58. Ének óra Usherrel... Furcsa vagy ... Kuekuatsu...

Helló  :) Lányok .. Ginának azért kellett eltűnnie mert kedves blogmásoló barátnőmet személyesítettem meg benne... :// Próbáltam minél visszafogottabb lenni az elmúlt részben  vele... és a lehető legkulturáltabban kiírni a történetből... Szombat van .. és igen :D egy elég kiadós részt hoztam ... ne kérdezzétek mi van velem ... de mondjuk vannak befolyásoló személyek... aki még az előző részt sem olvasta esetleg annak jó olvasást:) mert most van mit... A komizóknak nem utolsó sorban pedig ismételten köszönöm a komikat:) nagyon kedvesek vagytok... és jó a  meglátásotok bizonyos dolgok irányába ... nahh de nem csépelem már tovább a szót .. jó olvasást :)

Gina nagypapája meghalt és anyukája elég nehezen viseli . Ő maga is nagyon jó viszonyba volt nagypapájával . Azt mondta nem tehet más most otthon kell lennie. Apa természetesen rögtön megvette neki a jegyet és hívott neki taxit az első géppel haza ment. Minket is megviselt a dolog. Cherrel ismertük őt. De talán nem is az viselt meg minket hogy meghalt, több száz ember hal meg naponta, persze nagyon sajnáltuk de, Gina állapota jobban aggasztott minket. Azt mondta nem lesz semmi baj, és hogy vigyáz magára. Próbálunk természetesen viselkedni de valahogy nem megy.

- Nem hiszem el hogy pont neki kellett most fájdalmat hozni a mennyből. – Dőlt a térdére barátnőm .

- Cher, próbálj úgy tenni mintha semmi nem történt volna. Erre kért minket. Talán majd visszajön. Bízz benne. –mondtam nyugtatólag.

***

- Aly te jössz! – szólt be Usher a szobába.

- Megyek. – mondtam és mér fel is álltam az ágyamról.

- Hol lesz az óra?- kérdeztem. Miután becsuktam a szobaajtót.

- A zongora teremben. – válaszán kissé meglepődtem. Nem is tudtam, hogy van itt zongora terem.

- És az hol van? –Gyere utánam.

- Csak gyere! – Mondta miközben lementünk egy hosszú lépcsőn. Innentől fogva csak halkan követtem. Kicsit aggódtam Cher miatt, de tudtam, hogy Ryan mellett jó kezekben van . Azon gondolkoztam vajon Justin hol lehet. A végén arra jutottam, hogy biztos valahol Chazzel falngál. Usher megállt egy érdekes kipárnázott ajtó előtt majd benyitott rajta.

- Ez a zongora szoba? – kérdeztem bár tudtam, hogy ez a tény.

- Ahham ! Gyere csak beljebb! – invitált be az ajtón amin ő már rég bement.

- Köszike! – mondtam majd beljebb mentem . A szoba gyönyörű volt és nem nagy .

- Mit szólnál, ha titokban maradna, hogy mit fogsz énekelni és csak én tudok róla? – kérdezte mikor leült a szoba nagy részét elfoglaló zongora elé. -  Hugi is bele ment. – Vigyorgott

- Hugi? –kérdeztem vissza mert fogalmam sincs kiről beszél.

- Rose . – kuncogott.

- Jaaaaa …- húztam el kínosan a szót . – És milyen számra gondoltál?- érdeklődtem .Ugyanis semmit nem tudtam erről az egészről.

- Na, akkor, alapjába véve elmondom hogy, hogy is fog történni ez az egész .- mosolygott rám én pedig bólintottam majd közelebb léptem a zongorához és megtámaszkodtam rajta kezeimmel ezzel jelezve hogy figyelek .

- A jótékonysági esten össze gyűlt adományokat a szívbeteg gyerekeknek és a rák kutatásai laboratóriumának ajánlottuk fel. Ez egy ülő fogadás lesz . A műsor nagyjából  3-4 órás és ebből kapsz te is 3-4 percet. – bólintottam. – A műsorra azért van szükség hogy az adakozók jó hangulatban menjenek el az adakozó fülkékbe a csekkfüzetük kíséretében – bohóckodta el a végét.

- Értem. - bólintottam.

- Lényeg hogy minél többen léptek fel annál tovább tart az est és annál többen adakoznak. – mosolyodott el végül és miközben visszafordult a zongorához végig húzta egy kis darabon rajta az ujját. – Mosolyogtam. Először pár órája. Most bele gondoltam hogy Gina nem léphet fel .

- Hé kislány ! Morcos emberrel nem dolgozom. – simogatta meg Usher nyugtatólag a vállamat.

- Rendben .- mosolyogtam rá a lehető legőszintébb mosolyommal.

- Akkor most két órát a tiéd vagyok, utána ugyan ezt eljátszom Cherrel is.- mosolygott majd egy lágy dallamot kezdett játszani a zongorán.  Hirtelen skálázásra váltott rögtön felismertem. – Az első órában skálázunk kicsit. Meg nézem mennyi hangod van . – ütött egyet a zongorán mire én bólintottam . Szokásosan kihúztam magam . Elhúzódtam a zongorától és a rekeszizom használatomra összpontosítottam . Usher megadta a kezdő hangot és innentől fogva egy órán keresztül keményen skáláztunk .

***

- Okés 3 oktáv tisztán meg van . Ez szép . A kölyöknek is csak 2 volt eleinte. – vigyorgott.

- 3 éve művészeti suliba járok . Ez már nem megy feljebb. - kuncogtam

- Hidd el hogy de. Na de most választunk neked számot. Okés?Ha hamar megvan akkor mehetsz is .

- Okés . Mire gondoltál? – kérdeztem előre dőlve.

- Igazándiból valami szép számra gondoltam lehetne mondjuk. – és lekezdte játszani a dallamát. – Impassible? Shontelltől… - lassan ringattam a fejem a dallamára majd dúdolni kezdtem a dallamait.

-Tell them I was happy ….tell them what I hoped would be …..Impossible, impossible…
I know, I know….Thinking all you need is there
Building faith on love is worst….Empty promises will wear…

-Ez jó lenne, de nem jó a hangulatodhoz. Meg amúgy sem te lennél…- gondolkozott el Usher –Rihanna?....Nem az nem…Próbáljuk csak ezt. – és ismét el kezdett játszani egy dallamot.

***

- Usher az egy órából már másfél lett. – leültem mellé a zongorához és arrébb toltam a fenekét. –Mit szólnál ehhez? –kérdeztem és halkan kezdtem játszani a zongorán . Az igazat megvallva nagyon rég játszottam már ezt a számot és bizonytalan voltam benne.

- Tudom mi ez ! Úr isten ! Előbb is kitalálhattad volna . – nézett rám „kedvesen”

- Időt sem hagytál gondolkozni. –Mondtam neki visszavágva.

- Okés rendben. De ezt nem kell kicsit elhúzni inkább? – Tette kezét a zongora billentyűzetére ahol az előbb az én kezem volt.

- De igen. Csak rég játszottam már ezt a számot. – vigyorogtam rá majd szememet forgatva felálltam.

- Rendben, akkor ma már hagylak, menjünk keressük meg Chert és mára végeztem is. –Nem is kellett mondani én már felpattantam és száguldottam ki az ajtón. - Azért orra ne ess! – kuncogott a hátam mögött.

- Vigyázok! – mondtam neki és már szaladtam is a konyha felé. De megtorpantam a folyosóvégén. Justin épp akkor jött be egy nagy zsák ruhával. Gondolom, amit tegnap Pattievel elvittünk a mosodába. Pattie volt még a konyhába.

- Beszélnünk kel!- jelentette ki Pattie. Biztos vagyok benne hogy Justinnak, és valahol sejtem, hogy a reggeli asztalnál történtekről akar beszélni .

- Remélem azért nem lesz hosszú …- flegmázott Justin . Megbújtam a fal mögé. Mire jött Usher.

- Pszt!- tettem szám elé a kezem. - Kicsit maradj még itt- néztem rá kérlelőn .

- Hallgatózni nem szép dolog kislány !- mutogatott ujjával de ő is mellém simult a falra.

- Csak meg akarom kérdezni hogy azon kívül hogy lassan 2 hónapja velünk vannak, mennyire ismered azt a lányt? – zavart hogy nem látok semmit de tudom ha most megmozdulok akkor tuti észre vesznek .

- Anya elég jól ismerem ahhoz, hogy vele legyek.

- De most lett vége Selenával … nem hiszem hogy jó ötlet. Nem lehet, hogy őt keresed inkább benne.

- Anya, annak már 4 hónapja…- hallottam hogy fujtat egyet.

- Nem kapkodtad el te ezt egy kicsit?- kérdezte Pattie.

- Talán … de ettől még boldoggá tesz . Jó vele lenni …Mármint ne érts félre … csak imádom…érted? Oda vagyok minden mozdulatáért.

- És ezt honnan veszed? Mármint, mi van, ha csak ilyen rajongás szerűség.

- De ez nem az ! Hiányzott! Nagyon hiányzott és tudom hogy most jó és remélem nem teszed tönkre.

- Nem én fogom tönkretenni . Ezt te is tudod . Hanem a tá…

- Pattie!- Usher mellettem a szívbajt hozta rám mikor megindult kifelé a konyhába. - Csinálnál nekem egy jó nagy szendvicset? –tökéletesen úgy fordult ki a fal mögül mintha most jött volna a folyosóról. És tökéletesen el is rontotta a hallgatózásomat.

- Persze te nagy buflák – hallottam ahogy nevet. –Aly hol van ? – kérdezte kissé zaklatott hangon . Talán félt hogy pont azt tettem amit tettem is valójában. Felvettem a műmosolyom és nagy lendülettel fordultam ki a fal mögül mintha most érkeztem volna .

- Mi van velem? –kérdeztem. Alaposan körül néztem. Justin egy kis szatyrot szorongatott a kezében a nagy zsákot meg már eltette a konyhapult mellé. – Hát te hol voltál? – céloztam neki a kérdést, mire rám kapta a tekintetét.

- A tisztítóba meg még vettem pár dolgot. – bele nyúlt a zacskóba is kivett belőle egy ismerősdobozt. De a zacskó nem maradt üres. Megindult felé és a kezembe nyomta a húspótló tablettáimat. – Tessék !- nyomott egy puszit a számra én meg sokkolva álltam. Majd utána kaptam .

- Hékás ! Köszönöm !- karját elkapva óvatosan húztam vissza magamhoz és nyomtam még egy puszit a szájára.

- Végeztetek mára? –érdeklődött Pattie . Hangja megzavarása után Justin eltűnt előttem és a zacskót, amit hozott betette a mélyhűtőbe . 

- Megvan a dal .- jelentette ki Usher – Viszont még Cher hátra van . Tényleg ő hol van?

- A srácok fent vannak az emeleti társalgóban. –mondta Pattie majd elő vett egy hatalmas méretű kiflit a pulton heverésző zacskóból.

- Akkor felmegyünk szólunk Chernek hogy jöjjön le a konyhába. Addig egyél csak . –mondta Jus majd mosolyogva nyújtotta felém a kezét.

- Várj ! Beveszem a bogyót –mosolyogtam rá vissza és a pulthoz sétáltam.

- Okés! – tudta le ennyivel. Megvárta, míg beveszem a gyógyszert majd ismét a kezemért nyúlt és csendben indultunk fel a többiekhez, kéz a kézben.

- Milyen dalt választottatok Usherrel ? – kérdezte a csendet megtörve.

- Az titok ! –néztem rá incselkedve Tudtam hogy erre most ugrani fog . Meg is torpant. Vicces volt ahogy én viszont tovább léptem egyet. De ő a kezemnél fogva vissza húzott. Vissza léptem mellé és lecövekeltem ugyan úgy ahogy ő . Nem bírtam ki kuncogás nélkül.

- Te sem gondoltad komolyan hogy nem tudom, mit fogsz énekelni. – nézett rám tök komolyan.

- De igen .- mondtam bólintva majd ismét megindultam volna ha nem tart vissza .

- Tudod én azt hittem, hogy ennyivel előrébb leszek, ha haza jövök. - állt velem szembe majd óvatosan tolni kezdett.

- Hinni az istenekben kell .- mondtam neki fejemet lehajtva és hagytam hogy a falhoz nyomjon . Nem volt durva . Csak megtámasztotta a hátamat. Kezeit a csípőmre csúsztatta.

- Én tudom, hogy vannak. – vigyorgott és mekkora vigyor terült el még az arcán mikor értetlen fejet vágtam kijelentéséhez. – Kislány . – hajolt nyakamhoz majd onnan kezdett puszilgatni felfelé a fülemig. Hihetetlen jó érzés volt. Megállt és bele suttogott. – Épp itt áll előtted. – Kijelentésén elvigyorogtam . És eltoltam magamtól.

- Egó !- Hagytam hátam mögött és mentem be a társalgóba a többiekhez.

***

- Gyere velem! – Justin a semmiből termett elő miután elment egy bő órára. Azóta már besötétedett.

- De nem hagyhatom itt csak úgy a lányokat! – mondtam neki dorgálón .

- Menj csak ! Mi el leszünk !- mosolygott Rose és közelebb ült Cherhez.

- Biztos? – kérdeztem tőlük az ajtóból,mert Justin már húzott maga után.

- Még itt vagy? – mosolygott Cher. Örömmel láttam, hogy az Usherrel való énekóra óta sokkal jobb kedve van mint mikor elment Gina. A következő pillanatban viszont az ajtón kívül voltam és épp hogy be tudtam csukni magam után .

- Jus! Hová sietünk ennyire? – kérdeztem mikor sikerült felvennem a tempóját.

- Csak gyere ! –mondta és húzott tovább.

- Kezdem utálni lassan ezt a kijelentést : ”Csak gyere!”- mormoltam . Soha nem tudom hová ráncigálnak .

- Hmm? – kérdezett vissza Justin bár nem hiszem hogy most különösebben érdekelte volna.

- Semmi. – mondtam hebegve habogva és csak követtem. A sűrű folyosó rengetegen keresztül a kertbe . A stég végére.

- Még tartozom egy fagyival. - mondta és lehúzott volna magával, de én állva maradta így csak ő ült le a stég végébe. - Még mindig durcizol? –Mit mondhattam volna neki. Valamiért nem értettem a viselkedését…most kicsit érdekes volt nekem. Egész nap észre sem vettem hogy ilyen de most nagyon feltűnő volt.

- Nem Justin , csak furi vagy. – mondtam neki és leültem mellé.

- Igazából nem akartalak egész nap elrángatni Cher mellől Gina miatt… vagyis nem tudom. Most meg láttam, hogy van társasága így gondoltam kicsit lehetnénk együtt.

- Nem volt semmi baj. Sajnos megesik, ami megesik. – mondtam neki. – Gina majd jobban lesz –mosolyogtam rá

- Meg jó lett volna beszélgetni … ajj … hogy mondjam … nem tudtam mit kéne tennem, nem akartam láb alatt lenni de nem bírtam már tovább. – mondta lehajtott fejjel.

- Justin ! Te mióta vagy ilyen …nem is tudom milyen? – nevettem el magam a vicces kifejezésemen. Mind eddig a tavat nézte de most rám mosolygott.

- Nem tudom. Olyan hihetetlen hogy…mennyire más lett minden veled. – gyönyörűbarna szemei csillogtak . Nem nagyon volt értelme annak, amit mondott de tudom hogy semmi mást nem akart mondani csak hogy öleljem meg.

- Héj Justin ! Elpuhultál !- vigyorogtam rá hátha jobb kedvre derítem és a nyakába dőltem szorosan magamhoz ölelve. Egyik kezét alkaromra simította másikat pedig oldalamra csúsztatta.

- Nem is ! –bújt nyakamba és oda mormolta.

- De igen. Lélekdonorom … csússz hátrébb. –mondtam neki mire feljebb tolta magát a stég szélén én pedig két lába közémásztam és lelógattam a sajátomat a vízbe. Tudta mit szeretnék . Kicsit előrébb csúszott. Lába lábam mellett haladt el és pont annyival volt hosszabba hogy ős is bele lógassa a lábát a stégről a vízbe. Hátammal neki dőltem mellkasának és fejemet hátra billentettem a vállára. Teljesen hozzám simult és kezeit hasamra csúsztatta.

- Na hol az a fagyi?- jutott eszembe mire fejemet felkaptam és előrébb dőltem .

- Most helyezkedtem kényelembe .- nyavalygott.

- Ezt akkor rontottad el mikor megemlítetted hogy van ilyen fajta falánkság a környékünkön. – nevettem és hasamon pihenő kezére ütöttem egy kicsit hogy induljon meg az édességemért.

- Te is el tudod aztán rontani a romantikus hangulatot. – mondta és már mászott is ki mögülem .

- Jaj ne sírjon már a szád széle. - viccelődtem . A következő pillanatban már vissza is érkezett…éreztem ahogy mögém tornássza magát ismét. – Ha bele esek a vízbe akkor nem lesz jó vége. – kapaszkodtam meg nadrágja szárában .

- Nem fogsz . Te majmóca!- nyomott egy puszit a vállamra majd éreztem, ahogy mocorogni kezd. A következő pillanatban magam előtt láttam egy egész kis vödör fagyit. Pont a kezembe fért.

- ÍÍÍ…és kanál nincsen !- kérdeztem .

- Nem nincsen . Úgy eszed meg ahogy akarod. - mondta de már nyújtotta is elém a nagy kanalat.

- Nyam… - kanalaztam bele a fagyimba és vettem be az egészet a számba. Óvatosan hagytam hogy hagy olvadjon el a számba hogy ne legyen agyfagyásom . Éreztem ahogy Justin mellkasa fel-le emelkedik .Kuncogott . – Te mit nevetsz? –kérdeztem kissé hátra fordulva de mivel nem sikerült a szemébe néznem így merész elhatározást tettem . Próbáltam oldalasan fordulni ölében és lábamat átrakni az egyik lábán .

- Ha annyit fészkelődsz persze, hogy bele fogsz esni a vízbe. – Kezét a csípőmre szorította, hogy ne essek le. Ott is hagyta hátamnak tökéletes támasz volt. Kissé neki dőltem az mellkasának vállammal. Fagyimat féltve őriztem az ölemben majd mikor biztosra mentem, hogy nem fogok leesni akkor ismét bele vájtam a kanalamat és kanalaztam egyet.

- Látod, hogy ne estem bele .- bevettem a számba a kanalat és úgy néztem fel rám, ugyanis most megint egy fél fejjel kisebb vagyok nála.

- Mert foglak .- jelentette ki majd kivette a számból a kanalat és bele döfte a fagyiba . Sokig kémleltem szemeit és láttam rajta hogy mondani akar valamit de nem mondja ki. A fagyi tökéletes kibúvó volt szemei alól. Óvatosan kezdtem kaparászni a tetejét a kanállal miközben precíz megfigyelést álcáztam .

- Egy napot sem bírok ki nélküled. – hangja telis, de teli volt fájdalommal emellett némi szégyennel hogy ezt kimondta . És olyan volt mintha előre látna valamit. Amit én is láttam. Legalábbis, ha egy dologra gondoltunk.

Nem maradunk itt örökre. Nem ilyen nyugodt az élete és pont erre hívta fel a figyelmemet a parkba. Az ő élete teljesen más. Nem járunk egy suliba. Nem járunk közös délutáni foglakozásra. Több kiló méterekre lesz tőlem kevesebb, mint 2 hónap múlva. Letettem a fagyit magunk mellé. Nem néztem fel rá, még nem . Éreztem azt a bizonyos szomorú csendet. Pattie törte meg szegénykémet. Már tudom mit akart neki mondani akkor. Csak ő előbb rájött. Túl nagy a távolság. De én ettől függetlenül érzem, hogy szeretem . És még csak most kaptam meg . Most itt van mellettem . Felé eső kezemet átfontam a hasamon és oldalamon pihenő ujjait összefontam enyéimmel. Másik kezemet viszont mellkasára tettem, de még mindig nem néztem rá . Szíve lassan dobogott kezem alatt. Nem akarom őt elveszíteni .És nem akarok most azon idegeskedni mi lesz két hónap múlva . Meg akartam nyugtatni, de nem akartam hazudni sem neki .

- Én akkor is szeretlek. - Ezzel nem is hazudtam, mert ez így van. Ez most pont elég volt. Felnéztem szemeibe és akkor világosodtam meg, hogy nem . Nem volt elég meggyőző, amit mondtam .

Nem, nem mondhatok neki mást, mert csak akkor nyugodna meg, ha azt mondanám neki, hogy később is minden rendben lesz ,és azt nem tudhatom . Nem látok a jövőbe , pedig ebben a pillanatban nagyon örülnék neki . Szemei egyre követelődzőbbek voltak . Hirtelen ötletnél vezérelve hunytam le a szemem és csókoltam meg. . Biztosan tudta, hogy ez az én mentő övem mivel elé érdekesen reagálta le eleinte majd átvette az irányítást. Ajkai lazító hatással masszírozták enyéimet. Ebben a csókban tudatta velem hogy ne aggódjak tovább a beszélgetésünk , legalábbis a témánk ezzel lezárult. Tudtam, hogy megérti hogy csak a pillanatnak akarok élni . Mellkasán pihenő kezemet felvezettem nyakához és ujjaimmal tarkóját cirógattam . Ujjait kibontotta enyéim közül, így másik kezemet oldalához tudtam simítani . Azt hittem minden rendben de kisebb kétségbe estem mikor kezemet elengedő kezét sehol nem éreztem , hogy égetné testem . Elbizonytalanodott volna talán ? Nem engedhetem. Kezemet tarkójáról hajába vezettem és szorosan húztam magamhoz. Úgy dőltem hátra, hogy kénytelen. legyen megtartani és ekkor Nyelvemet átpréseltem puha ajkain . Testem kissé megremegett mikor még jobban magához szorított és kezeivel védelmező burkot alkotott körém . Szenvedélyesen csókolóztunk mindenegyes percet kiélvezve. Mikor elfogyott a levegőm és elváltam tőle őszbe se tudtam kapni hogy levegőt is vegyek mert ajkaim után kapott vadul . Testem duplán remegett az érintéstől és az oxigén hiánytól, erre észbe kapott és ajkait épphogy csak számhoz érintve hagyta hogy levegőhöz jussak . Ő is zihált. Szemeit lecsukva koncentrált, levegő vételének helyreállítására. Homlokomat vállának döntöttem. Kissé szédültem . Mondjuk lehet ha nem a nyamvad pillangók körözésével lettem volna elfoglalva a hasamban hamarabb helyre jöhettem volna . Justin egy idő után helyre tette magát, nekem viszont kicsit több idő kellett hozz . Keze vissza vándorolt oldalamhoz védelmezőn ,másik pedi nyakam hajlatánál és kulcscsontomnál cirógatott. Ugyan ezt tettem nyakát és lapockáját bebarangolva vékony pólója alatt. Szemem sarkából felsandítottam az égre hogy hálát adjak istennek amiét talán ha rövid időre is de az enyém lehet amikor megláttam a holdat. Teli hold volt.

- Teli hold van . –néztem fel teljesen az égboltra mire Justin is követte a példám.

- Hallottam egy mítoszról. – mondta suttogva. Kérdőn néztem rá mire elmosolyodott és neki kezdett. - Tudod miért szomorú a Hold?- fejemet megráztam és felkaptam tekintetemet az ezüslő csodára , hogy megnézzem tényleg szomorú e. - Mert volt egy szerelme. Úgy hívták: Kuekuatsu, vele élt a szellemek világában. Minden éjjel együtt járták az eget. De egy másik égi szellem irigy volt; cselt vetett hogy megszerezze magának a Holdat. – itt Jusra kaptam a tekintetem,és úgy figyeltem tovább a történetet. - Szólt Kuekuatsunak, hogy vigyen a Holdnak vadrózsát, amit akkor talál, ha lejön közénk a Földre. De azt nem tudta, hogy ha lejön a szellemek világából, akkor többé már nem térhet vissza.. Éjjelente, ha felnéz az égre, a Holdat látja, s fájdalmasan üvölti a nevét. De már sosem érintheti meg többé… - ott abban a pillanatban nem értettem meg a mese lényegét. De Justin hangja olyan varázslatossá alakította hogy talán nem is fogom megérteni soha , csak elég volt annyi hogy szerelemről szólt. Lassan hajoltam hozzá közelebb és adtam a szájára egy lágy csókot. Viszonzás képpen én is kaptam tőle egyet majd homlokon csókolt és mellkasára húzott…