2/8(73.fejezet) Scooter! Segítened kell! ...., touch me, love me,way past forever....– Légy szíves mondanál valamit? :$

Hát azért most nagyon király voltam... Egooooo *.* XD 10 oldal... jó legyen ebből egy a dalszöveg de akkor is 9 :O *.* 2 nap alatt...és mit ne mondjak... nekem most kivételesen bejön :D  tudom most jól ki vagyok... per pillanat fél kilenc van :d remélem van aki még ma vagy van aki holnap örülni fog a résznek :D nahh lényeg hogy remélem tetszeni fog :) és nagyon köszönöm a sok komit :) kicsit dramatikusra faragtam de hát ez van :P ilyen kedvem volt. IMÁDLAK TITEKET! KÖSZÖNÖM HOGY VAGYTOK!:)

UI:helyesírás katasztrofális xd

Luvyall

Amint a dalnak vége lett, a fülhallgatót letéptem a fülemről és a helyére dobtam mit sem törődve azzal, hogy baja is eshet. Éreztem, hogy baj van, nem is kicsi. A dühh végig tombolt bennem, de most kitörni készült.

- Álnok kígyó! –sziszegtem a fogaim közül halkan, és mint egy őrült indultam meg a kijárat felé . Justin a faltól ellökve magát kérdőn nézett rám .

- Jó vol! Mi baj? – hallottam ahogy utánam szól de én elengedtem a fülem mellett.

Kivágódtam a szobából és rögtön neki akartam menni Rachelnek .

- Te szemét! Mit tettél ki a netre? – Mikor megfogtam Rachel karját aki ilyedten hátrált előlem éreztem hogy két kar lefog.

- Aly! – a méreg ami bennem forrt elnyomta a felismerő képességemet és nem tudtam hogy ki szól rám .

Éreztem ahogy a karomat szorongató ujjak egyre erősebben fognak és az előttem álló lány a félelemtől neki ütközik a falnak .

- Mis. Board! Nyugodjon le! – tanárom határozott és kemény arccal állt be elém és az elé a lány elé aki 3 perce felfordította az életemet, arról ne is beszéljünk hogy nem kicsit megnehezítette azt és lehet hogy tönkre is tette, legalábbis annak az útján is elindíthatta.

- Hogy merészeltél a magán életembe is bele avatkozni! – Ordítottam át a tanárom válla fölött.

- Nem tudom miről beszélsz !- mondta kéjesen de csak a hangját hallottam.

- Igen? És ha megnézem most bármelyik internetes profil, oldaladat, akkor is ezt fogod mondani?! – Ismét megindultam felé.

- Aly nyugodja le! – Josh volt mögöttem mert a hangja közel volt hozzám . Ő tartott vissza. De cseppet sem érdekelt .

- Aly! Mi történt? – Justin mellém lépett és kezét a karomra simította pont Josh keze alatt. Az a legszörnyűbb hogy nem hatott meg.

- Biztosra veszem, hogy feltöltött egy képet rólunk az internetre!- Josh szorítása Jobb karomon meglazult. Kissé megfeszülve, kezeim hátra hajolva indultam meg ismét és a jobb kezem kiszabadítva. Mikor kezem lendült éreztem hogy kar fonódik a derekamra és húz vissza. Másik kezem is meg szabadult de most lábaim elemelkedtek a földtől és valaki arrább vitt.

- Aly ! Nyugi van!- Justin karjaiban voltam . Egyik kezével fejemet mellkasára szorította és szorosan ölelte magához a most tiltakozó testemet. A szívem Rachel széttépéséért küzdött. – Ne csináld ! – suttogta fülembe.

Hangjára megremegtek a lábaim és sírás tört rám. Nagyokat nyeltem, hogy visszatartsam könnyeimet. Szívem hevesen vert, és csak azt sajnáltam, hogy nem azért mert Justin ölel, hanem azért mert nem tudtam, hogy most mi legyen.

- Mit jelentsen ez a viselkedés kisasszony?!- Tanárom persze hogy rám förmedt, hisz nem tudhatta mi az okom arra mit tenni akartam, vagy még akarok ?

- Lefényképezett minket!- Hajoltam hátra akaratosan Justin karjaiból, Aki nem akart elengedni ezért inkább csak zsebembe nyúltam a telefonomért.

- Nem értem, hogy ez miért probléma?- kérdezte feszülten és idegesen. Justinban viszont éreztem, hogy megfagyott a szusz és kezei lehullottak rólam.

- Lefényképezett engem és Justint. – mikor Rachel elől elállt a Mrs. Gere láttam hogy kezében ott van a telefon. Na azt nem ! Akkor már megkapja a büntetését. Telefonjáért nyúltam és kivettem a kezéből azt!

- Mit csinálsz?! – úgy csinált mint egy macska , fújtatott.

- Mond meg szépen te hogy mit csináltál! – Mondtam neki majd telefonomon megnyitottam a twitteremet, ne foglakozva az érával és rákerestem az adatlapjára.

- Mi bajod van? – kérdezte kétségbe esetten és tudtam hogy jó helyen járok.

Amint megláttam a képet tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. És pontosan jól sejtettem hogy mi is történt. A képen Justin van, és én . De ami alá volt kommentelve hát azon ismét bepöccentem . ” A BFF- em szerelmével . @justinbieber ”

-BFF mi? – kérdeztem cinikusan , megindultam felé de csak higgadttan és kiérten . Megálltam előtte , úgy húzta össze magát mint ahogy a stréber szokta mikor a nagy focista felé kerekedik. – Tudod, te hogy mit csináltál? Tisztában vagy vele ? – kérdeztem dühösen.

- Megköszönhetnéd inkább. – megpróbált felém keveredni, de a pillantásommal úgy mond vissza nyomtam a földig. Csak azért nem reagáltam a kijelentésére mert váratlanul kikapta valaki a kezemből a telefonomat. Megfordultam és láttam, hogy Justin saját telefonját a fülénél tartja idegesen és az enyémet kezdi el nyomkodni.

- Rachel ehhez tényleg nem volt jogod. - Josh arrébb húzta Mögülem a lányt és leültette a kanapéra.

Tanárom a pultnak dőlve fogta a fejét és bár nem esküszöm meg rá hogy félt a következményektől amit kaphat ezért, de gondoltam ( mivel az ő feladata az hogy felügyeljen itt mikor bent vagyunk , mivel az iskola szabályzata kimondja hogy ami itt történik az iskolában, főleg a diákok munkálatai közben személyi titok, és ő erre most nem figyelt ).  Noel suttogva nyugtatta a székében ülve, de nem nagyon koncentráltam arra, hogy mivel is mert Justin hirtelen mozdult.

-Scooter! Segítened kell! – nem is köszönt, hangjával inkább sürgette a dolgot.

***

- Tesó Scooter nagyon ki van bukva. – Usher az ajtóban állt és karba tett kezekkel figyelte ahogy Justin pakol a bőröndjébe.

- Leszarom Scootert! – Miattam ilyen ingerült. Gyomromba hatalmas görcs ugrott és szemeimet is össze szorítottam, Hátamat meggörbítettem mikor felállt és bele rúgott a táskába.

- Mire számítottál?! Őszintén?! – Usher is felvitte a hangját. Arcomat kezembe temettem ágyamon a takarót összegyűrve törökülésbe húztam magam. Hihetetlen mennyire rosszul éreztem magamat.

- Kicsi együtt érzésre és támogatásra. – hangja megvető volt, és tudtam, hogy ha most rá néznék akkor csak fájdalmat látnék rajta. Mint az elmúlt két órában.

- Nyugodj le és akkor majd átlátod rendesen a helyzetet. – Ush úgy beszélt hozzá mintha a bátyja lenne.

- Megyek össze szedem a fürdőszobából a cuccaimat. – Kicsivel később éreztem hogy besüllyed mellettem az ágy és görnyedt hátamra egy hatalmas kéz simul.

- Jól vagy?- kérdezte dörmögve Usher.

Mit mondhattam volna neki. Ohh igen minden a legnagyobb rendben! Hát az biztos, hogy ha ez a mondat elhagyja, a számat leszakad a mennyezet. Egyáltalán nem volt semmi rendben. Anyám lent tiszta ideg a konyhában. Apa hazafelé tart. Justin pedig kész ideg és mióta megtudta, hogy Rachel kitette a twittere a képünket és hogy Scooter nem tudott beszélni a twitter vezetőségével hogy szedjék le azt a képet, személyi jogokra hivatkozva. Elmegy. Nem tudom meddig. Mert engem nem avattak be semmibe csak ennyibe.  Mindenki tök dühös és elmegy mellettem.

- Nem , nem vagyok jól. – jelentettem ki határozottan majd fejemet felemeltem kezeimből és a falalt bámulva eldöntöttem hogy lemegyek a táncterembe.

- Minden rendbe jön csak… - mikor felálltam az ágyamról úgy hogy nem figyeltem rá elhallgatott. Ösztönösen indultam meg és szó nélkül .

- Hagyjuk!- fordultam vissza az ajtóban és láttam hogy Justin kijön a fürdőszobámból.

- Hová mész? – Szerintem nem gondolta végi milyen hangsúllyal szól hozzám.

Kérdésére nem feleltem. Megragadtam az ajtóm szélét kiléptem a szobámból és azzal a lendülettel be is csaptam magam után azt. Régebben nem csapódott ekkorát mikor anyuval egy veszekedés miatt csapkodtam azt, most valahogy sokkal nagyobbat szólt és még a lábam alatt is beremegett a parketta. Nem éppen nyugodt tempóban leszáguldottam a lépcsőn ahol anyuval is találkoztam. Ekkor elhatároztam hogy nem érdekel mennyire vannak felb*aszódva idegileg , nem rajtam fogják levezetni. Senki ! Se anya , se apa, se Scooter, se Justin!

- Apa mikor jön? – kérdeztem de nem álltam meg, a lépcső alatti táncterem ajtajához léptem.

- Még egy óra. Mit csinálsz? – kérdezte a lépcső korlátját markolászva.

- Hát nem rajtatok vezetem le a feszültséget!- mondtam hidegen. - Nem vagyok itt! Elmentem! Justinnak is! – ezzel arra utaltam, hogy ne mondja, meg senkinek hol vagyok.

- Beszélnünk kell majd. - mondta ő is. Ezelől úgysem menekülhettem, bólintottam majd ő is bólintott. Beléptem az ajtón és magam után halkan becsukva azt, lépdeltem le most már lassabban a lépcsőn. Hogy mit kerestem ott lent? Kitáncoltam magamból az érzéseimet. És eközben gondolkoztam.

Féltem hogy most hogy vissza kapom el is veszítem. Scooter elküldte Usherrel hogy ma még jelenjenek meg tőlem egy távoli strandon had kapják le őket a rajongók. Majd elintézett neki Elennél egy rövid interjút, ahol Elen majd biztos rám kérdez, ő pedig le tudja tagadni a dolgot.

Fájt! És hogy miért? Azért mert tudom, hogy ki fogja, és ha nem is igaz nekem, akkor is fájt. Nem lehetünk átlagos pár. Ő sem volt akárki és én sem voltam azért akárkinek a lánya. Olyan ez mint a tiltott mese. A sajtó darabokra és cafatokra fog most minket szedni, és jól ismerem ezeket a történeteket. El fogják tépni tőlem.

Kibújtam a pólómból így csak az atléta maradt rajtam, hanyagul a kanapéra dobtam és e közben a hangszórók távirányítójáért nyúltam,és beizzítottam a zene lejátszót. Nadrágomból is kibújtam hiszen farmerban nem fogok tudni táncolni . Nem volt olyan meleg mint mondjuk a ház többi részében ,és bőröm rögtön jelezte is hogy nem vagyok normális de per pillanat nem érdekelt. A fekete francia bugyimban és majdnem hogy melltartóban, amit csak egy lenge atléta takart,benyomtam a lejátszót, és idegesen kapcsolgatni kezdtem , kicsit átjárattam a lábamat , majd a karomat, de már szaggatott az ideg és a kétségbe esés.

Leona Lewis számánál viszont megálltam . Csak a refflént akartam megvárni, de a testem akaratlanul is megmozdult. Hangom eltűnt a hangszórók mellett de énekeltem , bármennyire is kapart a torkom.

http://www.youtube.com/watch?v=s7sG2Ebnn6A

I’ll pick you up when you’re down
Be there when no one’s around
When you’re in unfamiliar places
Count on me through life’s changes

I’m in tune with how you feel
Everything bout this is real
When you’re in unfamiliar places
Count on me through life’s changes

You’re all I want, yeah yeah
I know you’re the one, yeah
You’re all I want, yeah
I know you’re the one, yeah

Énekeltem ahogy a torkomon kifért és marha jól esett szinte kiabálni a sorokat Leonával. Azok után, hogy mindenkitől csak a durva hangokat hallom elég magas szinteken nekem is kijárt egy kis ordítás. De én nem tudtam máson levezetni , mert ekkor rájöttem hogy talán az egész az én hibám. Mert ha én nem csaptam volna hisztit hogy látni akarom…akkor… és megértem miért nem jön többet…

Crash into me
At full speed
Crash into me
We can collide, we can collide

Crash into me
At full speed
We can collide, we can collide
We can collide, we can collide

Crash into me
We can collide, we can collide
We can collide, we can collide

Megtorpantam és egy nyomással tovább tekertem a számot, Nem azért hallgattam, mert a hangulatomhoz illet hanem csak azért mert ki akartam ereszteni a hangomat, a hihetetlen mennyiségű dühöt.

Az ami következett a zene listán tökéletesen megfelelt nekem. Ebbe kiadhatom minden érzelmemet. Talán kicsit le is nyugszom.

http://www.youtube.com/watch?v=vKzTnFL7KeM

A kortárs nem az én műfajon volt. De nagyon jól ismertem. Úgy tartottam túl érzelmes. De ez ide most tökéletese volt. A dal végén lépteket hallottam lefelé jövet a lépcsőn. Lihegve kaptam oda a fejemet és láttam, hogy Justin álla a lépcső alján. Nagyot nyeltem majd elindultam a kanapé felé ahová ledobtam a távirányítót.

- Mész?- kérdeztem úgy mintha mi sem történt volna úgy egy olyan 20 perccel ezelőtt fent a szobában.

- Nem így akartam… - mondta és A terem közepéhez sétált. Hátra döntötte a fejét. És mélyet lélegzett.

- Ez van. - mondtam semlegesen .

Mindennél jobban meg akartam érinteni de nem tartottam a leg alkalmasabb pillanatnak. Úgy szám kezdődött. Romeo Santos Feat. Usher - Promise. Nem tartottam a legalkalmasabb dalnak ide. Előbb EL tudtam volna képzelni Bora Borára de ahogy elnézem abból sem lesz semmi . Kicsit csüggedten kerestem meg a kikapcs gombot a távirányítón de mielőtt megnyomhattam volna Justin rám kapta tekintetét.

- Ne kapcsold ki!- kért és ezzel gondolkodás nélkül leeresztettem magam le mellé a kezemet. – Táncoljunk!- kért és már meg is indultam felé. Mintha minden egyes szavára ugranék.

Lassan lépdeltem felé, kétségbe esetten kémleltem az arcát, amin semmi más nem ült csak sajnálat.

 

Eh perdido el balance por tu amor,
En tus manos yo caí, tienes control sobre mi

Mikor elé értem fejét lebillentette, ahogy én is. Láttam, ahogy kezei kezeimért nyúlnak, Majd szép lassan megfordított így a tükörrel szembe kerültem. Mellkasával hozzám simult így dőltem neki a hátammal. A szívem hevesen vert. A levegőt is egyszerre vettük, furcsa mód ugyan olyan szétszórtan.

Tu cuerpo es la cárcel y yo un prisionero
Y jamás quiero salir, condenado y soy feliz.

Kezeit épp hogy csak halványan derekamra simította feltűrve a trikóm alját majd hasamra csúsztatta őket. Forró ajkaival hűvös vállamra csókot lehelt.

Try to keep my balance but i still fall
I don’t know how i fall so hard

Jobb lábammal oldalra léptem, de ő hasamról kezét egy pillanat alatt csípőmre helyezte és vissza lökte oda ahol volt . Ekkora másik lábammal is megpróbálkoztam, csak hogy ugyan az történt az imént csak fordítva.

Right into your arms
Right beside you baby and its so hard

Csípőmet ringatni kezdtem irányítására,míg kezeit felvezette végig az oldalamon. Karjaimat nyaka mögé vezette és mikor megbizonyosodott róla hogy ott hagyom őket akkor elhagyta őket.

Yeah love love love
Leaves me trapped inside my own bars

Ringatóztunk ide-oda . Fejemet affelé a vállam felé fordítottam amelyik felett átkulcsoltam nyakát. Kicsit kifordulva, de orrunk összeért. Szemeinket lesütöttük egyikünk sem nézett a másikra.

Quiero ser tuyo enterito pero tengo miedo
Prometeme que no me vas a dejar sin tu amor

Nem bírtam tovább. Karjaimat leemeltem nyakából és megfordultam. Tenyerei még mindig bőrömet simogatták az oldalamon. Csípőmet az övéhez közel nyomtam, de Tenyereimet hasára simítva ringatóztam vele tovább. Annyira féltem a szemeibe nézni. Nem tudom miért. De inkább most csak az érintéseiből éltem. Lépést váltottunk. Hasánál megtoltam kicsit hátra így vette az adást és előre hátra lépkedtünk tökéletes összhangban. Pólója alá túrtam egy kicsit, egymásra kaptuk a tekintetünket mire csak egy pillanat alatt lekapta magáról azt.

I’ll give you my heart girl but you got to promise

Mikor visszatért hozzám csak közelebb húzott magához, de olyannyira hogy éreztem mellkasának dőlve, hogy szíve majd kiugrik a helyéről. Államnál fogva felemelte lesütött arcomat, szemembe nézett és úgy suttogta a következő szavakat Usherrel.

-Promise you’ll hold me, - Arcomra simította kezét, amitől könybe lábadt a kezem.

-Touch me, - Hasáról mellkasára csúsztattam egyik kezemet a másikat pedig nyakára és úgy húztam magamhoz közelebb.

-Love me..- Könyörögve hajolt ajkaimhoz és már majdnem megcsókolt.

Annyira akartam én is . Már megcsókoltam volna , megbocsájtottam volna neki mindent, Tudtam hogy ős is tudta ketten vagyunk a hibásak, Tudtam hogy nem fog elhagyni. Éreztem hogy szeret.

 -Way past forever – Suttogta ajkaimat súrolva majd nem is tétovázva megcsókolt, és nyelvével szó nélkül utat tört magának.

Mikor elváltunk egymástól nem néztem a szemébe. Szégyenlős voltam. Fejemet rögtön elkaptam oldalra , viszont másik kezemet is nyakába kulcsoltam , míg ő kezeit hátam mögött hanyagul összefogta.

Yo tan joven padesco del corazón,
Y por tu amor sufriría mil años y con mucho honor
I try to be calm but my chest keeps pounding
Try to swim but it’s like i’m drowning..

Felvettük a szabályos salsa lépéseket. Egymáskarjaiban ringatóztunk. Megnyugtató volt. Kezeimet levezettem vállára és simogatni kezdtem csupasz vállát. Mellkastól lefelé viszont teljesen össze simultunk .

Quiero ser tuyo enterito pero tengo miedo
Prometeme que no me vas a dejar sin tu amor
I’ll give you my heart girl but you got to promise

Éreztem, ahogy minden egyes kockája az én hasamat simogatja. Élveztem, ahogy kezeit hátamra simítja és úgy húz magához még közelebb. Ahogy néha hajamba túr nyakamnál majd hajammal játszva húzza el őket onnan ahol még hidegrázást is okozott. Néha meg-meg találta melltartómat és ujjait bejátszotta pántja alá.

Ppromise you’ll hold me, touch me, 
Love me.. way past forever

Bedöntött a derekamnál alá támasztva, Egyik kezét óvatosan mellkasomra tette majd kicsit Dirty Dancingesen végig húzta kezét mellem között majd egészen le a hasamhoz és onnan nyakamhoz nyúlva felhúzott.

You need this in your life, two kings, revolutionary

- Ne haragudj rám kérlek! Szeretlek! – Suttogta magához szorítva, szemeiben őszinteség ült.

- Nem haragszom. –adtam egy puszit a szájára majd elhátráltam tőle és gyorsan kikapcsoltam a lejátszót. - Csak félek, hogy ez a kép mindent tönkre tehet. –leültem az egyik nagyobb puffra Justin pedig követett.

- De nem fog semmit sem tönkre tenni. - mondta határozottan mintha a baj nem lenne elég nagy.

- Miért vagy benne olyan biztos? – kérdeztem kételkedve. Felnéztem rá mire csak leült mellém és ölébe húzva kényelmes pózt keresett. Szemből bele ültem az ülébe feltérdelve a puffra két oldalánál,

- Usher megnézte a képet és azt mondja nem olyan vészes. – szerintem még ő is tudta hogy nem jó megfogalmazást tett mivel száját elhúzta. Miután rendezte vonásait kérdőn nézett rám és kezeit két oldalán pihenő combomra simította

- Hát ennek felettébb örülök. – kicsit talán flegmavoltam de a helyzetet jobban megtekintve és mélyeben elgondolkozva a dolgokon biztos bárki megértette volna.

- Mit szólnál, ha kicseleznénk a rajongókat és én is feltölteném a képet? –kérdezte félve,majd ajkába harapott.

- Hát az fantasztikus lenne, akkor biztos hogy ránk száll minden paparazzi és lőttek Bora Borának. – Még be sem avattam abba hogy mire is gondoltam.

- Nem, elmagyarázom .A lényeg az, hogy feltöltöm én is a képet és akkor azt mondom hogy Rachel tőlem nyúlta le. – kereste a szavakat de sikerült neki értelmes mondatot kinyögni , viszont ez szerintem nem ilyen egyszerű ahogy ő elgondolja,

- A twitter kiírja, hogy mikor töltötted fel a képet. - sóhajtottam,mert alapjába véve nem rossz ötlet volt,csak ez az egy hiba volt. - Se Elen…- keservesen lehajtottam a fejemet, mert ekkor belém hasított ismét a gondolat, ami pár perccel ezelőtt is gyötört, hogy elmegy. - se a fotósok nem alul iskolázott kis picsák, …- itt arra a sok lányra gondoltam, aki most otthon a gépe előtt zokoghat ,és átkozhat közben mert „tönkre tettem az életüket” , de ha tudnák, hogy az enyémet mennyire tönkre menésbe kergetik… mégsem haragszom rájuk, inkább sajnálom őket. - akik bármit megtennének az alsógatyádért és azért, hogy megtudják, hogy ki turkál benne. –próbáltam a végét viccesre faragni bár nem bíztam benne túlságosan, hogy jó vicc lesz. Justin mellkasára tettem a kezemet és felnéztem szemeibe, mert eddig csupasz hasán pihenő keresztje túlságosan koncentrációm, tárgyává vált.

- Nem is tudtam, hogy te az alsó nadrágomba turkálsz. – Kaján vigyorral fenekemre simította kezeit és közelebb húzott magához. Még így is egy vonalba esett arcunk. Alsó ajkamba haraptam és kislányos zavartságomba lehajtottam a fejem, mert pár nappal ezelőtt még azon gondolkoztam hogy, hogy tegyem különlegessé azt hogy a ”nadrágjába turkálok”

- Ezzel kapcsolatban meg kell, beszéljünk valamit. – sóhajtottam fel.

- Előbb elmondom az ötletemet. – Hangja nyugodtabb volt és megfontoltabb ,Egyáltalán nem olyan mint fent a szobába. De hát az előbbi ötletét már alapból elvetettük, legalábbis én tartom még őrültebbnek mint az alap helyzet.

- Rendben. – Bólintottam érdeklődve. Bármit megadtam volna most perpillanat, hogy minél hamarabb nyugodtságban üljünk így újra, mert tudtam, hogy ez már nem sokáig tarthat. Vagy már azzal megelégedtem volna ha nem megy el.

- Felteszem a képet és azt mondom, hogy Rachel tőlem szedte le, és hogy miért szedte le csak ő? – hát én már itt végleg elvesztettem a fonalat de folytatta. - Mert nem volt fent egy percnél tovább. – szemöldökömet felhúzva néztem rá mire elmosolyodott. -  Mikor feltöltöttem a képet rájöttem hogy, elrontottam,- hátradőlt a székbe és nem zavartatva magát úgy csinált mintha egy kibeszélő sóba ülne . - viszont mikor már tudtam hogy leszedték úgy gondoltam hogy teljesen lényegtelen.

- Ettől még nem leszünk előrébb. Ugyan ott vagyunk ahol elkezdtük. – mondtam mikor befejezte a színjátékot, és vissza helyezkedett az előbb elhagyott pózába.

- Aly meg kell kérdeznem valamit és bevallom nem tartom hülye ötletnek …- itt hatás szünetet tartott és csillogó szemekkel nézett rám , mikor nem válaszoltam semmit akkor folytatta. - Usher azt mondta hogyha elmondom hogy van valakim, de nem közlöm a sajtóval a nevedet akkor sokkal jobban járunk . – Mondta ki egyszerűen és komolyan .

- És megbeszélted már valakivel ezt rajta kívül? – kicsit kételkedtem ebben a dologban, nem értettem, hogy miért lenne jobb, ha bevallaná azt hogy van barátnője. Egyértelmű a kép. Legalábbis a legtöbb embernek a maradék meg gyanakszik, már akit érdekel. Mondjuk úgy a fél világot biztos érdekli.

- Még nem.- mondta vállat rántva.- Mert a te véleményed számít a legjobban. Felvállaljam a szerelmünket…- arcomhoz nyúlt és mintha meg akart volna győzni.- ezzel nyerve egy kis időt a neved leleplezésével. Vagy megkockáztassam a tagadással, hogy minden mozdulatomat figyelik…- itt nagyot nyelt mintha nagy fájdalomról készülne beszélni, és éreztem hogy nem biztos hogy a folytatás nekem is jól fog esni. - … nem csak bizonyosakat és akkor nem tudunk találkozni egy jó darabig? – Szemeimben könnyek gyűltek már csak a gondolatra is. Kezével közelebb húzott magához, biztos voltam ebből a mozdulattal hogy ő sem akarja ezt.

- Tégy úgy hogy ne veszítsük el egymást!- mi mást mondhattam volna? Szipogtam egyet és határozottan bólintottam egyet. – Bízom benned! Veled akarok lenni! Minél többet!- Boldogan felkuncogott ezzel a feszült bent tartott levegőjét kifújva. Hasonlóan tettem majd homlokunknál egymásnak dőltünk.

- Rendben! Akkor vallok! Mert Bora Bórát semmi pénzért nem hagynám ki…-  közelebb hajolt ajkaimba és oda suttogta. - … CSAK VELED! – Felső ajkamat csókolva húzott magához. Ami nagyon jól esett, ez volt az én mentőövem most, mikor elhajolt tőlem elhatároztam, hogy beavatom abba amit Pattival beszélgettem.

- Justin beszélnünk kell Bora Boráról ! – mondtam neki határozottan .

- Másodikán indulunk rendben? –kérdezett vissza mosolyogva, mintha azt hitte volna tudja mit akarok nekimondani.

- Rendben …- mondtam megzavarodva - …de én nem erre gondoltam…- kezdtem bele ismét…

- Ne aggódj semmi miatt, már gondolkoztam hogyha bólintasz az ötletemre akkor te is külön magán géppel jössz meg én is és ott találkozunk…- olyan lelkesen mondta de bele kellett hogy vágjak .

- Justin én…- kezdtem bele de megint félbe szakított.

- Ne aggódj én állom,csak azt sajnálom hogy a szilvesztert nem tölthetjük együt viszont ha gondolod akkor…- Nem igaz hogy mindig a szavamba vág!

- Justin!... szeretném ha Bora Borán elvennéd a szüzességemet!- mondtam hangomat megnyomva hogy túl tudjam beszélve. Nem ordítottam, de én magam is pislogtam megnyilvánulásomon, hát még ő.

Kezemet szemem elé kaptam és takartam ahol tudtam, elég zavarban voltam, és arca láttán őt is megleptem rendesen, és mindenre számított csak erre nem. Hátam begörbítve mellkasának támasztottam fejem búbját így a hajam függönyt képzett. Aly nem lehetsz ilyen nyuszi! Felkaptam a fejemet és hajamat kitűrve arcomból próbáltam valami értelmeset és kevésbé kínosat kihozni a dologból.

- Mármint szerintem… vagyis számomra … Tökéletes hely lenne és … Persze csak ha te is akarod… de nem akarlak semmire rávenni vagy ilyesmi … Úr isten… - az utolsó szavakat már suttogtam és biztos, hogy rák vörös voltam, Justin érdeklődve nézte az arcomat egy darabig én viszont már nem bírtam pillantását. – Légy szíves mondanál valamit? – kérdeztem kétségbe esetten.

- Rendben…- elmosolyodott és kezeimet elvette arcom elől, mert azok néhol szemem néhol pedig szám takarták eddig. – De csak akkor, ha majd még ott is így gondolod. – annyira megnyugtatott a válasza.

- Különleges lesz?- kérdeztem kislányosan ajkamba harapva.

- Ígérem…- mosolyodott el és egyik kezemet szívére téve kezét rajta hagyva nézett szemeimbe. – minden erőmmel azon leszek, hogy különleges legyen. – Kezemmel másik keze után nyúltam és azt szívem helyére simítottam őt utánozva és én is kezemmel rászorítottam az övére. – Szeretlek ugye tudod, és vigyázok rád majd , nem kell félned!

- Tudom és én is szeretlek! – ez volt az igazság és reméltem hogy tényleg minden rendbe jön.