59. / Én hordom a nadrágot.... De még hogy?

Hát lányok ez a hétvégém nem úgy jött össze mint a tervezett... az a bizonyos táncosrész bele fog kerülni de sajnos nem most... pedig a lelkesedés az meg volt. :// Sajnálom ... én sem így terveztem... össze csapott kis rész lett de próbáltam arra törekedni hogy azért legyen benne egy kis élvezhető is... én még nem nagyon olvastam ilyet :D xd Vagyis hasonlót de ... de ez az eset számomra ismerős:$ szerintem le fog esni melyik... nahh de ennyit rólam XD vagyis hanyagoljuk a témát.. xd sok szeretettel és bevallom az iszonyat nagy lustaságommal de ennyit hoztam mára :) puxa:)

Luvyall<3

- Usher ez nekem most nem megy. – Cher hangja tegnap óta nem olyan, mint amilyennek csengenie kéne.

- Próbáld újra! – tettem kezemet az ágymatracot szorongató kezére. Próbáltam amennyire lehet bíztatni . Azon gondolkozom, hogy szólni kéne Ushernek, hogy ne nyaggassa szegény hangját. Ugyan olyan szörnyen csengett, mint az utolsó koncerten a pihenő előtt Justinnak .

- Ha a dalt nem is erőltetjük, most akkor is óvatosan, de melegen kell tartani a hangszálaidat. – Usher hangja valamivel megnyugtathatta, mert a szorítása valamivel gyengült.

- Nem pihenhetnék legalább ma meg holnap. Nagyon fáj a torkom. Ígérem nem szólók egy szót sem többet csak had pihentessem .- hangja megtört volt. Ő sokkal jobban akarta ezt a dolgot mint én . Engem cseppet sem zaklatott fel az énekórák tömkelege amit már egy hete művelünk .

- Rendben. –Usher nagyon kemény „énektanár”volt. De most tudtam, hogy érzi ő is hogy neki ez ma nem fog menni .

- Köszönöm . – Cher egy kis mosollyal elhúzta szája előtt a kezét mintha becipzárazná . Jót mosolyogtunk rajta. Usher rám emelte a tekintetét mire én rögtön tudtam mire gondol.

- Us most szó se lehet róla! Táncpróba után. - ráztam a fejemet majd jelentettem ki amiből nem engedek. Az elmúlt napok elég megterhelőek voltak. Az elmúlt hétben az éneklés miatt nem tudtam táncolni , mert Usherrel állandóan pont akkor énekeltem .

- Tudtommal én vagyok az énektanár. Nem? – nézett rám komolyan.

- Igen de mindjárt megérkezünk . – abban a pillanatban nyílt az ajtó . Justin kukucskált be rajta .

- Srácok megérkeztünk! Scoo átveszi a kisbuszt és mehetünk is. – körbe nézett, ugyan de szeme végül rajtam állapodott meg.

Az utóbbi napokban alig voltunk együtt pont ahogy megjósolta még ott a tóparton. Ő állandóan rohant Esmeével meg a szülőkkel, Ryanék viszont néhol, itt velünk a buszon néhol meg velük császkáltak. Múltkor viszont nagyon aranyos volt. A koncertet végig a buszon töltöttük Usherrel aki a jótékonysági estről adagolta az újabb infókat. Jus valamikor hajnali egykor esett be Esmeével a buszba. Egyszerűen felrángatott a kanapéról még Usher papolásával sem foglalkozva és behúzott a fülkéjükbe. Lefeküdt az ágyra magával húzva. Mikor kérdeztem tőle mit szeretne csak magához húzott és ölelt. Bírom, hogy koncertek után olyan mint egy öt éves de természetesen a csók teknikája akkor sem volt 18 alatt. Annyira fáradt volt hogy végül arra aludt el hogy haját babrálom. Mikor fáradt akkor nagyon édes tud lenni. De most láttam a szemén hogy elmében van .

- Jól van , akkor haladjunk!- csapta össze kezét Usher feltápászkodott Cher ágyáról és kislisszolt Justin mellett.

- Ma táncolunk?- barátnőm mellettem nagyon lelkesen kérdezősködött .

- Cher…- nem vettem le a szememet Justinról .

- Rendben akkor szerintem én most megyek, összekukázom Roset a fiúktól meg szólok Esmének, hogy szedje össze a cuccait. – értette a célzást. Szerettem volna kicsit Justinnal lenni, és ahogy elnéztem Justin sem ellenezte a dolgot.

- Addig én is megkeresem a cuccaimat. De eltarthat egy darabig, mert valahová a táskám aljára keveredtek. – néztem rá kérlelő szemekkel.

- Szerintem bele telik egy olyan 20 percbe mire összekaparom a lustaságokat. – vigyorgott rám és már ált is fel.

Kicsit lelki ismeretfurdalásom volt, hogy így célzottan el küldöm, hogy kettesben lehessek Vele viszont tudta nagyon jól, hogy fele annyit sem tudtam Justinnal lenni a héten, mint ő Ryannel.

- Aztán készülj, mert van egy jó ötletem mára. – szóltam utána. Ő még megfordult, kacsintott rám egyet és már be is csukta az ajtót Justin háta mögött.

- Mizujs? – kérdeztem kicsit beljebb csúszva az ágyon. Párnámat hátam mögé helyeztem és úgy ültem le törökülésbe. Lassan behajolt az ágyamra és leült velem szembe. Egyik lába lelógott a másik pedig szigorúan hozzá simult az enyémhez.

- Hát, nézzük csak, akkor tartsunk létszám ellenőrzést. - Igen Justin nagyon is elemében van. Kaján vigyor ült ki arcára hüvelyk és mutató ujját állához érintette és nagyon, hangsúlyozom nagyon gondolkodó fejet vágott. - Alvás hiányzik, kimerültség jelen , Aly megvonási tünet hetes , de nem érzi jól magát ő sem mert csók hiányzik.

- Ilyenkor teljesen fel vagy pörögve, vagy ennyire fáradt vagy? – kérdeztem tőle a röhögésemet visszatartva. Ugyan akkor nagyon édesen adta elő.

- Az előbb közöltem burkoltan hogy fáradt vagyok és semmi kedvem nincs menni táncpróbára, mert egész héten alig voltunk együtt és veled akarok lenni, emellett meg kérek egy csókot. És ebből neked komolyan csak az esik le, hogy fáradt vagyok. Szép!- az utolsó szót olyan nagy átéléssel mondta ki, hogy tényleg elröhögtem magam. - Persze röhögj csak. - Próbáltam a lehető leggyorsabban helyre tenni arcvonásaimat. Hisz csak 20 perc. Az nagyon kevés idő …én pedig eljátszottam belőle legalább ötöt.

- Jó, rendben, bocsánat! – néztem fel rá édesen mire csak megforgatta a szemét. - Jajj Justin ne legyél már ilyen! – Lábaimat törökülésből felhúztam magam elé és térdeimet összeérintettem. Jobb csuklómat feltettem a térdeim illesztésére és új hívogattam mutató ujjammal magamhoz.

- Nem érdekelsz! Nem értékeled a romantikus énemet. – durcáskodott, de láttam a szemein, hogy lassan de beadja a derekát. Nekem viszont most nem volt kedvem játszani.

- Akkor ma elfelejtheted ezt a dolgot. Tudod, ki akar megcsókolni?! - játszottam a szerepem. Vigyorogva nézett fel rám.

- Azt a …- morgtt. A következő pillanatban csak annyit éreztem, hogy lábamat szétfeszíti, majd egyik kezével fejem mögé nyúl a másikkal pedig maga alá ránt az ágyon, ekkor már tudtam mire a fejem mögött a keze. Olyat koppant volna, hogy az biztos nem sült volna ki jól. Teste fölöttem tökéletesen meghajlott. Úgy tartotta magát, hogy még véletlenül se érjen hozzám kellemetlen testhelyzetben. Egy nagy levegő vételt megengedve magának viszont közelebb hajolt hozzám. - Ugye tudod, hogy nem vagyok az a fajta aki nem éri el amit akar.

- És ugye tudod, hogy én hordom a gatyát …- néztem le arra a kis résre, ami köztünk volt- így köztünk szólva.

- Ami azt illeti rajtam is nadrág van. – ajkai súrolni kezdték az enyémet.

- Hát akkor ez …- apró puszit leheltem felső ajkára. – nagy baj számomra. – mosolyogtam el a végét.

- Hát igen-igen nagy baj …- csókolt meg kicsit komolyabban az előző próbálkozásom után . –legalábbis neked. Mert a testhelyzetünkből is látszik hogy én vagyok az erősebb. – vigyorgott ő is.

- Mit lehet tenni?- sóhajtottam majd egyik kezemet felvezettem karjára aminek kézfeje még mindig a csípőm alatt volt, onnan pedig Körmömet végig húzva izmos felkarján teljesen elkalandozott a nyakáig. Éreztem ahogy kirázza a hideg.

- Hogy csinálhatod ezt!? – Jól eső érzéséből lehunyt szemét kinyitotta és mosolyogva, de mérgesen nézett szemeimbe. Biztos az előbbi kis akciómra gondolt.

- Mire gondolsz? –kérdeztem kacéran. Fejemet elfordítottam, hogy jól lássam mit csinálok bár erre semmi szükség nem volt . Másik kezemet óvatosan felemeltem és oldalához érintettem ott ahol a póló nem takarta. - Óhh erre gondolsz?- Ujjaimat lágyan végighúztam alsónadrágjának szélén azt én kicsit fel a gerincén ezzel feljebb tolva pólóját mire megint jól eső sóhaj tört fel a szájából és szabadon hagyott nyakamra dőlt. Azonban tette váratlanul ért.

Az, az érzés mikor tudod hogy el kéne hajtanod a fejed mert a csókja amit kulcscsontodon érzel bűnös érzés , de egyszerűen olyan jó hogy erődet is elveszted hogy tégy ellene.

Ajkai lehetetlen puhasággal haladtak végig nyakamon felfele teljesen fülem tövéig,és a jóleső sóhajok akarva akaratlanul jelezték neki, hogy MÉG!MÉG! MÉG!

Soha nem csinált még ilyet, és azt hiszem már az első alkalom után függője lettem.

- Tudod nem szép dolog, hogy kihasználod a természet adta adottságaidat. - Hangja még soha nem kerített ennyire hatása alá. Mindig jól estek a lopott csókok, de ez még annál is nagyobb érzéseket kavart fel bennem.

- Justin ! – szóltam rá erőtlenül. Ujjaimmal nyakába markolva gondoskodtam róla, hogy szája tökéletes en foglalja el starthelyét. – Csókolj meg!

- Nyertem!- vigyorodott el a kis mocsok de ajkai már az enyémet falták.

Ez már nem gyerekjáték volt. Nem is próbálkoztunk palástolni, hogy mennyire más, különlegesebb, ez az egész. Átléptünk egy bizonyos vonalat. Azt a bizonyos vonalat mikor megszűnik az a bizonyos feszélyezett érzés. Én per pillanat nem tartottam elég közelinek a közelségét. Derekán pihenő kezemmel éppen hogy hozzáértem, de mér is éreztem csípőjét csípőmnek nyomódni. Ajkai egyből szabadabban mozogtak. Nyelve utat tört megának. Levegő után kapkodva támadtam vissza az én ajkamat sarokba szorító srácot. Keze oldalamon feljebb tűrte a vékony sárga trikót,forró testem hideg kezére azonban libabőrrel reagált, amin elmosolyodott és óvatosan ajkaim „tépését” abba nem hagyva húzta vissza rendes állásba a vékony kis anyagot kivillanó oldalamra. Épphogy elkalandozó kezét fekete selyem hatású rövid sortom szélébe akasztotta és most másikkezével trükközött. Fejem alól kivándorló keze kissé kényelmetlenné tette a testhelyzetemet, de tűrtem és élveztem is egyszerre, ahogy óvatosam nyakamra majd arcomra simítja ujjait és úgy csókol egyre édesebben. Egyszerűen nem tudott érdekelni az oxigén hiány. Azt se tudom, hol vagyok. Csak azt, hogy kivel. Egyetlen dolog zavart. Nyakam egyre jobban fájt a kényelmetlen testtartástól. Óvatosan próbáltam magam kicsit lejjebb tolni viszont nem csak én éreztem meg csípőmnél Justin vágyait. Teljesen lefagyott és egy óriási sóhajt fojtott magába majd rögvest elvált ajkaimtól és feljebb emelte testét felőlem. Teljesen elvörösödhettem, hálát adtam istennek, hogy arcát enyém mellé simította és próbálta a lehető legcsendesebben lélegzetét helyre állítani .

- Bocsi!- nyögtem kellemetlenül. Tudtam hogyha nem mozdulok meg nem hozom ennyire kellemetlen helyzetbe.

- Semmi vész. Elő fordul. - adott egy puszit arcomra. - Nem mindenkinek van ilyen szép és kívánatos barátnője. – a világ összes rákja tutira irigyelte volna a színem.

- Justin! – szóltam rá és mind két kezemet arcom elé mesterkedettem, és takartam, ahogy tudtam. Éreztem, ahogy teljesen felemelkedik rólam. Óvatosan kikukucskáltam az ujjaim alól és úgy figyeltem ahogy feláll az ágyról .

- Hová mész? – kérdeztem.

- Kicsit lenyugtatom magamat!- mondta vigyorogva.

- Redben! – felültem az ágyon és ujjaimat végighúztam kócos tincseimen. Justin elindult a mosdó felé. Szívem még mindig hevesen vert.  Viszont heves dobogása egyetlen egy ijesztő zajra  megszűnt. Valaki kinyitotta a fiúk szobája felől nyíló ajtót.

- Hali ! Indulhatunk? – kérdezte Rose

- Ahham. - Bólintottam és már guggoltam is le a bőrönd tartóhoz hogy elővegyek a bőröndömből valami edző ruhát.

***

- Hát akkor most van felesleges egy órátok. A srácok még csak most indultak el a busszal az előző megálló helytől. Tiétek a terem!- vigyorgott Scooter és leült a terem egyik legtávolabb eső sarkába ,csak ahogy szokott.

- Köszike ! –mondta Cher és Ryan kezéből kiszakítva az övét már el is indult a hifi felé .

- Te is beállsz Rose? –fordultam a mellettem álló és terepet felmérő lányra.

- Még szép . Nem árt egy kis mozgás . Na meg aztán a zene lélekgyógyító . – mosolygott rám.

- Ugye?!- néztem rá kitágult szemekkel . – Annyira megnyugtat!- jelentettem ki aztán észrevettem, hogy kicsit bezsongtam . Rose a leggyengébb pontommal állt ugyan úgy mint én. - Mármint engem személy szerint kiegészít. – vihogtam el idétlenkedésemet.

- Mit fogunk ma látni? –Kérdezte apu vigyorogva.

- Mindig valami ujjal rukkol elő. - vigyorgott Sarah és Scoo felé vette az irányt.

- Táncol a kiscsaj? –kérdezte Usher kezét karba téve.

- De még hogy?! – Justin óvatosan sétált elém és karolta át a derekamat. Még mindig zavarba hozott az érintésével. Akarva akaratlanul gondoltam a buszos jelenetünkre. – Van ritmusérzéke a csajnak. – harapott ajkába majd szám sarkába nyomott egy puszit.

- Aly gyertek már! – Cher hangja az egész teremben vízhangzott.

- Es te nem jössz? – kérdeztem A pad felé kullogó komoly barátnőmet. Mostanság kevésbé bohókás. Mintha teljesen máshol járna.

- Majd holnap után!- vigyorgott rám és visszafordult telefonjához.

- Na had menjek !- Mondtam Justin kezei közül kicsúszva . Nyomtam egy puszit az arcára.

- Rendben . – mondta száját legörbítve de utána hamar mosolyra húzta.

- Gyere!- fogtam meg Rose kezét és indultam meg a tükör előtt álló Cher felé .

- A kocsiban letöltöttem a számot. – mosolygott rám Cher.

- Istennő vagy! – pacsiztam le vele majd beálltam középre. –Na figyeljetek nem olyan nehéz. Először a lábadat majd a kezedet. – mutattam a mozdulatokat. – Egy , két ,há ,négy … és még egyszer.

A koreográfia eltért a még délelőtt fejemben összeállótól de nem sok helyen . Soha nem zavart azonban ha csak úgy néztek . De végig éreztem és néha-néha , el is kaptam a tükörből Usher tekintetét de ő nem csak nézett hanem konkrétan szerintem meg figyelt.

Rose nagyon könnyen „mozgatható volt. A lányban minden porcikájában lakozott valami ritmus. Vagány ülepes gatyájában és az UV rózsaszín cipőjében tökéletesen utánozta majd egyedesítette mozdulataimat. Pont ugyanúgy, mint Cher. Benne sem csalódtam. Tökéletes és kirobbanó erővel követett majd vált társammá a táncban. Meglátszott, hogy már évek óta együtt táncolunk. De akkor Usher miért engem figyel? Bevallom zavart. De a vége felé már inkább megpróbáltam ne ezzel foglalkozni.

- Mehet zenére? –kérdezte Cher.

- Tovább már úgy sincsen, lassan megjönnek a többiek is – utaltam a táncosokra. És bólintottam Chernek lihegve. Próbáltam nyugtatni lélegzetvételemet hogy össze szedjem magam.

-Rose mehet? –kérdezte a mellettem lihegő lányt. Aki nagyot nyelt és bólintott. –Rendben akkor Ryan megkérhetlek hogy indítsd el? Amit betettem a zene lejátszóba?

- Persze édes!- Ryan már fel is pattant és hamar oda is ért a zene lejátszókhoz

-Köszike ! – leheteltem neki majd beálltam a lányok közé rendesen. Még egy mély lélegzet.

- 3…2…1 – Számolt vissza Ryan és elindította a zenét.