig melletted lennék és támogatnálak! – az előbb úgy éreztem hogy minden erőm elvész és a hangulatom is porrá lett a gondolattól hogy megeshet hogy az én álmom nem teljesülhet hisz miben vagyok én különb mint bárki más ezen a földön. Most viszont kicsattantam az energiától, mert tudtam hogy így igaz , és sokkal jobban esett ez a kicsiny két mondat annál minthogyha közli velem hogy eltart. Ő támogat.

- Szeretlek! – mosolyogva adtam a homlokára egy cuppanós puszit és mikor eltávolodtam tőle nagyot sóhajtottam hogy visszatartsam könnyeimet.

- Ez az érzés kölcsönös! Te majmóca! – közelebb vont magához de fejemet az égnek emeltem mert nem akartam olyan egyértelművé tenni hogy sírok , márpedig ha most a csuklómmal dörzsölni kezdem a szememet akkor igen-igen átlátszó leszek. Édes csókot lehelt a nyakamra amitől össze tudtam szedni magamat.

- Na egyél ! – szóltam rá viccesen és előre billentettem a fejemet, Ki akartam mászni az öléből de keze ami a combomat szorította vissza tartott. – Miért szereted te annyira, ha az öledben ülök? – fejemet oldalra döntve figyeltem ahogy újra megfogja az evőeszközét és ezúttal a gyümölcstáljáért nyúl amit az ölébe vesz.

- Mert így tudom, hogy nem más pasi ölében ülsz. – vont vállat

- Ez nem értelmes válasz. – játékosan a vállába boxoltam .

- Erre most mit mondjak? – nézett rám értelmesen, és felháborodva is egyszerre ami tök édes volt de a pici mosoly a szája sarkában elárulta.

- Nem tudom! Azt hittem lenyomsz valami bölcs maszlagot. – kicsit felnevettem, de aztán szempilláimat megrebegtetve próbáltam figyelni rá.

– Hülye kérdésre, hülye válasz! – Egy falatot tömött a szájába és úgy próbálta vissza tartani nevetését , én pedig mi mást reagálhattam volna, mint hogy megforgatom a szememet . Idióta! De az én idiótám…