56. Egy kis fogócska :)

 Nahh gyerekek az van hogy ez a blog másolás nagyon is személyes dolog..mivel tudom ki volt az ... erre akkor döbbentem rá mikor megnéztem az adatlapját. A saját E-mail címem volt a regisztráló név. ne nézzetek hüléynek . Az egyik volt barátnőm birtokában volt az összes jelszavamnak mikor költöztünk és innentől fogva tiszta kép volt. A röhej az hogy mind ennek az oka egy fiú...Egy fiú miatt vesztünk össze és egy fiú miatt volt képes erre... a blog másoláson már nem izgatom magam.. kicsit jobban izgat hogy milyen leveleimet törölhettem még a saját fiókomról bár ez már nem a ti problémátok , a legtöbb amit tehettem a jelszavaim módosítása... ://... innen meg lényegtelen ... valószínűleg még találkozom vele de annak nem lesz jó vége :@
Azonban nagyon szépen köszönöm hogy sokan kiálltatok mellettem és hogy megvédtetek...NAGYON SOKAT JELENT NEKEM ... és bevallom jól esett hogy harcoltatok értem...mert így legalább tudom hogy van miért írni és hogy nektek is tán olyan része a blogom az életeteknek mint saját magamnak ...

Meghoztam a szombati részt igaz vasárnap van már lassan egy órája... de össze tettem még ha így este is... mert nagyon hálás vagyok :) Remélem tetszeni fog... viszont a rosszt hírt is közölnöm kell... ismét hetente lesz rész... a legközelebbi szünetig... remélem azért nem esztek meg... :$ Jó olvasást  :)
Luvyall

A fellegekben éreztem magam. Nem tudtam mi ez az érzés . Ezt eddig még egy barátomnál sem tapasztaltam . És tényleg együtt vagyunk. Ez a gyönyörű érzés. Ennyi kellett mind ehhez. Teljesen hihetetlen állapotba estem. Ajkaim még mindig bizseregtek és azt hiszem még a lábamba sem tért vissza teljesen az élet. A szívem iszonyatos lassúsággal vert nagyobbaknál nagyobbakat és lassan úgy hiszem ideje volt már levegőt is kapni. El sem hiszem, hogy tényleg ő az, aki szeret. El sem hiszem, hogy tényleg mellettem van és velem van. Ez elképesztő. Itt állok ebben a szobában egyes egyedül. Egy kis aláfestéses zenével, amin még jobban vigyoroghatnékom támadt. Lassan megindultam a magnó felé és egy könnyed mozdulattal kikapcsoltam azt. Nem gondolom, hogy egyedül kéne itt lennem . Vagy nem is tudom per pillanat mit is akarok. De úgy gondolom, hogy nem itt kell lennem . Megpróbáltam még utoljára amennyire sikerült levarázsolnom a vigyort az arcomról és egy egyszerű mosollyá alakítom. Gyors léptekkel mentem az ajtóhoz és nyitottam ki azt. Rögtön bementem a szobánkba ahol senki nem volt így inkább úgy döntöttem, hogy megnézem, hol vannak a többiek . A nappaliba még mindig nem volt senki . Így kimentem a terasz felé . Ahol ott ült Cher Ryan ölébe . Kissé elvigyorogtam . Nagyon aranyosak voltak, ahogy egymás szemét pásztázták. Cher vigyorgott, mint a tejbe tök.

- Helló …- húztam el a szót. Valamiért nem éreztem most bunkóságnak leülni közéjük vagy talán ahhoz túl feldobott voltam, hogy ezt csak egyedül vezessem le .

- Szia .- várta rá Cher rögtön mire kiegyenesedett Ryan ölében, és szépen pislogva nézett rám.

- Mi a szitu? – kérdezte Ryan miközben Cher dereka köré csúsztatta a kezét és átölelte.

- Hát ti hogy, hogy itt…? Együtt…a teraszon , csak kettesben ? – próbáltam kellő képen tapintatos lenni és nem kiszedni belőlük azt, ami messziről virít.

- Otthagytuk Gináékat had beszélgessenek kettesben .- Vigyorgott Cher,miközben Ryan kezére simította a kezét.

Felhúztam a szemöldököm majd leültem lábaimat felhúzva A velük szembeni székre. Nagyon kellemes idő volt.

- Biztos nem akartok valamit mondani? – kérdeztem vigyorogva.

- Arra gondolsz, hogy van egy gyönyörű barátnőm?- Kérdezte Ryan kaján vigyorral majd Cher arcához nyúlt és mélyen a szemébe nézett.

-Úr isten ! –kiáltottam fel , ez olyan jaj de örülök nektek dolog is volt meg olyan zavarba jövés is. Így is eléggé romantikus állapotomban voltam. Hallottam ahogy elcsattan egy apró cuppanós csók mire ujjaimat kicsit elvettem szemem elől ők pedig vigyorogva engem néztek .

- Mi van ?- kérdezte Cher vigyorogva.

- Semmi csak örülök nektek. Fontam össze kezeimet  a lábamon így térdeimet még jobban összehúzva.

- Te bolond vagy csajszi! –Mondta Cher és úgy vigyorgott rám mintha őrült lennék .

- És nézd! Valamitől felettébb jó kedve van . –Ryan tudta ha a kis ujjamat mozgatom akkor kicsattanok a boldogságtól . És most is pont ugyan ezt csináltam a térdemen . ( ez olyas fajta saját tulajdonságom XD:$ Rossz szokás nem tudom leírni máshogy mint hogy kaparássza a térdét:D XD )

- Észre vettem . – mondta Cher helyeselve. Ujjamat viszont lefogtam másik tenyeremmel .

- Rose hol van ? –kérdeztem témát terelve.

- Ne tereld a témát.- szólt rám Ry

- Én nem terelem, csak jó kedvem van ezzel mi a problem?- vágtam le tök lazán .Ekkor viszont a terasz ajtóban Justin jelent meg Usherrel a háta mögött.

-Semmi semmi . –mondta bólogatva majd mindenki az érkezőkre emelte a tekintetét.

- Végre együtt? – Kérdezte Justin a gerlepárra vigyorogva. Mind ketten bólintottak .

- Gratulálok haver . – pacsizott le Ryannel miközben felém jött

Olyan jó érzés kapott el egyszerűen alig bírtam ki hogy ne ugorjak rögtön a nyakába. Ryanék furcsán érdeklődő szemekkel nézték, ahogy Justin a hátam mögé állt és átkarolta a vállamat, arcát pedig a nyakba fúrja.

- Héj !- mondtam kicsit nevetve, mert lehelete csikizte a nyakamat. Fejére simítottam a kezem és ujjaimat befúrtam haja így simogattam a feje tetejét. Kapott az arcára is egy puszit.

- Kölyök nem érek rá egész nap. Én lefeküdnék, mert holnap hamar fel kéne kelnem futni.- Usherre kaptam a tekintetemet és nem értettem miről beszél .

- Mi ebben a jó?- mormolta Justin a nyakamba mire vissza kaptam a tekintetem feje búbjára mit láttam .

- Ha menned kell menj csak .- mondtam nyakamba akaszkodó karjára simítva kezem .

- De nem kell mennem csak …- feljebb egyenesedett így pont úgy volt hogy fel kellett rá nézzek . – Adsz egy csókot? – kérdezte édesen mégis volt valami gyors lezavarásos dolog ebben az egészben .

Kérdőn néztem rá mire ajkait már az enyémre is helyezte. Óvatosan csókolt nem olyan kérlelőn mint fent a szobában .

- Az szép . – Ryan hangja sem zaklatott fel nagyon .

Kezének égetése vállamon sokkal jobban foglalkoztatott. Kezemmel vállamon pihenő keze után nyúltam, amit mikor elértem össze is kulcsolt . Másik kezemmel felnyúltam arcához amin nem sokkal később már éreztem is az övéit. Nem értettem ezt a dolgot, de tény hogy jól esett. Ajka kínzólassúsággal vált el enyéimtől, és most már nem azért néztem ráértetlenül, mert nem tudtam miért akart megcsókolni , na jó még az is rejtély,hanem mert nem értettem miért volt ilyen hamar vége a csókunknak. Mosolyogva nézett rám. Kaptam egy puszit az arcomra majd felegyenesedett.

- Remélem boldog vagy. – mondta kissé flegmán de nem volt annyira bántó inkább csak olyan „most már leszakadhatsz”stílusú.

- Semmi vész öcskös, ne vedd magadra csak nem szeretném ha még egyszer megismétlődnének bizonyos dolgok .  – válaszolt Usher. Ez kicsit elgondolkodtatott… Vajon miről beszélnek ..

- Akkor most már békén vagyunk hagyva? – kérdezte Justin kételkedőn, de még mindig nem értettem mi is a téma . El akartam engedni kezét de ő nem engedte hogy elhúzzam kezemet a vállamról ,ott tartotta az övével össze kulcsolva. Ezek szerint nem szégyelli, hogy együtt vagyunk .

- Jól van kölyök de holnap jön a kemény tészta. Jacob még tűrhető kategória. – vigyorgott Usher – Jó éjt fiatalok!- köszönt el majd bement a házba.

- Ez mi volt? – Néztem Justin mentora után .

- NEM ! Ez, mi volt? –csodálkozott Cher és ránk mutatott mire én csak Justinnal össze kulcsolt kezemet a szemem elé húztam és úgy hajtottam le a fejem.

- Mi lett volna? – kérdeztem magasabban hangon és kimértebben a kelleténél.

- És még ő kér számon minket. – Ryan hangja bohóckodással volt telis teli .

- Nem szekálni a csajom!- Justin kijelentése még jobban rátette egy lapáttal. A fejem tuti tök vörös volt.

- Nincs kedved sétálni egyet? –gondoltam hogy előbb utóbb mindenki szép lassan rájön de nem hittem volna hogy 10percel a „kapcsolatunk” kezdete előtt bemutatót kell tartanunk. Ezzel próbáltam terelni a szót. Ryan és Cher egyszerre kuncogtak fel .

- Na gyere ! – Húzott fel Justin a székről de a kezemet nem engedte el – Chazék amúgy is ahogy nézem, épp szabaddá tették a stéget. – Mosolygott rám .

- Ezt úgysem úszod meg!- bökött felém mutató ujjával Cher és kissé hunyorított a szemével.

- Ez oda vissza igaz!- vigyorogtam rá majd Ryanra vetettem egy pillantást mire ő csak félénken a nyakába bújt.

- Menjünk!- húzott Justin de tudtam hogy ő is váltott pár „szót” Ryannnel

- Helló mindenki!- értek fel a partról Chazék.

- Mi mentünk .- Azzal Justin már húzott is le a lépcsőn válaszokra sem várva. Teljesen fel volt pörögve.

- Hey! Mi van veled? – kuncogtam. Miközben kezemet szorongató kezét enyémmel együtt lóbálni kezdtem.

- Nem tudom. Úgy fel vagyok dobva! – Vigyorgott rá majd csak a stég vége felé húzott. Justin csak megállt a végében és bambult maga elé. A tó vize koromfekete volt. Más lányok félnének, hogy elnyeli őket a víz. de én szerettem. Szerettem ezt a színt. És nem azért mert depressziós vagyok. Mert még ebben a boldog pillanatban is szerettem. Mert ez az a szín amin minden más szín tökéletesen visszacsillan. A tó vizének lágy hullámzása ezernyi szivárvány színét csillogtatta meg a házból kiáradó fény segítségével. És ott volt a bámulatos ezüst is, amit nem más varázsolt a fekete fodrokra, mint a hold. Egyszerű dolgom volt. Még papucs sem volt rajtam. Leültem a stég legszélére és lábaimat a vízbe lógattam . Hűvösebb volt a levegőnél de pont kellemes. Justin is csak azért ébredt fel a táj szemléléséből mert elengedtem a kezét.

- Elengeded a kezem ? Nem félsz, hogy megesz a tó szörnye. – Kérdezte majd leült mellém

- Képzeld el, erős kislány vagyok ! És simán lekaratézom a Lokneszi Szörnyet is . – vigyorogtam rá .

- Elhiszem .- Hangjában volt valami kérkedő, de mégsem bántó , inkább játékra hívó.

- Te kételkedsz az én erőmben? – fordultam kicsit jobban felé de az egyik lábam még mindig a vízben lógott.

- Én ??? Dehoooogy. – mondta de tudtam hogy még koránt sincs vége a játéknak. Tudtam mi lesz a vége. De azt játékkal, sokkal izgisebb megnyerni .És nem is olyan uncsi.

- Hát akkor állj át a sötét oldalra. – nem tudom ez hogy jött, csak kihúztam a kezem az övé közül.

- Star Wars? – kérdezte . Szemöldökének hatalmas ívét és mosolyának ezzel megegyező nagyságát a sötétben is jól lehetett látni .

- Miért? Te min nőttél fel King Kong?- viccelődtem

- Tehát egy nagy majomnak tartasz .- jelentette ki én pedig bólintottam .

- Tudod, lehet hogy a vizes ruha még mindig jobban állna .- fenyegetett.

- Ezt most vegyem fenyegetésnek? –kérdeztem kacéran de már tudtam mit fogok tenni .

- Én csak az mondom hogy nem biztos hogy olyan erős vagy mint hiszed.

- De sokkal ravaszabb. – Azzal a vízbe lógó lábammal felrúgtam rá a vizet ő pedig rögtön az arcához kapott. Kicsit én is vizes lettem de nem érdekelt, pattantam is fel. Mire sikerült észbe kapnia én már rég a stég elejében voltam.

- Ezt már eljátszottuk , és akkor sem jött be! – kiáltott utánam , mire rájöttem tényleg igaza van . Sokkal gyorsabb nálam . Sprintelni kezdtem . Ez vicces . Azonban, mikor az erdő felé kezdtem futni kicsit meginogtam . Oda már nem igazán merészkednék be. A pók fóliám 3 másodperc alatt kapcsolt és mintha pókháló szövődne mindenhol a testemen. Semmi bajom az erdővel. Nappal mikor látom, hogy hová lépek és mi van az orrom előtt… Konkrétabban fogalmazok.. a pókoktól féltem csak .Ennyi pont elég volt hogy megtorpanjak és Justin utol érjen .

- Megvagy !- azonban még csak a derekamat érintette meg egy hangyányit és pedig reflex szerűen mozdultam ki karjaiból,talán az iszonyom is rásegített, de nem sikerült elkapnia .

- Há !Há – kárörvendtem és már a másik irányba futottam . Hallottam hogy még mindig kitartóan fut utánam és nem liheg úgy mint én. Hátra fordultam, hogy rá pillantsak de rossz ötlet volt. Olyan bukfencet csináltam, hogy azt egy profi artista megirigyelte volna. Sokkolt állapotban kötöttem ki a földön. Igazából nem éreztem, hogy bármim is fájt volna. Csak érdekes volt hogy tényleg nem ütöttem meg semmimet. Azt vártam egy darabig, hogy hol fog felsajdulni de semmi . Tényleg semmi.

- Aly ! Úr isten  jól vagy? – hallottam, ahogy Justin fut felém, most jöhet a hirtelen jött terv.

- Az igazat megvallva a bokám nem az igazi! –nyúltam bokámhoz színészi tehetséggel. Majdnem elnevettem magam hogy, hogy lehetek ilyen sok oldalú… Artista és színész is? Ezekből nem lehetne kihozni egy jól fizető szakmát?

- Jajj te butus. Szerinted rá tudsz állni? – kérdezte leguggolva hozzám és már segített is feltápászkodni.

- Hát nem hiszem. - Füllentettem. – Menjünk el oda a napozó ágyig , Aztán ott ülök egy picit . Nem akarom hogy rögtön orvost kelljen hívni aztán kiderül hogy semmi bajom. – nagyon csúnyán játszom? Na mind egy …

- Gyere te lány. – Kapott fel a kezébe. – Veled se lehet normálisan játszani . – tudtam, hogy most csak húzza az agyam, de még nem várta ki a végét. Még a mű durcit is bevágtam . Letett a napozó agyra és úgy ahogy gondoltam már hajolt is fölém hogy homlokon csókoljon. Túl jól ismerem ezt a mozdulatát.

- Justin …- kezeimet nyakába akasztottam ő pedig közelebb hajolt hozzám .

- Azért mégis ide hívnám Saraht vagy anyut…- mondta de én félbe szakítottam.

- Te is meg gyógyíthatsz. - súgtam fülébe

- Semmi bajod ugye? – kérdezte tőlem hátrébb hajolva.

- Valahogy el kellett hitetni veled hogy erősebb vagy . – mondtam neki de már nevettem .

- Ohh igen? – kérdezte de már rossz mosoly látszott arcára festődni.

-Rossz embert választottál az alattomos kis tervedhez. - és abban a pillanatban ujjai már a hasat és a derekamat csikizték. Egy idő után éreztem, hogy nem kapok levegőt és hogy az ágyról éppen lebillenni készülök .

- Justin ha… ha … hagyd már a…abba. - próbáltam kinyögni neki, de csak nem fejezte be.

A következő pillanatban vele együtt de hál istennek nem a székkel borultunk le a földre. Így ő került alulra és hasamról mellkasára szorítottam a kezét. Könnyű volt mert most ő nevetett a szitun .

- Nagyon megütötted magad? – kérdeztem mikor már kaptam levegőt.

- Nem .- mondta mosolyogva.

- Akkor jó mert észre vehetted hogy most én vagyok felül. Elmondanám hogy, az előbb szándékosan hagytam csak magamat. – mondtam államat az égnek emelve. Mire csak kinevetett. Kezeit mellkasára nyomtam ezzel jelezve a hatalmamat és hogy minden erőmmel lefogom. – Nevess csak az lesz a tiéd ha egész éjszaka itt tartalak büntetésbe érte.

- Bejönne az ötlet csak nem ilyen pózban . – mondta kezeire sandítva.

-Miért ? Milyen más pózban? – kérdeztem meg én hülye. Már fordított is a helyzetünkön . És kezeimet fejem fölé szorította míg ráült a csípőmre.

- Mondjuk ez jobban bejön .- vigyorgott.

- Csakhogy így fáj a kezem. –mondtam ajkaimat legörbítve.

- Kössünk alkut.– mondta kissé lazítva a szorításon .Bólintottam. – Elengedem a kezedet ha találsz neki kényelmes helyet. – vigyorgott.

- Rendben . – mondtam és már éreztem is hogy a szorítás gyengül. Kihúztam kezei alól az enyémet és nyakába akasztottam őket.

- Tudtam hogy nem is vagy olyan rossz kislány.

- Ami azt illeti nagyon elfáradtak a kezeim. – játszottam –Nem bánod, ha kicsit otthonosítom őket? –vigyorogtam tovább és lassan elkezdtem lehúzni magamhoz.

- Eléggé kiszáradtam a sok futásban .- suttogta, de már ajkai az enyémeket súrolták . Óvatosan nyalta meg a száját. Mire én tükörképeset játszottam vele. Ugyan ezt tettem. Nem bírta tovább szinte nekem esett. Ajkai vadul tépték enyéimet és már nem bírt betelni velük . Egyszerűbbnek látta ha lekönyököl fejem mellé. Egyik kezével így is tett miközben hajammal játszott másik kezét pedig csípőmre simította. Kissé megijedtem mikor ajkai elnyitották az én ajkaimat, de nem ellenkeztem . De mikor nyelve lassan átfurakodott az én területemre úgy éreztem elég tételt kell vennem . Hajába túrtam és így indultam csatába. Csak egy gyenge pillanatra vált el ajkaimtól mikor kaptam az alkalmon . Lehet hogy ő is segített benne de átfordított. Nem sokáig tartott uralmam mert, abban a pillanatban már ült is fel én pedig az ölében csücsültem. Innentől kezdve egyszerűen már nem tudtam ami kis hatalmi játszmánkra gondolni . Elvesztem és csak élveztem, ahogy a gerincemen végig fut a hideg mikor hajamba túr majd a hidegrázás akadályba ütközik derekam azon felhevült részén ahol keze a pólóm alá vándorolt. Minden egyes mozdulata egy gyönyörű hosszú pillanat volt és csak akkor váltunk el mikor egy mesés csókhoz méltón elfogyott a levegőnk .

Nem szólat egy szót sem csak élveztük a pillanat végét. Én konkrétan, újra, és újra játszottam a fejemben ezt az elmúlt pár percet és semmi másért csak azért, hogy minél jobban rögzüljön. Ezeket a pillanatokat még sokáig meg akartam őrizni.