54. A stég

Rendben bevallom.A rész hosszúsága NEONKÉK17 érdeme....és abba is beavatlak titeket miért. Regi már lassan féléve fontos szerepet játszik az életemben és így arra gondoltam lassan bele kéne fűzni . Ez egyszer már megtörtént méghozzá Avery szerepében de mikor eldurrant az agyam és álomként zártam le azokat a fejezeteket ő is elveszett... de Regi még mindig itt van az életemben és egy nagyon jó barát... így úgy döntöttem vagyis jutottunk közös elhatározásra hogy bemutatja nektek magát. A történetben az énje fel van turbózva de magát a ROSEt ő személyesíti meg:) az első 7oldal tehát az ő érdeme:)köszönjétek neki hogy ilyen hosszú lett mert ő írta . Ez a fejezetközös munkáink egyike fogyasszátok szeretettel :) 

NEM SZABAD UTÁLNI RÓSE-t MERT MÉG NEM ISMERITEK EGY RÉSZ ÁLTAL IGAZÁN

Ez egy teszt hogy ki szokta olvasni a bevezető részeimet :) 

LUVYALL 

 

 

Rose szemszöge:

- Rose! De megnőttél. És milyen dögös itt valaki?- Justin bókolt nekem, én pedig csak rá kacsintottam, ezzel jelezve, hogy kösz.

- Koccolsz az unokahúgomról! – nevetett fel Usher.

- Bocsi Usher, amit ki kell mondani azt ki kell mondani. - Justin felnevetett, majd közelebb sétált hozzám és megölelt.

- Jó újra látni téged Biebs. - nyomtam az arcára egy puszit és vissza öleltem.

- Téged is Szöszikém. Na, és mizu? - nézett rám meg Usherre.

- Zajlik az élet. - intett nagybátyám. - Csak jöttem szólni egy két részletről a jótékonysági esttel kapcsolatban, Roset pedig hoztam magammal. Úgyis régen láttam már, és szeretnék vele egy kicsivel több időt tölteni, plusz könyörgött, hogy hadd jöhessen. - felnevetett és közben jobb kezét átdobta a vállamon és úgy ölelt magához.

- Héé! - mondtam és játékosan belecsíptem az oldalába.

- Mondd, hogy nem így volt. - tartotta maga elé kezeit miközben hátrált tőlem.

- Nem így volt. - nyelvet öltöttem rá. Ekkor egy számomra még ismeretlen, gyönyörű lány, csurom vizesen lépett be a házba.

- Aly! - kiáltott fel Usher. - Már vagy ezer éve nem láttalak. - szaladt oda hozzá és jó szorosan megölelte, nem törődött azzal, hogy ő is csurom vizes lesz. Elmosolyodtam. A lány szőke fürtjei most vizesen tapadtak hátára, smaragdzöld szemei úgy világítottak, mintha csillagok vesztek volna el benne. Nem volt egy modell alkat, de szerintem gyönyörű volt. A ruha minden egyes porcikájára rátapadt, a fehér pólón keresztül pedig szinte világított a fekete melltartó. Felnevettem. Halkan kezdtek el beszélgetni Usherrel.

- Ő az? - kérdeztem suttogva és Justinra néztem. Ő csak gyengéden bólintott.

- Igen... Ő az. - mondta olyan halkan, hogy csak én halljam meg, és csillogó tekintetével Alyshont leste. Édesen elmosolyodtam. A szerelmesek.

- Rose tényleg te vagy az? - rohant oda hozzám Esmeé.

- Bizonyám. Teljes életnagyságban. - rákacsintottam. Felsikított és azonnal a nyakamba vetette magát. - Én is imádlak Es, de megfogsz fojtani. - nevettem.

- Itt van Rose is? - jött ki az egyik szobából Pattie.

- Te vagy az Rose? - nézett rám hatalmas szemeivel Ryan, miközben belépett a házba egy szép lánnyal az oldalán, aki szintén csurom vizes volt. Mi van itt? Ma mindenki korán akar fürdeni?

- Itt van Rose? - szaladt be mosolyogva Chaz, őt pedig követte még egy számomra másik ismeretlen lány.

- Rose, hát te? - kérdezte meglepetten Jacob.

- Itt van Rose is? - jött le egy telefonnal a kezében Scooter.

- Igen, itt van az én gyönyörű és utánozhatatlan Latin Girl-öm, úgy, hogy el a kezekkel. - jött felém mosolyogva Justin, és közben édesen nevetett. Átdobta a karját a vállamon, ezzel kisajátítva. Felnevettem.

- Igen, itt vagyok. És igen, én vagyok az. És sziasztok. - mutattam mindenkinek egy peace-t, majd Justin derekára simítottam a kezemet.

- De jó téged újra látni. - szinte mindenki egyszerre indult meg felém, de a két srác, Ryan és Chaz, megelőzték őket és rám vetették magukat, miközben eltolták az útból Biebset.

- Héé! - nevettem fel. - Azért ne nyomjatok agyon. - adtam mindkettőjüknek egy cuppanósat és visszaöleltem.

- De olyan jó téged újra látni. Régen találkoztunk. - mondta szúrós szemekkel Ryan.

- Tudom és sajnálom, de hát tudod, hogy milyen ez a popszakma. - hogy nyomatékosítsam szavaimat, vállaim mögé dobtam hajamat és felhúztam az orromat.

- Ohh, ez esetben hölgyem... bocsásson meg, hogy nem írtam önnek rajongói levelet. - hajolt meg előttem a két hülye. Kész. Itt már nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés. Már hasamat fogva nevettem, de nem csak én, hanem a szobában mindenki, kivéve azt a három lányt, akit nem ismertem. Mikor sikerült lenyugodnunk, egyesével odajöttek és megöleltek, csak az a három lány volt a kivétel. Egymás mellett álltak, sugdolóztak és engem néztek. Végig néztem magamon. Egy rövid fekete forró naci volt rajtam, egy fehér egyszerű topp, rajta pedig egy kék-fekete kockás inggel, ami nem volt begombolva. Egy fekete converse volt rajtam, és a nyakamban egy JB nyaklánc lógott. (ezt úgy képzeljétek el, hogy van egy hosszú lánc, ami kb. mell aláig ér és, rajta az a két betű lóg hogy JB. Egymásba kapaszkodnak a betűk, ami azt jelenti, hogy nem csúszkálnak ide-oda.) Nem volt rajtam smink, csak szempilla spirál meg egy kis szájfény. A loknis fekete hajam le volt engedve, csak a féloldalas frufrum volt elcsatolva oldalra. A testem ugyanúgy csillogott, mint általában. Azért csillog, mert Esmeé egyszer azt mondta rám, hogy csillogó bőrű, és ez rajtam maradt. Valaki azt mondaná, hogy egzotikus vagyok. A szemem miatt. Tengerkék. Szerintem semmi különös nem volt rajtam, de valószínűleg ők ezt nem így látták. Felsóhajtottam és megindultam feléjük.

- Sziasztok. - léptem eléjük mosolyogva. - Rose Hamilton vagyok. - nyújtottam feléjük a kezemet. - Usher unokahúga.

- Szia. - fogta meg a kezemet az egyik lány. - A nevem Alyshon Borde. Ők pedig a barátnőim Gina és Cher. - mutatott két oldalán álló lányra.

- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket. Rólad már hallottam. - kacsintottam Alyshonra, majd elfordultam és visszamentem a többiekhez, akik újra elkezdtek faggatni.


***


Usher, Jacob, Scooter és Pattie felmentek az egyik szobába megbeszélni a jótékonysági esttel kapcsolatos dolgokat, mi pedig ki vonultunk a stéghez. Behoztam Justinnal a kocsiból a bőröndömet, kaptam egy törölközőt, átvettem a fekete bikinemet, felkötöttem a hajamat egy kontyba a fejem tetejére és együtt kimentünk a többiekhez. Esmeé vagy éppen sms-ezett vagy engem faggatott. A srácok néha-néha dobálták bele a lányokat a tóba, vicces látvány volt, néha pedig odajöttek hozzám, vagy kiabáltak, amit a másik két lány nem szívesen nézett vagy hallgatott, de nem csináltak semmit, csak folytatták tovább, amiben éppen benne voltak. A fiúk ellen kieszelni valami gonoszat. Én pedig kint feküdtem egy napágyon Esmeé mellett és élveztem a napsugarakat. A hangszórókból Paul Kalkbrenner - Aaron című száma dübörgött, ezzel keltve valami őrületesen jó buli hangulatot. Testemet a zenére mozgattam, pilóta napszemüvegemet lehúztam szemeimre és felálltam a napágyról. Elkezdtem táncolni.

- Es, gyere te is. - mosolyogtam rá. Felnézett rám, és elnevette magát. Megrázta a fejét. Kiskutya szemekkel néztem rá, ajkaimat lebiggyesztettem és összekulcsoltam a kezeimet.

- Hát jó. - adta meg magát végül. - De csak mert neked nem lehet ellenállni. - mondta nevetve és nyomott egy cuppanósat az arcomra. Letette a telefont maga mellé.

- Ezazz. - kiáltottam fel. Esmeét felhúztam magam mellé és együtt emeltük magasba a kezünket és együtt táncoltunk.

- Na mizu Szöszi? Unatkozol? - kiabált ki nekem a vízből Justin.

- Neem. - kiabáltam vissza nevetve és csak mozogtam a zenére. A szemem sarkából láttam, ahogy ki mászik a vízből, majd elkezd felénk közeledni az arcán egy hatalmas ravasz mosollyal, amely azt jelzi, hogy jobb lenne ha menekülnék. De nem foglalkoztam vele, nekem is egy mosoly csúszott az arcomra, és úgy csináltam, mint aki nem látja, hogy jön. Éreztem, ahogy hirtelen valami hideg és nedves neki nyomódik a hátamnak.

- Sssz! - szisszentem fel és megfordultam. - Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod? - mondtam nevetve. Együtt táncoltunk a zenére.

- Tudom, de nem baj. - csücsörített és csak mozogtunk. Felnevettem. Megfogta a kezemet megpörgetett és kezei között végeztem. A szám pont váltott a Welcome to St. Tropez-re. Felcsillantak a szemeim felsikítottam és szám elé kaptam a kezemet. Odaszaladtam a CD lejátszóhoz és maxra hangosítottam. Esmeét és Justint magam után húzva lementünk a stégre és ott táncoltunk. A másik két srác, Ryan és Chaz nevettek rajtunk és végre a másik három lányt is láttam mosolyogni. De azért a kételkedés szikráját is láttam a szemükben.

- Nyomjad Rose! - kiáltotta Ryan. Kiöltöttem rá a nyelvemet és tovább táncoltam.

- Gyertek srácok! - mondtam mosolyogva. Kimásztak a vízből és közeledtek. Mindketten vizesek voltak, de nem zavartatták magukat, éppen ellenkezőleg, teljesen hozzám simultak. - Ti gyökerek! - sikítottam és hangosan nevettem.

- Mi is szeretünk drága. - mondta mosolyogva Chaz.

- Én nem. - vágtam rá, majd nyelvet öltöttem és elszaladtam.

- Gyertek ti is Alyshon. - mutattam rájuk. - Tessék táncolni. - mondtam és visszaálltam Es mellé. A lányok kételkedve ugyan, de oda jöttek és kissé feszengve, de elkezdtek táncolni. Felnevettem. - Ugyan már, tudom, hogy tudtok táncolni. Hajrá! - rájuk kacsintottam és odamentem Justin mellé. A lejátszó váltott és Jessie and The Toy Boys - Let's Get Naughty hangosan dübörgött a hangszórókból. Felcsillant a szemem. - Biebs? - kérdeztem és felhúztam a szemöldökömet, miközben csücsörítettem.

- Oké. - odajött mellém és lenyomtuk a saját táncunkat. Ez volt a mi közös számunk. A kis társaság körbevett minket és tapsolva nézték, ahogy táncolunk. Fantasztikus volt. Régen táncoltam már így, igazán. Ezért hiányzott annyira Justin. Na meg Ryan, Chaz, Esmeé és a többiek akik most nem lehettek is. A CD lejátszott megint váltott. The Underdog Project - Summer Jam. Mindenki egyszerre mozdult meg és táncoltunk egy hatalmasat. Alyshonék is feloldódtak és, mint kiderült tényleg tudnak táncolni. Hiszen olyan suliba járnak. Ennek a zenének vége lett, én pedig újra elindítottam Paul Kalkbrenner - Aaron-t. Felmentem a teraszra és öntöttem mindenkinek egy pohár hideg narancslevet. Rátettem a poharakat egy tálcára és levittem a stéghez, a napágyakra raktam. Hirtelen mindenki körém gyűlt és egyszerre húzta le a frissítőt.


***


- Gyerekek! - kiáltott ki Pattie a teraszról. Felé fordultunk. - Kb. 20 perc és vacsora, menjetek mosakodjatok meg, és gyertek le.

- Oké. - kiáltotta Justin. Kimásztunk a tóból és megindultunk a házba.

- Te melyik szobába alszol? És meddig maradsz? - kérdezte Es.

- Még nem mondta senki, szóval nem tudom. Öö.. ameddig itt maradtok, addig biztos.

- Alhatsz velünk. - ajánlotta fel. Rá mosolyogtam.

- De hisz, nincs több ágy. - mondta az egyik lány, azt hiszem Gina.

- Nem baj, majd alszik az enyémben. - átölelt Esmeé és nyomott egy hatalmas cuppanós puszit az arcomra. Felmentünk a szobákba és mindenki megindult a bőröndjei felé. Én az enyémet behoztam a fürdőből és leültem Es ágyára. Elővettem egy farmer rövid nacit és egy halvány kék-fehér virág mintás pólót. A nyakláncomat visszaakasztottam a nyakamba. A hajamat megtöröltem még egyszer, és csodálkozva vettem észre, hogy már csak Alyshon és én vagyunk a szobában.

- Hát a többiek? - néztem rá kíváncsian. Ő épp a pólóját vette fel.

- Már végeztek és gyorsan leszaladtak. - magyarázta.

- Értem. - már végeztem magammal, de még tovább ültem az ágyon és csak Alyshont bámultam. Valószínűleg megérezte a tekintetemet, mert rám nézett és rögtön elpirult.

- Mi az? - kérdezte édesen, miközben pakolt vissza a bőröndjébe.

- Semmi, csak .. nagyon szép vagy. - dicsértem meg. Mégis mit mondhattam volna? Hogy.. miért bámultok folyton a barátnőiddel, vagy mi?!

- Köszönöm. - zavarában lehajtotta a fejét. Erőt vettem magamon, felsóhajtottam és elővarázsoltam magamból a magabiztos Roset és rá kérdeztem.

- Ugye az a baj, hogy én itt vagyok? - rá néztem. Nem kerültem a pillantását. Azonnal megállt a keze és felém kapta tekintetét.

- Micsoda? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Justin és Esmeé is mesélt már rólad. Rólatok. De egyszer sem hallottam volna, hogy ilyen feszültek vagy ideges lennétek. És szeretném tudni, hogy ez, miattam van-e. - magyaráztam.

- Nem. Dehogyis. - győzködött.

- De biztos? - közelebb másztam hozzá az ágyon. - Csak mert nem akarom, hogy ebből probléma legyen míg itt leszek.

- De nem probléma. - még mindig meg volt lepve a kijelentésemen.

- Nekem viszont úgy tűnik, hogy ti nem vagytok elragadtatva attól, hogy itt leszek még egy darabig. - húztam el a számat. Kerülte a pillantásomat. Azt hiszem rá tapintottam a lényegre.

- Nem arról van szó. - nézett vissza rám. - Tudod a fiúk... - félbe hagyta a mondatot, és úgy nézett rám, mint aki könyörög, hogy értsem meg. És én megértettem, hiszen tudom milyen.

- Áhh, már értem. - mosolyodtam el. - Féltékenyek vagytok?! - állítottam, és csípőre vágtam a kezemet. Alyshon lenézett a kezére és óvatosan bólintott.

- Azt hiszem. - suttogta csöndesen. Annyira megsajnáltam szegényt. Justin mesélt már róla egy párszor, és tudom, hogy mennyire oda van érte, és hogy sokat jelent neki. Ajkaimra egy mosoly ült, majd fel álltam az ágyról, oda sétáltam mellé, leguggoltam, szorosan megöleltem és nyomtam az arcára egy hatalmas puszit. Még, ha nem is vagyunk olyan jóban, attól még ő is lány. És a lányoknak össze kell tartaniuk. Azonnal felkapta a fejét, és csodálkozva nézett rám, azokkal a mindent tudó zöld szemeivel, én pedig csak rá mosolyogtam.

- De nem kell. - felhúztam és leültettem magam mellé az ágyára. - Felesleges. Nekem a srácok olyanok, mintha a bátyáim lennének. Imádom őket. - mondtam mosolyogva.

- Én elhiszem, de ... - itt megállt egy pillanatra, majd folytatta. - Olyan rossz látni, ahogy beszélgetsz, hülyülsz, táncolsz velük. Én is, mi is jóban vagyunk velük, de ez más. Éss ez kissé ... hogy is mondjam, hogy megértsd.. zavaró?! - nézett rám.
- Azt hiszed, hogy engem is elsőnek befogadtak? - néztem rá hülyén. - Na, jó. - sóhajtottam fel. - Talán nekem abból a szempontból könnyebb, hogy Usher unokahúga vagyok, de velem sem voltak mindig így. Kellett egy-két találkozás, mire mindannyian felengedtünk. És, állítólag imádni való vagyok. - húztam ki magam viccesen. Mindketten felnevettünk. - Csak meg kell ismerni. - mondtam most már komolyabban. - Ha talán adtok nekem egy esélyt.. még akár jóban is lehetnénk. - ajánlottam fel. Nem szeretek senkivel sem rosszban lenni, és ők, a három lány, elég szimpatikusnak tűnik. Pár másodpercig mérlegelte a lehetőségeket, majd egy hatalmasat mosolyogva bólintott. - Örülök, hogy ezt megbeszéltük. - mondtam és fel álltam az ágyról.

- Én is. De most már menjünk, mert farkas éhes vagyok, és a többiek már várnak. - Válaszként megindultam az ajtó felé, majd követtem, de hirtelen megtorpantam.

- Mellesleg.. még csak most leszek 16. Augusztusban. - rá kacsintottam, majd elindultam ő pedig már pár másodpercig állt a szoba közepén elkerekedett szemekkel, majd észbe kapott és megindult utánam.

***

Alyshon szemszöge :

Rose nem is olyan rosszfej csaj mint ami ennek hittem . Éppenséggel inkább csak furcsa nekem hogy ilyen laza . Megkönnyebbültem mikor kiment a szobából. És nem azért mert kiment a szobából, hanem azért mert biztosított arról, amitől tartottam. Nem kell ellenfélnek vennem. Kicsit szégyelltem magamat hiszem Justin még sem a pasim. Én pedig jóformán lerendeztem egy kulturált hiszti rohamot. Állhattam volna a dolgokhoz másképpen is. Meg szeretném ismerni ezt a lányt. Nem lehet olyan szörnyű ha Ryan is jóba van vele, És ha még Justin is bírja, akkor biztos nem lehet annyira vészes. Kicsit szókimondó merész csaj így az előbbiekből levonva, de jó lesz ez… Légy pozitív .

Felvettem a fekete merev karkötőmet, megigazítottam magamon a pólót. Megszárított hajamat előre dobtam a vállamon. Nagy sóhajjal lecsuktam a bőröndöm tetejét és megindultam lefelé a lépcsőn. Szerintem már mindenki lent volt csak én nem. Lekocogtam a lépcsőn és a konyhából nyíló terasz felé mentem ahol egy fél órája még Sarah terített. A konyhában Pattie és Sarah ügyködött így oda mentem hozzájuk.

- Segíthetek valamiben? – kérdeztem tőlük a pult szélére támaszkodva miközben lestem a kikészített kaját.

- Igen. - mondta Sarah mosolyogva és megfogta az egyik nem tálat. – Ezt kivinnéd az asztalra?!- Mosolyogva átvettem a tálat és bólintottam . –És ha fordulnál, utána még egyet azt megköszönném. –Szólt utánam.

-Okés! –szóltam neki hátra. Majd vigyorogva indultam el a jénai edénnyel a kezemben .

Kicsit lehervadt a mosolyom azonban mikor kiértem a teraszra, kicsit elkeskenyedtem annak ellené, hogy nem kevesebb, mint 2perce fogadtam meg valamit. Rose mellett Justin nagy vigyorral érdeklődve ült. És falta a szavait. Talán nem is Rose személye zavart. Inkább az hogy mióta itt van Justin felém sem nézett. Nem szó szoros értelembe. Műmosolyt erőltet. Semmi jogom hozzá hogy így ítélkezzek, hisz nem járunk ... csak . Nincs csak . Közelebb léptem a nagy kör asztalhoz .

- Hahó! Kaja érkezik .- szóltam rá apura és Usherre akik nagyban beszélgettek . Közöttük átnyúlva letettem a nagy edényt az asztalra. Rose tovább csacsogott a fiúkkal akik körbe zsongták .Esmeé is ott ült köztük. Nagyban nevetgéltek. Két barátnőmre néztem akik a hinta ágyban beszélgettek .

- Bocsi kislány . –nézett rám mosolyogva Usher .

- Semmi gáz!- vigyorodtam rá – De ha kötözködsz nem leszünk jóba .- Rám kacsintott .

- Lányok jöttök segíteni ?- kérdeztem barátnőim felé fordulva.

- Persze!- Mondták egyszerre. Majd felálltak és jöttek utánam.

- Nem olyan szörnyű. - mondtam nekik halkan mikor a többiektől halló távolságra estünk .

- Ezt te sem mondhatod komolyan . – Förmedt rám flegmán Gina .

- Figyi . Semmi baj a lánnyal . Csak olyan a személyisége, ami vonzóvá teszi . Szerintem ezzel nincs semmi baj .- próbáltam magyarázni .Nem tudtam, hogy mondjam nekik, hogy hahó. Leesett neki hogy fájópontunk.

- Láttad te ezt a kiscsajt, milyen geci jól néz ki ? –folytatta az ellenkezést barátnőm . Cheren viszont láttam hogy elég csendes .

- Hé !- állítottam meg majd megöleltem . Cher oda bújt hozzám . – Komolyan mondom. Elhamarkodottan nem szabad ítélkezni. Látjátok, nem csak a fiúk vannak körülötte egész délután . Esmeé is bírja . Akkor csak nem lehet olyan rossz arc. – Chert ölelve a háta mögött utaltam Ginának hogy nem segít azzal hogy ilyeneket mond , még ha valahol a rosszabbik énem nekem is ezeket súgja.

- Okés lehet hogy csak azért rajongják ennyire körülmert rég látták . – Oda lépett ő is hozzánk és Chert öleltük mind ketten. Tudtam nem sír, de annak a határán állt.

- Kezdem úgy érezni, hogy teljesen bele zúgtam. - vallomása nagyon halk volt de mi ketten tisztán hallottunk . Ginával össze mosolyodtunk .

- Lerí! Rólad is meg Ryanról is …- pontosítottam neki. – Nem lesz gáz csajszi. - Eltoltam magamtól ő bólintott egyet majd megindultunk a konyha felé .

Tényleg beszélnem kéne a csajokkal már egy kiadósat. Azon kívül, viszont hogy mosolyogtam barátnőim kedvéért. Mégis csak én tudtam mit tettünk Justinnal . És kezdett a dolog fusztrálni .

- Jöttünk a következő körért. – Mondtam majd felkaptam a kenyeret és elindultam vissza a teraszra választ se várva. A lányok is magukhoz vettek valamit és ezúttal már Pattie és Sarah is jöttek velünk.

***

A kaja nyugisan telt. Sokat röhögtünk . Usheren sokat lehet . Most viszont itt ülünk a naplementében és nézzük a gyönyörű és nyugodt tavat. Sarah és Pattie eltűntek valahová apuval és Scooterrel . Gina Esmeé mögött ült és masszírozta. Felváltásba csinálták. Egymást masszírozták oda vissza már vagy félórája . Cher az én ölembe fektette a fejét a hinta ágyban és én pedig csak lábammal ringattam . Chaz és Ryan egy ideje kimentek kosarazni a kocsi felhajtóra . Usher pedig merengve figyelte a stégen ülő Roset és Justint. Bár csak ne néztem volna rá annyit. Mert szememmel mindig követni próbáltam azt amit figyel ,bármindig ugyan az volt a látvány . Justin és Rose beszélgetnek. Lassan már egy órája . Mióta végeztünk a vacsorával . Nem tudom leírni azt a z érzést amitől úgy éreztem a gyomor szájamra csomót kötöttek. Gondolkodásomat és Cher hajának simogatását Usher mélyhangja törte meg.

- Hallom ti is felléptek majd a jótékonysági esten .- mondta mosolyogva.

- Szeretnénk igen!- mondta Gina és Cher elmosolyodva.

- Én még nem tudom. – ki csúszott a számon pedig nem akartam. A gondolataim egy része még nem volt helyben.

- Mi az hogy még nem tudod?- Kérdezte csodálkozva Esmeé .

- Hát például mit énekelnék? –kérdeztem tőle majd elnéztem a távolba de inkább úgy döntöttem hogy jobb ha idekoncentrálok .( Nem, nem csináltak semmi olyat csak vágjátok hogy nem érzi magát jól  J )

- Először is meg hallgatnám, hogy énekeltek – Szólt Usher közbe. A lányok rögtön rám kapták a fejüket.

- Közös dal?- kérdezte Cher haját simogató kezemre téve övét és megdörzsölt.

Semmi kedvem nem volt most énekelni mégis bólintottam, Cher kedvéért. Mert lehet, hogy javult a hangulata, de nem volt az a nagyon vidám per pillanat.

- Megyek a gitárért!- pattant fel Gina. És a következő pillanatban, amikor Cher felült az ölembe Gina már meg is jelent Cher gitárjával. Mögötte a két nagy kosaras fiú jelent meg és ültek le mellénk az asztalhoz.

- Hát akkor had halljuk. – csapta össze a tenyerét Usher.

- Azért felállnék. –mondtam vigyorogva majd Chert összekócolva segítettem neki felállni .

- Azért nem kell összekócolni. - panaszkodott vállba bokszolva és ujjaival visszarendezte haját normális állásba.

Cher csak ültén pedig felálltam és a korlátnak dőltem Gina vissza huppant a helyére és óvatosan kezdett játszani a húrokkal.

- Mehet?-kérdezte .

- Mire készültök?- Szakította félbe Ryan .

- Ryan !- ripakodtunk rá egyszerre,még Esmeé is besegített.

- Jól van na!- tette maga elé a kezét és az ölébe kapta a chipset amit kint hagytunk még az asztalon . Gina rosszalló tekintetét ránk kapta és kérdőn nézett felénk .

- Kezdhetjük? –mi bólintottunk, ő pedig elkezdte a közös triónk dallamait játszani.

(  http://www.youtube.com/watch?v=xWKdMmH0B-E&ob=av2e  )

- Szerintem nincs kétség a felől hogy mind hármatoknak ott a helye a jótékonysági esten. –Mondta Usher mikor végig énekeltük a számot. Lihegve ettük minden egyes szavát. Aztán csak vigyorogtunk .

- Köszönjük szépen. – mondtuk ismét egyszerre mire mindenki aki a teraszon volt nevetésbe tört ki . A lányok közelebb jöttek hozzám és megöleltek .

- Holnap én kezdem el a felkészítéseteket a személyenként kiválasztott számaitokkal – vigyorgott Usher. – És úgy beszéltük meg a Szüleitekkel is, hogy a következő 2 hétben veletek tartunk és én készítek mindenkit fel Jane Mammával . – mondta mire ugrálni kezdtünk a lányokkal .

- Zsír lesz !- csapott tenyerünkbe Gina .

- Na mi a nagy örömtárgya? – jelent meg apa az ajtóban , tök átlátszóan mosolygott. Tudtam hogy tudja .

- Te szenyó…- mondtam neki vigyorogva megindultam felé majd a nyakába ugrottam . – Köszönöm !- suttogtam neki . Ő apai karjaival védelmezőn megölelt.

Abban a pillanatban minden rossz érzésem l. Örültem neki hogy gondolkodás nélkül éreztem jól magam . Csak megtörténtek a dolgok. Énekeltem és még nem is kellett azon rágódjak hogy akarok énekelni . Magától jött… Hogy a barátnőimmel énekelek.

***

Furcsa hogy az a stég milyen jó hely lett mióta megérkeztünk. Ryan és Cher az elejében üldögéltek és lógatták a lábukat a vízbe. Gondolom beszélgettek. Gina és Chaz pedig a végén feküdtek kidőlve . Láttam, ahogy Gina mellkasa meg-meg emelkedik ,tehát csak tippeltem, hogy Chaz hülye viccekkel fárasztja .

Itt ülök A hinta ágyba a gépemmel és Anyuval beszélgetek MSN-en, bár nem nagyon válaszol, mert dolgozik most is ,így elkalandoztam a tájat bambulva. Az ősök leültek valami ősrégi filmet nézni az emeleten. Justin meg eltűnt már egy ideje Roseval.

- Hey! – Furcsa ,ahogy rá gondoltam ő huppant le mellém- Mi jót csinálsz itt egyedül?

- Csak beszélgettem anyuval de egy ideje már nem válaszol. - fordultam felé mosolyogva. Fogalmam sincs hirtelen miért fogadtam ilyen kedvesen. De örültem, hogy szívből jött.

- Egész vacsi, alatt meg sem szólaltál. - Szemei érdeklődők voltak.  Én viszont nem válaszoltam neki . Erre most mit mondhatnék? Csak küldtem felé egy mosolyt ismét és a gépet letettem az ölemből .

- Látom a lányok a fiúkra találtak .- bökött fejével a stég felé.

- Eléggé le voltak keskenyedve. - vallottam be őszintén. Hisz, már ő is tudja. Nem kell előtte titkolni.

- Tudom.- hajtotta le a fejét.Láttam rajta hogy sajnálja – Nem akartalak téged sem megbántani.

- JAJJ. Nem bántottál meg. Nem veled van a baj . – mondtam neki a délutáni gondolataimat vissza. – Tudod furcsa hogy Justin felém sem nézett mióta… - nem akartam kimondani, mert akkor ellent mondanék annak amit előtte mondtam .

- Mióta megjöttem .- mondta ki végülő .

- Jajj ne értsd félre...- mondtam kérlelőn rá nézve.

- Tudod mi a furcsa?- kérdezte mosolyogva. Mintha meg sem bántottam volna azzal amit mondtam. Pedig más már biztos rég ki utált volna ezért. Kérdőn néztem rá.

- Nem . De gondolom elmondod. –Mosolyogtam értetlenül.

- Rég láttam Justint és olyan számomra mintha a bátyám lenne...