61. All love... A munkám része...

 Itt a részetek.. de lányok ez így nem fair... XD imádlak titeket meg meg van a komi ..és ahogy ígértem itt is van a rész, De lehet ám írni komit ha megvan a kiszabott határ is XD De ez azért édes :D ...

NAHH DE EZÉRT, NEM EZÉRT ÍROK XD Gondoltam beavatlak titeket hogy olyat tettem amit még soha :$ Előre terveztem ... ÉS NEM IS AKÁRMIT ... hanem a sztorim végét... 

Jajj ne kapj sokkot az még messze van xd :D még bőven olvashatjátok :D csak már tudom hogy fog végződni .. és nekem nagyon bejön... pedig ez ritka:d xd ... és már van egy új ötletem is egy másik történethez :) ami azt illeti konkrét még nincs mert rengeteg ötlet van a fejemben ugyan olyanok mint amilyen ez volt... az első 10 fejezet megíródott már a fejemben úgy vagy 5-6 féle változatként... viszont egyiknek sincs folytatása... 

Nahh m1... ez csak röpke infó volt.. a blogról.. nahh meg a gondolataimról... most viszont hagylak titeket olvasni... és igen... szembesítettelek titeket azzal amivel saját magamat is kellett... Nem tart örökké ez a sztori :) EGYSZER ...mindennek vége szakad... idővel... érzem hogy már máshol jár az eszem :) ... de még nem tudok elszakadni ... 

Nahh jó olvasást... köszönöm a komikat :) és imádlak benneteket :)

Luwyall

- Köszi Kenny!- mosolyogtam rá kedvesen mikor utat adott a buszra.

- Kislány nem értem mit köszönsz meg ezen mindig. – vigyorgott rám Kenny.

- Nem tudom, csak úgy jön. - mondtam neki vállat vonva és már fel is léptem az első lépcsőfokra.

- Aztán viselkedjetek este. Kicsit többen lesznek most a kelleténél. Szólj a két sztárnak, hogy délben 2 kor megállunk rádiózni egyet és ma én jövök értük.

- Átadom nekik!- kacsintottam és megigazítottam a táskámat a vállamon.

Keny mosolyogva fordult meg és ment el. Megfordultam és már ott sem voltam.

- Justin! Esmeé! – Ordítottam el magamat a buszon. Pedig ott voltak előttem.

- Itt vagyok! Nem kell a dobhártyámat tönkre tenni . Azt elég, ha Eliza teszi, meg mikor nyúzza azt a nyavalyás gitárt a koncerteken . – Esmeé pontosan az én kedvenc helyemen ült és onnan intézte hozzám szavait. 

- Egyet értek. Néha Dan se bír magával. – Justin a hűtőben kutakodott. Kajánul vigyorgott ki egy pillanatra az ajtaja mögül majd visszafordult.

- Lényegtelen. Aki erre vállalkozott az tűrje. Mellesleg kettőkor rádióztok. - dobtam le a táskámat az ágy lábához . Láttam hogy Cher a szélén ül és Ryan sehol . Megindultam  felé és már tudtam is mit fogok tenni . Csak meg akadályoztak .

-Aly! – Rose hangjára leejtettem vállamat mire felnéztem rá csak egy csokit nyújtott felém. – Edd meg!

- Gumicukor párti vagyok. - Mosolyogtam rá és már le is ültem Chertől nem messzi, de ő még mindig felém tartotta a csokit. – De én most ezzel mit kezdjek? - vettem el tőle a csokit. Majd hanyatt vágtam magam Cher ölébe. A lábamat feltettem a kanapé karfájára  a fejemet pedig kényelembe helyeztem barátnőm ölébe akkor csak felkuncogott és hátrább csúszott a kanapén, hogy én kényelmesebben el tudjak helyezkedni .

- Edd meg!- parancsolt rám felettem állva. Mire kérdőn néztem rá. – Rosszul voltál ma edzésen . Biztos leesett a cukrod és olyan fal fehér vagy most is, mint aki a hullaházból lépett ki . – Elfintorodtam és a csokit letettem a hasamra. Tudtam nagyon jól hogy igaza van .

- Majd megeszem később. – hunytam le a szemem.

- Faszomért nem tudsz csokit enni bazdmeg?! – ripakodott rám mire kipattant a szemem és rögtön elkezdtem kibontani a csokit. – Már elnézést a csúnya szavakért.

- Okés !- nevettem fel és bele haraptam a csokimba. Nem volt semmi rossz indulat abban, amit mondott. Észbe se kapott hagyni, hogy milyen felelőtlen vagyok. Pedig fiatalabb nálam.

- Aly miért nem tudsz vigyázni magadra?! Tudod, hogy vigyázni kell a vércukor szintedre, te pedig napok óta alig eszel. Nem leszünk így jóban. - csóválta meg a fejét. - Kössünk egyezséget. - nézett rám szigorúan. Csak bólintottam. - Ha ügyelni fogsz a cukrodra, elviszlek valahová ,nem soká . – kérdőn néztem rá a csokimba bele harapva. Biztos viccesen néztem, ki de nem érdekel. – Jajj, csak egyél! – Huppant le Esmeé mellé. Én meg csak tovább rágtam a csokimat.

Cher felé nyújtottam a marsot. Mint jobban megnéztem kiderült róla hogy mars. Ő csak megrázta a fejét hogy nem kér . Óvatosan homlokomra simította a kezét és „vakarászni” kezdte a fejemet.

- Ezt olyan rég csináltad. - mormoltam jó ízűen, csokival teli szájjal. Imádtam, hogy ha a hajamat bizgentyűzik. Cher csak kuncogott. És mikor egy pillanatra kinyitottam a szememet csak rám mosolygott. Kezdtem sokkal jobban érezni magamat. Oldalra fordítottam a fejemet és a lányokat kezdtem figyelni. Esmeé szokás szerint nyomkodta a telefonját.

- Mi jót művelsz? – kérdeztem kedvesen tőle . Felhúztam térdeimet és a nadrágomat felhajtogattam a térdemhez. Iszonyat meleg volt.

- SMS.- kapta fel Esmeé pirultan a fejét. – Miért? – tudtam nagyon jól hogy kivel SMS- ezik.

- Jól megvagytok?  - érdeklődtem tőszavakban majd megint bele haraptam a csokimba. Egyre jobban esett. Rose meg csak mosolygott rajtam.

- Annyira keveset látom!- Borult ki mondta szomorúan és kislányosan panaszkodva előre dőlt kicsit majd vissza a helyére.

- Édes! – kuncogott Cher mire én is csak mosolyogtam.

- Nagyon …- durcizott Esmeé .

- Lányok este nem csajos partyzunk? – Cher a semmiből dobta fel az ötletet.

- OHH JEAHH ! – mondtuk egyszerre Roseal . A lányokkal felkuncogtunk

- Mi is jövünk! – Ryan valahonnan a fejem fölül szólhatott így nem láttam .

- NEM ! –barátnőim egyértelműen és tökéletes összhangban adtak választ. Kicsit furin éreztem magam hogy csak én nem tiltakoztam .

- Sajna Ry ebből kimaradsz!- vigyorogtam.

- Akkor én mehetek!- Justin hangja gyerekesen vidám volt.

- Te is maradsz a seggeden öcsi. – Esmeé se perc alatt kiábrándíthatta.

- Faja…- hangjukban semmi komoly nem volt.

- Azt hiszem lányok igénybe kell vennünk a kulcsot. - nevettem felés megettem az utolsó falat csokit.

- Lehet az kéne. – mosolygott Rose.

- Na akkor indulás egy kicsit arrább!- Milan hangja a vezető ülésből váratlanul ért de jó ötletem támadt.

- Milan kapcsolsz nekünk egy kis zenét? Ott hagytam az MP3-am elől a rádión. - óvatosan sandítottam fel és néztem rá mit reagál, de ügyeltem, hogy ne mozduljak meg annyira hogy Cher abba hagyja a hajam „fésülgetését”.

- Lehet róla szó .- vigyorgott hátra majd már nyúlt is a Rádió felé .

Justin épp ekkor huppant le Ryannel Rose mellé. Még mindig nem tudtam miről beszélhettek a táncteremben Ryannel . De biztos valami fiús dolog volt.

- Mizu szívtipró?- kérdeztem rákacsintva.

- Elég későn jöttél rá hogy szívtipró vagyok . – vigyorgott kajánul,de az én agyam gyorsabban pörgött. Lehet hogy a cukor miatt ami a csokiban volt.

- Nem hozzád beszéltem hanem Ryanhez.- vigyorogtam barátomra majd Justinra pillantottam akin elég komolyan látszott hogy megbántottam. Pedig szerintem nem voltam durva csak bohóckodtam.

- A pasimat mégsem hívhatom szívtiprónak. – próbáltam javítani a helyzeten. – Megbeszéltük már, hogy én csak istenekkel járok. – vigyorogtam rá. Ő csak egy erőltetett vigyort vágott amit nem értettem .

Furcsán viselkedett reggel még semmi baja nem volt. Nem szokta magára venni ezeket a kis csipkelődéseimet. Bocsánatot akartam kérni tőle mert rosszul éreztem magam a szituáció miatt , de mikor már ültem volna fel akkor két lába közé szorította az üveget és elővette a zsebéből a telefont.

- A rajongóid kibírnak egy napot csipogás nélkül. - Érkezett meg Chaz is és leülve Ryan és Justin közé megbökte Just.

- Nem Tweetelek. Catlin megint korházban volt. Nem rég engedték ki. - tökéletesen láttam ahogy megnyomja a hívás gombot majd másik kezével az üvegéhez nyúl feláll vele és beindul a szobába.

- Üdvözlöm !- kiáltott utána Ryan. Nem bírtam ki, megfordultam Cher ölében és végignéztem ahogy bezárja a háta mögött az ajtót.

- Mit mocorogsz? – vigyorgott kuncogva Cher majd csípőmre ütött figyelmeztetve hogy forduljak vissza. Megfordultam ugyan de a gondolataim teljesen máshol jártak . Igen az előző rossz érzésem még rosszabb lett. Azt hittem megbántottam de most csak féltékeny vagyok.

Rose az elmúlt napokban beszélt Catlinnel. Három napja műtötték. A lány mindig rajta keresztül érdeklődött Jus iránt de ő mindig letudta annyival hogy üdvözli. Tudtam ki ő Rose azt is elmondta. Az ex barátnője. Tudom a feltevésem, hogy esetleg megcsalna még nem jogos. De mégis. Ki ne gondolna rosszra. Próbáltam ezt a dolgot elnyomni. Gondolataimból viszont egy ismerős hang zavart fel . Tökéletesen tudtam mi ez . Imádtam . Mint ahogy minden számot az MP3- amon . All Love Is Dyin - Jordin Sparks-tól .

Cher is szerette. Lába a felem alatt mozogni kezdett. Együtt kezdtük énekelni, vagyis ő kezdte. 

The further i fall im beside you
As lost as i get i will find you
The day where i drown i can breath
When i surrender im free 

Cher tökéletesen énekelte az első versszakot Jordinnal. Gyorsan felültem mellé és kezeimet mellkasomhoz szorítva énekeltem tovább.

If the world should break into,
Somehow we’ll make it through
We know we’ve got to hate what they fear
We cant let them make this dissapear 

A refrénbe Esmeé is beszállt . Rose pedig adta az ütemet. Felpattantam és beálltam a busz kellős közepére mindenki közé mire Cher is felpattant és úgy tettünk mintha mikrofont fognánk . Egymással szemben énekeltünk . Talán mások azt hitték elment az eszünk de csak imádtuk ezt a számot.

Help me understand whats going on
Cuz now were barly holding on
We used to be so strong, our love is dying
As long as theres a breath inside
Love will make sure we survive
This isnt over

If our love is dying

Can we bring it
Back to life
Can we bring it
Back to life
Can we bring it
Back to life

If our love is dying
Can we bring it
Back to life
Can we bring it
Back to life
Can we bring it
Back to life
 
A lányok egyszerre mutattak rám én pedig lelkesen folytattam a versszakot

The distance it brings us closer
The struggle will make us stronger
The passionly nights of fire
Is no point in fighting

„Átadtam” Chernek a refrén előtti versszakot csak úgy ahogy ő nekem az előbb és leültem vissza a kanapéra.

If the world should break into,
Somehow we’ll make it through
We know we’ve got (we’ve got)
To hate (to hate) what they fear
We cant let them make this dissappear

Most már nem csak Esmeé szállt be a refrénbe hanem Rose is. Biztos most ismerte fel csak a számot. Vagy az előbb nem volt mersze beszállni. Mi óta itt van azóta, igazándiból csak most először engedtük el ennyire magunkat.

Help me understand whats going on
Cuz now were barly holding on
We used to be so strong, our love is dying
As long as theres a breath inside
Love will make sure we survive
This isnt over our love is dying

Can we bring it
Back to life
Can we bring it
Back to life
Can we bring it
Back to life
If our love is dying

Can we bring it
Back to life
Can we bring it
Back to life
Can we bring it
Back to life
(ohh)

Felváltva énekeltük a sorokat. Először Esmeé

Im never leaving your side
Im willing to put up a fight
We’ve worked to hard to let this thing die (ohh dont care if i die)

Aztán Cher.

Dont care if i have to cry
If it takes everything inside

We’ve worked to hard to let this thing die

Aztán Rose. Én pedig csak besegítettem mindenhol.

Our love aint dying
No our love aint dying
(help me to understand)

Help me understand whats going on
Cuz now were barly holding on
We used to be so strong, our love is dying
As long as theres a breath inside
Love will make sure we survive
This isnt over our love is dying

Can we bring it
Back to life
Can we bring it
Back to life
Can we bring it
Back to life
If our love is dying

If our love is dying can we bring it back to life

- Azta lánoyk! – Ryan kitágult szemekkel figyelt minket majd ez lett a sokkolt állapotból. - Szó-mi szó titeket négyűtöket nem szabad össze ereszteni .
- Ohh ha a választott dalom is ilyen jól menne. – Ült le Cher Ryan ölébe.
- Hát annak én is örülnék !- Usher a semmiből jelent meg . AZ igazat megvallva még csak most vettem észre hogy el sem indultunk . – Mehetünk Milan!- ütögette meg vállát a sofőrünknek majd elindult felénk és leült mellék . Illetve konkrétan mellém .
- Következő úti cél? – Kérdezte Ryan .
- Már mondtam, hogy rádió két óra múlva. – húztam összébb magamat, hogy Usher is kényelmesen eltudjon terpeszkedni .
- Arról lemaradtam . – húzta el Ryan a száját mire Cher csak megfogta két arcát oldalról és nyomott egy cuppanós hosszú puszit Ry szájára.
- Ezt komolyan itt kell?! – flegmázott poénból Es. – Elvonási tünetem van emberek!- Integetett telefonjával . – Ti meg csak fokozzátok .- görbítette le a száját.
- Csak egy puszi volt. – mosolygott Cher.
- Mit meg nem adnék most egy csókjáért. Ajj istenem annyira hiányzik. - Nyavalygott barátnőm és az igazat megvallva én is örültem volna egy puszinak Justintól. Fejemet a hálófülkék felöli ajtók felé fordítottam. Úgy döntöttem bemegyek hozzá és felálltam.
- Mindjárt jövök!- jelentettem ki és már indultam volna be hozzá mikor Us elkapta a karom.
- Ma még veled hangolnunk kell. – nézett rám komolyan én pedig csak bólintottam.
Lépteimmel gyorsan átszeltem a távolságot az ajtóig. Szó és kopogtatás nélkül nyitottam be. Mikor bekukucskáltam az ajtón épp akkor tette le a telefont. Valamivel nyugodtabb lettem mert nem beszélgettek sokat.
- Szia! –köszöntem neki majd beléptem és becsuktam magam után az ajtót.
-Szia ! -El volt terülve az ágyon de felült és letette maga mellé az I-phonját.
-Catline jobban van?- érdeklődtem téma feldobás képpen és merészkedtem leülni az ágyára.
- Igen .- mosolyodott el de nem nézett rám .
Annyira zavart hogy nem tudtam mi baja van. Nem bánthattam meg ennyire az istenes poénommal.
- Baj van? –merészkedtem rákérdezni és megérintettem térdét. Keze nem messze pihent combján az enyémtől, lassan oda csúsztatta enyémhez és tenyerét rásimította a kezemre. Fujtatott egyet és csak ezek után nézett rám telefonja fürkészéséből.
- Csak fáradt vagyok. – mosolyogott el majd kicsit meggörnyedt a háta.
- Ne haragudj. - csúszott ki rögtön kijelentése után a számon .
- Miért haragudnék?Nem miattad vagyok fáradt. – kérdezte, bár arcán semmilyen érzelem nem látszódott. Lehet, hogy csak én voltam olyan fáradt, hogy nem vettem észre. Közelebb csúsztam hozzá mire karjait hanyagul körém fogta. Ölelt rajtam egy kicsit majd érdeklődve nézett tovább.
- Nem akartalak megbántani az előbb kint. – hajtottam le a fejem alkarjára simítva kezemet.
- Nem is törtem magam rajta sokáig. Kicsit máshol jártak a gondolataim. – mondta majd nyomott a halántékomra egy apró puszit. Ez a puszi a szokottnál is rövidebb és gyorsabb volt.
- Biztos? – hitetlenkedtem . Tényleg nagyon furcsa és rossz volt így látni .
- Mondom, hogy csak fáradt vagyok .- rázogatott meg kicsit oldalamnál mire rá néztem . Ilyenkor már rég csókokkal lepne le. Mindig alig bírja ki hogy ne csókoljon meg ha a közelembe van . Most viszont mintha a lehető legjobban kerülné még a közelségemet is. A szemi pedig mintha hamisak lennének a homályos szobában, amit eddig mindig azok ragyogtak be. Nem akartam, hogy még velünk is baj legyen.
- És ha meg sem kell erőltetned magadat. - Tettem nyakába kezeimet. –Akkor kapok egy csókot? – Kis ideig habozott, majd bólintott. Én pedig türelmetlenül csókoltam meg.
Szó nélkül és felkészülve csókolt vissza. Keze oldalamról felcsúszott a lapockámig. Tartott De nem vont magához közelebb. Csókunk is átlagos volt. De éltettem magamban azt a hitet hogy tényleg biztos csak fáradt. Hisz őt volt a legnehezebb kirángatni a rajongók közül ma délután.
- Bocsi fiatalok. – nagy levegő ki és be . Usher betoppanására csak türelmesen lesütöttem szemeimet . – Justin, Pattie most hívott hogy fürödjetek le és másfél óra múlva álljatok készen Esmeével a rádiózáshoz. De mivel Es a telefonon lóg mars fürdeni . Mert büdös vagy.
- Rendben .- Bólintott Justin és egyik kezét a telefonjához emelte . Megnézte a z időt. –Megyek . Köszi hogy szóltál tesó. – mosolyogott rá.
- Te meg használd ki az alkalmat hogy még szabad időd van mert amint leszálltak a sztárjaink Gyakorolhatunk is. Megszeretem végre a dalod intróját.  – Intézte felém jó fejül szavait de valahogy most nem tudtam kultiválni . Inkább magamba tartottam a gondolatot mi szerinte: Jó fej hogy használjam ki a lyukas időmet, ha Justint elküldi mellőlem abban a maradék időben is amit vele lehetnék.
- Oks !Köszike!- Tudtam le hamar, hogy minél hamarabb ki is menjen . Az elmúlt időben amit a legjobban megutáltam az ha ránk nyitnak és ez elég sokszormegtörtént .
- Na császtok! – köszönt el és kiment.
- 5 percet még! – bújtam vissza hozzá nyavalyogva.
- Max nem zselézem fel a hajam. – adta válaszul. Rá mosolyogtam.
Tekintetem azonban véletlenül akadt megfélrecsúszott pólója által kivillantott lila foltra a kulcscsontján.
- Őrültek a rajongóid. – simítottam kezemet a belilult helyre.
- Tudod ők mindig egy terv részei. Tudatukon kívül teszik azt, amit utasítanak nekik. Jóformán. – vont vállat majd kulcscsontját simogató kezemet elvette onnan, adott rá egy puszit majd elengedte és megigazította a pólóját.
- Ezt hogy érted? –kérdetem felvont szemöldökkel. Elég kódoltan beszélt. Engem pedig miért ne érdekelne, miért villog állandóan a szivárvány gyönyörű színeibe?
- A rajongóim nélkül sehol nem lennék. Nem egóból-vigyorodott el –de az „istenadta tehetségemmel” még mindig élhetnék Kanadában . – mutogatott nyuszi füleket a levegőbe. , de ezzel még nem nagyon értettem az előző kis kommentálását. Felhúzott szemmel figyeltem a folytatást. Elmosolyodott és folytatta.
 – Tudod ez is a munkám része. Úgymond megtanítottak arra hogy burkolt információt adjak arról hogy mit tudhatnak rólam és mit nem. Minden pletykát, minden hotel nevet, vagy egy táncpróbát én adok ki kódolva. Az ő feladatuk az hogy megfejtsék a kódolt üzeneteimet mondjuk Twitteren. – Teljesen megvilágosodtam .
- Tehát csak arról tudnak, ami tőled kiszivárog? – kérdeztem félőn.
- Ezt azért nem mondanám. – sóhajtott nagyot. Úgy helyezkedett, hogy egymással szembe üljünk teljesen. Kezeit lábamra simította és közelebb vontmagához. Térdeimet felhúzva át tettem lábaimat oldalához és megtámaszkodtam azokon.
- Akkor még hogy? –engem nagyon érdekelt ez a dolog.
- Mondjuk most tánc próba előtt kiírtam Twitterre, hogy a város legszínesebb tánctermében próbálunk! ”Egy Jó a próba!” hozzászólással. Ha valaki látni akar, akkor ide jön. Nekem meg tartanom kell velük a kapcsolatot. Ez kölcsönös dolog. A munkám része. – Olyan nyugodósággal beszélt róla mintha mi sem lenne természetesebb. Én erről eddig mit sem tudtam .Mindig azt hittem, hogy ez valahogy úgy működik, hogy még akit lefizetnek is az sem tudja tartani a száját.
- Ezzel veszélybe sodrod saját magadat. – Jöttem rá és mondtam ki egyszerre a tényt.
- Így keresem meg a kenyerem egy részét. Más ember miközben kalapácsol lesz kék lila. Vagy éppen koszos, ha a kocsi alatt fekszik. Minden szakmának megvan a hátul ütője. Néha még élvezhető is. – nyomott egy puszit megint az arcomra. – Na de most megyek édesem jelentette ki majd könnyedmozdulattal hátrébb tett majd kibújt lábaim alól.
- Persze te persze itt hagyhatsz csak így. – durciztam be . Valamiért most távolabbinak éreztem . És vágytam is a közelségére.
- Legközelebb esküszöm, megadom magam és te hordhatod a nadrágot. –kacsintott rám.
-Persze… - durciztam mire megtámaszkodott a felső ágy szélébe lehajolt és egy apró puszit lehelt ajkaimra. Én pedig kapva-kaptam minden egyes érintése után.
Nagy bánatomra csókja ismét rövid volt. És mire észbe kaptam egy halvány mosollyal el is tűnt. Alig hittem el hogy mennyire vágyakozom utána. Talán pont, azért mert nem tapad rám, mint eddig. Mármint eddig mindig az volt, hogy ő jött. Ő kérte tőlem a csókokat most pedig elég zavarba hozó módon olyan érzésem volt mintha nekem kéne ezt megtennem. Tehetetlenül borultam el az ágyon a párnái közé illatába menekülve. Teli szívtam tüdőmet a mámorító ”drogommal” , így nyugtatva magamat. Talán el is aludtam.